Fejér Megyei Hirlap, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

oldal. A siker érdekében ... Hogyan biztosíthatnánk a legmegfelelőbben a kongresszusi munkaversenyt? Ez a gondolat foglalkoztatja a KSZG műszaki és fizikai dolgozóit. A munkafelajánlást valamennyien ismerik, tudják, hogy az üzemrészeknek külön-külön mit kell tenniük. Azt is tudni szeretnék azonban, hogy havonta mennyire jutottak előre. Megállapításuk az, hogy a versenyértékelésbe a dolgosókat is be kell vonni. Üzemrészenként 3—4 tagú versenyértékelő bizottságot hoztak létre, amely egy üzemvezetőből, két szakszervezeti bizalmiból és egy kiváló dolgozóból áll. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy saját munkaterületén havonta ellenőrizze a vállalások teljesítését. Könnyen megvalósíthatják ezt a feladatot, hisz valamennyien ismerik a tervelőirányzatot, az erre tett munkafelajánlásokat és valamennyien szemtanúi a végrehajtásnak is. Természetes, a százalékos értékelésben a műszaki dolgozók is közreműködnek és a termelési osztály is segít. A munkahelyeken megalakult értékelő bizottságnak az a feladata, hogy az egyéni vállalások teljesítését ellenőrizze és az eredményeket nyilvánosságra hozza. Erre a szerszámüzemben találtuk meg a leghelyesebb törekvést. A szakszervezeti bizalmiak javaslatára új faliújságtáblát készítettek. A tábla szélén az egyéni munkafelajánlásokon kívül az egész üzemrész kollektív vállalását is kifüggesztették. Középen grafikon ábrázolást készítettek, amelyen havonta értékelik az eredményeket. A versenypontoknak megfelelően a munkafegyelem betartását, az anyagtakarékosságot, a benyújtott újításokat, a gépkarbantartást és a brigádok vállalásának teljesítését kívánják ismertetni. S hogy még ösztönzőbb legyen az eredmények ismertetése, módot találtak arra is, hogy a három brigád munkája közötti különbséget is bemutassák. Erre szolgál a pontrendszer bevezetése. A munkafelajánlások teljesítése alapján pontozzák a brigádokat és nyilvánvaló, hogy a legtöbb pontot szerzők kerülnek az első helyre. A faliújságot Tima Lajos, Wichmann Walter bizalmiak, Bakos István, a lakatosok csoportvezetője, valamint Oszoli István művezető szerkesztik.. Milyen eredményeket népszerűsíthetnek már? A szakszervezeti bizottság irodájában találkoztunk össze Budai Bélával, az öntözőcsoport vezetőjével. Türelmetlenkedve várakozott, mert munkájától sem akart távol maradni hosszabb ideig, és üres kézzel sem akart visszamenni munkahelyére. A versenyeredmények összehasonlítása ügyében kereste fel a szakszervezetet. Az öntöde dolgozói ugyanis hadat üzentek a selejtnek a kongresszusi versenyben. Úgy ígérték, hogy a fekete selejtet 25, a fehér selejtet 20 százalékkal csökkentik az 1958-as évhez viszonyítva. A merész vállalkozás megannyi feladat megoldását követelte. Elsősorban azt, hogy az öntödében is megszervezzék a brigádokat és ezeknek tagjait azonos munkával lássák el. Ez azért volt szükséges, hogy a brigádtagoknak legyen idejük felkészülniök a munkára, megismerkedni a formák előállításának gazdaságosabb rendszerével. Az átszervezést végrehajtották, melynek eredménye Murányi Sándor üzemvezető nevéhez fűződik. A selejt csökkentése pedig az öntöde minden egyes dolgozójának nevéhez. A legutóbbi értékelés szerint a verseny első szakaszában a vállalással szemben 91 000 forinttal több értéket takarítottak meg a selejt csökkentésével. A munkafelajánlások teljesítését személyekre bontva ismertetik a faliújságon. Az öntöde egész kollektívája megtudja tehát, hogy egy-egy dolgozó mivel segítette a kongresszusi versenyben kitűzött cél megvalósítását. A műszaki dogozók törekvéséből csak egyet emelünk ki: Lazarevics József tevékenységét. Nemcsak azért, mert a fiatal technikus bátran vállalja a nehezebb feladatokat is, hanem azért, mert sikeresen meg is oldja azokat. A kongresszusi verseny során több olyan javaslatot dolgozott ki, amelynek alkalmazásával a gyártási időt is rövidebbre tudták venni, a munkát pedig minőségileg jobbá tették. Ez pedig jelentős, különösen az exportra készülő gépeknél. Legutóbb külön megbízatásként kapta, hogy a gépparkban az új szersiumok szerkesztését készítse el. A feladatra Ódor Jánossal, a forgácsoló főművezetővel munkaidőn túl vállalkoztak Határidőre elkészültek. Mit sem ért volna azonban munkájuk, ha az új szerszámok csak papíron, a tervrajzokon maradnának. Bizalommal fordultak segítségért a szerszámüzem dolgozóihoz, akik ígéretet tettek a legyártásra. A Könnyűipari Szerszámgépgyár Dolgozóinak vállalkozása nagy. 1960-ra előirányzott tervüket ez év végéig akarják megvalósítani létszámnövekedés nélkül a helyi adottságok kihasználásával. Céljuk megvalósulásához nem fér kétség, hisz az egész gyár kollektívája felsorakozott a siker érdekében. — Csm — Négy ifjúsági brigád a mérlegen Farkas Sándornak, a mártírhalált halt kommunista hősnek nevét viseli a sztálinvárosi vegyiművek KISZ szervezete. A vegyiművek fiataljai eddig keveset hallattak magukról. Tavaly különösen nagy csend honolt közöttük. Az utóbbi hónapokban azonban megjavult vezetéssel rátértek a helyes útra. Társadalmi munkával rendbehozták a vegyiművek igazgatósági épületének földszintjén kapott három helyiséget. Falat bontottak, festettek itt a fiatalok. Egyelőre azonban nem ők használják, mert „kölcsönadták” szakmai tanfolyam tartására. Június közepén már meglesz a klubavatás és klubnyitás, amelyet annyira várnak a KISZ fiatalok. A napokban három vagon összegyűjtött ócskavasat adtak át az acélműnek, a sportélet is fellendült. Büszkék is legutóbb elért labdarúgó eredményükre, amikor a TMK csapatát verték meg 2:1-re. A legértékesebb azonban az az elhatározásuk, hogy négy ifjúsági brigádjuk ki akarja érdemelni a „szocialista brigád” címet. S ezeknek a szocialista brigádoknak takarékossági munkája az, ami legutóbb felhívta a vegyiművek KTSZ brigádjaira a figyelmet. Most vontak mérleget a vegyiművek üzemeinek műszaki vezetői a legutóbbi hónap munkájáról. S ez az őszinte mérleg sok eredményt, de néhány hiányosságot is felfedett. Schulek Lajos lakatos ifjúsági brigádja a tizenegy pontból álló felajánlását és ígéretét többségében teljesítette. De sak többségében. Tanulnak a brigádtagok, szakmailag és politikailag is képezik magukat. Szerszámtakarékosságuk is jó, hiszen a 20 százalékos szerszámtakarékosságot teljesítették. Ígéretükhöz híven három újítást is beadtak. Az egyik értéke 134 000 forint. Az újítási díjat is megkapták a brigád érdekelt tagjai. Kólámban István vezeti a másik ifjúsági brigádot, ők csek hárman vannak a csőszerelő brigádban. Az anyagfelhasználásban takarékoskodtak. Csökkentették a rezsikiadásokat. A politikai oktatásban hármuk közül ketten vettek részt, Kolumbán István és Polonyi András. Túrós Ferenc elhanyagolta a politikai képzést, s ezzel rontotta a kitüntető „szocialista brigád” cím elnyeréséért folyó versenyben az eredményüket. Zsilinszki Rudolf ifjúsági brigádja a kénüzemben általában fegyelmezetten viselkedett, nem mulasztott közülük senki sem. Azonban a technológiai fegyelem ellen vétettek, s a szocialista megőrzésre átvett gépüket sem gondozták megfelelően Viszont a benzol kinyeréshez használt gőzzel jól takarékoskodtak, s áprilisban a Zlinszki-brigád 104 425 forint értékű gőzt takarított meg. Az' arzénfelhasználásban viszont csak' részben teljesítették felajánlá-sukat. S még egy negatív ered- mény. Felajánlásukkal szembeni a műszaki könyvtárt nem látogat- ták, s nem tanulmányoztak szak- irodalmat. ) Horváth Pál mérnök ifjú- sági brigádja a kénüzemben szintén csak „általánoságban” teljesítette felajánlásai zömét . Három tonna helyett 1,66 tonna gőzt használt fel a kén kivonásához, a fajlagos lúgfelhasználás is kiváló volt, a mosási veszteség azonban 7 százalék helyett 7,3 százalék volt. Igazolatlan mulasz- tásuk egy sem volt. S több fel- ajánlást pontosan teljesítettek. ) * Négy ifjúsági brigád: huszon- négy KISZ fiatal. Megannyian ■ nemes útra léptek. A „szocialista brigád” címet akarják elnyerni. Tudják, hogy nem könnyű a cél elérése. Kezdetben még esetlenek- botlanak is. Sokaknak közülük még nem elég erős az akarata, hogy a hibákat elkerülje. De a tetterősebbek, a szilárd akara-túak átsegítik őket a nehézsé- geken. A vegyiművek négy ifúsági brigádja a következő hó-napokban jobban ügyel arra, hogy ígéretét pontról-pontra be- váltsa és kiérdemelje a büszke címet, a „szocialista brigád” el*nevezést. (Sz) fejek megyei hírlap Kedd, 1959. június 8. Mihál bácsi nem mai gyerek, ezt egyébként mutatja a neve végén hangzó lő betű is annak, aki nem ismerné férjes unokáját. Éveit tekintve, tehát nem kapára való, minap azonban a munkaelosztáskor csak kiválasztott magának egy gazdátlant, gondosan megkapálta, és mosolyogva, hogy a többiek is hallják, megbiztatta magát: — No, te öreg derék, mutasd meg, mit tudsz még? Meg is mutatta estefelére kelve. Jócskán lehagyta a brigádot, noha azok ugyancsak tették. Eleinte hagyták, szaladjon az öreg, majd megnyuhad, ha eltátja a Nap a száját. Később abba reménykedtek, hogy kisüti a barázdából, ha magasabbra kapaszkodik. Nem az estig nem érték utol, mintha szárnyai nőttek volna, könnyedén verte a rögöt és el-elmosolyodott, ha simábbra ért, mert oda belerajzolgatott pár komiszabb figurát a kapanyéllel, hadd visongjanak a leányok, amikor odaérnek. A tábla szélénél úgy alkonyattájt Csányi köszöntött reá: — Jó munkát Mihál bácsi! Kapálgatunk, kapálgatunk? — Teszegetem, — egyenesítette ki derekát az öreg és egy szusszanásnyit elnézegette hátulról is Csányit, amint baggyogott a dűlőúton a falu felé. De ahogy belementette a fényes szerszámot a földbe, hümmögve megállt: — Hogyan mondta? Kapálgatunk? Mi az, hogy kapálgatunk, — tekintgetett rángatózó bajuszszal Csányi után. — Én nem kapálgatok, tudd meg hanem igenis kapálok, mégpedig nem akárhogyan. Hogy a fene evett volna beléd. Még azt mondja, hogy én kapálgatok. Az ám, hát akkor ki kapál? Úgy elfutotta a méreg, hogy ettől fogva minden öt lépésben meg kellett állnia, hogy jól kidühöngje magát. — De a fellegbeborult mindenségit, hogyan mondhat ilyent, hogy kapálgatunk. Még jó, hogy kapálgatunk. Elis azta . Ügy belemerült a méltatlankodásba, hogy észre sem vette, amikor a többiek elmentek. Fölkanyarította a mellényt, fölélte a tarisznyát: — Kapálgatunk... hejnye, hogy az a... Nem is sietett, nem akarta utolérni a bandát, lemaradt vagy ötszáz lépést, hogy nyugodtan megállhasson morgolódni. A szövetkezeti italbolt ajtaját úgy vágta ki, hogy a szemközti ablak is kinyílott. — Egy sört, Lajos! — vetette oda röviden és letámasztotta a kapát egy szék mellé. Maga is lehuppant, de nem anynyira a fáradtság húzta le, mint inkább a méreg. Lajos lassan csurigálta, Mihál bácsi igencsak szereti a habját, főleg ha az jó kemény, hogy harapni lehet. Gondolta, — amíg üllepedik kissé, mert valahogyan túl sok hab sikerült, azt pedig nem igen szereti Mihál bácsi, — tisztelkedik az öregnek. — Kapálgattunk, Mihál bátyám, kapálgattunk? Az öreg felkapta fejét és olyan csodálkozó szemekkel meredt Lajosra, mint akit a legjámborabb lova rúg meg, éppen a nevenapján, de a következő pillanatban már vérbefordultak szemei, megmarkolta a kapanyelet és felugrott: — Én-e? Dehogy kapálgattam, édes fiam, dehogy! Tilinkóztam, így la, a nyelivel, — és szájába kapta a végét, ujjaival pedig billegetett rajta lefelé, közben éktelenül tülülülüzve a pult felé táncolt. Lajos harsányakat nyerítve tolta a poharat eléje, a pult szélére, de bár ne tette volna, mert az öreg egy villámgyors mozdulattal úgy elütötte a kapával, hogy törölgetni sem kellett utána. — nagy# — Ohivál kapálhatott Az inasokból ipari tanulók lettek... XTi tudja hányadszor kér elnézést az igazgató rövid beszélgetésünk alatt, mivel a telefon szünet nélkül cseng. Borbély Imre elvtárs, a MOM. 320-as Iparitanuló Intézetének igazgatója újra ismétli a választ: az idő változatlanul rossz, kétségbeesésre azonban nincs ok, tető alatt nem esik, a jubileumi ünnepség nem marad el.. — Miért ez a nagy érdeklődés, mire készülnek? — kérdezzük két telefonbeszélgetés között Borbély elvtársat — A szocialista rendszerű ipari tanulóképzés 10 éves jubileusii ünnepségére készülünk. Az inasokból ipari tanulók lettek... — teszi még hozzá. * T nasok, ipari tanulók. A Mennyi mindent takar e két kifejezés. Megszűnt a mesterek korlátlan uralma a fiatal legénykék fölött. Amikor inkább cselédek voltak, mint tanulók. Mert régen a szakma elsajátításának egyik „feltétele” az volt hogy tud-e mosogatni, fát vágni és bírja-e a 10—12 órás napi munkát a gyerek. A felszabadulás óta képzett pedagógusok, kiváló szakemberek oktatják a jövő szakmunkásait. Tíz éves működése alatt több mint kétezer különböző szakmunkást nevelt a MOM. 320-as Ipari Tanuló Intézete. Esztergályost, lakatost, fodrászt, szabót és még lehetne sorolni vagy harminc szakmát. Működésük alatt a legnagyobb eredmény az, hogy különösen az utóbbi években az üzemek, vállalatok elismeréssel nyilatkoznak az ifjú szakmunkásokról. Bátran és biztonsággal bízhatják rájuk a munkát. Tudásuk megalapozott. A jubileumi ünnepséget a Szülői Munkaközösség és a tanári kar készítette elő. Előző terveik szerint az iskola sportpályáján rendezték volna az ünnepséget, az eső azonban keresztülhúzta számításukat. Vigasztaló, hogy a tornaterem elég nagynak bizonyult. A tanárok a tanulókkal együtt rövid időn belül színházteremmé alakítják át a 300 embert befogadó tornatermet. Mert az esti műsorban a vidámságnak is helye lesz. A tánccsoport és a színjátszói tanítási és gyakorlati időn túl készültek fel, hogy a szülőket, tanárokat és más iskolák tanulóit megörvendeztessék. A műsor szenzációja a fúvószenekar bemutatkozása, amely 24 tagú. Közös üggyé vált a jövő szakmunkásainak képzése. Ezt igazolja a szülők nagy érdeklődése is. Mert kevesen vannak már olyanok, akik havonta legalább egyszer ne keresnék fel a tanulóintézetet, hogy az esztergályos, vagy műszerész fiúk tanulmányi eredménye felől érdeklődjenek. A szülők az ünnepség előkészítésében is segítettek. Ki-ki erejéhez mérten kisebbnagyobb csomagot készített, amelyekben a téliszalámis szendvicsektől kezdve — nápolyi, keksz, torta, édes- és sós sütemény — minden megtalálható. A bevételt pedig az iskola KISZ-szervezetének ajánlották fel. A Szülői Munkaközösség lelkes tevékenységének eredménye az is, hogy rövidesen felszerelhetik az iskola tantermeiben, folyosóin a hangszórókat. A napokban adták át a pedagógusoknak a 4000 forint értékű hangerősítőt, a tölcséres hangszórókat és az állványos mikrofont. És most újra segítenek a fiatalok ünnepségének megrendezésén* * XT étkeze tele csomaggal, az esőtől átázva, de vidáman érkezik Tomecz Sándorné, a Szülői Munkaközösség elnöke az iskolába. Még legalább nyolc óra van hátra az ünnepség kezdetéig de eljött segíteni, hogy minden rendben legyen. — Talán a fiataloknál is lelkesebben készülnek a szülők, különösen azok, akik több évtizede dolgoznak már szakmájukban. Segítenek, hogy fiaik másképp emlékezhessenek tanulóéveikre *— mondja* A jubileumi ünnepség folytatásaként az Ipari Tanuló Intézet és a Szülői Munkaközösség költségén 50 fiatal utazik fel Budapestre. A Néphadsereg Színházban az országos kulturális seregszemlén legjobb eredményt elérő csoportok műsorát tekintik meg. Mert a jövő szakmunkásainak képzésébe ez is beletartozik.