Fejér Megyei Hírlap, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

Csütörtök, 1963. augusztus 1. Jazz klub Polgárdiban Hogy egy ötlet tulajdon­képpen mikor is születik, utó­lag nehéz kinyomozni. Talán a rádióban elhangzott riportmű- Bor a budapesti jazz klubról, ez volt az első ami az ötletet adta, és néhány héttel ezelőtt a Polgárdi művelődési otthon­ban elkezdődött a közvéle­mény kutatás, érdemes volna-e létrehozni egy jazz klubot. A közvélemény-kutatás alap­ján érdemesnek látszott,­­ így az elmúlt vasárnap délután­ján gyülekezni kezdtek a fia­talok, hogy részt vegyenek a jazz klub első rendezvényén. Majdnem ötven érdeklődő előtt kezdett el peregni a mag­netofon szalagja, s egyszerre kitágult a művelődési otthon falainak határa. Egymást kö­vették a világ leghíresebb jazz-zenekarainak bemutatko­zói. —­ Célunk a jazz klubbal, igen egyszerű — mondotta el Bányai Károly igazgató — a fiatalok számára olyan szóra­kozási lehetőséget teremteni, ahol az mellett, hogy jól szóra­koznak, megismerkednek a jazz leghíresebb képviselővel, megismerkednek a különböző iskolákkal, zeneszerzőkkel. Az első hangverseny sike­resen zajlott le. Máris folyik a második előadás előkészíté­se. A fiatal jazz­-barátok köré­ben a következőkben előadá­sok is hangzanak majd el. Minden egyes zenei számot rövid magyarázat előz meg, amelyben megismertetik egy­­egy nagy művész, szólista éle­tét, szerepét a jazz kialakulá­sában és fejlődésében. — ds — Bármilyen furcsán is hang­zik, vannak olyan gondok, amelyek ugyan jelentősek, mégis örülünk, hogy vannak. Ezek közé a ritka gondok közé tartozik, ha a munkaerő gaz­dálkodók nem tudnak elegen­dő munkaerőt biztosítani a vállalatok részére. A megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét Pataki Imre osztályvezetőt ebben az ügyben kerestük f­el, szeret­nénk hallani a közelmúlt ered­ményeit, s a nyári hónapok legégetőbb gondjait. — Mi újság például a diákok körében? Tudomá­sunk szerint az idei évben igen sok diák jelentkezett munkára a nyári hónapok­ra. — Valóban így van. Bár az elmúlt években is már jelen­tős volt a nyári munkát válla­ló diákok száma, az idei évben rekordot értünk el. Csak mi, a munkaerő gazdálkodáson ke­resztül majdnem 700 fiatalt helyeztünk el a nyári hóna­pokban munkára. Igen sokan azonban nem vették igénybe a segítségünket, maguk helyez­kedtek el, s így bizonyos, hogy a nyáron dolgozó diákok szá­ma jóval ezer felett van. — Hol sikerült foglalkoz­tatni őket? — A vállalatok szívesen fo­gadják a nyári szünidőben a fiatalokat, főleg az építőipari vállalatok tartottak igényt mi­nél több szorgos diák­kézre. Csak az építőknél 180 fiatalt helyeztünk el, ezenkívül a va­sút, főleg általános iskoláso­kat, a vasipari üzemek pedig középiskolásokat vettek fel. — Hogyan zárult a Pá­lyaválasztási Tanács mun­kája? Hogyan sikerült a most végzett fiatalokat el­helyezni? — Várakozáson felüli ered­mény született ezen a terüle­ten is. Nyomban a tanév vé­geztével elkezdtük a fiatalok kiközvetítését, s bár még nem zárult le teljesen ez a mun­kánk, mert néhány fiatal csak a szünidő végeztével áll mun­kába, elmondható, hogy akik nem tanulnak tovább, azok csaknem 100 százalékig elhe­lyezkedtek már. A közvetítő­be már egyáltalán nem jönnek munkát kereső, most végzett fiatalok. Akik néha bejönnek is, nem állást keresnek, mert dolgoznak már, csupán affelől érdeklődnek, nincs-e jobb hely? — Le lehetne vonni mindebből azt a következ­tetést, hogy a Pályaválasz­tási Tanácsot érdemes volt létrehozni? (Mint ismeretes, lapunk ha­sábjain az év során több alka­lommal is foglalkoztunk a Pá­lyaválasztási Tanács munkájá­val. A legutóbbi híradás a ta­név zárása előtt történt, ami­kor arról számoltunk be, mi­lyen helyek várják a fiatalo­kat. Akkor még korai lett volna levonni a következte­tést­. — Most már bátran le lehet vonni a következtetést. Rövi­den: nagyon is szükséges és érdemes volt. Megérte azt a fáradozást, amellyel vállala­tok, hivatali szervek e taná­cson belül egész évben tevé­kenykedtek. Nem ismétlődött meg az, ami eddig csaknem minden évben, hogy a tanév végeztével a szülők tájékozat­lanul és tanácstalanul elkezd­tek házalni gyermekeikkel, hátha valahol felveszik őket. Mindenkinek biztosítani tud­tunk munkahelyet, a vállala­tok által benyújtott igényeket ismerve pedig mi is felkészül­ten vártuk a végzős fiatalokat. Az idei év tapasztalatai alap­ján feltétlenül ki lehet monda­ni, jövőre is szükség lesz a ta­nácsra. Sőt, ha lehet, még ala­posabb és jobb munkát kell majd végezni, mint az idei évben. — örömmel halljuk, hogy a fiatalok elhelyezése ügyében minden simán ment. Ugyanilyen gondta­lan a munkaügyi osztály a felnőttek elhelyezésével kapcsolatban is? — Bár elmondhatnánk, hogy gondtalanok vagyunk. Igaz, örömteli gond, ha arról szá­molhatunk be, hogy munkás­hiány van, mert sokkal szomo­rúbb hír volna, ha munkahe­lyekben volna hiány. — Hol szorít legjobban a cipő? — Az építőiparnál. Mint is­meretes, az építőipari válla­latoknál a nagy lemaradás be­hozása, a felemelt tervek lét­számot igényelnének. Sajnos, jelentkező alig van. A legna­gyobb hiány kubikosokban van. Tradíciós szakma és igen jól keresnek. A jelenlegi haj­rában például nem ritka, hogy egy-egy kubikos 2500—3000 forintot is megkeres. Megyei szinten legalább 400 kubikos­ra volna szükség. Kellene az összes építőipari vállalatnak, de üzemek is igényelnének. — Szakmunkás van ele­gendő az építőiparban? A Kőműves még csak volna elegendő, de a kiszolgáló rész­leghez korlátlan mennyiség­ben tudnánk felvenni épület­­lakatosokat, bádogosokat, fes­tőket, padlóburkolókat. Szak­munkásgondjaink egyébként a vasiparban is vannak. Lakato­sokat, esztergályosokat, maró­sokat mindenkor el tudunk helyezni. Elég kevés azonban a jelentkező, minden üzemnél megbecsülik őket, s így érthe­tően ezek ritkán cserélnek munkahelyet.­­ A nők elhelyezése úgy tudjuk más jellegű. (A tavaszon adtunk hírt ar­ról, hogy a munkaerő közvetí­tőben igen sok a nő, mert a vállalatok főleg férfi munka­erőt igényelnek). — Székesfehérváron azóta már megoldottuk a nők elhe­lyezését, Dunaújvárosban azon­ban igen nehéz a dolgunk. Majdnem 450 nő vár elhelye­zésre és megoldást egyelőre alig találunk, mivel a városból hiányoznak a könnyűipari jel­legű üzemek. Az előző évek­ben telepített Ruhaüzem, Fo­noda ma már nem tudja fel­venni azt a mennyiséget, amely munkára jelentkezne. Gyors megoldásokon törjük a fejün­ket, s bízunk benne, hogy ez sikerül is, de feltétlenül szá­molni kell azzal, hogy a város­­fejlődésével párhuzamosan egyre nőni fog a munkára je­lentkező nők száma, s így a város további, távlati fejlesz­tésének tervébe feltétlenül be kellene venni olyan könnyű­ipari üzemek létesítését, ame­lyek a női munkaerő-kínála­tot „felszippantják”. Gondokról és eredményekről hallottunk a megyei tanács munkaügyi osztályán. Gondok­ról és eredményekről, ame­lyekről augusztus 14-én tár­gyal majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Dömök Sándor Aktuália látogatás: Örömök és gondok a munkaerő-gazdálkodásban Cimlkedő pillanatok Rendőrök Az üdülőtelep forgalmas ut­cáján, délután fél hat óra tájban négy részeg suhanc jelenik meg. Dülöngélnek az emberek között, kettő nagyo­kat röhög, a másik kettő az­zal szórakozi­k, hogy szem­be­áll a hazafelé ballagó nők­kel, megjegyzéseket tesz a­­ fürdőruhájukra, hajukra, s­ mindenre, amit részeg értel­mük észrevesz. Az emberek kikerülik őket, egy-két férfi megáll, figyeli, nem lépik-e túl az illendőség határait,­­ amit ugyan a részegség pusz-­­ta tényével is alaposan túl-­­­léptek már. Most előkerül valahonnan egy rendőr. Azonnal meglátja a részegeket, elindul feléjük. Az első pillanatban tisztán látni, hogy nem tetszik ne­kik a hatósági beavatkozás. Egyikük, szemüveges, fekete­­nadrágos, lógóhajú fatalember elég hangosan magyarázni kezd a rendőrnek, a másik három körülfogja, s ami a következő pillanatban törté­nik, feltétlenül érdemes arra, hogy buzdító elmélkedést ke­rekítsünk belőle. Mert a járókelők közül ki­válik egy magas férfi, kis­fiút vezet kézenfogva s ebben a pillanatban az út szélére állítja, azt mondja neki mély hangon, elég kemén­yen. ..ma­radj itt szépen”. És megáll egy másik, harmadik, ne­gyedik férfi is, távolabb né­hány nő, figyelik a rendőrt, és a részegeket. A vita ugyan nem durvul el, nincs szükség arra, hogy ezek a férfiak be­avatkozzanak a rendőr olda­lán a négy részeggel szemben, de egymagában ez a segítő­készség, ez a rend védelmé­ben megnyilvánuló kollektív kiállás jóleső elmélkedésre készteti az embert. A rendőr oldalán ugyan ott van a gumibot, de négy em­ber mégiscsak négy ember, megtörténhet, hogy pillanat­nyilag részegen is felülkere­kedhetnek. Milyen szép, mi­lyen fölemelő, hogy a férfiak, a társadalom ilyen dicséretes segítőkészséggel helyezkedik fel­szük­ségbe, hogy szükség­­ esetén a rend hivatásos őré­nek munkáját megkönnyítse. Valamiképpen a rend meg­őrzésének társadalmi jelentő­ségét jelképezik e nem a népes utcán, fokozzák a hivatásos rendőr önbizalmát, beavatko­zási készségükkel szinte a tár­sadalom rendőreivé válnak, , megéreztetik a rend megbon­­­­tóival, hogy nemcsak a ha­tósági közeggel állnak szem­ben, hanem az egész rend­szerető és törvénytisztelő nép­pel. Rendőrségünk munkájának segítésére vannak a karsza­lagos önkéntes rendőreink, de az üdülőhelyi férfiakhoz ha­sonlóan minden becsületes dolgozónak ott kell állnia de­rék rendőreink mellett. Nem azért, mintha hivatásos rend­őrségünk egymaga nem tud­na megbirkózni a közrend, a közbiztonság terén reáháruló feladatokkal, hanem azért, mert a rend megőrzése az egész társadalomnak érdeke, feladata­ ­. A szőkéből elő­­ször csak a combot látta. Kife­szült a fürdőruha szegélyénél a finom, lágy hús. A bőr színét éppenhogy csak ham­vassá tette a napozás. A hálószobás fehér­ség eltűnt róla, ró­zsaszín és dohánybar­­na olvadt rajt össze bársonyosan. Az ötlött az eszébe, hogyan lehet látva is megérezni a testek felületének finomsá­gát? Fölötte a platán­fa levelei keményfé­nyű felületekkel ra­gyogtak.. A fa kérge világos­ és sötét szí­nű foltokra rongyo­­sodott. A fakoronok téralkotását ilyen nyilvánvalóan még sose látta. A platánfa emeletekre tagoló­dott mélysége és ki­terjedése volt, mint egy épületnek. A nap fénye világoszöld tük­röket ragyogtatott meg minden emele­ten. Vissza kellett pil­lantania az enyhén fölhúzott lábakra. Micsoda rajz! Sehol sincs egy centiméter­nyi egyenes, csupa ritmus, dinamikus ívelés — föl, aztán te. A térd alatt összenyo­módott a két izomkö­­teg. Nincs a világon szebb alkotás, mint az ég, a platánfa tere és a szőke. Hogy a leány szőke és fiatal, látta a lábairól, sis mikor az idős házas­pár Jesef felártöl mel­lőle, hogy a strand árnyékos részére te­lepedjen, meglátta a bársonyos combok folytatását, melyet eddig eltakartak elő­le szomszédai. Meg­látta a nyakig és az állig vonuló hullám­zást és áz arcot. Fe­jét oldalvást döntve a zöld takarón, a sző­ke erre nézett. Modigliani kék sze­mei, az egyforma kék színnel festett tó­­szemei, tengerkékből kiollózott szemei je­lentek meg előtte. Pedig a­ kis kerek testhullám szeme nem kék volt. Zöld, szürke és kék-fekete gyöngyház, és szép tisztaság. Vajon milyen vi­lágból pillant ide? Ki szereti, szereti-e valaki, meg tudja-e érteni magát valaki­vel? Apjába szerel­mes-e, leányt szere­lemmel ...? Vagy csak itt strandon látott először bozon­tos férfi mellett? Óv­ni és simogatni, óvni és simogatni. Elkí­sérni gyönyörű vilá­gok lejtőire, emel­kedőire, csúcsaira... Találkozott a te­kintetük, és egy da­rabig együtt maradt. Az emlékezésben mindig együtt marad. De ők maguk nem találják meg egy­mást soha. öt csillag ke­­ring egymás mellett. A találkozás boldogság lenne vagy katasztrófa. — Cs—e — r()sz mellett Fejér megyei Hírlap |__ Hivatali titok ? A napokban a Magyar Nemzeti Bank Fejér megyei Igazgatóságán egyik készülő cikkünk anyagának megbe­szélése közben Bolya József elvtárs, az igazgatóság ve­zetője kéréssel fordult hoz­zánk. A kérés lényege az volt, hogy a megye termelő­szövetkezeteinek félévi mér­legéről írt cikkben félre­érthetetlenül hangsúlyoz­zuk ki, milyen fontos a va­ló helyzetet, a tényeket őszintén a termelőszövetke­zeti tagság elé tárni. Mi sem természetesebb annál, hogy ezt helyeseltük és meg is tettük. De kíváncsiságból mégis megkérdeztük, miért kell ezt külön hangsúlyozni, hiszen ez természetes do­log, szorosan hozzátartozik a termelőszövetkezeti de­mokráciához, e nélkül nem képzelhető el a tagság vé­leményének, javaslatainak figyelembevétele. Bolya elvtárs természete­sen egyetértett ezzel, s el­mondotta, hogy szerencsére ma már sok helyen így ér­telmezik ezt a kérdést. De elmondott néhány példát annak igazolására is, hogy él még ezzel ellentétes né­zet. A sok közül e helyen csak egyet említünk meg, mint kirívó esetet. Egyik alkalommal a bank szak­emberei vizsgálatot tartot­tak egy termelőszövetkezet­ben s enyhén szólva nem találták rendben annak pénzügyi és általános gaz­dálkodási helyzetét. S az ál­lamháztartás szigorú őrei ezt nem is nagyon tartották titokban, elmondták vélemé­nyüket elsősorban a veze­tőknek, de úgy gondolták, azzal sem ártanak, ha a tag­ság is tudomást szerez róla. Elvégre mégis csak az övék­é a gazdaság, nekik kell rend­behozniuk a szénát helyes vezetéssel. Az igazs­ág az, hogy a ter­melőszövetkezet tagjai nem valami nagy örömmel fo­gadták a tényeket és a ve­zetőség szemére vetették a mulasztásokat, a gondatlan­ságot. Néhány napig bizony nem valami nagy kedvvel folyt a munka, hiszen elég nyugtalanító dolgok derül­tek ki. A vezetőség pedig nagyon sérelmesnek tartot­ta, hogy hol az egyik, hol a másik termelőszövetkezeti tag leckézteti őket. S mi­vel megtudták, hogy a tag­ság a bank szakembereitől értesült a hibákról, bepa­naszolták őket, azzal vádol­va, hogy megsértették a hi­vatali titkot, s ezzel rontot­ták a munkafegyelmet, a munkakedvet, az általános hangulatot. Azt hinné az ember, hogy az illető járás vezetői ebben a helyzetben megmagyaráz­ták a termelőszövetkezet ve­zetőinek: nincs igazatok, a bank szakemberei helyesen jártak el, mert megtették he­lyettetek, amit nektek kellett volna megtennetek. E he­lyett azt történt, hogy az egyik járási vezető, elfogad­va a tsz vezetőinek állás­pontját, szemükre vetette az esetet a megyei bank ve­zetőinek is, s ez nagyon sa­j­nálatos. Miért hivatali titok az, hogy egy termelőszövet­kezetben nincs rendben pél­dául a könyvelés, vagy sú­lyos agrotechnikai hibát kö­vetnek el, nem beszélve a kapkodásról és a szervezet­lenségről. S miért baj az, ha ezt megtudják a ter­melőszövetkezet tagjai, akik nemcsak művelői a föld­nek, nemcsak ápolói az állatállománynak, hanem a szó igazi értelmében tulajdonosai is. Joguk és kö­telességük beleszólni a gaz­dálkodás menetébe, szerve­zésébe, s ha élnek is ezzel minél gyakrabban, csak örülnie kellene a vezetőség­nek. Úgy gondoljuk, bátran ki lehet mondani, hogy nincs itt szó semmiféle hivatali titok megsértéséről, másfélét fogalmat takar ez a kifeje­­zés, nem pedig a hibák el­kendőzésére szolgál. Most itt azt mondhatjuk, hogy ott jár­nak el helyesen, ahol a tag­­ság segítségét kérik a hi­bák felszámolásához, őszin­tén tárják eléjük a ténye­ket. S örüljenek ott, ahol ezt a tagság követeli is. D. Gy. Ha nem készül el idejére, 2000 iskolás sínyli meg — Késnek a móri gimnázium építői — Az új gimnázium falai már tető alatt vannak egész kis munkáshadsereg nyüzsög az épületben. A szakértő azon­ban hamar felfedezi, hogy a munkások zöme külső tevé­kenységet végez, míg a tan­termek és más helyiségek fa­laiban üregek tátonganak, padlózata hiányzik. Pedig nagy reménységeket fűztek hozzá a móriak! Az új gimnázium hét tantermével, rajztermével, két fizika-bioló­gia előadóhelyiségével, poli­technikai műhelyeivel, tanuló­szobájával és modern torna­termével, éttermes konyha­kombinátjával felszabadítot­ta volna a tanév kezdetére az eddig használt gimnáziumi épületet, és helyet adott volna a majdnem kétezer általános iskolásnak. Hoffmann Mihály, a Fejér megyei Építőipari Vállalat üzemvezetője úgy tárja szét kezeit, mint aki nem tehet a késedelemről.­­ Nem foghatunk hozzá a belső munkákhoz addig, amíg a Kőbányai Asztalosipari Vál­lalat el nem készíti a beépí­tett szekrényeket, amelyeket már régen le kellett volna szállítania. Emiatt nem tud­juk sem a falakat elkészíteni, sem a gumipadlót felragaszta­ni, hiszen az utóbbi különösen kényes munka, megfelelő szá­radási időt igényel. De adós az illemhelyek közfalaival és a lépcsőkorláttal az ÉM buda­pesti Műlakatosipari Vállala­ta is. Ezek hiánya miatt máris elkéstünk az építkezéssel és kétséges, hogy szeptemberben átköltözhet-e a gimnázium. .. Mi történik vajon, ha min­den marad a régiben? Móron az 1963/64-es tanév, az általá­nos koedukáció esztendeje, amelyet nem kis részben ép­pen a felszabaduló új általá­nos iskolai (volt gimnáziumi) épületre alapoztak. Kétezer fiú és leány, 12 felső és ugyan­annyi alsó tagozatú tanuló­­csoport foglalná el a rendel­kezésre álló tantermeket. Ha azonban a gimnázium nem tudja az építkezés befejezésé­nek eltolódása miatt kiürí­teni helyiségeit, akkor komoly zavarok támadnak. A koedu­kált osztályok tanulói részére külön illemhelyekről kell gondoskodni, ami nem bizto­sítható akkor, ha a gimnazis­ták bent maradnak az épület­ben. De még égetőbb a tante­remhiány! Ha nem szabadul­nak fel a gimnázium elköltö­zése folytán, akkor közel száz általános iskolást egyszerűen nem tudnak elhelyezni. Emellett nincs szertára, és más segédhelyisége az általá­nos iskolának. Felszerelése ömlesztve tárol és emiatt ter­mészetesen hozzáférhetetlenül. De vajon szükségszerű-e ez a késés? Nem gondolnánk. Mindenesetre az volna a teen­dő, hogy az építőipari vállalat legalább annyira szívügyének tekintené a tanítás megkez­désének biztosítását, mint ahogyan azt a móri nevelők teszik. Ha — szükség esetén — magát az építésügyi miniszté­riumot keresné meg abból a célból, hogy vállalatait válla­lásuk teljesítésére szorítsa! A késedelmet megsínyli!? nemcsak a diákok, de a felnőtt dolgozók, a levelező tagoza­tosok, sőt maga a kivitelező vállalat is, mert hiszen a ké­sés számára is azt jelenti: ké­sőbben foghat hozzá egyéb vállalásai teljesítéséhez, holott az építőipar máris jelentős elmaradással küzd. Bízunk abban, hogy az építők veze­tői ott kopogtatnak a móri gimnázium ügyében, ahol a késedelmet megszüntető intéz­kedés születik. Bartha Tibor

Next