Fejér Megyei Hírlap, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
Szerda, 1866. januá 11. 14 féle vizsgálat A Dunai Vasmű leendő szakmunkásait, akik most kérték felvételüket az ipari tanuló intézetbe , nemcsak orvosi, hanem alapos munkaegészségügyi és munkapszichológiai vizsgálatnak is alávetették. A Vasmű munkaegészségügyi laboratóriumában kétszáz fiatalt vizsgáltak meg nemcsak látási és hallási funkciók tekintetében, de figyelem koncentrálás és osztás, információ feldolgozás, érdeklődés, munkateljesítmény, átlagos intelligencia, személyiség vizsgálat vonatkozásában is. összesen tizennégyféle fiziológiai és pszichológiai vizsgálatnak vetették alá a leendő ipari tanulókat, akiknek egyegy szakmára való alkalmasságát a tapasztaltak, valamint az orvosi vizsgálatok alapján az üzemi főorvos mondja ki. Az általános tapasztalat azt bizonyítja, hogy az idén jelentkezettek többsége jó, és jobb a tavalyinál. " Jelentős szénvagyon vízveszély nélkül Megyénk bányászaténak jelentős szerepe van. A bauxit, a nemes homok, a barnakőszén tekintélyes mennyisége bányáinkból kerül ki. Közismert szakmai körökben az a tény, hogy bányáink legnagyobb része kedvezőtlen geológiai, főleg hidrogeológiai adottságokkal rendelkezik. A települési mélység, a vetődések, a vízveszélyesség mind olyan tényező, amely hátrányos a nyersanyagtermelés gazdaságossága szempontjából. A meglévő termelő üzemeknek nagy feladatokat jelent ezen objektív viszonyok leküzdése. A Pusztavámi Bányaüzem Mór és Pusztavám határában olyan területen végez szénkutatásokat, ahol a vízföldtani viszonyok kedvezőnek mutatkoznak. A Márkus-hegy kutatási terület kezdetben — a környezeti viszonyok ismeretében — erősen vízveszélyes besorolásban volt A szakmai vélemények alapján szükséges volt a terület kutatásának kezdésével egyidőben olyan vízföldtani kutatófúrások telepítésére, amelyek bizonyítani hivatottak a terület vízveszélyességi fokát. A jelentős költséget igénylő fúrások kedvező, a vártnál előnyösebb adatokat szolgáltattak. A 2 darab vízkutató fúrás egyike 900 méter mélység után sem érte el azt a vízadó réteget, amely Balinkán, Kincsesen a veszélyes karsztvizet tárolja. A másik fúrás 720 méter után is olyan rétegekben halad, amely jó vízzáró és vízvédelem szempontjából nagyon kedvező. A jelenleg folyó értékelések előzetes eredményei nagyon biztatóak. A leglényegesebb az, hogy a művelhető széntelepek közelében nincs veszélyes vizet tároló réteg. A széntelepek feletti rétegek nem tartalmaznak vizet, különösen olyan vonatkozásban, amely a bányászatra a legkisebb mértékben is hátrányos lenne. A széntelepek alatti rétegek között van ugyan olyan szint, amely jelentős nyomású és mennyiségű vizet tárol, de annak mélysége, a telepekhez viszonyított helyzete olyan, hogy a legóvatosabb számítás szerint sem jelenthet veszélyt a leendő bányászkodásnak. A Pusztavám-Mór közötti kutatási mező szénvagyona tehát, amely meghaladja a 15 millió tonnát, kedvező vízföldtani viszonyok között kitermelhető. Felvethető ezek után a kérdés, hogy az a víz, amely jelentős mennyiségben ugyan, de meg van kutatva, hasznosítható-e? A kérdés jogos azért is, mert ez a terület felszíni vizekben, forrásokban viszonylag szegény, és Pusztavám vízellátásában nem lehetne gazdaságos e vizeket felhasználni? A válasz az, hogy lehet, üzemünk tervbe vette, hogy az egyik fúrást, amely külszínre folyó vizet kapott, jelentős hozammal bekapcsolta a leendő aknaüzem vízellátásába. Ehhez persze még szükséges a víz minőségi, ásványos összetételének fincció 1 p+p Az elmondottak alapján várható, hogy egy kedvező településű, nem vízveszélyes szénvagyon kapcsolható be az ország energiatermelésébe, és értékes segítséget szolgáltathatunk a környék vízgazdálkodásához. Gondozó György Lenin: Művészetről, álomról Az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Kossuth Könyvkiadó újra megjelentette Lenin: Művészetről, irodalomról szóló munkáit. Az összeállítás sokkal gazdagabb, mint a korábbi kiadványok és több olyan levelet, cikket, töredéket tartalmaz, ami a magyar olvasóközönség számára még ismeretlen. A rendkívül értékes, sokszínű gyűjteményt az irodalom, művészet hivatásáról alkotott lenini eszme egyesíti: az irodalom, művészet társadalmi hivatása, hogy feltárja a kor mély társadalmi problémáit és a maga sajátos eszközeivel segítse azok megoldását. Ilyen alapon Lenin igen nagyra értékeli Csernisevszkijt, aki — szemben a liberális burzsoáziával — jóelőre felismerte, hogy az 1861-es jobbágyreform nem változtatja meg lényegesen az orosz falu helyzetét. Hasonló elvi alapon, sokoldalúan bírálja a nagy orosz remekíró, Lev Tolsztoj műveit: „Tolsztoj munkássága halhatatlan érték, mert benne a paraszti mozgalom ereje és gyengesége, hatalma és korlátozottsága jut kifejezésre”. Az irodalom, a művészet társadalmi hivatása nem lehet független a haladó osztály érdekeitől. Lenin ezt írja 1905-ben: „Az irodalom az egységes, tervszerű szociáldemokrata pártmunka alkotórészévé kell, hogy váljon. Akkor lesz szabad irodalom, mert nem a haszon, a karrierizmus, hanem a dolgozókkal való együttérzés hatja át”. Ugyanott kifejti, hogy nem lehet azonosítani a pártmunka más részeivel. Nagyon figyelemre méltóak Lenin szavai: „Az irodalmi munka tűri legkevésbé, hogy uniformizálják, hogy a többség uralkodjon a kisebbség felett. Itt kell leginkább teret engedni az egyéni kezdeményezésnek, fantáziának”. Máshol a fantázia szerepéről így ír: „Ha az álom elébevág az események természetes menetének, fokozza az ember energiáját. (Ha elcsapon, természetellenes irányba kárt okozhat.) Ha az ember nem tudna ilyen módon álmodozni, ha nem tudná az alkotás befejezett képét — amihez hozzákezdett —, ak- Ikor milyen indítékok serkentenék?” Az irodalom pártos- s ságának lenini elve alapvető követelmény, de nem azonos ■ annak vulgáris — a személyi kultusz időszakában elterjedt — felfogásával. Ma is teljes egészében helytálló az irodalom népszerűségének lenini meghatározása. Napjaink állandóan visszatérő, vitatott irodalompolitikai kérdése, hogy a színvonal állandó emelése mellett népszerű, a legszélesebb rétegek számára is érthető műveket nyújtsunk a közönségnek. Természetesen a kulturális forradalom évtizedeiben ez sokkal inkább megoldható, mint a századforduló utáni cári Oroszországban. Mégis iránymutató Lenin cikke, amelyben a Szvoboda című folyósratot bírálja: „A folyóirat ■ szerzője (azt a benyomást kelt I ti, mintha elejétől végig egy ember írná) azt hiszi, hogy I népszerűen ír a munkások számára. Egy mondatot sem mond egyszerűen, cikornyák, népi hasonlatok nélkül. Ezen a torz nyelven elcsépelt, szándékosan vulgarizáltszocialista gondolatokon kérődzik. A népszerű író a legegyszerűbb, közismert adatokon keresztül vezeti el az olvasót a mély gondolatokhoz, újabb kérdések elé állítva. Nem olyan olvasót tételez fel, aki nem akar, vagy nem tud gondolkodni. Feltételezi, hogy a fejletlen olvasó is komolyan akarja törni a fejét és segíti ebben. A vulgáris író olyan olvasót tételez fel, aki nem is képes gondolkozni, s ezért nem vezeti rá a komoly tudomány alapjaira. Torzításig leegyszerűsített formában készen tárja fel egy bizonyos tanítás összes következtetéseit. Így az olvasónak még rágni sem kell, csak le kell nyelnie a kását”. Lenin összegyűjtött cikkei az irodalomról, művészetről azt bizonyítják, hogy a tudati átalakulás ezen területét a pártmunka részének, mégpedig nagyon fontos részének tekintette. Gorkij munkásságának óriási jelentőséget tulajdonított és vele széleskörű levelezést folytatott. A kötet tartalmazza Gorkijhoz írt leveleit. Ezeknek külön értékük, hogy meleg emberi közelségben mutatják be a nagy proletárvezért. Az értékes összeállítás kézikönyve kell hogy legyen mindazoknak, akik kulturális területen dolgoznak, de az irodalom, művészet iránt érdeklődő, szélesebb közönség sem nélkülözheti. V. I. számos példáját szolgáltatják ennek. Bátran szembenszólva a nemzet hamis egységét prédikáló konzervatív-feudális előítéletekkel figyelmeztet: ,,Mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává kell tennie s ez mindenekfelett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga s kötelessége van.” A maga idejében ennek kimondásához nem csekély erkölcsi bátorságra volt szükség! Ugyanő bátran kimondta, hogy a haza, vagyis a nép érdeke nagyon különböző lehet. Népérdek alatt legalább három különböző érdek él: — írja — a nemesség, a polgárság és a parasztság érdeke. Még azt is leszögezi, hogy „a harmadik, (tehát a parasztság érdeke, mint népérdek) a maga kiterjedésében még soha ki nem mondatott, kimondatni még most is nehezen fog.” Mai nyelvünkre lefordítva ez annak felismerését jelentette, hogy korának vezető társadalmi rétege a parasztságot gyakorlatilag kizárta a nemzetből. A polgárság természetesen elvetette (pontosabban túlnőtte) a megelőző társadalmi rend haza-fogalmát. A polgárság haza-fogalma történelmileg magasabbrendű volt, mint a feudalizmusé. Vajon (pusztán logikailag is) nem önként értetődő-e, hogy amikor a történelem színpadára új vezető osztály lép: a munkásosztály, amikor új társadalmi rend valósul meg: a szocializmus, akkor bizonyos értelemben elavulttá válnak a megelőző társadalom (jelen esetben a polgári társadalom) eszméi, vagy legalábbis azok jó része? Itt azonban nemcsak arról van szó. Arról is, hogy a burzsoázia „hazafiassága” az utolsó évszázadban lényeges tartalmi változáson ment át. Valamikor, az egységes nemzeti államok kialakulása idején, a burzsoázia természetében rejlő törekvés — minél nagyobb piac megteremtése — haladó jellegű volt s a polgári nemzet kialakulására lezetett. Ám ugyanez a törekvés a későbbiekben már az új hódító, nacionalista ideológia objektív bázisává lett. Sokan ma sem tudnak élet szemmel különbséget tenni hazafiasság és nacionalizmus között. Az utóbbi — a burzsoázia nemzetszemlélete — olyan felfogás, amely a maga felsőbbrendűségét más népek lealacsonyításával, lenézésével igyekszik bizonygatni. A hazafiasság és a nacionalizmus között pedig már több mint fél évszázaddal ezelőtt Ady Endre is éles különbséget tett: „A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust fedhesse. A nacionalizmus nem hazafiság . . . Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” A nacionalista ideológiát a régi uralkodó osztály fejlesztette ki. Fertőző gócai azonban távolról sem veszítették el életképességüket. Közöttünk is bőségesen megtaláljuk a továbbélő nacionalizmus mikrobáit. S ez annál veszedelmesebb, mert nemcsak országon belül fertőz, életre hív hasonló tüneteket más népeknél is. A nacionalizmus nacionalizmust szül. Térjünk vissza azonban a hazafiasság kérdéséhez. Senki ne gondolja, hogy akkor, amikor — a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűségére hivatkozva — a „régi” értelemben vett hazafiságot, a polgári hazafiság-fogalmat túlhaladottnak nyilvánítjuk, ezzel a hazafiság minden eddigi vonását elvetjük. Hiszen a szocialista társadalom a megelőző társadalmi alakzat talajából nő ki. A szocialista kultúra is értékeli a megelőző évszázadok minden kultúrkincsét, azokból sarjasztja ki az új kultúrát. Bízvást állíthatjuk: a magyar múltnak, benne a magyar kulturális múltnak, sosem volt még olyan megbecsülése, mint ma van. A múlt legjobb eredményei részei egyben az új, teljesebb szocialista kultúrának is. A szocialista Magyarország polgárai méltán büszkék arra, hogy a művelődés, akár a legmagasabb fokú képzettség elsajátítása, nem a nép kisebbségének kiváltsága többé, hanem betű szerinti értelemben: közkincs. Magyarországot a világ művelt fői évszázadokon át olyan országnak tekintették, mint amelyben tehetséges, jobbra hivatott nép lakik, de amely elmaradott társadalmi berendezkedése miatt nem foglalhatja el méltó helyét a művelt népek családjában. Az utóbbi két évtizedben ez megváltozott. „Hírünk a világban” ma más. Újból — 1848 és 1919 után — a fejlődés országa lettünk, a népek élvonalában haladunk. A szocialista társadalom hozta meg, hogy azoknak, akik szívükön viselik a nemzet javát, ne az elkeseredés gangján kelljen szólniok a földről, amelyen arányi szeretettel csüggtek. A „haza ostorozása” régente szinte a költői hivatás velejárója volt, hogy a nemzeti kultúrának csak ezt az egy ágát említsük. „Hol nevét rút ferdítésbe: Ismerik csak átokképpen ... Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok” (Vörösmarty) Milyen keserves lehetett Ady Endrének hat évtizeddel ezelőtt megállapítania: „ötven-száz évvel hátrább ballagunk még a kultúra külsőségeiben is nyugatibb népeknél” és mennyi előrelátással írja: „Nálunk, ahol kultúra nincs, egyetlen megváltás volna, ha az alacsonyak fölkerülnének.” És még ezt követően harminc esztendővel is „Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény... Nem adna jogot a parasztnak ki rág a paraszt kenyerén. S a summás sárgul mint az osztag, de követelni nem serény” — szólt József Attila panasza. Jól tudjuk: sok, nagyon sok dolog még ma sem olyan, mint lehetne, kellene. A harc a káros jelenségek ellen jogos, éppen a szocialista hazafiság nevében. Minden negatívumon átüt azonban a tény, hogy a káros jelenségek visszaszorítására éppen a szocialista társadalmi rend — és csak az — adja meg a lehetőséget. Farkas Sándor Fefer megfejtltte. A JÁRMŰJAVÍTÓBAN Havonta mintegy 100 vasúti kocsit javítanak meg a MÁV Járműjavító Vállalatnál. A kocsijavító osztályon nyolc brigád végzi a felújítási munkákat. ROSTÁNKBÓL Adorjányi Pálné, a vértesacsai Vörös Október Termelőszövetkezet tagja levélben mondott köszönetet a tsz vezetőségének emberséges magatartásáért. Levélírónk férje hét éve súlyos beteg, s azóta az ő gondja a négy gyerek nevelése. A tsz igyekszik gondjain könnyíteni. Nemrég kaptak egy kocsi tűzifát, s közölték velük, hogy egyik lányukat elviszik az NDK-ba táborozásra. Agócs Vilmos seregélyesi községi tanácstag az elmúlt években többször kifogásolta levelében, hogy a legforgalmasabb útszakaszon járda hiányában, sáros idő esetén a kocsiúton kellett járni az iskolás gyerekeknek is. Ezzel kap csolatos bíráló levele meg is jelent lapunkban. Most örömmel közölte szerkesztőségünkkel, hogy a kifogásolt útsakaszon a községi tanács a községfejlesztési alapból betonlapos járdát építtetett, amit már át is adtak a gyalogos forgalomnak. -A Szabó Lajos kecskeméti laikos városunkon átutazva tapasztalt olyan dolgot, amit mi is szívesen adunk tovább. Az autóbuszra várakozva lát- t ták, amint az egyik gépkocsi- s vezető nem akart mindenkit felvenni. Többen rekedtek kívül síró, álmos gyerekekkel, s pedig a kocsiban még volt a hely. Szerencsére idejében megjelent két forgalmi tiszt és intézkedtek, hogy újra kinyíljon az autóbusz ajtaja. Levél, írónk kérte, hogy dicsérjüla meg őket a nyilvánosság előtt. Ezennel megtettük. * Rácz Károly füles tanár, a Hazafias Népfront községi titkára arról számolt be levelében, hogy a községi tanáccsal, a nőtanáccsal, a Búzakalász Termelőszövetkezettel és a többi, tömegszervezettel együtt az öregek napja alkalmából 70 idős férfit és nőt vendégeltek meg. Az úttörők és az óvodások virággal, színvonalas kultúrműsorral, a felnőttek pedig uzsonnával kedveskedtek a falu öregjeinek. Abonyi Mihály levélírónk arra hívta fel a figyelmünket, hogy egy iszákos, durva ember állandóan veszélyezteti családját Hét gyermekéről, szív- és idegbeteg feleségéről nem gondoskodik. Csak alkalmi munkát vállal, s amit keres, elissza, családját bántalmazza , s életveszélyesen fenyegeti. Levélírónk bejelentését továbbítottuk, amelynek alapján az illetőt előzetes letartóztatásba helyezték, s a rendőrség ifjúság elleni bűntett címén vádemelési javaslattal átadta az igazságügyi szerveknek. Vass Etelka levelezőnk különös jelenségre szeretné felhívni az illetékesek figyelmét. Tapasztalata szerint már nemcsak egyes állami, vagy szövetkezeti kereskedelmi egységben szokásos az árukapcsolás, hanem a magánárusoknál is. Legutóbb például a piaci árusok a tejfölt és a túrót csak együtt voltak hajlandók eladni. Hiába, a roszszat is hamar meg lehet tanulni. Rácz György nyugdíjas azzal kapcsolatban tett panaszt, hogy a piacon az élőbaromfiért órákig sorba kell állni, s ráadásul az elárusító önkényesen megváltoztat,ja a vásárlók sorrendjét, ezzel jogos méltalankodást, kavarodást okoz. Ezt gyakran kihasználják a későn jövök, s ők kerülnek a sor elejére. A megyei tanács vb kereskedelmi osztálya levélírónk panaszát kivizsgálta és jogosnak tartja. Intézkedés történt több élőbaromfi felhozatalra, hogy több helyen is árusítsanak és ne telljen órákat sorbaállni. Utasítják az elárusítót is az érkezési sorrendben történő kiszolgálásra. ■'. A Dunai Vasműben az idén a megtett intézkedések következtében csökkent az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma. Hozzájárul ehhez, hogy az üzemek műszaki szakembereinek nagy többsége megismerkedett a biztonságtechnikai követelményekkel, s csoportvezetőktől gyárrészlegvezetőkig igen sokan letették a biztonságtechnikai vizsgát. Azóta nagyobb figyelemmel ügyelnek a balesetek elkerülésére, megakadályozására. A munkásvédelmi őrök számát is növelték. Ma már ötszáz munkásvédelmi őr ügyel a munkahelyeken a balesetveszélyek elhárítására. A munkásvédelmi őrnaplók bejegyzéseit és észrevételeit is mindenütt figyelembe veszik, s szükség esetén a hibák, hiányosságok megszüntetésére cselekednek is. Mindezek együttesen eredményezték, hogy az idén az év első négy hónapjában ötszázötven munkanappal kevesebb idő esett ki a termelésből, mint a múlt év hasonlói időszakában. Csökkent a balesetek száma