Fejér Megyei Hírlap, 1960. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-01 / 78. szám
4. oldal. Táci képek ! Pár évtizeddel ezelőtt cseléd, napszámos, vagy amint mondják, „hónapos” foglalkozású emberek lakták a községet, olyanok, akiknek a gróf Zichy kegyeskedett néhány hónapra muntikát biztosítani. Ilyen és ehhez hasonló életet is adott a múlt nemcsak a táci embereknek, hanem a többi falu sokezer emberének is. Ma együtt, közösen dolgoznak saját maguk- nak, a saját hasznukra. A megváltozott élet, a szinte egymásba ölelkező új, összkomfortos családi házak, a nemrég előbújt Újtelep hirdetői a mai életnek. Van mivel ,Listár Zsófi néni sem tudja — és nem is akarja — véka alá rejteni az új úton haladás szépségeit, lehetőségeit. „Megváltozott-e az életem? Bizony meg. — mondogatja sokszor. Hisz kilenc éven keresztül rótta az utat a gróf szőlőjébe., Már napkeltekor munkához láttak és napnyugtáig abba sem hagyták. Zsófi néni hét évvel ezelőtt házat vásárolt. Ami igaz, az igaz: meg kellett dolgozni érte. A szekrény sem üres. Négy különböző anyag húzódik meg az egyik polcon, ezekből lesz az új ruha. A 100 forintos fejkendők, a télikabát, a négyszáz forintos szandál a jóformán még új félcipők, a téli bundáscipők mind olyan mindennapi ruha- és lábbeliféleségek. Bizony egypár cipővel ment férjhez annak idején, de hát ma már csak természetes, hogy enynyi ruhája, cipője legyen egy dolgozó nőnek. Igaza van Listár néninek. Ma már természetes, csakúgy, mint az, hogy nem vakoskodik lámpa mellett, mert a villany beszerelésére is futotta. Az idén újabb beruházásokkal gazdagodik majd dicsekednie a meghitt kis otthon, mert dolgozni akar az idős asszony. Tavaly is dolgozott a Petőfiben, de most méginkább meg akarja mutatni, hogy munkához szokott keze nem pihen. Hisz kiosztják a területet most a tsz-ben és azt akarja, hogy minta terület legyen, amelyben az ő munkája nyomán virít a cukorrépa, a kukorica, vagy a burgonya. Ez a biztos záloga a további felemelkedésnek és jobblétnek. Hárman az idősebbek közül beszélgetnek. Mindennapi dolgokról. Pintérné, a 12 gyermek anyja arról mesél, hogy húshagyó kedden majdnem kétszáz darab fánkot sütött. — Bizony sokminden elfogy egy ekkora családnál — mondja Pintérné —, de azért dolgozunk, hogy ne szenvedjenek gyermekeink hiányt semmiben. Éppen ezért vágtunk három ki- vásároltak az idén konyha-, vagy tót a télen és még egy az ólban szobabútort a faluban. Névszerűnerint sorolják azokat, akik a ré-Az élet szép oldaláról kellemesei, vagy az új házba új bútort beszélgetni. Így kerül szóba a vettek. És ilyenkor a három idős nemrég vásárolt garnitúra is, asszony érzi, hogy van értelme amit a férjhezmenő lánynak vár a munkának, van szépsége a zsúroltak. És kicserélte az ósdi életnek. Máskor a magukfajta szekrényeket az idős, nagycsaló embernek ugyan nem futotta dós házaspár is. Aztán összeszál ilyen dolgokra. A mindennapi mollák hárman, hogy hányan is kenyér is gondot okozott. Tizenöt éves tapasztalat a boltokban Szölősi Károly boltvezető, mint forgalma 1947-ben 30 ezer forint ha csak a három asszony beszél- volt havonta. Most ennek közelgetését, folytatná, ötszörösét forgalmazza az üzlet. — Ma szívesen vásárolnak a — Én különben azt jegyeztem helybeli földműves szövetkezett meg, — mondja a már tizenöt boltban a táciak. Igaz, a vala év óta boltvezető Szölősi Károly mikor négyszer négyes kis van —, hogy a kocsikenőcs, — amigy a helyiséget már háromszor régente az egyik fő forgalmi cikkbe vitették, de van is itt minden, volt — kezd kimenni a „divat- Tortalap, rádió, paplan és mind- ból”, vagy csak tsz vásárolja, az, amit a cikklista engedélyez. A petróleum is tűnőben van. In— Csak ez évben gazdára inkább a villanyégők fogynak. Zárt tíz rádió és 300 000 darab A másik bolt vezetője, a fiatal Cigaretta, több nylonáruféleség Bogárdi István az egyre növek- és így tovább. Érdemes megemvő forgalmat említi elíteni, hogy ■ ennek a boltnak az 1954-ben csak 15 000 forint FEJÉR MEGYEI HÍRLAP volt az 5. sz. bolt forgalma, ma pedig már eléri havonként az 50 000 forintot. És bizony nem a bakancsszíj cukorkát vásárolják — ami ugyancsak a múltban volt ünnepi ajándékféleség a gyerekeknek —, hanem mindig a legfinomabbat. Az elmúlt 10 napban például csak abban a kis boltban 3 000 forintot hagytak a szülők és apróságok cukorkáért. A Pöreny-pusztai boltocska havi forgalma is harmincöt-negyven ezer forintra tehető. Még egy dolgot megjegyzett a főbolt vezetője: — Megszerették a könyvet a községben. Ezt is lehet vásárolni az üzletben. Ma már a gyermekeknek is legkedvesebb ajándékul egy-egy könyvet vesznek az ismerősök, a szülők és rokonok. A nyolcvannegyedik motorkerékpár és tulajdonosa számlálni, mert nem kevés az olyan családok száma, ahol kettő is van, így Pintéréknél, Nagyéknál, Gergőéknél is. Motor pedig nyolcvannégy van. De csak egy hét óta. Azelőtt csak nyolcvanhármat számláltak. A minap Garami Erzsike — születésnapjára — megvásárolta a majdnem 13 000 forintos Danuviát. — Kerékpározgatni már fárasztó volt — mondja. — Ezzel a kis masinával pedig fél óra alatt még Fehérvárra is berobogok. Ma már nem vágyálom egy kerékpár, de amint látjuk, még egy motorkerékpár sem. Erzsike szorgalmasan dolgozik és munkája után — a három kisebb testvér mellett is — futotta egy szép kis Damuvháéjat. * Néhány kép csupán. Nem kirívó szenzációk, csupán az egyszerű náci emberek mindennapját, felemelkedését, megváltozott életét mutatják. Olyan életet, amelyért öröm dolgozni.„ — Németh Erzsébet — Szinte hihetetlen még az idősebbek szemében is, hogy 1944- ben csupán tizennégy kerékpárt számoltak a faluban. Hogyne volna hihetetlen, amikor ma lépten-nyomon motorral találkoz- A tizenkét gyermeket nevelő anyának. Hogy hány kerékpár van a legkisebb fia, Ferike vidáman községben? Nehéz volna összerollerezik. SZENDREI JÓZSEF« [Lenn, a bányában lényegében mindegy, hogy kívül nappal van-e, vagy éjszaka. A bányában sötét van mindig és a hőmérséklet sem változik. A bányászok mégis azt mondják, hogy nem mindegy. Miért? — kérdeztem. — Azért, mert jobb érzés nappal a bányában lenni, mint éjszaka. A fényt mi is szeretjük. Már az is jó érzés, ha tudjuk, hogy odakint süt a nap. Másodszor: éjszaka jobban fárad az ember, nem tud annyit termelni, mint nappal. Ezt már Majtán Gyuri bácsi mondotta, a Dittrich brigád harmadik, akkor éjszakás csoportjának tagja. Közelebbről ekkor ismerkedtem meg velük. Itt volt Barna János is, a munkásőrszakasz parancsnoka. Nagydarab, nagyon erős, nagyon vidám ember. Ha megszólal , visszhangzik az egész vágat. Mély, dinamikus hangja van. Nemhiába munkásőr parancsnok. Azt mondják, ha a munkásőrök gyakorlatoznak, Barna Pista vezényszavát egy kilométerre is hallják. De most álljunk meg. Azt mondják: Barna Pista. És hivatalosan Barna János. Miért? Kacag és úgy válaszol: — Vagyok én Pista is meg János is. Az isten se tudja, melyik az igazi nevem? Van olyan igazolványom, amelyben János vagyok, de olyan is van, amelyben István... — Hogyan? — Úgy, hogy a nagyszüleim neveltek. Ők Istvánnak neveztek. Az iskolában is István voltam. Bevonultam katonának, még ott is István voltam, mert István névvel írtak össze a sorozás előtt. De amikor a tiszti iskolára mentem születési anyakönyvi kivonatot kellett kérni.Akkor derült ki, hogy János vagyok. Nekem aztán mindegy. Az emberek csak Pistának szólítanak. — Volt katonatiszt is? — Igen, hadnagy. Itt szolgáltam Kisgyónban. A létszámcsökkentéskor leszereltem és itt maradtam a bányában. — Nem bánta meg? — Én? Hát akkor itt maradtam volna? El akartak engem helyezni hivatali munkára, de nekem nem kellett. Munkásember voltam azelőtt is. A bányát meg akkor szerettem meg, amikor mint katonatiszt, ott szolgáltam. Sokszor lejártam a bányába és már akkor derengett bennem, hogy ha leszerelek, idejövök dolgozni. A szak harmadik tagja, Bodó Elemér Kossuth-díjas vájár sajnos nem szállhatott le. Megbetegedett, influenzában. Helyette Kolincsák Ferencet osztották be. Ő is nagydarab, erős ember és éppen olyan vicces, jókedvű, mint Barna István. Majtán Gyuri bácsi csendesebb, de ő is a szálasabb bányászok közül való. Jókedvvel kezdődött a munka. Itt már hamarabb megbarátkoztunk , nem idegenkedtek tőlem, mint az első nap Dittrichék. Igaz, már ismertek, de velük még nem dolgoztam. Most aztán befogtak. Ott volt Tóth Náci is, a fiatal aknász. Először a kaparót rövidítettük meg, mert egy szakaszról kiment a szén. Aztán néhány ácsolat rablása következett, majd az új kamra bekezdése. Dittrichék is tudnak dolgozni, de Barnáék egy centiméterrel sem maradnak mögöttük A három erős, nagytestű ember úgy vágta a szénfalat, hogy néha olyan érzésem volt, mintha át akarnák lyukasztani a bányát. Éjféltájban megjöttek a rablók”, vagyis az omlasztók. Azok ám a kemény gyerekek. ők omlasztják be a bányát ott, ahonnan a szenet már kibányászták. Először kiszedik, bányászosan szólva „kirabolják” a fát, mert ezt a fát valósággal el kell rabolni, vissza kell lopni • bé- 114. | Péntek, 1960. április 1. Túlteljesítik felajánlásukat A Dunai Vasmű dolgozói a felszabadulási versenyben arra tettek ígéretet, hogy az év első negyedében 4,5 millió forint értékű megtakarítást és 3,4 millió forint értékű többlettermelést érnek el. A verseny eddigi eredményeiről Borovszki Ambrus igazgató a következőket mondotta: — Az éveleji kezdeti lemaradás után a februárban megélénkült munkaverseny ...s nem valamennyi gyárrészlegünkben és üzemünkben egyre javuló eredményeket hozott." Azóta nemcsak a termelés nőtt, de javult a minőség és csökkent a selejt is. Például a Szénelőkészítőgyárban adott mennyiségű szénből a tervezettnél közel négyezer tonnával több szenet mostak ki. A kokszolóműben a felajánlott ezer tonna helyett ennél kb. háromszorta nagyobb mennyiségű kokszot termelnek terven felül. A nagyolvasztóműben a kohászok kb. 1590 tonna vasat gyártanak terven felül és ezzel segítik népgazdaságunkat többi kohóink lemaradásának pótlásában. Kohászaink a fajlagos kokszfelhasználást az idei szorosabb tervekhez képest is javították. Az acélmű dolgozói az acélgyártáshoz használt fémbetét és ferromangán csökkentése terén léptek előre. Bár a selejt- és a kalóriafelhasználás csökkentésében a felajánlott szintet még nem érték el, mégis az első évnegyedre tett 4,2 millió forintos megtakarítást a martinászok is teljesítették. Értékes a tűzálló anyaggyár selejtjének csökkentése, amelyet Dévényi János gyárrészlegvezető és Nagy János üzemvezető irányításával sikerült elérni aki Februárban ugyanis a tűzállóanyaggyári selejt mindössze 1,2 százalék volt, ami egyedülálló az iparban, összegezve a felszabadulási verseny eredményeit, a termelékenység növelése és a termelés fokozásában dolgozóink általában becsülettel túlteljesítik felajánlásaikat.