Fejér Megyei Hírlap, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-03 / 102. szám
4. oldal. Tanácstagok tanácsadói Városi emberrel beszélgettem, aki a tanácsválasztást megelőző jelölőgyűlésen így szólalt fel a népfront jelöltje mellett: „Ismerem őt, mint a tenyeremet. Tudom, hogy tiszta szívű, becsületes ember, aligha találnánk jobbat nála választókörzetünk tanácstagjául. Én ajánlom, hogy fogadjuk el jelöltünknek és ha megválasztottuk, segítsük majd fontos munkájában. A magam részéről erőmhöz mérten segíteni fogom mindig, hogy ő is segíthessen bennünket, választóit.” Sok szerepe volt e néhány emberi szónak, hogy a jelöltből évekkel ezelőtt tanácstag lett. A választókörzet lakossága egybehangzó akarattal választotta meg. De mi lett az ígéretből, amely segítséget ígért neki?.... Őszintén megmondva: nem sok. Sőt! Mintha némi csalódottságot érezne megkérdezett emberem is, mert amint mondja: hogyan és miben adjon segítséget, ha a tanácstag nem kér tőle ilyet?___ Komoly kérdés, és mégis, nagyon sokan vannak olyanok, akik nem teszik fel, nem várják, hogy a tanácstag kérje a segítséget, hanem segítik. Székesfehérváron a Bulcsur utcában mondta Fuják Istvánné, egy üzemi munkás felesége: „Elmentem az utcabizalmihoz és azt ajánlottam neki, hívjon össze gyűlést, ahol megbeszéljük a társadalmi összefogást. A vízvezeték építése mindnyájunk érdeke, fogjon össze ezért bennünket és vezessen. Tanácsadói vagyunk mi a megbízottainknak, nem várjuk azt, hogy mindenre neki kelljen gondolni«. „Soponyán a tanács községfejlesztési állandó bizottságának elnöke beszélte el, hogy milyen buzgalommal dolgozik együtt választókerületének lakosaival. „Holl Ferenc szövetkezeti tag és Hauzer Imréné jöttek el hozzám, — mondja az üb. elnök, hogy emeljek szót a tanácsban, mert a Szabadság utcára járda kell. Javasolták hívjak össze gyűlést és az utca népével együtt vitassuk meg, mit tehetnének ők a járda mielőbbi megépítéséért. Megtartottuk a gyűlést, és megkezdtük a munkát. A községi tanács segítségével, társadalmi munkával négyszázötven—ötszáz méter hosszan elkészítettük a járdát.... Más alkalommal Molnár Józsefné jött, hogy elöntötte több lakó udvarát a víz. Jöjjön Feri bácsi, hívott Molnárné, és hívja össze a gyűlést, hogyan segíthetünk magunkon? összehívtam az érdekelteket. Megbeszéltük a dolgot és társadalmi összefogással elvezettük a veszélyes vizet. Régebben Hofmayer József indítványozta, hogy fásítsuk be az utca déli oldalát közös egyetértéssel és azt is megcsináltuk. Szólnak nekem az emberek, ha valami okos elképzelésük támad, vagy ha el kell rendezni valamit. Nem várnak arra, hogy mindent magamtól lássak meg, hiszen tudják, hogy nekem is ezer és egy gondom van. Tudják, hogy magamért és a családomért nekem is becsületesen meg kell dolgoznom, a munkahelyemen.” Így van ez minálunk, minden annyian dolgozó emberek vagyunk, tanácstagok is, választók is. Sok a kötelesség, sok a gond és sokszor kevés az idő. És a legteljesebb igazság az, hogy egyetlen ember, egyedül, nem képes sorra-rendre mindenben eljárni, mindenben helyt állni, mindent közmegelégedésre elintézni. Észrevenni sem tud egy ember mindent, legyen akármilyen önfeláldozó és fáradhatatlan. Vele kell mennünk, vele kell lennünk és választókörzet közügyeit, kívánságait együtt kell vele megfogalmaznunk, a megvalósításból ránk eső részt meghánynunk-vennünk, a munkát elvégeznünk. Nem is lehet ezt talán szebben meghatározni, kimondani, mint ahogyan a Bulcsu utcai egyszerű asszony mondta: „Legyünk mindenben és mindenkor szíves és figyelmes tanácsadói megbízottunknak, választottunknak.” Könnyebb mindent a tanács- AX tagra hagyni, könnyebb széles és bőkezű gesztussal így nyilatkozni: „Mi megbízunk a tanácstagunkban, rábízzuk magunkat, had intézze, had rendezze akarata és lehetősége szerint a dolgokat. „Akarata és lehetősége szerint...” ebből a gondolkodásmódból indul ki a hiba. E helyett mindenkinek, aki választókörzete érdekeit, önmagát és lakótársait helyesen és igazán akarja képviselni, azt a jelszót kell hangoztatnia. Végezzünk mindent együtt a legteljesebb egységben és egyetértésben tanácstagunkkal közös akaratunk és lehetőségeink szerint. Legyünk mindenütt, minden városban, minden faluban, minden választókörzetben kívánságaink, lehetőségeink önnön formálói, a tanácstagok tanácsadói, serkentői, támogatói. Sok szem többet, sok ész többet tud.... ez a régi mondás napjainkban sem évült el, nem veszítette igazát, erejét. A közérdek olyan, aminek helyes és megfelelő igazgatását, rendezését csak egymással összefogva, tanácstagok és választóik,? tanácstagok és tanácsadóik együtt? láthatják el. ? Hegedűs Péter? Nem kötelező... Nem kötelező még Csőszön a politechnikai oktatás. — Jó-jó — mondták a nevelők. — Várunk, amíg ez is bevonul a feladatok közé, de azért azt senki sem tilthatja meg, hogy gyerekeinket hozzá ne szoktassuk a fizikai munkához! így is tettek. — Ha eredményesen akarunk tanítani, akkor azt csak a gyakorlattal együttesen érhetjük el — mondja Cserkuthy Sándor igazgató. Úgy kezdték, hogy a gyerekekkel a termelőszövetkezetben cukorborsót szedtek. Tetszett nagyon a feladat, mert jó idő volt és a szövetkezet gondos agronómusa olyan helyre vitte a gyerekeket, ahol a munka nem követel nagyobb igénybevételt. Kint volt az egész iskola az L és n. osztályosokon kívül. Rendszeressé váltak ezek a kirándulások és a szünidő végével egy csapat felsős családi besegítőként vagy saját munkaegységre vígan összekeresett 55, 60, sőt 70 munkaegységet anélkül, hogy nélkülözte volna a pihenés szabadságát. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, ha szívesen vállalkoztak az iskola meszelésére, s az új tanterem? építése után visszamaradt, mint? egy 200 kocsi föld eltakarítására.? A termelőszövetkezet, hogy a perdagógiai munkához segítséget nyújtson, két hold megmunkált, és bevetett kukoricaföldet adott ► „gyerekeinek”, hogy érezzék: a£ jó munkáért jutalom jár! Volté is öröm és büszkeség. Nem lehet ► vitás, hogy a felelősségtudat fele keltése, a munka öröme és a ju- talom együttesen járult az igazo- ! latlan hiányzások teljes meg-? szünéséhez, s a tanulmányi fe-? gyelem megnövekedéséhez. A ? kukoricából televízió, a tantér- mekre függöny került és vásá-? róttak egy írógépet, amely meg-? szünteti a kis műkedvelők szö-*vegkönyv másolásának nagy munkáját. ? Hogyan tovább? Ugyanígy. ? Mert egyenes ez az út a terme-főszövetkezeti község iskolája ? tól a modern gépesített nagy-? üzemi gazdaság minden poszt- ? jáig. És mire idejut az iskolás,? már tudja, hogy a paraszti mun? ka szakma a javából és annak? értője nemcsak a magot, veti a? földbe, de egész közössége jövő? jét palántálja. B. T. ? FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szerda, 1981. május Köszönet az édesanyáknak ! Rékasi Ilona a hantosi általános iskola csapattudósítója írja: „Ezúton szeretnék köszönetet mondani az édesanyáknak, akik sokat fáradoztak iskolánk szépítésénél. A tavaszi szünet egyik verőfényes napján szüleink elhatározták, hogy rendbeteszik a tantermeket. Néhány órán belül benépesedett az iskola. Ki vödörrel, ki meszelővel érkezett, hogy mielőbb rendet és tisztaságot teremtsenek. Új színt kaptak a falak, megtisztultak az ablakok, a poros padok, és újjáéledtek az öntözetlen virágok a szorgos kezek munkája nyomán. A szünet utáni első tanítási nap, amikor beléptünk a szép, tiszta tanterembe, büszkeséggel és szeretettel gondoltunk mindnyájan szüleinkre, akik annyit fáradtak, hogy szép, tiszta iskolában tanulhassunk. Utazós bosszúsággal Vincze István a móri járási tanács dolgozója levelében az autóbuszközlekedés hiányosságairól panaszkodik. Mint írja: Nincs az AKÖV-nek Móron,— a járási székhelyen — kirendeltsége, nincs központi végállomása, központi irányítója, s nincs jól látható helyen kifüggesztett menetrend táblája, amely felvilágosíthatná az utazóközönséget az autóbuszok érkezési és indulási idejéről. A járatokon — különösen piaci napok alkalmával — nagy a tolongás és előfordul, hogy 10—14 ember is lemarad. Nem ártana a csúcsforgalmi napokon több autóbuszt beállítani a forgalomba, mert különösen az érkező vonatok utasai veszik ostrom alá az autóbuszokat. Érdeklődtünk az Autóközlekedési Vállalat igazgatójától Both Vilmos elvtárstól, akitől megtudtuk, hogy Móron jelenleg is van az AKÖV-nek kirendeltsége (ez az információja valószínűleg tévedésen alapszik), de az ötéves terv keretében — valószínűleg már jövőre — megkezdik egy új főnökség építését több millió forintos beruházással. Ezelőtt három héttel helyszíni megbeszélésen vettek részt az AKÖV, a móri járási tanács, valamint a községi tanács illetékesei, ahol együttesen kielégítőnek találták a közlekedést, ősszel két járatot állítottak be. A vasút és a kórház közötti járat beállításának szükségességéről tudomásuk van, de az útviszonyok miatt egyelőre az nem oldható meg. A menetrend tábla hiányát pedig rövidesen pótolja a móri kirendeltség. Társadalmi munkával Nemrégiben lapunk összeállítást közölt a társadalmi munkásokról. Mindenkiről természetesen nem írhattunk, de olvasóink tollat fogtak, s megírták levelükben helyettünk is, hogy hol, min munkálkodnak. Márkus Zoltán írja A lapról: „Aki Alapon az Ady Endre utcában nemrégen még járt, legfeljebb térdig érő sarat láthatott volna. Egyszer csak emberek jöttek ásóval, lapáttal, s pár nap alatt megváltoztatták a környék képét. Játszóteret varázsoltak elő a gyermekeknek társadalmi munkával. A hintákat a Csepeli Szerszámgépgyár dolgozói készítették az alapi gyermekek nagynagy örömére.** A másik levelet Várhalmi Mihályné, a szárazréti iskola szülői munkaközösségének elnöke küldte. „A múlt év őszén már megmutattuk, hogy a mi kis közösségünk is tud értékes munkát végezni. November 7-én avattuk a kézilabda-pályát. Most tavaszszal labdarúgó-pályát építettünk, melyet vasárnap adtunk át a fiataloknak. Ha tekintetbe vesszük, hogy ilyenkor tavasszal sok a kertekben a munka, még inkább nő a szülők érdeme, hogy segítettek. Hetek óta folytak a munkák, gyerekek és nevelők szabadidejük nagy részét ott töltötték. A KSZG sok segítséget nyújtott a kapuk és a felszerelés előállításában. A sportpálya melletti , szabad területen az édesanyák konyhakertet létesítettek a Móricz Zsigmond általános iskolával közösen. A termést a mátrai táborozás alkalmával az úttörők fogyasztják el. A fölösleget pedig eladjuk és a pénz az úttörőpénztárat gyarapítja. " Válaszolnak az illetékesek A székesfehérvári tanács válasza egy közérdekű bejelentésre. Uzsák Géza székesfehérvári lakosnak írjuk: Bejelentését eljuttattuk a városi tanácshoz, ahonnan az alábbi választ kaptuk: ..Közérdekű bejelentését a helyszínen kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a bejelentésben foglaltak megfelelnek a valóságnak. Anyagi fedezet hiánya miatt azonban ezidőszerint a Kertalja és a Fecskeparti részen az utakat nem tudjuk rendbehozni, mert ezt közérdekű úthálózat bővítési tervek akadályozzák. A jövő évi tervezéseknél a közérdekű bejelentést figyelembe vesszük. lgy, fa, aki polaccd lop... Az egyik sörözgető ember vette észre először, hogy a pult mellett álló magas férfi miután kiitta borát, lassan körbenéz, aztán az üres poharat a pult helyett a zsebébe teszi. Már a harmadik poharat dugta zsebre, közben tréfálkozva évődött a csapossal. A sörözgető oldalba bökte komáját. — Odanézz a... hogy púposodik a zsebe. Három pohár van benne. Aztán mikor a következő pohár sört kérte a csapostól, odaintett a nevetgélő férfi felé. — Nézzék már meg annak ott a zsebit... van benne vagy három pohár. — Csak nem? — De bizony... A csapos már már kilépett a pult mögül, de valahogy inába szállt a bátorság, mert az a nevetgélő férfi bizony jól megtermett. Akkora keze volt, mint egy péklapát. Inkább az ajtó felé vette az útját, az imént látta erre ballagni azt a kis alacsony rendőrtörzsőrmestert, az majd kikutatja. — Jöjjön már be egy szóra törzsőrmester elvtárs... — No? Csak nem verekedés? — Nem. Pohártolvaj. — Menjünk. Odabent szemügyre vette magának a nagy embert. Az most mindig hangosan nevetgélt. A törzsőrmester egy pillanatra megállt. Azon gondolkodott mit is kéne csinálni. Nem néz ki amolyan alvilági figurának. Odalépett mellé. A férfi nem vette észre. A törzsőrmester meg szép nyugodtan belenyúlt a kabát oldalsó zsebébe és kihúzta az első poharat. Forgatta a kezében, aztán belenyúlt a másikért. A férfi hirtelen megérezte, hogy idegen kéz kotorászik a zsebébe. Oldalt kapott és megmarkolta a csuklót. — Hohó... jómadár... szarkát fogtam... — rikkantotta el magát és szembefordult a rendőrrel. Hirtelen minden vér a sejébe szaladt. A törzsőrmester kezében ott csillogott már két pohár. — No... hadd veszem ki még azt a harmadikat is... — intett a zsebe felé a törzsőrmester és majdhogy el nem nevette magát a megrökönyödött arc láttán. A férfi engedelmesen emelte oldalt a kezét. — Így ni... Több nincs? — Nincs. — Biztos? — Biztos. Az emberek már összegyülekeztek körülöttük. Mit fog csinálni vele az a kis rendőr? Bitó elviszi, megbüntetik, megszégyenítik. A törzsőrmester felpislogott az igazolványból. Hosszan tanulmányozta. Látta, hogy a harmadik faluba való, építőipari szakmunkás, két gyereke van, katona volt— Hátul megszólalt egy halk hang. — Eressze el törzsőrmester elvtárs, rendes fiú ám... csak bolondozni való kedve volt. Mások is megszólaltak. Ereszsze el... eressze e!.„ A törzsőrmester a férfi felé fordult. — Aztán minek kellett volna az a pohár? — A munkásszállásra... kevés a poharunk. — No és azt itt kell beszerezni? —■ Igazán... olyan guszta poharak... a boltban csak olyan vastag üveg pohár van. — Azt tudja-e, hogy ezért meg kell büntetnem? — Tudom. A csapos előtt halomban tornyozódott a mosatlan pohár. A törzsőrmester oldalt pillantott. Hirtelen támadt az ötlete és már fordult is a férfi felé. — No... meg is van a büntetés. Beáll oda a pult mellé és elmossa azt a halom poharat, közben jó hangosan mondogatja, hogy így jár aki poharat lop. A férfi lassan megkerülte a Pultot, odaállt a poharak mellé, aztán elkezdte mosogatni őket Közben rákezdett a mondókájára is. A vendégek összemosodantak. — No... ez sem tesz zsebre több poharat. Ránevettek a rendőrre, az a mosolygott. Ettől a megszeppent férfinek is megjött a hangja. Jó hangosan mondogatta a mondókáját, úgy, hogy már csitítani kellett. A törzsőrmester már-már Rossz a lefolyó A Dózsa György tér 8. számú ház előtti két szemben lévő utcai lefolyó a múlt év decembere óta el van dugulva. A ház lakói — sürgős intézkedést kérnek, mert — eltekintve attól, hogy a szépen rendbehozott környezetet esztétikailag is rontja — a gyermekek, ha csak tehetik, benne játszanak, pancsolnak. Már kérték a Köztisztasági Hivatalt, szóltak a rendőrségnek, de mindmáig intézkedés nem történt. Tizenhat aláírás A lefolyó kitisztítása ügyében felkerestük az illetékes Vízügyi Igazgatóságot, ahol megtudtuk, hogy a probléma nem egyedülálló. A vállalatnak sok gondot okoz a csatornahálózat rendbentartása és kitisztítása az egész város területén. A városi Tanáccsal kötött szerződés értelmében a Vízügyi Igazgatóság ez évben sort kerít a lefolyók kitisztítására. Elmaradt munkabér kifizetése ügyében keresett fel bennünket panaszával Lábadi Mihály Kislángról. Egy évvel ezelőtt zöldhagymát szállítottak a MEZŐKER számára, amely 12 óra munkaidőt vett igénybe. Azóta eltelt egy év, de a végzett munkáért járó pénzt még nem kapták meg. A kislángi Kossuth Termelőszövetkezet eljárt a panaszosok ügyében. Az illetékes vállalathoz maga az átvevő küldte el a munkabérkifizetési kérelmet. Reméljük azóta már kifizették a jogos pénzt.