Fejér Megyei Hírlap, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

Kedd, †85. november 2. A decemberi párthatározat nyomában A kollektív bölcsesség eredményei Pátkán Már kirajzolódtak az elgondolások az új terv elkészítése előtt Pátka termelőszövetkezetében. Boldogulni akartak, de ezer szál húzta őket viszsza: a kevés munkaerő, a gyenge minőségű talaj, a kisoványodott földek Az új esztendő nem sokkal biztatott. Hogyan álljunk a tagság elé 22 forintos munkaegység tervvel? —néztek egymásra a vezetőik. S ekkor, decemberben megjelen a párt központi bizottságának határozata, amelyre azonnal felfigyelt a pártszervezet. — Tartalékok után kutattunk — emlékszik vissza Lán Czos Ferenc elnökhelyettes, a pártszervezet titkára. Átdolgozták a tervet. Egymás után vették sorra a párthatározat pontjait: kijelölni a felelősöket. Megjavítani a szervezést. A kollektív bölcsesség a párt útmutatása nyomán eredményeket hozott. „Merészek” lettek. Búzából 10,8 mázsát, kukoricából 15 mázsa májusi morzsolt hozamot írt elő az 1965 esztendőre átdolgozott új tervük. A pártszervezet februárra elkészült részletes intézkedesi tervével, amelyet közösen dolgoztak ki pontról-pontra a tagság és a szakvezetés. Hatszáz holdon trágya került a tavasziak alá, a háztáji- és a közös istállókból. Idejében kiszórták a fejtrágyát, dikoniitot kapott a búza, négyszáz holdra karbamid is jutott. Ha nincs elég kapanyélfogó, segítsen a kémia! Így került az intézkedési tervbe » kukorica vegyszerezése. Mindössze száz hold kapatalvaló maradt a tagságra. A betakarítási időszakra kukoricára, búzára, magasabb termésátlagokra váltódott át a párthatározat, nagy elégtételére a párttagságnak. És megnőtt a tekintélye annak a „papírosnak”, mely kezdősebességét adta meg a gyors pátkai fejlődésnek. Ilyen még nem volt Pátkám: 13,6 mázsa búza egy holdon és 12 mázsa májusi morzsolt kukorica. Kovács János kommunista brigádvezető elmesél néhány epizódot, apró állomásait az emberek meggyőzéséért folytatott küzdelemnek. — Pátkán is az volt a norma: egy lépés — egy kukorica. Ha nem néztem utána, ritkítottak, mert hozzá voltak szokva a régi módszerekhez. Nem engedtük, a sarkunkra álltunk. El is értük a holdankénti 18— 20 ezres növényszámot! Megérte! Ezzel a következetességgel harcolták ki a holdankénti 180 mázsás cukorrépa és a 80 mázsás burgonyatermést. Tavaly már márciusban végére jártak a silónak, ezért a bajokból okulva az idén kétszer annyit készítettek. Nem aludt el azonban az éberség sem: az intézkedési terv előírta a rét- és legelőjavítást. Hozzá is fogtak, de megbetegedett néhány a kijáró marhákból, a vegyszerektől. A pártszervezet azonnal felfigyelt erre és a vegyszerezést ideiglenesen beszüntették. November elején fognak ismét hozzá, amint befejeződik a legeltetés Hosszú tenyésztő, szelektáló munka kellett ahhoz, hogy feljavítsák tehénállományukat, öntevékenyen, még az erre vonatkozó rendelet megjelenése előtt bevezették a házi törzskönyvezést. —El akarjuk érni az idén a tehenenként! 3000 liter tejet — ismerteti eddigi eredményeit Végh Sándor állattenyésztő agronómus. — A 197 tehén mellett 57 előhad üszőnk van, s az istállóátlagunk megközelíti a tíz litert. Szabó László fiatal ember, egyike a legszorgalmasabb dolgozóknak. Tőle tudom, hogy nagy változás következett be a módszerekben is. — Sokáig sirfelést végeztünk. Ha valaki kifejt, áttette a kisszékét a következő fejőállásba. Ez nem volt jó, mert néhányan spekuláltak. Ha könnyű fejésű tehén következett, igyekeztek azt megszerezni, inkább ki sem fejték az előzőt, nehogy megkaparintsa más. Nos, ennek vége van. Mindenkire más csoport kerül naponta, és mivel ismerjük az állatok hozamát, nem maradhat a tőgybe ki nem fett tej. Fel is ugrott a tejhozam, és kéttizeddel magasabb a zsírszázalék. Így alakult ki egy nemes verseny az istállókban. A párthatározat nyomán kezdődött meg a génpark fejlesztése, ehhez pedig ember kellett Az eredmények hozzájárultak hogy visszajött a faluba Kósó Gábor szerelő, és Sinka György is elhagyta budapesti munkahelyét, hogy erősítse a műszaki gárdát Van elegendő traktorosunk, de kevés a szerelő. Ezért két emberüket küldték el gépszerelő iskolára. — Kicsit túl demokratizálunk — jegyezte meg tréfásan Nagy Lajos főagronómus. — Néha akkora a vita, hogy csak győzzük az ellenérvekkel! De ez csak tréfa. A valóság az, hogy a pátkai szövetkezeti tagok bíznak a vezetésben, és ma már nemcsak a párthatározatra mondanak igent, hanem annak megvalósulásáért küzdenek. Bartha Tibor Trafótgyár Vácott A Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában most készült el 10 millió forintos költséggel egy új üzemrész, ahol a rádió és televízió készülékekhez szükséges transzformátorokat gyártják. Három futószalag mellett, a korábbinál lényegesen jobb körülmények között dolgoznak a munkásnők. A távlati tervek szerint tovább bővítik az üzemrészt és ide vonják össze a híradástechnikai szerkezetekhez szükséges, hasonló nagyságrendű transzformátorok gyártását Az új üzemrész épülete. A szalagok végén bemérik a transzformátorokat. IMN Fotó : Lajos György felvi Fejér megyei Hírlap Az ébredő falu II. Az anyagi érdekeltség... Borzák József elnökkel és Erdélyi György párttitkárral bejártuk a határ egy részét. Az aranyosi dűlőben asszonyok szorgoskodtak: Köő Józsefné és menyecskelánya a kukorica termését takarították be. Kilenc hold kapás és egy hold vegyszeres kukorica művelését vállalták. A menyecske valamivel többet, mint az anyja. Nem együtt laknak, de minden munkát közösen végeznek. Néha — mint Kálmán Józsefné mondta —a férje is besegít, aki Székesfehérváron dolgozik. A kapás kukorica műveléséért 20 százalékot és négy munkaegységet, a vegyszeresért pedig tíz százalékot s két munkaegységet kapnak . — Maguk szerint mennyi lesz ezen a területen? — kérdezte az elnök az asszonyoktól. — Meglesz rajta a harminc mázsa csöves — válaszolt Köő Józsefné. — Amennyivel több lesz, azt nekem adja? — tréfálkozot az elnök. Persze, hogy nem „mertek” igenlő választ adni. Ha 1200 ölről 30 mázsára számítanak, azt bizonyítja, hogy a termés kiváló lesz. — A burgonyával még jobban járnak. Megvolt a száz forintunk naponta — szólt az idősebb asszony. — Meg ám, a kettő is — jegyezte meg a párttitkár. — Maga mondta, hogy fél hold burgonya kapálására és betakarítására nem ment rá egészen tíz napja. És mennyit vittek haza? — Tíz mázsa biztosan megvolt — folytatta Köőné. — Számoljanak: egy mázsa étkezési burgonya ára 200 Ft... A beszélgetés során Kálmán Józsefné elmondotta, hogy ő nem tagja a tsz-nek, csak besegítő. És miért nem? Erre nem tud meggyőző választ adni. Arra hivatkozott, hogy a nyáron, amikor kérte felvételét, csak fél háztáji területet akartak neki adni. Határozatlansága következtében elesett nemcsak a fél háztáji területtől, hanem a besegítők részére járó prémiumtól is. Annak a besegítőnek ugyanis, aki egész éven át 150 munkaegységet teljesített, hat mázsa csöveskukorica és havonta 50 forint prémium jár. Kálmán Józsefné — mint mondja — nem teljesít többet 110—120 munkaegységnél, ami nem lebecsülendő teljesítmény. A tsz-ből származó jövedelme nem igen lesz kevesebb, mint a férj keresete. E beszélgetés után méginkább meggyőződtem annak szükségességéről, hogy a besegítő családtagokra több gondot kell fordítani és bátrabban lehet számítani munkájukra. A pártszervezet fontos feladata a besegítőkkel való foglalkozás és támogatni kell őket a döntés meghozatalában. Különösen figyelemre méltó a fitalok és asszonyok besegítő munkája. Csepregi György még nincs 18 éves, de 326 munkaegységet teljesített. Fenekes Gyula, ifjú Nagy József több, mint három, illetve négyszáz munkaegységet ért el szeptember végéig. Takács Júlia és Tung Mária 160, illetve 260 munkaegységgel szolgáltak rá a besegítőket megillető prémiumra. ...és a munkafegyelem A kalózvezetők sokat és nem alap nélkül panaszkodnak a munkafegyelem lazasága miatt. Valóban, gyakran előfordul fegyelmezetlenség. Csak egyetlen példát említünk: Szabó József traktoros azt az utasítást kapta, hogy akasszon gépe után fűkaszát és takarítsa le az ez'v muhar táblát. Ahelyett, hogy a feladatot végrehajtotta volna, vitatkozott a vezetőkkel, hogy ezt nem érdemes, alacsony a termés, végül is elment háztáji kukoricát szedni. A munkafegyelem alakulásáról igen érdekes és jellemző adatokat közölt Csepregi János, az egyes számú üzemegység vezetője. A 60 tagot számláló Takács-brigádban az egy hónapra jutó ledolgozott munkanapok száma 14,3, míg a másik növénytermesztési brigádban 14,8. Sajnos ilyen az arány még csúcsmunkák idején is. Ha az egy tagra jutó munkanapok száma csupán öttel emelkedne, az egy hónapban 300 munkanapot jelentene. Mennyi mindent el lehetne végezni ennyi idő alatt... De hogyan vélekedik a munkafegyelemről László István, a belmajori „mindenes-kertész”, aki hosszú éveket töltött a hajdani uraság szolgálatában. — Minden este parancskiadásra kellett menni. Az intéző olyan apróra ropogtatta a szót, mint a fédervájsz, mindenki érthetett belőle. Másnap számonkérték a munkát és aki nem végezte el, bizony nem kapott dicséretet. Persze, én nem azt mondom, hogy most is ezt a módszert kell alkalmazni, hiszen a parancsolgatást senki sem szívleli, de amivel megbízták, azt mindenki végezze becsülettel. Hiszen most nem az uraságnak, hanem magunknak dolgozunk. Ő özvegy Szabó Mihálynéval, a sertéshizlalda előtt beszélgettünk. Fia helyett látta el a jószágokat, aki kukoricát szed. Bizakodó hangon szólt a szöövetkezeti gazdálkodásról. Évekig mint brigád- és munkacsapat vezető dolgozott. Sok vesződséggel, gonddal járt, de csinálta tehetsége szerint — Tudja az esett rosszul — mondta — amikor az ember javaslatát, észrevételét figyelmen kívül hagyták. A hajdani főagronómus, ha szóltam neki, hogy ezt így, vagy úgy kellene csinálni, mindjárt rámfordult: ne szóljon bele, ez az én dolgom. Most talán már egyenesbe jövünk... Ez a beszélgetés elsősorban arra figyelmeztet, hogy sohasem szabad a szövetkezeti tagok véleményét, javaslatait durván visszautalni.. . Ez, még évek múltán is tüskét hagy az emberekben. Több türelem és megértés szükséges a dolgozók javaslataival, észrevételeivel szemben. Mert a szövetkezet nem egyes embereké, hanem a nagy közösségé. És áld becsülettel részt vesz a munkában, annak igenis legyen beleszólása a gazdaság ügyeibe. Ez a szövetkezeti demokrácia elemi követelménye, és ezt egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni. (folytatjuk) Takács László " „Kik meghaltak értünk, most élnek velünk, a hősök nagy áldozatát őrzi hű szívünk." Az elhunyt özvegye, édesanyja, gyermekei, rokonai, a Magyar Szocialista Munkáspárt Fejér megyei és Székesfehérvári Bizottsága, a Székesfehérvári Városi Tanács és Végrehajtó Bizottsága mély fájdalommal közli, hogy a szeretett fiunk, férj, családapa, elvtárs, STÉGER FERENC, az MSZMP Székesfehérvári Városi Bizottság első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Fejér megyei Végrehajtó Bizottságának, a Székesfehérvári Városi Tanács és Végrehajtó Bizottságának tagja, életének 40. évében 1965. október 30-án hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése 1965. november hó 3-án, szerdán 15 órakor, a Székesfehérvár, Móri úti (Fecskeparti) temetőben lesz. A párt és a város szolgálatában végzett kimagasló tevékenységét, igaz emberségét és barátságát emlékünkben megőrizzük. Sürgönyeim, Székesfehérvár, Kecskeméti utca 17. sz. A Jelenkor új száma Változatos tartalommal, sok érdekes olvasmánnyal, kiváló műmellékletekkel jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új, novemberi száma. A szépirodalmi részből kiemelkednek Csorba Győzőnek a lap élén közölt újabb költeményei, továbbá Dalos György, Kalász Márton és Lovász Pál versei. Érdekes társadalmi kérdéshez, a hazatért disszidensekhez kapcsolódik Simon Emil novellája. Sobor Antal hangulati erejű elbeszélése mellett igen szórakoztató, igényes írással jelentkezik Bertha Bulcsu, A királynő rokona című elbeszélésében humoros, ironikus hangon, mindvégig érdekfeszítően beszéli el arisztokrata származású futbalista hősének külföldi kalandját A szám gazdag Művészet rovatában két dunántúli képzőművészeti kiállításról olvashatunk. Vili Tibor Székesfehérvárott bemutatott plasztikáiról Mezei Ottó írt, Kemény Judit, Martyn Ferenc és Takáts Gyula közös kaposvári kiállításáról pedig Hárs Éva megnyitójának szövege jelent meg a lapban. Ehhez az íráshoz kapcsolódnak Martyn Ferenc műmellékleten közölt rajzai. Ugyancsak érdeklődésre tarthatnak számot a nemrég hazánkban járt tehetséges szovjet festőnek, Andrej Jakovlevnek műmellékleten és a borítón látható képei. Izgalmas, közérdekű témáról olvashatunk a Jegyzet rovatban: Várkonyi Nándor az irodalmi lexikon „peréhez” szól hozzá, Margócsy József a középiskolai irodalomtanítás reformjához fűz megjegyzéseket, figyelemre méltó továbbá Taxner Ernőnek Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál, szívem című sokat vitatott regényéről szóló írása. Orkán a cukorrépában Az iszkaszentgyörgyi Haladás Tsz-ben láttuk. A növénysorok között Orkánt vontattak, ami meghatározott magasságban levágta a rendkívül buja és magas növésű levélzetet. A feltépett zöld tömeget pótkocsival fogták fel és a kukoricával vegyesen besilózták. Richter elvtárs, a pusztaszabolcsi tsz párttitkára elmondotta, hogy ők ugyanezt a műveletet kaszáló lárva rakodóval végezték el, de szerinte az Orbános elgondolás jobb. ___ Előnye a levélzet előzetes letakarításának, hogy a kiemelést végző traktoros pontosan látja a cukorrépa sorait, kevesebb károkozással vezetheti gépét. A kiemelő eke után felszedett répa lényegesen nagyobb százalékban került sértetlen állapotban kupacokba, mint az olyan, amelyet a gazdag levélzet között csak „vaktában” vezetett géppel emeltek ki. További előny, hogy a minden répáért különkülön lehajló szedőkholdanként mintegy 60 mázsa levélsúllyal kisebb súlyt mozgatnak, emelnek meg. — Ez igenigen nagy könynyítés számukra — mondta a cukorrépa parcelláján dolgozó 65 éves Szerencse Mártonna. Az Orbán a cukorrépában tehát felettébb hasznos újításnak számít, kiváltképp, mert az egy művelettel levágott, feltépett, a pótkocsira gyűjtött friss levél jelentősen megnöveli a téli silótakarmánynak a tejtermelésre ható értékét.