Fejér Megyei Hírlap, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
4 III MII DE AU A székesfehérvári malomba mintegy tíz napja hozták be az idei első gabonaszállítmányt őrlésre. Azóta közel száz vagonnyi kenyérgabonát szállítottak ide a megye különböző termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból. Ebből a mennyiségből mintegy 60 vagonnyit a tárolóhelyiségben helyeztek pl. fűt "ól mnt a malom . . . Az első rozs-szállítmányt a Szabad Élet Tsz-től hozta be Magán József és Kónya György. Zúg a malom, a hengerek közt már az új búza őrlődik. A képen Szőcs János hengerőr. A lisztszedőnél Vida Józsefné egy műszak alatt mintegy 180 zsákot tölt meg liszttel. Mimnánmn- Csúcsforgalom előtt Megbeszélést tartott az AKÖV—MÁV komplex brigád vezetősége, ahol értékelték az elmúlt félév munkáját, s a legjobb munkát végzők között jutalmat osztottak ki. Általános volt a megállapítás, hogy a közös brigád beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s kölcsönösen segítik egymást a munkában. Sajnos, a szombati, vasárnapi rakodásokkal még baj van. Most, a második féléves feladatok megbeszélésénél erre is hangzottak el javaslatok. Úgy tervezik, hogy a tolatási személyzet mellé most a gurítódomb dolgozóit is bevonják a brigádba, hiszen tőlük függ nagymértékben, hogy a rakodásra szánt teherkocsikat mikor állítják be a rakodóvágányokhoz, s mikor kezdődhet meg a rakodás. A közelgő őszi csúcsforgalom a közeli hetekben nagy feladatot ró majd a két szállítási egységre, s csak közös összefogással juttatható el minden tonna áru a rendeltetési helyére. ŐGYELGŐ A brigádvezető kezet nyújtott nekik. Lajos bácsi azon nyomban toronyiránt előadta kérését, hozasson egy csomag háztartási dolgot a falusi boltból, mert ugye ő egész nap itt van a tarlón, az asszony pedig éppen beteg. Vadas Mihály ezalatt egy kissé elfordult és gyakorlott mozdulatokkal tenni kezdte a kaszáját. — Na, egy gondommal kevesebb — szólt megkönnyebbülten az öreg. — Pista intézkedik, örül majd az asszony. — Ezzel lehajolt és akurátus türelemmel kiigazgatta a kunkorodó rozskötelet. Vadas még állt. A dombhát felé nézett ahol e pillanatban eltűnt szeme elől Guzsaros István brigádvezető és csak úgy odabökte Lajos bácsi elégedettségére: — Elintézheti két öreg ügyét, egész nap úgyis csak őgyeleg. Tekeri a pedált és hol itt, hol ott leskelődik az ember után. Rá is illik a becenév: őgyelgő. Magában csakugyan így nevezte a brigádvezetőt. Próbált már indokot keresni, hogy miért, de önmagához nem volt eléggé szigorú. Sohasem bogozta következetesen végig a kérdést, befejezte a számonkérést azzal, hogy magában mindenki úgy gondolkodik, ahogyan tetszik. Neki tetszik az őgyelgő jelző, s ezzel kész. Lajos bácsi azonban most egy kissé megzavarta. — Nem értelek, fiam. Olyan ember vagy a munkában, akit a magamfajta csak tisztelni tud. A Pistával kapcsolatos véleményed pedig kétkedést támaszt. Oktalanul bántad. Ne feledd, hogy új tag vagy, s az amit te őgyelgésnek nevezel, nehezebb kötelesség lehet, mint az, hogy te egész nap a rendet vágod. Tadás maga sem értette, hogy érzékeny ponton találta el Lajos bácsi. Új tag. Valóban nem ismeri mi húzódik meg a folytonos kerékpározás mögött, mi a gondja Guzsarosnak a szövetkezeti közösségen belül. Barna arcát lassan pirosság öntötte el, amit elutasító dac követett. Mit oktatgatja őt az öreg? Hirtelen indulatában meglódította a százhuszas kaszát. Dereka észrevétlenül sajogni kezdett, karjai elfáradtak. Arcán csíkokban folyt le a veríték, s egyszerre megállt. Zsebkendőjével letörölte magát, s gondolattalanul nézte utána a színes gyolcsot. Szinte sárosnak tűnt az arcára telepedett por és a verejték keverékétől. Eszébe jutott milyen vastag porréteg fedi minduntalan napközben Guzsaros István arcát, amelyben valóságos árkot vájnak a homlokáról legördülő izzadságcseppek. Lajos bácsi beérte és most is megállapodott. Alacsonyabb volt Vadasnál, kissé úgy nézett me szó, ha az arcát kívánta tanulmányozni. E pillanatban pedig igazán kívánta. Nem kerülte el figyelmét, hogyan nekifeküdt a munkának Vadas és szerette volna kideríteni milyen érzések hajtották. De a kemény vonásokból nem tudott kiolvasni semmit, csak az egyenes orron, makacsul összezárt szájon túl az égboltot látta meg, amely szemhatár szélességben fenyegetően elborult. — Na, ha ez megindul, bizony megfürdünk fiam. Jó lesz fedél alá menni. Az első kövér cseppek golyóként koppantak a szomszédos kukoricatábla sűrű levélzetén. Mire átmentek a patak hídján, teljes erejével megeredt az eső. Már nem is egymástól külön álló esőcseppek, hanem mintha a magasból idáig érő milliónyi vízsugár mosta volna a földet. És Vadasnak ekkor eszébe jutott: Vajon a brigádvezetőt hol kaphatta el az özönvíz? Egy-egy cikázó villám éles fénye belehasított a kunyhó homályába és megvilágította őket. Vadas Mihály szabadjára engedte fáradt izmait és hátradőlt a zizegő szalmára. Guzsaroson gondolkodott. Egymás közt az emberek nagyon sok szépet beszéltek róla. Legutóbb azt, hogy rosszul lett a Bredákék kislánya, de Guzsajos nem engedte felzavarni éjféli álmukból a fogatosokat, hanem maga fogta be a lovakat, s hajnalban már vissza is ért. Az elmúlt vasárnap pedig megjelent fiával együtt Dezső Imréék új építkezésénél és segítették döngölni a falat. Az eső miatt nem lehetett bemenni a gabonába. Vadas kinyitotta a szemét. Bámulta a vízfüggönyt. Úgy látszik az öreg is ezt tette, mert hirtelen megmozdult. — Nézd csak fiam!... — Ó... a brigádvezető—javította ki hirtelen magát Vadas. Majdnem kiszaladt a száján a saját jelzője, de Lajos bácsi iránt érzett tisztelete visszaszorította. A felhőszakadás eközben csendesült, az ég világosodott. Vadas tisztán látta, hogy a zuhogó esőben a brigádvezető leült. — Valami baj lehet... — Lajos bácsi e nyugtalankodása, alig ért el hozzá. Ki tudja az ilyen őgyelgő emberek mivel töltik a napjukat, ha úgy hiszik, hogy nem látja őket senki? Mégis fura dolognak tartotta, hogy valaki csak úgy leüljön a nyílt mezőn zuhogó esőben. A brigádvezető közben ■r* talpra állt. Magasba emelte a kétkerekű közlekedési eszközt és újra leengedte. Több ilyen művelet után végül hátsó kerekével a kunyhó felé lökte, s a lezuhanó kerékpárral együtt, azonos időpontban maga is eltűnt a láthatárról. Vadas felszökkent. Kiugrott a kunyhóból, nem törődve az esővel. Rohant a patak felé, hirtelen rossszat sejtve. A parton megtorpant. Híd sehol, a brigádvezető ott küszködött a habok közt, kerékpárjának első kerekébe kapaszkodva. A hátsó kerék vékony parti facsonkba akaszkodott, amely alig-alig bírta a terhet. Aztán Guzsaros mégis a partra vergődött. Kiegyenesedett és végig nézett magán. Ruhájából csurgott a víz és vetni kezdte a kabátját. Keresgélni kezdett a zsebében és kihúzta belőle az agyon ázott Simphonia csomagot. Vadas még mindig bénultan állt. Érzelmek vihara kavargott benne. Majd mind akiben hirtelen felgyúl valami, kirántotta zsebéből a száraz cigaretta csomagot. — Tessék. Gyújts rá ebből... Pista! Guzsaros keze remegett, amint lánghoz tartotta a cigarettát. Aztán nagyot szippantott. A kékes, illatos füstöt felszállás előtt szétverte a még mindig záporozó eső, de ezzel együtt mintha elfoszlott volna közülük az értelmetlen, bántó feszültség is. Csak a brigádvezető hangja csengett. A kombájnszérűn kikészítettek szállításra egy fuvar tele zsákot. Huszonöt, vagy harminc. Az ottaniak közben áttelepedtek a másik szérűre. Mire tető alá tettem a búzát, egy kissé elkéstem. Megáradt a patak... Hegedűs Péter Vasárnap, 1965. augusztus 4 Kenyerünk nyomában — A kombájntól a dagasztó csészéig — Ha az égi nagyhatalmak, az eső és a köd akadályozza is az új kenyér betakarítását, megtesz mindent érte a mezők népe. Nyugodt, mert a Gabonafelvásárló és feldolgozó Vállalat mindent előkészített, hogy fogadhassa az új búzát. Ebben az évben különösen nagyot fejlődött az átvétel technikája, amelyből ízelítővel szolgál utunk közben az enyingi malom. "Nem az ember — a villany mér Dávid János, Zetorján most fordul a mérlegre, ez ma a második fuvarja. A hidraulika hangos zúgással emeli fel a mérőlapot, s egy kis ablakon automatikusan igazodik egymással szembe a mérleg két nyelve. A következő pillanatban a számlálókészülék üvege mögött megjelenik a súly, egy írószerkezet pedig keskeny szalagra nyomja az adatokat, a mérlegelés napját és a súlyt. A mezőszilas fuvar követi Dávidékat. Fáncsik János is másodszor fordul, jókedvűen törli homlokát a garat fölött, amelybe gazdagon ömlik pótkocsijáról a pirosbarna búza. — Még szeretnék vagy kétszer fordulni, mert már dolgoznak a kombájnok. — Belemeríti kezét a búzába — Jól fizet. Eddig 20—24 mázsát adott holdja! Szarka István hozzáteszi: — 39 százalékos sikértartalmat mértünk. Ez a főmolnár szemével azt jelenti, hogy jobb lesz az idei kenyér. Kovács László malomvezető a nagy nyitott színhez kalauzol: Az együttműködés szép példája — Az eső miatt magas volt a búza víztartalma, ezért azt mondtuk a Vörös Csillag embereinek, ömlesszék csak az egyik üres színünkbe és forgassák, amíg 17 százalék alá száll a víztartalom. Ezt csinálja most Rácz Feri bácsi hattagú csapata. Régen, a 120 vagonos csillagkeretes nyitott szín alatt a Szabadság Tsz emberei forgatják, tisztítják a „fejadag” búzát* Ezzel is nagy raktártér szabadul fel, hiszen a tagok padlására kerül. Christián István, a gabonafelvásárló igazgatója különösen büszke ezekre a színekre. — A megyében összesen 21 000 négyzetméter alapterületű ilyen tárolóhelyünk van, és ennek felét már körülfalaztuk, ezáltal megnőtt a rakodótér is. Nagy hálával tartozunk a Dunai Vasmű műszaki és munkásgárdájának, mert soron kívül gyártották le a vasvázat, és ezzel közvetlenül segítették a gabonaátvételt. De az is említésre méltó,, hogy a gabonafelvásárló nem kér pénzt a termelőszövetkezettől, hogy saját színje alatt a gabonát kezelheti. Fehér falú épület Kápolnásnyéken a község kis ligetében vadonatúj épület fehér fala villog a napon. Ez a lapos tárház a környék jelentős gyorsátvevő-helye. Kissé lucaszéke módjára készült el két év alatt, ez ellene az egyetlen kifogás. Hűvös betonján búzahegyek aránylanak; a külső betonaknába ömlesztett magot szállítószalag hordja végig az épület teteje alá függesztett csatornán és permetezi le a rakodótérre. Itt még a „lapát” is gépesítve van; hatalmas kotrólapját csörlő húzza. Ez a kombinát még kiegészítésre vár. Utat kap, és mellé épül egy csillagkeretes hatalmas tárolószín hídmérleggel* A pofozógép A bicskei malom már új búzát őröl. Eddig 85 vagon érkezett éhes garatjába, hogy a korszerű hengerszékek során* a csővezetékek erdején át útnak induljon az új liszt a kereskedelmi hálózatba. Az emeleten zsírosfényű pelyhes őrleménybe merítem kezem. Egy ötletes gép, még a búzaszem csiráját is kivonja, amelyet nagyszerűen hasznosít a takarmánykeverő üzem. A kis laboratóriumban kovászmintát mutatnak. A középső sáv a „norma”. A főmolnár elégedetten mondja: — Szép a lisztünk, bizonyosan meg lesznek elégedve vele a háziasszonyok! hiszen 50 térfogatszázalék sikeres búzát is találtunk... A legfelső emeleten lengő szerkezet pofozza a zsákba a mérésre kerülő lisztet. Komáromi Eszter gyakorlott kézzel gördíti a mérlegig. Ez a liszt már a boltokba kerül. Vajon mit szól a minőséghez a háziasszony? — Gyönyörű... jó rétes lesz belőle, elhiheti. És egy nappal a látogatás után Baracskai Vilmos, az enyingi kenyérgyár vezetője megkínál az idei első, új búzából sütött ropogós fehér kenyérrel. Bartha Tibor ÉM.KÖZMŰ és MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT keres állandó foglalkoztatásra KUBIKOSOKAT SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Székesfehérvári Építésvezetőségen, Zsolt utca 34. sz. Munkásszállás és napi 3-szori étkezés. 3571 Idegennyelvű, alkalmi könyvvásár 1965. augusztus 1-től szeptember 1-ig Művészi albumok, regények, műszaki könyvek hű választékban AZ ANTIKVÁR ÉS IDEGENNYELVŰ KÖNYVESBOLTBAN SZÉKESFEHÉRVÁR, KOSSUTH UTCA 4. SZ. 4451