Fejér Megyei Hírlap, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

í­rol­­ta­. író-olvasó találkozó Sárszentm­ihá­l­yon — Sikerül, nem sikerül? — ezt kérdezgették egymástól Sár­szentmihályon a község­vezető miközben gyülekezett a közön­ség, hogy találkozzon két író­val, Szentiványi Kálmánnal é Hajnal Gáborral, akik a földmű­vesszövetkezet rendezésében ta­lálkozni akartak falusi olvasóik­kal. — Eljött ide apraja nagyja - kedélyeskedett a hallgatóságba­ az egyik tsz-tag. Valóban az is­kolástól kezdve a 70 éven fe­lüli öregig minden korosztály képviselve volt és tegyük hoz­zá azonnal: majdnem szűknek bizonyult a kultúrház nagyter­me, jócskán voltak, akiknek nem jutott ülőhely ezen a va­sárnap délutánon. Jó gondolatnak k­éll elkönyvel­ni azt is, hogy ezen a találko­zón a műsor színesebbé tétele érdekében megmozdították Sár­­szentmihály 45 tagú énekkarát, helyi erőkből szavalókat válo­gattak ki és ha hozzátesszük, hogy ügyesen hangolták össze a műsort Szentiványi Kálmán író és Hajnal Gábor költő szereplé­sével, kijelenthetjük: a február 25-én rendezett sárszentmihályi író-olvasó találkozó sikeres volt. — Nem kis dolog falun vasár­nap délután ilyen találkozót rendezni — hallatszott itt-ott egyik-másik aggályoskodótól az óvatos megjegyzés, de a siker minden aggodalmat elsöpört, a hallgatóság együtt nevetett az íróval és élte át az író által megfogalmazott figura életét, tapsolt őszintén annak jutal­mául, hogy megértette az író gondolatát, magáévá tette az elmondottakat. Sárszentmihályon egyetlen­egy kis szobába rakták ki a könyve­ket, a színpadon egyszerű volt a dekoráció és mégis melegséget, közvetlenséget árasztott. ... Fejkendős asszony, vagy kucs­­más parasztember mellett nyol­cadikos kamaszkodó fiú, érett­ségi előtt álló lány nyújtotta a Vásárolt’ könyvet az írónak, kí­sérte figyelemmel bejegyzését,­­miközben ki tudja, talán idős fejjel most jegyezte el magát­ az irodalommal, vagy , fiatalon ezek után kóstolja meg az olvasás szépségét és köt­elezi­ el magát örökre ezen a területen. A sárszentmihályi példa, de az általában tapasztalható élénk mozgás a kulturális kérdések minden területén arra intenek bennünket, hogy fokozni kell munkánkat ezen a területen, mert az igények és a lehetőségek ki­használása sok esetben nincse­nek összhangban. A probléma sokszor a külön­böző " szintű vezetésben jelentke­zik és nem veszik számításba azt a folyamatot, amely napjaink­ban falun, az emberek életében, gondolkodásában lezajlik. — Mit tudtam én, mi az ol­vasás öröme? — nyilatkozott a közönség egyik tagja — addig, ameddig egyéni paraszt voltam. Hajnaltól késő estig kellett dol­gozni és ez így ment minden áldott nap, még vasárnap is — tette hozzá nyomatékkal. — Sza­bad Földet olvastam, azért, mert hetilap volt. Időnként a fiamat hallgattam, hogyan olvas, ha volt rá időm, úgy futtában és ha maradt még energiám... ha el nem aludtam. És rádióztam hébe-hóba. Ma már több a szabadidő. Egy­re többen kíváncsiak az élet kü­lönböző területén megjelenő szép­ségre. A Sárszentmihályon meg­jelent hallgatóság egyben azt jel­zi, hogy a falu kulturális életébe egyre erősebben akarnak és fog­nak belekapcsolódni az emberek. Ma még kóstolgatják az irodal­mat, ízlelik, kérdéseik bizonyta­lanok, sokszor talán szégyenlő­sek, holnapra azonban megbáto­rodnak, holnapután pedig már részt kérnek, minőséget követel­nek a falu kulturális életének minden területén. Éppen ezért támogatni kell, általánosítani kell az olyan kezdeményezést, mint a sárszentmihályi Mit. Nem lehet véletlen, hogy a nyári idényben ugyanitt sikeres könnyűzenei hangversenyt ren­deztek és most író-olvasó talál­kozót. Ahol törődnek a vezetők az emberek kulturális igényeivel, ott sikeresen halad a munka. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, — amikor a lelkes embe­rek között járkál, beszélget az ember — az az érzése támad, mintha a járási szervek keveset, vagy nagyon felületesen törődné­nek ezekkel az emberekkel. Nem­ szájbarágó, agyonra pat­­ronálásról van szó! ötletek és a jó munkához a tapasztalatok ál­talánosítása kell. De kell az is, hogy a kezdeményezést felkarol­juk és ha sikerült megdicsérjük, vagy ha hiba van, azt közösen kijavítjuk. A járási irányító szervek jó, vagy rossz munkája a területü­kön mutatkozik meg. Az általá­ban irányított munka nem vezet eredményre. A falu kulturális felemelkedését nagyban elősegí­­tik akkor, ha megtanítják a köz­ség vezetőit arra, hogyan kell a kulturális munkában előre ha­ladni. Csak így lehet egyre töb­b olyan sikeres megmozdulás,­­mint február 25-én Sárszentmihályon ■ volt. Sárszentmihályon majd­hogy nem spontán kezdeményezés alapján, sikeres megmozdulás történt. Tegyük ezeket a meg­mozdulásokat általánossá, annál inkább, mert a falu igénye is ezt követeli tőlünk. Lévai András F­EJÉR MEGYEI HÍRLAP Csütörtök, 1962. március 1. Vegyikombinát betonelemekből Az NDK területén a német— lengyel határ mentén fekvő Gu­­j­ben­ban épül fel az első előre-­­ gyártott betonelemekből készült, hatalmas műanyagkombinát, amely 1964-ben kezdi meg a kísérleti gyártást. A vegyikombinátnak 6­0 ezer dolgozója lesz és először a­­ dederon nevű műanyag gyártását­­ fogja megkezdeni. A vegyikombi­­­­nát környékén az üzemmel egy­­időben 3 ezer lakás és megfelelő­­ számú kulturális és szociális be­rendezés épül. A gubeni vegyi­­kombinát Európa egyik legna­gyobb műanyagüzeme lesz „Icem is olyan öreg“ Az amerikai Smithsonian Inté­zet munkatársa, dr. T. D. Ste­ward szerint vagy ötvenezer év-­ vel ezelőtt a neandervölgyi em­ber és a modern ember több év­századig egyidőben élt a földön. Irakban és Palesztin.­ meg­találták a neandervölgyi és mo­dern emberek csontjait egymás közelében. A modern régészeti eszközök segítségével megállapít­ható, hogy e különböző emberfaj­ták azonos korszakban éltek. H.É. Fényképek Nézem a kopott fényképet. Valaho­gyan nem illik a szo­ba berendezéséhez. De vend­ier vagyok, hát... — A fényképet né­zi? — fordul felém a háziasszony, jelez­ve, hogy észrevette kíváncsiskodásomat. — Régi lehet — mondom zavartan. — Régi, és nem odavaló. Vagy még­is? — néz kérdőn az urára. — Vagy mégis... — hangzik a tömör vá­lasz. Bőszoknyás öreg­asszonyt, öt pici gye­reket és egy megtört testtartású férfit áb­rázol a kép. — Emlék? — Ig­en. Ezek vol­tunk mi, fiatal ko­runkban! Nehéz elhinni, de lekerül a kép a fal­ról. Tiszta a hátulja is, meg a fial is, amit takar. Látszik, hogy gyakran lekerül a helyéről. Így mér ki­vehetőbbek a voná­sok. Az asszony egy kicsit mintha hason­lítana arra az idős asszonyra. A férfi is formázza képmását. Csak... — Régen volt. Na­gyon régen. Har­minchétben készült — emlékezik a férfi. — Én 37, Sára meg éppen 35 múlt, ami­kor készült ez a kép. Két éve alkalmi munkából éltem. Ne­­héz napok voltak. Egy pesti faluzó fény­képész készítette őket, részletre... Most nyugdíjasok. Mindketten havonta kapják a járandósá­got S a képen látha­tó lócák, sémfik, be­rakott tűzhely he­lyett modern búto­rok mindenütt. S az ablakban virágok. Fi­­kusz, aszparágusz, pletyka, kaktuszék. — És a gyerekek? — ők kirepültek ré­gen. Csak egy-egy fényképet visznek magukkal, s helyette vi­rágot hoznak. Sok virágot.... — ki­ indul az autóbusz Csehszlovákiába — Népszerű az NDK — Külön vonaton a Szovjetunióba indul az autóbusz. Hátra van még az utolsó készülődés, azután útnak ered az IBUSZ kirándulói­nak újabb csoportja Zakopanéba, a sí-világbajnokság színhelyére. — A március 12-én induló cso­port már a második külföldi tú­ránk lesz idén — mondja Varga Gábor, az IBUSZ székesfehérvári irodájának vezetője. — Az első csoportot már útnak indítottuk, szintén Zakopane-ba. A külföldi utazások programja lényegében márciusban kezdődik. A program első hónapjában me­gyénk 140 dolgozója látogat el a szomszédos szocialista országokba. Budapestről indul március 9-én a „vásárvonat” Lipcsébe, a tava­szi vásárra. Ebben az évben húsz­­szal több fehérvári érdeklődő utazik a kirándulócsoportokkal, mint az elmúlt évben. A GTE rendezésében 40 műszaki szak­ember vesz részt a hatnapos úton a MÁV Járműjavítótól, a Köny­­nyűfémműből, az ÁMG-ből. Rövidesen megkezdődnek a csehszlovákiai autóbusz körutak is. Idén összesen öt egyhetes tú­rát indítanak Székesfehérvárról a Magas Tátrába, Prágába, s a szlovákiai városokba. Az idei IBUSZ utazások prog­ramjában a legszínesebb. Legna­gyobb élményt nyújtó kirándulás a Szovjetunióba induló különvo­nat lesz, amely megyénk 330 dol­gozóját viszi majd Moszkvába.­ Az április 27-én induló vonat, utasai részt vesznek majd a Szovjetunióban a május elsejei ünnepségeken is. Az utazások során egyre nép­szerűbbé válik a külföldre in­duló Fejér megyeiek körében a Német Demokratikus Köztársa­ság. Ennek az igénynek megfele­lően tervezett, az IBUSZ, mikor idén számos, az NDK-ba induló kirándulás tervét készítette elő. Ezek közül a legjelentősebb az Erfurt—Weimar útvonalat követő különvonat. A Fehérvárról induló vonat megyénk kétszáz pedagó­gusát repíti Kelet-N'rantins’,/'­? legszebb tájaira. Március 27-én indul az IBUSZ újabb túrája Drezdát­ és Lip­csébe. Résztvevői kilenc napos körutazást tesznek a Német De­mokratikus Köztársaságban. Eh­hez az úthoz hasonlóan Berlin— Halle—Drezda útvonalon is indít majd a székesfehérvári k­razrsi iroda körutazást. — S mit terveznek, a nvírí hó­napokra? — Már most felkészültünk a nyá­ri üdülések idényére — hangoz­tatják az IBUSZ dolgozói. — A nyári utazások legszebb részét egy Szovjetunióba induló túra alkotja majd. Augusztusban Szo­­csiba, a Fekete Tenger egyik leg­szebb üdülőhelyére visszük mi­i utasainkat. Ez azonban a programnak csu­pán egy része. Nyáron az IBUSZ szervezésével megyénkből több mint ezer dolgozó látogat el kül­földre. ■ ~t;' — Boldog vagyok — törte meg a csendet Matvejev —, hogy Ma­ja életben maradt. Mi valamennyien együtt vagyunk, de neki, sze­génykének senkije sincs. Sajnos, úgy lát­szik, hogy a lelkét ért sérülésből nehezebben gyógyul fel... Valentyin Alekszand­­rovics kínosan elpirult ezekre a szavakra. — Miért olyan töké­letlen az emberi ter­mészet — mondta ki nehézkesen. — Milyen boldogság lenne egy olyan lányt szeretni, mint amilyen Maja. Ehelyett tessék, szíved egy ilyen kegyetlen, embertelen szörnyeteg után vá­gyódik. .. — Sztyepankovszkij arca fájdalmasan eltorzult. — Úgy kell nekem, megérdemlem a büntetést, de miért kell szenvednie az ilyen szelíd, gyengédlelkületű lánynak. .. Feltárult az ajtó és a küszöbön Olga jelent meg. — Vologya, mi ez már megint? Azonnal, hallod? Azon­nal menj az ágyba. És maga — fordult Sztyepankovszkijhoz —, hányszor kell a­z embernek könyörögnie, hogy ne gyötör­je őt annyit hivatalos ügyekkel? — szólt rá Olga tettetett ha­raggal. — Hadd gyógyuljon meg először, azután majd bele­temetkezhetnek a munkába. És energikus mozdulatokkal kezdte felverni a párnákat. — Nem a munkáról volt szó, Olyusa — szólt lágyan Matvejev. — Majáról beszélgettünk Valentyinnel... — Későn jött meg az esze — mondta és pajkos pillan­tást vetett Sztyepankovszkijra. — Igen, barátocskám, elké­sett Maját egy mesebeli herceg szereti... Szélesvállú, ég­színkék szemű és ráadásul bátor, mint az oroszlán. 85 — Ólja, hagyd abba a mókázást? — ráncolta össze a homlokát Matvejev. — Egyáltalán nem mókázom — folytatta Olga és leült férje ágyára — Ez az igazság. Valentyin maga is rövidesen megtudja. Úgy is kell neki, ha már olyan nehézkes észjárású. Sztyepenkovszkij nem válaszolt a tréfára hirtelen meg­fogta a kalapját és anélkül, hogy­­búcsúzott volna ki­ment a szobából. — Ejnye, Olga miért vagy ilyen? — mondotta Matvejev szemrehányóan. Olga elkomolyodott, lesütötte szemét, férjét átölelte és arcát annak keblére hajtotta . Tikkasztó meleg volt az irodában. A mennyezet alatt kékesszürke csíkokban úszott a dohányfüst. Vlagyimir Pet­­rovics felkelt és kitárta az ablakot. Ettől azonban semmivel sem lett világosabb a szobában — az udvaron borús, szél­csendes idő volt. Az értekezlet tovább tartott, mint ahogy Matvejev szá­mította. Betegsége előtt ilyen értekezletek után akár 24 órán keresztül is tudott egyfolytában dolgozni. Most hirtelen fá­radtság lett úrrá rajta. Vlagyimir Petrovics mohón szívta be a friss levegőt és megtörölte a halántékát Úgy látszott hogy ez a felgyógyulás utáni értekezlet sohasem fog vé­get érni. Matvejeven és Krilovon kívül jelen volt még Valentyin Alekszandrovics Sztyepankovszkij és az üzem régi tervezője, Alekszej Ivanovics Nyuhov, jelenleg az osztály helyettes ve­zetője is. Krlov, az üzem pártszervezője a díványon ült. Te­kintetét időnként Nyuhovra emelte, aki emiatt nyugtalanul izgett-mozgott a széken. — Ne haragudjon, Alekszej Ivanovics — szólt oda fél­­hangon Krilov —, de önnek mindent előre kellett volna látnia: a kísérleti munkát is, az új ötvözet kipróbálását is, az újonnan felmerült költségek lehetőségét is. Ön volt köte­les a költségvetést ellenőrizni, mielőtt felküldték volna Moszkvába 86

Next