Fejér Megyei Hírlap, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
Szerda, 1965. december 1. Patronálok Még a mezőgazdaság átszervezésének idején alakult a kapcsolat a sárbogárdi járás szövetkezeti gazdasági és a Csepeli Vas- és Fémművek dolgozói között. Ez a kapcsolat azóta sem szűnt meg, sőt tovább erősödött. A vas- és fémművek üzemei a legnehezebb időszakban vállalták egyegy sárbogárdi, járásbeli tsz patronálását. A mezőkomáromi szövetkezeti gazdák a Vörös Csepelnek nevezték el gazdaságukat. Az üzemek vezetői és a fizikai dolgozók gyakran járnak a gazdaságokba és segítenek ott, ahol erre szükség van, nemcsak anyaggal, hanem egyéb módon is. Részt vesznek egy-egy gazdaság vezetőségi ülésén, vagy a pártszervezet taggyűlésén és az idősebb, tapasztaltabb testvér módjára segítenek a nehézségek elhárításában, a politikai munka megvitatásában. De ez a kapcsolat nem egyoldalú. A járásbeliek is meglátogatják a csepelieket. A legutóbb megtartott pártértekezletre is meghívták a járási pártbizottság képviselőit, akik a pártértekezleten felszólalva tájékoztatták a csepeli munkásokat a járás szövetkezeti mozgalmának helyzetéről és a gondokról, nehézségekről. Most ismét egy ilyen találkozásra került sor Csepelen. A járás vezetői látogattak el az ország egyik legnagyobb nehézipari központjába, hogy még szorosabbra fűzzék a munkásosztály és a parasztság szövetségét Mozi SZERDA december 1. SZÉKESFEHÉRVÁR Köztársaság: Amerika, Amerika I—II. Petőfi: Szökésben Alaroshegy: Éjszaka világa öreghegy: Idegen vér Adony: Saint Tropez-i csendőr Bakonycsernye: Ifjúság édes madara Bicske: Nehéz szerelem Bodaik: Volt egyszer egy Öregember Cece: Mit csinált felséged 3—5-ig? Csákvár: Betörő Peg: Hajrá, franciák! Enying: Folytassa, Kleo Ercsi: Robbanás Iszkaszentgyörgy: Láng az utcákon Kálóz: Háry János Kápolnásnyék: Színésznő szerelme Kisláng: Legénylakás Lajoskor Három: Minden megtörténhet Lepsény: Homoros földjén Lovasberény: Éjféli kaland Martonvásár: Cherbourgi esernyők Mezőfalva: Asszonyok faluja Mezőszílas: Matador j Mór: Bube szerelmese Nagykarácsony: Mandrin kapitány j Pákozd: Sóp Antonio j Perkáta: Nem i Polgárd*: Előttünk jártak Rácalmás: Kőszívű ember fiai I—IT. Ráckeresztúr: Limonádé Joe Sárbogárd: Üzletemberek Sárszentmiklós: Nyugtalan nyár Seregélyes: Muhtár, hozzám Fejér megyei I Hírlap • As élet Mostanában, gyakori eset, hogy megfosztják az otthonokat a virágtól, a legdrágább kincstől, a legtisztábban csengő dallamtól, a gyermekkacajtól. Miért ? — Négy hónappal ezelőtt a szülők ellenzése dacára kötöttünk házasságot — mondja a törékeny fiatalasszony. Anyósomnál lakunk. Hallani sem akar az unokáról. No meg mi is meg akarunk erősödni, anyagilag. Nem a gyerektől való félés és talán nem is az utána való vágyódás miatt küszködött könnyeivel. Inkább édesanyja figyelmeztető tanácsaira gondolt. Nem hallgatott rá akkor, most pedig mint életet hordozó anya felelőssége tudatában áll a bizottság előtt. — Akarok gyereket! Csak később — mentegetődzik. Sokan mondanak le a gyerekről olyanok, akik az élet értelmét másban, hamis, múló örömökben keresik. — Nekem két gyerekem lesz — mondta egyszerűen az egyik tizenkilenc éves lány. Nem azért döntöttem így, mert a népesedési témát ismerem, hanem mert testvér nélkül nőttem fel. Voltak és most is vannak jó barátnőim. De valahogy ez nem testvéri kapcsolat. Őszinteségben és egymás segítésében sem az. Én akkor is irigyeltem a szomszéd gyerekeket, amikor veszekedtek, amikor szüleik közibük csaptak. Jobban örültem a szobájukat díszítő szerényebb fenyőfának, mint ami az én szobámban csillogott. — Húgom és bátyám is van — mondta L. Ferenc. — Arra soha nem gondoltam, hogy nélkülük milyen lett volna otthonunk. Talán nem is igazi család az, ahol nincs két-három gyerek. Bátyám már nős. Sajnos válni készül. Pedig megvan mindenük, csak éppen a szöszi hajú hiányzik, amiről álmodik. Az óriás alvóbaba nem pótolja. Itthon, a szülői háznál érzi csak jól magát. Közöttünk. — Már én is csak úgy vagyok, hogy közöttük, testvéreim körében találom fel magam — vélekedik B. József. Ő nem szállt hajóra abban az időben, most az ötven év súlyos magányát viseli. De így van W. Teréz is. — Nem adtam életet, pedig éreztem arra elhivatottságot. Pótolni most már nagyon nehéz a mulasztást. — A rokon gyermekeknek átnyújtott ajándékokért az ölelés ugyan nekem szól, de tudom, hogy a szülők iránt érzett szeretet az más. Hiányzik saját gyermekeim szeretete... — Gyermek nélkül nagyon nehéz az élet. Egy idő múlva hiányzik valaki, aki rakoncátlankodik, aki elmozdítja az asztal csipkéjét, aki kilöttyenti a vizet a féltve őrzött szőnyegre, aki a nagyon unalmas, csendes hétköznapokat megzenésíti — vallja Sárközi Károlyné. — A mi otthonunk zajos. Két gyerekem van. Értük dolgozunk férjemmel együtt. — Én is érte dolgozom — szól szomorkásan H. Nándorné. — Sajnos egyes számban mondom. Elváltam férjemtől. Ivott és nem is volt ember. Most édesanyám, a kilenccsaládos anya neveli kislányomat, amíg én dolgozom. Csak az fáj neki, hogy egyedül, testvér nélkül nő fel a gyermek. — Testvérre minden gyermeknek szüksége van — mondja a háromcsaládos Bánki Sándorné, a VÖRGY Ságvári üzemének munkásasszonya. — Két műszakban dolgozom. Kértem ezt, mert így tudom ellenőrizni a kisebbik leckéjét. Közben én is tanulgatok. Betanított munkásból meóssá nőttem, mert segítettek vezetőim és munkatársaim. Ifjú József művezetőmnek is két gyermeke van, tudja mit jelent szülőnek lenni. A terhes anyák nálunk ülőmunkára, sorjázó gépre kerülnek... maga — Munkahelyemen a lehetőséghez képest segítenek, de másutt már nem igen veszik figyelembe állapotomat. — panaszolja a második gyermekét váró Cs. Jánosné. Az autóbuszok utasai, üzletek vásárlói elnézik, hogy tolakodjon, állva utazzon, sorba álljon a terhes anya. A múltkor két székesfehérvári vendéglátóipari üzlet kiszolgálóira panaszkodott egy terhes asszony, mert gesztenyepürét csak „ülő fogyasztásra"’ szolgáltak ki. De ülőhely nem volt, amikorra a másik helyen ugyanilyen választ kapott, addigra ideje nem volt az ülőfogyasztásra. Apróság, mégis bosszantó. Nők, jóllehet családanyák nem veszik figyelembe társuk helyzetét. Gyermekeinek dicsérgetése, az örömteli mosoly közepette fakadt sírva O. Istvánná mostohaság miatt. Vele az történt, hogy a havonkénti egyszeri konzultációkon nem vehetett részt szülés és az ezt követő szülési szabadság miatt. Igen ám! De a vizsgabizottság feltette a szemellenzőt, mikor bejelentkezett társaival együtt az évvégi számadásra. Lélektelenül, meg sem hallgatva a kétcsaládos anyát, csak a konzultációkról való hiányzást vette figyelembe. Szóhoz sem engedték jutni azt, aki ott görnyedt éjfélekig a tankönyvek felett, hogy ne maradjon le társaitól. Hazaküldtek. Egy másik anyát nehezen akartak visszafogadni munkakörébe, mert szülési szabadsága alatt lány helyettesítette, aki nem kényszerül otthonmaradásra, fizetésnélküli szabadságra gyermekbetegség idején. Hosszú utánjárás eredményeként, fellebbezések után került megfelelő helyre az anya. Nem a nyiladozó virág iránti szeretetet csökkentik az ilyen epizódok, de mély anyai érzések húrján fájó dallamot pendítenek. Erre nincs és nem is lehet magyarázat. Életet adó anyák és az élet hordozására hivatott asszonyok, lányok véleményéből kötöttünk csokrot az apró kis virágokról, akik nélkül szomorú lenne a világ. Érettük érdemes élni és dolgozni, mert az élet értelmét ők adják, a jövő nemzedéke bennük él. Németh Erzsébet A Tiszai Vegyikombinát ammónia üzeméből november 15-én örömmel közölték, hogy leszakították a naptár valamennyi hátralévő lapját, és a maguk részéről beléptek 1986-ba. Az ilyen hírre, hogy csaknem másfél hónappal hamarabb teljesítették az éves tervet, öreg, rangos üzemeknél is felfigyel az ember, hát még ha olyan fiatal óriásról van szó, mint a gyors iramban fejlődő magyar vegyipar együk jelentős központja, a Borsod megye Tiszapalkonya és Tiszaszederkény községeket egymáshoz ölelő új kombinát. Igen, fiatal óriás második ötéves tervünk szülötte. Igen, óriás, amelynek méreteit, kapacitását milliárdos beruházással alakították ki. A kimagasló termelési eredmény az, hogy a 83 430 tonna ammóniát idő előtt bocsátották a népgazdaság rendelkezésére, az átadási ünnepség méltó köszöntésére. Jóllehet, de facto már tavaly november 7-én megkezdődött a fő termék, a műtrágya gyártása, csak most, több mint egy év múltán került sor a de jure beiktatására. Kétségtelenül sokáig tartott a próba, ez azonban korántsem vet rossz fényt a gyárkomplexumra. Nem műszaki hibák, tervezési melléfogások, előre nem látható, hirtelen fellépett gondok tolták-halasztották az ünnepi átadás-átvétel napját, hanem a milliárdok, a népgazdasági érdekek megkövetelte körültekintés, lelkiismeretesség, megfontoltság és pontosság. Éppen a mintaszerű beruházás, amelynek tapasztalatai közgazdasági, szervezéstudományi elemzést és összegezést kívánnak, hogy újabb jelentős elképzeléseink megvalósításánál alkalmazhassuk, hasznosíthassuk azokat. A határidők be nem tartását, a folytonos módosításokat többször tapasztalhattuk, s ezért hajlamosak vagyunk csodának tekinteni a TVK-nál érvényesült beruházási pedantériát. Holott nem az, hanem az összehangolt munka eredménye. A több objektumból álló gyárat szovjet tervdokumentációk felhasználásával, előregyártott elemekből építették. Az üzemcsarnokok hazai gyárépítésünk remekei, gyönyörű látványt nyújtanak, a finom, ízléses megoldások, esztétikailag széppé teszik őket. A gépek és a berendezések nagy részét a Szovjetunió szállította, s ott sajátította el 150 dolgozó a mesterséget is. Mire megkezdték az első üzempróbát, elegendő szakmunkás volt. Az alapanyagul szolgáló földgáz Romániából áramlik ide, sokszáz kilométer hosszú csöveken, a közeli Sajószögeden pedig felépítették a kooperációs fogadó állomást, a Szovjetunióból érkező villamosenergiának. Egyszóval: a szocialista együttműködés szép példáját is szolgáltatja a Tiszai Vegyikombinát. A döntő termék, amiért a TVK elsősorban épült: a műtrágya. Próbagyártása kitűnően sikerült, a remélt 40 000 helyett 49 500 tonnát adott 1964 november 7-től az elmúlt esztendő végéig. Erre az évre 300 ezer tonnát írt elő a terv, 20,5 százalék nitrogéntartalommal. Hamarosan közölhetik a gyár vezetői, hogy ebből a termékből is eleget tettek kötelességüknek. A számadatból kitűnik, hogy az ország legnagyobb műtrágyagyáráról van szó, amelynek építési költsége csaknem eléri a három milliárdot A beruházást szabályozó s irányító egészséges elveket akarja továbbra is követni a termelő üzem. Huszár Andor igazgató rendkívül nagy megbecsüléssel és elismeréssel szólt a beruházást irányító dr. Fodor György igazgató és dr. Keresztes Mátyás főmérnök fáradhatatlan munkájáról, áldozatkészségéről, nemkülönben a sok ezer építőmunkás, a többszáz szovjet szerelő és a kitűnően összeforrtan, nagy képességű műszaki gárda gazdag alkotó teljesítményéről. Egy új Szederkény is kinőtt a földből. Éppolyann friss, kedves, fiatalos, mint az üzem, amelytől szép, természetes határ, zöldövezeti erdősáv választja el. Attól is fiatalos, hogy az átlagos életkor 25 év körül van. Holnapjuk, jövőjük van itt a fiataloknak, akárcsak a gyárnak, amelynek továbbfejlesztésére — bővítik a műtrágyagyárat, modernizálják a műtrágya csomagolását, felépül a polietilén üzent — népgazdaságunk nagy gondot fordít. Sok minden együtt van már az új városban és még sok minden hiányzik, aminek megépítése lüktetőbbé, elevenebbé varázsolja majd életét. Van már szép üzletsor, temérdek jól megkonstruált új lakás, de még mindig sok minden kell. Ezen a tájon, nem is oly régen, elhanyagolt rétek, mocsarak, foltok, rendezetlen belvizek húzódtak, ma pedig már a tiszaszederkényi lokálpatriotizmus megjelenéséről szólhatunk. Ami e kettő között, a tegnapi hősi indulás s az 1965. évi hivatalos átadási ünnepség között feszül: megragadóaza szép fejezet dolgozó népünk szabad életének történetéből Sárközi Andor Második ötéves tervünk szülöttek a Tiszai Vegyikesrbinál A TVK távlati képe, előtérben a recirkulációs vízhűtők. A műtrágyát papírzsákokba csomagolják. Világos, korszerű üzemrész. (MTI fotók — Mező Sándor, Kovács László és Birgés Árpád felvételei!