Fejér Megyei Hírlap, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
Fontos állomás a reform előkészítésében A mai napon életbe lépett egy olyan kormányrendelet, amely mellett szótlanul elmenni semmiképpen sem volna helyes. A hivatalosan 10fl.966-os számot viselő jogszabályra gondolunk, amely a szállítási szerződések új rendszerét szabályozza. A szállítási szerződések igen lényeges tényezői a vállalatok közötti szerteágazó kapcsolatok, az anyag-, féltermék-, termelőeszköz- és fogyasztási cikk forgalom alakulásának — a rendelkezés horderejét tehát aligha kell bizonygatni. Különösen, ha még hozzátesszük, hogy a rendelet elveiben és konkrét intézkedéseiben is összhangban áll a gazdasági mechanizmus reformjával, s így hatályba lépését az előkészítés fontos állomásának tekinthetjük. A jogszabály és a reform elveinek rokonságát nem nehéz felfedezni. Alapvető jellegzetessége, hogy a szükségletek kielégítéséből indul ki, arra az elvre épül ugyanis, hogy a szerződések alapja a valóságos, tehát a fogyasztó és felhasználói igényekben kifejezésre jutó népgazdasági szükséglet. Ennek az alapelvnek a kimondása a tervgazdálkodásról alkotott korszerű felfogásra épül, lényegében arra, hogy a népgazdasági tervnek a fejlesztés és a gazdasági folyamatok fő irányait kell kijelölnie, a részfolyamatok meghatározását azonban nem vállalhatja magára. Azok szabályozását közgazdasági eszközökkel kell és lehet hatékonyan elvégezni A szállítási szerződések most felváltott rendszere nem a szükségletekre, hanem a vállalatoknak a forgalomtól, az árumozgástól gyakran elkülönült részlettervére építette a szerződéseket. Így megfosztotta azokat lényeges, az áruforgalom tartalmát és folyamatát szervező szerepüktől. A formális kapcsolatok feloldása azzal az eredménnyel biztat, hogy a szállítási szerződés a vállalatok egyik legmegbízhatóbb eszközévé válik a piac igényeinek felmérésére és saját, hatékony gazdálkodási programjuk kidolgozására. A tervvel való formális kapcsolatok feloldása jelentkezik abban is, hogy a jogszabály a szerződéskötési időszakot ugyancsak rugalmasan szabályozza. A rendeléseket többé nem kell lényegében a naptár és nem a termelési folyamat alakulásától függő olyan időpontban feladni, amikor a megrendelő maga még nem tudja, hogy partnerei vele szemben milyen igényeket támasztanak. Közismert: az eddigi gyakorlatnak nem kis szerepe volt abban, hogy a vállalatoknál felesleges készletek halmozódtak fel. Az új rendelkezés értelmében olyan időpontban és időtartamra kell a szerződéseket megkötni, amely legjobban megfelel a szükségleteket képviselő vásárló érdekeinek és egyszersmind az eladó termelési lehetőségeinek. Időpontok és időtartamok szempontjából is tehát a szükségletekhez igazodik a 10/ 1966-os kormányhatározat. A szállítási szerződéses rendszer és a gazdaságirányítási rendszer reformjának elvi rokonságát tanúsítja az is, hogy az új intézkedések következetesen erősítik a megrendelő helyzetét. Eddig a szállítói érdekek érvényesültek egyoldalúan. Mától kezdve a megrendelőt adminisztratív úton már nem lehet szerződéskötésre kötelezni, viszont módot kap arra, hogy a szükségletek változása esetén a szerződést módosíthassa, sőt, megfelelő feltételek mellett elálljon attól! A megrendelő védelmét további intézkedések is szolgálják : a szerződésszegési szankciók súlyosbítása, a kötbérkulcs megduplázása stb. Joga lesz a megrendelőnek arra is, hogy ha a szállító kötelezettségének nem rendeltetésszerűen tesz eleget, visszatartsa az ellenértéket avagy visszakövetelje azt Pontos vonása ez a rendelkezésnek annyiban is, hogy alkalmas arra, az egyes vállalatok monopolhelyzetéből következő káros törekvéseket gyengítse! 10/1966-os rendelkezés a reform szellemét sugározza abban is, hogy tág teret ad a kereskedelmi módszerek érvényesülésének. A rendelet például lényegében számol az új mechanizmus bevezetése utáni rugalmas árrendszerrel, a megegyezés árakkal. Ha a szerződő felek valamelyike különleges előnyt kíván magának biztosítani, árengedményt nyújthat vagy felárat követelhet cserébe. A kereskedelmi módszerek terjedését tükrözi amellett hogy új szerződéses formákat is teremt a rendelet. A kapacitásszerződést például, amellyel a megrendelő meghatározott időre előre termelési kapacitást köthet, le magának; a fejlesztési szerződést, amelylyel a kooperáló vállalatokat bevonhatja a gyártmányfejlesztésbe; s végül a bizományosi szerződést. Ennek keretében a termelő saját kockázatára, tőle meg nem rendelt új termékek forgalombahozatalával bízhat meg valamely szervet. Aligha szükséges továbbiakat felhozni annak igazolására, hogy a szállítási szerződések ma életbe lépett rendszerét a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésében nagy horderejű intézkedésként üdvözölhetjük. Azt azonban hadd tegyük mindehhez hozzá: az új szállítási szerződéses rendszer csak lehetővé teszi, hogy a vállalatok mostantól kezdve valóban a tényleges szükségleteknek megfelelő termeléshez szerezzék be készleteiket. Sok múlik azon, hogy egyik-másik vállalatnál mennyire fogják fel a rendelkezés tartalmi lényegét, hogyan alkalmazzák a kapott eszközöket. Ideje kialakítani ehhez az igények felmérésének legmegbízhatóbb módját és a vállalati anyaggazdálkodás hatékony rendszerét is. Annál is inkább, mert mindkettő maga is az új gazdasági mechanizmusra való vállalati felkészülés körébe tartozó feladat. M. M. Az esti egyetem igazgatósága kizsf Az 1966/67. tanév L évfolyamának tanévnyitójára és első előadására szeptember 5-én, hétfőin 16 órakor, a megyei pártbizottság (Székesfehérvár, Dózsa tér )) nagytermében kerül sor. Ugyancsak e napon lesz a szakosító tagozatok első előadása is a Helyőrségi Tiszti Klubban. A II. évfolyam első előadása Székesfehérváron szeptember 7-én, 16 órakor, a megye pártbizottság nagytermében, a II. és III. évfolyam előadásai Bicskén szeptember 6-án, 16 órakor, Sárbogárdon pedig szeptember 8-án, 14 órakor kezdődnek. Székesfehérváron a H1. évfolyam első előadása szeptember 6-án, 16 órakor lesz. Élvonalban: a Kocsis brigád A SZIM székesfehérvári Köszörűgép gyára esztergályosainak brigádértekezletén Kocsis Benő már több javaslatot, észrevételt feljegyzett az alkalmi jegyzőkönyvbe, amikor ő is javaslattal állt elő: — Mit szóltok hozzá, érzünk-e magunkban annyi erőt, hogy benevezzünk a többi brigád nyomán a kongresszusi munkaversenybe ? Egy darabig csend volt, aztán itt is, ott is helyeselni kezdtek. Mikor látta a brigádvezető, hogy lelkesedésben tűnés hiány, feltette a kérdést: — Mit írjunk a vállalási lapra? Akinek van valami jó javaslata, az mondja el nem teetett sokáig várakozni az első felszólalóra. — Eléggé hadilábon álltunk a selejttel, azzal kellene valamit csinálni — kezdte Kinti György. — Csak el ne siessük — jegyezte meg valaki. Legjobb, ha mindenki elmondja az elképzeléseit Aztán majd meglátjuk, mi kerekedik ki belőle. Nem volt nehéz összegezni a hozzászólásokat. A vállalási lapra első pontként az került fel, hogy az 1965. évi selejtszázalékhoz viszonyítva tíz százalékos javulást ér el a brigád. Ahogy múlt az idő, úgy jöttek a jobbnál jobb javaslatok. [ A brigádvezető mégis akkor is örült legjobban, amikor az al-alkatrészkészítés körül forgott a beszélgetés. — Itt van a KUF 250-es gép alkatrészeinek készítése. Úgy hiszem, mindenki tudja , sok függ attól, hogy mikor, adjuk át azokat a szerelőkének — vetette fel a gondolatot Fűrész János. — Ha előbbi, adjuk, a szerelési idő is lerö-«vidül — Akkor szövegezzük megjs mit tudunk itt segíteni? Ja-» vaslom, hogy a június 30-asi határidő helyett készítsük el öt nappal előbb. Senkinek sem volt ellenvégj reménye, többen már a követ-kező pontot javasolták: — Ne feledkezzünk meg az öt darab KL—100-as és három darab KL—25-ös gép alkatrészeiről sem. Ha lehet, itt is tegyünk valamit annak érdekében, hogy a szerelők előbb megkapják az alkatrészeket szerelésre — indítványozta Laki Imre. Itt is ötnapos határidőmódosítást jelentett be a brigád — hasonlóképpen a tíz darab» KE—250—03 típusú köszörűgépnél. " A IS napos előnyt szép teljesítmény megvalósítani, főleg akkor, ha annak eredménye nem is közvetlenül a brigádnál mutatkozik. A látogatás alkalmával mégis arra kerestem magyarázatot, mi is volt a tulajdonképpeni indítóok, aminek alapján ezek a vállalások felkerültek a brigád lapjára. A brigádvezető, Kocsis Benő az összetartozást, a közös érdeket említi elsőnek: — Ha megnézzük a korábbihatáridőket és a mostaniakat, látjuk, hogy a brigádnak ebből közvetlen „haszna” nem lesz. Az eredmény akkor csapódik le, amikor a szerelők — a korábban megkapott alkatrészek birtokában — határidő előtt átadhatják a gépeket szállításra. Az pedig, hogy egy szállítmány elindul-e időben, vagy nem, úgy gondolom, mindenki tudja, hogy mit jelent. Főleg akkor, ha exportról van szó. A vállalási pontok átfutása után most a teljesítést kísérjük figyelemmel. Mi maradt meg az adott szóból, mit tettek a megvalósításért ? — Első vállalási pontunk teljesítését már magunk mögött tudjuk, mondja H. Szabó István. Az alkatrészeket öt nappal a határidő előtt átadtuk a szerelőknek. A második pontnál menetközben módosítás történt, így egy-kéthetes eltolódással, de korábban adjuk le az alkatrészeket, mint a módosított határidő. A harmadik pont teljesítéséről nem sokat beszélhetünk, hiszen október 20-ig még van idő bőven. Annál többet a brigád selejtszázalékának alakulásáról. Jelenleg 0,9 százalékon állnak, ami sokkal jobb, mint a múlt évi volt. Ennek értelmében alakult termelési tervük teljesítési százaléka is. Az első negyedévben 101,9 százalék, féléves szinten pedig 110 százalék hirdette a brigád jó munkáját. Nem szerepel a vállalásokban a szerszámmal való takarékosság, de ahogy Izsai Tibor művezető elmondta, a brigád már készíti a javaslatot, amit benyújtanak a raktárnak: ezután ne adják ki a megszokott 17 darab negyedéves esztergakés mennyiséget, hanem csak tizet, mert a takarékosság lehetővé tette, hogy ennyivel is elvégezzék a munkát. Az egyik vezetővel beszélgetve jó volt hallani, hogy a brigád 80 százaléka már elvégezte az egész évre tervezett társadalmi munkát. Eddigi eredményeink alapján erre megvan minden biztosíték. Klipper János, Fűrész János, Szabó János, Scweighart István, László György, Bíró János és a brigád többi tagja egy emberként küzd, hogy adott szavukat teljesíteni tudják. Bogdán Zoltán Épül Százhalombatta Nemsokára befejezik a második 150 megawattos óriásturbina szerelését Százhalombattán. Az új gépegység beindításával a Dunamenti Hőerőmű teljesítő-képessége eléri majd a 440 megawattot. A képen: Beállítják a 150 megawattos turbina állórészét. (MTI Fotó : Percze Lajos felv.) Az ipar és a fogyasztók új kapcsolata Nem az első eset, hogy egy kísérlet túlnövi önmagát, s a vártnál is nagyobb eredményekkel jár. Ilyen kísérletnek tekinthetjük azt az árubemutatót, amit a KGM és a Belkereskedelmi Minisztérium rendezett „Kiállítás a vásáron, vásár a kiállításon” címmel. A Budapesti Nemzetközi Vásár Petőfi csarnoka — a kiállítás színhelye — a megnyitó első órájától zsúfolt volt látogatókkal. A nagy érdeklődést több dolog magyarázza: nemcsak az, hogy közel 300 féle vásárolható és majd megvásárolható közszükségleti cikket mutattak be, és — a Szivárvány Áruház közreműködésével árusítottak —, hanem az is, hogy ez az első eset, amikor az ipar a fogyasztóval közvetlenül „szót válthat”. Az utóbbi időkben ugyanis a belkereskedelem közvetítésével a fogyasztó számos észrevétele már eljutott az ipar illetékes műszaki, gazdasági vezetőihez, de ez a közvetett vélemény csak részben tudta pótolni az ipar és a fogyasztó személyes kapcsolatának, az ipar számára serkentő hatását. A hagyományos vásárokon, ilyen természetű kiállításokon is rendszerint jelen volt a kiállító gyár, üzem egy-egy képviselője — jólképzett szakembere —, akinek az volt a feladata, hogy a kiállított árucikkekről, tárgyakról szakszerű műszaki felvilágosítást adjon. A tájékoztatásnak ez a módja azonban egyoldalú volt. Az ipar tájékoztatta a fogyasztót. A szóbanforgó kiállításon azonban — a szintén jelenlévő szakembernek — már kettős feladata volt. Itt nemcsak a fogyasztót tájékoztatták, hanem — ami új nagyon lényeges vonás — a termelőhely is kikérte a fogyasztó véleményét, számbavette kívánságait. És az emberek szeretik, ha véleményüket meghallgatják, orvosolják panaszaikat, figyelembe veszik javaslataikat. Nem túlzás, ha azt állítjuk: a kiállítás az ipar és a fogyasztó kapcsolata további demokratizálódásának lényeges megnyilvánulása. Az ipar és a fogyasztó kapcsolatának demokratizálódását szolgálta a többi között az a széleskörű piackutatás is, amelyet a kiállítással kapcsolatban végeztek. A Belkereskedelmi Kutató Intézet a látogatók között szétosztott kérdőíveken kérte ki a szakemberek és a fogyasztók véleményét. (A kiállítás látogatói közül sokan szóvátették, hogy miért nem kapható a közkedvelt autósyphon, vagy még mindig miért hiánycikk a háztartásokban ma már nélkülözhetetlen forróvíz tároló. Többen azt is szóvátették, hogy a kiállított rádiókészülékek nem nyújtanak elég bőséges választékot.) A kiállítás látogatóinak érdeklődése természetszerűleg leginkább az új gyártmányok, az év negyedik negyedében, vagy a jövő évben forgalomba kerülő árucikkek felé fordult. A kiállításon — és ezt is új kezdeményezésnek tekintjük — az új gyártmányok már most előjegyezhetők voltak. Az előjegyzési lehetőség vonatkozik arra a néhány árucikkre is, amelyek jelenleg még időszakos hiánycikket képeznek. A kiállítás rendezői részéről az is helyes kezdeményezésnek bizonyult, hogy a bemutatott árufélék ismertető tábláin mindenütt feltüntették a teljesítmény adatokat, az elkövetkező évben forgalomba kerülő termékek irányárait ésa jelenleg forgalomban lévő áruk árait, valamint azt is, hogy mi vásárolható meg az OTP hitelakció keretében. A vásárlási kedv a kiállítás első napjaiban is erőteljesen nyilvánult meg, mert a vásárlóknak mind Budapestre, mind vidékre igen sok televíziót, elektromos háztartási készüléket, kerékpárt stb.-t szállítottak ki. A nagysikerű kiállítás tapasztalatai is azt bizonyították, hogy a közszükségleti cikkekben az ellátás, s a kínálat a fogyasztók számára jelenleg sokkal kedvezőbb, mint az ezt megelőző években bármikor volt. Az ipar és a kereskedelem a kiállításon szerzett tapasztalatokat mind a termelésben, mind az értékesítésben felhasználja. A kiállítás sikere már most megérlelte az ipar és belkereskedelem illetékes vezetői- iben azt az elhatározást, a jövőben gyakrabban rendeznek hasonló jellegű bemutatókat, hogy a termelők és a fogyaszók mind közelebb kerüljenek egymáshoz. .