Fejér Megyei Hírlap, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 „Homály és kétértelműség nélkül“ — A magyar külpolitika 1964-ben — A szokásos évvégi politikai mérlegeket rendszerint „bearanyozza” az ünnepi hangulat és a visszaemlékezés. A magyar külpolitika ez, évi mérlegéről készülő beszámoló azonban nem szorul mesterséges „anamiszegélyrek. Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika legtevékenyebb, és legsikeresebb évei közé tartozik. Különösen azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez iedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel , hanem a feladatokat is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb politikai értékítéletekre, nagyobb kezdeményezőkészségre , és ugyanakkor még törhetetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tulajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben kor-szerűvé és ugyanakkor elvivé a szocialista Magyarország külpolitikáját Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között az egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar—szovjet barátság ■ mindenirányú ápolása és bővvítése, amely a magyar nemzzeti érdekeket híven szolgáló külpolitika, elidegeníthetetlen, szerves része. Erről az elvi bázisról kiindulva határozta meg hazánk gyakorlati külpolitikáját az alakuló, változó világ hatalmaival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. Az elvi alap egyben azt is jelentette, hogy elvetjük az „önerőre támaszkodás” gyakran hallott jelszavának azt a helytelen, torz értelmezését, amely a nemzeti elzárkózás gyakorlata felé taszíthatná a magyar külpolitikát. Ez azt jelenti, hogy minden világpolitikai akciónak csakis a magyar nemzeti érdekek és a szocialista közösség érdekeinek gondos, elmélyült összehangolása alapján történhetik. Ez a legteljesebben megmutatkozott a magyar külpolitika 1964-es lépéseiben, amelyek elmélyítették együttmű- jködésünket a gyarmati sorból felszabadult népek új orjszágaival és bővítették — helvenként pedig rendezték — kapcsolatainkat tőkés viszonylatban. A magyar külpolitika rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az el nemkötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konferencia nyilatkozatát a neokolonizmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehetőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Külpolitikánk számára az ENSZ most folyó értekezlete újabb lehetőségeket ad arra, hogy a vita során felmerülő kérdésekben a gyakorlati diplomáciai harc eszközeivel küzdjön a felszabadult népek jogainak védelmében, a gyarmatosítás újabb merénylet-kísérletei ellen. Ami a telkes viszonylatot illeti, az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban történt. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát — a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének „mintaképévé” tegye. Ez az év bebizonyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreisky osztrák külügyminiszter budapesti látogatása eredményes volt. Ezt a látogatást Péter János magyar kiügyminiszter 1965. elején viszonozza, s már biztosított-asmm látszik, hogy ezzel megindul a két ország közötti kormányszintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményeket azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy hasonló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. A magyarosztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés egymás mellett élés politikáját Közép-Európában. E kedvező irányzat fordítottjának tekinthető természetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fenyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar külpolitika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet atomfelfegyverzés minden formáját — akár a sokoldalú atomütőerő, akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül „megmozdult” némileg a magyar—amerikai viszony ügye is, amelyet mindeddig „tőkés” kapcsolataink legnegatívabb elemének lehetett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Államokkal még ma is rendezetlenebb stádióban van, mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Budapesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről — mindenesetre úgy lehet tekinteni, mint annak a lehetőségét, hogy az amerikai külpolitikáiban ebben a viszonylatban felülkerekedik a realitások józan tudomásulvételének irányzata. A magyar külpolitika célja természetesen az, hogy a7, Egyesült Államokkal is normális diplomáciai viszonyban, kölcsönösen előA szocialista nemzetköz gazdasági együttműködés fejlesztése közös érdek; a nemzetközi munkamegosztás tervszerű bővítése meggyorsítja mind az egyes országok, mind a szocialista világgazdaság termelő erőinek növev-ao--*t ;aón több fontos intézkedés történt a nemzetközi termelési- és árukapcsolatok fejlesztésének könnye, illetjük például, hogy 1964. januárjától működik Moszkvában a KGST-országok közös bankiotráj, a nemzetközi pénzügyi elszámolási rendszert egyszerűsítve a sokoldalú áruforgalom fejlesztését segíti. A KGST- bank létrejöttével a tagállamok a kétoldalú elszámolásokról áttérhettek a sokoldalú elszámolásokra. Vagyis két kapcsolatban álló ország áruforgalmának és egyéb fizetési kötelezettségének most már nem kell feltétlenül évente egymást kiegyenlítenie, elegendő egy adott KGST-ország és az összes többi tagállam kölcsönt és fizetéseinek egyensúlya. A pénzügyi elszámolások nehézkessége nem állít többé felesleges akadályokat a kereskedelmi forgalom észszerű bővítése elé. Sőt, a KGST- bank 300 millió átváltható rubeles alaptőkéjéből, valamint a nála elhelyezett és átmenetileg szabad pénzeszközökből a nemzetközi kereskedelmi kincsortok bővítésében megfelelő hitelt is nyújt a tagállamoknak. A nemzetközi gazdasági együttműködés egyik fontos idei tapasztalata, ahol nem sikerül KGST-szintű megállapodásokat létrehozni, ott az érdekelt felek szűkebb körben törekednek hasznos és alkotó együttműködésre, így például az esztendő második felében varsói székhellyel hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, nyos kapcsolatokat ápolva éljünk. A Budapesten tartott megbeszélések csak a kezdeti tájékozódást jelentik: nyitva maradt a kapu a további eszmecserék előtt. A magyar külpolitika 1964- es tevékenységének egyik értékes jelentős eseménye volt a Vatikánnal kötött egyezmény. Ez a megállapodás nemzetközileg is bizonyos feltűnést keltett, miután első eset volt a történelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapodást. Az egyezmény hozzájárul ahhoz, hogy a szocialista Magyaroszág és a római katolikus egyház kapcsolata és együttműködése javuljon, valamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonya is. A magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a megállapodást olyan pozitív eseménynek, amelynek a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából is komoly szerepe van. Mindez természetesen csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalú tevékenységének — a belőle adódó elvi következtetések azonban így is félreérthetetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádárbeszédnek azzal a mondatával lehetne jellemezni ezt az elei lényeget, hogy ..a politika nagy kérdéseiben nem szeretjük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért álláspontunk világos és mentes minden kétértelműségtől . " Ez a világosság és szilárdság az, ami az elmúlt évben is tovább növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét és a szó legjobb értelmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. G. E. NDK, Szovjetunió és Magyarország — Golyóscsapágygyártási Együttműködési Szervezetet alakított a termelés, a műszaki fejlesztés közös tervezésére és irányítására az elosztás nemzetközi összehangolására. Magyar kezdeményezésre ehhez hasonló nemzetközi szervezet jött létre a kohászatban is. Ez év július 15-én Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország aláírta az Intermetallegyezményt, amelyhez később a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária is csatlakozott. Az Intermetall Iroda 1965. január 1-én kezdi meg működését Budapesten, első igazgatója Osztatni Mihály, magyar kohómérnök. Ha az óesztendő eseménykrónikáját még kiegészítjük azokkal a régebbi, de jól bevált formákkal, amelyek 1964- ben is meghozták a maguk gyümölcsét, nyilvánvaló a fejlődés. A Barátság nemzetközi kőolajvezeték kőolajimportunknak immár kétharmad részét szállítja igen gazdaságosan. (Az első egymillió tonna kőolaj továbbítása után megtérült a vezeték magyarországi szakaszának teljes beruházási költsége). A távvezeték 1965 januárjától 265 megawatt villamosenergiaimport teljesítményt nyújt hazánknak. (Ez több, mint legkorszerűbb tiszapalkonyai erőművek teljesítménye). Sok gondunk megoldódott az óesztendőben, köztük olyanok is, amelyekre vajmi kevés remény mutatkozott még néhány éve. A közös bank, az OPW az Interneten, a varsói golyóscsapágy iroda — hogy csak az idei új Intézményeket említsük, — segíti majd közös céljaink megvalósulását 1965-ben. Kovács József ígéretes fejlődés A KGST országok együttműködésének eredményei Fejér megyei Hírlap Péntek, 1965. január 1. 1964 EREDMÉNYEIRŐL, 1965 feladatairól - Beszélgetés Juhász János elvtárssal, a megyei pártbizottság első titkárával és Bujdosó Imre elvtárssal, a megyei tanács vb elnökével . Egy éve mértük fel így közösen a megye dolgozóinak munkáját, tetteit, vizsgáltuk meg eredményeinket, jelöltük meg feladatainkat. A 365 nap gyorsan elmúlt, a hétköznapok forgatagában eredményeink és gondjaink közepette hol lassabban, hol gyorsabban tellett az idő és most megint számvetésre készülünk. Azért kerestük fel Juhász János és Bujdosó Imre elvtársakat, hogy visszapillantsunk az egyéves útra,, s betekintsünk az 1965-ös esztendőben ránk váró feladatokba. — Egy évvel öregebbek lettünk, de ez a szokásos megjegyzés jelentős tevékenységet, sok-sok erőfeszítést, eredményt, s néha sikertelenséget is foglal magában. — válaszol elsőnek a kérdésre Juhász János elvtáró. — A távozó esztendő a második ötéves terv utolsó előtti éve volt. A munka, mely ránk várt nem volt könnyű. Az iparban, a mezőgazdaságban, és az élet más területein is nagyon sok volt a tennivaló. A feladatoknak legnagyobb részt eleget tettünk. Az ipari üzemek a terveket viszonylag rendezettebben kapták. A párt Központi Bizottságának útmutatása alapján körültekintőbben, alaposabban határozták meg a feladatokat. Üzemeink egy vagy két kivétellel előreláthatóan teljesítik éves tervüket. Jelentős eredménynek számít, hogy olyan egységünk, mint például a Dunai Vasmű hengerműve, amely korábban sok gonddalküszködött, hatvannégyben sikerrel látta el feladatát tovább fejlődött mezőgazdaságunk is. Mindezen eredmények a dolgozók javuló munkáján kívül tükrözik a pártbizottságok, pártszervezetek, tanácsok, tömegszervezetek eredményesebb együttműködését, ésszerűbb koordinációját is. Bujdosó elvtárs kapcsolódik a beszélgetésbe: — Termelőszövetkezeteink tovább erősödtek. Sikerrel oldották meg feladataikat a többi mezőgazdasági üzemek is. Ezt többek között bizonyítja, hogy teljesítettük gabonafelvásárlási tervünket, s egy-két cikk kivételével minden feladatunknak eleget tettünk. Különösen jelentősen nőtt a bojásfelvásárlás, viszont több növényféleségnél elmaradtunk a tervezettől. A tsz-tagok növekvő munkakedvének, az eredményesebb, céltudatos munkának következményeként megközelítőleg mintegy hatszár forinttal növekszik az idén az egy tsz-tagra jutó jövedelem. Az őszi vetéssel november 20-ig végzett a megye, a mélyszántásban azonban még van tennivalónk. Ezzel kapcsolatban szükséges elmondani, hogy ha az időjárás kedvező, nincs különösebb fennakadás. Amint azonban problémák akadnak, máris kiütközik a nem megfelelő szervezés, a jobb irányító munka, A nagyüzemi feladatokban nélkülözhetelen körültekintés, határozottság, operatívság hiúivá. A kedvezőtlen időjáráson kívül ez a döntő oka annak, hogy még vannak területek, ahol betakarítatlan a kukoricaszár és nem történt meg a mélyszántás. Igaz, hogy ez a korábbi évekhez képest kissebb területet jelent, viszont tavaly ilyenkor lényegében minden őszi feladatunkkal végeztünk. — A gazdasági és politikai vezetésben kell minden színten a munka hatékonyságát növelni, hogy az új esztendején eredményesebb gazdálkodással biztosíthassuk a népgazdaság és a dolgozók jövedelmének növelését — mondja ezt követően Juhász elvtárs. — A Központi Bizottság meghatározta feladatainkat és ennek szellemében a tervek mennyiségi teljesítése mellett elsősorban a gazdasági mutatók teljesítésére kell törekedni, a munka termelékenységét növelni, az önköltséget, csökkenteni. Maradéktalanul ki kell használnunk a rendelkezésre álló gépeket, tökéletesíteni kell a gyártmányokat és ennek érdekében jobban kell támaszkodni az üzemek, gyárak kollektíváira, figyelembe véve az élenjáró munkások, a szocialista brigádokban dolgozók, a kiváló újítók, műszaki és fizikai állományúak javaslatait, észrevételeit. Ez vonatkozik a mezőgazdaságra is. Itt különösen fontos a gépkihasználás javítása. Ezt annál inkább is szóvá kell tenni, mert 64-ben, bár éppen a kedvezőtlen időjárás is megkövetelte volna, csökkent a köz műszakban dolgozó gépek száma. Sok jó határozatunk van, viszont a végrehajtásban már nem mindig megfelelő az igyekezet, a törekvés. Enélkül pedig nem tudjuk biztosítani a további előrehaladást. Mit tegyünk tehát: tervszerűen, következetesen munkálkodjunk a határozatok végrehajtásáért. A pártvezetőségi választásokon a legtöbb helyen mindezt szóvátették. A kommunisták felelősségérzettel elemezték tevékenységüket, jelölték meg tennivalóikat. Az aktivitás, az, hogy a vezetésbe a legrátermettebbek kerültek egyik biztosítéka a jövőbeni célkitűzések valóraváltásának. Az egészségügy, a kulturális élet tennivalói, eredményei kerülnek szóba. Erről Bujdosó elvtárs szól: — A múlt évi 478 millió forintos költségvetés megvalósításának eredményeképpen sok új jelentős intézménnyel gazdagodtunk. Befejezéshez közeledik a dunaújvárosi és móri kórházak építése. Egészségügyi célokra a költségvetés 31,4 százalékát fordítottuk. Egy év alatt nyolc új védőnői körzetet létesítettünk. A rendelőintézetekben 48-al nőtt a szakorvosi órák száma. Fejlődött a bölcsődei hálózat is. Ugyancsak jelentős eredményeket értünk el a művelődésügy területén is. Középiskoláink száma jelenleg 21, az osztályok száma pedig 200. Egy év alatt ezer fővel nőtt a nappali tagozatokon tanulók száma. Szép eredményeket értek el az ipari tanuló intézetek is. Az általános és középiskolák levelező tagozataira közel 12 000 ember iratkozott be. Az óvodáskorú gyermekek jobb ellátását szolgálja a tíz új óvodai csoport. Több községben létesült új óvoda, iskola. Az idei év kulturális eredményeihez tartozik a Tác község határában megnyílt Gorsium szabadtéri múzeum. Növekedett a munkás- és tsz-akadémiák száma, 91 000-en tekintették meg a Vörösmarty Színház előadásait a Déryné Színház rendezvényein pedig az 1963— 64-es évadban 22 000-en vettek részt. A különféle kiállítások látogatóinak száma meghaladta a 76 000-et. — Jóleső érzéssel mondhatom, hogy a községfejlesztési t°vátkonység eredményeként újabb és újabb létesítményekkel gazdagodik megyénk. A felszabadulás 20. évfordulójára kezdődött megyei verseny lendületének, ösztönzésének is köszönhető, hogy a tavalyi 13 millió forint helyett 1964-ben a községfejlesztésben végzett társadalmi munka várható értéke meghaladja a 14 millió forintot. Kilenc hónap alatt 116 000 méter járda és húsz kilométer vízvezeték-hálózatot fektettek le, 17 kilométerrel bővült megyénk villamoshálózata. Ez idő alatt 5770 házat tataroztak és 94 000 méteren létesült új kerítés. A falu és a város életnívójának emelkedését bizonyítja, hogy jelentősen nőtt a szolgáltatás, valamint a kereskedelmi forgalom. 1964 első háromnegyed évében 2052 millió értékű fogyasztási cikket vásárolt a lakosság. Ez 10,4 százalékkal több a megelőző évinél. Tovább nőtt a betétállomány is. Juhász János elvtárs veszi át ismét a szót . A művelődésügy területén elért eredmények is javuló, munkáról tanúskodnak. A pártszervezetek az állami szervekkel és a tömegszervezetek közreműködésével többet tettek a lakosság növekvő politikai és szakmai érdeklődésének kielégítéséért. Az új esztendőben közös erővel arra kell törekednünk, hogy a közösségi élet fejlődjön, nőjön az emberek egymás iránti felelősségérzete. Még bizony elég gyakran előfordul, hogy egy-egy jelenség láttán sokan legyintenek: nem az én dolgom, majd elintézi a hatóság. Pedig ha egy-egy személy mulaszt a munkából, vagy éppen felelőtlenül végzi el azt, a brigád, a kollektíva, az üzem, a tsz munkáját is hátráltatja. A közösségi szemlélet kialakítását segítve kell elérni, hogy az emberek egymáshoz való viszonya fejlődjön, felelősségérzetük nőjön, munkájuk, magatartásuk javuljon. A párt az állami és társadalmi szervek nagyon sokat tehetnek ezért, s jó alkalom kínálkozik erre a művelődési intézményekben. A megyei pártbizottság az új évben rendszeresebbé teszi a párttagok tájékoztatását, s gondoskodik arról is, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények dolgozói a pártnapokon és a különféle oktatási formákban újabb ismereteket szerezzenek, megismerkedjenek a leglényegesebb nemzetközi és belpolitikai kérdésekkel. A feladatok széles témakörében gyakran szó esik a vezetés, az irányítás további javításáról. Ezzel kapcsolatban is tájékoztatást kérünk. Növekvő feladataink végrehajtása, mint már mondottuk is, méginkább megköveteli a felelősséget. A legnagyobb szinttől egészben a munkapadokig növelni kell a felelősségérzetet. A vezető posztokon dolgozó elvtársaianak, legyenek azok akár művezetők, brigádvezetők, vagy osztályvezetők, igazgatók. jobban kell érvényesíteni az egyszemélyi felelősséget Nyilvánvaló, hogy ezt úgy lehet elérni, ha a vezetők jobban támaszkodnak a pártszervezetekre, a tömegszervezetekre. Hogy csak egy példát mondjak: a termelőszövetkezetek évzáró közgyűlései, a tanácstagi beszámolók, az üzemek termelési tanácskozásai és a közeljövőben sorrakerülő szakszervezeti választások is ezernyi alkalmat kínálnak arra, hogy a dolgozókkal ne csak a feladatokat ismertessük, de kikérjük és a feladatok meghatározásánál figyelembe is vegyük véleményüket. Az eddiginél mélyrehatóbban, rendszeresebben kell a dolgozókkal tanácskozni. — Hadd tegyem ehhez hozzá — jegyzi meg Bujdosó elvtárs —, hogy az elmondottak magukba foglalják a tanácsi dolgozók, a választott szervek feladatait is. 1964-ben a tanácsi állandó bizottságok 2899 ülést tartottak, 1666 helyszíni ellenőrzést végeztek, a tanácsok és a végrehajtó bizottságok elé terjesztett javaslataik száma 1128. Az ügyintézésre, a munnka hatékonyságára azonban a továbbiakban még nagyobb szükség lesz. A munka értékelése és a feladatok megjelölése mellett szeretnénk felhasználni a kínálkozó alkalmat arra is, — mondotta Juhász elvtárs —■, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács, valamint a magam és Bujdosó elvtárs nevében boldog új esztendőt kívánjunk. Eredményes, munkás esztendőt zárunk, viszont az új évben a népgazdaság és minden egyes dolgozó érdekében jobban kell tevékenykednünk. A hétköznapok boldog alkotásaihoz, a derűs ünnepekhez kívánunk jó erőt, egészséget, boldogságot!