Fejér Megyei Hírlap, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
Péntek, 1969. március . Elvi munkaprogramból - GYAKORLATI TETT — A járási tanácsi szervet? négy évre szóló elvi munkaprogramot dolgoztak ki, amely ismert a helyi tanácsok, a választók előtt — kezdte a beszélgetést Pál Viktor, a sárbogárdi járási tanács vb-titkára —. Ez elvileg határozza meg az elképzeléseket, mik azok a tennivalók amik megvalósításával gazdagabbak, szebbek lesztek a községek. Most már tehát a falvakban dől el, hogyan válnak gyakorlati tetté f az elképzelések. — A községi társadalmi és állami szervek vezetőivel már megbeszéltük, melyek az idei feladatok — veszi át a szót Varga Ferenc, a Hazafias Népfront járási titkára —. Pontosan megfogalmazzuk, milyen tervek megvalósításához kérjük a lakosság segítségét, s így létrejön az együttműködési megállapodás a községi tanácsok és a lakosság között. Együttműködési megállapodás. Ez egy kis magyarázatra szorul. A tanács, a helyi mozgalmak eddig is sok segítséget adtak a társadalmi munka megszervezésével a községfejlesztéshez. Megköszöntük az önzetlen munkát, a legjobbaknak emléklapot, plakettet adtunk Erkölcsileg mindenütt megbecsülik az önzetlen emberek ezreinek fáradozását, hiszen úgy fogalmaztuk eddig: megtoldották a rendelkezésre álló összeget annyi meg ennyi százezer forinttal. S ez igaz is, hiszen azt a munkadíjat, amely a társadalmi munkások keze nyomán valóban százezrekre, milliókra emelkedett egy évben, szükséges, jó dolgok megvalósításába fektethették. Így lett a tervezettnél hoszszabb minden évben a járda, a keveset, a villanyvezeték, így épülhettek iskolák, kultúrházak, egészségügyi, szociális létesítmények, zöldellnek fák az utcák mindkét oldalán, díszlenek a virágok a lakóházak, épületek előtt. Igen, ezekben öltenek testet azok a forintok, amelyeket szabad időben, munka után, pihenőnapon állítottak elő a falvak lakói . úgy gondoltuk — folytatták hogy ennél konkrétabb lesz az együttműködési szerződés megkötése után a tevékenységünk. A társadalmi munkások vállalják, hogy ezt és ezt elvégzik, a tanács ugyanakkor kötelezi magát, hogy e munka fejében mit ad a munkát végzőknek. A sportolók például vállalhatják, hogy amennyiben az anyagot biztosítja a tanács, akkor felépítik az öltözőt, mosdót, fürdőt. Jó ez? Feltétlen, hiszen egy létesítménnyel gazdagabb lesz a község. Vagy a kiszeseknek mindig meleg helyiséget biztosít a tanács klubfoglalkozásokra, rendezvényekre. Sőt, néhány ezer forinttal hozzá is járul eszközeik gyarapításához. Az úttörők is sokat fáradoznak éven át a községfejlesztési tervek teljesítéséért. A tanácsok idén a szerződésben kötelezik magukat arra, hogy milyen játékokat, a tanuláshoz feltétlen szükséges eszközöket vásárolnak munkájuk elismeréseként. És sorolhatnánk tovább a példákat, amelyek megvilágítják: e kétoldalú szerződések mindenképpen a községek lakóinak érdekeit szolgálják. Kapnak majd a sportolók új felszereléseket, a kiszeselt könyveket, a hasznos időtöltéshez szükséges tárgyakat, az iskolások is megtalálják számításukat, ha részt vesznek a közös munkában. Ellenérték ez? Senki sem nevezi annak, hiszen a fák kiültetésével, a parkosított terület növelésével, járdák, utak építésével ennél sokkalta többet adnak a társadalmi munkások, de mégis kapnak valamit fáradozásuk fejében, ami közvetlenül is szolgálja celláikat. S ez a kétoldalú szerződés lényege. — p. 1 — 4. Így kezdődött Az angol titkos hráttér anyagából Az alku tárgyai a humanizmus A fasizmus: halál, pusztulás, rombolás, minden humánum megtagadása ! Mindezt nemcsak azok tudták, akik elmenekültek a barna pokolból, hanem tudta az egész világ, tudták a nyugati, így többek között az angol politikusok is. A Hitler-banda uralmának második esztendejében Simon, angol külügyminiszter, a fiatal Eden kíséretében Berlinben tárgyalt Hitlerrel és elhatározták, hogy kíméletlenül lerombolják hazájukban a pacifista illúziók légvárát. Azonban 1835. június 7-én MacDonald miniszterelnök benyújtotta lemondását és Stanley Baldwin, a szovjet ellenes konzervatív politikus foglalta el a miniszterelnöki bársonyszéket. Simon külügyminiszter utódja Samuel Hoare lett, Anthony Eden pedig a népszövetségi ügyek miniszteri tárcáját kapta meg. Az új külügyminiszter már június 18-án bebizonyította, hogy az appeasement törhetetlen híve: aláírta az angol—német flottaegyezményt. A kormányválság miatt F.den csak 1935. december 4-én terjesztette a minisztertanács elé memorandumát, amely részletesen elemezte a német fegyverkezés és expanzió adatait és veszélyeit a kabinet azonban az azonnali fegyverkezés helyett a megegyezés útját kereste és Utasította Eric Phipps, berlini angol nagyköveteit, folytasson informatív jellegű megbeszéléseket, mit szólna Hitler egy légügyi egyezményhez. Az első megbeszélésre december 19-én kerül sor von Neurath német külügyminiszter jelenlétében. Hitler azonban mereven visszautasítja még az egyezmény gondolatát is és ismét a szovjet veszedelmet emlegeti, majd amikor a fegyverkezés kérdése kerül előtérbe, váratlanul titkos német—angol szerződést javasol az angol nagykövetnek. A nagykövet jelentését szó szerint idézzük. ..Hitler kijelentette, hogy Németország hajlandó a pipál kormánnyal kicserélni a légierőre vonatkozó adatokat, ezeket azonban nem szabad a franciák tudomására hozni, mert azok ezonel továbbítanák Moszkvába. Anglia és Németország között elképzelhetetlen a háború, a két nagy germán nép soha többé nem kerülhet szembe egymással■” Phipps azonban azt is közölte, hogy Hitler a titkos szerződésre vonatkozó ajánlatot leereszkedő fölénnyel tette meg és ezért nem javasolta annak elfogadását. „Hitler úr a továbbiakban kijelentette, hogy az olasz sajtó németellenes kirohanásai miatt nem számít az olaszok barátságára, viszont rossz néven vette Nagy-Britannia antifasiszta magatartását Abesszínia ügyében. Közöltem Hitlerrel, hogy Nagy- Britannia nem ellensége a fasizmusnak!” Néhány nap múlva a nagykövet újabb jelentést küld kormányának: „A németek étvágya kielégíthetetlen, éppen ezért legfontosabb feladatunknak a fegyverkezést tartom. A jelenlegi német rendszerrel szemben a legkisebb engedmény is tragikus lehet, mert a nagyvonalúságot, belátást gyengeségnek, tehát megvetendőnek tartja.” (Hitler Németországában 1935. június 26-án megjelent az ifjúság kötelező munkaszolgálatára vonatkozó rendelet. Guderian tábornok 1935 decemberi cikkében arról ír, hogyan támadnak majd a német csapatok békés országokra. ,,Egy bizonyos éjszakán kitárulnak a repülőgép- és autóhangárok kapui, felbőgnek a motorok, és az alakulatok megindulnak előre.” Spengler, az ismert fasiszta filozófus már 1933-ban kiadta ,,Politikai írások” című könyét s ebben Európa országait, különösen Oroszországot végtelenül nagy gyarmatterületnek nevezi, amely tejjel-mézzel folyó ,,élettérül" szolgálhat a német faj számára.) Az angol kormány eszmecseréket folytatott Hitlerrel, szerződéseket szorgalmazott, az angol nagytőke pedig támogatta a náci hadiipart. Einzig, angol közgazdász abban az időben írta le az események által tragikusan igaznak bizonyult megállapítását. ..Ha valaha elkövetkezik az ítélet napja, az angol katonák és a polgári lakosság pusztulásáért az angol kormány előzékeny monetartását kell felelőssé tenni.” 1935 szeptemberében kitört az abesszin—olasz háború és Hoare már a háború kitörése előtt megegyezett francia kollégájával, Lavallal, hogy szabad kezet adnak Olaszországnak Abesszíniában. Amikor 1935. decemberében a HoaresI,aval megállapodás nyilvánosságra került, az angol külügyminiszter a közvélemény nyomására kénytelen volt benyújtani lemondását. Helyét Anthony Eden foglalta el. A Hitler-puccs óta először került olyan házigazda a Downing Street-re, aki reálisan ítélte meg a náci genget és aki eltökélte, hogy az engedékenység helyett az éberség és az erő politikáját valósítja meg. Az 1933 tavaszától 1935-ig érkezett nagyköveti és egyéb jelentések alapján 40 oldalas tanulmányt írt „A német veszély”ről. Ez a tanulmány hű józansággal cáfolta meg az appeasement minden érvét. (Folytatjuk) Pest megyei Hírlap Közös törekvéseinket kifejezni... Beszélgetés a KGST palota óriásmozaikjának tervezőjével A KGST végrehajtó bizottságának határozata alapján 1965-ben Moszkvában kezdték el építeni az új KGST székházat. A Kalinyin sugárúton épülő 31 szintes irodaépületet, s az ehhez kapcsolódó nagy horizontális kiterjedésű lepényépületet, valamint a 13 szintes szállót ez év derekán adják át rendeltetésének. A székház legreprezentánsabb része a kongresszusi terem, melyet kívülről a teljes hengerfelületen féldrágakőből készült művészi mozaik borít majd. A mozaikot Grigor Ivanovics Opriskó Állami-díjas szovjet művész tervezte, s irányításával készíti el a Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat szakembergárdája. Épp ezért Grigor Ivanovics Opriskó gyakori vendég hazánkban, így nyílt módunk arra, hogy személyesen beszélgethessünk vele, megkérdezhessük véleményét. — Milyen elképzelések, elgondolások vezették a mozaik tervezésénél, s volt-e már ehhez hasonló monumentális alkotása? — Ellentétes érzékek közt vívódtam, mikor Moszkva város főépítésze, Poszokin, felkért arra, hogy foglalkozzam ezzel a témával. Egyrészt féltem, hiszen ekkora feladattal még nem birkóztam meg eddig, másrészt szerettem volna győzelmesen kikerülni ebből a ,,birkózásból” és jól megoldani. Mindenekelőtt a logikai kapcsolatokat kerestem. Abból indultam ki, hogy a KGST törekvései tulajdonképpen a tagállamok meggazdagodását célozzák és ennek egyik alapfeltétele a föld méhében rejlő ásványi kincsek. A föld kincseinek, gazdagságának ábrázolásával tulajdonképpen szimbolizálni szerettem volna a szocialista nemzetek, országok állandó gazdagodását szellemiekben, anyagiakban, minden tekintetben. — Hol tartanak jelenleg a kivitelezésben? — Nagyon szépen haladunk, éppen ma volt az a nap, mikor a már elkészült részek láttán megnyugodtam, hogy valóban sikerült a kövekkel mindazt kifejeznem, amit szerettem volna. És ezt a magyar kollégáimnak, munkatársaimnak köszönhetem. Hiszen az ő türelmük, tudásuk és segítőkészségük nélkül nem tartanánk most itt. Nagyon örülök, hogy megismerhettem a magyar munkatársaimat. Bennük olyan emberekre találtam, akiknek gondolatai, munkaelképzelései szinkronban vannak az enyémmel, akik pontosan és hűen váltják valósággá azt, amit terveztem. Nagyon szeretnék a következő munkáim alkalmával is, ha erre lehetőség van, velük együtt dolgozni. — Milyen megbízatásokon dolgozik jelenleg? — Az osztankinói tv-toronyhoz terveztem egy 50—60 négyzetméteres mozaik pannót. Lenin születésének 100 évesévfordulójára Uljanovszk városban Lenin Múzeum épül, amelynek a mintegy 1000—* 1500 négyzetméteres mozaikját is én tervezem. Ne haragudjon, hogy többet nemn mesélek erről a témáról, de mindaddig, amíg nem végleges, kiforrott az elképzelésem, nem szívesen beszélek róla. A kongresszusi épületet borító mozaik abban is újszerű, hogy három dimenzióid. Ezt a differenciáltságot a féldrágakövek anyagszerűségével is hangsúlyozzák. A kivitelezést a Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat július 30-ra fejezi be. Ugyancsak ők csinálják a lifthallok keménymészkő és a körlépcső márványburkolatát. A Kőfaragó Vállalaton kívül számos magyar kivitelező és tervező vett részt a székház építésében. A Középülettervező Vállalat például a lifthallok belső építészeti terveit, a kongresszusi terem, a büfék, az előcsarnokok és a szabványügyi terem tervezési munkáit végezte, valamint a magyar szállítások tervezőszakértője volt. A Fémmunkás Vállalat feladata volt: a lifthallok álmennyezetének kiképzése, alumínium szerkezeteinek szállítása. Az irodaépület 30 ezer négyzetméteres alumínium akusztikus álmennyezetét is ez a vállalat készítette. Az új KGST székház, a tagállamok közös erőfeszítéséből épült és közös tulajdon lesz. A kivitelezésből valamennyi tagállam részt vett. Több tekintetben egyedülálló a KGST székház, építészeti és kivitelezési megoldása. Például karo-széra elemekből épült, melyből eddig és ilyen nagy kiterjedésű épületet nem építettek még egyetlen szocialista úrr.- van sem. Ugyan csak nem volt példa még erre ilyen monumentális épület teljes klimatizálására sem. Az a tény, hogy ilyen széleskörű nemztközi munkamegosztásban nem épült még létesítménye a szocialista államokban, komor erőpróbára kötelezte valamenynyi ország szakembereit. A szállítási és szerelési ütemtervek szigorú betartása a kiváló, összehangolt munka előfeltétele volt annak, hogy a KGST székház, a terveknek megfelelően épülhessen fel. S ebben az erőpróbában a magyar vállalatok is kivátóan megállák a helyüket, bizonysását adva annak, henitudásuk, felkészültségük képessé teszi őket az ilyen nagy feladatok maradéktalan megoldására. Beszélgetésünk közben egy tényt minden magyar résztvevő említett. Ez a közös munka számos, gazdag szakmai tapasztalat szülője volt számukra, hiszen a kivitelezés során szakterületük legfejlettebb szerkezeti és technológiai megoldásával találkoztak, másrészt, módjuk nyílt a széles körű, nemzetközi tapasztalatcserékre is. Piskóry Zsuzsa A féldrágakőből készült művészi mozaik effet uhu Már megbocsásson, kedves Szerkesztő Úr, hogy megint csak a magam pici fülemile-ügyeimmel untatom, de elárulom, hogy most az egyszer ön az, akihez utolsó fórumként fordulok. Arról van szó ugyanis, hogy a szomszédomnak vannak libái, kacsái, tyúkjai és egyéb vadállatai. Nem, nem véletlenül írtam én, kedves Szerkesztő Úr, hogy ezek az állatok vadak. Tudom én, hogy normális körülmények között háziállatoknak szokás nevezni őket. De az én szomszédomnak vadállatai vannak. Dúvadak. Kertemből napmint nap hessegethetem őket, mivel hogy ott őszi dugványozás és fokhagyma zöldell, s az ebadták tudják, hogy influenza járvány idején jó gyógyszer a hagyma zöldje. Hát ez az én panaszom, s ezzel is fordultam kérem a városi tanács illetékeseihez, hogy hoznának rendeletet, miszerint a háziállatok saját háznál tartandók. De nem hoztak, mondván, hogy az már van, csak be kell tartani. Csakhogy én hiába mondom a szomszédnak, hogy ilyen rendelet van, s ennek értelmében őt előbb utóbb meg fogják büntetni. A szomszéd csak nevet, mivelhogy úgy gondolja, mire megbüntetnék, már nem lesz miért. Vagyis hogy az én kertemben addigra lelegelteti már az őszi káposztát is a pulykáival, libáival, stb. Mert tudja a szomszéd is, amit én tudok, vagyis hogy a kártétel ügyében előbb ajánlott levélben fel kell szólítanom a szomszédot, szüntesse meg a kártevők szabadon mozgását, aztán várni nyolc napig, hogy kapok-e rá választ. Ha időközben megint kárt tesznek a baromfiak, megint ajánlott levél megint várni, aztán jöhet a panasz hivatalos helyen. S ha a tanács döntése nem elég erélyes, vagy számomra nem megnyugtató, még ugyebár mindig van lehetőség, hogy bírósághoz forduljak, csak arról ne feledkezzem meg, hogy panaszaimatlegalább két példányban írjam, de biztosabb, ha háromban gépeltetem le valamelyik bíróirodában, mert egy példány a szomszédnak, egy a tanácsnak, egy a bíróságnak... S mindennél jobb, ha közjegyző előtt hitelesítettem a másolatokat, mert akkor... Mert akkor ebbe bele lehet bolondulni. És a pulykák, libák, kacsák, tyúkok továbbra is járják a maguk útját, s legelik a kertem veteményeit. Van persze ennek más módja is — súgták meg az illetékesek. — Fogjam be a vétkes libát, pulykát, stb. Csakhogy abból ölremenés lenne, meg aztán ki mosná le rólam a gyanút, hogy esetleg nem csupán tanúnak fogtam meg a jószágot? Fura egy ügy ez, kedves Szerkesztő Úr. Pedig ha józan ésszel mérlegeli az ember, egyszerű megoldás is kínálkozik: tartassák be a törvényt, méghozzá rövid úton azzal, aki azt megszegi, vagy meg akarja szesnni. S ha ez sikerül, kérem szíveskedjék értetleni Molnár Mihály, Szivár, Sárkeresztúri út 9. szám alatti címen. 3