Fejér Megyei Hírlap, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
A VIB ülése Tegnap a megyei tanács vb kistanácstermében ülést tartott a Velence-tavi Intéző Bizottság. Dr. Dobrónaki Gyula elnök megnyitója után dr. Springer Ferenc, a VIB titkára tájékoztatta a résztvevőket a Velencei-tó 1965-ben végzett fejlesztési munkáiról és az ezzel kapcsolatos további feladatokról. Ezt követően a szakbizottságok elnökei számoltak be a végzett munkáról, majd vita következett Beható vita után az intéző bizottság határozatot hozott a tókörnyék fejlesztésével k kapcsolatban. si bérfizetésekről A karácsonyi és újévi munkaszüneti napokra való tekintettel a pénzügyminiszter a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a decemberi és januári bérfizetések időpontját Eszerint a december 21-én, 22-én és 23-án esedékes munkabéreket december 21-én, a december 24-én és 25-én járó béreket 22-én; a december 26-án és 27-én esedékes munkabéreket 23-án; a december 29-én és 30-án járó munkabéreket pedig 29-én fizetik. A december 31-i, a január 1-i, 2-i és 3-i bérfizetési napokat december 30- ra hozzák előre. A fent nem említett bérfizetési napok változatlanok, azokat előre hozni, vagy bérre előleget folyósítani nem lehet. A rendelkezés nem érinti az állami és szövetkezeti építőiparban megállazított december 23-i részfizetési napot sem, amely ezúttal is változatlan marad. (MTI) rrejér Péntek, 1965. december 3. XXI. évfolyam, 285. sz. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Ára: 50 fillér. AZMUMP MIGYFI BIZOTTSÁGA És A MiGYfI TANÁCS LAPJA Kállai Gyula és Erdei Ferenc a csákvári népfrontbizottság ülésén Lapunk tegnapi számában hírt adtunk arról, hogy Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára kíséretében megyénkbe látogatott. A késő délutáni órákban Kállai Gyula és Erdei Ferenc részvételével került sor Csákváron a megyei és a községi népfrontbizottság együttes ülésére, amelyen felszólalt a Minisztertanács elnöke is. Az ülést, amelyen a két elnökség tagjain kívül résztvett Juhász János, a megyei pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, valamint a járás vezetői, dr. Sín Lajos főorvos, az orvostudományok kandidátusa, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezt követően dr. Merkl Lajos, a csákvári népfrontbizottság elnöke számolt be a helyi népfrontmozgalom tevékenységéről. A beszámoló ismertette azt a sokrétű munkát, amelyet a helyi népfront bizottság tagjai, aktívái végeztek községük fejlődéséért Az előadó hangsúlyozta, hogy a gazdasági, kulturális, politikai és tudatformáló munkában minden eddiginél gazdagabb eredményeket értek, el, fejlődött, erősödött mozgalmuk és a falu minden rétegét átfogó tevékenységük. Legnagyobb eredményük, hogy a helyi népfrontmozgalom aktivitása minden területen növekedett és mind többen vállalnak újabb és nagyobb feladatokat a munkából. Ennek eredménye, hogy aránylag rövid idő alatt megszilárdult a termelőszövetkezet, mind jobb eredményeket ér el az állami gazdaság, szebb, rendezettebb a falu és tudatosan dolgoznak szocialista vívmányaik fejlesztéséért. A beszámoló a továbbiakban részletesen foglalkozott a tanácstagok munkájával, a rétegpolitikai és klubmunkával, a szak- és akcióbizottságok tevékenységével. Majd hangsúlyozta: továbbra is a párt határozatának szellemé-i ben, tudásuk legjavával hajt- A kérdések és az ezekre adott válaszok után Kállai Gyula szólalt fel. Beszédének bevezető részében megköszönte a meleg baráti fogadtatást, majd hangsúlyozta, hogy egy-egy ilyen látogatásnak nagy érdeme, a helyi észrevételek, tapasztalatok alapján gyarapodnak azok az ismeretek, amelyek az ország vezetőiben kialakultak. Az ország vezetői — mint mondotta —, egyre több ilyen látogatást tesznek azják végre a helyi népfrontmozgalomra háruló feladatokat az üzemekben, községekben, az ország különböző helyein, ami a dolgozó rétegek helyeslésével találkozik. Majd hangsúlyozta, hogy a megye vezetőivel történt tanácskozáson és a megyeszékhelyen történt ráivatáson meggyőződött arról, megye és Székesfehérvár az utóbbi időben jelentősen fejlődött mind iparát, mind mezőgazdaságát, kulturális és társadalmi életét tekintve. A megye gyorsabb ütemű fejlődésének példája Csákváron is látható, hiszen az őszinte hangú beszámoló képet nyújtott az egész község nagyarányú szocialista fejlődéséről. E fejlődésért sokat tett a népfrontmozgalom. A népfront politika hazánkban nem újkeletű. Tradíciói, hagyományai vannak. A kommunisták évtizedek óta széles nemzeti egységfront kialakítására törekedtek. Most, amikor a szocializmust építjük, sem nélkülözhetjük ezt a nagyon széles alapon nyugvó politikát. A szocialista társadalmi rendszer felépítése nem tekinthető egyoldalúnak. Mi ezt az egész népünknek építjük, és meg vagyunk győződve arról, hogy az egész nép javát szolgálja — még ha egyesek (Folytatás a második oldalon.) A miniszterelnök felszólalása Kállai Gyula beszédét mondja. A Minisztertanács elnöke megtekintette az intézet dolgozóinak otthonát is. Megbecsült öregség Sok falusi öregember panaszkodik amiatt, hogy amióta nem dolgozhat, amióta az öregkori gyengeség kivette kezéből kedvelt szerszámait, valósággal kihűlt körülötte a világ. Nem keresi senki, ritkán nyílik a kapuja, nem kérik tanácsát, nem mennek hozzá névnapot köszönteni. Egyszóval mintha már nem is élne. Azt az öregek is elismerik, hogy az utóbbi két évtizedben sokat változott a világ. Nem megalázott páriák már ők, akik gyerekeik könyöradományából a ház végében összetákolt rideg kuckóban tengetik életüket. Az idős szövetkezeti paraszt nyugdíjat és más juttatást is kap, tehát nincs kiszolgáltatva senkinek. Mégis, éppen ezért, mert olyan sokat változott a világ, ők is több megbecsülést szeretnének. Nem csupán anyagi biztonságot, hanem erkölcsi elismerést is, önérzetük nagyobb tiszteletben tartását, tapasztalataik, maradék erejük gyümölcsözőbb felhasználását. A legtöbb idős parasztembert éppen az bántja, hogy ő már nem számít senkinek. Hajdanán, amikor földje végében megállott, joggal érezhette, hogy valaki. S ugyanezt érezte a termelőszövetkezetben is, amíg szorgalma, jónéhányszáz munkaegysége, tiszteletet ébresztett társaiban. A döntések előtt véleményét kérték, ha valahol felszólalt, mindenki figyelemmel hallgatta szavát. S amint kiesett kezéből a szerszám, egyszeriben úgy maradt, mint a szedett szőlővessző, amelyre már nem érdemes figyelni. Ennyit érne hát az a 40—50 év, amelyet becsületes munkában töltött? Ilyen csekély és súlytalan volna az az érdem, amelyet egyegy ember élete munká,javai, tisztességével megszerezhet? Különösen az fáj az öregeknek, ha magukról megfeledkezett fiatalok hányaveti módon, valósággal tehernek tekintik őket, mondván, az öreg már nem gyarapít, csak fogyaszt, az öregből csak kár származik, haszon semmi. Sokszorosan igaztalanok ezek a megállapítások. Bűnösen igazságtalanok az elaggot szülőkkel szemben, hiszen kiskorában sem gyarapít senki, csak fogyaszt, és szülője mégse tekinti tehernek, hanem minden jót eléje rak. S igaztalan a sok évtizeden át a becsületesen helytálló munkással szemben is. Hiszen inaszakajtó munkálkodásával a parasztemberek zöme adott annyit az országnak, a közösségnek, hogy azzal nem csupán öregkori kenyerét, de az alkotó, a termelő embernek holtig járó tiszteletet is kiérdemelte. Arról nem is szólva, hogy az öregek zöme, — aki közülük egyáltalán képes mozogni — ma is ott áll a munka sodrában. Sok száz tsz-ünkben ma is az öregek cipelik a terhek nehezét. Jónéhány tsz-ünk nőtt naggyá, éppen az öregek szorgalmából, áldozatos erőfeszítéseiből. Hiszen amíg a fiatalok többsége az élet napos oldalán a könnyebb boldogulást kereste, addig az öregek helyükön maradtak és a fiatalok helyett is küszködtek a temérdek gonddal. Öregnek lenni különben sem nagy öröm, hiszen nem csupán pihenést jelent. Az öregembert sok minden kínozza, betegség, elmúlástól való félelem. S legjobban az a tudat gyötri, hogy felesleges emberré lett, nincs rá szüksége a közösségnek, őrá már sehol sem számítanak. Ahol ezt érzik az öregek, ott a fiataloknak — enyhén szólva — van mit szégyelliök. S itt az ideje, hogy elgondolkozzanak ezen. Az öregember a mi társadalmunkban nem teher, mert a mi felfogásunk szerint egy szorgalmas munkával eltöltött élet múlhatatlan érdemnek és tisztességnek számít. Olyan érdemnek és tisztességnek, amely nem csupán kalapemelést, bizonyos anyagi járandóságokat érdemel és nem csupán az évente egyszer megrendezett öregek napját. Öregeink azt is megérdemlik, hogy az év minden napján megbecsüljük őket. Azzal a tisztelettel tekintsünk a sokat próbált, sokat tapasztalt, sokat dolgozott öregekre, amely nálunk rmodén alkotó, teremtő embernek kijár. JKÍUjíhzer az ezenlítő körül Üfjeti rádió fa telemálé műsor Könnyűipari beruházások A könnyűiparban az 1968, illetve az 1967-es tervév beruházásainak előkészítése során külön csoportosították azokat, amelyek közvetlenül és hathatósan hozzájárulnak a külkereskedelem export árualapjának növeléséhez, illetve az import csökkentéséhez. Ilyen úgynevezett tett fizetési mérleg javítását célzó beruházásokra 70 javaslatot nyújtottak be a vállalatok, s a gazdaságosság a legnagyobb devizabevétel és egyéb körülmények mérlegelése után 35-öt fogadtak el. Az elfogadott s már a tervbe is beépített mérlegjavító beruházások összesen 417 millió forintos költséggel járnak. Ennek az összegnek nagyobb részét gépek beszerzésére fordítják, hogy azokkal újabb termelőkapacitásokat nyerjenek. A Pápai Textilgyár például 13 millió forint értékben szerezhet be gépeket a tarkánszőtt szintetikus és pamutfonalat tartalmazó kelmék nemes kikészítéséhez. Az új gépek lehetővé teszik, hogy 28 millió forinttal növeljék az export gyártmányok értékét. A fizetési mérlegjavító beruházások egy része az import csökkentését szolgálja. A Bőripari Vállalat simontornyai gyárában fokozzák a cipőfelsőrészre alkalmas krómos bőr gyártását, és az így készülő 110 000 négyzetméter bőrrel importot takarítanak meg. 70 millió forintos költséggel létesül az az üzem, ahol feldolgozzák majd a bőriparban keletkező hulladékot, és az így előállítandó 1100 tonna rostműbőr lehetővé teszi, hogy a behozatalt mérsékeljék. A 35 beruházásból 21 még 1966-ban befejeződik és csupán 14 húzódik át a következő évre. A számítások szerint ezek a beruházások mintegy 6 millió dollár és 7 millió rubel többlet-exportot tesznek majd lehetővé. (MTI