Fejér Megyei Hírlap, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Vasárnap, 1964. március . Fejér megye? Wrlap Pártcsoport és pártaktíva a termelőszövetkezeti munkaszervezetekben A mezőgazdaság szocialista átszervezése után lényeges változás történt a falusi pártszervezetek munkájában. A termelőszövetkezetek megalakulásával egészen más tartalmat kapott a pártimunka, a gazdasági szervező munka került előtérbe. Olyan problémákkal kellett és kell foglalkozni a pártszervezeteknek, amivel korábban nem, vagy csak alig foglalkoztak: meg kellett tanulni termelési, költségvetési terveket készíteni, a szocialista bérezés alapján ösztönző jövedelemelosztási formákat, premizálási módszereket kidolgozni, meg kellett tanulni ez üzemszervezést, munkaszervezést és még sok más, a termelést irányító, segítő kérdéseket. E feladatok szervezésével a nagyüzemek kialakulásának kezdeti szakaszában — három, négy évvel ezelőtt — még általában csak a pártvezetőségek tagjai foglalkoztak közvetlenül, bevonva a párttagság egy részét. Akkor ez a módszer még megfelelt a követelményeknek, hisz a termelőszövetkezetek többsége a mostaniakhoz viszonyítva kicsi volt, az átlagos földterületrem érte el a 2000 katasztrális holdat, az átlagos taglétszám pedig a 120 főt. Ebben az időben a munkaszervezési forma a termelőszövetkezeti tagok mindennapi eligazítása volt, s ezeken az eligazításokon a pártvezetőségek tagjai gyakorlatilag naponta közvetlenül találkozhattak a termelőszövetkezetek tagjaival, beszélhettek velük. A pártcsoportok termeléssel kapcsolatos szerepe ekkor még csak néhány nagyobb termelőszövetkezetben jelentkezett, a legtöbb helyen azonban csak a párttagsági díj beszedésére és a különböző pártrendezvények szervezésére korlátozódott. Szervezeti felépítésük is ennek megfelelően, általában utcák szerint történt. Az elmúlt három, négy év alatt megváltozott a helyzet falun. A sok kicsi termelőszövetkezet tagsága felismerte, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit csakis a nagygazdasági egységek tudják jól kihasználni, ezért egyesültek. Évről-évre fokozatosan mind nagyobb gazdaságok alakultak ki. Ma már a korábbi több, mint 200 termelőszövetkezettel szemben 107 van csak megyénkben, gyakorlatilag csaknem annyi, ahány község. Egy községen belül több termelősövetkezet csupán néhány községben van, mint pl. Perkátám, és Baracson. Alakult viszont olyan termelőszövetkezet is, amely több falut foglal magába, mint Tordas és Gyúró községek esetében. Ma megyénk termelőszövetkezeteinek földterülete átlagosan 3700 kh, de nem ritka ezen belül az 5000 kh-nál több földdel gazdálkodó sem. A tsz-tagok száma pedig a termelőszövetkezetek átlagában megközelíti a 300-at. A megváltozott helyzethez alkalmazkodni kellett és kell a pártmunka szervezeti formáinak, módszereinek is. Ilyen nagy termelőszövetkezetekben a pártvezetéséig már képtelen arra, hogy közvetlenül maga tartsa a kapcsolatot a termelőszövetkezeti tagokkal minden nap, s hogy közvetlen maga szervezze, ellenőrizze a munkát. Ez fizikailag is lehetetlen. Másrészt változás történt a termelőszövetkezetek gazdasági, szakmai vezetésének irányító módszereiben is, új munkaszervezési formák alakultak ki. A napi eligazítást fejlettebb forma váltotta fel, kialakították a különböző üzemágakra a brigádokat, a munkacsapatokat- a munkacsoportokat. Ilyen termelési egységek alakultak a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és a munkák különböző területein. Ezek a munkaszervezetek tagjaikat és munkaterületüket, feladatukat tekintve viszonylag állandó jellegűek, általában egy gazdasági évre vannak szervezve, kialakítva, önálló feladataik vannak. Ez érthető és helyes is, hisz feladataik, gondjaik eltérőek másokétól. Nem azonosak a problémák a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, vagy más területen. Az újonnan kialakított munkaszervezési formákat követni kellett a pártszervező munka formáinak, módszereinek is. Ezek kialakításáiál figyelembe kellett venni, hogy a pártnak állandóan ott kell lennie, ahol a feladatok gyakorlati végrehajtása történik, ahol a célkitűzéseksorsa eldől. Tolmácsolnia, magyaráznia kell állandóan a termelés, a gazdálkodás, az általános politika terén kialakított álláspontját a termelőszövetezet tagjai között. Rendszeresen figyelemmel kell kísérnie a munkák állását, feltárni a munkát akadályozó tényezőket, mozgósítani a termelőszövetkezet vezetőit, szervezni a tagokat a problémáik leküzdésére. Ezért szüksége van a pártnak olyan szervezett politikai egységekre, amelyek a termelési egységekbe beágyazva biztosítják a termeléssel kapcsolatos feladatai végrehajtását. Ezek a politikai egységek a pártcsoportok és a pártonkívüliek legjobb faiból szervezett aktíva hálózat. A rendszeres politikai munka azt követeli, hogy a lehetőségeket figyelembe véve, minden fontosabb munkaterületen legyenek pártcsoportok, vagy aktíváik. Jelentőségük nagy, hiszen rajtuk keresztül tudjuk munkába bevonni a párttagság egészét és munkában nevelni, edzeni a párt segítőtársait, ők állnak legközelebb a gyakorlati élethez, állandóan ott élnek a termelőszövetkezet egész tagsága között, s így rajtuk keresztül megfelelően tájékozódhat a párt a legkülönbözőbb területek helyzetéről. A legutóbbi években több termelőszövetkezeti pártszervezet — szakítva a pártcsoportok korábbi felépítési formájával, az utcák szerinti szervezéssel — üzemegységenként, munkabrigádonként, vagy üzemáganként önálló pártcsoportokat hozott létre e területeken dolgozó párttagokból és tagjelöltekből. Persze ez nem minden tsz-ben valósíható meg így, mert függvénye a párttagok és tagjelöltek számának. A kislétszámú pártszervezetekben és ahol a párttagok jelentős része nem tsz-tag, ott minden munkaterületen önálló pártcsoport alakításának nincsenek meg a feltételei (legalább 3 fő tag és tagjelölt együtt). Ilyen helyzetben viszont helyes arra törekedni, hogy minden főbb munkaterületen dolgozzanak párttagok. Pártcsoportokat ilyen helyeken legalább fontosabb üzemáganként, munkaterületenként (növénytermesztés, állattenyésztés, stb.) hozzunk létre. Néhány termelőszövetkezetben a párttagság létszáma és összetétele olyan, hogy nem biztosítható minden fontosabb területre párttag. Általában ott alakul így a helyzet, ahol a párttagok többsége nem tsztag és a tsz-tag párttagok többsége pedig nem közvetlen a termelésben dolgozik. Vajon ilyen esetben mondjon le a párt a tsz-tagokkal való mindennapos kapcsolatokról? Ez hiba volna. Ma már nagyon sok olyan becsületes, felkészült és jószándékú pártonkívüli tsz-tag van, akinek gondolkodásmódja megegyezik a párttagokéval, aki hajlandó önzetlenül részt vállalni a közös célok megvalósításáért folyó küzdelemből. Kérjék fel őket a rtinikára, igényeljék segítségüket és szervezzék tevékenységüket. Számos aktívája dolgozik a tsz különböző területein a KISZ-nek és a nőmozgalomnak is. Szervezetten fogják össze őket és tevékenységüket irányítsák a közös célra. A párton kívüli aktíva hálózatot több tsz-pártszervezet már a múlt években is megszervezte. Hiba, hogy ez legtöbb esetben csak papíron maradt. Az a pártonkívüli pedig, aki önként vállalt plusz munkát a közös feladatokból, joggal elvárja, hogy végzett munkáját számon tartsa és rendszeresen értékelje a párt vezetősége. Ugyanez persze a helyzet a pártcsoportoknál is. Nem elég csak megalakítani őket, hanem ki kell dolgozni feladataikat. Rendszeresen vegyék igénybe munkájukat és értékeljék hogyan végzik azt. És azon túl, hogy a párt rendszeresen feladattal látja el, önállóságra, kezdeményező készségre is nevelje őket, hogy gyorsan, operatívan reagáljanak minden olyan problémára, ami felmerül területükön. A sárszentmiklósi Aranykalász Tsz-ben például a déli időszakot használják fel arra, hogy tájékoztassák a brigádtagokat, megvitassák problémáikat. Sokszor ezek a brigádgyűlések alkalmasabbak mind az egyéni, mind a közös problémák megvitatására, mint a közgyűlések. Több termelőszövetkezetben többek között a zárszámadásokat is ezeken a gyűléseken készítették elő a pártszervezetek. Másutt a pártcsoportok sajtófelolvasást, vitát szerveztek egy-egy fontosabb politikai eseményből, vagy szervezik a tagok versenyét, ha lemaradást tapasztalnak a termelésben, stb. A termelőszövetkezetekben most alakítják ki a munkaszervezeteket. Ezzel egyidőben alakítsák ki a pártszervezetek is a munkaszervezetekben végzendő politikai munka szervezeti kereteit, most alakítsák meg a pártcsoportokat, szervezzék a pártonkívüli aktíva hálózatot. Kerüljük a sablont! A helyi sajátos körülményeket mindig vegyék figyelembe és a célnak legmegfelelőbb sieetezési formákat alkalmazzák. A járási pártbizottságok nyújtsanak konkrét gyakorlati segítséget ebben az alapszervezetek vezetőségeinek. A brigádok, munkacsapatok a tervtárgyaló közgyűlések után megkapják saját, önálló tervüket, melyet ismertetnek velük. Jó lenne, ha a pártcsoportok intenzíven bekapcsolódnának már a tervek egyénekre, vagy családokra történő lebontásába és ismertetésébe. Kersák Ferenc Jelentések a fejtrágyázásról A mátyásdombi Lenin Termelőszövetkezetben jól indították és helyesen szervezték meg a fejtrágyázást. összesen 390 katasztrális hold őszi vetést kellett nitrogén műtrágyával ellátniuk, amit a múlt hét elején sikeresen be is fejeztek. A központi járás terme-lőszövetkezetei közül ezzel első ,ként végeztek a télvégi nagy munkával. * A polgárdi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az idén először, új módon is szórják a műtrágyát. Az Enyingi Állami Gazda-ságtól repülőgép segítséget kap- nak, 1000 hold őszi vetésükre így juttatják ki a tervben meghatározott fejtrágya mennyiséget. . . ! Az utóbbi napokban Pusztavármon, a Sallai Imre Tsz tagjai is megkezdték a fejtrágyázást. Szerdán 30-an szórták kézzel a mejtrágyát, nagytöbbségben asszonyok. A férfi tagok fogatokkal szállították a helyszínre a műtrágyát. * Csaknem egyidőben érkezett a jelentés a Móri Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályára, hogy a magyaralmási Villei Termelőszövetkezetben és az isztiméri Lenin Tsz-ben elkészültek a nagv munkával. Harmadikként a sörédi Tavasz Tsz vezetői jelentették, hogy végeztek a fejtrágyázással és más időszerű munkákra fordíthatják erejüket, figyelmüket. Az MSZMP Központi Bizottságának határozatáról, annak megyénk építőiparára vonatkozó részéről, s a határozatból fakadó feladatokról beszéltünk Tóth Gyula elvtárssal, a megyei tanács vb elnökhelyettesével. — Az a tapasztalatunk, hogy a beruházásokat mind nagyobb figyelemmel kísérik a megye dolgozói. A határozat még inkább ráirányította a figyelmet e területre. — Megyénk gazdasági fejlődésének igen lényeges mozzanata a beruházások idejében történő megvalósítása. A népgazdasági tervben számunkra biztosított fejlesztésektől is függ az, hogy a megye területén az ipari és mezőgazdasági termelés, valamint ezek kiszolgáltatást elősegítő közlekedési és kommunális tevékenység milyen mértékben növelhető. A lakás és egyéb szociális, kulturális beruházások pedig elősegítik a lakosság életkörülményeinek javulását. Az utóbbi időben megyénkben több intézkedés történt, amelyek egyrészt szervezeti változásokat jelentettek, pl. a tanácsi beruházások egységes lebonyolítása érdekében létrehoztuk a Beruházási Irodát, másrészt az építőipar és a tervező irodák fejlesztésére irányultak. Az elmúlt három év alatt megyénkben az építőipar vállalatok 2533 millió forint értékű munkát végeztek el. Azonban az általuk elért eredmény a követelmények gyors növekedése miatt nem kielégítő. Ezt mutatják az 1963. évi adatok elemzései is. A Magyar Beruházási Bank székesfehérvári, dunaújvárosi fiókjai, valamint a megyei Beruházási Iroda tájékoztatója szerint az ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat az 1963. évi tervét globálisan 92 százalékra teljesítette. A termelési tervből hiányzó 23 millió forint nagy része a megye területén meg nem valósított, illetve be nem fejezett beruházásokból eredt. Ez a vállalat a tárca-beruházásokat 83,6 százalékra tanácsi és egyéb beruházásokat 74 százalékra lakásépítést 86,4 százalékra teljesítette. A dunaújvárosi ipari beruházások teljesítése a Beruházási Bank fiók közlése szerint a tervteljesítés a túlfolyósításokkal együtt 87 százalék. A tanácsi beruházások teljesítése az elmúlt évben az alábbiak szerint alakult: tanácsi beruházások 88,8 százalék ebből Dunaújváros 90 százalék tsz-beruházások 86,3 százalék községfejlesztés összesen 76 százalék felújítások 84,7 százalék A felsorolt adatokból is kitűnik, hogy számos létesítmény befejezése 1964-re húzódott át és emellett több, előre átmenőnek tervezett objektum készültségi foka nem érte el a tervezetért . Több okát ismerjük a lemaradásnak. Lapunk is gyakran foglalkozott e kérdésekkel, mint legutóbb a munkaerőhelyzettel, a tervezés és az építkezések hibáival. E helyen célszerűnek tartanánk a problémák összegezését. Megállapíthatjuk, hogy a lemaradások részben a lebonyolítást végző szervek és vállalatok hibájából, a helytelen előkészítésből és munkaszervezésből adódtak. íme, a főbb, és először szubjektív okok.., I . I Kisebb munkáknál az építtető felké- I 1 ■! szültsége nem volt megfelelő. (Gyakori a tervezői és kivitelezői szerződések megkötésének indokolatlan elhúzódása.) Ilyen előkészületlenség tapasztalható egyes nagyobb ipari beruházásoknál is. II Tervezési fogyatékosságok és a terv- II szállítások lemaradása. Példa erre ipari beruházások közül a Dunai Vasmű hideghengerműje, amelynél a KGMTI a tervszállításokkal lemaradt. A tervezői munkák fogyatékosságának legkirívóbb példája, a móri kórház kazántelepének tervezése. Ugyancsak tervezési hiba miatt nem lehetett az eredeti határidőre biztosítani a sárbogárdi irodaház üzemeltetését sem. Erről a Hírlap is beszámolt az elmúlt héten. Sajnos nem mentesek a tervezési hibától a tsz-objektumok sem. Például hibás tervezés következtében át kellett dolgozni az 5000 férőhelyes tojóházat és a 100 férőhelyes növendékmarha-felálló vas-tetőszerkezetét, ami miatt a kivitelezés hónapokkal elhúzódott. Az AGROTERV által készített mezőgazdasági típustervek igen nagy hibaszázalékkal kerülnek jóváhagyásra, a központi szervek által gyakoriak a kivitelezés közben elrendelt tervmódosítások. 1 . A kivitelező vállalatok rosszul szerve- I s zett munkája és a hiánypótlások miatt sok esetben az üzemeltetés 2—3 hetét is késnek. Sok példát lehetne itt felsorolni, de csak egyet: a Tatarozó, Építő és Szerelő Vállalat által kivitelezett szabadhídvégi tehénistálló építését a szakszerűtlenül, végzett alapozás és körítő falazat miatt a munkálatokat a Beruházási Iroda kénytelen volt leállítani. Az ezt követő hatósági vizsgálatok több hónapig tartottak, aminek következtében az említett létesítményt már 1963-ban nem lehetett megépíteni, illetve befejezni. A kivitelező vállalatok rosszul szervezett munkájára utal az a tény is, hogy a nagyfokú munkaerőhiány el■ené ha az egyes építőipari gépek nincsenek kellőképpen kihaszn.-Mvp. Például az ÉM. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál számos gépcsoport intenzív kihasználása az elmúlt évben mindössze 10 százalékos volt, csupán a daruknál és autódaruknál érték el a jó eredménynek számító 70 százalékot. De nem jobb a helyzet a többi építőipari vállalatnál sem. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a vállalatok ereje a nagyszámú munkahelyek miatt szétforgácsolódik. Például az ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál július és augusztus hónapban a munkahelyek 43 százalékán öt fő alatti, 16 százalékán 5—10 fő között, 41 százalékán 10 fő feletti munkás dolgozott. II Az üzemeltetők tervszerűtlen tevékenysége is gátolja a folyamatos munkavégzést, mivel gyakoriak a kivitelezés közbeni felmerült tervmódosítások, ami többek között arra vezethető vissza, hogy a vázlattervek bírálatánál az üzemeltetők nem tanulmányozták kellően a terveket, hanem észrevételeiket, újabb kívánságaikat az építkezés során igyekeznek érvényesíteni. Az egyes hatóságok késedelmes intéz____ kedései is hátráltatták a beruházások előkészítését, illetve megvalósítását. Gyakori a beruházási program késedelmes jóváhagyása, a területi főépítész szakvéleményének késése, a tűzrendészeti hatóság túlzott óvatossága, az építési engedélyek 30 napon túli kiadása, stb. Meg kell említenem az import szállítások elmaradását, illetve késedelmét. Ez különösen az ipari beruházásoknál, mégpedig a dunaújvárosi hideghengerműnél, az író-nyomó papírgyárnál jelentkezik nagy súllyal. A lemaradás objektív okai mennyiben és hol késleltették beruházásainkat? — Elsőként a munkaerőhiányt kell említenem, ami valamennyi kivitelező vállalatra jellemző volt. Az állami és tanácsi építőiparban az elmúlt év során átlagosan 550—600 fő hiányzott. Volt olyan vállalat — a Vizes Csatornaművek —, ahol az építőipari létszám 25 százaléka hiányzott. Az anyagellátás is nagymértékben gátolta a tervszerű munkát. Általában az elmúlt évben hiány volt hullámpalából, azbeszt cementesé, gömbacélból, acélnyomócsőből, cementből, üvegből, burkoló anyagból, szerelőipari anyagból. Például a tsz-építkezésekhez szükséges Hidroglóbuszokat gyártási kapacitás elégtelensége miatt nem lehetett felszerelni. Ugyancsak hiány volt nádpallóból is. A szállítási kapacitás elégtelensége is nagymértékben gátolta a kivitelező vállalatok tervszerű munkáját. Például a Tatarozó Vállalat igényét az AKÖV csak 60 százalékban volt képes kielégíteni. Kapacitáshiány jelentkezett a MÁV-nál is. Végül az utóbbi tíz év átlagánál kedvezőtlenebb időjárás is objektív nehézség volt 1963. I. negyedévében. A kivitelező vállalatok éves tervüknek mintegy 10 százalékát tudták teljesíteni az I. negyedévben, az előző 17—18 százalékos teljesítéssel szemben. Az 1963. évi megyei tapasztalatok is igazolják, hogy időszerű volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata az építőipar helyzetéről és feladatairól. Most az a fő feladat, hogy a határozat alapján megszervezzük megyénk építőipari tevékenységét úgy, hogy az képes legyen az építőiparban a tervszerű technikát alkalmazni, csökkenteni az egyre inkább jelentkező munkaerőhiányt. Nyilvánvaló, hogy a megyei vezető szerveknek ebben a kérdésben is nagy segítséget kell nyújtaniuk az építőipar számára. De ezen túlmenőleg megyénkben a határozat megvalósításában igen sok tennivaló van, ez vonatkozik a beruházások előkészítésére, hatósági intézkedésekre, tervezői irodák munkájának megjavítására és így tovább. — Milyen reményekkel indulunk az 1964. évi beruházási program megvalósítására? — Idén tovább folytatódnak az ipari létesítmények beruházásai is. Előreláthatólag ez évben befejeződik a Könnyűfémmű présmű és öntöde beruházása, az Iszka II. és Kincses I. bauxitbányák létesítése, megkezdődik a József III. bányanyitás, folytatódik a MÁV Diesel-javítóműhely építése, mely 1965-ben fejeződik be. A hideghengerműbe mintegy 268 milliót kell beépíteni, az író-nyomó papírgyár 234 milliót, a házelemgyár befejezésében 10 430 000 forint van biztosítva. A meleghengermű építésénél mintegy hárommillió forint lemaradás van, amit ez évben kell pótolni. A tanácsi beruházások és felújítások is komoly feladatot és erőfeszítést jelentenek. Külön szeretném kiemelni a lakásépítkezést. Az 1965-ben elkészülő lakások közül idén 1322 lakás építését kell megkezdeni és legalább a 22 százalékos készültségi fokot előírni. Súlyosbítja a lakásépítés ezért helyzetét az, hogy az ÉM 1963 .évről 1964. évt befejezésre 172 lakás befejezésétütemezte át, melyből 140 vár a befejezésre. A második ötéves terv befejezéséig nagy feladatok várnak megyénk építőiparára. Ezeknek nyilván csak úgy tudunk eleget tenni, ha növeljük az építőipari szervezeteknél a vezetés színvonalát, a felkészülés szervezettségét, tovább erősítjük a munkafegyelmet és gyorsítják a műszaki fejlesztést. Erősíteni kell a szocialista munkaversenyt az építkezéseken, s éppen a lakásépítkezések gyorsítá-sa érdekében nagyon fontos lenne e versenyt — ahogy azt a Központi Bizottság határozata is javasolja —, az azonos munkát végző építő-, szerelő- és termelőegységek között életre, keltend — mondta a beszélgetés befejezéséül Tóth Gyula elvtárs. 0 3 Megyénk beruhá helyzete és az idei feladatok — Beszélgetés Tóth Gyula elvtárssal, a megyei tanács rb. elnökhelyettesével —