Fejér Megyei Hírlap, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

Péntek, 1962. június 1. FEJÜK INFOVET HÍRLAP Okkünk nyomában iskola lesz az egykori Osváth kastélyból Mikor először írtunk a baracskaiak terveiről, még nagyon elhanyagolt állapotban volt az egykori Osváth kastély és melléképületei. A falakról mellott a vakolat és a szobákban a Nádgazdaság gyékény üzeme tanyázott. A község lakói többször is szóvá tették ezt. Szép tervet dolgoztak ki, először művelődési otthonnak akarták átalakítani a kastélyt,majd később iskola létesítése mellett döntöttek. A kastélyhoz tartozó hatholdas, szintén elhanyagolt, rendezetlen területet pedig kultúrparkká varázsolta aképzelet, de hogy mindez valóság legyen, kellett egy s más. Először is a Nádgazdaság nehezen állt rá az alkura. Ehhez kérték a baracskaiak többek között lapunk segítségét. Ha nem is azonnal, de azért eljött ennek az ideje is. A múlt évben munkához kezdhettek a baracskaiak. Vállalták, hogy a kjtóséefejlesztési alapból egy tantermet**politechnikai műhelyt és i^telsf^ihapközit létesítenek. Hárnw/másik tanterem és az igazgatni lakás építéséhez a megyei tanács adott pénzt. Most, mikor megtekintettük a kastélyt, már más kép fogadott. Az előtérben nem volt ugyan minden rendben, hiszen tégla törmelék, mész nyomok tarkították a földet. A fő bejáratnál azonban élénken csillogtak a frissen festett falak. Belül a folyosó baloldalán még csupaszok a termek, de a jobb kéz felöli szobában már új padok néznek a tábla felé. Ateremből éppen egy kis diák, a másodikos Szikszai Andris lép ki. Április óta már ebben a tanteremben foglalkozik a második osztály, ősszel meg már megkezdődik a tanítás a másik három tanteremben is — mondja Reiner Imre tanácselnök, majd megkérdezi a megszeppent fiúcskát, szeret-e az új iskolába járni? A gyermek erre megbátorodik és mosolyogva mondja: — Jó ide járni, az osztály ablakából a parkba látni. A tanácselnök megmutatja a termeket, benézünk a politechnikai műhelybe, ahol satupadok, gyaluk, ásó, kapa sorakozik. A szomszédban még javában serénykednek, hiszen a 40 személyes napközi megformálása bőven ad tennivalót. Tudják ezt az iskolánál dolgozók, a tanácselnök meg azt is megmutatja, hogy az épület park felőli része még vakolatlan, de erre a munkára már nem is kerül sor az idén, mert kevés a pénz. A park, ami végett aggódunk — tájékoztat Reiner elvtárs. — A második világháború alatt nagy küzdelmek színtere volt ez a környék és a hatholdas park is. Ki tudja, milyen veszélyeket rejteget? Három kézigránátot találtak a gyerekek, nem tudni akna, vagy más veszedelem nem leselkedik-e rájuk? Tiltjuk, hogy belépjenek a parkba, de ez nem megoldás, át kellene fésülni. Márciusban elment a levél a Belügyminisztérium tűzrendészeihez, de eddig még nem jelentkeztek. Annál inkább is szükség lenne a gyors intézkedésre, mert még a nyáron hozzá akarunk kezdeni a park rendbehozásához, a sétányok kialakításához és a tó kitisztításához. Mivel más minden rendelkezésre áll, kívánatos, hogy a tűzszerészek mennél hamarább a baracskaiak segítségére siessenek. Hadd nyíljon meg az iskolával együtt a park is a gyermekeknek. Bányász Béla A mesekert és készítője A falon régi kőtábla, felirattal: „A Dunai Árvíz Magassága 1838. Martz. Havában”. A táblát megkoptatta már az idő, de a ház megfiatalodott. A régi adonyi kastély egyik szárnyában és a park öreg fái alatt óvodás apróságok hancúroznak, játszanak. Nem nézik a régi emléktáblát, annál többet a tábla mellett — szinte megelevenedett — mesevilágot. Apró betontavacska vízililiommal, benne két hosszúlábú gólya éppen zsákmány után nézelődik. A tavacska partján béka üldögél, halászó törpe horgászbottal a kezében várja a halat. Egy elmés kis szerkezeten táncoslánykák pörögnek, egy másikon két bábu hintázik. A fák ágain nagyra nőtt, színes lepkék, a bokrok tövében mese alakúk, a kert egyik végében a mesebeli várban mesebeli vitézek állnak a vártán. Magam is elnézelődtem, elcsodálkoztam a kert látnivalóin. És valahogyan a táncoslánykák, a kedves mesealakok mögött valami másra lettem kíváncsi. Nem, nem a kivitelezés technikája ejtett ámulatba. Hiszen végeredményben nagyon egyszerű dolog volt az egész. Inkább az, hogy ez a nagyon egyszerű dolog valakinek eszébe jutott. " — Székely Sándor tanító bácsi készítette a mesekertet — világosítottak fel az arra járó gyerekek, — ott lakik az emeletes iskolában. Gondolom meglepődött Székely Sándor, amikor őt felkerestem és elmondtam, mi járatban vagyok. Ugyan kit is érdekelne a mesekert annyira, hogy készítőjére is kíváncsi lenne? A gyerekek örülnek neki — és kész. Hogy az idős tanítónak is jól esik a kerítésnél nézelődni buksi gyerekfejeket látni, ez sem különös dolog. Aztán nagyon szívesen elmagyarázta a kertecske készítését — még a „titkokat” is. — A táncolópár lényege egy vízturbina. Konzervdoboz tetőkből készítettem. A turbinaház egy rossz lábas. Éppen úgyis lyukas edény kellett hozzá. — Vázlat került egy papírdarabra. — Itt a tartály, egy régi petróleumos kanna, ez a vezeték... Nem nagy dolog az egész. Egy kis bádog, egy kis gipsz az egész... Beszélgetés közben az élet is előkerült. A hajdani kis falu a Bakonyban, ahol fiatal éveit töltötte, tizennyolc kilométerre vasúttól, orvostól. Aztán Adony, ahol már húsz éve tanít.. Adony, ahol a fiatal Székely Sándorból Sándor bácsi lett. A nyugdíj? Igen, már idelátszanak a nyugdíjas évek. Jó lesz a pihenés, — de ahogyan mondja — nehéz lesz a gyerekektől megválni. — Pedig most is negyvenkét „rinaldóm” van — mosolyog. Hogy milyenek azok a „rinaldók”? Elevenek — de gyerekek. Életnek induló emberpalánták. A magamban feltett miértre lassan-lassan kezdett kikerekedni a felelet, bár ezt Székely Sándor sem fogalmazta meg magának. Aki munka után szabad óráiban azon mesterkedik, hogy mosolyt ültessen a gyerekarcokra, az nem igen törődik a miérttel. Teszi azt, amit a szíve diktál. Még akkor is, ha egy kicsit fárasztó volt az a majdnem negyven év. Vincze István A bicskei járás fejlődése Bicske község belterületén tavaly kigyulladtak a fénycsövek. A közvilágítási felújítás tovább folyik az idén a Kossuth utcában, ahol 30 fénycső villan fel az év végéig. A Lenin úton végigfut az idén a törpevízmű csőhálózata, befejezik a két autóbusz várát és körülkerítik a strandot. Mint egyebütt, itt is legfontosabb feladata az ötéves tervnek a járdásítás; egy milliót költenek a mintegy 10 000 négyzetméter területű járda építésére az ötéves terv végéig. De jut ezenkívül a villanyhálózat átépítésére és újabb 2,5 kilométer vízhálózatra a községfejlesztési alapból. Nem maradnak el a többi községek sem: Csákváron megalakult a törpevízmű társulás. Még az idén megkezdik a szivattyúház és a kút építését és a csőhálózat lefektetését. A költségekhez 800 000 forinttal járul hozzá a tanács. A tervidőszakban itt több, mint három kilométer járda létesül, új utcákat nyitnak az Újtelepen, ahová 1964-ben kikúszik a villanyhálózat is. Jövőre négy tantermet épít Csákvár, szép példát mutatva, sok iskolagonddal küzdő községnek. Etyek is a vízmű létrehozását és a község teljes járdásítását tűzte ki célul. A törpevízmű tervei elkészültek, a társulás megalakulása napok kérdése. A tanács községfejlesztési alapjából 250 000 forinttal járul a költségekhez. A község kitűnő és bővizű kútja ellátja ezenkívül a kis szabadfürdőt is. Csabdi az első tervévben szép kis művelődési házat emelt, Vasztély pusztán. Az idén elkészül ravatalozója, iskolai raktára, a régiben pedig politechnikai foglalkoztatót épít. 1964-re két km. járdát tervez, egy évre rá ugyanannyit. 1965-ben ezenkívül kiviszi a villanyt Vasztély pusztára. Felcsútnak eddig nem volt járdája, de megoldja a tervidőszakban. A hat kilométer betonjárda felemészti a kis község csaknem minden anyagi erejét, de jut kisebb felújításokra, közöttük az óvoda házi vízvezetékére is. Mány is a járda létesítését tartja legfontosabbnak: itt példamutatóan sok társadalmi munkát is tervezett a község, emellett jelentős értéket jelent a felhasználandó helyi anyag. A tervidőszak végére Mányon is létrejön a törpevízmű társulás, bekeríti kultúrházát, parkosítja környékét. Még az idén megkezdik a pedagógus lakás építését, a régiből pedig tanterem készül. Tabajd községfejlesztési alapját egy négy tantermes iskola építésére fordítja, amelyhez bankhitelt is kap. A kis község jelentős áldozatot vállalt ezzel, amely úgyszólván egész anyagi erejét is igénybe veszi, még az állami támogatás mellett is. Válón 1965 végéig éves részletekben összesen 3,5 km. járdát építenek, emellett 250 méterrel bővíti villanyhálózatát. De jut másra is: 1965-ben megépíti saját szabad fürdőjét. Alcsút a tervidőszakban 100 000 forintot szán a szolgálati lakások külső-belső tatarozására. Két km. vízvezetéket fektet le 1964- ben, bővíti óvodáját, az idén és jövőre egy-egy tantermet építtet a község gyerekeinek. Száz programja is a tényleges szükségletet elégíti ki. Járdásít, bővíti a község villanyhálózatát, épületet vásárolt, orvosi rendelőnek és 135 000 forinttal járul hozzá az iskola építéséhez. Vereb terve: a négy kilométeres járda lefektetése, emellett 1905-re óvoda építése szintén tanácsa józan tervezését és az elsőrendű szükségletek felismerését bizonyítja. Vértesacsa jövőre 100 férőhelyes óvodát tervez és négy km. járdája mellett közel 10 000 négyzetméteres parkot létesít a tervidőszakban. S a legkisebb község, Vértesboglár terve sem marad el a többi mögött: másfél kilométer járdája mellett állami segítséggel két tantermet, klubszobát, párthelyiséget épít és a lakosság önzetlen segítségével bekeríti művelődési árát is Bartha Tibor Mi lennem...? Mi jellemzi az irodalmi színpadok műsorait? Az, hogy valakinek eszébe jut néhány neki tetsző verset összeszedni és azt betanítja a rendelkezésre álló szavalókkal. Ez ma már nem irodalmi színpad, legjobb esetben is csak irodalmi szakkörként, vagy szavalóiskolaként könyvelhetjük el. Az, hogy Valakinek tetszik József Attila és a költő műveiből választ nyolcat s azt egy műsor keretében összeolvasztja, még nem irodalmi színpad. Hol kezdődik az irodalmi színpad jelleg? Amikor egy gondolat köré csoportosulnak az illusztráló versek, amikor játék, rendezés, koncepció és elképzelés van a műsorban. Amikor a verseket tudatos válogatás előzi meg és úgy alakul egy-egy műsor. Amikor egy-egy előadásra való készülődésre az jellemző, hogy mindenki hozzáteszi az ötleteit, javaslatait. Keretjáték? Az utóbbi idők műsorait mérlegre téve azt kell mondani, hogy ilyen nem volt. Kísérletek voltak csupán, de azok is kiaknázatlanul múltak ki, így az „Út a csillagokban” című műsor esetében is. A keretjáték ma már irodalmi színpadoknál nélkülözhetetlen. Enélkül akár ne is csináljon senki semmit, mert az öncélú szavalgatás, nem pótolja a játékosságot, a közelférkőzést, az őszinte hatást. Mi lenne, ha az irodalmi színpadok Fejér megyében működő csoportjai részére az irodalmi csoporton belül létrehoznánk egy olyan szerkesztőbizottságot, amely minden egyes műsort, elképzelést megvitatna, megszerkesztene és akár meg is írna? Biztos, hogy az írói szem sokat tudna segíteni akár egy-egy Vörösmarty est, vagy Vajda-est összeállításában és a keretjáték eleve biztosítva volna. Az, hogy szavalunk, szép és dicséretes. De ma már nem elég az, hogy csak szavalunk. Ennek körítés, közjáték kell. Hogy miként, azt az irodalmi színpadok egy közös műsorszerkesztő bizottsága tudná megoldani legjobban. Rendezők, írók, szereplők vehetnének részt egy-egy műsor szerkesztési vitáján és a sok ötlet valószínűleg gyümölcsözne. A fejlődés útja mindenesetre ez és ezt kellene a módszertani, tanácsadó keretén belül működtetni. Irodalmi szakcsoport jelenleg nincs, holott az irodalomi színpadok, az irodalmi csoport kívánná ezt. Mi lenne, ha ezt mielőbb megoldanánk? Az, hogy az irodalmi csoport is előbbtalálna önmagára és az irodalmi színpadok műsorpolitikájának alakításában elérhetnénk azt, hogy a jövő évi fesztiválon már nagyon nehéz volna kiválasztani, a legigbbat, a legnívósabbat. -- dómok . 3. oldal. Es meg ötezer ember A népszámláláskor nem szerepeltek megyénk lakói között, mert ez a fontos esemény nem találta itt őket, pedig már évek óta 6—6 hónapig itt élnek, dolgoznak — állami gazdaságaink idénymunkásai. Az idén is eljöttek, számuk mintegy ötezer. Hat hónapig — a tavaszi munkák kezdetétől az őszi betakarításig — itt dolgoznak állami gazdaságainkban. Van közöttük olyan, aki törzsvendég, 4—5, esetleg több éve vissza-visszatér, mások meg két-három évi szorgos munka után végleg letelepednek itt. Helyettük fiatalabbak jönnek, akik az idénymunkát vállalják. A múlt évben beszélgettem a nagyhörcsögi gazdaság egyik ifjúsági brigádvezetőjével Szabolcsból jött. Először néhányad magával, majd mivel jól érezte itt magát, elhívta barátnőit is és brigádja kizárólag falubelijeiből áll. Nem felejtem el, azt mondotta: nem keresünk rosszul, de ez kevés lenne, ha törődést, gondoskodást nem tapasztalnánk. A KISZ-titkár megkeresett bennünket, érdeklődött, mihez van kedvünk és munka után megtaláltuk helyünket a tánccsoportban, aki olvasni óhajtott, kivehette a könyvtárból az őt érdeklő irodalmat. Rendelkezésre áll a televízió és a mozi is. Szándékosan idézem a lágy szavait. Igaz, hogy nem egy helyen szóváteszik esetenként az ennivalót és a szállás tisztaságát is és erre is azonnal reagálni kell, de ez nem elegendő. Említésre méltó, hogy a szállásolás és étkeztetés általában kielégítő. A szakszervezetek és a KISZ-szervezetek, de a gazdaságvezetők is legtöbb esetben igyekeznek a lehetőségekhez mérten a legtöbbet nyújtani. Legyenek e téren továbbra is következetesek, ne tűrjék el a legparányibb mulasztást sem. Ez azonban nem elegendő. Az időszaki munkások többsége becsületes, munkaszerető ember és a fárasztó munka után is jól esik neki a pihenés, szórakozás. Ezt még az is erősíti, hogy a nyáron megyénkben dolgozó munkások több mint fele fiatal! Feltétlen fontos nekik a jó és elegendő étel, tisztálkodási lehetőség, kulturált szálláshely,, de nagyon lényeges számukra" olyan programot, lehetőséget biztosítani, ami nemcsak idejüket tölti be, de szívüket, értelmüket is. Éppen ezért nemcsak szükséges, de elengedhetetlen is, hogy a gazdaság pártszervezete megtárgyalja, meghatározza a munkásszálláson élők társadalmi életbe, sport és kulturális tevékenységbe való bevonásának módját és megmutassa a szakszervezet és a KISZ-szervezet ezirányú tennivalóit. Persze ez a tevékenység csak úgy lehet sikeres,ha az időszak dolgozik igényeinek figyelembe ,vételével történik és a program megvalósításában feladattal bízzák meg képviselőiket, a sorukból kikerült szakszervezeti, KISZ-aktivistákat. Tavaly ilyentájt is szóvátettük ezt többek között azért, mert az alcsúti (ma bicskei) állami gazdaságban korántsem biztosítottak mindent, ami ahhoz szükséges, hogy az idénymunkások otthon érezzék magukat. Nem régen éppen Alcsúton hasonló hibákkal találkoztunk, de máshonnan is érkezett észrevétel, megjegyzés. A múlt évben a sok kisebb gazdaság helyén öt nagy gazdaság jött létre. A minden szempontból hasznos átszervezés következtében a tavalyelőtt még állami gazdasági központok közül sok üzemegység, kerület székhelye lett, távolabb került az igazgatóságtól és ezért helyenként a munkásszállások problémái is ritkábban jutottak el az igazgatóságig és az orvoslás is nehezebbé vált. Az idén okulva a tavalyi tapasztalatokon, a kerület és üzemegység- vezetők, a párt és KISZ alapszervek, illetve csoportok, valamint a szakszervezeti bizalmiak saját munkaterületükön, kerületükben, üzemegységükben váljanak ennek is gazdájává, hiszen ez is egyenrangú feladatuk a termelés irányításával, segítségével együtt, ötezer ember. A népszámlálás adatai szerint nem tartoznak megyénk lakosságához, de hat, vagy hét hónapon át itt dolgoznak, s nemcsak azért felelünk, hogy hasznosan segítsék a munkát, de azért is, hogy az itt eltöltött idő alatt emberségben, műveltségben is nőjjenek. (BB)