Fejér Megyei Hírlap, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
Szerda, 1965. szeptember 1. A jövendő fáklyája — 1930 szeptember 1. — 1930 perzselően forró nyarán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egynegyede — nézett szembe azzal a — mi nemzedékünk számára elképzelhetetlen — perspektívával, hogy a tél folyamán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhenhal. A nyomor megdöbbentő formában fakadt fel. Győrött 1500-am a munkanélküliek közül — kemény, büszke emberek — azzal a kéréssel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulási engedélyt Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha követeléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a börtönbe, legalább ott nem fordulunk fel éhen”. Budapesten a tömeg péküzleteket vert széjjel, hogy egy falat kenyérhez jusson. „A nemzet egy nagy család, amelynek össze kell tartani. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy közelebb jussunk céljainkhoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfőméltósága mondani tudott a salgótarjáni munkanélküli bányászoknak. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éhhalálnak. A láthatatlan, a föld alá kényszerített, a rendőrkopóktól hajszolt, börtönkamrákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlévő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kormmunisták Magyarországi Pártja. A csepeli viskókban, ferencvárosi barakkokban, hódmezővásárhelyi tanyákon kézről kézre jártak a sokszorosított röplapok: „Ki az utcára! Védekezzetek a véresen vagdalkozó rendőrkarddal, a földmunkás anyák testébe fúródó csendőrszuronnyal szemben!” A röplapok nyomán ökölbe szorított kezű emberek jelentek meg a Rákóczi-úton, kiszikkadt kubikusasszonyok nekimentek a csendőröknek Kiskundorozsmán, a csongrádi csendőröket csak a kivezényelt katonaság mentettse ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 elején az utcára mentek a munkanélküliek Szegeden, Debrecenben, Gyöngyösön, Szentesen, Miskolcon, Kiskunfélegyházán. Ha az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyára nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára. A Szociáldemokrata Párt — bármilyenek voltak is vezetői — munkáspárt volt, a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára. Így született meg a határozat: 1930 szeptember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkásvárosokban. „Munkások! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykörútra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal: —■ Munkát! Kenyeret!” — hangzott a kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt A 11 órára kitűzött tüntetés útvonalán már 9 órakor sűrűsödtek a járókelők. 10 órára az Andrássy-út (a mai Népköztársaság útja) feketéllett a tüntetőktől. Fegyelmezett komor fenyegető sorokban hömpölygött — egyelőre némán — a tömeg. És egyszerre csak megszólalt: „Munkát! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!*’ „Éljen a Kommunista Internacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortalanul, majd erőre kapva — egyszerre csak feszengett. .....A föld fog sarkából kiélni, semmik vágyunk, s mindenleszünk...” „Jelentem, hogy 1930. évi szeptember hó 1-én déli fél 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem kiküldve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsarnokot elhagytuk, az úttesten, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfújozni és szidalmazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam... A tömeg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és márványlapokkal dobálózva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem el... A tömegesek sikkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatását hallották.” Darnyik János galgahévízi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harci barrikádharc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak e vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Székesfehérvár többezres munkás tömegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommunisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tüntetők ellen. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pánikba esett. A koronatáncos rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el , és utasították a rendőrséget a fokozott fegyverhasználatra. A közmunkák később belevesztek a „magy. kir.” bürokrácia szövevényébe. A fokozott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírbura halottal tanúsítják. „A múlt kísértete — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkásosztály végleges felszabadulásához vezetett. Borsányi György A Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa Néhány méterre távolodunk el a balinka-aknai függőaknától, s a korábban itt járt ember biztonságával keressük a találkozást a 44-es csapattal. Kísérőnk, Vörösmarti János bányamester derűsen tessékel bennünket tovább: — Legalább azt az utat tegyük meg egyszerre, amit ők nyolc hónap alatt vagy kétszázszor megtettek Elindultunk a keleti fővágat párhuzamosan. Ezt a légvágatot hajtja — most már többek között! — a 44-es azonosságszámú munkacsapat. A vágat talaja sima, nem fárasztó az út. Mégis jól esik a cigaretta, amikor odaérünk Kozár Jánosékhoz —■ Hát csak az új vágat közel hétszáz méter már — mondja Kozár János vájár, s az idősebb korosztályhoz tartozó bányász nyugalmával teszi helyére az újabb idomkövet. — Hatszázötven volt a legutóbbi dekád záráskor — egészíti ki a fiatalabb vájár, Juhász Lajos. — Január elejétől dolgozunk itt a légvágaton. Szorongatva voltunk mindig, mert húzott a párhuzamoson az ötös. Mi sem akartunk lemaradni. Még valamit igazít a vágaton fejtőkalapácsával, aztán néhány percre leteszi ő is a szerszámot . Négyszázötven, négyszázhatvan idomkövet építünk be egy műszakon. Persze van még ezzel járó munka is bőven. De, hogy nemcsak erre az ünnepi alkalomra ugrottunk így neki a munkának, azt a havi teljesítményeink is „elmondhatják”. No, meg a hűségjutalom is — mondja Kozár, s néhány szót arról a hétezerháromszáz forintról szól, amit bányásznapkor vesz át. Huszonhárom éve bányász. Sok régi ünnepet is megért, mintt bányászgyerek. De a mostaniról már úgy beszél: ez a mi ünnepünk! Tizenöt éves korában kezdte a bányászkodást. — Persze le kellett tagadni. Úgy mondtam, hogy tizenhat is múltam már. Ki nézett akkor utána? Nem is lett volna jó, mert kellett a kenyér. Fia most múlt tizenhat éves Bányagépészeti technikum első évét végezte a nyáron. Lánya tíz éves , Bakonycsemjén laknak. Úgy mondja, hogy megvan minden a lakásban, amire szükség van. — No, nem az asszonyok szemével nézve — teszi hozzá nevetve —. Azok mindig többet és szebbet akarnak. De miért is ne? Azért dolgozunk, hogy minden napunk szép legyen. Társa, úgy is lehetne mondani, hogy az újabb nemzedék képviselője is nős. Huszonhárom éves. Éppen akkor született, amikor Kozár János a munkát kezdte. — Mindig születnek „váltótársak” — teszi hozzá Kozár. — Lehet, hogy amikor te munkába álltál, éppen akkor indult útnak valahol a környéken a te „ablézod”. Körülbelül a családban frldatták meg ezt a kérdést, mert Juhász Lajos négy éve kezdte a munkát a bányánál, s négy éves a fia is. A kislányuk még csak egy hónapos. De apuka neki is vesz valami szép játékot a négy és félezer forintos hűségjutalomból. Végig rakodógéppel dolgoztak , most, műszak vége előtt alig három órával még fütyörészni is van kedvük. — Miért ne? A gép sokat segít Nagyon sokat. És, ha nem is nagyon régen, de megtanultuk végre- értünk hozzák'le ezeket a gépeket. Indulunk újabb csapatokhoz. Búcsúzóul még elmondják, hogy egy év múlva, 1966 bányásznapjára már új széntermelő munkahelyre viszi a levegőt ez a vágat, s nem sokkal későbbre tervezik itt a gumiszalagos szénszállítást is. S bár mi még hunyorgunk, amikor továbbindulunk, jó érzés tudni, hogy ők már ennyire messzire látnak. Kátay—Kabaczy Nyolc hónap, hétszáz méter A vágat két oldalán: Kozár János falaz, Juhász Lajos fejtő kalapáccsal igazítja a kőzetet. is. Erre jellemző, hogy évenként, az újonnan létesített számos üzemen kívül körülbelül 4200—4300 lakást adnak át a dolgozóknak. A lakásprobléma itt sokkal kisebb, mint az ország különböző részein. Dudzinska Heléna városi tanácselnök helyettes szerint a lakásigényeket két éven belül elégítették ki. Vagyis a lakásigénylő az igény benyújtásának napjától számított két éven belül megkapta az új lakás kulcsot. Mint megtudtam, most még jobban fokozzák az építkezéseket, a kétéves periódust azonban nem tudják tartani, mert előreláthatólag öt év múlva kétszázezerre növekszik a város lakossága. S ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a váms üzemei is fejlődnek, 1970-re például az acéltermelést meg akarják duplázni. Nowa Huta jellegzetessége az is, hogy a lakosság fiatal. Az átlagéletkor 30—40 év között van. A gyermekáldás is jóval nagyobb az országos átlagnál: 2—3 gyermek jut egy-egy családra. Ez olyan gondokat vet fel, hogy több játszóteret, óvodát, iskolát kell építeniök. Ebbe nincs is hiány, hiszen szívesen vállal társadalmi munkát minden szülő és hozzátartozó. Évi átlagban mintegy tízmillió zlotyi értékű parkosítási, játszótéri és óvoda építési sz mnikát vállalnak a nowa hutaiak. Ennek köszönhető, hogy ma már 90 hektárnyi területet parkosítottak a városban és harmincezer rózsa díszíti az utak, parkok szegélyeit És ez még szebbé teszi az építési stílusában is szép és modern várost. Persze, ezek csak cseppek a tengeritől, apró részletek az egyre szépülő és épülő Nowa Hutából. Hiszen mindazt leírni, amit csak egy nap alatt is fejlődik a város , nehéz lenne, még nehezebb teljes képet alkotni a másfél évtizedes szocialista városról. Egy azonban bizonyos: a mai nowa hutai generációt hősként említi majd a történelem, mert amit alkottak, az évszázadokra szóló tett, a jövő nemzedéke is csodálja majd cselekményeiket. (Folytatjuk) Németh Jenő A nowa hutai nagyolvasztók ■3 Készülődés a szüretre A Magyar Állami Pincegazdaság pincészetei már teljes erővel készülődnek a szüretre. Az átvevőhelyeket kitakarították, felújították a szőlőfeldolgozó berendezéseket, nagy erővel javítják, kezelik a hordókat Több pincét korszerűsítettek, s ötven új fejtőberendezést szereltek fel. A Magyar Állami Pincegazdaság mintegy 80 millió forint felhasználásával 320 000 hektoliterrel bővíti tárolóterét, s ezzel együtt összesen 2,3 millió hektoliter bor befogadására lesz képes. Befejezéshez közeledik egyebek között Tiszakécskén és Kiskunmajsán a 32 000— 32 000 hektoliteres, Szabadbattyánban és Csátalján pedig a 16 000—16 000 hektoliter befogadóképességű cementtartályos pincék építése, s ezeket a szüretig, szeptember 30-ig átadják rendeltetésének. Az ország egyéb helyein létesülő hasonló nagyságú új pincék építése ugyancsak a terv szerint halad. Egyedül a csengődi 16 000 hektoliteres pince építésénél mutatkozik elmaradás: a 31. számú Építőipari Vállalat csak most kezdett hozzá az alapozáshoz. Ha az év végéig be is fejezik a munkát, az idén már nem tudják használni ezt a jelentős tárolóteret. A fejlesztés során 40 horizontális prést is kaptak a pincészetek, s így összesen 250 000 mázsával több szőlő feldolgozására lesz lehetőség. A Magyar Állami Pincegazdaság a tároló és feldolgozó kapacitás bővítésének, az átvételi hálózat jobb megszervezésének, s az egyéb műszaki intézkedéseknek az eredményeként azt ígéri, hogy az elmúlt évekhez képest az idén sokkal zökkenőmentesebben bonyolítja le a szüreti átvételt. (MTI) mmn Ősz előtt Adonyban Az adonyi művelődési otthon nagytermében most éppen kiállítás van: a helybeli termelőszövetkezet, az építőipari ktsz a ruházati ktsz és a földművesszövetkezet termékeit, áruit mutatják be. Mint a bejárati ajtónál elhelyezett látogatási könyv is bizonyítja, sokan tekintették meg a kiállítást és tetszett is. Ez a kiállítás már a közelmúltban életrehívott szövetkezeti bizottság működésének jegyében született. A szövetkezeti bizottság és a művelődési otthon együttműködését külön munkatervben rögzítették, amelyben többek között szerepel egy zenekar életrehívása. A zenekar már megalakult és megvásárolták a hangszereiket is. Elkészült a művelődési otthon őszi-téli munkaprogramja. Ez a program a most is működő és meglévő szakköröket, művészeti együtteseket látja el további tennivalókkal, de sok új vonást is tartogat: a fotoszakkör tagjai például állandó jellegű kiállítást terveznek „A hónap képe” címmel, amelyen a legjobban sikerült képeket mutatják be a szakköri tagok, később pedig a legszebb képekkel külön kiállításon szerepelnek. A képzőművész szakkör sem most alakult. Tizenhárom tagja van. Nagy a tábora a bélyeggyűjtők szakkörének is. ők legalább negyvenen vannak. Most kiállításra készülődnek, november 1-re forradalmi sorozatot állítanak össze gyűjteményükből. Nem új dolog az adonyi művelődési otthonban, hogy időnként tanuló felnőttek veszik birtokukba a termeket Szaktanárok segítik a matematika, fizika, kémia és magyar tantárgyakból „nehezen” állókat a tanulásban.. A® igény olyan volt, hogy az idén újra megszervezik a korrepetálást e tárgyakból. A művelődési otthon vezetősége és a helybeli értelmiség körében jó viszony alakult ki: szívesen segítenek a korrepetálásban, felvilágosító munkában, szakkörök vezetésében. Erre egyébként gyakran kerül sor: az őszre újra megszervezi a nőtanács a művelődési otthoniban a nők akadémiáját. A tél folyamán egészségügyi és pedagógiai témájú előadásokat is szerveznek, amelyeket helybeli orvos, illetve pedagógus tart. Néhány témát ankét keretében vitatnak meg, így szolgáltató-vásárló ankétet is szerveznek, és sor kerül az új tanév folyamán a szülők,pedagógusok ankétjára is, valamint egy film- és egy televíziós ankétra. Adonyból mintegy 300 dolgozó jár naponként Dunaújvárosba dolgozni. Velük külön törődnek, hiszen a bejáró dolgozókkal való foglalkozás sok községnek problémája. Felvették a kapcsolatot a Dunai Vasművel — ahová a legtöbben járnak dolgozni , és megállapodtak abban, hogy részükre az adonyi művelődési otthonban kihelyezett munkásakadémiát indítanak. Több vetélkedő is szerepel az őszi-téli munkaprogramban, így példul vetélkedővel zárul majd a munkásakadémia is. Persze azért Adonyban is vannak sikertelen próbálkozások. Ilyen például a helytörténeti múzeum létrehozásának ügye. Megszavazott rá ugyan a tanács egy bizonyos összeget, ez azonban kevésnek bizonyult. A gondolat azonban mégsem aludt el. A falu története, a múltja iránt érdeklődők által összegyűjtött anyagból rövidesen kiállítást szerveznek. Minden művelődési otthon szoros tartozéka a könyvtár. Munkájához éppen úgy hozzátartozik, mint a szakkörök, művészeti együttesek, vagy a népművelés programja. Az adonyi könyvtárban jelenleg 5082 kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére és 518 a beiratkozott olvasók száma. Most elhatározták, számukat 17 százalékkal megnövelik, s elsősorban is a termelőszövetkezeti dolgozóik köréből szerveznek olvasókat. Ennek érdekében létrehozzák a kihelyezett pusztai könyvtárakat. A közelmúltban életrehívott szövetkezeti bizottság is célul tűzte ki maga elé, hogy tagjai körében növelni kívánják az olvasók létszámát. A jelek szerint a művelődési otthon és a szövetkezeti bizottság együttműködése segít előbbre vinni a művelődés ügyét: a szövetkezetek anyagilag is támogatják évi 26 ezer forint erejéig a művelődési otthont, a közösen kidolgozott program szerint pedig a szövetkezetek a művelődési otthonban helyet kapnak rendezvényeikhez, szaksegítséget a szakmai továbbképzéséhez, kiállítások, ankétek megrendezéséhez és rendelkezésükre állnakó a művészati vezetők is. Balázs Katalin