Fejér Megyei Hírlap, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Szombat, 1966. január X. Már hagyományossá válik, hogy új esztendő fordulóján a megyei pártbizottság első titkárától és a megyei tanács vb elnökétől kérünk választ az óesztendő dolgairól, a jövő feladatairól. Az idei évben is hasonlóak a kérdések, csak a visszapillantás hosszabb távú, hiszen a távozó 1960-as esztendő második ötéves tervünk záró éve is. Ezzel kapcsolatos első kérdésünk is. Kérdés: — Hogyan alakult megyénk fejlődése a második ötéves tervben? Melyek a lényegesebb változások? Bujdosó Imre: — Eredményesen zárult az ötéves terv. Jelentősen fejlődött a megye ipara és közlekedése, a termelés növekedése forint értékben mintegy évi 20 százalék. Megyénk részesedése az ország beruházásaiból évente 4,6 százalék. A legnagyobb arányú az iparra fordított összeg, melynek segítségével az elmaradott agrár megye, iparilag fejlett megyévé vátozott. Gyors ütemben nőtt a híradástechnika, az alumíniumipar, a vaskohászat, a szerszámgépgyártás, és az építőanyag ipar. Jelentősen növekedett a könnyű- és szolgáltató ipari kapacitás, de a növekedés üteme jóval alacsonyabb a nehéziparénál. A több mint 36 000 ipari munkás 90 százaléka a minisztériumi iparban tevékenykedik. Érdekes, hogy 1963-ban az ország bauxitbányászatának 31,7 százalékát megyénk adta, a Székesfehérvári Könnyűfémmű pedig az ország ötvözetlen, hidegen hengerelt alumíniumlemez és szalagtermelésének 60 százalékát termeli. Jelentős a szerepe az ország termelésében a Dunai Vasműnek, a Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyárának, a bálinkai és pusztavémi szénbányáknak, az Ikarus és a SZIM fehérvári gyáregységeinek. A négy állami építőipari vállalat és a tíz építőipari ktsz a második ötéves tervben, különösen annak első három évében, különböző okok miatt, nem tudta kielégíteni a jelentkező igényeket Viszont a dunaújvárosi panelüzem jelentősen segíti, hogy a korszerű technológiával gyorsuljon az építés. Az állami helyiipari vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek termelése is növekedett A lakossági javító-, szolgáltató tevékenység értéke 1965-ben mintegy 214 millió. A kommunális beruházásokon belül a lakásépítkezések dominálnak, öt év alatt 4479 állami, illetve szövetkezeti lakás épült fel a két városban és Móron, Sárbogárdon, Kincsesbányán. A lakosság növekvő jövedelmének egyik bizonyítéka az is, hogy állami hitellel és saját erőből 7260 lakás létesült 1960 óta a városi és községi ivóvízhálózat 25 km-rel bővült, négy év alatt hét község kapott törpevízművet A fejlődést bizonyítja, hogy megnőtt a kereskedelmi forgalom. A megyénk iránti növekvő érdeklődést tanúsítja az is, hogy évente átlag 100 ezer fő érkezik hozzánk, közülük 2000 külföldi. Kérdés: " Az elmúlt egy év alatt több fontos határozati intézkedés született a gazdasági és társadalmi életünket illetően. Milyen szerepük volt ezeknek, hol tartunk megvalósításukban? Juhász János: — Gondokkal tel évet hidunk magunk mögött, de talán ebből is fakad, hogy a körültekintőbb, lelkiismeretesebb munka nyomán sikeres évet zárhatunk. Dolgaink alakulásában nagy szerepe volt a gazdasági, pártés a társadalmi szervek közreműködésének. Ennek nagyon lényeges vonását láttam kialakulóban : a feladatok kijelölése egyre jobban találkozott a dolgozók tettrekészségével, s mindkét oldalon erősödött ki fellépés az itten feltalálható gátló nézetek és magatartás «»én. Az 1964. december 11-i határozat sorsáról ie szélni kell. Ez a dokumentum élővé vált, áthatotta egész éves tevékenységünket. Bár kezdetben eltelt egy kis idő ennek megértésével é rtleg kellett küzdeni az olyan nézettel is, mely korábban nagyon gyorsan feledésbe merített egy-egy határozatot — utána mégis széleskörű aktivitás bontakozott ki. Amniben, s amennyit előrejutottunk, annak köszönhetjük, hogy sikerült a gazdasági és politikai vezetés között megosztani a feladatokat, illetve a kettő jó összhangját kialakítani. Természetesen egy év nem mindenben hozhatott még eredményt Azt hiszem ez azt is bizonyítja, hogy egy-egy határozat élettartama sem csupán hetekre szól. Miben mutatkoznak meg gondjaink? Nem csökkent a kívánt mértékben az élő is a holt munkával való takarékoskodás. Viszonylag keveset javult a készletek felhasználása. És nagyon sokat kell tenni még mindenütt azért, hogy elmondhassuk: takarékosan gazdálkodunk. Nem szeretnék elmarasz■tetai senkit, de hadd jegyezzem meg: nem kierném, hogy bárki is nyugodtan szívére tekerné a kezét s kijelenthetné: jobban már nem lehet a munkát szervezni, és a célok érdekében mozgósítani. Kérdés: — A növekvő aktivitás valóban szembetűnő. Hogyan értékeli a vezető szervek tevékenységét? Juhász János: — Elválaszthatatlan volt a decemberi határozat sorsától az, hogy előtérbe ne kerüljön a vezetés színvonala. Pártbizottságaink és alapszervezeti vezetőségeink figyelmét ez a kérdés sem kerülte el. Ennek tulajdoníthatom, hogy többségük helyesen találta meg feladatait mind a szervezés, mind az ellenőrzés területén. Megelégedéssel kell megállapítanom, hogy a társszervek is jobban tevékenykedtek. Erősödött a KISZ-fiatalok részvétele pl. a korszerű technológia alkalmazásában, közreműködése a gyártmányfejlesztésben. Nem és dolgot mondok, de ismét emlékeztetni szeretnék arra, hogy ez a korosztály bátran, új módon viszonyul feladatainkhoz, hiszen azt a hallatlan nagy előnyt élvezi, hogy őket nem húzza vissza a régi, nem köti őket a megszokás, keresik az újat. Hiba lenne ebben a törekvésben nem meglátni a pozitívumokat, s arra nem alapozni. Szakszervezeteink aktivitása is hatékonyan segítette a decemberi határozat érvényesülését. Mind jobban kezdenek a termelés gazdáivá válni. A dolgozók körében nőtt a megbecsülésük a bérkérdések terén tett intékedések nyomán s a Munkatörvénykönyv módosítása idején. Úgy hiszem, egyetértenek velem abban, amikor megjegyzem, hogy a munkahelyek ellenőrzése még mindig gyenge pontja tevékenységüknek. Elsősorban a hatékonysággal nem lehetünk megelégedve. A 15 halálos üzemi baleset s a 3 napon túl gyógyuló balesetek óraszáma ebben az évben is 46 ezer műszaki kiesést okozott. S még egy dolgot: sok a vitánk mostanában egyes gazdasági vezetőkkel az indokolatlan túlóráztatás miatt. Ezzel nem tudunk és nem fogunk egyetérteni. A szakszervezettel együtt a jövőben is figyelemmel kísérjük a túlórák alakulását Kérdés: — A decemberek most már, hogy úgy nevezzük „az össznépi gondolkodás” időszakai lettek hazánkban. A múlt évi határozatot lényegében tovább fejleszti a Központi Bizottság idei decemberi határozata és a kormány bér- és árintézkedései. Hogyan látja Juhász elvtárs az új évet, melyben egyúttal a III. ötéves tervet indítjuk? Juhász János: — Nem kis dolgot vállaltunk, de nem is erőnket meghaladó feladatok várnak ránk. A célok megvalósítása nem lesz könnyű. Azt kell most mindenkinek megérteni, széles körben megértetni, hogy ez az a történelmi időszak, amikor a két tábor közötti ideológiai, politikai, gazdasági harc során eldől: ki kit győz le, illetve ki tud többet, jobbat produkálni. Nincs az életnek olyan területe, ahol ezt figyelmen kívül hagyhatnánk. Ha valaha kellett, most különösképpen nagy szükség van mindenki helytállására. Ez a társadalmi rend emelt fel bennünket a jelenlegi szintre. A most foganatosított intézkedésekben — még ha átmenetileg szerényebb életmódra is késztetnek egyes embereket — van az előrelépés, a jövő kulcsa. Kérdés: — A Politikai Bizottság szeptemberben értékelte megyénk helyzetét. Milyen határozat született ezzel kapcsolatosan? Juhász János: — A Politikai Bizottság határozata megerősített minket eddigi tevékenységünkben. Feladatul jelölte meg az ipar, építőipar, a közlekedés, a mezőgazdaságnak a meglévő bázisokon való továbbfejlesztését. Röviden fogalmazva központi feladatunk a termelékenység hatékonyságának fokozása s az export olyan értelmű növelése, hogy az import hányad egyidőben csökkenjen. Ez a határozat sem egy évre szól. A benne foglaltak ugyan egybe esnek a decemberi határozattal, mégis sajátosak. Fejér megyeiek. Ezért elsőként most a megvalósítás módozatait dolgozzuk ki egyes területekre. Kijelöljük, melyek az állami, melyek a társadalmi és a pártszervek feladatai. Bízunk nagyon az ilyen értelmű társadalmi munkamegosztás eredményességében. Kérdés: — A harmadik ötéves terv számai még nem ismertek. 1966-ra vonatkozó célkitűzések közül néhányat nyilvánosságra hozhatnánk-e itt? Juhász János: — Nem a teljesség igényével említem meg, hogy például a VTRGY és a Közúti Üzemi Vállalat azonos tervszámokkal indítja az új esztendőt. A Dunai Vasmű megközelítően 5 százalékkal emelt tervvel kezd. Az építőiparban 8—10, másutt 8—30 százalékos növekedést kívánunk elérni 1966-ban. Beruházásaink 1,8 milliárd forintnál valamivel többnek ígérkeznek. Megjegyzem, hogy vállalataink eszközbővítése lényeges mértékben ezt nem követi. Csakis a szervezettebb munka, a meglévő berendezések jobb kihasználása segíthet eredményhez. Kérdés: — Miben látja az 1966-os év alapvető feladatait? Juhász János: — Összegezve az alábbiakban: a folyamatos termelésben (a hajrá helyett), a műszaki fejlesztés gyorsításában, eredményességében, az ösztönző bérezésben, a közgazdasági szemlélet formálódásában, elsősorban vezetői szinten. Lényegében ismét csak visszatérek ide: az 1964. és 65-ös decemberi határozatok megvalósításában. Egy dolgot tennék ehhez azonban. Sok szó esett már róla gazdasági vezetők körében, hogy „ha nagyobb önállóságom lenne”, „ha szabad kezet kaphatnék, majd megmutatnám ...” és így tovább. Nos, kormányunk most folyamatosan megadja ehhez a lehetőségeket. Előttünk is ismertek az említett kifakadások indokai. Csupán emlékeztetni akarok rá: ezzel a lehetőséggel jól élni sem könnyebb feladat. Sok olyan gond is a gazdasági vezetőre hárul ezentúl, amit eddig a felsőbb szervek intéztek. Jól dönteni majd a kérdésekben nagy felelősséget jelent, hiszen ez jól vagy rosszul kihat a vállalat évi munkájára. Nincs idő és hely ennek részletes kifejtésére most, csupán arra hívnám fel a figyelmet még: következetesen éljenek azzal a lehetőséggel, hogy terveiket ismertessék, beszéljék meg a dolgozókkal, a szocialista brigádokkal összhangban, együtt cselekedjenek. És még egy: ipari üzemeink szellemi kapacitása nagy. Ezt ne zárják gyáraik, üzemeik kapui mögé. Kooperáljanak! Kérdés: — A mezőgazdaság fejlődését milyen főbb adatok, tényezők jellemzik? Bujdosó Imre: — Az ötéves terv a már termelőszövetkezeti útra lépett közös gazdaságok tevékenységének tükre. A termelés fejlesztésére egymilliárd forintot ruháztunk be. Jelentősen javult a termelőszövetkezeteknél a szakember ellátás és a szakmai vezetés. Az idén 15,3 mázsás holdankénti búzatermést takarítottunk be (14,9 mázsa a termelőszövetkezetek, és 17,2 mázsa az állami gazdaságok átlaga). A kukoricából 19 mázsa májusi morzsolttal számolunk holdanként A termelőszövetkezetek állatállománya is növekedett, a szarvasmarha állomány 27 százalékkal, a sertésállomány 75 százalékkal nőtt. 1961-hez viszonyítva mintegy 40 százalékkal emelkedett az állami felvásárlás, a sertésfelvásárlás ez idő alatt majdnem megháromszorozódott, a vágóbaromfi felvásárlás több mint négyszerese, a tejfelvásárlás pedig kétszerese az 1960. évinek. Gondot okoz, hogy a tagság 54 százaléka 55 éven felüli. Visszatérő probléma a szemestakarmány hiány és nagy gondot jelent, hogy a kombájnpark fele B 62-es típus. Kérdés: — Ezzel összefüggően két kérdés merül fel. Az egyik: a múlt évi nyilatkozatokban szó volt a mezőgazdasági dolgozók jövedelmének 1965-ben várható átlagos 600 Ft-os növekedéséről. Mit ígér az idei zárszámadás? A másik: vita folyt az elmúlt hetekben a takarmánykeverő üzeikek létesítéséről. Történt-e ebben állásfoglalás? Juhász János: — A zárszámadások előkészítése most folyik. Az első kérdésre a választ mégis megadhatom már: a tervezettnek jóval felette lesz termelőszövetkezeti parasztságunk jövedelme. Az egy dolgozó tsz-tagra jutó jövedelem mértéke a múlt évben 14 931 forint volt, 1965-ben pedig megközelíti, eléri a 16 000 forintot. A másik kérdésben a helyzet a következő: a Politikai Bizottság határozata erősített meg bennünket abban a törekvésben, hogy kísérletként, arra alkalmas szövetkezeti gazdaságban létrehozzuk a takarmánykeverést. Ezek közül kettő már üzemel. A vitáról szólva csak annyit: az új nem mindig talál megértésre. Néha harcolni is kell a régi szemlélettel. Kérdés: — Hogyan fejlődött egészségügyünk, közoktatásunk, kulturális életünk? Bujdosó Imre: — A második ötéves tervben végrehajtott nagy ipari fejlesztéssel, valamint a mezőgazdaság szocialista átszervezésével az egészségügyi ellátás és a művelődésügy is jelentősen fejlődött. Enyingen területi rendelőintézet, Móron a kórházzal együtt új rendelőintézet létesült, Sárbogárdon ideiglenes járási rendelőintézetet hoztunk létre, az idén pedig felavattuk a 450 ágyas dunaújvárosi kórházat. Felújítottuk a székesfehérvári megyei rendelőintézetet. Móron új vérellátó állomás épült, javult a megye közegészségügyi, járványügyi helyzete, 10 milliós költséggel felépült az új KÖJÁLL, melybe a jövő év elején költöznek. Az alsófokú oktatás fejlesztésében is jelentős az előrelépés. Az osztott iskolák számát az 1961. évi 91-ről 106-ra emeltük, a körzeti iskolahálózat kiépítésével 62 kis településről 3500 felsőtagozatos tanuló jár be az osztott körzeti iskolába. Megnövekedett a továbbtanulási igény, jelentős eredmények születtek a tanügyi reformok végrehajtásából. Jelenleg már közel annyi felnőtt tanul, mint iskoláskorú. Az ötéves terv időszakában úgyszólván , teljesen kiépült megyénk művelődési intézményhálózata. A megyei művelődési házhoz kapcsolódik 3 járási, 6 városi és 79 községi művelődési otthon, a mozi mindöszsze csak két községből hiányzik. Négy év alatt a kommunális feladatok megoldására 130 millió forintot fordítottunk, • a társadalmi munka összege az 1961. évi 14,5 millió forinttal szemben a múlt év végén meghaladta a 17 millió forintot, négy év alatt pedig összesen 53,8 millió forint volt. Befejezésül még néhány gondolatról esett szó, többek között a megyében jelentős eredményekre visszatekintő társadalmi munka helyzetéről is szót váltottunk a megyei pártbizottság első titkárával, s a megyei tanács elnökével. Juhász János: — Az 1965-ös év nagyon szerény esztendőnek indult. Mégis, olyan fontos létesítmények elkészülésének évét tudjuk magunk mögött, mely társadalmi rendünk nagyszerűségének bizonyítéka. Elkészült — a már említetteken kívül — a Vasmű Hideghengerműve, a fehérvári gyógyszertári decentrum, a nagyvenyimi „tojásgyár”, a jánosmajori és a kiscséri baromfikombinátok mellett még sok más. Ezek a nagy dolgok. Életünket azonban mindenütt áthatja a szorgos, a mind szebbet akaró társadalmi munkások közreműködése is. Ez az év nem volt a nagy, látványos dolgok éve, mégis , megyeszerte szépült a falvak és a városok arculata. Egy dolgot kell a jövőre vonatkozóan tanulságként megemlíteni. A társadalmi munka aktivitása, eredményessége mindig azon múlik; célkitűzéseink találkoznak-e a tömegek igényével. Ahol valamire nincs társadalmi igény s ráadásul hiányzik még a szakirányítás is . ott nem lehet eredményt várni. Az új évben célul tűzött, társadalmi szinten megvalósításra váró elképzeléseinkhez továbbra is várjuk a népfront és a tömegek segítségét. Székesfehérváron szeretnénk a Sóstó rendezését elindítani. Dunaújvárosban a sportstadion megépítését, hogy a nagyobbakat említ, sem. Ezek nagy társadalmi megmozdulást kívánnak. Falvainkban tovább kell folytatni a faluközpontok kialakítását, árkok, kerítések, házak homlokzatainak rendbehozását Földrajzi helyzetünk, idegen és átmenő forrgalmunk is erre kötelez minket A beszélgetés óráiban már mindenütt az óévtől való búcsúzásra, az újév köszöntésére készülnek megyeszerte. Befejezésül hangzott el a megyei pártbizottság első titkárának és a megyei tanács elnökének újévi jókívánsága. — Békés, boldog új esztendőt kívánunk a megye dolgozóinak! Meggyőződésünk, hogy a hétköznapok alkotásaiból derűs ünnepeink születnek. Erre emeljük ma éjfélkor mindenkivel együtt poharainkat! Évvégi beszélgetés Juhász Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárával és Bujdosó Imrével, a megyei tanács vb elnökével Ebben az évben kezdte meg üzemelését a Dunai Vasmű hideghengerműve. Fejér megyei Hírlap 3