Fejér Megyei Hírlap, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
sütörtök, 1962. február 1. E.IÉR megyei hírlap A legjelentősebb országok nem szavazták meg a Punta del Este-i értekezlet Kuba-ellenes határozatát Az amerikai külügyminiszterek értekezlete Punta del Este-ben két nappal az eredetileg kitűzött határidő után és öt napja folyó alkudozásokat követően kedden este megkezdte a szavazást a benyújtott határozati javaslatokról. Mint az AP tudósítója írja, Az Egyesült Államok küldöttsége végül feladta a harcot, hogy keresztülhajszolja a közös fellépés egyhangú elfogadását Kuba ellen és úgy döntött, hogy megelégszik a határozati javaslatra adott szavazatok kétharmados többségével, bár ez kifejezésre juttatja az amerikai országok Washingtonban sokat hangoztatott „egységének" felbomlását. Az AP tudósítója beszámolójában hangoztatja, hogy bár az amerikai küldöttség még a lehetetlent is megkísérelte, a legnagyobb és legjelentősebb amerikai országok nyíltan ellentétbe kerültek Washingtonnal. Az értekezlet kedden tehát lényegében azért ült össze, hogy az Egyesült Államok ez alkalommal fáradságosan összetákolt szavazógépezetével elfogadtasson egy olyan kompromisszumot, amely sokkal enyhébb, mint amire a haladéktalan és szigorú megtorlást követelő Washington törekedett és amelynek legfontosabb pontját a legjelentősebb amerikai országok még így sem szavazták meg. Az elfogadott, voltaképpen elvi álásfoglalásnak minősülő határozatok azt állítják, az amerikai államok rendszerével összeférhetetlen, hogy amerikai ország marxista-leninista politikát folytasson, mert csatlakozása a szocialista országok tömbjéhez „megbontja a nyugati félteke egységét”, s Kuba „ennek az öszszeférhetetlenségnek” révén önmagát zárta ki a nyugati félteke országainak rendszeréből. A gyakorlati intézkedésnek szánt határozat kimondja, hogy az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa, valamint más szervei és szervezetei késedelem nélkül tegyék meg a határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ezt a határozatot elfogadta a Washingtont eredetileg is támogató 12 kisebb latinamerikai ország, valamint hosszas huzavona után Haiti és természetesen a washingtoni küldöttség. Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Ecuador és Mexikó küldöttsége mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, tartózkodott a szavazástól, Kuba pedig a határozat ellen szavazott. A Reuter tudósítójának megjegyzése szerint a hat ország küldöttségének az volt az álláspontja, hogy az értekezlet csupán tanácskozó jellegű és végleges intézkedések nem tartoznak hatáskörébe. A Reuter idézi az argentin küldöttség szóvivőjének nyilatkozatát, aki megállapította, hogy „a szavazás veszélyes precedenst teremtett”. A szavazást követően felszólalt Corticos elnök, a kubai küldöttség vezetője, az ülés egyetlen szónoka. „Előre tudtuk, hogy ennek az értekezletnek összehívására a Kubával ellenséges szellemben került sor. Ami azonban itt történt, nem lesz befolyással a kubai forradalomra. Ezért nem Kuba hagyja el vesztesként a tárgyalótermet. Akár tagja Kuba az Amerikai Államok Szervezetének, akár nem, mi megnyerjük a csatát” — mondotta. Dorticos ezután figyelmeztette a jelenlévő küldöttségeket, tévedés lenne azt hinni, hogy ez az értekezlet dönti el a nyugati félteke sorsát. „Amerika sorsa népeinek kezében van” — állapította meg. A kedden hozott határozattal foglalkozva Dorticos felhívta a figyelmet, hogy a határozat végrehajtásának következtében az Amerikai Államok Szervezete nem lesz többé regionális szervezet, hanem az Egyesült Államok imperialista kormányát kiszolgáló tömbbé válik. „Nem kétséges, — mondotta — hogy a szocialista rendszer, a földreform, a tömegek műveltségének fejlődése összeférhetetlen a nagybirtokok és monopóliumok rendszerével. Mégsem lehet megváltoztatni Amerika földrajzát és ezért a szocialista Kuba továbbra is része lesz az amerikai szárazföldnek” — fejezte be felszólalását Dorticos. Az ülést követően a brazil küldöttség szóvivője kijelentette, véleménye szerint az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa február végén ülést tart Washingtonban és megvitatja a határozatot. A szóvivő szerint a tanács majd úgy dönt, hogy Kuba nem vehet részt a tanács és más szervek ülésein mindaddig, amíg nem hívják össze az amerikai országok újabb értekezletét, hogy az találja meg a jogi eljárást, amelynek alkalmazásával Kubát ki lehetne rekeszteni az Amerikai Államok Szervezetéből. Ismeretes, hogy a szervezet alapokmánya nem ad módot a kizárásra. Szerdán az értekezlet folytatja a szavazást a többi benyújtott határozati javaslatról. (MTI) Ejtőernyős demokrácia... A francia gyarmati hadsereg tisztje volt, Sanghajban, Indokínában, majd Algériában, s ott ragyogott fel a csillaga: csatlakozott az 1958 májusi puccshoz és ejtőernyős ezredparancsnok lett. Két évvel később váratlanul Csombónak ajánlotta fel szolgálatait, s Roger Tringuier ejtőernyős ezredes neve ekkor bejárta a világsajtót. Elisabetville-ben minden a legnagyobb rendben ment vola, ha nincs egy gyenge oldala, a pénzimádat. Tekintve, hogy ura és parancsolója Csőmbe is ugyanebben a gyengeségben szenved, csakhamar megbomlott „őszinte barátságuk”, s hősünk visszarepült Franciaországba. Ezután jó ideig nem hallottunk róla. Most azonban hír érkezett Párizsból: Trinquier új pártot alapít, és pártprogram-tervezetében kifejti, hogy a degaulleistarendszer és az MR bukása elkerülhetetlen, s helyébe egy „néppárt” életrehívását javasolja. „Közvetlen népakarton nyugvó alkotmány” életbeléptetéséről az „1848-as francia hagyományokból fakadó parlament összehívásáról”, szóval. Végül bújik ki a szög a zsákból. „A legfontosabb, hogy ez a demokrácia elismerje: Algériának franciának kell lennie.” S még néhány eredeti ötlet, köztük az állami tervgazdálkodás elvetése, a „népi kapitalizmus korszakának hajnala” és más ezekhez hasonló. Népi kapitalizmus és francia Algéria. Valódi ejtőernyős demokrácia. — M. Gy. — megvalósításaután, a kormány megtiltotta, hogy az ültetvényesek jövedelmüket az országból kivigyék. Ekkor hagyta el birtokát és az országot a francia ültetvényes. „Kár lett volna a szép, habár már kissé kiöregedett banánfákat megsemmisíteni ”, mondotta a termelőszövetkezet fiatal agronómusa, és ezért az elmúlt októberben itt alapítottuk meg szövetkezetünket. A szövetkezet tagjai azóta új banánföldeket létesítettek, s egy hegyvidéki termelésre alkalmas rizsfajtát is termesztünk. Már megszereztük az öntözőberendezéshez szükséges vascsöveket is, a banánnak ugyan nincs szüksége sok nedvességre, de azt a keveset viszont rendszeresen kell kapnia.” A szövetkezeti tagok már építik a Guineai Demokratikus Párt itteni székházát, ahol gyűléseket, munkaértekezleteket és táncestéket tartanak majd. Az ültetvények a szövetkezeti irodák körül terülnek el. 25 hektáron termelnek banánt, további 10 hektáron pedig ananászt, mangót, és rizst. „Ez csak a kezdet, terjeszkedni fogunk, fokozatosan 1500 hektárt művelünk majd meg, ehhez azonban traktorra lesz szükségünk. Most várjuk. A traktoron kívül azonban több ember is szükséges. A szövetkezetnek jelenleg 84 tagja van. Ez, a családtagokat is beleszámítva, azt jelenti, hogy körülbelül 400 embert kell ellátnunk”. Hogyan történik ez? — kérdeztem. „Mostanáig nem ment minden éppen a legjobban, hiszen csak nemrégen kezdtünk a munkához és az első termésre várunk. Minden szövetkezeti tag 15 kilo rizs előleget kapott, hogy legyen mit ennie. A tagoknak saját kertjeik is vannak, így tehát kitartanak”. Hogyan szervezik meg a munkát és milyen elv alapján történik a bérezés? „Egészen egyszerűen. A szövetkezet tagjai minden reggel korán felkelnek. Aki beteg, az bejelenti, a többiek pedig munkába indulnak. Ezzel nincs gondunk. Négy csoport dolgozik a földeken.” A bérezés a következőképpen történik: minden munka azonos minősítés alá esik. Csak a ledolgozott napok számát jegyzik fel, s ennek alapján állapítják meg a bért. Ha egy csoportnak nehezebb a munkája, bizonyos idő után leváltják, s helyébe egy másik csoport lép, mely addig könnyebb munkát végzett, írni és számoln csak az igazgató tud. Bonyolult elszámolási rendszerről itt szó sem lehet. Majd, ha az emberek már megtanultak írni és olvasni, akkor vezetik be a munkaegységeken alapuló elszámolási rendszert. Mint a szövetkezet igazgatója elmondotta, házakat kell építeniük a tagoknak, mert ma még szükségkunyhókban laknak. — És elégedettek? — tettem fel a kérdést. „Végtelen bizalommal vannak, a türelmük pedig határtalan, mert látják, hogy lehetőség nyílik kikerülni a nyomorból. Nagyon szép gyümölcsöket termelünk, minden okunk megvan a reménykedésre, banántermésünk nagy részét külföldre exportáljuk”. Szeretnénk tudni, hogyan kerül a banán az ültetvényekről Európába. Az igazgató egy pajtaszerű épülethez vezet, ahol durva papírba csomagolt hatalmas bálák állnak. Azegyes banánkötegek közötti részt újságpapírmakulatúrával töltik ki, hogy a gyümölcs szállítás közben ne szakadjon le a tőről. Nem tudom, honnan szerzik az újságpapírt, de láttam, hogy éppen többéves lengyel újságokat használnak fel a csomagoláshoz. Az igazgató a továbbiakban részletes magyarázatba bocsátkozott a szállítás előírásairól, mert például Csehszlovákiáig 12 napos utat tesznek meg a bálák, a banánt tehát olymódon s az érettség olyan fokán kell becsomagolni, hogy az megfelelő állapotban kerüljön a vevőkhöz. Ne haragudjék meg a kérdésért, de árulja el, hány éves ön tulajdonképpen? * — Már 22 éves vagyok! Ez igen! Akkor talán megírhatom azt is — tettem fel a kérdést, hogy a világ legfiatalabb termelőszövetkezeti igazgatójával beszélgettünk? „A világért sem, mert ez nem felelne meg az igazságnak. Innen nem messze, a szomszédos faluban tevékenykedik, mint igazgató egy volt osztálytársam, aki még csak 21 éves.” A szükségszerűség úgy kívánja, hogy egészen fiatal emberek foglaljanak el vezetőállásokat Guineában, akik vasszorgalommal dolgoznak hazájuk érdekében, miközben a messze távolba tekintenek, a szocialista országok felé, mert tanulni akarnak ezen országok tapasztlataiból. Ludovit Lulz A struccmadár tanácsai A struccmadár arról a tulajdonságáról nevezetes, hogy veszély esetén homokba dugja a fejét. Ezt ,a világ minden karikaturistája tudja, noha a természettudósok tagadják. Arról azonban nem szól a fáma, hogy egy strucc valaha másnak ajánlotta volna ezt a gyerekesen együgyű védekezési módszert. A nyugatnémet hatóságok most ilyesmit is kieszeltek. Tudják, hogy a homok nem ér semmit, hogy az egész csak blöff, mégsem átallják fényes nappal a struccmadár meséjét beadni a hiszékeny polgároknak. Már akiket ők hiszékenynek tartanak, de akik valójában korántsem azok, íme, milyen ostyába csomagolták a dajkamesét. A közelmúltban egy könyvecskét adtak ki. Állami pénzen, állami cégjelzéssel. „Mindenkinek esélye van rá...” — ez a cím pompázik a könyvecske fedőlapján. Ingyen kézbesítették, osztogatták, postázták és ingyen csúsztatták be a lakások levélszekrényébe. Hátha valaki beveszi a maszlagot... Hát nem vették be? Mert milyen esélyekkel is kecsegtet ez a könyvecske? Kertelés nélkül azt állítja, hogy mi sem könnyebb, mint egy nukleáris háborút, szárazon megúszni. Erre több módszer is van, és a könyv nem fukarkodik velük. Az ember megteheti például azt, hogy lefekszik a járdára, és fejére borítja az aktatáskáját. Ahogyan a könyvecske 17. oldala jobb ügyhöz méltó komolysággal tanácsolja. Otthon még egyszerűbb a dolog. A konyhaasztal alá kell bújni. Ez nem vicc, ezt így tanácsolja a könyvecske 16 oldala. Hogy miért eszel ki efféle dajkameséket a fegyvereit csörtető nyugatnémet militarista Ukk a maga újfasiszta uszályával — azt nem nehéz kitalálni. Háborúra készül — nem először ebben az évszázadban. De a milliós nyugatnémet tömegek szemmel láthatóan nem hajlandók a monopolitisták érdekeiért ,ismét engedelmesen tömegsírokba vonulni. Ezért meg kell őket nyugtatni. Be kell nekik adni, hogy a háború csupán gyerekjáték. Az ember a fejére húzza az aktatáskát, és máris biztonságban van. Még a haladó törekvéseiről nem éppen híres Quick is fölháborodottan cáfolja meg ezt a hazugságot. Amelyet a nyugatnémet tömegek nem vettek be. Hiába küldözgetnek nekik tanácsadó könyveket, hiába buzdítják őket esztelen struccpolitikára. Amelyet a főuszító Strauss hadügyminiszter után Strausspolitikának is mondhatnánk. Érdekes, hogy a német nyelv nem ismer különbséget a két kifejezés között. Majtényi Erik i. oldai A TASZSZ tudósítása a laoszi helyzetről A TASZSZ tudósítója írja, hogy a Boun Oum-féle „hadügyminisztérium” jelentéseiből is kiderül: lázadóiknak a tűzszüneti egyezmény megsértésével néhány héttel ezelőtt megindított támadásai kudarcba fulladtak. Nam Thaban rendkívül heves harcok folynak s a támadó savannakhezű csapatok sorra vesztik el állásaikat. Helyi újságíró körök véleménye szerint Nosavanéknak azért volt szükségük a fent említett támadásokra ,hogy siker esetén — úgymond — több jogot formálhassanak maguknak a koalíciós kormányból követelt tisztségekre. Vientianeba merült az a lárma is, amelyet a politikai és katonai hangadók keltettek a három herceg genfi találkozóját megelőzően. E lárma helyét a laoszi ellenőrző és felügyelő bizottsághoz intézett panaszok és „tiltakozások” foglalták el, amelyekben a lázadók megalapozatlan vádakat szórnak a laoszi törvényes kormány és a Patet Lao egyesített csapataira, azt állítják, hogy ők sértették meg a tűzszüneti egyezményt. Souvamna Phouma miniszterelnök és Boun Oum táviratváltásából kiderül, hogy február 2-án Luang Prabangban össze kell ülnie a három laoszi irányzat vezetőjének a Souvanna Phouma vezette koalíciós kormány összetételének végleges meghatározása céljából. A savammakheti csoport több képviselője már előre kijelenti, hogy amennyiben a találkozó létrejön, akkor azon Nosavan és Boun Oum ismét követelni fogja a csoport számára a koalíciós kormány kulcspozícióit. Nyilvánvaló azonban, hogy már a csoporton belül is kezdik felismerni e követelés mértéktelen voltát. Ngo Sanmanikone, a Boun Oum-i kormány gazdasági minisztere a Lao Presse bulletinben — AFP-hír szerint — kijelentette, hogy a vitás miniszteri tárcákat semleges személyeknek kell juttatni. Mivel azonban Laoszban nincs olyan erő, amely ahárom irányzat között semleges álláspontot foglalna el, a savannakheti csoport vezetői „semleges személyeken” saját álcázott híveiket értik. Az elmúlt néhány nap alatt a TASZSZ tudósítója ellátogatott a savanmakheti csoport ellenőrzése alatt álló területekre. Módjában volt megállapítani, hogy a laosziaknak elegük van az otthonok békéjét feldúló és az ország amúgy is elmaradt gazdasági életét megrendítő belső háborúból. (MTI)