Fejér Megyei Hírlap, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

4. oldal. Hasznos tanácsok Gyapjúszövetet ne mossunk ki, ha­nem nagyon piszkos, mert könnyen összemegy. Ha mégis elkerülhetetlen és tisztító nincs a közelben, a kö­vetkezőképpen járjunk el: langyos vízben szappanpelyhet, vagy Tiszta­ság mosóport oldjunk fel. A ruhát belehelyezve addig nyomkodjuk, amíg tiszta nem lesz. A langyos öblítő­vízbe egy evőkanál szalmiákszeszt tegyünk és ruhába csavarva szárít­juk. Félnedvesen, visszáján vasaljuk. Vasalás után még ne akasszuk fel, hanem fektetve szárítsuk egy napig. * Gyékényszőnyeget, falvédőt alapo­san ki kell kefélni, és langyos, mo­sószeres vagy szappanos vízben szi­vaccsal vagy puha kefével szálán gyöngén dörzsölve, lemossuk, öblítés után csipeszekkel drótra téve szárít­juk. * Hamuval, hamulúggal evőeszközt, zománcozott és vasedényt, tűzhelyet, foltos konyhakövet, csempét tisztít­hatunk. Szitált fahamuból lúgot főz­hetünk, és fehér ruhák mosására, szóda helyett használhatjuk. Tegyünk egy fazékba kb. 5 érti vastagon szi­tált fahamut. Töltsünk rá 30 centi­méter magasan vizet, fél óráig főz­zük, majd egy pohár hideg víz beje­­öntése után félretesszük és másnap leszűrjük. Ha a lúgos víz használa­tával végezzünk, mossunk kezet. * Játékkártyát úgy tisztíthatunk meg, hogy 2 dl vízbe kávéskanálnyi kám­forszeszt teszünk, és egy rongy me­­geségével bekenjük a lapokat, majd, hogy csúszósak legyenek, hietapor­­ml aSUBsesegük. FEJEK MEtima HÍREAP Kedd, 1962. október 2. passzonatolt Divathírek A divat alakulása minden idény elején érdekes, izgalmas téma. Mi­lyen ruhában járunk majd? Mi lesz az idei őszi és­ téli öltözködésünkben az új, a különleges, esetleg a meg­lepő? Nem közömbös az sem, hogy a tavalyi készletből melyik ruha­darabunkat viselhetjük tovább, eset­leg kisebb alakítással. Ahogy az eddigi bemutatók tapasz­talatai mutatják, sok újszerű és öt­letes változás történt. A szoknyák kissé hosszabbak lettek, (3—4 cm-rel takarják a térdet) és a megszokott, egyenes szabásúak mellett a haran­­gos megoldás számtalan változatát viselhetjük az idén: az enyhén tra­pézvonalút, a hajtásokkal bővülőt, vagy az oldalvarrások nélküli négy­­varrásost, amely annyiban érdekes, hogy a varrások miatt kissé szögle­tes és így a formája gyufásdobozra emlékeztet. Az utcai kosztümök általában csí­pőn, alul érőek, a kiskosztümök hossza pedig közvetlenül a csípő fe­lett végződik. A kosztümkabátok eddigi egyenes szabástól eltérően egészen enyhén karcsúsítottak. Kosz­tümökhöz, szoknyákhoz a legkülön­bözőbb anyagú és színű blúzokat­ viselhetjük. Igen divatos a zsabós, vagy ehhez hasonló nyakmegoldású blúz is. A szövetruhák munkahelyen, vagy délután egyaránt csinosak. Ujjuk­ hosszú és szűk, általában bevarrott, ami a vállat jobban kiemeli. Tovább­,­ra is divatos maradt az ingruha, a princes szabású pedig a testtől kissé elállóbb, mint eddig volt. Igen gya­­­kori a gallér nélküli és főleg a ke­­­rek­ nyakkivágás, amelynek szegélye^ keskeny szőrmedísz, vagy különböző anyagokból, esetleg műbőrből ké­é szült paszpól. Általában azonban azt egyszerű, sima ruháknak úgyszólván, egyetlen dísze a feltűnően nagysze­mű, változatos színekből összeállított gyöngysor. A könnyű szövetből készült kabá­, tok enyhén karcsúak, a test vonalát kövezve lefelé bővülők. Ugyanekkor­ a bő köpenyek továbbra is megma­­­radnak. Kabáton, színházi köpenyen,­ kosztümön, szövetruhán egyaránt nagy divat a szőrme.­­ A divatszínek általában sötét alap-S tónusúaik: mélybarna, grafitszürke,­­ fekete, szilvavörös és az ősz külön-­­böző borvörös, rozsdavörös, bronzos árnyalatai. A férfiak könnyű súlyú gyapjú, vagy szintetikus szállal kevert­ anyagból készült ruhákat viselnek. Az egész öltöny általában azonos szövetből készül, továbbra is mek* lénnyel. A zakó hosszabbodott, eny-i hén karcsúsított, 2—3 gombolással , feltűnően magasan záródik. A férfid felső, kabátok térdig érők, vagy térd'* felettiek és ezeknél is figyelemre­ méltó a kissé karcsúsított forma.­­ Megelégedéssel vehetjük tehát tu­­­domásul, hogy a divat szakmai b­á­iy­­nyitói igyekeztek a ruhák vonalát a finom ízléssel, a tavalyiaknál mégi­sesebbé, praktikusabbá tervezni.­­ Fekete Ilona * OTTHON „Ezt a ruhát már utcára úgysem hordom, befogom otthonra’* — mondják az asszonyok, lányok egy-egy régebbi ruhájukat kéz­­bevéve. Nagyon helyesen teszik, ha a ruha még nem kopott el. De a szakadt, agyonfoltozott, kifakult ruhát használják inkább por­­törlőnek. Mert az otthoni ruha fogalma nem annyit jelent, hogy az akármilyen lehet. Otthon sem járhatunk pecsétes, foszlott ruhá­ban, hiszen olyan feladatokat kell ellátnunk, mint amilyeneket a vendéglős konyhákon a szakácsoknak, akik hófehérbe öltöznek és fehér sapkával szorítják le a hajukat. A háziasszony nem köteles fehér ruhában főzni, de otthon is rendesen, csinosan nézzen ki. Sőt, az is helyes, ha főzés közben beköti a fejét, mert az ételben talált haj bizony elveszi az étvágyat. A fehér kötény sem kötelező, de szép, üde látvány. A házicipő ne legyen ferde sarkú, a legrosz­­szabb, ami a ház körül található. A lakásban is viseljen jó láb­belit. Ha kimegy az udvarra, az ólak tájékára, átléphet a kopott, elhasznált cipőbe. Amikor már tiszta a konyha és varrogatni, kézimunkázni kezd a háziasszony, vesse le délelőtti munkaruháját és vegyen fel mások ruhát, köntöst, vagy pongyolát. IQ­O­R Itt van az ősz s zövetruhák, kos’­i­mök ideje. H­á­rom szép szövetru­h­­át mutatunk !* Tessék válaszra Hatalmas szürke ládákkal megrakott rácsos szállítókas emelkedett fel a mélyből. Mindenki, aki csak ott áll, némán figyelte ezl az egész titokzatos játékot. Torp aggodalmaskodva fordult oda Upétehoz. — Gruppenführer úr, most ezek itt mind meglátják ezt a környéket, — szólt, s közben árgus szemeket meresztett mindenkire. — Most már nyugodtan megláthatják, — legyintett ál­mosan Upitz. — A rejtekhely megszűnt rejtekhelynek lenni, Torp. — A tábornok körülnézett. — Gépkocsiparancsnok! Ribin közelebb ment. — Kezdjék a berakodást, — parancsolta Upitz. — És közben ügyeljen, hogy minden kocsira annyit rakjanak, amennyit csak lehet. Minél többet. Itt­ nem maradhat semmi. — Igenis! — Ribin magához kérette Kor­­zsovot, s továbbította az utasítást. Néhány pillanat múl­va már oda is tolatott az aknanyíláshoz az el­ső teherautó. A szállítókas újabb és újabb ládákat hozott a mélyből a felszínre. A gépkocsivezetők és az SS-ek gyors mozdula­tokkal emelték ki a kasból valamennyit, s rakták a teherautókra. Upitz minden ládára rávilágított a zseblám­pájával, s jegyzetfüzeté­be írta a tetejükre fes­tett számot. Amikor az 205 AUKSZANDR VASZIBOV A jó alak titka Gyakran megtörténik, hogy va­laki hízni kezd, s ez a folyamat szinte katasztrofális jelleget ölt. A túlzott kövérség okait tanul­mányozó szakemberek már ré­gen arra a következtetésre ju­tottak, hogy a hízás az emberek­nek csupán 20 százalékánál függ össze a belső elválasztási miri­gyek megbetegedésével é® az anyagcsere-zavarokkal. Azok, akik szeretnek „jól étkezni“, rendszerint sok élelmiszert vesz­nek magukhoz, de a felvett táp­értékből igen keveset használnak el, különösen azok, akik kevés mozgással járó életmódot folytat­nak. Ennek eredményeiként a táp­anyagok nem égnek el teljesen a szervezetben, hanem zsírrá ala­kulnak. A hízás főleg az élelmi­szerekben lévő zsiradékok, külö­nösen pedig a szénhidrátok ré­vén történik. Igen ám, de talán ez a kövér­ség nem is olyan rossz dolog, amely ellen fokozottan küzdeni kell? Aki így gondolja, nagyon téved. Az elhájasodás először is fokozottan megterheli a szívet, amely ennek következtében gyor­sabban kimerül. Az elhájasodott has felemeli a rekeszizmot, az pedig nyomást gyakorol a szívre, „fekvő” (vízszintes helyzetbe kényszerítve megnehezíti műkö­dését. Közepes és idősebb korban a krónikus elhízással magas vér­nyomás, ateroszklerózis („a vér­­edények elzsírosodása”), máj be­tegség, köszvény, stb. párosul. Íme az eredmény: szovjet és külföldi statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy a kövérek 10—12 évvel kevesebbet élnek, mint a normális súlyú, vagy a sovány emberek. Olyan tény ez, amelyen érdemes elgondolkodni! Az elhízás ellen küzdeni kell A leghatékonyabb eszköz itt a helyes étrend és az aktív életmód. A hízásra hajlamos szemé­lyeknek azt ajánljuk, hogy soha­se keljenek fel „jóllakottan” az asztaltól. Napi 50—60 gramm ke­nyér (jobb a fekete), sovány hús és hal, saláták, gyümölcsök, nö­vényi zsiradék, túró és tej —a­lám ezek azok az élelmiszerek, amelyek révén az elhízás meg­állítható. A leghatékonyabb és a legbiz­­tosabb eszköz azonban az aktív fizikai tevékenység, amely fokozott energiafelhaszná­lással jár. Ide tartozik a fizikai munka, valamint a különböző testgyakorlatok, a légzőgyakorla­­tokkal összekapcsolt napi gim­nasztika, az úszás, az evezés, a rendszeres séták, a turisztika, a játékok. A gyakorlatok megválasztása természetesen az egészségi álla­pottól és az egyéni hajlamoktól függ. Tájékozódás­ végett közöl­jük, hogy általában mekkora energiamennyiség használódik el az egyes sportágakkal való fog­lalkozás közben. Így például fél­órás kerékpározás közben az energia-felhasználás 585 kalória, úszásnál 680, korcsolyázásnál 685, gimnasztikai gyakorlatoknál 730, kosárlabdánál 800, teniszezésnél 810, evezésnél 1300 kalória. A versenyeken induló sprtol­óknál az energiafelhasználás még na­gyobb. Rendszeres fizikai munka, testnevelés és sport esetén a zsírszövet izomszövetté alakul át, a szív és a többi szer­vek mentesülnek a „zsírpáncél­tól”, megszűnik a „kifulladás”, a gyors kimerülés, a test felveszi természetes vonalait. egyik kocsi megtelt, félreállt a tisztás szé­lére, s a következő te­herautó tolatott az ak­­nanyitáshoz. Gyorsan halad­t a be­rakodás. Hamarosan ar­ra a kocsira is sor ke­rült, amelyben Aszker ült. Ekkor azonban ő már nem volt abban a te­herautóban. A szovjet felderítők néhány meg­rakott kocsival teljesen elállták az utat egy má­sik, szintén ládákkal teli diesel körül. Ebben a körülbástyázott kocsi­ban ült Aszker. Percev itt is állandóan mellette volt, egy pillanatig sem hagyta magára társát. Motorzúgás hallatszott, s a vaspáncél felemelkedett Korzsov és két másik felderítő pedig Torpot tartotta szemmel. Az örökké szaglászó, karrierről álmodozó kopó nem is sejtette, hogy az az ember, aki annyi nyugtalan per­cet okozott neki, akire olyan hosszú ideje vadászik, ott van a közvetlen közelében. Torp kezdetben éberen figyelte a felszínre kerülő ládákat, nem vizsgálgatja-e őket valaki a kelleténél hosszabb ideig, de később — miután meggyőző­dött róla, hogy minden rendben halad — beült a terepjáró­ba és szundított egyet. Éjjel kettőre járt az idő, amikor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szállítókat felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legénységet is, akik lent a mélyben dolgoztak, a súlyos ládákat cipelték a tárolóhelytől a szállítókasig. Vala-206

Next