Fejér Megyei Hírlap, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

4 III MII DE A­U A székesfehérvári malomba mintegy tíz napja hozták be az idei első gabonaszállítmányt őrlésre. Azóta közel száz vagonnyi kenyérgabonát szállítottak ide a megye különböző termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból. Ebből a mennyiségből mintegy 60 vagonnyit a tárolóhelyiségben he­lyeztek pl. fűt "­ól m­nt a malom . . . Az első rozs-szállítmányt a Szabad Élet Tsz-től hozta be Magán József és Kónya György. Zúg a malom, a hengerek közt már az új búza őrlődik. A képen Szőcs János hengerőr. A lisztszedőnél Vida Józsefné egy műszak alatt mintegy 180 zsákot tölt meg liszttel. Mimná­nmn- Csúcsforgalom előtt Megbeszélést tartott az AKÖV—MÁV komplex bri­gád vezetősége, ahol érté­kelték az elmúlt félév munkáját, s a legjobb mun­kát végzők között jutalmat osztottak ki. Általános volt a megállapítás, hogy a kö­zös brigád beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s kölcsönösen segítik egy­mást a munkában. Sajnos, a szombati, vasárnapi ra­kodásokkal még baj van. Most, a második féléves feladatok megbeszélésénél erre is hangzottak el javas­latok. Úgy tervezik, hogy a tolatási személyzet mellé most a gurítódomb dolgozó­it is bevonják a brigádba, hiszen tőlük függ nagymér­tékben, hogy a rakodásra szánt teherkocsikat mikor állítják be a rakodóvágá­nyokhoz, s mikor kezdőd­het meg a rakodás. A kö­zelgő őszi csúcsforgalom a közeli hetekben nagy fela­datot ró majd a két szál­lítási egységre, s csak kö­zös összefogással juttatha­tó el minden tonna áru a rendeltetési helyére. ŐGYELGŐ A brigádvezető kezet nyújtott nekik. Lajos bácsi azon nyomban torony­iránt előadta kérését, hozas­son egy csomag háztartási dolgot a falusi boltból, mert ugye ő egész nap itt van a tarlón, az asszony pedig éppen beteg. Vadas Mihály ezalatt egy kissé elfordult és gyakor­lott mozdulatokkal tenni kezdte a kaszáját. — Na, egy gondommal ke­vesebb — szólt megkönnyeb­bülten az öreg. — Pista intéz­kedik, örül majd az asszony. — Ezzel lehajolt és akurátus türelemmel kiigazgatta a kunkorodó rozskötelet. Vadas még állt. A dombhát felé né­zett ahol e pillanatban eltűnt szeme elől Guzsaros István brigádvezető és csak úgy oda­bökte Lajos bácsi elégedett­ségére: — Elintézheti két öreg ügyét, egész nap úgyis csak őgyeleg. Tekeri a pedált és hol itt, hol ott leskelődik az ember után. Rá is illik a becenév: őgyelgő. Magában csakugyan így ne­vezte a brigádvezetőt. Pró­bált már indokot keresni, hogy miért, de önmagához nem volt eléggé szigorú. So­hasem bogozta következete­sen végig a kérdést, befejez­te a számonkérést azzal, hogy magában mindenki úgy gon­dolkodik, ahogyan tetszik. Neki tetszik az őgyelgő jelző, s ezzel kész. Lajos bácsi azonban most egy kissé m­eg­­zavarta. — Nem értelek, fiam. Olyan ember vagy a munkában, akit a magamfajta csak tisztelni tud. A Pistával kapcsolatos véleményed pedig kétkedést támaszt. Oktalanul bántad. Ne feledd, hogy új tag vagy, s az amit te őgyelgésnek ne­vezel, nehezebb kötelesség lehet, mint az, hogy te egész nap a rendet vágod. T­adás maga sem értette,­­ hogy érzékeny ponton találta el Lajos bácsi. Új tag. Valóban nem ismeri mi húzó­dik meg a folytonos kerékpá­rozás mögött, mi a gondja Guzsarosnak a szövetkezeti közösségen belül. Barna arcát lassan pirosság öntötte el, amit elutasító dac követett. Mit oktatgatja őt az öreg? Hirtelen indulatában meglódí­totta a százhuszas kaszát. Dereka észrevétlenül sajogni kezdett, karjai elfáradtak. Ar­cán csíkokban folyt le a verí­ték, s egyszerre megállt. Zsebkendőjével letörölte ma­gát, s gondolattalanul nézte utána a színes gyolcsot. Szin­te sárosnak tűnt az arcára te­lepedett por és a verejték ke­verékétől. Eszébe jutott mi­lyen vastag porréteg fedi minduntalan napközben Gu­zsaros István arcát, amely­ben valóságos árkot vájnak a homlokáról legördülő izzad­­ságcseppek. Lajos bácsi beérte és most is megállapodott. Alacsonyabb volt Vadasnál, kissé úgy né­zett me s­zó, ha az arcát kíván­ta tanulmányozni. E pillanat­ban pedig igazán kívánta. Nem kerülte el figyelmét, ho­gyan nekifeküdt a munkának Vadas és szerette volna kide­ríteni milyen érzések hajtot­ták. De a kemény vonásokból nem tudott kiolvasni semmit, csak az egyenes orron, maka­csul összezárt szájon túl az égboltot látta meg, amely szemhatár szélességben fenye­getően elborult. — Na, ha ez megindul, bizony megfürdünk fiam. Jó lesz fedél alá menni. A­z első kövér cseppek golyóként koppantak a szomszédos kukoricatábla sű­rű levélzetén. Mire átmentek a patak hídján, teljes erejével megeredt az eső. Már nem is egymástól külön álló esőcsep­pek, hanem mintha a magas­ból idáig érő milliónyi vízsu­gár mosta volna a földet. És Vadasnak ekkor eszébe jutott: Vajon a brigádvezetőt hol kaphatta el az özönvíz? Egy-egy cikázó villám éles fénye belehasított a kunyhó homályába és megvilágította őket. Vadas Mihály szabadjá­ra engedte fáradt izmait és hátradőlt a zizegő szalmára. Guzsaroson gondolkodott. Egymás közt az emberek na­gyon sok szépet beszéltek ró­la. Legutóbb azt, hogy rosszul lett a Bredákék kislánya, de Guzsajos nem engedte felza­­varni éjféli álmukból a foga­­tosokat, hanem maga fogta be a lovakat, s hajnalban már vissza is ért. Az elmúlt vasár­nap pedig megjelent fiával együtt Dezső Imréék új épít­kezésénél és segítették döngöl­ni a falat. Az eső miatt nem lehetett bemenni a gabonába. Vadas kinyitotta a szemét. Bámulta a vízfüggönyt. Úgy látszik az öreg is ezt tette, mert hirtelen megmozdult. — Nézd csak fiam!... — Ó... a brigádvezető—ja­vította ki hirtelen magát Va­das. Majdnem kiszaladt a szá­ján a saját jelzője, de Lajos bácsi iránt érzett tisztelete visszaszorította. A felhőszaka­dás eközben csendesült, az ég világosodott. Vadas tisztán látta, hogy a zuhogó esőben a brigádvezető leült. — Valami baj lehet... — Lajos bácsi e nyugtalankodása, alig ért el hozzá. Ki tudja az ilyen őgyelgő emberek mivel töltik a napjukat, ha úgy hi­szik, hogy nem látja őket sen­ki? Mégis fura dolognak tar­totta, hogy valaki csak úgy leüljön a nyílt mezőn zuhogó esőben. A brigádvezető közben ■r*­ talpra állt. Magasba emelte a kétkerekű közleke­dési eszközt és újra leengedte. Több ilyen művelet után vé­gül hátsó kerekével a kunyhó felé lökte, s a lezuhanó kerék­párral együtt, azonos időpont­ban maga is eltűnt a láthatár­ról. Vadas felszökkent. Kiugrott a kunyhóból, nem törődve az esővel. Rohant a patak felé, hirtelen rossszat sejtve. A parton megtorpant. Híd sehol, a brigádvezető ott küsz­ködött a habok közt, kerék­párjának első kerekébe ka­paszkodva. A hátsó kerék vé­kony parti facsonkba akaszko­­dott, amely alig-alig bírta a terhet. Aztán Guzsaros mégis a partra vergődött. Kiegyenesedett és végig né­zett magán. Ruhájából csur­gott a víz és vetni kezdte a kabátját. Keresgélni kezdett a zsebében és kihúzta belőle az agyon ázott Simphonia csoma­got. Vadas még mindig bénultan állt. Érzelmek vihara kavar­gott benne. Majd mind akiben hirtelen felgyúl valami, kirán­totta zsebéből a száraz ciga­retta csomagot. — Tessék. Gyújts rá ebből... Pista! Guzsaros keze remegett, amint lánghoz tartotta a ciga­rettát. Aztán nagyot szippan­tott. A kékes, illatos füstöt felszállás előtt szétverte a még mindig záporozó eső, de ezzel együtt mintha elf­oszlott volna közülük az értelmetlen, bántó feszültség is. Csak a brigád­vezető hangja csengett. A kombájnszérűn kiké­­­­­szítettek szállításra egy fuvar tele zsákot. Huszonöt, vagy harminc. Az ottaniak közben áttelepedtek a másik szérűre. Mire tető alá tettem a búzát, egy kissé elkéstem. Megáradt a patak... Hegedűs Péter Vasárnap, 1965. augusztus 4 Kenyerünk nyomában — A kombájntól a dagasztó csészéig — Ha az égi nagyhatalmak, az eső és a köd akadályozza is az új kenyér betakarítását, meg­tesz mindent érte a mezők né­pe. Nyugodt, mert a Gabona­felvásárló és feldolgozó Válla­lat mindent előkészített, hogy fogadhassa az új búzát. Ebben az évben különösen nagyot fejlődött az átvétel techniká­ja, amelyből ízelítővel szolgál utunk közben az enyingi ma­lom. "Nem az ember — a villany mér Dávid János, Zetorján most fordul a mérlegre, ez ma a második fuvarja. A hidrau­lika hangos zúgással emeli fel a mérőlapot, s egy kis abla­kon automatikusan igazodik egymással szembe a mérleg két nyelve. A következő pil­lanatban a számlálókészülék üvege mögött megjelenik a súly, egy írószerkezet pedig keskeny szalagra nyomja az adatokat, a mérlegelés napját és a súlyt. A mezőszilas­ fuvar követi Dávidékat. Fáncsik János is másodszor fordul, jókedvűen törli homlokát a garat fölött, amelybe gazdagon ömlik pót­kocsijáról a pirosbarna búza. — Még szeretnék vagy két­szer fordulni, mert már dol­goznak a kombájnok. — Be­lemeríti kezét a búzába — Jól fizet. Eddig 20—24 mázsát adott holdja! Szarka István hozzáteszi: — 39 százalékos sikértartalmat mértünk. Ez a főmolnár sze­mével azt jelenti, hogy jobb lesz az idei kenyér. Kovács László malomvezető a nagy nyitott színhez kalau­zol: Az együttműködés szép példája — Az eső miatt magas volt a búza víztartalma, ezért azt mondtuk a Vörös Csillag em­bereinek, ömlesszék csak az egyik üres színünkbe és for­gassák, amíg 17 százalék alá száll a víztartalom. Ezt csi­nálja most Rácz Feri bácsi hattagú csapata. Régen, a 120 vagonos csillag­keretes nyitott szín alatt a Sza­badság Tsz emberei forgatják, tisztítják a „fejadag” búzát* Ezzel is nagy raktártér szaba­dul fel, hiszen a tagok pad­lására kerül. Christián István, a gabonafelvásárló igazgatója különösen büszke ezekre a színekre. — A megyében összesen 21 000 négyzetméter alapte­rü­­letű ilyen tárolóhelyünk van, és ennek felét már körülfa­laztuk, ezáltal megnőtt a ra­kodótér is. Nagy hálával tar­tozunk a Dunai Vasmű műsza­ki és munkásgárdájának, mert soron kívül gyártották le a vasvázat, és ezzel közvetlenül segítették a gabonaátvételt. De az is említésre méltó,, hogy a gabonafelvásárló nem kér pénzt a termelőszövetke­zettől, hogy saját színje alatt a gabonát kezelheti. Fehér falú épület Kápolnásnyéken a község kis ligetében vadonatúj épület fehér fala villog a napon. Ez a lapos tárház a környék je­lentős gyorsátvevő-helye. Kis­sé lucaszéke módjára készült el két év alatt, ez ellene az egyetlen kifogás. Hűvös beton­ján búzahegyek aránylanak; a külső betonaknába ömlesztett magot szállítószalag hordja végig az épület teteje alá füg­gesztett csatornán és permete­zi le a rakodótérre. Itt még a „lapát” is gépesítve van; ha­talmas kotrólapját csörlő húz­za. Ez a kombinát még kiegé­szítésre vár. Utat kap, és mel­lé épül egy csillagkeretes ha­talmas tárolószín hídmérleg­gel* A pofozógép A bicskei malom már új búzát őröl. Eddig 85 vagon ér­kezett éhes garatjába, hogy a korszerű hengerszékek során* a csővezetékek erdején át út­nak induljon az új liszt a ke­reskedelmi hálózatba. Az emeleten zsírosfényű pelyhes őrleménybe merítem kezem. Egy ötletes gép, még a búza­szem csiráját is kivonja, ame­lyet nagyszerűen hasznosít a takarmánykeverő üzem. A kis laboratóriumban kovászmintát mutatnak. A középső sáv a „norma”. A főmolnár elége­detten mondja: — Szép a lisztünk, bizonyo­san meg lesznek elégedve ve­le a háziasszonyok! hiszen 50 térfogatszázalék­ sikeres búzát is találtunk... A legfelső emeleten lengő szerkezet pofozza a zsákba a mérésre kerülő lisztet. Komá­romi Eszter gyakorlott kézzel gördíti a mérlegig. Ez a liszt már a boltokba kerül. Vajon mit szól a minőséghez a házi­asszony? — Gyönyörű... jó rétes lesz belőle, elhiheti. És egy nappal a látogatás után Baracskai Vilmos, az enyingi kenyérgyár vezetője megkínál az idei első, új búzá­ból sütött ropogós fehér ke­nyérrel. Bartha Tibor ÉM.­KÖZMŰ és MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT keres állandó foglalkoztatásra KUBIKOSOKAT SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Székesfehérvári Építésvezetőségen, Zsolt utca 34. sz. Munkásszállás és napi 3-szori étkezés. 3571 Idegennyelvű, alkalmi könyvvásár 1965. augusztus 1-től szeptember 1-ig Művészi albumok, regények, műszaki könyvek hű választékban AZ ANTIKVÁR ÉS IDEGENNYELVŰ KÖNYVESBOLTBAN SZÉKESFEHÉRVÁR, KOSSUTH UTCA 4. SZ. 4451

Next