Fejér Megyei Hírlap, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

| Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban ______________JlfclMniiMiilllllBttV'mitl.l.'iHWlBriliMvfl A Magyar Szocialista Munkáspárt Buda­pesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Bu­dapesti Bizottsága kedd délután magyar— jugoszláv barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. Az elnökségben foglaltak helyet jugoszláv vendégeink, élükön Joszip Broz Titoval, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtitkárával. Tagjai voltak a£ elnökségnek: Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsuverovics külkereskedelmi miniszter is. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, dr■ Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cse­­terki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Poli­tikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság titkárai, Pap János, a kormány el­nökhelyettese, Biró József külkereskedelmi miniszter, Péter János külügyminiszter. A 42 elnökség tagjai között helyet foglaltak írók, művészek, tömegszervezetek vezetői. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito felesége, Jovanka Broz, Dobi Istvánné és Kádár Jánosné. A jugoszláv és a magyar himnusz el­hangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak, százalékos növekedését irá­nyozzák elő a tavalyihoz ké­pest. Ez sem jelent azonban végső határt, s arra kell töre­kednünk, hogy árucsereforgal­munkat a hosszúlejáratú meg­állapodások és konkrét koope­rációs egyezmények tartós alapjára helyezzük. Jelentős az előrehaladás a műszaki és tudományos együtt­működés terén is. Létrejöttek tehát a két ország szorosabb együttműködésének alapjai. Erre az alapra kell építenünk. Ma már nem két nincstelen agrárország lép kapcsolatba egymással, hanem két olyan szocialista ország, amely népe­ink munkájával színvonalas népgazdaságot teremtett. Mindez kedvező alap arra, hogy a jövőben is mélyítsük és fejlesszük kapcsolatainkat, amelyek nemcsak a magyar és a jugoszláv nép, hanem a béke és a szocializmus világ­méretű erőinek érdekeit is szolgálják. Ezután a nemzetközi helyze­tet elemezve kijelentette: Kedves elvtársak! — Történelmi tény, hogy a szocialista világrendszer fenn­állása és dinamikus fejlődése következtében az imperializ­mus többé nem dönthet egye­dül a népek sorsáról. Ez elő­segítette a gyarmati rendszer felbomlásának meggyorsulását és számos új állam létejöttét. A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdé­sek többségében azonos néze­teket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés to­vábbra is elsőrendű fontossá­gú kérdés és támogatja az ál­talános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslato­kat. Üdvözöljük és támogatjuk azokat a kezdeményezéseket is, amelyek Közép-Európában, a Balkánon és a világ más ré­szein atomfegyvermentes öve­zetek megteremtését célozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rendezését, amelynek kiinduló­pontja a két német állam létezésének elismerése, a békeszerződ­és megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése. Nagyra becsüljük Jugosz­lávia erőfeszítéseit a béke és a népek közötti barátság megszilárdítására, a lesze­relés elősegítésére, a népek önrendelkezési jogának biztosítására, a fasizmus és a revansizmus újjáéle­désének megakadályozásá­ra és a fejlődő országok fokozottabb támogatására. Kádár elvtárs ezután ele­mezte a kommunista mozga­lom feladatait, majd így fejez­te be nagy tapssal fogadott beszédét: Kedves elvtársak! Tito elvtársnak és munka­társainak magyarországi láto­gatása fontos állomás népeink, pártjaink és kormányaink kapcsolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt közös közlemény is. Újból be­bizonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdések­ben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben mun­kálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sáért, a gyarmati rendszer tel­jes és végleges felszámolásá­ért. Együttműködésünk az Egyesült Nemzetek Szervezté­­ben és más nemzetközi fóru­mokon hozzájárul az általános­­ és teljes leszerelés, a német­­ kérdés mielőbbi megoldásához,­­a világkereskedelem fejleszté­­­séhez és mindazon kérdések rendezéséhez, amelyek ma a­­ világ különböző tájain fenye- s getik a népek békéjét, függet­lenségét, a világbékét Remélem, hogy jugoszláv barátaink elégedettek magyar­­országi látogatásuk eredmé­nyeivel. Mi a magunk részé­ről úgy érezzük, hogy jugoszláv barátaink láto­gatása, dolgozóinkkal va­ló találkozása, tárgyalá­saink jelentősen hozzájá­rulnak a két szocializmust építő ország, pártjaink, kormányaink együttműkö­déséhez, népeink barátsá­gának erősítéséhez. Tito elvtárs és a többi jugo­szláv elvtársunk a magyar dolgozókkal való találkozása­ik alkalmával meggyőződhet­tek arról, hogy barátságunk­ ügye egész népünk érdekeit és óhaját fejezi ki. (Taps.) Még egyszer ezúttal is köszönetet mondunk Tito elvtársinak, ked­ves feleségének, s többi jugo­szláv barátunknak, hogy meg­hívásunkat elfogadva, elláto­gattak hozzánk. Őszintén és szívből sok sikert kívánunk munkásságukhoz, boldogulást kívánunk a szomszédos jugo­szláv népnek. Éljen a Magyar Népköztár­saság és a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság né­peink barátsága, együttműkö­dése ! Éljen a szocializmus ,és a világbéke! (Nagy taps ) Ezután Tito elvtárs állt a szónoki emelvényre. - TftiAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szerda, 1964. szeptember 16. «»JapHB-yi Mwlllfigi afjSBH? Ara: 50 fillér­ Kádár János elvtárs beszéde Kedves Tito elvtárs! Kedves elvtársak! Barátai­m! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kor­mányai s a magam nevében szívből köszöntöm Budapest dolgozóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar—jugoszláv barátság­nak szentelünk, őszinte tiszte­lettel és meleg barátsággal köszöntöm körünkben Tito el­vtársat, a jugoszláv kommu­nisták, a jugoszláv nép ki­emelkedő vezetőjét, s a kísére­tében érkezett jugoszláv elv­társakat, valamennyi kedves vendégünket. Kedves elvtársak! A szocialista országok veze­tői időről időre találkoznak, hogy eszmecserét folytassanak a közös érdekű kérdésekről, hogy személyesen és még kö­zelebbről megismerkedjenek egymás népeinek szocializ­must építő munkájával, s lá­togatásaikkal tovább erősít­sék internacionalista kapcsola­taikat. Ez a célja jugoszláv elvtársaink magyarországi lá­togatásának. Ugyanezek a cé­lok vezérelték a magyar veze­tőket, amikor Jugoszláviában jártak. Kapcsolataink kedvező ala­kulásáról ma jóleső érzéssel beszélünk. Az elmúlt esztendőkben nemcsak az egykori ma­gyar és jugoszláv uralko­dó osztályok szította sovi­niszta gyűlöletet számol­tuk fel, hanem fokozato­san eloszlatjuk azokat a felhőket is, amelyek 15 évvel ezelőtt árnyékot ve­tettek országaink viszo­nyára. Ma meggyőződéssel mondhat­juk, hogy a szocialista épí­és és a béke megvédésének kö­zös céljai fűznek össze ben­nünket. A mai Jugoszlávia az idegen elnyomók és a hazai reakció elleni hősi harcban született. A jugoszláv kommunisták az illegalitás és a terror súlyos viszonyai közepette harcoltak a nemzetközi kapitalista mo­nopóliumok és hazai kiszolgá­lóik ellen. Kádár elvtárs ezután visz­­szapillantást nyújtot a hitleri megszállás sötét éveire, ami­kor a jugoszláv nép történel­mének legsúlyosabb szakaszát élte. Az emberiség nem felejti el a hős jugoszláv partizánok önfeláldozó és győzelmes har­cát a fasizmus ellen — mon­dotta. A népfelszabadító háború éveiben eltéphetetlen kapcso­latok alakultak ki a jugoszláv nép és a Jugoszláv Kommu­nisták Pártja között. A jugoszláv nép a felszaba­dulás után gyökeresen átfor­málta a háború előtti elmara­dott Jugoszlávia képét. Újjá­építette a háborúban lerom­bolt városokat és falvakat. Fejlődött a népgazdaság; a nemzeti jövedelem ma már az 1939. évinek mintegy három­szorosa. Az ipari fejlődés le­hetővé tette a mezőgazdasági termelés elmaradottságának felszámolásét és e gazdasági ág gyors fellendítését, így Jugoszlávia egyre job­ban bekapcsolódhatott a nem­zetközi árucserébe és hozzá­láthatott a dolgozók anyagi és kulturális életfeltételeinek szüntelen javításához. A kul­turális fejlődést jellemzi, hogy míg a háború előtt Jugoszlá­via három egyetemén mintegy 15 000-en tanultak, addig ma a hallgatók száma több mint 160 000. Jugoszlávia most készülő 7 éves terve a termelés, a ter­melékenység és a nemzeti jö­vedelem gyors fejlődését, s en­nek alapján az életszínvonal további emelkedését célozza. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a dolgos és te­hetséges jugoszláv nép megvalósítja terveit és a fejlődés újabb magaslatai­ra emeli szép hazáját. Eh­hez minden magyar dolgo­zó nevében sok sikert kí­vánok. • Kedves elvtársak! Népünk, amely mögött csak­nem két szabad évtized áldo­zatos munkája van, nagyra ér­tékeli Jugoszlávia eredménye­it. Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változá­sok következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista világrendszer, amely felöleli az emberiség egyharmadát. A világ első szocialista állama, a Szovjetunió már a kommuniz­­­­mus építésével mutatja az­­ utat az emberiségnek. A tör­­­­ténelem folyamán először ala­­­­kultak ki a világon olyan új­­ erőviszonyok, hogy túlsúlyban­­ vannak a béke, a nemzeti füg­­­­getlenség, a társadalmi hala­­­­dás erői,; a szocializmus ko­­­­runk uralkodó gondolatává­­ vált. Néhány belpolitikai számadat felsorolása u­tán Ká­dár elvtárs így folytatta: A néphatalmat megszilárdí­tottuk, a gazdasági és kultu­rális építőmunka lendületesen fejlődött és a szocialista tár­sadalom alapjainak lerakását befejeztük, így hazánkban ma minden társadalmi osztály és­­ réteg alapvető érdekei azono­­s­sak. Az egész nép érdekelt a­­ szocializmus építésében is. E­z . a legszélesebb körű nemzeti­­ összefogás alanya. Ma minden­­ eddiginél jobb lehetőség van­­ arra, hogy mindenki tudásá­nak és tehetségének legjavát­­ adja a társadalomnak. Kötelességünk, hogy jól ál­ljunk a szocialista társadalmi t­­rend teremtette lehetőségek-­­­kel, hiszen a növekvő igények kielégítésének az a feltétele, hogy a maga munkahelyén mindenki terveink megvalósu­lásának tevékeny és tudatos résztvevője legyen. Munkánk célja, hogy orszá­­­­gunk tovább virágozzék, né­­­­pünk jóléte emelkedjék, dol­­­­gozóink szabad hazában, bé­kében élhessenek. Rámutatott, hogy feladata­ink teljesítésének feltételei biztosítottak, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt marx­ista-leninista politikát folytat, amely megfelel nemzeti érde­keinek és a kommunista világ­mozgalom nemzetközi érdeke­inek. Majd így folytatta beszé­dét: Kedves elvtársak! A magyar és a jugoszláv nép kapcsolatai nem mai ke­letűek. Több mint ezer esz­­tendeje vagyunk szomszédok. Sokszor sújtottak bennünket azonos megpróbáltatások, s a magyarok és délszlávok gyak­ran küzdöttek vállvetve a be­tolakodó idegen hódítók el­len. Hunyadi törökök elleni csatája Szendrő váránál és Nándorfehérvárnál arany be­tűkkel van feljegyezve mind­két nép történelmében. Az évszázadok során ma­gyar és jugoszláv jobbágyok sokszor üzentek hadat elnyo­móiknak, a feudális nagybir­tokosoknak. Amikor pedig or­­i szagainkban a munkásmozga­­l­­om bontogatni kezdte szár­nyait, magyar, szerb, horvát,­­ szlovén proletárok egységesen­­ vívták harcokat a kizsákmá­­­­nyolók ellen. "A felszabadulás után népe­­­­ink a szocializmus építésének­­ útjára léptek. Az a tény, hogy­­ Magyarország is és Jugo­szlávia is a szocialista esz­mék gyakorlati megvaló­­­­sításának útján jár, nagy­mértékben megkönnyíti­­ kapcsolataink további sok­rétű fejlesztését.­­ Felelős államférfiaink az el­mult időszakban többször ta­­­­lálkoztak, tömegszervezeteink küldöttséget cseréltek. E ta­nácskozások folyamán őszinte eszmecsere bontakozott ki ju­goszláv elvtársainkkal. Kölcsö­nösen meggyőződhetünk arról, hogy egyetértés van közöttünk­­ korunk olyan alapvető kérdé­seiben, mint a béke védelme, a békés egymás mellett élés­­ politikája, az általános és tel­­­­jes leszerelésért folyó harc, a­­ vitás kérdések tárgyalások út­ján történő megoldása, a gyar­mati rendszer felszámolása.­­ Az elmúlt esztendőkben eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműkö­dése. Magyar—jugoszláv gaz­dasági együttműködési bizott­ság alakult, amely sikeresen­ tárja fel a közös munka kiak­názására váró lehetőségeit. Az idei kereskedelmi megállapo­dások az árucsereforgalom 29 A TARTALOMBÓL: „A dolgozó népet szolgálom“ ☆ A polgárdi Vörös Csillag Tsz búzatermesztési tapasztalatai Az előleg Joszip Broz Tito elvtárs beszéde Joszip Broz Tito bevezető­ben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Törté­nelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatai­ról, majd a következőket mon­dotta: A háború óta negyedszer va­gyok Budapesten. Benyomá­saimról szólva elmondhatom örömet okoz, hogy nagy ered­mények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződ­hettünk, hogy a Magyar Nép­­köztársaság ma erős, fejlett­­ ipari ország, olyan gazdasági­­ alapokkal, amelyek biztosítják­­ a még gyorsabb, a még sokol­­­­dalúbb fejlődést és lehetővé­­ teszik, hogy a nép jobban és­­ boldogabban éljen. Önök or­­­­szágukat nemcsak helyreállí­tották, begyógyítva a múlt sú­­l­­yos sebeit, hanem az iparilag­­ fejlett országok színvonalára is­­ emelték. Magától értetődő do­log, hogy ez nagy erőfeszítést­­és sok lemondást is követelt a dolgozóktól, esősorban altim­- s kososztálytól. De eddigi alkotó­i munkájuk eredményei bizto­­­sítják, hogy országuk felvirá­­­­gozzék, népünk életszínvonala­­ és jóléte még gyorsabban­­ emelkedjék. Ehhez kívánok­­ önöknek sok­ sikert. Munkásosztályuknak, orszá­guk dolgozóinak a háború­­utáni fejlődés sajátos gondjai közepette is jon erejű­ ahhoz,­­ hogy legyőzzék a nehézsége­­­­ket, megalapozzák a forradal­­l­mi távlatokat, a szocializmus­­ igazi és humanista eszméibe­­ vetett forradalmi hitet. Az or­szág munkásosztályának eb-­i­ben a bonyolult harcában és­­ nagy erőfeszítéseiben kiemel­­­­kedő szerepet játszottak a Ma­­­­gyar Szocialista Munkáspárt­­ és a jelenlegi magyar kor­mány vezetői Kádár János­­ elvtárs és munkatársai.­­ Ennek köszönhető, hogy a szo­­­­cialista Magyarország ma egyre­­ jelentősebb szerepre tesz szert a­­ nemzetközi életben, s az eu­­­­rópai, valamint a világbéke je­­­­lentős tényezőjévé vált. Ma je­­­­lentős téntvező Magyarország a­­ nemzetközi munkásmozgalom-­­­ban is. A magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkás? I pártnak és a magyar kormány­nak ezeket az eredményeit mi őszintén becsüljük és melegen üdvözöljük. Kedves Barátaink! ! Országunkban a szabad, az igazán demokratikus társadalmi viszonyok szel­lemében nevelt fiatal nem­zedék máris felelősséget, részt vállal a szocialista fejlődésért végzett munká­ból. Az ipar gyors növekedése kö­vetkeztében a mezőgazdasági­­ lakosság aránya a háború ■előtti 76 százalékról 50 száza­lék alá csökkent. Ez szintén az országunkban lezajlott mély társadalmi változásokról ta­­­­núskodik.­­ Szocialista társadalmi átala­kulásunk folyamata felöleli­­ mezőgazdaságunkat is. Állan­dóan növekszik a szocialista tulajdonban lévő mezőgazda­­sági terület s egyre több egyé­ni gazdálkodó működik együtt a szocialista mezőgazdasági­­ nagyüzemekkel és szövetkeze­tekkel.­­ Különösen az utóbbi tíz év­­b­­en sikerült jelentős eredmén­­ nyeket elérnünk az ipar­­fejlesztésében, évente átlago­san 10 százalékkal növekedett a termelés. Az iparosítás jó­voltából Jugoszlávia meghá­romszorozta külkereskedelmi árucsereforgalmát, amelynek összetétele is megváltozott. Ma országunk egyre több készter­méket exportál. Ezzel egyide­jűleg megteremtettük Jugosz­­lávia és sok más ország ter­mékeny gazdasági együttmű­ködésének alapját. A nemzetközi kapcsolatok bővítését nagyban elősegítette, hogy vállalataink Afrikában, Ázsiában és Latin-Ameriká­­ban eredményesen vesznek részt olyan nagyobb beruhá­zásokban, mint kikötők, hidak és gyárak építése. Mindez nagy erőfeszítéseket és áldozatokat követelt dolgo­zóinktól. Az ország építésével párhuzamosan azonban vál­toztak és javultak a lakosság életkörülményei. Mi, ugyanis mindig úgy vélekedtünk: a szocializmus építése azt a fe­lelősséget rója ránk, hogy olyan társadalmi viszonyokat fejlesszünk ki, amelyek köz­vetlenül is bizonyságot tesz­nek a szocializmus fölényé­ről. Ezért állandóan figyelmet fordítottunk a lakosság élet­színvonalának javítására. Az új társadalom építése termé­szetesen nálunk sem — mint ahogy egyetlen más országban sem — ment végbe eryen­let­e­­sen, nehézségek és erőfeszíté­sek nélkül. Így a mi fejlődé­sünk és gyakorlatunk is gyak­ran összeütközésbe került az objektív és szubjektív problé­mák, nehézségek egész sorá­val. A problémákról, hibáink­ról és fogyatékosságainkról is nyíltan beszélünk népünkkel, nyilvánosan megvitatjuk ki­küszöbölésük módját, elemez­zük e jelenségek okait és le­hetőségeinket, a nehézségek gyorsabb és eredményesebb­ee küzdésére. Külpolitikai kérdésekről­ szól­va kijelentette: (Folytatás a 2. oldalon)

Next