Fejér Megyei Hírlap, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

4. oldal. Táci képek ! Pár évtizeddel ezelőtt cseléd, napszámos,­­ vagy amint mondják, „hónapos” foglalkozású­­ emberek lakták a községet, olyanok, akiknek a gróf Zichy kegyeskedett néhány hónapra mun­­ti­kát biztosítani. Ilyen és ehhez hasonló életet is adott a múlt nemcsak a táci embereknek, ha­­­­nem a többi falu sokezer emberének is. Ma együtt, közösen dolgoznak saját maguk-­ nak, a saját hasznukra. A megváltozott élet, a szinte egymásba ölelkező új, összkomfortos­­ családi házak, a nemrég előbújt Újtelep hirde­tői a mai életnek. Van mivel ,Listár Zsófi néni sem tudja — és nem is akarja — véka alá rejteni az új úton haladás szép­ségeit, lehetőségeit. „Megválto­zott-e az életem? Bizony meg. — mondogatja sokszor. Hisz ki­lenc éven keresztül rótta az utat a gróf szőlőjébe., Már napkelte­kor munkához láttak és napnyug­táig abba sem hagyták. Zsófi néni hét évvel ezelőtt házat vásárolt. Ami igaz, az igaz: meg kellett dolgozni érte. A szek­rény sem üres. Négy különböző anyag húzódik meg az egyik pol­con, ezekből lesz az új ruha. A 100 forintos fejkendők, a télika­bát, a négyszáz forintos szandál a jóformán még új félcipők, a téli bundáscipő­k mind olyan mindennapi ruha- és lábbeliféle­ségek. Bizony egypár cipővel ment férjhez annak idején, de hát ma már csak természetes, hogy eny­­nyi ruhája, cipője legyen egy dolgozó nőnek. Igaza van Listár néninek. Ma már természetes, csakúgy, mint az, hogy nem vakoskodik lámpa mellett, mert a villany beszere­lésére is futotta. Az idén újabb beruházásokkal gazdagodik majd dicsekednie a meghitt kis otthon, mert dol­gozni akar az idős asszony. Ta­valy is dolgozott a Petőfiben, de most méginkább meg akarja mu­tatni, hogy munkához szokott keze nem pihen. Hisz kiosztják a területet most a tsz-ben és azt akarja, hogy minta terület le­gyen, amelyben az ő munkája nyomán virít a cukorrépa, a ku­korica, vagy a burgonya. Ez a biztos záloga a további felemel­kedésnek és jobblétnek. Hárman az idősebbek közül beszélgetnek. Mindennapi dol­gokról. Pintérné, a 12 gyermek any­ja arról mesél, hogy húshagyó kedden majdnem kétszáz­­ darab fán­kot­­ sütött. — Bizony sok­minden elfogy egy ekkora családnál — mondja Pintér­né —, de azért dolgozunk, hogy ne szenvedjenek gyermekeink hi­ányt semmiben. Éppen ezért vágtunk három ki- vásároltak az idén konyha-, vagy tót a télen és még egy az ólban szobabútort a faluban. Névsze­­rűne­rint sorolják azokat, akik a ré-Az élet szép oldaláról kellemes­ei, vagy az új házba új bútort beszélgetni. Így kerül szóba a vettek. És ilyenkor a három idős nemrég vásárolt garnitúra is, asszony érzi, hogy van értelme amit a férjhezmenő lánynak vár a munkának, van szépsége a z­súroltak. És kicserélte az ósdi életnek. Máskor a magukfajta szekrényeket az idős, nagycsaló­ embernek ugyan nem futotta dós házaspár is. Aztán összeszál ilyen dolgokra. A mindennapi mollák hárman, hogy hányan is kenyér is gondot okozott. Tizenöt éves tapasztalat a boltokban Szölősi Károly boltvezető, mint­ forgalma 1947-ben 30 ezer forint ha csak a három asszony beszél- volt havonta. Most ennek közel­getését, folytatná, ötszörösét forgalmazza az üzlet. — Ma szívesen vásárolnak a — Én különben azt jegyeztem helybeli földműves szövetkezett meg, — mondja a már tizenöt boltban a táciak. Igaz, a vala­ év óta boltvezető Szölősi Károly mikor négyszer­ négyes kis van­ —, hogy a kocsikenőcs, — ami­gy a helyiséget már háromszor régente az egyik fő forgalmi cikk­be vitették, de van is itt minden, volt — kezd kimenni a „divat- Tortalap, rádió, paplan és mind- ból”, vagy csak tsz vásárolja, az, amit a cikklista engedélyez. A petróleum is tűnőben van. In­— Csak ez évben gazdára in­­kább a villanyégők fogynak. Zárt tíz rádió és 300 000 darab A másik bolt vezetője, a fiatal Cigaretta,­ több nylonáruféleség Bogárdi István az egyre növek- és így tovább. Érdemes megem­­vő forgalmat említi e­líteni, hogy ■ ennek a boltnak a­z 1954-ben csak 15 000 forint FEJÉR MEGYEI HÍRLAP volt az 5. sz. bolt forgalma, ma pedig már eléri havonként az 50 000 forintot. És bizony nem a bakancsszíj cukorkát vásárolják — ami ugyancsak a múltban volt ünnepi ajándékféleség a gyere­keknek —, hanem mindig a leg­­finomabbat. Az elmúlt 10 nap­ban például csak abban a kis boltban 3 000 forintot hagytak a szülők és apróságok cukorkáért. A Pöreny-pusztai boltocska havi forgalma is harmincöt-negyven ezer forintra tehető. Még egy dolgot megjegyzett a főbolt vezetője: — Megszerették a könyvet a községben. Ezt is lehet vásárol­ni az üzletben. Ma már a gyer­mekeknek is legkedvesebb aján­dékul egy-egy könyvet vesznek az ismerősök, a szülők és roko­nok. A nyolcvannegyedik motorkerékpár és tulajdonosa számlálni, mert nem kevés az olyan családok száma, ahol kettő is van, így Pintéréknél, Nagyék­­nál, Gergőéknél is. Motor pedig nyolcvannégy van. De csak egy hét óta. Azelőtt csak nyolcvan­­hármat számláltak. A minap Garami Erzsike — születésnap­jára — megvásárolta a majdnem 13 000 forintos Danuviát. — Kerékpározgatni már fá­rasztó volt — mondja. — Ezzel a kis masinával pedig fél óra alatt még Fehérvárra is berobo­gok. Ma már nem vágyálom egy kerékpár, de amint látjuk, még egy motorkerékpár sem. Erzsike szorgalmasan dolgozik és mun­kája után — a három kisebb testvér mellett is — futotta egy szép kis Damuvháéjat. * Néhány kép csupán. Nem ki­rívó szenzációk, csupán az egy­szerű náci emberek mindennap­ját, felemelkedését, megváltozott életét mutatják. Olyan életet, amelyért öröm dolgozni.„ — Németh Erzsébet — Szinte hihetetlen még az idő­sebbek szemében is, hogy 1944- ben csupán tizennégy kerékpárt számoltak a faluban. Hogyne volna hihetetlen, amikor ma lép­ten-nyomon motorral találkoz- A tizenkét gyermeket nevelő anyá­nak. Hogy hány kerékpár van a legkisebb fia, Ferike vidáman községben? Nehéz volna össze­­rollerezik. SZENDREI JÓZSEF« [Lenn, a bányában lényegében mindegy, hogy kívül nappal van-e, vagy éjszaka. A bányá­ban sötét van mindig és a hő­mérséklet sem változik. A bá­nyászok mégis azt mondják, hogy nem mindegy. Miért? — kérdeztem. — Azért, mert jobb érzés nap­pal a bányában lenni, mint éj­szaka. A fényt mi is szeretjük. Már az is jó érzés, ha tudjuk, hogy odakint süt a nap. Másod­szor: éjszaka jobban fárad az ember, nem tud annyit termelni, mint nappal. Ezt már Majtán Gyuri bácsi mondotta, a Dittrich brigád har­madik, akkor éjszakás csoport­jának tagja. Közelebbről ekkor ismerkedtem meg velük. Itt volt Barna János is, a munkásőr­­szakasz parancsnoka. Nagydarab, nagyon erős, nagyon vidám em­ber. Ha megszólal , visszhang­zik az egész vágat. Mély, dina­mikus hangja van. Nemhiába munkásőr parancsnok. Azt mond­ják, ha a munkásőrök gyakorla­toznak, Barna Pista vezénysza­vát egy kilométerre is hallják. De most álljunk meg. Azt mond­ják: Barna Pista. És hivatalosan Barna János. Miért? Kacag és úgy válaszol: — Vagyok én Pista is meg János is. Az isten se tudja, me­lyik az igazi nevem? Van olyan igazolványom, amelyben János vagyok, de olyan is van, amely­ben István... — Hogyan? — Úgy, hogy a nagyszüleim neveltek. Ők Istvánnak neveztek. Az iskolában is István voltam. Bevonultam katonának, még ott is István voltam, mert István névvel írtak össze a sorozás előtt. De amikor a tiszti iskolára mentem születési anyakönyvi kivonatot kellett kérni.Akkor de­rült ki, hogy János vagyok. Ne­kem aztán mindegy. Az emberek csak Pistának szólítanak. — Volt katonatiszt is? — Igen, hadnagy. Itt szolgál­tam Kisgyónban. A létszámcsök­kentéskor leszereltem és itt ma­radtam a bányában. — Nem bánta meg? — Én? Hát akkor itt maradtam volna? El akartak engem helyez­ni hivatali munkára, de nekem nem kellett. Munkásember vol­tam azelőtt is. A bányát meg akkor szerettem meg, amikor mint katonatiszt, ott szolgáltam. Sokszor lejártam a bányába és már akkor derengett bennem, hogy ha leszerelek, idejövök dol­gozni.­­ A szak harmadik tagja, Bodó Elemér Kossuth-díjas vá­jár sajnos nem szállhatott le. Megbetegedett, influenzában. Helyette Kolincsák Ferencet osztották be. Ő is nagydarab, erős ember és éppen olyan vic­ces, jókedvű, mint Barna István. Majtán Gyuri bácsi csendesebb, de ő is a szálasabb bányászok közül való. Jókedvvel kezdődött a munka. Itt már hamarabb megbarátkoz­tunk , nem idegenkedtek tő­lem, mint az első nap Dittrichék. Igaz, már ismertek, de velük még nem dolgoztam. Most aztán befogtak. Ott volt Tóth Náci is, a fiatal aknász. Először a kapa­­rót rövidítettük meg, mert egy szakaszról kiment a szén. Aztán néhány ácsolat rablása követke­zett, majd az új kamra bekez­dése. Dittrichék is tudnak dol­gozni, de Barnáék egy centimé­terrel sem maradnak mögöttük A három erős, nagytestű ember úgy vágta a szénfalat, hogy néha olyan érzésem volt, mintha át akarnák lyukasztani a bá­nyát. Éjféltájban megjöttek a rab­lók”, vagyis az omlasztók. Azok ám a kemény gyerekek. ők omlasztják be a bányát ott, ahonnan a szenet már kibányász­ták. Először kiszedik, bányászo­­san szólva „kirabolják” a fát, mert ezt a fát valósággal el kell rabolni, vissza kell lopni • bé- 114. | Péntek, 1960. április 1. Túlteljesítik felajánlásukat A Dunai Vasmű dolgozói a felszabadulási versenyben arra tettek ígéretet, hogy az év első negyedében 4,5 millió forint ér­tékű megtakarítást és 3,4 millió forint értékű többlettermelést ér­nek el. A verseny eddigi eredmé­nyeiről Borovszki Ambrus igaz­gató a következőket mondotta: — Az éveleji kezdeti lemara­dás után a februárban megélén­kült munkaverseny ...s nem vala­mennyi gyárrészlegünkben és ü­zem­ünk­ben egyre javuló ered­ményeket hozott." Azóta nemcsak a termelés nőtt, de javult a mi­nőség és csökkent a selejt is. Például a Szénelőkészítőgyárban adott mennyiségű szénből a ter­vezettnél közel négyezer tonnával több szenet mostak ki. A kokszo­lóműben a felajánlott ezer ton­na helyett ennél kb. háromszorta nagyobb mennyiségű kokszot ter­melnek terven felül. A nagyol­vasztóm­ű­ben a kohászok kb. 1590 tonna vasat gyártanak terven felül és ezzel segítik népgazda­ságunkat többi kohóink lemara­dásának pótlásában. Kohászaink a fajlagos kokszfelhasználást az idei szorosabb tervekhez képest is javították. Az acélmű dolgozói az acélgyártáshoz használt fém­betét és ferromangán csökken­tése terén léptek előre. Bár a se­lejt- és a kalóriafelhasználás csökkentésében a felajánlott szin­tet még nem­­ érték el, mégis az első évnegyedre tett 4,2 millió forintos megtakarítást a martiná­szok is teljesítették. Értékes a tűzálló anyaggyár selejtjének csökkentése, amelyet Dévényi Já­nos gyárrészlegvezető és Nagy János üzemvezető irányításával sikerült­­ elérni aki Februárban ugyanis a tűzállóanyaggyári se­lejt mindössze 1,2 százalék volt, ami egyedülálló az iparban, összegezve a felszabadulási verseny eredményeit, a termelé­kenység növelése és a termelés fokozásában dolgozóink általá­ban becsülettel túlteljesítik fel­ajánlásai­kat.

Next