Fejér Megyei Hírlap, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

Szerda, 1965. december 1. Patronálok Még a mezőgazdaság átszer­vezésének idején alakult a kapcsolat a sárbogárdi járás szövetkezeti gazdasági és a Csepeli Vas- és Fémművek dolgozói között. Ez a kapcso­lat azóta sem szűnt meg, sőt tovább erősödött. A vas- és fémművek üzemei a legnehe­zebb időszakban vállalták egy­­egy sárbogárdi, járásbeli tsz patronálását. A mezőkomáro­mi szövetkezeti gazdák a Vö­rös Csepelnek nevezték el gazdaságukat. Az üzemek vezetői és a fi­zikai dolgozók gyakran járnak a gazdaságokba és segítenek ott, ahol erre szükség van, nemcsak anyaggal, hanem egyéb módon is. Részt vesznek egy-egy gazdaság vezetőségi ülésén, vagy a pártszervezet­­ taggyűlésén és az idősebb, ta­­­­pasztaltabb testvér módjára segítenek a nehézségek elhá­rításában, a politikai munka megvitatásában. De ez a kapcsolat nem egy­oldalú. A járásbeliek is meg­látogatják a csepelieket. A legutóbb megtartott pártérte­kezletre is meghívták a járási pártbizottság képviselőit, akik a pártértekezleten felszólalva tájékoztatták a csepeli mun­kásokat a járás szövetkezeti mozgalmának helyzetéről és a gondokról, nehézségekről. Most ismét egy ilyen találkozásra került sor Csepelen. A járás vezetői látogattak el az ország egyik legnagyobb nehézipari központjába, hogy még szoro­sabbra fűzzék a munkásosz­tály és a parasztság szövet­ségét­ Mozi SZERDA december 1. SZÉKESFEHÉRVÁR Köztársaság: Amerika, Amerika I—II. Petőfi: Szökésben Alaroshegy: Éjszaka világa öreghegy: Idegen vér Adony: Saint Tropez-i csendőr Bakonycsernye: Ifjúság édes madara Bicske: Nehéz szerelem Boda­ik: Volt egyszer egy Öregember Cece: Mit csinált felséged 3—5-ig? Csákvár: Betörő Peg: Hajrá, franciák! Enying: Folytassa, Kleo Ercsi: Robbanás Iszkaszentgyörgy: Láng az utcákon Kálóz: Háry János Kápolnásnyék: Színésznő szerelme Kisláng: Legénylakás Lajoskor H­árom: Minden megtörténhet Lepsény: Homoros földjén Lovasberény: Éjféli kalan­d Martonvásár: Cherbourgi esernyők Mezőfalva: Asszonyok faluja Mezőszílas: Matador j Mór: Bube szerelmese­­ Nagykarácsony: Mandrin kapitány j Pákozd: S­óp Antonio j Perkáta: Nem i Polgárd*: Előttünk jártak Rácalmás: Kőszívű ember fiai I—IT. Ráckeresztúr: Limonádé Joe Sárbogárd: Üzletemberek Sárszentmiklós: Nyugtalan nyár Seregélyes: Muhtár, hozzám Fejér megyei I­ Hírlap •­ As élet Mostanában, gyakori eset, hogy megfosztják az ottho­nokat a virágtól, a legdrá­gább kincstől, a legtisztáb­ban csengő dallamtól, a gyermekkacajtól. Miért ? — Négy hónappal ezelőtt a szülők ellenzése dacára kötöttünk házasságot — mondja a törékeny­­ fiatal­­asszony. Anyósomnál la­kunk. Hallani sem akar az unokáról. No meg mi is meg akarunk erősödni, anyagilag. Nem a gyerektől való fé­­lés és talán nem is az utá­na való vágyódás miatt küszködött könnyeivel. In­kább édesanyja figyelmezte­tő tanácsaira gondolt. Nem hallgatott rá akkor, most pe­dig mint életet hordozó anya felelőssége tudatában áll a bizottság előtt. — Akarok gyereket! Csak később — mentegetődzik. Sokan mondanak le a gyerekről olyanok, akik az élet értelmét másban, hamis, múló örömökben keresik. — Nekem két gyerekem lesz — mondta egyszerűen az egyik tizenkilenc éves lány. Nem azért döntöttem így, mert a népesedési té­mát ismerem, hanem mert testvér nélkül nőttem fel. Voltak és most is vannak jó barátnőim. De valahogy ez nem testvéri kapcsolat. Őszinteségben és egymás se­gítésében sem az. Én akkor is irigyeltem a szomszéd gyerekeket, amikor vesze­kedtek, amikor szüleik közi­bük csaptak. Jobban örül­tem a szobájukat díszítő szerényebb fenyőfának, mint ami az én szobámban csil­logott. — Húgom és bátyám is van — mondta L. Ferenc. — Arra soha nem gondol­tam, hogy nélkülük milyen lett volna otthonunk. Ta­lán nem is igazi család az, ahol nincs két-három gye­rek. Bátyám már nős. Saj­nos válni készül. Pedig megvan mindenük, csak ép­pen a szöszi hajú hiányzik, amiről álmodik. Az óriás alvóbaba nem pótolja. Itt­hon, a szülői háznál érzi csak jól magát. Közöttünk. — Már én is csak úgy va­gyok, hogy közöttük, test­véreim körében találom fel magam — vélekedik B. Jó­zsef. Ő nem szállt hajóra abban az időben, most az ötven év súlyos magányát viseli. De így van W. Teréz is. — Nem adtam életet, pe­dig éreztem arra elhivatott­ságot. Pótolni most már nagyon nehéz a mulasztást. — A rokon gyermekeknek átnyújtott ajándékokért az ölelés ugyan nekem szól, de tudom, hogy a szülők iránt érzett szeretet az más. Hiányzik saját gyermekeim szeretete... — Gyermek nélkül na­gyon nehéz az élet. Egy idő múlva hiányzik valaki, aki rakoncátlankodik, aki el­mozdítja az asztal csipkéjét, aki kilöttyenti a vizet a féltve őrzött szőnyegre, aki a nagyon unalmas, csendes hétköznapokat megzenésíti — vallja Sárközi Károlyné. — A mi otthonunk zajos. Két gyerekem van. Értük dolgozunk férjemmel együtt. — Én is érte dolgozom — szól szomorkásan H. Nán­­dorné. — Sajnos egyes számban mondom. Elváltam férjemtől. Ivott és nem is volt ember. Most édes­anyám, a kilenccsaládos anya neveli kislányomat, amíg én dolgozom. Csak az fáj neki, hogy egyedül, test­vér nélkül nő fel a gyermek. — Testvérre minden gyer­meknek szüksége van — mondja a háromcsaládos Bánki Sándorné, a VÖRGY Ságvári üzemének munkás­asszonya. — Két műszakban dolgo­zom. Kértem ezt, mert így tudom ellenőrizni a kisebbik leckéjét. Közben én is ta­nulgatok. Betanított mun­kásból meóssá nőttem, mert segítettek vezetőim és mun­katársaim. Ifjú József műve­zetőmnek is két gyermeke van, tudja mit jelent szü­lőnek lenni. A terhes anyák nálunk ülőmunkára, sorjázó gépre kerülnek... m­aga — Munkahelyemen a le­hetőséghez képest segítenek, de másutt már nem igen veszik figyelembe állapoto­mat. — panaszolja a máso­dik gyermekét váró Cs. Já­­nosné. Az autóbuszok utasai, üz­letek vásárlói elnézik, hogy tolakodjon, állva utazzon, sorba álljon a terhes anya. A múltkor két székesfe­hérvári vendéglátóipari üzlet kiszolgálóira panaszkodott egy terhes asszony, mert gesztenyepürét csak „ülő fogyasztásra"’ szolgáltak ki. De ülőhely nem volt, ami­korra a másik helyen ugyan­ilyen választ kapott, addigra ideje nem volt az ülőfo­­gyasztásra. Apróság, mégis bosszantó. Nők, jóllehet családanyák nem veszik figyelembe tár­suk helyzetét. Gyermekeinek dicsérgeté­­se, az örömteli mosoly köze­pette fakadt sírva O. István­ná mostohaság miatt. Vele az történt, hogy a havon­kénti egyszeri konzultáció­kon nem vehetett részt szü­lés és az ezt követő szülési szabadság miatt. Igen ám! De a vizsgabizottság feltette a szemellenzőt, mikor beje­lentkezett társaival együtt az évvégi számadásra. L­é­­lektelenül, meg sem hall­gatva a kétcsaládos anyát, csak a konzultációkról való hiányzást vette figyelembe. Szóhoz sem engedték jutni azt, aki ott görnyedt éjfé­lekig a tankönyvek felett, hogy ne maradjon le társai­tól. Hazaküldtek. Egy másik anyát nehezen akartak visszafogadni mun­kakörébe, mert szülési sza­badsága alatt lány helyette­sítette, aki nem kényszerül otthonmaradásra, fizetésnél­küli szabadságra gyermek­­betegség idején. Hosszú utánjárás eredményeként, fellebbezések után került megfelelő helyre az anya. Nem a nyiladozó virág iránti szeretetet csökkentik az ilyen epizódok, de mély anyai érzések húrján fájó dallamot pendítenek. Erre nincs és nem is lehet ma­gyarázat. Életet adó anyák és az élet hordozására hivatott asszo­nyok, lányok véleményéből kötöttünk csokrot az apró kis virágokról, akik nélkül szomorú lenne a világ. Éret­tük érdemes élni és dolgoz­ni, mert az élet értelmét ők adják, a jövő nemzedéke bennük él. Németh Erzsébet A Tiszai Vegyikombinát ammónia üzeméből novem­ber 15-én örömmel közölték, hogy leszakították a naptár valamennyi hátralévő lapját, és a maguk részéről belép­tek 1986-ba. Az ilyen hírre, hogy csak­nem másfél hónappal hama­rabb teljesítették az éves tervet, öreg, rangos üzemek­nél is felfigyel az ember, hát még ha olyan fiatal óri­ásról van szó, mint a gyors iramban fejlődő magyar vegyipar együk jelentős köz­pontja, a Borsod megye Ti­­szapalkonya és Tiszaszeder­­kény községeket egymáshoz ölelő új kombinát. Igen, fiatal óriás második ötéves tervünk szülötte. Igen, óriás, amelynek mére­teit, kapacitását milliárdos beruházással alakították ki. A kimagasló termelési ered­mény az, hogy a 83 430 tonna am­móniát idő előtt bocsátották a népgazdaság rendelkezé­sére, az átadási ünnepség méltó köszöntésére. Jóllehet, de facto már tavaly no­vember 7-én megkezdődött a fő termék, a műtrágya gyártása, csak most, több mint egy év múltán került sor a de jure beiktatásá­ra. Kétségtelenül sokáig tar­tott a próba, ez azonban korántsem vet rossz fényt a gyárkomplexumra. Nem mű­szaki hibák, tervezési mellé­fogások, előre nem látható, hirtelen fellépett gondok tolták-halasztották az ünnepi átadás-átvétel napját, hanem a milliárdok, a népgazdasá­gi érdekek megkövetelte kö­rültekintés, lelkiismeretes­ség, megfontoltság és pon­tosság. Éppen a mintaszerű beruházás, amelynek tapasz­talatai közgazdasági, szerve­zéstudományi elemzést és összegezést kívánnak, hogy újabb jelentős elképzelése­ink megvalósításánál alkal­mazhassuk, hasznosíthassuk azokat. A határidők be nem tartását, a folytonos módosí­tásokat többször tapasztal­hattuk, s ezért hajlamosak vagyunk csodának tekinteni a TVK-nál érvényesült be­ruházási pedantériát. Holott nem az, hanem­­ az össze­hangolt munka eredménye. A több objektumból álló gyárat szovjet tervdokumen­tációk felhasználásával, elő­regyártott elemekből építet­ték. Az üzemcsarnokok ha­zai gyárépítésünk remekei, gyönyörű látványt nyújta­nak, a finom, ízléses meg­oldások, esztétikailag széppé teszik őket. A gépek és a berendezések nagy részét a Szovjetunió szállította, s ott sajátította el 150 dolgozó a mesterséget is. Mire meg­kezdték az első üzempró­bát, elegendő szakmunkás volt. Az alapanyagul szol­gáló földgáz Romániából áramlik ide, sokszáz kilo­méter hosszú csöveken, a közeli Sajószögeden pedig felépítették a kooperációs fogadó állomást, a Szovjet­unióból érkező villamos­energiának. Egyszóval: a szocialista együttműköd­és szép példáját is szolgáltatja a Tiszai Ve­gyikombinát. A döntő termék, amiért a TVK elsősorban épült: a mű­trágya. Próbagyártása kitű­nően sikerült, a remélt 40 000 helyett 49 500 tonnát adott 1964 november 7-től az el­múlt esztendő végéig. Erre az évre 300 ezer tonnát írt elő a terv, 20,5 százalék nitrogéntartalommal. Hama­rosan közölhetik a gyár ve­zetői, hogy ebből a termék­ből is eleget tettek köteles­ségüknek. A számadatból ki­tűnik, hogy az ország legnagyobb műtrágyagyáráról van szó, amelynek építési költsége csaknem eléri a há­rom milliárdot A beruházást szabályozó s irányító egészséges elveket akarja továbbra is követni a termelő üzem. Huszár An­dor igazgató rendkívül nagy megbecsüléssel és elismerés­sel szólt a beruházást irá­nyító dr. Fodor György igaz­gató és dr. Keresztes Mátyás főmérnök fáradhatatlan mun­kájáról, áldozatkészségéről, nemkülönben a sok ezer építőmunkás, a többszáz szovjet szerelő és a kitűnő­en összeforrtan, nagy képes­ségű műszaki gárda gazdag alkotó teljesítményéről. Egy új Szederkény is ki­nőtt a földből. Éppolyann friss, kedves, fiatalos, mint az üzem, amelytől szép, ter­mészetes határ, zöldövezeti erdősáv választja el. Attól is fiatalos, hogy az átlagos életkor 25 év körül van. Holnapjuk, jövőjük van itt a fiataloknak, akárcsak a­ gyárnak, amelynek tovább­fejlesztésére — bővítik a műtrágyagyárat, modernizál­ják a műtrágya csomagolá­sát, felépül a polietilén üzent — népgazdaságunk nagy gondot fordít. Sok minden együtt van már az új városban és még sok minden hiány­zik, aminek megépítése lük­tetőbbé, elevenebbé vará­zsolja majd életét. Van már szép üzletsor, temérdek jól megkonstruált új lakás, de még mindig sok minden kell. Ezen a tájon, nem is oly régen, elhanyagolt rétek, mocsarak, foltok, rendezet­len belvizek húzódtak, ma pedig már a tiszaszederké­­nyi lokálpatriotizmus meg­jelenéséről szólhatunk. Ami e kettő között, a tegnapi hő­si indulás s az 1965. évi hi­vatalos átadási ünnepség kö­­zött feszül: megragadóaza szép fejezet dolgozó népünk szabad életének történeté­ből Sárközi Andor Második ötéves tervünk szülöttek a Tiszai Vegyikes­rbinál A TVK távlati képe, előtérben a recirkulációs vízhűtők. A műtrágyát papírzsákokba csomagolják. Világos, korszerű üzemrész. (MTI fotók — Mező Sándor, Kovács László és Birgés Árpád felvételei!

Next