Fejér Megyei Hírlap, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
Vasárnan, 1995 december 1. KÖZÖS GONDUNK a filmesztétikai nevelés „Ahhoz, hogy jó filmet kaphassatok, meg kell tanulnotok érteni is valamit a film művészetéhez. Tanuljátok meg észrevenni a filmművészet szépségeit, hogy megszülethessenek ezek a szépségek.” A fentebbi idézet régi keletű. Balázs Béla első filmesztétikai művéből az 1924-ben megjelent „A látható ember”ből vettem. Sajnos az akkori intelem időszerűsége még ma sem halványult el. Az 1947- ben megjelent „Igazi filmkultúra” című művében Balázs Béla mégegyszer megismétli intelmét és idézi az 1924-ben írt felszólítását és követeli, hogy a filmismeret az általános műveltség része legyen. Őt idézem: „Aki egyáltalán nem környűt irodalomhoz és zenéhez, azt nem tekintik művelt embernek. Ha nem ismerik Beethoven vagy Michelangelo nevét, akkor kinézik a jó társaságból. De ha sejtelme sincs a filmművészetről és sohase hallotta David Griffith vagy Asta Nielsen nevét, azért még elmehet művelt embernek akár a legmagasabb fokon. Az elismerten legfontosabb művészetről nem kell tudni semmit.” Ezek a felhívások sokáig a részvétlenség süket, közömbös csendjébe enyésztek. Pár éve annak, hogy Magyarországon megindult és fellendült a filmklub mozgalom. Pár éve annak, hogy megszívleltük Balázs Béla aggódását és a filmesztétikai nevelést kulturális munkánk általános részévé tettük, egyenlő helyre a többi ismeretterjesztő formákkal. A tömegesített filmesztétika, nevelés felvetése után rögtön jelentkeztek az első komoly nehézségek is. Ez pedig a szakképzett előadók hiánya. Az ismeretterjesztésnek, legyen az akár irodalmi akár mezőgazdasági, minden vonalán találunk megfelelően felkészült szakembereket, akik hallgatóiknak képesek megfelelő tájékoztatást nyújtani. Nem így a film területén. Hosszú ideig, — napjainkig is — a Filmtudományi Intézet szakemberei filmtörténészei és esztétái látták el ezt a feladatot, ők tartották és tartják a filmtörténeti előadásokat az archív filmei klubjaiban. Ezt a munkát a filmklubok megnövekedett száma miatt a Filmtudományi Intézet nem lesz képes ellátni. A TIT-re hárul a feladat hogy a filmklubok, fámkörös vezetőit, vitavezetőit felkészítse Felkészítsen, de mire? - adódik a kérdés. Archív filmek klubjainál vezetésére, alapos filmtörténet tájékoztatás nyújtására vagy más mondanivalójú, modern formanyelvű filmek megértetésére, megszerettetésére. Számos modern film bukása pontosan a bevezetőben idézett Balázs idézet magyarázza A Kopár sziget, vagy a Kés, vízben című filmek szépségeit közönségünk nagy része nem vette észre. Ak pedig a húsz-harminc évve ezelőtti bármennyire is kiemelkedő, örökbecsű filmalkotásokon át közeledik csak a film esztétikához, annak talán mindörökre idegenek maradnak a ma művészi filmjei. Aina emberéhez pedig csak a nő filmjei szólhatnak gondolatébresztő érvénnyel. A Moziüzemi Vállalat álla többek között Sárosdon, Móros Tordason rendezett filmviták is ezt bizonyítják. A közönség Bóráiból sokan reagáltak a film mondanivalójára. Sokan a film mondanivalójára, az egyes szereplők sorsának alakulására de nagyon kevesen az egye rendezés, vagy fényképezésbe jenekeldamofera. Érthető, a megfelelő vizuális látásmód híján a cselekmény fordulatai vagytök meg kötötték le őket. Másik szempont: A filn trép* igazán az ifjúság érdeklődik és nekünk nem mindegy , hogy milyen filmek befolyásol- ják és hogy befolyásolják érze- lem és gondolatvilágukat. Az archív filmek látogatói általában az idősebbek köréből kerülnek ki. Őket legtöbbször emlékeik vonzák. Régi, nagy filmsikerekre emlékeznek. Gondoljunk Garbo filmjeire, vagy az Orgonavirágzásra. Emellett eléggé halvány a filmtörténet iránti érdeklődési élet. A fiataloknak, ezekkel a filmekkel kapcsolatban koruknál fogva nem lehetnek ilyen befolyásoló emlékeik és előítéletek nélkül fordulhatnak a ma filmjei felé. A fenti szempontok értelmében csak helyeselhetjük a dunaújvárosi Ifjúsági Klub programjába felvett filmesztétikai előadások témakörét. ízelítőül néhány előadás: A film modern művészet. A film modern formanyelve. A film ritmikus eleme: a montázs. Az előadásokat filmvetítés kíséri. Fellini: La Strodasia, Visconti: Rocco és fivérei. A Vihar kapujában „nyújt illusztrációt” egyes előadásokhoz. Vázlatosan ez az az út, amit mi járni kívánunk. A feladat és az igények sürgetnek bennünket. Közös gondunk a filmesztétikai nevelés TIT-é, KISZ-é, és a tanácsi népművelésé, és más népműveléssel foglalkozó szervezeteké! Ha megvalósítjuk, elérjük azt, hogy a film végre elfoglalja, betöltse az őt megillető helyet a népművelésben. Közönségünk pedig Balázs Béla elképzelése és vágya szerint: megtanulja észrevenni a filmművészet szépségeit és ha ez megvalósul akkor a filmártó közönség bátorításától kísérve eljön az ideje, hogy újabb szépségek születhessenek. Miklós Lajos Abán bevált aháziszabály Vadász János elvtárs, az abai termelőszövetkezet párttitkára mondja, hogy az őszi betakarításban a III-as üzemegység kollektívája szerepelt a legjobban. November 3-ánkészen voltak a kukoricatöréssel, 10—11-én pedig a szár vágásával. Az itt dolgozó szövetkezeti emberek általában dicsérendők. Labar István, az üzemegység vezetője látható büszkeséggel hallgatja, hogy a párttitkár ilyen jól ismeri őszi helyzetüket. Úgy tartja maga is, hogy a kiemelkedő szorgalom elismerni való, az igyekvő emberek mindig örömmel veszik, ha eredményeiket nem felejtik el. Lahar István helyesen gondolkodó ember, ez a következőkből is kiderül. — Egész nyáron át jól ment a növényápolás, biztos voltam, hogy ősszel sem lesz baj üzemegységünkben. Hetvenkét parcellában volt felosztva a közös kukorica, az egyes családok ezeket a parcellákat művelték. De azért nem szabad azt hinni, hogy sehol nem kellett szigort alkalmazni, mert bizony kellett. Mintegy hat-hét esetben alkalmaznunk kellett a „házi szabályt”. — Az üzemegységen belül jól ismerünk mindenkit, tudtuk előre, hogy kinél kell tartani a kukoricaszár levágásában. E néhány családnál azt mondtuk: a közgyűlés rendelkezése értelmében ki kell adninekik is az ápolásért és a termés leszedéséért járó prémiumot, a szár letakarítására eső részt azonban vissza kell tartani. Úgy gondolkoztunk, hogy a csaknem háromezer holdas üzemegység munkáit becsülettel elvégzők érdemeit nem engedhetjük csökkenteni azzal, hogy esetleg 315—40 holdon ott marad a szár. És az intézkedésünk helyes volt. Az igazságosan alkalmazott szabályok hatására, meg a többség igyekvésének láttán a kényelmeskedésre, késedelmeskedésre hajlamosak is időben elkészültek a munkával. A gépek akadály nélkül szánthattak. — He it Fejér megyei Hírlap Két vélemény az ercsi „szerviz állomásról“ Gépjármű parkunk az elmúlt időben sokat fejlődött. Gondot okoz a tulajdonosoknak a járművek elhelyezése, de ennél még nagyobbat, azok karbantartása, javítása. Szerviz-szolgáltatásunk nem megfelelő. Falvainkban rengeteg a motorkerékpár és egyre növekszik a személyautók száma is. Fejér megye területén, Székesfehérváron és Dunaújvárosban van szervizüzem, de ez kevésnek bizonyul, mert nemcsak a megyéből érkeznek a járművek szervizre. Ezért gazdaságosnak bizonyulna a megyében még egy szervízüzem létesítése. Ercsiben, a pécsi főútvonal mentén egy tábla hirdeti az utazóknak a Vegyesipari Kisz autó, motorjavító részlegét. Kíváncsian megyünk be, azt remélve, hogy egy korszerűen felszerelt műhelyt találunk a forgalmas főútvonal mentén. Nagy István majdnem tíz éve, mint magánkisiparos nyitotta meg műhelyét. Korábban üzemben dolgozott, de baleset érte és 50 százalékos rokkanttá nyilvánították. Üzemben nem tudott, tovább dolgozni, így saját lakása mellett épített egy kis műhelyt. Kéziszerszámmal aránylag jól el van látva, de ezzel csak kisebb javításokat lehet végezni a gépkocsiknál, pedig nagyobb szerszámokra is szükség volna. A műhely sem felel meg nagyobb javításra. — Egy éve, hogy a Vegyesipari KtsT-be léptem, gondoltam a szövetkezet lehetőségei folytán fejlesztik majd a műhelyt és idővel korszerű üzemmé válhet. Munka volna bőven de egyedül nem bírom és yn.p'.n a vállalási lehetőig is. Ha’löttfiro, ho*y később akarnak építeni egy műhelyt, sgerin*-'»rr érdemes volna. A kis-* főkönyvelőjének véleménye azonban már egészen más. — Nem sok hasznot hoz nekkünk ez a kis javítóműhely, nem volt érdemes a „nyakunkba” venni, nincsenek olyan lehetőségeink, hogy sokat tudjunk költeni a fejlesztésére, meg nem is látszik túlzottan érdemesnek. Távlati tervünk , szerint építünk egy javító műhelyt megfelelő felszereléssel, de a jelenlegi 2500 forint körüli bevétel nem nagy biztosíték arra, hogy rövidesen megtérül a beruházás. Tervek tehát mégis vannakés ez biztató, mert értesüléseink szerint Ercsiben már közel 40 magán személygépkocsi van. Motorkerékpár ezer körül. Ha emellett figyelembe vesszük a környező falvak gépjárműveit, valamint az üzemek, gazdasá-I gok és mezőgazdaságiszövetkezetek járműveit, mindjárt másként látjuk a helyzetet. Ma a műhely ilyen nagy igé- r nyékét nem tud kielégíteni, s emiatt a lakosságnak a fővárosban, Székesfehérvárra, vagy Dunaújvárosba kell vinni járműveit javításra, szervizre. Felmérve a javítási és szervizigényt, az a megállapításunk, hogy kifizetődő lenne nagyobb mértékben foglalkozni az ercsi műhely fejlesztésével. A meglévő körülmények mellett nem sok beruházásra volna szükség, s hogy rövidesen megfelelő és az igényeket részben kielégítő javítóműhely legyen a pécsi országút mentén. —Székelyhídi — Bevonulok Vonatunk versenyt száguld az égen szálló, esőtől duzzadó felhőkkel. Az utasok — más néznivaló hijján — unott arccal néznek egymás elé. Aztán az egyik kis állomáson hangos gyülekezetre figyelünk fel. Könnyesen mosolygó lányok, asszonyok ölelő karjai egy-egy bevonuló fiatalembert bocsátanak el. Csak egy fiú nem bír megválni szerelmesétől, mert már elindult a vonat, de ők még önfeledten összefonódva ölelik egymást. Végülis úgy húzzák fel barátai a kocsiba. Nagyon csinos fiú. Fekete hajú, égő szemű, piros arcú, duzzad az egészségtől. A többiek is csinosak, szépek, öröm rájuk nézni. A kis katonajelöltek — leplezve a búcsúzkodás miatti meghatottságukat — tüntető jókedvvel helyezkednek el és kis idő múlva már hangos nótázásukkal szórakoztatják az utasokat. A fekete fiú egy darabig elmélázva néz maga elé, majd mivel érzéseit nem bírja magába fojtani — a többit túlharsogva ő is rázendít. ...Azt is azért nevelték a kedvemre, Mert, kék a szeme, göndör haja fekete! És mind hangosabban, mind duhajabban énekli, de mindig csak ezt a két sort, miközben öklével minden erejéből üti a taktust az ablak elé rögzített asztalkán. Látszik, hogy nagyon szerelmes. Rettentően fájhatott neki a válás a „kékszemű, göndörhajú” kislánytól, mert húsz évének minden temperamentumával, torkaszakadtából üvölti. ...Azt is azért nevelték a kedvem,es a hetykén felkiált: ...Mert! — majd ellágyulva folytatja: ...kék a szeme, göndör haja fekete! És a kis állomáson ottmaradt „kedvére nevelt” választottjáért való keservében kitartóan veri az ütemet. Az asztalról azonban — úgy látszik ■— ekkora szerelmet nem birt „elviselni”, mert — még egy lendületes ökölcsapását és földi rendeltetését befejezve, darabokban hullt a fiú lába elé. A nem várt esemény kissé meghökkentette a fiút, de mámorából mégiscsak a ..korjegyzőkönyv” -et felvevő kalauz hivatalos hangja józanította ki, mert keserűen fordult társai felé: "...Megérdemli az a lány... (T. J.) A jó karbantartás eredménye A malmokban elérkeztek a csúcsidőszakhoz. Ahol jó karbantartást végeztek, ott most minden percet ie tudnak használni a termés érdekében. Az enyingi malomban Kovács László üzemvezetőtől kérdeztük meg, hogyan sikerült biztosítaniuk a zavartalan üzemelést? — Két hónapig nem termeltünk a nyáron. Ez alatt igyekeztünk jó fenntartási munkát végezni a gépeken. Vasárnap kivételével állandóan dolgoztunk, s eddig nem volt üzemzavarunk. A nyáron több berendezést felújítottunk. Három szitát, amelyek negyven évig voltak a termelés szolgálatában, most „nyugdíjba” küldtünk. Három új korpakevesőgépet is üzembe helyeztünk. Munkánk eredményeként napi termelésünket sikerült 850 mázsára emelni. Villamoshálózatunk is régi volt, a Malomszerelő és Gépgyártó Vállalat ez évben felújítást hajtott végre ezen is. A hálózat kicserélése elsősorban az energia ellátást teszi biztonságossá. — Figyelembe tudják-e venni a lakosság, és a gazdaságok részéről jelentkező igényeket — Igen. Korábban jelentős zavarokat okozott nemcsak a lakosságnak, hanem az üzemnek is az, hogy a munka nem volt ütemezve. Az elmúlt években sokszor egész napot jelentett a gazdaságoknak és a lakosságnak az őrlendő pár mázsa gabona. Az idén már megbeszéltük a gazdaságok, szövetkezetek vezetőivel az őrlések ütemét és ehhez igazodnak a szövetkezetek dolgozói is. Ezzel sikerült megszüntetni a sok várakozást. Nemcsak Enyingiről, hanem a környező falvakból — Ösküről, Balatonkeneséről, Vörösberényből, Balatonalmádiból — mondhatnám tovább Veszprém megye északi falvait, ahonnan idejárnak a gazdaságok és a lakosság érletei. — Éves tervüket mikorra tudják teljesíteni? — Berendezéseink jól bírják a munkát. Kollektíváink régi, jó szakemberekből áll, így tervünk teljesítésében nincs lemaradásunk. Sőt az eddigi eredmények alapján úgy látom, hogy december közepére teljesíteni fogjuk éves tervünket— fejezi be nyilatkozatát Kovács László üzemvezető. — Szidi — - 3---- Nem szenzáció ma már, ha egy műhely, vagy üzem a szocialista brigádmozgalom „hogyan tovább?”-jára kidolgozott tervekkel válaszol, s harcot indít a magasabb szint meghódításáért. — A miértek és hogyanok útvesztőjén verekedte át magát az üzem — mondja Tóth Lajos elvtárs, a VTRGY szerszámüzemének párttitkára. — S ha most azt mondom, hogy eredményeink kulcsa a türelem, akkor nagyon is általánosan fogalmaztam. Helyesebb talán azt mondani: „többlépcsős” terveket dolgoztunk ki, s ezeket maradéktalanul végre is hajtottuk. Hogyan is történt? Layer János elvtárs, a műhelybizottság titkára így összegezi az elmúlt éveket: — Betartottuk a fokozatosság elvét. Az 1956-tól működő munkabrigádok fejlődését nemcsak figyelemmel kísértük, de a szakszervezeti bizalmi hálózaton keresztül ellenőriztük is, s ahol kellett, segítettünk. — Amikor a sajtóból és a rádióból értesültünk a Szovjetunióban megalakult kommunista munkabrigádok létezéséről, egyre többet foglalkoztatott bennünket a kérdés: milyen lehet ez a versenyforma — mondja Ferencz Mózes üzemvezető —, s amikor a munkabrigádok vezetői, tagjai jelentkeztek ezzel a kérdéssel, sürgetővé vált megtalálni az új forma hazai változatát. Sorakoznak a nevek: Kinizsi-brigád, Béke-, Vosztok- és a másik kilenc brigád, amelynek tagjai vállalták az úttörő szerepet, s a hármas jelszó jegyében indultak tovább. És ma? Hol járnak ma ezek a brigádok? Hol ez a kollektíva? Peresztegi István versenyfelelős, Ferencz, Lajer, Tóth és a többi elvtársak szerénykednek. Van még út előttünk ... Alig tettünk többet, mint amenynyit vártak tőlünk ... Félúton járunk... — mondogatják. De aki valamelyest is ismeri egy ilyen nagy vállalat életét, az tudja, hogy milyen szerepet játszik a mindennapi életben a szerszámüzem. S gazdasági eredményeiket mi sem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy a VTRGY mostanáig az előre meghatározott időben mindig jelentkezhetett új gyártmányaival. — Húsz brigádunk van – mondja a párttitkár. — Ezek közül 14 már 1-, 2, 3-szor elnyerte a szocialista munkabírád címet. S hogy hogyan küzdhetünk a szocialista üzem címért, amikor hat brigádunk még nem nyerte el a címet? Erre az élet ad választ. A fejlődés. Hiszen hónaprólhónapra emelkedik a létszámunk, s ha valamire büszkék vagyunk, az elsősorban az, hogy minden új munkás rövid idő alatt beleilleszkedik a mi kollektívánkba. Átveszi az ütemet. — Segítjük is őket — mondja Balázs László, az „univerzálisok" népes táborának egyik tagja. — Itt nem idegen az új ember — vallja Laborcsői János. Sorolhatnánk tovább a neveket. Berta Károly, Szeles István, Óber József és a többiek mind-mind azt vallják: tanulni, dolgozni, szocialista módon élni, tanítani, segíteni kell az embereket. — Első feladatunk az emberek formálása — mondja a párttitkár. — Az üzemvezető nem tiltakozik a sorrend ellen? — Miért tenném? Dolgozni pontosan, becsülettel csak az tudhat, aki itt is, a családi életben is, a társadalomban is egész ember. Ezt a gyakorlat igazolta már. — A második a tanulás — mondja a szakszervezeti titkár. *"— Még most sem? — nézek az üzemvezetőre. — Hát, ez már egy kicsit fájó pont —■ mondja, de mosolyogva. — Mert a műszaki vezetőnek első a napi tervfeladat. S ha most kapásból felsorolnám, hogy kik és hányan járnak különböző szak-, általános-, vagy politikai oktatásra, hát elrontanám a napomat. Vitára nincs ok, az üzem nyolcévan százaléka ilyen, vagy amolyan szinten tanul. Képezi magát. A villamosmérnöki iparon, technikumokban, általános iskolákban. Plusz szabadságok, plusz gondok — mondja az üzemvezető. De egyszer — s nyomatékkal teszi hozzá — nem is olyan sokára, ismét több technikusunk, magasabb általános és szakmai ismeretekkel rendelkező tagunk lesz. Bizalmiak, párt-, ifjúsági-, szakszervezeti, társadalmi munkások szervezett irányító, nevelő és ellenőrző hálózatával fogják át az egyre bővülő kollektívát. A tervek széleskörű ismerete után dolgozzák ki a felajánlásokat. Állandó szakmai továbbképzéssel biztosítják a selejtmentes munkát. Termelési, egyéni és a kollektívát érintő kérdésben a döntő szót csak az egész kollektíva véleményének összegezésével mondják ki. Ott vannak mindenütt, ahol a kollektíva erejére szükség van. S ami a döntő: tudják és tudatosítják a szocialista műhely címért folyó harc nem félévét, vagy egyéves feladat. Mindehhez még hozzátartozik az is, hogy a gyártáselőkészítés (tervezés, szerkesztés) , a cserszámüzem közötti viták megszüntetése érdekében néhány hónappal ezelőtt a vállalat műszaki-, párt- és szakszervezeti vezetőinek javaslatára összevonták a szerszámszerkesztést és a szerszámüzemet, s létrehozták a gyártáselőkészítési főosztályt A kollektíva egységes. A minőség és mennyiség túlszárnyalja a legszebb tegnapi reményeket is. A tanulási kedv „ragályos”. S most, a vállalat minden eddigi ütemet túlszárnyaló fejlődésének a hajnalán a „harmadik kozmikus sebességre” kapcsol a szerszám üzem kollektívája. A harmadikra— amely a Holnapokba röpíti őket — a Szocializmusig. Kátai Antal „Dolgozni csak pontosan, szépen...64