Fejér Megyei Hírlap, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
Csütörtök, 1963. augusztus 1. Jazz klub Polgárdiban Hogy egy ötlet tulajdonképpen mikor is születik, utólag nehéz kinyomozni. Talán a rádióban elhangzott riportmű- Bor a budapesti jazz klubról, ez volt az első ami az ötletet adta, és néhány héttel ezelőtt a Polgárdi művelődési otthonban elkezdődött a közvélemény kutatás, érdemes volna-e létrehozni egy jazz klubot. A közvélemény-kutatás alapján érdemesnek látszott, így az elmúlt vasárnap délutánján gyülekezni kezdtek a fiatalok, hogy részt vegyenek a jazz klub első rendezvényén. Majdnem ötven érdeklődő előtt kezdett el peregni a magnetofon szalagja, s egyszerre kitágult a művelődési otthon falainak határa. Egymást követték a világ leghíresebb jazz-zenekarainak bemutatkozói. — Célunk a jazz klubbal, igen egyszerű — mondotta el Bányai Károly igazgató — a fiatalok számára olyan szórakozási lehetőséget teremteni, ahol az mellett, hogy jól szórakoznak, megismerkednek a jazz leghíresebb képviselővel, megismerkednek a különböző iskolákkal, zeneszerzőkkel. Az első hangverseny sikeresen zajlott le. Máris folyik a második előadás előkészítése. A fiatal jazz-barátok körében a következőkben előadások is hangzanak majd el. Minden egyes zenei számot rövid magyarázat előz meg, amelyben megismertetik egyegy nagy művész, szólista életét, szerepét a jazz kialakulásában és fejlődésében. — ds — Bármilyen furcsán is hangzik, vannak olyan gondok, amelyek ugyan jelentősek, mégis örülünk, hogy vannak. Ezek közé a ritka gondok közé tartozik, ha a munkaerő gazdálkodók nem tudnak elegendő munkaerőt biztosítani a vállalatok részére. A megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét Pataki Imre osztályvezetőt ebben az ügyben kerestük fel, szeretnénk hallani a közelmúlt eredményeit, s a nyári hónapok legégetőbb gondjait. — Mi újság például a diákok körében? Tudomásunk szerint az idei évben igen sok diák jelentkezett munkára a nyári hónapokra. — Valóban így van. Bár az elmúlt években is már jelentős volt a nyári munkát vállaló diákok száma, az idei évben rekordot értünk el. Csak mi, a munkaerő gazdálkodáson keresztül majdnem 700 fiatalt helyeztünk el a nyári hónapokban munkára. Igen sokan azonban nem vették igénybe a segítségünket, maguk helyezkedtek el, s így bizonyos, hogy a nyáron dolgozó diákok száma jóval ezer felett van. — Hol sikerült foglalkoztatni őket? — A vállalatok szívesen fogadják a nyári szünidőben a fiatalokat, főleg az építőipari vállalatok tartottak igényt minél több szorgos diákkézre. Csak az építőknél 180 fiatalt helyeztünk el, ezenkívül a vasút, főleg általános iskolásokat, a vasipari üzemek pedig középiskolásokat vettek fel. — Hogyan zárult a Pályaválasztási Tanács munkája? Hogyan sikerült a most végzett fiatalokat elhelyezni? — Várakozáson felüli eredmény született ezen a területen is. Nyomban a tanév végeztével elkezdtük a fiatalok kiközvetítését, s bár még nem zárult le teljesen ez a munkánk, mert néhány fiatal csak a szünidő végeztével áll munkába, elmondható, hogy akik nem tanulnak tovább, azok csaknem 100 százalékig elhelyezkedtek már. A közvetítőbe már egyáltalán nem jönnek munkát kereső, most végzett fiatalok. Akik néha bejönnek is, nem állást keresnek, mert dolgoznak már, csupán affelől érdeklődnek, nincs-e jobb hely? — Le lehetne vonni mindebből azt a következtetést, hogy a Pályaválasztási Tanácsot érdemes volt létrehozni? (Mint ismeretes, lapunk hasábjain az év során több alkalommal is foglalkoztunk a Pályaválasztási Tanács munkájával. A legutóbbi híradás a tanév zárása előtt történt, amikor arról számoltunk be, milyen helyek várják a fiatalokat. Akkor még korai lett volna levonni a következtetést. — Most már bátran le lehet vonni a következtetést. Röviden: nagyon is szükséges és érdemes volt. Megérte azt a fáradozást, amellyel vállalatok, hivatali szervek e tanácson belül egész évben tevékenykedtek. Nem ismétlődött meg az, ami eddig csaknem minden évben, hogy a tanév végeztével a szülők tájékozatlanul és tanácstalanul elkezdtek házalni gyermekeikkel, hátha valahol felveszik őket. Mindenkinek biztosítani tudtunk munkahelyet, a vállalatok által benyújtott igényeket ismerve pedig mi is felkészülten vártuk a végzős fiatalokat. Az idei év tapasztalatai alapján feltétlenül ki lehet mondani, jövőre is szükség lesz a tanácsra. Sőt, ha lehet, még alaposabb és jobb munkát kell majd végezni, mint az idei évben. — örömmel halljuk, hogy a fiatalok elhelyezése ügyében minden simán ment. Ugyanilyen gondtalan a munkaügyi osztály a felnőttek elhelyezésével kapcsolatban is? — Bár elmondhatnánk, hogy gondtalanok vagyunk. Igaz, örömteli gond, ha arról számolhatunk be, hogy munkáshiány van, mert sokkal szomorúbb hír volna, ha munkahelyekben volna hiány. — Hol szorít legjobban a cipő? — Az építőiparnál. Mint ismeretes, az építőipari vállalatoknál a nagy lemaradás behozása, a felemelt tervek létszámot igényelnének. Sajnos, jelentkező alig van. A legnagyobb hiány kubikosokban van. Tradíciós szakma és igen jól keresnek. A jelenlegi hajrában például nem ritka, hogy egy-egy kubikos 2500—3000 forintot is megkeres. Megyei szinten legalább 400 kubikosra volna szükség. Kellene az összes építőipari vállalatnak, de üzemek is igényelnének. — Szakmunkás van elegendő az építőiparban? A Kőműves még csak volna elegendő, de a kiszolgáló részleghez korlátlan mennyiségben tudnánk felvenni épületlakatosokat, bádogosokat, festőket, padlóburkolókat. Szakmunkásgondjaink egyébként a vasiparban is vannak. Lakatosokat, esztergályosokat, marósokat mindenkor el tudunk helyezni. Elég kevés azonban a jelentkező, minden üzemnél megbecsülik őket, s így érthetően ezek ritkán cserélnek munkahelyet. A nők elhelyezése úgy tudjuk más jellegű. (A tavaszon adtunk hírt arról, hogy a munkaerő közvetítőben igen sok a nő, mert a vállalatok főleg férfi munkaerőt igényelnek). — Székesfehérváron azóta már megoldottuk a nők elhelyezését, Dunaújvárosban azonban igen nehéz a dolgunk. Majdnem 450 nő vár elhelyezésre és megoldást egyelőre alig találunk, mivel a városból hiányoznak a könnyűipari jellegű üzemek. Az előző években telepített Ruhaüzem, Fonoda ma már nem tudja felvenni azt a mennyiséget, amely munkára jelentkezne. Gyors megoldásokon törjük a fejünket, s bízunk benne, hogy ez sikerül is, de feltétlenül számolni kell azzal, hogy a városfejlődésével párhuzamosan egyre nőni fog a munkára jelentkező nők száma, s így a város további, távlati fejlesztésének tervébe feltétlenül be kellene venni olyan könnyűipari üzemek létesítését, amelyek a női munkaerő-kínálatot „felszippantják”. Gondokról és eredményekről hallottunk a megyei tanács munkaügyi osztályán. Gondokról és eredményekről, amelyekről augusztus 14-én tárgyal majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Dömök Sándor Aktuália látogatás: Örömök és gondok a munkaerő-gazdálkodásban Cimlkedő pillanatok Rendőrök Az üdülőtelep forgalmas utcáján, délután fél hat óra tájban négy részeg suhanc jelenik meg. Dülöngélnek az emberek között, kettő nagyokat röhög, a másik kettő azzal szórakozik, hogy szembeáll a hazafelé ballagó nőkkel, megjegyzéseket tesz a fürdőruhájukra, hajukra, s mindenre, amit részeg értelmük észrevesz. Az emberek kikerülik őket, egy-két férfi megáll, figyeli, nem lépik-e túl az illendőség határait, amit ugyan a részegség pusz-ta tényével is alaposan túl-léptek már. Most előkerül valahonnan egy rendőr. Azonnal meglátja a részegeket, elindul feléjük. Az első pillanatban tisztán látni, hogy nem tetszik nekik a hatósági beavatkozás. Egyikük, szemüveges, feketenadrágos, lógóhajú fatalember elég hangosan magyarázni kezd a rendőrnek, a másik három körülfogja, s ami a következő pillanatban történik, feltétlenül érdemes arra, hogy buzdító elmélkedést kerekítsünk belőle. Mert a járókelők közül kiválik egy magas férfi, kisfiút vezet kézenfogva s ebben a pillanatban az út szélére állítja, azt mondja neki mély hangon, elég keményen. ..maradj itt szépen”. És megáll egy másik, harmadik, negyedik férfi is, távolabb néhány nő, figyelik a rendőrt, és a részegeket. A vita ugyan nem durvul el, nincs szükség arra, hogy ezek a férfiak beavatkozzanak a rendőr oldalán a négy részeggel szemben, de egymagában ez a segítőkészség, ez a rend védelmében megnyilvánuló kollektív kiállás jóleső elmélkedésre készteti az embert. A rendőr oldalán ugyan ott van a gumibot, de négy ember mégiscsak négy ember, megtörténhet, hogy pillanatnyilag részegen is felülkerekedhetnek. Milyen szép, milyen fölemelő, hogy a férfiak, a társadalom ilyen dicséretes segítőkészséggel helyezkedik felszükségbe, hogy szükség esetén a rend hivatásos őrének munkáját megkönnyítse. Valamiképpen a rend megőrzésének társadalmi jelentőségét jelképezik e nem a népes utcán, fokozzák a hivatásos rendőr önbizalmát, beavatkozási készségükkel szinte a társadalom rendőreivé válnak, , megéreztetik a rend megbontóival, hogy nemcsak a hatósági közeggel állnak szemben, hanem az egész rendszerető és törvénytisztelő néppel. Rendőrségünk munkájának segítésére vannak a karszalagos önkéntes rendőreink, de az üdülőhelyi férfiakhoz hasonlóan minden becsületes dolgozónak ott kell állnia derék rendőreink mellett. Nem azért, mintha hivatásos rendőrségünk egymaga nem tudna megbirkózni a közrend, a közbiztonság terén reáháruló feladatokkal, hanem azért, mert a rend megőrzése az egész társadalomnak érdeke, feladata . A szőkéből először csak a combot látta. Kifeszült a fürdőruha szegélyénél a finom, lágy hús. A bőr színét éppenhogy csak hamvassá tette a napozás. A hálószobás fehérség eltűnt róla, rózsaszín és dohánybarna olvadt rajt össze bársonyosan. Az ötlött az eszébe, hogyan lehet látva is megérezni a testek felületének finomságát? Fölötte a platánfa levelei keményfényű felületekkel ragyogtak.. A fa kérge világos és sötét színű foltokra rongyosodott. A fakoronok téralkotását ilyen nyilvánvalóan még sose látta. A platánfa emeletekre tagolódott mélysége és kiterjedése volt, mint egy épületnek. A nap fénye világoszöld tükröket ragyogtatott meg minden emeleten. Vissza kellett pillantania az enyhén fölhúzott lábakra. Micsoda rajz! Sehol sincs egy centiméternyi egyenes, csupa ritmus, dinamikus ívelés — föl, aztán te. A térd alatt összenyomódott a két izomköteg. Nincs a világon szebb alkotás, mint az ég, a platánfa tere és a szőke. Hogy a leány szőke és fiatal, látta a lábairól, sis mikor az idős házaspár Jesef felártöl mellőle, hogy a strand árnyékos részére telepedjen, meglátta a bársonyos combok folytatását, melyet eddig eltakartak előle szomszédai. Meglátta a nyakig és az állig vonuló hullámzást és áz arcot. Fejét oldalvást döntve a zöld takarón, a szőke erre nézett. Modigliani kék szemei, az egyforma kék színnel festett tószemei, tengerkékből kiollózott szemei jelentek meg előtte. Pedig a kis kerek testhullám szeme nem kék volt. Zöld, szürke és kék-fekete gyöngyház, és szép tisztaság. Vajon milyen világból pillant ide? Ki szereti, szereti-e valaki, meg tudja-e érteni magát valakivel? Apjába szerelmes-e, leányt szerelemmel ...? Vagy csak itt strandon látott először bozontos férfi mellett? Óvni és simogatni, óvni és simogatni. Elkísérni gyönyörű világok lejtőire, emelkedőire, csúcsaira... Találkozott a tekintetük, és egy darabig együtt maradt. Az emlékezésben mindig együtt marad. De ők maguk nem találják meg egymást soha. öt csillag kering egymás mellett. A találkozás boldogság lenne vagy katasztrófa. — Cs—e — r()sz mellett Fejér megyei Hírlap |__ Hivatali titok ? A napokban a Magyar Nemzeti Bank Fejér megyei Igazgatóságán egyik készülő cikkünk anyagának megbeszélése közben Bolya József elvtárs, az igazgatóság vezetője kéréssel fordult hozzánk. A kérés lényege az volt, hogy a megye termelőszövetkezeteinek félévi mérlegéről írt cikkben félreérthetetlenül hangsúlyozzuk ki, milyen fontos a való helyzetet, a tényeket őszintén a termelőszövetkezeti tagság elé tárni. Mi sem természetesebb annál, hogy ezt helyeseltük és meg is tettük. De kíváncsiságból mégis megkérdeztük, miért kell ezt külön hangsúlyozni, hiszen ez természetes dolog, szorosan hozzátartozik a termelőszövetkezeti demokráciához, e nélkül nem képzelhető el a tagság véleményének, javaslatainak figyelembevétele. Bolya elvtárs természetesen egyetértett ezzel, s elmondotta, hogy szerencsére ma már sok helyen így értelmezik ezt a kérdést. De elmondott néhány példát annak igazolására is, hogy él még ezzel ellentétes nézet. A sok közül e helyen csak egyet említünk meg, mint kirívó esetet. Egyik alkalommal a bank szakemberei vizsgálatot tartottak egy termelőszövetkezetben s enyhén szólva nem találták rendben annak pénzügyi és általános gazdálkodási helyzetét. S az államháztartás szigorú őrei ezt nem is nagyon tartották titokban, elmondták véleményüket elsősorban a vezetőknek, de úgy gondolták, azzal sem ártanak, ha a tagság is tudomást szerez róla. Elvégre mégis csak az övéké a gazdaság, nekik kell rendbehozniuk a szénát helyes vezetéssel. Az igazság az, hogy a termelőszövetkezet tagjai nem valami nagy örömmel fogadták a tényeket és a vezetőség szemére vetették a mulasztásokat, a gondatlanságot. Néhány napig bizony nem valami nagy kedvvel folyt a munka, hiszen elég nyugtalanító dolgok derültek ki. A vezetőség pedig nagyon sérelmesnek tartotta, hogy hol az egyik, hol a másik termelőszövetkezeti tag leckézteti őket. S mivel megtudták, hogy a tagság a bank szakembereitől értesült a hibákról, bepanaszolták őket, azzal vádolva, hogy megsértették a hivatali titkot, s ezzel rontották a munkafegyelmet, a munkakedvet, az általános hangulatot. Azt hinné az ember, hogy az illető járás vezetői ebben a helyzetben megmagyarázták a termelőszövetkezet vezetőinek: nincs igazatok, a bank szakemberei helyesen jártak el, mert megtették helyettetek, amit nektek kellett volna megtennetek. E helyett azt történt, hogy az egyik járási vezető, elfogadva a tsz vezetőinek álláspontját, szemükre vetette az esetet a megyei bank vezetőinek is, s ez nagyon sajnálatos. Miért hivatali titok az, hogy egy termelőszövetkezetben nincs rendben például a könyvelés, vagy súlyos agrotechnikai hibát követnek el, nem beszélve a kapkodásról és a szervezetlenségről. S miért baj az, ha ezt megtudják a termelőszövetkezet tagjai, akik nemcsak művelői a földnek, nemcsak ápolói az állatállománynak, hanem a szó igazi értelmében tulajdonosai is. Joguk és kötelességük beleszólni a gazdálkodás menetébe, szervezésébe, s ha élnek is ezzel minél gyakrabban, csak örülnie kellene a vezetőségnek. Úgy gondoljuk, bátran ki lehet mondani, hogy nincs itt szó semmiféle hivatali titok megsértéséről, másfélét fogalmat takar ez a kifejezés, nem pedig a hibák elkendőzésére szolgál. Most itt azt mondhatjuk, hogy ott járnak el helyesen, ahol a tagság segítségét kérik a hibák felszámolásához, őszintén tárják eléjük a tényeket. S örüljenek ott, ahol ezt a tagság követeli is. D. Gy. Ha nem készül el idejére, 2000 iskolás sínyli meg — Késnek a móri gimnázium építői — Az új gimnázium falai már tető alatt vannak egész kis munkáshadsereg nyüzsög az épületben. A szakértő azonban hamar felfedezi, hogy a munkások zöme külső tevékenységet végez, míg a tantermek és más helyiségek falaiban üregek tátonganak, padlózata hiányzik. Pedig nagy reménységeket fűztek hozzá a móriak! Az új gimnázium hét tantermével, rajztermével, két fizika-biológia előadóhelyiségével, politechnikai műhelyeivel, tanulószobájával és modern tornatermével, éttermes konyhakombinátjával felszabadította volna a tanév kezdetére az eddig használt gimnáziumi épületet, és helyet adott volna a majdnem kétezer általános iskolásnak. Hoffmann Mihály, a Fejér megyei Építőipari Vállalat üzemvezetője úgy tárja szét kezeit, mint aki nem tehet a késedelemről. Nem foghatunk hozzá a belső munkákhoz addig, amíg a Kőbányai Asztalosipari Vállalat el nem készíti a beépített szekrényeket, amelyeket már régen le kellett volna szállítania. Emiatt nem tudjuk sem a falakat elkészíteni, sem a gumipadlót felragasztani, hiszen az utóbbi különösen kényes munka, megfelelő száradási időt igényel. De adós az illemhelyek közfalaival és a lépcsőkorláttal az ÉM budapesti Műlakatosipari Vállalata is. Ezek hiánya miatt máris elkéstünk az építkezéssel és kétséges, hogy szeptemberben átköltözhet-e a gimnázium. .. Mi történik vajon, ha minden marad a régiben? Móron az 1963/64-es tanév, az általános koedukáció esztendeje, amelyet nem kis részben éppen a felszabaduló új általános iskolai (volt gimnáziumi) épületre alapoztak. Kétezer fiú és leány, 12 felső és ugyanannyi alsó tagozatú tanulócsoport foglalná el a rendelkezésre álló tantermeket. Ha azonban a gimnázium nem tudja az építkezés befejezésének eltolódása miatt kiüríteni helyiségeit, akkor komoly zavarok támadnak. A koedukált osztályok tanulói részére külön illemhelyekről kell gondoskodni, ami nem biztosítható akkor, ha a gimnazisták bent maradnak az épületben. De még égetőbb a tanteremhiány! Ha nem szabadulnak fel a gimnázium elköltözése folytán, akkor közel száz általános iskolást egyszerűen nem tudnak elhelyezni. Emellett nincs szertára, és más segédhelyisége az általános iskolának. Felszerelése ömlesztve tárol és emiatt természetesen hozzáférhetetlenül. De vajon szükségszerű-e ez a késés? Nem gondolnánk. Mindenesetre az volna a teendő, hogy az építőipari vállalat legalább annyira szívügyének tekintené a tanítás megkezdésének biztosítását, mint ahogyan azt a móri nevelők teszik. Ha — szükség esetén — magát az építésügyi minisztériumot keresné meg abból a célból, hogy vállalatait vállalásuk teljesítésére szorítsa! A késedelmet megsínyli!? nemcsak a diákok, de a felnőtt dolgozók, a levelező tagozatosok, sőt maga a kivitelező vállalat is, mert hiszen a késés számára is azt jelenti: későbben foghat hozzá egyéb vállalásai teljesítéséhez, holott az építőipar máris jelentős elmaradással küzd. Bízunk abban, hogy az építők vezetői ott kopogtatnak a móri gimnázium ügyében, ahol a késedelmet megszüntető intézkedés születik. Bartha Tibor