Fejér Megyei Hírlap, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

Diák-tudósítóink jelentik: Sárbogárdi és Buszár András, az ismer­kedési estről számol be. A járási művelődési otthoni­ban rendezték meg a nem­régiben alakított két zene­kar közreműködésével. Rész­letesen leírja, milyen prob­lémák akadályozták meg, hogy igazán jól sikerült le­gyen és az összejövetel. Eze­ket nem ismertetjük, de minden esetre legyen tanul­ság számukra ez a­z eset, máskor körültekintőbben, alaposabban, tanáraikkal és más szervekkel is koordi­nálva készítsék elő prog­ramjaikat. Bicskéről A Vajda János Gimná­ziumból Rippert Anikó je­lentkezett- Nagy örömmel számol be az új iskoláról, az év eleji munkákról, ame­lyekből már a tanulók is kivették részüket. Az iskolai új és régi diákjai a helyi honvédekkel összefogva hozták rendbe a tanterme­ket, az iskola környékét és egy kicsit megkésve, de an­nál jobban várva köszönt­hetett be az új tanév. A di­ákotthonról is mindenki elégedetten nyilatkozik. Anikó arról is beszámol, hogy nekik, negyedikesek­nek csupán egy év jut az új környezetiből, de ugyan­akkor büszkék arra, hogy a gimnázium krónikájába úgy kerülnek be, mint az első érettségizők. A levél ezzel a mondattal fejeződik be. ..Reméljük, hogy az utánunk következőknek is ugyanennyi örömet fog nyújtani ez az iskola, mint nekünk, és ők is tesznek legalább annyit érte, mint mi, faceg" diákok.’’ Fehérvárról Az Ybl Miklós Gimná­ziumból a politikai oktatás szervezéséről kaptunk hír­adást A másodikos Czach­­esz Erzsébet és Balogh Ju­dit arról­­írnak, hogy öröm­mel fogadták a vitát ked­velő fiatalok a politikai vi­takör beindításának ter­vét, amely igaz, hogy nagyobb aktivitást és felkészültséget kíván tőlük, mint az egyéb ismeretterjesztő formák, de így legalább rákényszerül­nek a rendszeres újságol­vasásról, a hírek meghallga­tására. Ezt különösen a lá­nyoknak kell szorgalmazni­uk. Az ismeretterjesztés másik formája a filmszemi­nárium. Egy-egy alkotás le­­vetítése után nemcsak filmekről esik szó, az iro­dalmi és a művészeti élet szá­mos kérdéséről is. A ha­gyományos ifjúsági akadé­mia felfrissítéséről változa­tos program és az előadások jobb minősége gondoskodik. A két diáklány leveléből megtudtuk azt­ is, hogy szep­tember vége az országjáró kirándulások jegyében zaj­lik. Az itthon maradottak társadalmi munkával szépí­tik a gimnázium környé­két. Megkezdődtek az atlé­tikai házibajnokságok is. A győztesekből állítják össze az iskola-válogatottat, amely­nek tagjai a Vasvári Pál Gimnázium csapatával ver­senyeznek majd. J­úl s­ag­y Mórról Ügyesen megfogalmazott le­velet kaptunk Miklós Zsu­zsannától, a szervezőtitkár­tól. „Mint minden év szep­temberében, idén is össze­ült ifjúsági szervezetünk vezetősége, hogy megvitas­sa, jó ötletekkel mozgal­massá, gazdaggá tegye a következő tanév akcióprog­ramját KISZ-munkánk je­lentős részét pártunk IX. kongresszusára való felké­szülés teszi ki, valamint azok a tervek, amelyeknek segítségével megünnepel­hetjük a KISZ újjászületé­sének 10. évfordulóját. Mi is bekapcsolódtunk a „Je­lentjük a pártnak” mozga­lomba. Ennek jegyében ku­tatómunkát végzünk isko­lánk múltjáról, eredményei­ről és gimnáziumunk mai életét dokumentáló fényké­peket grafikonokat, kiállí­tási albumba helyezzük. Az albumot a párt járási küldöttértekezletére juttat­juk el. Erre az időszakra tanulmányi versenyeket hir­det szervezetünk, szeret­nénk, ha megvalósulna a kongresszusi sarok a faliúj­­­ságon. Nagy tervünk, hogy a „Forradalmi ifjúsági napok” keretében első ízben rendez­zük meg a KISZ napot. Is­kolai zenekart alakítanak muzsikus fiataljaink és re­méljük, hogy már ezen a na­pon bemutatkozhatnak. Néhány tervünk megvaló­sításán már dolgozunk. Ké­szül az album, a napokban sportközi ülés volt, és együtt már a tisztasági verseny zsűrije is..." Újjáéled a Zenebarátok Köre Hétszázharmincan­­járnak a székesfehérvári zeneiskolába. Közülük 420 zongorista, — 100- zal több, mint tavaly —, és 230 hegedűs. Ők is 50-nel többen vannak, mint az elmúlt évben. A többiek­ fa- és rézfúvósok, illetve ütőhangszereken játszók. Szerettek volna idén gitár, vagy harmonika tanszakot is nyitni, de pénzügyi nehézségek miatt, egyelőre nem sierült e tervet megvalósítani. A fiatalok már nagyban ké­szülnek a néhány hét múlva sorra kerülő első nyilvános hang­versenyükre. A program a leg­igényesebb zenebarátot is kielé­gítheti. A Zenebarátok Köre, amely nyolcéves ténykedése so­rán némi megtorpanást is mu­tatott, most újra maga köré akarja tömöríteni a zenekedvelő fiatalokat. A hat előadásból ál­ló műsorsorozat ehhez nagyban hozzájárulhat. Szombat, 1966. október 1. Miért vagyok maradi ?“ Ezzel a kérdéssel fordult hozzám minap egy ismerő­söm, kissé váratlanul. Termé­szetesen nem tudtam, de megmagyarázta. Hogy miért pont nekem? Munkahelyén éles vitát folytattak a mai if­júságról és véleménye után róla többen azt mondták, hogy maradi, de nem volt ideje megcáfolni, mert sietett a buszhoz. Így hát nekem ju­tott osztályrészül, hogy meg­tudjam, miért nevezik mara­dinak őt, és ne, vegyék plety­kálkodásnak, ha önöknek is elmondom panasz­szavait.­­ Elkeseredetten fejteget­tem, hogy a jelek szerint jó­­néhány hibát követtünk el az utánunk következő korosz­tály nevelésében, hogy túl­zásba vittük az elnézést, a mindent megbocsátást. Le­het, hogy csak én találok ki­fogásolni valót abban, hogy minap az autóbuszra felszállt egy idős néni, a kalauz he­­­lyet kért számára, mire egy ifjonc félhangosan megje­gyezte: „Ha nyolcvan évvel fiatalabb lennél anyuskám, akkor esetleg”. Lehet, hogy csak engem botránkoztatott meg az a vonaton történt eset, amikor egy fiúcsoport hangoskodását, trágár vicceit egy utas kifogásolta, mire kö­zülük az egyik, a leghosszabb hajú a „Pofa be!” szállóige kíséretében az idős ember szájára tenyeret, a többiek hangos röheje közepette. Hogy én mindezt helytelenítem, az nyilván rossz neveltetésem­ből fakad. Ugyanis engem, s kortársaimat úgy neveltek, hogy számtalan pofont kap­tunk apáinktól és jövőnkért aggódó tanítóinktól. Hogy én ezekről beszélek, és vitatkozom, hogy nem tapsolok a modortalan, jel­­lemtelen, durva fiataloknak, hogy keményebb, határozot­tabb nevelési módszereket követelek, már az első ele­miben is, az csupán annak köszönhető, hogy egyrészt maradi vénember vagyok, másrészt nem hallgatok a jó­akaratta tanácsokra, s tovább­ra is makacsul kitartok a mai fiatalságot elítélő felfogásom mellett. íme ezért van felháborod­va ismerősöm. Hiába nyugtat­tam, hogy nem is olyan vén­ember­­, már ami nézetei­nek és meglátásainak egyéb vonatkozásait illeti, azzal sem elégedett meg, hogy elismer­tem, valóban vannak ilyen jelenségek, természetesen nem hitte el, hogy voltak is és arról sem tudtam meggyőz­ni, hogy nem általános tüne­tek ezek. Nem tudtam meg­győzni, de mégsem éreztem lelkifurdalást. Úgy érzem szükségünk van az ilyen mentalitású emberekre, sok­kal inkább, mint a mindig elégedett „minden úgy van jól, ahogy van” ideológiájú emberekre. — zágoni — Fejér megyei Hírlap ELSŐ ÉVESEK Az egyik igen hasznos isko­latípus a gyors- és gépíró iskola. 120 nappali­ tagozatos lány tanul itt.­­ A MOM 323-as Ipari tanuló Intézetnél ebben a tanév­ben 18 elsőéves tanuló kezd­te meg a kőműves szakma elsajátítását. Az elsőévesek a hét három napján vannak elméleti órán, a második évben két nap, míg a har­madik évfolyamon már csak egy napot töltenek el elméleti foglalkozáson. A hét többi napján különbö­ző építkezéseken a szakma gyakorlati részét sajátítják el, a szakoktatók felügye­lete mellett. Képünkön föld­mérést végeznek a másod­éves tanulók. Ismerkedés a zongorával. A székesfehérvári zeneisko­lában erre a tanévre mint­egy 200 új tanuló iratko­zott be, hogy a különböző szakokon zenét tanuljanak. Képünkön Gyarmati István zenetanár a zongora meg­szólaltatásával ismerteti egyik tanítványát, Vass Juditot.­­ A székesfehérvári Ápolónő­­képző Egészségügyi Szakis­kolába 48 lány iratkozott be az új tanévben. Az is­kola elvégzése után az egészségügy szolgálatában dolgoznak majd. A 48 első­éves közül 16 lány érettsé­gi után jött az ápolónő­­képző iskolába. -------­ Leh­et itt unatkozni ? Kéttucat gimnazista kis­lány, fiú ücsörög a széknek előléptetett gyümölcsösládá­kon, válogatják a hagymát. A MÉK telep és a József At­tila gimnázium a MÜM 111 1965. szám alatt szabályozott módon megállapodást kötött, hogy a diákok őszi foglalkoz­tatásának érdekében naponta 70—80 fiatal tölt el négy órát a telepen. — Nagy hasznát vesszük ennek — indokolja a szokat­lan „politechnizálást” Hock Imre, a kirendeltség vezető­je —, mert a fiatalok sokat segítenek a hagyma-export lebonyolításában, a burgonya téli tárolásra való előkészí­tésében, a káposzta tisztítá­sával pedig a tartósítási mun­kát gyorsítják meg. Egy másik csoport a ká­posztahegy mellett sürgölő­dik, és persze — amint ez ilyenkor magától értetődő — néha megáll a kéz és pörög a nyelv. Csodálatos­képpen ebben inkább a fiúk jelesked­nek. Meg is jegyzi a felügye­lő technikus: Jó fejhosszal verik teljesítmény dolgában a lányok a fiúkat, sokkal kö­telességtudóbbak. No, de azért megy a munka, mégpe­dig teljesítménybérben Vasárnap önkéntes munkát vállalt a telepen a Teleki Blanka, az Ybl Miklós gim­názium és a közgazdasági technikum hatvan diákja. A félnapi munka során 160 má­zsa hagymát dolgoztak fel exportra és belső fogyasztás­ra. — Jobb lenne almát válo­gatni ugye­? — kérdezek egy ügyeskezű kislányt, Nagy Annus, első osztályos gim­na­istát. — De mennyire! — nézi assé savanyúan a megtem­­­ett hagymákat, de ez csak pillanatokig tart. Valaki mond egy „vakot” és felharsan a kacagás. Lehet egyáltalán unatkozni diákok között? — hat! —

Next