Fejér Megyei Hírlap, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
4. •Mai. A székesfehérvári járás tanácsainak és termelőszövetkezeteinek híradója A pártélet hírei A Velencei Növényvédő Állomás pártalapszervezetében november 20-án ünnepé'''en megnyitották a pártaktív-t A megnyitón a „Nagy fordulat” című filmet vetítették. A jövőben minden témához filmet is vetítenek. Baracska községben a három termelőszövetkezet közgyűlésén kimondották az egyesülést. November 24-én a pártszervezet taggyűlésén megválasztották az új, összevont vezetőséget is. * A járás községeiben, vállalatainál szabad pártnapokon tárgyalták, vagy tárgyalják meg az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott két törvényt, a második ötéves terv és az oktatási reformról szóló törvényeinket. * Nagy érdeklődés mellett indult Lovasberényben a tsz-akadémia. A hallgatóság széleskörű érdeklődését bizonyítja, hogy igen sok kérdést tesznek fel mind a szakmai, mind a politikai és az általános műveltség emelését szolgáló anyagokból az előadónak. Csőszön a termelőszövetkezet őszi betakarításimunkáival ezen a héten teljes egészében végeznek. A nagyüzemi sertéshizlalásról A sertéshústermelés gazdaságosságát a helyes, a célnak leginkább megfelelő fajta megválasztása mellett elsősorban az dönti el, hogy a befektetett anyagi alapokat milyen gyorsan tudjuk megforgatni és kamatoztatni. Cél, hogy sertéseink a lehető legfiatalabbkorban érjék el a vágósúlyt és levágásra kerüljenek. Hazai viszonyaink között jelenleg a leggazdaságosabban tenyészthető a magyar fehér, vagy a magyar fehérrel keresztezett svédfehér sertéseik. Ezek 9—10 hónapos korban 110—120 kilós súllyal levágásra kerülnek. Ahhoz, hogy ilyen fiatal korban a megfelelő vágósúlyt elérjük, a legmegfelelőbb takarmányozást kell biztosítanunk. Megfelelő a takarmány, ha ízletes, jó étrendi hatású és a korcsoportnak szükséges keményítő-fehérje arányt tartalmazza. Az alacsonyabb súlyban levágásra kerülő hússertés nevelésénél arra kell törekednünk, hogy a fiatal korban jelentkező nagyobb fejlődési erélyt minimálisan kihasználjuk. A cél nem az, hogy a süldő legeltetésével, edzésével, erős csontozatú, jó „fármájú” hízó alapanyagot állítsunk elő, hiszen erre az alacsony súlyban vágásra kerülő hízóknál nincs is szükség. Az ilyen tartás csak a tenyészkoca utánpótlását biztosító kocasüldőkné célszerű. A hizlalásra szánt süldőket már választás után leghelyesebb maximum 40—50 darabos falkákban elhelyezni, úgy hogy felesleges mozgásukat megakadályozzuk. A fejevőtér és etetőtér tehát akkora legyen, hogy az csupán a sertések pihenésére, illetve etetésére legyen alkalmas. A süldőkkel maximális fejadagot kel etetni, hogy a fiatalkorban nagyobb mértékben meglévő fejlődési erélyüket minél jobban kihasználjuk. A hízósüldőknek testsúlyuk 4—5 százalékát kell vegyes abrakból fogyasztanak hogy a kívánt eredményt elérjük. Ilyen magas fejadagot csak akkor értékesítenek az állatot megfelelően, ha az a szervezet fokozott termeléséhez szükséges tápanyagokat megfelelő arányban tartalmazza. Az egyoldalú takarmányozással nemcsak hogy nemi érjük el a kívánt célt, de a legnagyobb kárt okozzuk. Kísérletek igazolják, hogy a fehérhúsú süldők a megfelelő táparányt tartalmazó abrakkeveréket 25—30 százalékka jobban értékesítették, mint az egyoldalúan kukoricával, vagy árpával takarmányozott kontrollfalkák. Az egyoldalú takarmányozással mintegy 2—3 hónappal megnő a sertések „bennállási” ideje. Ha gazdaságossági számítást végzünk és figyelmen kívü hagyjuk a rosszabb takarmányértékesülés következtében jelentkező többletkiadást és csak a 2,5 havi feleslegesen felhasznált létfentartó takarmány értékét számoljuk, megállapíthatjuk, hogy darabonként és naponta 80 hete árpa értékének megfelelő menynyiségű takarmányt etettünk meg feleslegesen, amelynek értéke 70 napra számítva 180 forint. Tehát csak a feleslegesen feletetett létfenntartó takarmány értéke minden 100 darab sertésfalkánál 18—20 ezer forint veszteséget jelent. Ha ehhez hozzászámítjuk az egyoldalú takarmányozással járó lényegesen rosszabb takarmányértékesülést, valamint a bennálllási idő meghosszabbodása miatt bekövetkezett lassúbb megtérülést, ez a szám könnyen megkétszereződhet. Nem nehéz kiszámítani, hogy egy, évente több száz darab hízósertést kiadó termelőszövetkezetet helytelen takarmányozás esetén milyen óriási veszteség érhet. Hazai viszonyok között, a fehér hússertés viszonylag magas fehérjeigényének kielégítése okozza a legnagyobb problémát. Kevés magas fehérjetartalmú takarmány áll rendelkezésünkre. Ezen a téren óriási, eddig ki nem használt tartalékaink vannak. Jóminőségű lucemaliszt felhasználásával fehérje-hiányunkat teljes mértékben pótolni tudnánk. A hideglevegős lucernaszárítás ma már minden termelőszövetkezetben megoldható. Egy kiló jól szárított lucemaliszt keményítőértéke meghaladja a közepes minőségű korpa keményítőértékét. “ Ugyanakkor 120—140 gramm emészthető fehérjét tartalmaz nem is beszélve óriási biológiai értékéről, mert a helyesen szárított lucerna minden kilója 40—80 milligramm karotint is tartalmazhat. Nem lebecsülendő jelentőségű a sertéshústermelés szempontjából 1 a nagyhozamú takarmánybúza-fajták elterjesztése sem. A holdanként 20—25 mázsa hozamú takarmány- 1 búza hússertéstenyésztés szempontjából értékesebb, mint a hasonló hozamú kukorica, mert ta- 1karmányértéke a magasabb fehérjetartalma miatt nagyobb, mint a kukoricáé. Ugyanakkor a termesztési költsége alacsonyabb, hiszen a termelés úgyszólván teljes mértékben gépesíthető. Két femeteket végeztünk takarmány, búza felhasználásával is. Az eredmények azt igazolták, hogy a búzával takarmányozott falkák mind súlygyarapodásban, mind a takarmány hasznosításban 10—15 százalékkal felülmúlták az árpával és a kukoricával etetett kontroll-falkáik eredményeit. Láthatjuk tehát, hogy a sertéshústermelésben mind mennyiségileg, mind minőségileg viszonylag rövid idő alatt minden gazdaság különösebb befektetés nélkül lényeges javulást érhet el. Kalló János főállattenyésztő, Sárszentmihályi Állami Gazdaság U'zwhettiapii ti álé A Hold fényesen ragyogott a novemberi éjszakában, bevilágítva a Szőlőhegyről lefelé kanyargó keskeny kocsicsapást. A szinte nyárias meleg után hirtelen jött az idén a hideg, kopogósra fagyott máról-holnapra az út sara. Jóval elmúlott már éjfél, a Hold innen, Sukoró felől nézve éppen a pákozdi 48-as emlékmű fölött állt. A sötétségbe burkolózó présházak egyikének ablakából gyér lámpafény és hangos jókedv szűrődött ki az útra. Erzsébet-napot ünneplő társaság jött össze itt a pincében és most, amikor már hazafelé készülődtek, csak most derült ki, hogy az ünneplők között egy sem volt, akinek közeli, vagy távoli rokonai közül akár csak egyetlen Erzsébet is akadt volna. Persze, minden rossznak van jó oldala is. Ez a helyzet például lehetőséget adott arra, hogy a világ összes erzsébetes egészségére egységesen és részrehajlás nélkül igyanak. Így történt azután, hogy most, úgy éjfél után a társaság tagjaira nehéz lett volna ráfogni, hogy akár csak egy is józan közülük. Hazafelé menet az 1961-es évjárat hatása alatt szabadon átköltött „Hány csillagból van a szemed Erzsikém?”-et legalább hatszor énekelték el, mintegy szerenádképpen az esetleg arra lakó erzsébetek nagyobb gyönyörűségére. Ám a hideg és az éjszakai friss szellő gyorsan kapta ki a mámort a borgőzös fejekből és a hangot társaság egyre több tagja kezdte azon törni a fejét, hogy mit is mondjon majd otthon? "Talán egyedül Dudás volt -e nyugodt. Tudta, hogy az asszony már régen alszik és sohasem szokott felébredni, mikor ő esetleg késő éjjel, kissé kapatosan hazaért. Gyakorlata volt már ebben. Az előszobában vetkőzött le, s ha a felesége mégis felébredt, azt szokta mondani, hogy „kint” volt. Most is a rég bevált recept szerint járt el. De talán kicsit részegebb volt a szokottnál, mert belépve a sötét szobába, lába beleakadt a szőnyeg sarkába, amitől teljes hosszában végigvágódott a szoba közepén. Szerencsétlenségére kezével éppen az ágy mellett álló gyerekkocsi krómozott sárvédőjére csapott, amitől az éktelenül csörömpölt. Dudás agya lázas gyorsasággal dolgozott. Keze megmarkolta a most már furcsa búgó hangot adó sárvédő, és szapora mozdulatokkal kezdte tologatni a gyerekkocsit, közben gügyögve altatgatta a gyereket: — Csicsíja, csicsíja kispajtás! — gügyögte. — Sírhatsz te egész éjjel is anyádtól, ne félj, nem ébred az föl rá! Na aluszkáljál szépen, ne rendetlenkedj, késő van már, apuka fáradt, megfázik itt a padlón, ha sokáig kell tégedet ringatni! Bizony meg! — csattant az ágy felől a felesége hangja. — De ha akarsz, akkor nyugodtan lefekhetsz, hiszen a gyereket tudod jól, hogy tegnap együtt vittük el egy hétre a nagyanyjához! — Botos — FEXER MEGYEI HÍRLAP Állati dolgok (Pillanatképek az enyingi Vöröshaj- nal Tsz-ből.) A csavargó... Péntek, 1961. december 1. 130000 normálhold A Velencei Gépállomás dolgozói teljesíteni akarják éves tervüket Nem lesz könnyű feladat, mivel a hosszú száraz időjárás következtében a talajok erősen igénybe vették gépparkjukat, és elég sok műszaki hibát okozott. Most már nincsenek ilyen nehézségek, csak szorgalmasan kell dolgozniok és akkor biztosítva lesz a terv teljesítése. November végéig 130 000 normál hold munkát teljesítettek, s ha a hátralévő időben elvégzik a termelőszövetkezetek részére a mélyszántásokat, akkor a terv teljesítése száz százalékig biztosítva van. Abai levél Az idén 400 000 forintos beruházással betonjárdát létesítettünk, körülbelül két kilométer hosszúságban, a község főbb közhasználatú útvonalain, s amennyiben lehetséges, a vállalattal kötendő pótszerződés alapján még 100 000 forintot biztosítanánk erre a célra, mivel felsőbb szerveink engedélyezték költségvetési tartalékunk egy részének ilyen irányú felhasználását. Ugyancsak az idei évben 101 080 forintért létesítettünk egy mélyfúrású kutat a Dózsa utcában, vásároltunk 105 000 forintért egy állatorvosi szolgálati lakást, amelynek belső tatarozását is elvégeztettük, s a község állatorvosa a napokban bele is költözött. A könyvtár szakirodalmi és szépirodalmi könyvekkel való bővítésére, belső berendezésének szépítésére 5000 forintot, a kultúrház működési kiadásainak támogatására, hozzájárulásként 10 000 forintot, a sportkör szakmai felszerelésének felújítására 4000 forintot használtunk fel. Árkokat, átereszeket tisztíttattunk 7629 forintért, azonkívül és nem utolsósorban 100 000 forintot adtunk tanácsi hozzájárulásként a Székesfehérváron épülő kibővített SZTK rendelőintézet és kórház létesítéséhez. 1962-ben a legszükségesebb községfejlesztési tervfeladatok előirányzása után 160 000 forintot tartalékolunk a távlati tervbe kilátásba helyezett kultúrközpont létesítéséhez. Tekintve, hogy egész évi községfejlesztési alapuak 428 éep forint nagyobbösszegű tartalékot nem tudtunk képezni, így a jövő év folyamán mint elengedhetetlenül szükséges feladatot kívánjuk megvalósítani a közegészségügyi szempontokat figyelembevéve, a Rákóczi utcai bekötő út portalanítását, tekintve, hogy ezen az utcarészen van a földművesszövetkezet három vegyes boltja, egy húsüzeme, egy cukrászdája, egy falatozója, itt van elhelyezve a tejüzem, valamint az orvosi rendelő. Figyelembe véve, hogy ezen az utcarészen elég nagy járműforgalom bonyolódik le, ezért száraz idő esetén megengedhetetlenül nagy a por. A Közúti Igazgatóságtól ígéretet kaptunk, hogy amennyiben a munkálatokhoz a község legalább 150 000 forint készpénzt biztosít, úgy részükről nagyobb összegű beruházással, közös fedezeti forrás terhére meg tudják oldani ezt a feladatot. Bodrog Miklósné VB. titkár, Aba RÖVIDEN A lovasberényi termelőszövetkezetek a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó eredményeket értek el. A tagság bízik abban, hogy a tervezett munkaegység-részesedéstől sok kiesés nem lesz. Az egyesített új termelőszövetkezetben bizottságot alakítottak, amely Lovasberény község mezőgazdaságfejlesztési ötéves tervét lesz hivatva kidolgozni. A kidolgozott tervjavaslatot a tsz közgyűlése elé terjesztik, megvitatás és elfogadás céljából