Fejér Megyei Hírlap, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Péntek, 1969. március . Elvi munkaprogramból - GYAKORLATI TETT — A járási tanácsi szervet? négy évre szóló elvi munka­programot dolgoztak ki, amely ismert a helyi taná­csok, a választók előtt — kezdte a beszélgetést Pál Viktor, a sárbogárdi járási tanács vb-titkára —. Ez el­vileg határozza meg az elkép­zeléseket, mik azok a tenni­valók amik megvalósításával gazdagabbak, szebbek lesz­tek a községek. Most már tehát a falvakban dől el, ho­gyan válnak gyakorlati tetté f az elképzelések. — A községi társadalmi és állami szervek vezetőivel már megbeszéltük, melyek az idei feladatok — veszi át a szót Varga Ferenc, a Ha­zafias Népfront járási titká­ra —. Pontosan megfogal­mazzuk, milyen tervek meg­valósításához kérjük a lakos­ság segítségét, s így létrejön az együttműködési megálla­podás a községi tanácsok és a lakosság között. Együttműködési megálla­podás. Ez egy kis magyará­zatra szorul. A tanács, a helyi mozgal­mak eddig is sok segítséget adtak a társadalmi munka megszervezésével a községfej­lesztéshez. Megköszöntük az önzetlen munkát, a legjob­baknak emléklapot, plakettet adtunk Erkölcsileg minde­nütt megbecsülik az önzetlen emberek ezreinek fáradozá­sát, hiszen úgy fogalmaztuk eddig: megtoldották a rendel­kezésre álló összeget annyi meg ennyi százezer forinttal. S ez igaz is, hiszen azt a munkadíjat, amely a társad­­almi munkások keze nyo­mán valóban százezrekre, milliókra emelkedett egy év­ben, szükséges, jó dolgok megvalósításába fektethették. Így lett a tervezettnél hosz­­szabb minden évben a járda, a keveset, a villanyvezeték, így épülhettek iskolák, kul­­túrházak, egészségügyi, szo­ciális létesítmények, zöldell­nek fák az utcák mindkét oldalán, díszlenek a virágok a lakóházak, épületek előtt. Igen, ezekben öltenek testet azok a forintok, amelyeket szabad időben, munka után, pihenőnapon állítottak elő a falvak lakói . úgy gondoltuk — foly­tatták hogy ennél konkré­tabb lesz az együttműködési szerződés megkötése után a tevékenységünk. A társadal­mi munkások vállalják, hogy ezt és ezt elvégzik, a tanács ugyanakkor kötelezi magát, hogy e munka fejében mit ad a munkát végzőknek. A spor­tolók például vállalhatják, hogy amennyiben az anyagot biztosítja a tanács, akkor fel­építik az öltözőt, mosdót, für­dőt. Jó ez? Feltétlen, hiszen egy létesítménnyel gazdagabb lesz a község. Vagy a kisze­­seknek mindig meleg helyi­séget biztosít a tanács klub­­foglalkozásokra, rendezvé­nyekre. Sőt, néhány ezer fo­rinttal hozzá is járul eszkö­zeik gyarapításához. Az úttö­rők is sokat fáradoznak éven át a községfejlesztési tervek teljesítéséért. A tanácsok idén a szerződésben kötele­zik magukat arra, hogy mi­lyen játékokat, a tanuláshoz feltétlen szükséges eszközö­ket vásárolnak munkájuk el­ismeréseként. És sorolhatnánk tovább a példákat, amelyek megvilá­­gítják: e kétoldalú szerződé­sek mindenképpen a közsé­gek lakóinak érdekeit szol­gálják. Kapnak ma­jd a spor­tolók új felszereléseket, a kiszeselt könyveket, a hasznos időtöltéshez szükséges tár­gyakat, az iskolások is meg­találják számításukat, ha részt vesznek a közös mun­kában. Ellenérték ez? Senki sem nevezi annak, hiszen a fák kiültetésével, a parkosí­tott terület növelésével, jár­dák, utak építésével ennél sokkalta többet adnak a társadalmi munkások, de mégis kapnak valamit fára­dozásuk fejében, ami köz­vetlenül is szolgálja cellái­kat. S ez a kétoldalú szer­ződés lényege. — p. 1 — 4. Így kezdődött Az angol titkos hráttér anyagából Az alku tárgya­i a humanizmus A fasizmus: halál, pusztu­lás, rombolás, minden humá­num megtagadása ! Mindezt nemcsak azok tudták, akik elmenekültek a barna pokol­ból, hanem tudta az egész világ, tudták a nyugati, így többek között az angol poli­tikusok is. A Hitler-banda uralmának második esztende­jében Simon, angol külügy­miniszter, a fiatal Eden kísé­retében Berlinben tárgyalt Hitlerrel és elhatározták, hogy kíméletlenül lerombol­ják hazájukban a pacifista il­lúziók légvárát. Azonban 1835. június 7-én MacDonald miniszterelnök benyújtotta lemondását és Stanley Bald­win, a szovjet ellenes­ konzer­vatív politikus foglalta el a miniszterelnöki bársonyszé­­ket. Simon külügyminiszter utódja Samuel Hoare lett, Anthony Eden pedig a nép­­szövetségi ügyek miniszteri tárcáját kapta meg. Az új külügyminiszter már június 18-án bebizonyította, hogy az appeasement törhetetlen híve: aláírta az angol—német flotta­egyezményt. A kormányvál­ság miatt F.den csak 1935. de­cember 4-én terjesztette a minisztertanács elé memoran­dumát, amely részletesen ele­mezte a német fegyverkezés és expanzió adatait és veszé­lyeit a kabinet azonban az azonnali fegyverkezés helyett a megegyezés útját kereste és Utasította Eric Phipps, berli­ni angol nagyköveteit, foly­tasson informatív jellegű megbeszéléseket, mit szólna Hitler egy légügyi egyez­ményhez. Az első megbeszélésre de­cember 19-én kerül sor von Neurath német külügyminisz­ter jelenlétében. Hitler azon­ban mereven visszautasítja még az egyezmény gondolatát is és ismét a szovjet vesze­delmet emlegeti, majd­­ amikor a fegyverkezés kérdé­se kerül előtérbe, váratlanul titkos német—angol szerző­dést javasol az angol nagy­követnek. A nagykövet jelentését szó szerint idézzük. ..Hitler kijelentette, hogy Németország hajlandó a­ pi­pál kormánnyal kicserélni a légierőre vonatkozó adatokat, ezeket azonban nem szabad a franciák tudomására hozni, mert azok ezonel továbbíta­nák Moszkvába. Anglia és Németország között elképzel­hetetlen a háború, a két nagy germán nép soha többé nem kerülhet szembe egymással■” Phipps azonban azt is kö­zölte, hogy Hitler a titkos szerződésre vonatkozó ajánla­tot leereszkedő fölénnyel tet­te meg és ezért nem javasol­ta annak elfogadását. „Hitler úr a továbbiakban kijelentette, hogy az olasz sajtó németellenes kirohaná­sai miatt nem számít az ola­szok barátságára, viszont rossz néven vette Nagy-Bri­­tannia antifasiszta magatar­tását Abesszínia ügyében. Kö­zöltem Hitlerrel, hogy Nagy- Britannia nem ellensége a fasizmusnak!” Néhány nap múlva a nagy­követ újabb jelentést küld kormányának: „A németek étvágya kielé­gíthetetlen, éppen ezért leg­fontosabb feladatunknak a fegyverkezést tartom. A je­lenlegi német rendszerrel szemben a legkisebb enged­mény is tragikus lehet, mert a nagyvonalúságot, belátást gyengeségnek, tehát megve­­tendőnek tartja.” (Hitler Németországában 1935. június 26-án megjelent az ifjúság kötelező munka­szolgálatára vonatkozó ren­delet. Guderian tábornok 1935 decemberi cikkében ar­ról ír, hogyan támadnak majd a német csapatok békés or­szágokra. ,,Egy bizonyos éj­szakán kitárulnak a repülő­gép- és autóhangárok kapui, felbőgnek a motorok, és az alakulatok megindulnak elő­re.” Spengler, az ismert fa­siszta filozófus már 1933-ban kiadta ,,Politikai írások” cí­mű könyét s ebben Európa országait, különösen Orosz­országot végtelenül nagy gyarmatterületnek nevezi, amely tejjel-méz­zel folyó ,,élettérül" szolgálhat a né­met faj számára.) Az angol kormány eszme­cseréket folytatott Hitlerrel, szerződéseket szorgalmazott, az angol nagytőke pedig­­ támogatta a náci hadiipart. Einzig, angol közgazdász ab­ban az időben írta le az ese­mények által tragikusan igaznak bizonyult megállapí­tását. ..Ha valaha elkövetke­zik az ítélet napja, az angol katonák és a polgári lakos­­ság­ pusztulásáért az angol kormány előzékeny monetar­­tását kell felelőssé tenni.” 1935 szeptemberében ki­tört az abesszin—olasz há­ború és Hoare már a háború kitörése előtt megegyezett francia kollégájával, Laval­­lal, hogy szabad kezet adnak Olaszországnak Abesszíniá­ban. Amikor 1935. decembe­rében a HoaresI,aval meg­állapodás nyilvánosságra került, az angol külügymi­niszter a közvélemény nyo­mására kénytelen volt be­nyújtani lemondását. Helyét Anthony Eden foglalta el­. A Hitler-puccs óta először került olyan házigazda a Downing Street-re, aki reáli­san ítélte meg a náci genget és aki eltökélte, hogy az engedékenység helyett az éberség és az erő politiká­ját valósítja meg. Az 1933 tavaszától 1935-ig érkezett nagyköveti és egyéb jelenté­sek alapján 40 oldalas tanul­mányt írt „A német veszély”­­ről. Ez a tanulmány hű jó­zansággal cáfolta meg az ap­peasement minden érvét. (Folytatjuk) Pes­t megyei Hírlap Közös törekvéseinket kifejezni... Beszélgetés a KGST palota óriásmozaikjának tervezőjével A KGST végrehajtó bi­zottságának határozata alap­ján 1965-ben Moszkvában kezdték el építeni az új KGST székházat. A Kalinyin sugárúton épülő 31 szin­tes irodaépületet, s az ehhez kapcsolódó nagy horizontális kiterjedésű lepényépületet, valamint a 13 szintes szál­lót ez év derekán adják át ren­del­tetésén­ek. A székház legreprezentán­­sabb része a kongresszusi terem, melyet kívülről a tel­jes hengerfelületen féldrága­kőből készült művészi moza­ik borít majd. A mozaikot Grigor Ivanovics Opriskó Állami-díjas szovjet művész tervezte, s irányításával ké­szíti el a Kőfaragó és Szob­rászipari Vállalat szakember­­gárdája. Épp ezért Grigor Ivanovics Opriskó gyakori vendég hazánkban, így nyílt módunk arra, hogy szemé­lyesen beszélgethessünk ve­le, megkérdezhessük véle­ményét. — Milyen elképzelések, el­gondolások vezették a moza­ik tervezésénél, s volt-e már ehhez hasonló monumentális alkotása? — Ellentétes érzékek közt vívódtam, mikor Moszkva város főépítésze, Poszokin, felkért arra, hogy foglalkoz­zam ezzel a témával. Egy­részt féltem, hiszen ekkora feladattal még nem birkóz­tam meg eddig, másrészt szerettem volna győzelmesen kikerülni ebből a ,,birkózás­ból” és jól megoldani. Min­denekelőtt a logikai kapcso­latokat kerestem. Abból in­dultam ki, hogy a KGST tö­rekvései tulajdonképpen a tagállamok meggazdagodá­sát célozzák és ennek egyik alapfeltétele a föld méhében rejlő ásványi kincsek. A föld kincseinek, gazdagságá­nak ábrázolásával tulajdon­képpen szimbolizálni szeret­tem volna a szocialista nem­zetek, országok állandó gaz­dagodását szellemiekben, anyagiakban, minden tekin­tetben. — Hol tartanak jelenleg a kivitelezésben? — Nagyon szépen hala­dunk, éppen ma volt az a nap, mikor a már elkészült részek láttán megnyugod­tam, hogy valóban sikerült a kövekkel mindazt kifejez­nem, amit szerettem volna. És ezt a magyar kollégáim­nak, munkatársaimnak kö­szönhetem. Hiszen az ő tü­relmük, tudásuk és segítő­készségük nélkül nem tar­tanánk most itt. Na­gyon örülök, hogy megismerhet­tem a magyar munkatársai­mat. Bennük olyan emberek­re találtam, akiknek gondo­latai, munkaelképzelései szink­ronban vannak az enyém­mel, akik pontosan és hűen váltják valósággá azt, amit terveztem. Nagyon szeret­nék a következő munkáim alkalmával is, ha erre lehe­tőség van, velük együtt dol­gozni. — Milyen megbízatásokon dolgozik jelenleg? — Az osztan­­kinói tv-torony­­hoz terveztem egy 50—60 négyzetméteres mozaik pannót. Lenin születé­sének 100 éves­­évfordulójára Uljanovszk vá­rosban Lenin Múzeum épül, amelynek a mintegy 1000—* 1500 négyzet­­méteres moza­ikját is én ter­vezem. Ne ha­ragudjon, hogy többet nemn mesélek erről a témáról, de mindaddig, amíg nem végleges, kiforrott az elképzelésem, nem szívesen beszélek róla. A kongresszusi épületet borító mozaik abban is új­szerű, hogy három dimenzió­id. Ezt a differenciáltságot a féldrágakövek anyagszerűsé­gével is hangsúlyozzák. A kivitelezést a Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat július 30-ra fejezi be. Ugyancsak ők csinálják a lifthallok ke­­ménymészkő és a körlépcső márványburkolatát. A Kőfaragó Vállalaton kívül számos magyar kivi­telező és tervező vett részt a székház építésében. A Kö­zépülettervező Vállalat pél­dául a lifthallok belső épí­tészeti terveit, a kongresszu­si terem, a büfék, az elő­csarnokok és a szabvány­­ügyi terem tervezési munká­it végezte, valamint a ma­gyar szállítások tervezőszak­értője volt. A Fémmunkás Vállalat feladata volt: a lifthallok álmennyezetének kiképzése, alumínium szer­kezeteinek szállítása. Az irodaépület 30 ezer négy­zetméteres alumínium akusz­tikus álmennyezetét is ez a vállalat készítette. Az új KGST székház, a tagállamok közös erőfeszíté­séből épült és közös tulaj­don lesz. A kivitelezésből valamennyi tagállam rész­t vett. Több tekintetben egye­dülálló a KGST székház, épí­tészeti és kivitelezési meg­oldása. Például karo-szér­a elemekből épült, melyből eddig és ilyen nagy kiterje­désű épületet nem építettek még egyetlen szocialista úr­­r.-­ van sem. Ugyan csak­ nem volt példa még erre ilyen monumentális épület teljes klimatizálására sem. Az a tény, hogy ilyen széleskörű nemz­tközi mun­kamegosztásban nem épült még létesítménye a szocialis­­ta államokban, komo­r erő­próbára kötelez­te valameny­­nyi ország szakembereit. A szállítási és szerelési ütem­­terv­ek szigorú betartása a kiváló, összehangolt munka előfeltétele volt annak, hogy a KGST székház, a tervek­nek megfelelően épülhessen fel. S ebben az erőpróbában a magy­ar vállalatok is kiv­á­­tóan megállák a helyüket, bizonysását adva annak, heni­­tudásuk, felkészültsé­gük képessé teszi őket az ilyen nagy feladatok mara­déktalan megoldására. Beszélgetésünk közben egy tényt minden magyar részt­vevő említett. Ez a közös munka számos, gazdag szak­mai tapasztalat szülője volt számukra, hiszen a kivitele­zés során szakterületük leg­fejlettebb szerkezeti és technológiai megoldásával találkoztak, másrészt, módjuk nyílt a széles körű, nemzet­közi tapasztalatcserékre is. Piskóry Zsuzsa A féldrágakőből készült művészi mozaik effet uhu Már megbocsásson, kedves Szerkesztő Úr, hogy megint csak a magam pici füle­­mile-ügyeimmel untatom, de elárulom, hogy most az egyszer ön az, akihez utolsó fórumként fordulok. Arról van szó ugyan­is, hogy a szomszédomnak vannak libái, kacsái, tyúkjai és egyéb vadállatai. Nem, nem véletlenül írtam én, ked­ves Szerkesztő Úr, hogy ezek az állatok vadak. Tudom én, hogy normális körül­mények között háziállatoknak szokás ne­vezni őket. De az én szomszédomnak vad­állatai vannak. Dúvadak. Kertemből nap­­mint nap hessegethetem őket, mivel hogy ott őszi dugványozás és fokhagyma zöldell, s az ebadták tudják, hogy influenza járvány idején jó gyógyszer a hagyma zöldje. Hát ez az én panaszom, s ezzel is for­dultam kérem a városi tanács illetékesei­hez, hogy hoznának rendeletet, miszerint a háziállatok saját háznál tartandók. De nem hoztak, mondván, hogy az már van, csak be kell tartani. Csakhogy én hiába mondom a szomszédnak, hogy ilyen ren­delet van, s ennek értelmében őt előbb utóbb meg fogják büntetni. A szomszéd csak nevet, mivelhogy úgy gondolja, mi­re megbüntetnék, már nem lesz miért. Vagyis hogy az én kertemben addigra le­­legelteti már az őszi káposztát is a puly­káival, libáival, stb. Mert tudja a szomszéd is, amit én tu­dok, vagyis hogy a kártétel ügyében előbb ajánlott levélben fel kell szólítanom a szomszédot, szüntesse meg a kártevők szabadon mozgását, aztán várni nyolc napig, hogy kapok-e rá választ. Ha idő­közben megint kárt tesznek a baromfiak, megint ajánlott levél megint várni, az­tán jöhet a panasz hivatalos helyen. S ha a tanács döntése nem elég erélyes, vagy számomra nem megnyugtató, még ugyebár mindig van lehetőség, hogy bí­rósághoz forduljak, csak arról ne feled­kezzem meg, hogy panaszaimat­­legalább két példányban írjam, de biztosabb, ha há­romban gépeltetem le valamelyik b­­íróirodában, mert egy példány a szom­szédnak, egy a tanácsnak, egy a bíróság­nak... S mindennél jobb, ha közjegyző előtt hitelesítettem a másolatokat, mert akkor... Mert akkor ebbe bele lehet bolondulni. És a pulykák, libák, kacsák, tyúkok to­vábbra is járják a maguk útját, s legelik a kertem veteményeit. Van persze ennek más módja is — súg­ták meg az illetékesek. — Fogjam be a vétkes libát, pulykát, stb. Csakhogy ab­ból ölremenés lenne, meg aztán ki mosná le rólam a gyanút, hogy esetleg nem csu­pán tanúnak fogtam meg a jószágot? Fura egy ügy ez, kedves Szerkesztő Úr. Pedig ha józan ésszel mérlegeli az ember, egyszerű megoldás is kínálkozik: tartassák be a törvényt, méghozzá rövid úton azzal, aki azt megszegi, vagy meg akarja szesnni. S ha ez sikerül, kérem szíveskedjék érte­tl­e­ni Molnár Mihály, Szivár, Sárkeresztúri út 9. szám alatti címen. 3

Next