Fejér Megyei Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

­klér megyei Kedd, 1964. január 14. XX. évfolyam, 10. sz­era­­zt fillér AIMI?MP MÍGYFI BIZOTTJÁCA fi A MEGYEI TANÁCS LAPJA vtlag mover A taxi, wrrB Süch wrar Fidel Castro Moszkvában Fidel Castro kubai minisz­terelnök hétfőn TU–114-es kü­lönrepülőgépen Havanná­ból Moszkvába érkezet­! . A látogatásra­ Hruscsov meghívása alapján került sor. Mint a hivatalos közlemény elmondja, a szovjet kormány­fő tavaly hívta meg Fidel Castrót, amikor az a Szovjet­unióban járt, hogy „télen is­mét keresse fel a Szovjetuniót és ekkor majd további esz­mecserét folytatnak a fele­ket kölcsönösen érdeklő kér­désekről. Jöjjön el azért is, hogy üdüljön, ismerje meg a Szovjetuniót télen és va­dásszon a hóborította szovjet erdőkben.” A meghívást Nyikolaj Pod­­gomij, a kubai forradalom 5. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségeken részt­­vett szovjet küldöttség veze­tője megismételte. Fidel Castro szívesen vette Hrus­csov meghívását és január 12-én a Podgomij vezette szovjet küldöttséggel együtt a Szovjetunióba utazott A vnukovói repülőtéren Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnö­ke és más szovjet vezető személyiségek fogadták a vendéget. Manuel Garcia Fuentes, Kuba moszkvai ideiglenes ügyvivője, va­lamint külföldi diploma­ták és újságírók szintén jelen voltak a fogadtatá­son. .A repülőtéren a moszkvai helyőrség díszszázada sora­kozott fel. Fidel Castro a re­pülőgépből kiszállva, megölel­te Hruscsovot, Brezsnyevet, Mikojant és a többi megje­lent szovjet vezető személyi­séget. A zenekar a kubai és a szovjet himnuszt játszotta, 21 tüzérségi tííszsortűz dördült el. Fidel Castro és a szovjet vezetők elhaladtak a díszszá­zad előtt, majd bementek a repülőtér állomásépületébe, ahol a moszkvai dolgozók képviselői nagy számban üd­vözölték őket. Ilyen felkiáltá­sok hallatszottak: „Fidel­ Hruscsov, örökké együtt!” „Éljen a szovjet-kubai barát­ság!” Hruscsov és Fidel Castro beszédet mondott. Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy Fi­del Castro látogatása nagymértékben elősegíti a két ország mély barát­ságának erősödését.­­ A kubai nép öt év alatt hatalmas szociális és politikai vívmányokat ért el Élete szabad, s munkájával boldog­ságát, gyermekei boldogulá­sát szolgálja. Nem kétséges hogy a kubai dolgozók újabb, még kiemelkedőbb sikereket érnek el nagy céljukhoz, a szocializmus, a kommuniz­mus győzelméhez vezető úton — jelentette ki a szovjet kor­mányfő. A továbbiakban emlékezte­tett Fidel Castro tavaly má­jusi látogatására és annak­­ reményének adott kifejezést, hogy a szovjet föld téli szép­sége is tetszeni fog­ a kubai miniszterelnöknek. Fidel Castro válaszában hangsúlyozta: a Szovjetunió és Kuba barátsága ragyogó példa arra, milyen kapcsola­tok alakulnak ki az olyan né­pek között, amelyeket a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei lelkesítenek. — Néhányat most mi is érzünk azok közül a nehézsé­gek közül — folytatta —, amelyeket annak idején a szovjet nép élt át. Az össze­hasonlítás aligha lehetséges, mert hiszen mi felbecsülhetetlen­en gya­korlatilag korlátlan segít­séget kapunk a Szovjet­uniótól és az egész szoci­alista tábortól. Ennek kö­vetkeztében kudarcba ful­ladt minden kísérlet, hogy gazdasági blokád­dal és kiéheztetéssel fojt­sák meg forradalmunkat — öt év elmúltával forra­dalmunk erősebb, népünk egységesebb, pártunk szer­vezettebb — jelentette ki a továbbiakban Fidel Castro, majd hangsúlyozta: — Ez az újabb testvéri fo­gadtatás még inkább erősíti­­ népeink nagyszerű, példás barátságát. Hruscsov és Fidel Castro beszédét többször szakította meg taps, felkiáltások hallat­szottak, amelyek a két állam­férfit éltették.­­A beszédek elhangzása után a két államférfi autón a Kremlbe hajtatott. Fidel Castro látogatása idején itt fog lakni. (MTI) Két premier megyénkben A közeljövőben két színházi premiert tervez megyénk köz­ségeiben az Állami Déryné Színház. Január 16-án Ercsi­ben a Lili bárónő országos be­mutatóját rendezik meg. Feb­ruár másodikén ugyancsak megyénkben Tóth Miklós : Jéggyűrű a mellényzsebben című vígjátékának premierjét rendezik meg. Mikszáth emlékünnepség Székesfehérváron A Megyei Művelődési Ház és a Déryné Színház közös rendezésében január 17-én, pénteken délután 4 órai kez­dettel Mikszáth emlékünnep­séget rendez a művelődési ház István termében a nagy író egyik legismertebb műve, a Beszélő köntös megjelenésé­nek 75. évfordulója, s az író születésének 116. évfordulója alkalmából. Az ünnepség „hivatalos” ré­sze után a Déryné Színház művészei bemutatják Mik­száth: Beszélő köntös című re­gényéből készült színművet. A Mikszáth emlékünnepséget a Megyei Művelődési Ház veze­tői és a Déryné Színház az if­júság, elsősorban az általános iskolák felső osztályos tanulói számára rendezi. Megkezdődnek a téli tanfolyamok Harmadik éve rendezik meg a pártszervezetek falun a párt­oktatás téli tanfolyamait. Ezek a tanfolyamok nagy népszerű­ségnek örvendenek, a terme­lőszövetkezetek tagságának széles köréhez juttatják el az aktuális politikai és gazdasá­gi kérdéseket, új ismereteket nyújtanak, segítenek a min­dennapos problémák, felada­tok jobb elvégzésében. Az idei évben január 15-én kezdődnek a téli tanfolyamok, és két héten át jól képzett propagandisták segítségével beszélik meg a hallgatók a tsz-parasztok életével, és az igényesebb, korszerűbb gaz­dálkodással kapcsolatos fel­adatokat. Kilencvenhat köz­ségben, tsz-ben településen szerveznek az idén ilyen tan­folyamot. A pártoktatás e formájának propagandistái tegnap a megyei pártbizottsá­gon egésznapos tanfolyamon vettek részt. Többek között a szocialista nemzeti egységről, az ezzel kapcsolatos feladatok­ról, a mezőgazdaság fejlesz­téséről, a háztáji gazdaság szerepéről hallgattak előadást. A tanfolyamok január 15-én már több helyen megkezdőd­nek és valamennyi helyen február 15-ig sorra kerülnek. Kosárfonók A kis dobkályhában már igencsak kihunyóban a tűz, de a jelenlévők nem na­gyon törődnek vele. Elfoglalja őket munkájuk. A zám­olyi Pe­tőfi Termelőszövetkezet régi irodahelyiségében vagyunk, ahol idős Moór László, Simon A. József és Borostyán Mihály nagy szorgalommal kötik a kosarakat a piros-barna fűzfa­vesszőkből.­­— Hasznos téli foglalkozás ez — állapítja meg Németh Dénes, a szövetkezet elnöke. — Az embereknek jó munkaal­kalom, a gazdaságnak meg kell a kosár... — Eladásra nem kötnek? — Annyit nem győzünk, vessző sincs annyi, meg hoz­záértő ember se. Most telepí­tettünk egy fél holdat olyan helyen, ami legelőnek se jó, ezt majd tovább folytatjuk, mert a régi füzest elborítja majd az új halastó. A kosár meg kell a szövetkezetben, fő­leg ősszel a krumpliszedésnél, meg egyéb betakarításnál. — Mennyit tudnak naponta kötni? — Átlagban két kosarat fe­jenként — válaszolja id. Moór László. — Ha hosszabbak a napok, akkor többet is. Tavaly például még márciusban sem volt más munka, mert hosszú­ra nyúlt a tél. Volt olyan nap, hogy négyet is megkötöttünk naponta egyenként. — Mennyit kapnak egy ko­sárért? — Fél munkaegységet. — Nem is rossz kereset itt a meleg szobában. — Az ám, ha fűtenének is — szól közbe az elnök tréfá­san —, már megfázott itt a lá­bam. Ki a tűzfelelős? — A Borostyán bácsi, ő ül a kályha mellett — válaszol Simon József. — Ő veszi észre legkésőbb, hogy hűvös van. 'T’’egyetek ám rá, az ebad­­tát, nehogy aztán en­gem szidjatok, ha megfázik a lábatok. Kályha is van, tűzre­­való is, hozhattok szenet is rá, az jobban adja a meleget. „Megkezelik” a tüzet, az­tán tovább suhognak, pattog­nak a vesszőszálak. Gyorsan megkapják alakjukat a jó erős kosarak, olyan kerekek, mint­ha körzővel készítették volna a formát. Nem is csoda, hi­szen Moór és Borostyán bácsi­ék már több évtizede megta­nulták ezt a hasznos mestersé­get. Simon Józsefnek csak né­hány éve tetszett meg, itt látta a szövetkezetben, aztán otthon próbálgatta. — Azokat bizony nem rak­tam a kirakatba — vallja ne­vetve —, eleinte igen abszurd­­ra sikerültek, alig álltak meg a fenekükön. Aztán mindig jobbak lettek és most már egészen jól megy. Nem is lehetne már úgy rá­nézésre kiválogatni a többi közül az ő „műveit”. — Fiatalokat nem tanítanak meg a mesterségre? — Próbáltuk már, de nekik nem volt annyi türelmük a tanuláshoz, mint nekünk a ta­nításhoz. Mivel az elsők nem sikerültek, hát itthagytak ben­nünket. Pedig jó lenne, ha legalább néhányan megtanul­nák. — A piacon ilyen kosarakat nem is igen lehet kapni — bi­zonygatja id. Moór László. — Ilyen nagyságban van ugyan, de az sokkal gyengébb, rit­kább kötésű és vékony vesz­­szőből készül. S bizony meg­kérik az árát, darabonként legalább a negyven forintot. — Ez itt két évig kosár — mutat a kész darabokra Né­meth elvtárs —, míg a piaciak jó, ha egy évig kitartanak, s ezért éri meg a termelő­­szövetkezetnek, meg a kosárfonóknak is, hogy a téli hónapokat rászánják. S ha meggondoljuk, hogy évente két-háromszáz kosár kell, bi­zony nem is kevésről van szó, többezer forintról. S itt Zámo­­lyon már sok éves hagyo­mánnyá vált, hogy ezt saját maguk teremtik elő. D. Gy. „ÉN... A DOLGOZÓ MAGYAR NÉP FIA, ESKÜSZÖM..“ A Szabadság-tér ódon fa­lai között fiatalosan ér­cesen hangzik az eskü. A Magyar Népköztársaság­ra, népünk alkotó munká­jára, a haza hűséges vé­delmére tesz esküt az ez­red. Csípős a szél, csontba markol a hideg, de mind­ezt mintha felolvasztaná az ünnepélyes eskü nagy­­szerűségének érzése. Egyenesen állnak a so­rok, úgy tetszik, zsinórral húzták a tekinteteket is, amelyek egy irányba néz­nek. A katonás rend, a díszszemle fegyelme nem engedi most, hogy oldalt nézzenek, de talán azért feszesebb a szokottnál is a „Vigyázz?’-állás, azért ke­ményebb a lépés, mert az eskütételre felsorakozott katona tudja, hogy édes­anyja, édesapja, testvére, szíve választottja, munka­társai nézik, figyelik. Az ünnepélyes esküre érkezők népes serege, a ro­konok, ismerősök tábora személyében, az ország né­pe képviseli itt magát, fi­gyeli esküt tevő fiait. «] Képes beszámolónk a harmadik oldalon. Téli gondok a Közüli ■■Üzemi Vállalatnál Felkerestük Beke László elvtársat, a Székesfehérvári Közúti Üzemi Vállalat igazga­tóját, s megkértük, hogy a vállalat téli munkájáról tájé­koztasson bennünket. — Sziklába vágunk utat Pákozdnál. Fatuskó kiterme­lés folyik a börgömbi úton és csatornázunk Balatonalmádin. A munka dandárja azonban nálunk kora tavasszal kezdő­dik. Ezzel együtt azonban té­len is meg­vannak a gond­jaink. Ismeretes, hogy az út­építés mindig idénymunka volt. Ezért az erős hideg be­álltakor szabadságra kell kül­denünk a dolgozókat: fizetés­­nélküli szabadságra. Kormá­nyunk rendelete értelmében erre az időszakra egész évi fi­zetésük alapján 15 százalékos idénypótlékot kapnak. Ez a normális téli időszakban gond­talan megélhetést biztosít szá­mukra. Viszont ha hosszú és kemény a tél, bizony más ke­nyérkereset után kell nézni­ük. S ez a mi gondunk is. Ezért a téli időszakban a csökkentett létszámnak meg­felelően elsősorban a nagy­családosokat és az arra rászo­rultakat alkalmazzuk. Mind­emellett elősegítjük, hogy er­dőgazdaságokba, vagy más té­li idénynek megfelelő munka­körökben munkát kapjanak dolgozóink. — Nem szeretnénk, ha nyá­ron, főleg az aratás és csép­­lés idején létszám­hiánnyal küzdenénk. Ezért már most foglalkozunk azzal — építés­­vezetőink jelenleg is erről tárgyalnak —, hogy mely tá­jakról szerezzünk elegendő munkaerőt az említett időszak­ra. Többek között ezért toboro­zunk kubikosokat az Alföld­ről. — Úgy véljük dicsérendő, hoev a> váPa'at ve-'-tese: mindenek"11**! az emberek­kel fortalkozik és ez áll téli gondjaik középpontjá­ban. — Igen, mert ők javítják és építik az utakat — az embe­rek, akik gépkocsikon és jár­műveken összekötik a falva­kat a városokkal, ők uralkod­nak a szerszámok, a gépek, az anyag felett. Megszelídítik a hegyek vad szikláit, hogy si­mán roboghassanak rajta a gépkocsik.­­ Ilyenkor télen teljes erő­vel folyik a beton- és asztal­i keverő gépek, vontatók, trafet­torok, kotrók és egyéb gépeit nagyjavítása, karbantartása. Lehet, hogy hosszú lesz a tél, de mi úgy készítjük elő *, gépparkot, hogy ha les­et, mér februárban teljes erővel megkezdhessük az utak építé­sét. — Befejezésül arra kérjük* lat tervteljesít­ésének lehe­tőségéről. — Minden lehetőségünk meg van a terv teljesítésére. Szerénytelenség nélkül el­mondhatjuk, hogy országos szinten — a Közúti Üzemi Vállalatok között nálunk a legmagasabb a munka terme­lékenysége. A terv teljesítése mellett ezt szeretnénk fokoz-­ ni 1964-ben. Biztosíték ere® dolgozóink — mindenekelőtt a törzsgárda —, összeszokott­sága, szorgalma és lelkesedé­­se —, akik tikkasztó hőségben, sárban és fagyban helytállnak­ az utakon. Persze az emberek szorgalma, a gépek karban­­tartása mellett anyagra, meg­felelő mennyiségű kőtartalék­ra van szükségünk. Ezért vá­runk sokat a MÁV-tól — az úgynevezett forda-szerelvé­nyektől is —, amelyeket a tröszt segítségével most igyekszünk megszerezni és amelyek Tapolca és Bada­csony térségéből szállítják a kőanyagot. Jó lenne, ha mi­nél gyorsabban létrehoznák ezeket a forda-szerelvényeket, hogy már most, tavasz előtt tartalékot képezhessünk. Ha megkímélne bennünket , az anyaghiány miatt előfordul a munkaerő-átcsoportosításoktól és egyéb időveszteségektől, s amely lehetővé tenné, hogy dolgozóink szorgalma új uta­kat nyisson a közlekedésnek­ — fejezte be nyilatkozatát Beke László elvtárs. Korom J. — Milyen más gondok fog- — És a gépeket hogyan ál­­lalkoztatják a vállalat ve- i litják az ember, itt építős­zetőit? szolgálatába? hogy ha­

Next