Fejér Megyei Hirlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

4. oldal. Nem mindegy, milyen lakások épülnek Aki a vasút felé igyekszik, szemtanúja lehet, h­oy a fehér­vári m­­után milyen nagyará­nyú az építkezés. Jobbra is, bdra is vöröslő téglafalak emelkednek a magasba, gyorsan szaporodik a téglasorok, hisz enyhe az idő s itt „teljes kapacitással” hozzák közelebb mindennap az átadás ha­táridejét. Ez örvendetes Az vi­szont nem, amit néha úgy látni: egy-egy járókelő megáll, közelebb lép a Horváth István utca sarkán lévő épület há­­b­­hoz és csóválgatja a fejét. Nem szól a legtöbbje, de érezni, kíván­kozik belőlük a szó. Megnéztük, mi az, ak­­i így „felkeltette” az érdeklődést. A Lenin után beépülnek a fog­híjak, egy épülettömb lesz az egész sor, a kis játszóteret­ par­kosított részek teszik majd szá kis­­sé ott az életet. A Köztársaság öt terve is készül. A mozi után egé­szen a Rákóczi útig új házak emelkednek majd s ott, ahol át­vágták az utat a Dózsa György térre, ugyancsak új lakások lesz­nek. Erőteljesen épül az OTP öröklakás. „Újítás“ — egy kis szépséghibával Ám nem érdektelen, hogy mi­lyen lakásokba mennek a dol­gozók, hogyan használhatják ki a rendelkezésükre álló alapterü­letet. A Lenin-út és a Horváth István utca sarkán egy 32 lakásos épület falai emelkednek a magasba. S ezek közül csupán három olyan lakás van — a tervrajz szerint — amely valóban két szobás, össz­komfortos. A többi 29 — abból hat darab hallos — egy szoba, hálófülkés. Ilyen lakások Székesfehérváron még nem épültek s így nem csoda, hogy az arrajárók érdeklődését felkeltette. Ez az építési forma már régen meghonosodott kül­földön, hisz előnyei vannak. Megnövekszik a lakterület, anél­kül, hogy ajtót, ablakot igényel­ne. Gondoljuk csak el, már maga ez is többszázezer forintot jelent, ha országos viszonylatban be­szélünk. Az építőiparban ez amo­lyan előretörésféle, újítás, csak van egy szépséghibája , emiatt csóválják a járókelők a fejüket. Íme, a tény, hogy jogos az elé­gedetlenségük: a nagyszoba mé­rete — a 29 lakásról beszélünk — 381x500 centiméter. A hálófülkéé pedig: 180x500 centiméter. Ke­resztbe tehát két ágyat semmi­képpen nem lehet elhelyezni, csak egymásután, hosszába. Ez pedig, nem hinnénk, hogy valakinek is megfelelne. Vajon az ÉM­ LAKIG erre nem gondolt annak idején, amikor a terveket készítette? Igaz, ez a szerv már megszűnt s a lakások építését a megyei taná­csok illetékes osztályai végzik s számukra is ez egy „szerencsét­len örökség" — hogy szavukkal éljünk. Tanulság Most már sokat nem változtat­hatnak a tényen: a lakások épül­nek a rossz terv szerint, de remél­jük, tanulságul is szolgál ez az eset a jövőre nézve. Noha a Fejér megyei Építőipari Vállalat vezetői szóltak az építés beindításakor, hogy más típusú lakásokat kellene létrehozni, de akkor ezt válaszol­ták: sajnos nem lehet már leállí­tani a folyamatot, mivel az épület­elemek döntő többsége megér­kezett. Tudjuk, szabály, hogy a meg­adott alapterületet „túllépni” nem lehet, azon belül kell el­helyezni a konyhát, fürdőszobát, szobákat. Volna azonban egy ja­vaslatunk, mivel a közfalakat még nem húzták fel. Több építész véleménye szerint helyes volna, ha nem építenék be a „fal­falakat”, hanem egy nagy szobát hagynának csupán. Egyrészt to­vábbi anyagot takarítanának meg, nem kellene tégla és fakeret, másrészt a lakók nem lennének kész tények elé állítva a beren­dezést illetően. Aki úgy gondol­ná, hogy neki kell hálófülke, az elkeríti magának azt a részt füg­gönnyel. Tanulságul viszont annyi: nem ártana, ha tervezőink mielőtt hoz­záfognának a tervek elkészítésé­hez, ne csak a szakemberek, ha­nem az egyszerű emberek véle­ményét is kérjék ki. Higgyék el, igen sok hasznos tanácsot tudnak adni. Orsovai Tibor Párizsban tovább tart a havazás (Nie. Nicolaescu Malidi FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1950. február 1. Fejlődik termelőszövetkezeteink állatállománya A 3004-es kormányrendelet helyes végrehajtása jelentős se­gítséget nyújt a termelőszövetke­zetek gazdálkodásának további megjavításához. A kedvezmé­nyes állatvásárlásnak is nagy jelentősége van, hiszen az állat­­tenyésztés egyik legjobban jö­vedelmező üzemága a közös gaz­daságnak. Ebben az évben jelen­tősen növekszik szövetkezeteink közös állatállománya. 1500 te­hénnel, illetve vemhes­ üszővel, valamint 1200 hízómarhával lesz több a tsz-ek istállójában, mint az elmúlt évben. A megye hároméves terv elő­irányzata szerint a tsz-ek sertésállományát úgy kell kialakítani, hogy a terv­időszak végére a fehérhús­sertés jelenlegi 35—40 szá­zalékos aránya 70 százalék­ra növekedjék. Az egységes sertésállomány ki­alakítására irányuló intézkedése­ket nagy örömmel fogadták nem­csak a termelőszövetkezet tag­jai, hanem az egyéni parasztok is. 1959-ben tsz-eink 1200 darab koca-süldőt állítanak be tenyész­tés céljából. A fehérhús-sertésál­­lomány növekedésének megfe­lelően növelik a fehérjehús ta­karmányok vetésterületét is. A tehenészettel rendelkező szövet­kezetek részére ebben az évben nagyobb a lehetőség nagytelje­­sítményű fölözőgépek üzembe­helyezésére is, ami szintén ked­vező hatású a fehérhús-malac, il­letve süldő nevelésre, mert a tej­termékeket a sertésállománnyá v­etetik fel. Örvendetes, hogy a közös gáz-11 —T/A­­­daságok baromfiállománya a ta­valyinak többszörösére emelke­dik. Az állami támogatással vá­sárolt baromfi-állomány az aláb­biak szerint alakul: naposcsibe 20 000 db. viziszárnyas (vegyes) 2 000­­. Az eddigi becslések szerint a szövetkezetek újabb igényei a fenti mennyiségnek több mint háromszorosát teszik ki. A me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya megfelelő intézkedéseket sz, hogy naposcsibéből legalább 50—60 000 darab álljon a tsz-ek rendelkezésére. E nagyméretű fejlődés azonban nem feledtethet velünk egy-két negatív vonást. Nagy lehetősé­geink ellenére még mindig nem tervszerű a viziszárnyas tenyész­tés. Több tsz-ünk vezetői ide­genkednek a kacsa-, libatartás­tól. Pedig viziszárnyas kivite­lünk iránt élénk érdeklődés nyil­vánul meg a külföldi piacokon. A másik elhanyagolt terület a pulyka- és a gyöngyös te­nyésztése. Azonkívül, hogy a pulyka és a gyöngyös a „leg­lelkiismeretesebb” rovarirtó szárnyasaink közé tartozik, szintén a világpiaci érdeklő­dés középpontjában áll A baromfitenyésztés növekedé­sére jellemző, hogy amíg az el­múlt évben megyénk szövetke­zetei mindössze húsz mázsa ba­romfit értékesítettek állami fel­vásárló szerveken keresztül, s hozzávetőlegesen 80 mázsát sza­badpiacon, addig az idén 550 má­zsa kerül értékesítésre. Ez 1 300 000 forinttal növeli az áru­­értékesítési bevételt. A baromfi­­tenyésztésből származó tiszta jö­vedelem meghaladja a félmillió forintot. Mint a fentiekből kitű­nik, érdemes termelőszövetkezete­inknek intenzív baromfitenyész­téssel foglalkozni, mert ez nagy jövedelmet biztosít a tagság szá­mára. Baromfitenyésztésünk lehe­tőségei még megközelítőleg sem kihasználtak. Sok még a férőhely, s legeltetési adott­ságainkat is számos tsz-ben figyelmen kívül hagyják. Ez pedig nagy könnyelműség, aminek a tsz-tagsága látja kárát. A jelentős előrehaladás mellett nem szabad szem elől téveszteni állattenyésztésünk, s ezen belül baromfitenyésztésünk további nagy lehetőségeit, s mindent meg kell tenni szövetkezeteink veze­tőségeinek, hogy tovább fejlesz­­szék ezt a jövedelmező üzemágat. — T. L. — előnevelt csibe 5 000 db. tenyésztérce 1 500 db. napos­ puska 1 500 db. gyöngyös 1 000 db. tíz-avatás Erdőmajorban Bensőséges ünnpeség színhelye volt a Tordaserdőmajori termelő­szövetkezet kultúrterme. A szé­pen feldíszített teremben fehér­­kötényes lányok és menyecskék sürögtek. A kultúrterem bejárata előtt hatalmas bográcsokban sza­bad tűznél, nagy hozzáértéssel két szentesi kubikus főzte a sertés­pörköltet. Útavatás volt. A termelőszövetkezet vezetősé­gének és tagságának régi vágya teljesült. Elkészült — ha még nem is teljes egészében — a ter­melőszövetkezet Tordas községgel összekötő három és fél kilométer bekötő út. Egy újabb ér, vagy újabb idegpálya szocialista orszá­gunkban, amelyen át az eddig elszigetelt tanyavilág bekapcso­lódik a községhez és ezen keresztül a városhoz. Ezen az utón keresz­tül könnyebben, gyorsabban jut el a szövetkezet terménye a vá­rosi dolgozókhoz, ezen az utón áramlik be a város iparcikke és kultúrája a termelőszövetkezetbe. Pártunk és szocialista állam­vezetésünk minden megnyilvánu­lásában a dolgozók megbecsülé­sét juttatja kifejezésre. Az erdőmajori volt Dreher ura­dalomban — ahol a kultúrának nyomai sem voltak — ma vil­lanyfény mellett olvasnak és rádióznak az emberek, az új kul­­túrházban filmeket láthatnak, a helyi KISZ által bemutatott ren­dezvényekben szórakozhatnak. Gyermekeik kéttantermes mo­dern iskolában sajátítják el a szocialista ismereteket. Mindezekért köszönetet mon­dunk pártunk és kormányunk­nak, a megyei és járási vezetők­nek, akik lehetővé tették, hogy rövid négy év alatt közel négy­millió forint beruházással ter­melőszövetkezetünk is bekapcso­lódhat a szocialista nagyüzemi termelésbe, amelynek most már minden feltétele megvan. Rajtunk a sor, hogy a párt de­cemberi határozata értelmében kötelességeinket végrehajtsuk, ami annyit jelent, hogy munkánk, belső életünk átszervezésével pél­dát mutassunk és vonzóbbá te­gyük a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaságot. Mindez a pohárköszöntőknél is kifejezésre jutott a megjelent műszaki, ipari és termelőszövet­kezeti dolgozók felszólalásaiban: célunk az, hogy „minden ilyen megépített bekötő út a szocialista nagyüzemi mezőgazdasághoz ve­zessen .­­­t” Erős Zoltán ig. tanító A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége elkészítette féléves munkájának tervjavaslatát. A ja­vaslat szerint elsőként a szak­­szervezetek feladata a „Mezőgaz­daság szocialista átszervezése” viták megtartása. Tervezik, hogy egy szakmán belül felülvizsgál­ják az üzemi szakszervezetek munkáját, másutt a munkásellá­tást, s egy későbbi időpontban megyénkben a körzeti orvosok munkáját, a rendelőintézetek fel­szerelését. A Sztálinvárosi Vas­műben nyilvános SzMT elnökségi ülés megtartását tervezik, ahol az ifjúság között végzett szakszer­vezeti munka eredményét vitat­nák meg. A munkaterv javaslatot — amelynek minden pontja a dol­gozókat érintő problémák megol­dásával foglalkozik — február 2-i elnökségi ülésen vitatják meg, illetve foglalják határozatba. Válaszd az illetékes Január 27-én levelet közöltünk, amelyben a levélíró kifogásolja a Belkereskedelmi Minisztérium Liszt Ferenc utcai kisgépk­öl­cs­önző üzletének nyitvatartási ide­jét, és a bog­szolgálat bevezeté­sére tesz javaslatot Az alábbiak­ban közöljük az üzlet vezetőjének válaszát. Az üzlet azért nyit ki fél nyolc­kor, hogy alkalmat adjon a hiva­talba járóknak a kisgépek vissza­szolgáltatására. Azok a házi­asszonyok, akik nem munkavál­lalók, a nyitvatartási idő bár­melyik órájában kölcsönözhetnek, így a nyolc óra előtti nyitás a dolgozók érdekeit szolgálja. A déli szünetet azért rövidítette le a vállalat két óráról egy órára, hogy a reggeli órákban fél napra igénybevett kisgépeket már 13 órától, időben vissza tudják szol­gáltatni a háziasszonyok. A dol­gozó nők elfoglaltságuk miatt főként a délutáni és esti órákban jutnak hozzá a gépek használatá­hoz, ezért a nyitvatartási idő a műszak vége, 16 óra után egy félórával fejeződik be. Igen ne­héz úgy megállapítani a kölcsön­ző nyitvatartási idejét, hogy pél­dául a háromműszakos üzemek követelményeihez igazodjon. Az üzlet lehetőségei nem olya­nok, hogy többműszakos nyitva­­tartásra rendezkedhetne be, eh­hez a forgalom nem elegendő, a személyzet viszont napi nyolc órán át áll rendelkezésre. Mód nyílik azonban a dolgozók igénye­inek kielégítésére is, ha család­tagjaik (iskolás gyermekük, hiva­talba járó férjük, egyéb, nem kö­tött foglalkozású családtagjuk) intézik a kölcsönzést, vagy ha a többműszakosok igénybevételük­höz szabják a kisgépes házi­munkák idejét. A kölcsönző egyébként nőtanácsi kisgépakciót szervezett, de ennek a nagyon kedvező alkalomnak sajnos eddig még nem volt követője; ennek az a lényege, hogy a nőtanács egy megbízottja igen kedvező feltéte­lek mellett kiváltja a háztartási gépet, és a jelentkezők sorrend­jében továbbadja. Ennek az ak­ciónak másik formája, amely kü­lönösen üzemekben az ott dolgo­zók megszervezésével könnyen megoldható, hogy csoportok bé­relnek meghatározott időtartamra például mosó, vagy porszívógépet, és a kör befejeztével visszaszol­gáltatják a kölcsönzőbe. Mindkét esetben igen méltányos kölcsön­zési díjat kell fizetni, és az egy­máshoz közellakók is mentesül­nek a gép ki-befuvarozásától. Ez a két módszer Budapesten és más nagyobb városokban már meg­honosodott a dolgozók megelége­dés­ére. A bog­szolgálat nem oldható meg a kölcsönző ügykörén belül, mert száz igénybevevő sem fedez­hetné azt a kiadást, amelybe egy külön erre a célra rendszeresí­tett dolgozó fenntartása kerül, de egy ember képtelen időben el­intézi (különösen a reggeli idő­ben) a kifuvarozásokat, vagy egy nagy apparátust kellene szervezni erre a célra. A kölcsönző sze­mélyzete mindig a legnagyobb készséggel siet a dolgozók segít­ségére, és a jövőben is megtesz mindent ami módjában áll A 35. sz. Belkereskedelmi Bolt dnlgngfk­

Next