Fejér Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
4i oldal. Korszerű utcai világítás Esténként fényárban úszik Székesfehérvár főutcája, a Március 15. utca. Fokozatosan kicserélik azonban a többi utcai lámpát is. Egyelőre a Vörösmarty térig helyezik el a fénycsöveket, majd a Lenin út világítását korszerűsítik. Emeletes híd a Moszkva-folyón Moszkvában új autóút épül , a „Keleti sugár”. Az út a Krimitérről indul, s a Frunze-téren át vezet Luzsnyiki felé. Az új útvonal számára hidat építenek a Moszkva-folyón. A híd sajátos műszaki építmény lesz, mivel egymás fölött elhelyezkedő két ív köti össze a partokat. A felső íven bonyolítják le az autóforgalmat, az alsó íven pedig a Metrovonatok robognak át. Tojás a tojásban A leningrádi területen lévő „Szkvorici" baromfitenyésztő telepen egy tyúk 150 grammos tojást tojt. A ritkaságszámba menő nagy tojás természetesen felkeltette a zootecnhikusok érdeklődését. Óvatosan lyukat fúrtak a tojás héján, s legnagyobb meglepetésükre csupán fehérje folyt ki belőle, a tojásnak nem volt sárgája. Csodálkozásuk még fokozódott, amikor kiderült, hogy a tojásban még egy belső, keményhéjú, fehérjével és sárgával rendelkező tojást találtak. A belső tojás 62 grammot nyomott. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1958. szeptember 2. Pusztavámi emberek... " Nagyon rátartiak a pusztavámi bányászok. Gondolkodásukban, munkájukban, magatartásukban igen sokat fejlődtek az elmúlt évek alatt. Különösen az ellenforradalom után edződtek meg. Még szilárdabbak, még szorgalmasabbak. E tényezőkből fakad aztán, hogy szépek a munkában elért eredményeik, szinte hónapról-hónapra növekszik a termelés. Ezzel párhuzamosan javul a minőség is, az önköltség viszont csökken. Tavaly a második félév eredménye alapján elnyerték a büszke élüzem kitüntetést. S akkor megfogadták: még nagyobb erőfeszítéseket tesznek, hogy bebizonyítsák, méltóak az elismerésre. Nem reppent el a szó, hanem megfogant a pusztavámi bányászok szívében, gyökeret vert, s a gondolatból, az elhatározásból tett született. Ma ismét élüzem a Pusztavámi Szénbánya! Gyorsan terjed szét a hír az egész bányatelepen. S az emberek büszkén dagadó mellel mondták egymásnak: lám mégis csak sikerült. Ez a büszkeség jogos, megérdemelt. Most nem úgy van Pusztavámon sem, mint máskor. Mindig csak a termelés növelésén fáradoztak. De az egyéb tennivalókról néha megfeledkeztek. De ez csak volt. Ma már nyomát sem látod az ilyen törekvésnek. A termelékenység egyenletes, az önköltség fokozatosan csökken és rendszeresen hajtanak végre új feladatokat, új vágatokat hoznak létre, gondolnak arra is, hogy az elfekvő anyagokat fel kell kutatni és hasznosítani más területen, egyszóval takarékoskodni kell. Ez az újfajta gondolkodás és cselekvési mód ad új értelmet a munkának Pusztavámon. Hiba lenne ezt az újszerűséget nem észrevenni. Pedig milyen nehéz volt, szinte kézzel, körömmel kiharcolni újra az élüzemséget. Különösen az első negyedévben voltak nagy akadályok. Igaz, nem ők a hibásak ezért, a természet volt mostoha hozzájuk. Amikor javában tombolt a tél, avidéket vastagon lepte be a hó, majdnem négy napra megbénult a termelés. A bányászokból álló munkásőrök kaptak lábra legelőször. Első teendő volt a nagyvelegi út letakarítása. Több mint egy méteres hó borította. Harmincan indultak neki lapáttal a kézbe, a süvítő hóviharban. S a nagyvelegi dolgozó parasztokkal közösen alig egy nap alatt járhatóvá tették az utat. [ A külszíni fejtésen is megbénult az élet, a Csukatónál is, mert nem lehetett szállítani a szenet. Ide egy másik brigád indult. A brigád nemcsak bányászokból és műszakiakból, hanem adminisztratívokból is állt. Megtisztították a vasúti síneket a hótól és az első napon, ha máshonnan nem is, de a csukatói üzemből megindulhatott a szén. Másnap már a külszín is szállított. De később ez a részleg a Kotró Vállalat hibájából lemaradt. És hogy behozzák a hiányt, éjjeli inspekcióst állítottak be, akinek az volt a feladata, hogy az üres vonatokat biztosítsa. A közös elhatározás , hogy tartják az év első felében is az élüzem szintet — egy igen jó kollektívává egyesítette a pusztavámi bányászokat. Nem mi mondjuk, ők tartják azt, hogy a dolgozók 90 százaléka olyan törzsember, akikre mindenkor, minden feladatban számítani lehet. Igaz, megtisztult a soruk, kihúzták azokat a gyomokat, amelyek a nemes növény között burjánoztak. Mintegy 65 lógóst távolítottak el a bányából, olyanokat, akik munka nélkül akartak ezreseket keresni. Sokszor hiányoztak indokolatlanul, s ha felelősségre vonták őket, ügyesen kibújtak, mindenre találtak mentséget. Szépen kiadták nekik az úti levelet, így aztán a becsületes bányászok munkáját most már nem , akadályozzák ezek. Nagy a jókedv, hallgatás helyett nevetgélnek, tréfálkoznak munka közben. Elégedettek a bérezéssel, mert az igazságos, könnyen áttekinthető. Sok-sok tényezőből tevődik össze az eredmény. Az egyik vájár így jellemezte a bányát: — Olyan most a bánya, mint egy jó fogat. A kocsi egyenletesen gördül előre. És a bányában uralkodó szellem? — Erre is ő ad választ. — Ha valakinek valami jár, azt megadják neki. De lazaságot nem tűrnek a vezetők. A bánya különböző vezető szervei egy nyelvet beszélnek, egyformát, az igazat. Ennek van a legnagyobb foganatja. Ikiszesek az év elején egy kicsit csak magukkal törődtek, csak maguknak éltek. Jogosan bírálták meg a fiatalokat. Azóta olyanok, mint az élet Elevenek, fürgék, mozgékonyak. Főleg Homoki elvtárs segített sokat abban, hogy a KISZ-munka megjavuljon. A javulás az ifjúsági nap megszervezésével és sikeres lebonyolításával kezdődött. Nemrég a hansági önkéntes munkára nyolcvanan jelentkeztek,, és nemcsak fiatalok, az idősebbeket is elkapta a buzgóság. És amikor néhány olyan megjegyzést tett, hogy ide csak fiatalok mennek, felhorkantak: — Mi miért nem mehetünk? Igaz, nem vagyunk fiatalok, de erőnk az még van, meg akaratunk is, így hát ők is elmentek. O. T. GRAMOFONTOK Hajnal Gábor ünnepi fugát lapozott fel és hátraszólt az orgona mellé. — Fújtass ám fiam, rendesen! Dübörgés, mozgolódás támadt fenn és a hívők felállva, ájtatosan fordultak az oltár felé. A pap hármat suhintott a szentelőbottal. Finta Gergelynek, a dúsgazdag mészárosnak az orra hegyére is cseppent a szent harmatból, de nem törölte le. Felemelt fejjel, büszkén vitte kifelé a templomból. A hátul állókig nem jutott el az áldás-permet. Ők csak az integető mozdulatot látták és megértették. — Menjetek, menjetek, ne álljátok el az utat! Hajnal Gábor fürge ujjakkal nyitotta ki az orgona valamennyi regiszterét és diadalmasan zúgott fel az ünnepi fúga. Egyesek elismerően tekintettek a kórus felé, mire még szaporábban kapkodta lábait a pedállécek felett. Az elsőkből lett utolsók lassan, méltóságteljesen topogtak kifelé. Miért ‘ siessenek,, most nekik muzsikál a kántor. Hajnal felkapta ujjait a billentyűkről, hogy a pillanatra beállt csend után még megdöbbentőbb nagyszerűséggel rezegjenek meg "s a semes ablakok. A felujjongó hangorkán helyett azonban keser ‘vés nyöszörgés szorult ki a sípok- ból, mintha valakinek jajkiáltását kapta volna el a vihar. —* Fújtass! — sziszegte hátra és pár pillanatot várva ismét rávert a billentyűkre de néma maradt az orgona. Pulykaveresen ugrott le a játékasztaltól a fújtatóhoz, melyem Tornyai Pista lógott bal kézzel kapaszkodva, mint a szárnyával fennakadt halott veréb. — Megállj, csak gyere le! — fenyegetett feléje és idegesen öszszekapkodta kottáit. — Majd adok én neked! — Azzal szaporán lesietett a kórusról, hogy el ne szalassza a néhány percet a templom előtt fontoskodva beszélgető első emberek társaságából. Kell, hogy a falu is lássa, kihez tartozik a tanító rang szerint. Finta Gergely vitte a szót, a szokottnál is nagyobb hangon, mintha az isteni kegyelem nemcsak az orra hegyére, hanem a fejébe is cseppent volna a búcsú szent napján. — Én meg dögöt árulok a boltomban, mint az az élhetetlen Vársz! A falu legszebb marháit én vágom le! Megnézhetik azt a húst, ami nálam lóg. Nem mócsing, meg csont! Igaz-e, tanító uram — fordult az odaérkező Hajnalhoz, — milyen húst adtam a kedves édesanyja őnagyságának? Nem mondta? Temyeiné tehene volt. Gyönyörű jószág. Valamiféle szöget nyelhetett. — Micsoda kár, — fogta el a részvét egyszerre a tanítót Ternyei Pista iránt és elhatározta, nem pofozza meg, csak jól megszidja, amiért hamarabb abbahagyta a fújtatást. — Kár, kár — düllesztette ki mellét Finta. — Kértem tőle pár héttel ezelőtt, nem adta. Okoskodott. Most persze könyörgött, hogy vegyem át vágóba. Mert mind énhozzám gyón, ha bajban van... — Sok a szöges tehén mostaniban, — jegyezte meg a bíró. — Lesz is, mindig! — vágta rá Finta. — Kecske való az ilyen egy szál ingyeknek nem tehén. Azt lehet a szemétben tartani, — és kezét nyújtotta a főjegyző felé. — De megyek. Remélem főjegyző uram, nem felejtetted el a meghívást! Te is ott légy ám nálunk estefelé, tanító úr! Lekezeltek és eloszlott a kis társaság. Hajnal is hazafelé készült, de eszébe jutott a gyerek. Még mindig nem jött le és be kellett zárni az ajtót. Bosszankodva visszafelé indult és egyszerre két lépcsőt is ugorva perdült, az orgona mellé. Temnyei Pista lángvörös arccal feküdt a fújtató pedáljára borulva és sebesen kapkodta a levegőt. Hajnal megdöbbent. — Te, gyerek, mi van veled? — A kezem... — suttogta és védően felemelte jobb karját, — ne tessék megverni... nagyon rosszul voltam. — Mi történt veled ? — kuporodott melléje Hajnal és megfogta a gyerek csuklóját. A tenyér felpüffedve, mint a kirepedt, megégett cipó, csuklója kékes-lilába játszott és élénk piros csík szaladt keze szárán fölfelé. — Megböktem, — nyöszörgött a gyermek. — Hogyan? Mivel? — Ezzel-e! — nyúlt ép kezével a bal zsebébe és kivett onnan egy gramofontot. — Lehetetlen! Bele tenyereitől? — Nem, — lehette elhálóan a fiúcska.— Hogy történt hát, meséld el! — Mikor Finta bácsi levágta a tehenünket, elmentem vele... Nagyon szerettem a CsákótAzt mondta, ássam el a gyomrát jó mélyen a ganéba. — Kis szünetet tartott, lihegett. Hajnal kikapta szivarzsebéből a díszzsebkendőt és végigtörölte vele a gyermek verejtékes homlokát. — Kíváncsi voltam — folytatta kissé megkönnyebüttten a gyermek, — milyen a gyomra belül, és felvágtam a bicskámmal. Valami csillogott benne.... ilyen tű volt... aztán még egy... sok. — Véletlenül szúrtad meg vele magad? — Nem. Finta bácsi észrevette, hogy valamit szedegetek... és odajött. — Mit szedegetsz? — kérdezte mérgesen. Megijedtem és mondtam: ... semmit. — Mutasd a kezed! — ordította és teljes erejéből összeszorította az öklöm. Benne voltak a tűk... Egy beleállt tüvig. Ezt nem vette észre, a többit elszedte tőlem... és — Megpofozott? — Nem... megrugdalt. — Vérmérgezés... — meredt maga elé Hajnal. — Gyere gyorsan! — Nem tudok felállni... már próbáltam — pityeretlen el a fiú. Hajnal felkapta mint a pelyhet, leszaladt vele a lépcsőn és óvato-san lefektette az ajtó mellé. — Ne sírj, várj nyugodtan itt, elszaladok édesanyádért, — s az-zal elrohant a főszeg felé. Tér-j nyelné apró, rövidlátó szemeivel csak hunyorgott. Elsőre nem éri tette meg, mit akar Hajnal, csak a széket törölgette a nagy meg- tiszteltetéstől, hogy a tanító úr hozzájuk ment. J. Mégegyszer elismételte, jó hanyagosan, értelmesen, majd könyön rögve megfogta a két karját az i- asszonynak. t — Menjen, menjen, Temyeiné, ő rohanjon. Vérmérgezés! Fogjon egy kocsit, gyorsan a kórházba, t míg nem késő. Ott fekszik belül a a toronyfeljárónál. e — Kicsoda, kérem? •— A fia, Pista! a Szörnyű sikoltással vetette erre magát az utcaajtónak a szegény asszony és jajgatva, cseteive bgtolva iramodott a templom felé. Hajnal pár lépést utánaszaladt. Reménytelennek látta, az , asszonnyal nem tud lépést tartani, inkább megállt remegő térdekkel, szinte megbénultam Nem is megy oda, nem, nem. Nem bírná mégegyszer látni az üvegesedő szemű gyermeket. Betántorgott a nyitva-zárva hagyott szegényes konyhába és lerogyott egy székre. Tenyerébe vette a gyilkos tűt és rámeredt. ■— Hogyan került ez a tehén gyomrába? Miért szedte el a gyerektől olyan brutálisan Finta? Nem lett volna jobb megengedni, hogy haza hozza, hogy anyjának is megmutassa a gyerek, mitől döglött meg szegény Csákó? Éltették volna egy pohárba és martogatták volna mindenkinek. Hiszen ez vigasztaló! Most minden másként lenne! Csákó után a gyerek is elmegy... — Pillantása a falra tévedt. Kicsi ostor lógott a szögön. — Le* kellene venni. — gondolta, — és még nem késő, a gyerek kezébe tenni. Hadd fogja,... talán könnyebben... — Tétova léptekkel odament, megérintette a kis ostort, aztán elkapta a kezét, mintha megégette volna. — Nem, nem... el inneni *— és kirohant, mint akit világos nappal rémek üldöznek . Az iváncsai Táncsics Termelőszövetkezetben az idén különösen sok szerződéses aprómagvat termeltek. S ami még nem fordult elő, a szövetkezet még a szerződéskor járó pénzt sem vette fel a szerződtető vállalattól, hogy minden forintot egyszerre, a terménybetakarításkor kapják meg. Igaz, ezért egy kicsit szűkiben voltak nyáron a forintnak. Zárszámadáskor azonban annál több jut egy munkaegységre. Ebben az évben száz darab sertést hizlalnak szerződésesen. Szeptemberben adnak le húsz darabot, decemberben az utolsó csoportot Szeptemberben kerül szállításra húsz darab göböly is. Idén a cukorrépával együtt száz holdon termelték szerződésesen aprómagvakat. Jövőre körülbelül 20 százalékkal növelik ezt a területet, ami nagy szó egy alig négyszáz holdas szövetkezetnél.