Fejér Megyei Hírlap, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

t oldal. Az egykori lovasberényi Cziráki kastély bejáratánál ez a kőoroszlán jelképezte: a bejáratot átlépni egyszerű földi halandónak nem kívánatos. Legalább is levett kalap nélkül nem. Mrázik Kati és Heller Anna a szünidő első napján önfeledt vidámsággal „lovagol’’ az oroszlán hűvös hátán. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Péntek, 1060. július 1. Üdülőtelep hat és félmillió ember számára A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány határozata alapján Moszkvát többszörös üdülőgyűrűvel veszik körül. Megszervezik, hogy a dolgozók a városban is kellemes körülmények között tölthessék szabadidejüket. Növelik a parkok, sétányok, terek számát. Új strandokat, uszodákat, szórakozóhelyeket építenek. A közeli napokban például Moszkvában a város középpontjában nyitják meg Európa legnagyobb uszodáját A szovjet fővárostól mintegy órányi távolságra hozzák létre az üdülőzóna második gyűrűjét. Itt egyszerre 900 000 ember tölthet kellemes körülmények között néhány órát vagy akár egy napot is. A hétvégi pihenő céljait szolgálja az övezet következő gyűrűje, a legkülső gyűrűben létrehozott üdülők, szállodák pedig a moszkvaiak hosszabb ideig tartó pihenését szolgálják. Az üdülőzóna teljes kiépítése után a nyári idényben egy-egy napon 6-6 és félmillió ember szórakozhat kellemes körülmények között a szovjet főváros környékének legszebb pontjain. Újra a rendes kerékvágásban—Egy iskola terveiből — Rossz örökséget vett át elődjétől Rigó István igazgató. A vezetés súlyos hibái miatt megingott a bizalom és ez természetesen kihatott a nevelői kar munkájára, magatartására. Az „új” emberre sokan néztek akkortájt úgy, mint „hivatali” vezetője és jégkéreg képződött az emberek szívén. Egy félév következetes pedagógiai és elvtársi munkája nyomán azonban nemcsak a júniusi nap sütött ki, hanem elolvadt a bizalmatlanság jege is. Javult a mulasztási átlag Az első félév szervezetlensége, korrupt vezetése után a második félév számszerűleg is jelentős változást hozott: a mulasztási átlag tanulónként a tavalyi kilenc és fél napról 6,26 napra csökkent. Az általános tanulmányi eredmény kevés híjján elérte a három és felet, a bukott tanulók száma pedig az összlétszámnak mindössze 9,25 százaléka. Ezzel szemben van 118 kitűnő, 81 jeles, 193 jó, 207 közepes és 87 elégséges osztályzattal vizsgázott tanulójuk. Tizenkilencedike óta szabadok a gyerekek, mint a mezei madarak, de Mór dolgos népe azért talál hasznos elfoglaltságot a vakációzok részére és ezt az iskola maga is erőteljesen propagálta. A tanács, a termelőszövetkezet és a Szőlészeti Kutató Intézet javaslatára az iskola tájékoztatta a tanulókat — köztük elsősorban a végzetteket —, hogy hol, milyen időszaki munkák, milyen kereseti lehetőségek adódnak a gyermekeknek. — Szép kis csapatot láttam ma reggel kapával a vállukon — mondja az igazgató — ballagtak vidáman a szőlőbe. De szép számmal jelentkeztek a termelőszövetkezetbe is... Doszozszon-fi a gyermek ? Persze akad szülő Móron is elég, aki úgy gondolkozik: miért dolgozzon a gyerek munkaegységre? Mikor lesz abból pénz? És kivezényli csemetéjét a háztáji szőlőbe tenni-venni, amiből a gyerek nem lát ugyan hasznot, de annál több bort a papa. Ez pedig helytelen „gazdálkodás” a gyerek idejével és természetes munkaigényével. Sokkal inkább szolgálja a gyermek jellembeli fejlődését, ha munkája ellenértékeként saját kezébe kapja a megszolgált bért és afölött maga rendelkezik, ha okos szülői irányítással is. Így megszereti a munkát és közvetlenül látja hasznát. Nyilván emiatt a szemlélet miatt tartja távol a szövetkezettől sok szülő gyermekét, holott ő maga tagja... Tizenöt kislány a fiúiskola 15 tanulójával Velencén üdül az úttörőtáborban, június 23-án pedig különvonat vitt a Balaton mellé 600 gyermeket és szülőt, hogy egy napra megmártsák magukat a magyar tengerben. A nevelők mindegyike 3—4 napon át tart ügyeletet, ezenkívül a tantestületből öten szervezett továbbképzésre jelenkeztek. Néhány elképzelés Egyéb programja nincs az iskolának, mert még nem heverte ki a múltbeli hibákat. Az igazgatónak azonban van jónéhány hasznos elképzelése. A móri általános iskolák nemcsak mezőgazdasági, de ipari jellegű politechnikai oktatásra is ki vannak jelölve ami természetes ezen a nagy szőlőkultúrájú bányavidéken. Eddig úgyszólván egyáltalán nem folyt mezőgazdasági szakoktatás, illetve előkészítés. Ezzel a régi vezetés semmit sem törődött. Az igazgató szándéka, hogy akár a politechnikai képzés keretében, akár szakköri úton a termelőszövetkezettől megfelelő nagyságú területet kér, ahol a tanulók munkaegységre nevelik a veteményt. A keresetből összegyűlt pénzt a gyerekek nyári táborozására, nyaralására fordítják. — Elengedhetetlen a földművelés alapelemeinek megismerése, sőt a szőlőtermesztés, metszés oktatása — hangsúlyozza az igazgató és bizakodva jelenti ki: — Jövőre mindezt megoldjuk. Elképzeléseiről szól ezután: — Szeretném mindenekelőtt a tantestület szakmai és világnézeti egységét biztosítani és ez nem is jelent nagy feladatot, mert kitűnően képzett, jóakaratú emberekből áll. Szülői értekezleten, családlátogatások alkalmával, a szülők részére rendezendő előadásokon pedig az otthoni nevelés nívóját szeretnénk emelni, mert bizony akad még közöttünk „földhözragadt” anyagias szemléletű ember. Három ötödik és két hatodik osztály indul az új tanévben. Ennek a 193 gyermeknek foglalkoztatásához több és jobb politechnikai felszerelésre van szükség. Van egy kitűnő képzettségű és lelkes fizika-matematika-szakos tanáruk: Hübler József. Giay Endréné nevelő a másik reménységük: ő tanítja a kislányokat a háztartás művészetére, az otthon csinosítására és a szép kézimunka titkaira. Jó, elvtársias közösségben Továbbfejlesztik az énekkart is, amely az elmúlt évben sok dicsőséget szerzett az iskolának Gergye László gondos munkájának eredményeképpen. Az idei dunántúli dalostalálkozón emlékplakettet és könyvjutalmat, a megyei úttörők kulturális seregszemléjén pedig egy szólószámban és egy trióban két első díjat nyertek... Lassan, de biztosan zökken a helyes kerékvágásba az iskola élete. Megnőtt iránta a bizalom is, hála a nevelők és az igazgatók lelkiismeretes munkájának. Az új tanévben jó, elvtársias közösségben, felszabadultan és munkakedvvel telve irányítják kis közösségüket a nevelés nemes céljai felé. Bartha Tibor Nyikolaj Ananov A GROMOVICA MEGHÓDÍTÁSA Epilógus (17.) A leírt események után a távoli városból rövidesen Moszkvába utaztam. Sziromaha boldog volt. Szofja elég hamar meggyógyult és már tanúskodni is tudott, mikor Davgun ügyét tárgyalták. A tárgyaláson érdekes dolog tudódott ki. A zárdafőnöknő tudott Dovgun banderovista dolgairól és ezért szándékosan mutatta be ezt a „hívőt” Szofjának és miután az apácajelölt felismerte a gyilkost, mondta neki a zárdafőnöknő, hogy ha Szofja elhagyja a zárdát, leleplezés fenyegeti. Dovgun ezért iparkodott a zárdafőnöknőnek mindenben segíteni. Eismerte, hogy miután a csoportvezető feleségétől tudomást szerzett arról, hogy nem sikerült a szöktetés, határozta el, hogy lavinát zúdít az expedícióra. Dovgan beismerése nagyon felizgatta Zinát. Másnap anélkül, hogy a kibékülést kereste volna férjével, elutazott. Eszembe se jutott volna az akkor készült feljegyzéseket közlésre bocsátani, de télen, mint már a rövid előszóban írtam, értesítést kaptam Sziromaha főhadnagytól, hogy az „egyház ügeibe való beavatkozásért” fegyelmit kapott. Az irodalmi hölgy, akiről az előadásban szó esett, úgy látszik arra gondolt, hogy idegen szenvedés jó alapja lehet az ő kézműves termékének. Mivel határozott természetű, kutatni kezdett. Valaki a repülők közül megmondta neki, hogy annak az egységnek a parancsnoka, ahol Sziromaha teljesít szolgálatot, Moszkvában tartózkodik. Felkereste Szinyicin alezredest és a számára ismeretlen történet elmondásával ilyen balkezes szolgálatot tett nekem és Sziromahának. Remélem, hogy az igazi történet közlésével legalább két hasznos dolgot teszek: Rábírom Szinyicin alezredest, vonja vissza Sziromaha fegyelmijét és megfosztom véletlen hallgatómat attól, hogy elmondások alapján alkosson irodalmi műveket. Próbáljon meg, írjon magáról, a szenvedéseiről, ha volt ilyen. 1960. Lvov—Moszkva. Fordította: Bányász Béla Semmelweis Ignác Fülöp 1818- 1865 Július 1-én ünnepeljük a nagy magyar orvostudós, Semmelweis Ignác születésének 142. évfordulóját. Ez a nap egyúttal az egészségügyi dolgozók napja is és ezen a napon jutalmazza meg kormányzatunk az egészségügy kiváló dolgozóit, mintegy rámutatva arra, hogy a betegekért való küzdelemben, az értük vívott harc szenvedélyességében Semmelweis nyomdokain kell haladniuk. Semmelweis tragédiája ismert és sokszor idézett, mégis újból és újból el kell mondanunk, hogy okuljunk belőle, hogy ne ismétlődhessék meg, hogy levetkőzzük az előítéleteket. Sajnos, Semmelweis sorsában nemcsak a nagy ember végzete teljesedett be, hanem százezrek sorsáról volt szó, akiket meg lehetett volna menteni a haláltól, ha hallgatnak tanításaira. Semmelweis jóval a baktériumok felfedezése előtt meghatározta a gyermekágyi láz lényegét és megjelölte az ellene való védekezés módját. Ha a bomló szerves anyagok fogalmát a baktériumok fogalmával helyettesítjük, akkor Semmelweis tanításaihoz ma sem kell hozzátennünk és el sem kell belőle vennünk semmit. Az ő esetében nem hat frázisként, ha azt mondjuk, hogy megelőzte korát. Minden felfedezés kötve van a kor társadalmi viszonyaihoz, a kor szelleméhez és tudományos fejlettségéhez. A lángelme felismerte összefüggések a kor szűklátókörű, tudományos átlagemberétől olyan szellemi koncepciót követeltek volna, mellyel az nem rendelkezett és azok mindent gyűlöltek, amit nem voltak képesek felfogni. Semmelweis 1846-ban, huszonhat éves korában foglalta el asszisztensi állását a bécsi szülészeti klinikán. Az érzékeny, fiatal orvos megdöbbenve észlelte a gyermekágyi láz dühöngését. A szülő nők között valósággal aratott a halál. Volt olyan hónap, mikor a halálozási százalék 31 százalékig emelkedett. Kétségbeesve kutatta ennek az okát, míg az egyik nap rá nem jött, hogy a gyermekágyi lázban meghalt anyák szervezetében boncoláskor ugyanolyan elváltozásokat lehet találni, mint a vérmérgezésben meghaltaknál. Ezt előtte valószínűleg sokan megfigyelték és Semmelweis nagysága éppen abban rejlik, hogy ő volt az, aki felismerte a két folyamat azonosságát és rögtön le is vonta a következtetéseket. A betegség csíráit a szülők nők testébe vizsgálat közben maguk az orvosok és orvostanhallgatók juttatják be, hiszen azok akkor a boncteremből jártak fel vizsgálni a vajúdó nőket. És nyomban megtalálta az ellenszert, a kór leküzdésének, illetve megelőzésének a lehetőségeit is. Nem maradt meg az elméletnél, rögtön megkezdte a harcot. A klinika bejáratára a következő hirdetményt függesztette: „Mától, azaz 1847 május 1sétől kezdve, minden orvos és hallgató, aki a boncteremből jön, köteles a szülészeti kórtermekbe való belépés előtt a bejáratnál lévő mosdótálban klóros vízzel alaposan megmosni a kezét. Ez a rendelkezés kivétel nélkül mindenkire vonatkozik. Semmelweis:" A tények Semmelweis mellett szóltak, az anyák megmentésének lehetősége az emberiség közkincsévé válhatott volna, de Semmelweist kigúnyolták és ő maga soha nem érte meg felfedezésének diadalát. Évtizedekig tartó, durva személyeskedésig fajuló harc indult meg Semmelweis és tanai ellen. Fokozta a harc kilátástalanságát az a sajnálatos körülmény, hogy az orvostudomány olyan képviselői is, akik más területen nagyot alkottak, értetlenségből, vagy hiúságból Semmelweis tanai ellen foglaltak állást. Litzmann, Scanzoni, Liebig, Simpson, Murphy, és Wirchow a legképtelenebb állításokra vetemedik, csakhogy cáfolja Semmelweis elméletét. A fejlődést azonban csak gátolni lehet, megállítani nem. A baktériumok felfedezése, ha jóval Semmelweis halála után is, végleg az ő javára döntötte el a vitát. Addig azonban az emberi értelmetlenség és ostobaság miatt sok anyának, kellett életét áldoznia. fi fetének második felében IJ Semmelweis a budapesti orvostudományi egyetem szülészeti és nőgyógyászati tanszékének professzoraként működött, de az igazáért vívott harc szenvedélyében idegrendszere felőrlődött és a bécsi tébolydában fejezte be életét. Vérmérgezésben haltmeg, tehát ■ugyanolyan körülmények között, mint azok az anyák, kiknek életéért soha nem szűnt meg küzdeni. (—gere—) !