Fejér Megyei Hirlap, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-01 / 283. szám
Csütörtök, 1966. december 1. • Fejér megyei Hírlap Stubnyárt István: fiuimföld-egyezmény lehetővé teszi iparágunk további fejlődését Tisztelt kongresszus, kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolója hűen tükrözi azokat a politikai, társadalmi és gazdasági változásokat, amelyeket pártunk következetes politikája nyomán népünk szorgalmával elértünk. Mi, Fejér megyeiek, gyakorlatban is résztvevői vagyunk e nagy átalakulásnak, hisz a szocialista forradalom hatására megyénk arculata is megváltozott, jelentős ipariagrár megyévé fejlődött. Csupán második 5 éves tervünk alatt megyénk ipara 60 százalékkal növekedett. E növekedésnek megközelítően kétharmadát a műszaki fejlesztéssel biztosított termelékenység növekedéssel értük el. Ez idő alatt kialakult a megye sajátos termelési struktúrája is, megerősödött több, a népgazdaság számára igen jelentős ipari tevékenység, mint az érc-, szén- és ásványbányászat, a híradástechnika, az alumínium-feldolgozó ipar, a speciális gép- és járműgyártás. E termelő tevékenység koncentrált és többségében korszerű berendezésekkel felszerelt üzemekben történik. Tisztelt kongresszus 1062. november 15. fordulópont a magyar alumíniumipar fejlesztése szempontjából. A négy éve megkötött szovjet— magyar timföld—alumínium egyezmény iparfejlesztés szempontjából olyan lehetőségeket nyújtott az iparág számára, amit sajátos villamosenergiánkra alapozva nem lehetett volna megvalósítani. Ez az egyezmény lehetővé teszi, hogy iparágunk a nemzetközi viszonylatban elfoglalt előkelő helyét továbbra is megtartsa. A timföldgyárak nagyarányú bővítése, rekonstrukciója megyénk bauxitbányászatának fejlesztését is szükségessé teszi. A magyar timföldgyárak nyersanyaggal való ellátása eddig is hazai bauxittal történt, bauxit készleteinket ismerve továbbra is önellátónak kell lennünk. Ellenségeink nagy hangon uszítanak a szovjet-magyar timföld-alumínium egyezmény ellen, mondván: potom áron elkótyavetyéljük az egyedüli számottevő nyersanyag-kincsünket, a magyar ezüstöt. Ez hazugság! Mert szakembereink tudják és minden dolgozónak tudnia kell, hogy az egyezmény számunkra előnyös. Csak ezzel az egyezménnyel tudjuk hasznosítani bauxitkincsünket és fejleszteni az egész alumíniumipart. Ezért az üzletért ne fájjon az ő fejük! Mert a közösen megkötött szerződés kölcsönösen szolgálja a két nép érdekeit. Az alumíniumipar elkészítette harmadik 5 éves tervét és 1980-ig összeállította a szükséges fejlesztési programot is. Elkészült területünk új aknatelepítési üteme. Ma már az előkészítésre váró magyar bauxitmezők világviszonylatban a legrosszabb geológiai viszonyok között helyezkednek el. Előkészítésük, feltárásuk mind több és több kellemetlen körülményt tartogat számunkra. Ez a tény is indokolja az aknamélyítések időbeni elkezdését. Termelésünk a negyedik, 5 éves terv végére meghaladja az egymillió tonnát, aminek érdekében a jelenlegi termelésünket több, mint kétszeresére kell fokozni. E nagyszerű célok lelkesítenek bennünket. Engem is, kollegáimat is és minden bauxitbányászt. Ennek érdekében 1967-ben az egyik bauxitmező beruházási tevékenységét be kell indítani, ez elengedhetetlen. A műszaki nehézségek mellett komoly akadályozó tényező a beruházások beindításának bizonytalansága és ebből adódóan az effektív előkészítési időtartam lecsökkenése, ami szükségszerűen maga után vonja az ideiglenes létesítmények megnövekedését. Véleményünk szerint a bauxitbányászat fokozott súlyára való tekintettel az új feltárások beruházási programjának jóváhagyását feltétlenül meg kell gyorsítani. Ez annál is inkább fontosabb, mert a szovjet elvtársak felkészültek a magyar timföld fogadására. Minden szerv odaadó munkájára van szükség, hogy az egyezménynek maradéktalanul eleget tudjunk tenni. Kedves elvtársak! A második ötéves tervben kapott feladatokat teljesítettük. A VIII. kongresszus határozatának szellemében a többlet termelés 80 százalékát termelékenység-növekedésből biztosítottuk. A bányászat, különösen a bauxit bányászat nehéz munka. Ezt elvtársaink, és a Politikai Bizottság több tagja néhány esetben maguk is tapasztalták. Ottjártunkkor feladatul tűzték ki számunkra, hogy a rakodás gépesítését fokozzuk. Jelentem a kongresszusnak, hogy a rakodást 73 százalékban gépesítettük. A következő évek feladata az aktív vízszint süllyesztésnek fokozása, a tömegtermelő munkahely megfelelő, folyamatos szállító berendezésekkel való ellátása, a fejtési munkahelyek korszerű biztosítása, a rakodás gépesítésének további fokozása és a tűzvédelem megoldása. E legfontosabb feladatok teljesítésével kívánjuk a harmadik 5 éves tervben gazdasági munkánkat és dolgozóink munkakörülményeit javítani. Kedves elvtársak! Kongresszusunk határozati javaslata kimondja, hogy „Kedvező irányú további szerkezeti változás megy végbe az energiahordozók felhasználásában. 1970-ben a kőolaj és földgáz részaránya eléri a 37—39 százalékot.” A javaslattal egyetértünk. Nagyon lelkiismeretes munka szükséges ahhoz, hogy a végleges döntést meghozzák arra vonatkozóan, hogy ezt az arányeltolódást milyen módon kívánjuk elérni. Szerintünk további körültekintő munkát igényel annak eldöntése, hogy milyen mértékben szabad és kell a ma is jó minőségű barnaszén termelést csökkenteni. A móri járás gazdaságosan leművelhető szénvagyonnal rendelkezik. A gazdaságosan üzemelő aknákhoz kapcsolódó szénmezők termelésbe való beállítása indokolt. Olyan beruházási ütemet kell biztosítani, hogy a járás széntermelésének mennyisége ne csökkenjen, amit egyébként a Politikai Bizottság megyénkre vonatkozó határozata is kimond. Amennyiben ezek a szempontok nem érvényesülnek, úgy a felmérések szerint a felszabaduló bányászoknak csak kis részét tudja a bauxitbányászat átvenni. Foglalkoztatásuk tehát csak más ipari üzemek bővítésével, létesítésével és a mezőgazdaságba történő átirányításukkal lehet. Olyan aknatelepítési ütemre van szükség, hogy bányászaink folyamatos foglalkoztatása szakmájukban biztosított legyen. Kedves elvtársak! A gazdasági feladatok megoldásához elengedhetetlen a politikai munka aktivitásának növelése. Fejér megyében a bányászoknak, különösen a bányák kommunistáinak mindig számottevő szerep jutott és jut a politikai légkör kialakításában. Oroszlánrészt vállalt a tagság a tsz-szervezés munkájából. Úgy érezzük, hogy a pártszervezetek a bányaüzemeknél is betöltik hivatásukat, állandóan fejlődik a gazdaságpolitikai irányítás színvonala. A kialakult gyakorlati módszerek eredményesek. Az út, amin járunk helyes, ígérjük, hogy a IX. kongresszus határozatait erőnk, tudásunk legjavát adva, végrehajtjuk. A határozatok végrehajtására megnyerjük és mozgósítjuk mindazokat, akik eddig is velünk együtt munkálkodtak szocialista hazánk jövőjéért A magam részéről a Központi Bizottság beszámolójával, a határozati javaslattal, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéseivel egyetértek és azokat elfogadásra javaslom. Érdemes egy szocialista szerződés —■ és ami mögötte Tan Megyénk egyik nagy élelmiszeripari beruházása, a 700— 1000 vagonos hűtőház építése befejezéshez közeledik. Igaz, vannak még tennivalók, de ha jól körülnéz az ember a helyszínen, láthatja, hogy döntő szakaszhoz érkezett a munka. Közeleg a próbaüzem megkezdésének időpontja. Az eredmények idáig jók, de jobbak is lehetnének, ha menetközben nem merültek volna fel olyan nehézségek, amelyek sok esetben csökkentették a brigádok által diktált iramot. Erről az utóbbiról szeretnénk most képet alkotni egy, a közelmúltban megkötött szocialista szerződés kézbevételével. Olyan szerződés ez, amelynek létrehozásában közreműködött a Fejér megyei és városi pártbizottság, a Fejér megyei Építőipari Vállalat, a Hűtőipari Országos Vállalat, a székesfehérvári Hűtőház, az ÉGEV, a Magyar Villamosművek, a Diósgyőri Gépgyár, a VERTESZ képviselője és még több érintett szerv, vállalat. A szerződés megkötésének indító okát röviden így lehetne kifejezni: az új üzem minél előbb kapcsolódjon be a népgazdasági tervek teljesítésébe, valamint lehetőséget adjon ahhoz, hogy az 1967. évi mezőgazdasági termékeket is fel tudják dolgozni, ami jelentős devizahozam növekedést jelent. Ennyi lenne röviden, valójában azonban sokkal bonyolultabb a dolog. Ezért kerestük fel Nagy Zoltánt, a hűtőház építésvezetőjét, hogy részletek felől érdeklődjünk. Mit is foglal magába ez a szocialista szerződés, milyen előnyt látnak benne az érintett fő- és alvállalkozók? — A most megkötött szocialista szerződést megelőzőleg már itt a munkahelyen beszélgettünk arról, hogy a határidők biztosítása érdekében nagyobb gondot kellene fordítani az itt dolgozók munkájának összehangolására. Így született meg az elhatározás: foglaljuk szocialista szerződésbe mindazt a tennivalót, ami biztosítja a hűtőház 1967. május 1-én történő üzembelépését. Ez annyit jelent, hogy egy hónappal lerövidítjük a korábban kitűzött építészeti határidőt, és az év végére tervezett gépszerelési munkákat, illetve üzemindulást. A szerződés több pontban is foglalkozik azokkal a vállalásokkal, amelyeket az itt dolgozó vállalatok képviselői tettek. Éppen ezért mi a leglényegesebbeket szeretnénk kiragadni, amelyek döntően befolyásolják az üzemszerű beindulást. — Kezdjük talán a korábban felmerült 25 000 méter kábelhiány esetével. Úgy nézett ki, hogy ezzel lesz a legnagyobb baj. A szerződés pozitívumaként máris jelenthetjük, hogy a VERTESZ további munkájához az összes szükséges kábelmennyiség rendelkezésre áll, ami annyit jelent, hogy biztosított a januári próbaüzem. Ez azért jelentős, mert a jelenlegi, felvonulási hálózatról nem tudtuk volna biztosítani a szükséges energiamennyiséget, örömmel könyvelhetjük el azt is, hogy a generálkivitelező, az ÉMFÁÉV saját készletéből soron kívül biztosította azt a 600 méter betoncsövet, ami a fent említett kábelfektetéshez szükséges. Hasonlóan, örülnek annak is, hogy az Április 4 Gépgyár megerősítette korábbi ígéretét, miszerint 1967. , januárjában megtartják a próbaüzemet. Segítségben tehát nincs hiány, de ez a segítség kettős jellegű. Ahhoz, hogy segíteni tudjanak a beruházáson dolgozó alvállalkozók, elsősorban a székesfehérvári építőbrigádoknak kell megteremteni hozzá az alapot. A terv szerint december 31-re kellene átadnunk építészetileg a főépületet. Mi már a szocialista szerződésben rögzített határidőt változtattuk meg, éppen a kongresszusi munkaverseny lendületét felhasználva. Vállaltuk, hogy két héttel előbb, december 15-én munkaterületet biztosítunk a VERTFSZ-nek és az Április 4 Géngyárnak. Talán ezen a területen találkoztak legjobban az érdekek a szerződés megkötésekor. Az egész komplexum átadási határideje 1967. év vége, de a szerződésben lefektetett kölcsönös segítség lehetővé tette, hogy lényegesen előbbre hozzák ezt a határidőt. Így válik lehetővé, hogy február 28-ra átadják a mirelit üzemet a további technológiai szerelések elvégzésére. Nehézséget okoz jelenleg a vízellátás, de az is megoldható átmeneti jelleggel. A helyi építőbrigádok olyan ígéretet tettek, hogy a próbaüzemeléshez szükséges összes csatorna idejében elkészül, s az épületet megközelítő utakkal sem lesz baj. És végül egy utolsó elhatározás, amit az üzemeltető vállalat tett: a mirelit üzem beindulásához a szükséges gépsorokat úgy szerelik be, hogy a mirelit idény megkezdéséig valamennyi a helyén legyen. Néhány pontot ragadtunk ki csupán a szerződésből, de azt így is megállapíthatjuk: érdemes volt, megérte közelebb hozni egymáshoz az érdekeket, az érdekelteket. Mert egyik, vagy másik vállalat eredménye sem lehet öncélú részeredmény, hanem összehangoltan, a népgazdasági igényeknek megfelelően kell egyeztetni a törekvéseket. Bogdán — Rabáczy A központi vezénylőtábla szerelése is jó ütemben halad. Kun Lajos és Bíró Mihály, a VERTESZ szerelői munka közben. Folyik a gépészeti szerelés a fregoli-tárolóban. Munkaidő — távolléti idő Évek óta arra törekszünk, hogy a munkaidőt, annak 480 percét minden dolgozó a legmegfelelőbben, a termelés érdekében használja ki. A termelési eredmények csak így növekedhetnek. Így jöhettek létre a terven felüli lakások, városrészek és kerülhetett elegendő ipari és mezőgazdasági áru az üzletekbe. Sok átszervezés történt az elmúlt években az ipari kisüzemek tekintetében, a jobb irányító munka, a szakosítás végett Határozatok születtek arra is, hogy minden ember a lakhelyéhez legközelebb eső munkahelyen dolgozzon, egyszóval csökkenteni kívántuk a bejáró dolgozók távolléti idejét az otthonuktól. Tény, hogy sok ember került az otthonához közelebb eső munkahelyekre. Megnyugtató megoldás azonban csak akkor lesz, ha minél több üzem és üzemrész kerül vidékre. Akkor nemcsak az emberek nagy része kerül közelebb az otthonhoz, hanem munkalehetőség is adódik az olyan családtagok számára, akik különböző okok miatt nem tudták vállalni a bejárást. Minden valószínűség szerint, az elkövetkezendő években további javulást tapasztalhatunk majd. A törekvések azonban nem mindig találnak megfelelő támogatásra. Egy-két új iparágban éppen az ellenkezővel találkozhatunk. A tv szerelők napi 8 órai munkaidejéhez legtöbbször 12—14 órai távollét szükséges. Ez sokak számára meglepő. Nekem is meglepő volt, amikor elpanaszolták. A szerviz- és javítóüzemekben a bejelentett hibákra a reggeli órákban indulnak el a szerelők. A szervizkocsival megkeresik a meghibásodott készülékeket a falvakban. Van amikor hamar megjelenik a kép és a hang is tökéletessé válik. Nem mindig történik azonban így, legkellemetlenebb, ha éppen javítás alatt szűnik meg az adás. Mindegy azonban, hogy mikor szűnik meg, a valóság az, hogy a délutáni időszakban órákon át tétlenkedik a szerelő, kint a faluban várja, hogy kezdődjön az ipari adás és, hogy tovább dolgozhasson, teljesítse napi tervét. Ez a kihasználatlan idő tevődik hozzá a napi munkaidőhöz. Nem egyszer fogadták azonban a szerelőket azzal, hogy késő van, jöjjenek holnap. Tettek kísérleteket és sikerült is olyan készüléket előállítani, melyek helyettesítik az ipari adást. A jelgenerátorok azonban nem váltak be. Hiába állította be a műszerész a képet a jelgenerátor szerint, a műsorban sugárzott kép nem volt élvezhető. Nem számoltam össze, hogy az országban hány tv-szerelőt érint a plusz távolléti idő. Hányan szeretnék kevesebb idő alatt elvégezni feladatukat. Ehhez pedig az kellene, hogy a nappali időszakban az ipari adás ne szüneteljen. Tisztában vagyunk azzal, hogy az adó üzemeltetése is jelentős összegbe kerül. Előbb-utóbb azonban meg kell oldani az egésznapos adást. Ha közgazdászok kiszászámítanák, hogy országosan hány tv-szerelőt érint a dolog, mennyi a napi távollét, a plusz kocsiüzemeltetés, a gépkocsivezetők plusz-díja, valószínű olyan adatot kapnának, amely elgondolkoztató és cselekvésre késztet... — szidi — 3-