Fejér Megyei Hírlap, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Diák-tudósítóink jelentik: Sárbogárdi és Buszár András, az ismerkedési estről számol be. A járási művelődési otthoniban rendezték meg a nemrégiben alakított két zenekar közreműködésével. Részletesen leírja, milyen problémák akadályozták meg, hogy igazán jól sikerült legyen és az összejövetel. Ezeket nem ismertetjük, de minden esetre legyen tanulság számukra ez az eset, máskor körültekintőbben, alaposabban, tanáraikkal és más szervekkel is koordinálva készítsék elő programjaikat. Bicskéről A Vajda János Gimnáziumból Rippert Anikó jelentkezett- Nagy örömmel számol be az új iskoláról, az év eleji munkákról, amelyekből már a tanulók is kivették részüket. Az iskolai új és régi diákjai a helyi honvédekkel összefogva hozták rendbe a tantermeket, az iskola környékét és egy kicsit megkésve, de annál jobban várva köszönthetett be az új tanév. A diákotthonról is mindenki elégedetten nyilatkozik. Anikó arról is beszámol, hogy nekik, negyedikeseknek csupán egy év jut az új környezetiből, de ugyanakkor büszkék arra, hogy a gimnázium krónikájába úgy kerülnek be, mint az első érettségizők. A levél ezzel a mondattal fejeződik be. ..Reméljük, hogy az utánunk következőknek is ugyanennyi örömet fog nyújtani ez az iskola, mint nekünk, és ők is tesznek legalább annyit érte, mint mi, faceg" diákok.’’ Fehérvárról Az Ybl Miklós Gimnáziumból a politikai oktatás szervezéséről kaptunk híradást A másodikos Czachesz Erzsébet és Balogh Judit arrólírnak, hogy örömmel fogadták a vitát kedvelő fiatalok a politikai vitakör beindításának tervét, amely igaz, hogy nagyobb aktivitást és felkészültséget kíván tőlük, mint az egyéb ismeretterjesztő formák, de így legalább rákényszerülnek a rendszeres újságolvasásról, a hírek meghallgatására. Ezt különösen a lányoknak kell szorgalmazniuk. Az ismeretterjesztés másik formája a filmszeminárium. Egy-egy alkotás levetítése után nemcsak filmekről esik szó, az irodalmi és a művészeti élet számos kérdéséről is. A hagyományos ifjúsági akadémia felfrissítéséről változatos program és az előadások jobb minősége gondoskodik. A két diáklány leveléből megtudtuk azt is, hogy szeptember vége az országjáró kirándulások jegyében zajlik. Az itthon maradottak társadalmi munkával szépítik a gimnázium környékét. Megkezdődtek az atlétikai házibajnokságok is. A győztesekből állítják össze az iskola-válogatottat, amelynek tagjai a Vasvári Pál Gimnázium csapatával versenyeznek majd. Júl sagy Mórról Ügyesen megfogalmazott levelet kaptunk Miklós Zsuzsannától, a szervezőtitkártól. „Mint minden év szeptemberében, idén is összeült ifjúsági szervezetünk vezetősége, hogy megvitassa, jó ötletekkel mozgalmassá, gazdaggá tegye a következő tanév akcióprogramját KISZ-munkánk jelentős részét pártunk IX. kongresszusára való felkészülés teszi ki, valamint azok a tervek, amelyeknek segítségével megünnepelhetjük a KISZ újjászületésének 10. évfordulóját. Mi is bekapcsolódtunk a „Jelentjük a pártnak” mozgalomba. Ennek jegyében kutatómunkát végzünk iskolánk múltjáról, eredményeiről és gimnáziumunk mai életét dokumentáló fényképeket grafikonokat, kiállítási albumba helyezzük. Az albumot a párt járási küldöttértekezletére juttatjuk el. Erre az időszakra tanulmányi versenyeket hirdet szervezetünk, szeretnénk, ha megvalósulna a kongresszusi sarok a faliújságon. Nagy tervünk, hogy a „Forradalmi ifjúsági napok” keretében első ízben rendezzük meg a KISZ napot. Iskolai zenekart alakítanak muzsikus fiataljaink és reméljük, hogy már ezen a napon bemutatkozhatnak. Néhány tervünk megvalósításán már dolgozunk. Készül az album, a napokban sportközi ülés volt, és együtt már a tisztasági verseny zsűrije is..." Újjáéled a Zenebarátok Köre Hétszázharmincanjárnak a székesfehérvári zeneiskolába. Közülük 420 zongorista, — 100- zal több, mint tavaly —, és 230 hegedűs. Ők is 50-nel többen vannak, mint az elmúlt évben. A többiek fa- és rézfúvósok, illetve ütőhangszereken játszók. Szerettek volna idén gitár, vagy harmonika tanszakot is nyitni, de pénzügyi nehézségek miatt, egyelőre nem sierült e tervet megvalósítani. A fiatalok már nagyban készülnek a néhány hét múlva sorra kerülő első nyilvános hangversenyükre. A program a legigényesebb zenebarátot is kielégítheti. A Zenebarátok Köre, amely nyolcéves ténykedése során némi megtorpanást is mutatott, most újra maga köré akarja tömöríteni a zenekedvelő fiatalokat. A hat előadásból álló műsorsorozat ehhez nagyban hozzájárulhat. Szombat, 1966. október 1. Miért vagyok maradi ?“ Ezzel a kérdéssel fordult hozzám minap egy ismerősöm, kissé váratlanul. Természetesen nem tudtam, de megmagyarázta. Hogy miért pont nekem? Munkahelyén éles vitát folytattak a mai ifjúságról és véleménye után róla többen azt mondták, hogy maradi, de nem volt ideje megcáfolni, mert sietett a buszhoz. Így hát nekem jutott osztályrészül, hogy megtudjam, miért nevezik maradinak őt, és ne, vegyék pletykálkodásnak, ha önöknek is elmondom panaszszavait. Elkeseredetten fejtegettem, hogy a jelek szerint jónéhány hibát követtünk el az utánunk következő korosztály nevelésében, hogy túlzásba vittük az elnézést, a mindent megbocsátást. Lehet, hogy csak én találok kifogásolni valót abban, hogy minap az autóbuszra felszállt egy idős néni, a kalauz helyet kért számára, mire egy ifjonc félhangosan megjegyezte: „Ha nyolcvan évvel fiatalabb lennél anyuskám, akkor esetleg”. Lehet, hogy csak engem botránkoztatott meg az a vonaton történt eset, amikor egy fiúcsoport hangoskodását, trágár vicceit egy utas kifogásolta, mire közülük az egyik, a leghosszabb hajú a „Pofa be!” szállóige kíséretében az idős ember szájára tenyeret, a többiek hangos röheje közepette. Hogy én mindezt helytelenítem, az nyilván rossz neveltetésemből fakad. Ugyanis engem, s kortársaimat úgy neveltek, hogy számtalan pofont kaptunk apáinktól és jövőnkért aggódó tanítóinktól. Hogy én ezekről beszélek, és vitatkozom, hogy nem tapsolok a modortalan, jellemtelen, durva fiataloknak, hogy keményebb, határozottabb nevelési módszereket követelek, már az első elemiben is, az csupán annak köszönhető, hogy egyrészt maradi vénember vagyok, másrészt nem hallgatok a jóakaratta tanácsokra, s továbbra is makacsul kitartok a mai fiatalságot elítélő felfogásom mellett. íme ezért van felháborodva ismerősöm. Hiába nyugtattam, hogy nem is olyan vénember, már ami nézeteinek és meglátásainak egyéb vonatkozásait illeti, azzal sem elégedett meg, hogy elismertem, valóban vannak ilyen jelenségek, természetesen nem hitte el, hogy voltak is és arról sem tudtam meggyőzni, hogy nem általános tünetek ezek. Nem tudtam meggyőzni, de mégsem éreztem lelkifurdalást. Úgy érzem szükségünk van az ilyen mentalitású emberekre, sokkal inkább, mint a mindig elégedett „minden úgy van jól, ahogy van” ideológiájú emberekre. — zágoni — Fejér megyei Hírlap ELSŐ ÉVESEK Az egyik igen hasznos iskolatípus a gyors- és gépíró iskola. 120 nappali tagozatos lány tanul itt. A MOM 323-as Ipari tanuló Intézetnél ebben a tanévben 18 elsőéves tanuló kezdte meg a kőműves szakma elsajátítását. Az elsőévesek a hét három napján vannak elméleti órán, a második évben két nap, míg a harmadik évfolyamon már csak egy napot töltenek el elméleti foglalkozáson. A hét többi napján különböző építkezéseken a szakma gyakorlati részét sajátítják el, a szakoktatók felügyelete mellett. Képünkön földmérést végeznek a másodéves tanulók. Ismerkedés a zongorával. A székesfehérvári zeneiskolában erre a tanévre mintegy 200 új tanuló iratkozott be, hogy a különböző szakokon zenét tanuljanak. Képünkön Gyarmati István zenetanár a zongora megszólaltatásával ismerteti egyik tanítványát, Vass Juditot. A székesfehérvári Ápolónőképző Egészségügyi Szakiskolába 48 lány iratkozott be az új tanévben. Az iskola elvégzése után az egészségügy szolgálatában dolgoznak majd. A 48 elsőéves közül 16 lány érettségi után jött az ápolónőképző iskolába. ------- Lehet itt unatkozni ? Kéttucat gimnazista kislány, fiú ücsörög a széknek előléptetett gyümölcsösládákon, válogatják a hagymát. A MÉK telep és a József Attila gimnázium a MÜM 111 1965. szám alatt szabályozott módon megállapodást kötött, hogy a diákok őszi foglalkoztatásának érdekében naponta 70—80 fiatal tölt el négy órát a telepen. — Nagy hasznát vesszük ennek — indokolja a szokatlan „politechnizálást” Hock Imre, a kirendeltség vezetője —, mert a fiatalok sokat segítenek a hagyma-export lebonyolításában, a burgonya téli tárolásra való előkészítésében, a káposzta tisztításával pedig a tartósítási munkát gyorsítják meg. Egy másik csoport a káposztahegy mellett sürgölődik, és persze — amint ez ilyenkor magától értetődő — néha megáll a kéz és pörög a nyelv. Csodálatosképpen ebben inkább a fiúk jeleskednek. Meg is jegyzi a felügyelő technikus: Jó fejhosszal verik teljesítmény dolgában a lányok a fiúkat, sokkal kötelességtudóbbak. No, de azért megy a munka, mégpedig teljesítménybérben Vasárnap önkéntes munkát vállalt a telepen a Teleki Blanka, az Ybl Miklós gimnázium és a közgazdasági technikum hatvan diákja. A félnapi munka során 160 mázsa hagymát dolgoztak fel exportra és belső fogyasztásra. — Jobb lenne almát válogatni ugye? — kérdezek egy ügyeskezű kislányt, Nagy Annus, első osztályos gimnaistát. — De mennyire! — nézi assé savanyúan a megtemett hagymákat, de ez csak pillanatokig tart. Valaki mond egy „vakot” és felharsan a kacagás. Lehet egyáltalán unatkozni diákok között? — hat! —