Fejér Megyei Hírlap, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

szerda, 1938. május 1. Szocialista országok közös vállalkozásai Sétálhatunk akár a moszkvai Gorkij utcában, a prágai Venczel téren, a berlini Karl Marx Alleen, vagy a pesti Körúton, fürkészve az üzletek kirakatait, ma már mindenütt találkozhatunk a baráti országok iparának termékeivel. Akár berendezhetnénk otthonunkat úgyis, hogy azután állíthatnánk róla: ez KGST lakás. Lengyel bútor, NDK szőnyeg, szovjet hűtőszekrény, bolgár rádió, csehszlovák üvegáru és így tovább ... Sőt esetleg maga a lakás is valamelyik Magyarországon működő szovjet házgyárban készülhet el. Tizennyolc év alatt a baráti országok egymás közötti forgalma ötszörösére nőtt, s ma már a külkereskedelmi forgalom több mint 60 százalékát egymással bonyolítják le. Ennek a forgalomnak természetesen kisebb része csupán a közszükségleti cikk. Az együttműködés lényege elvégre éppen az, hogy ne csak fogyasztási cikkeket cseréljünk, hanem gondolatot, gépet, ötletet, anyagot, tervet, tudományos eredményt, komplett gyárat. A modern iparnak, a korszerű gazdaságnak, kivált a kis országokban a más országokkal való együttműködésen kívül biztosabb alapja aligha lehet. A gazdaságos termelés előfeltétele ugyanis a nagy sorozatok gyártása. Ehhez pedig megfelelő nagyságú felvevőpiac kell. Ilyen tekintetben tehát az árucsere — a választék bővítése keretében — az együttműködés egyik fajtája a közszükségleti cikkeknél. A termelés szakosítása viszont az együttműködésnek már fejlettebb, több hasznot hozó megoldása, tehát az, hogy valamilyen terméket csak egy, legfeljebb két ország készítsen, s a többit is ő lássa el, abból a cikkből. Csak egy példát erre a közelmúltból: a mi járműiparunk szakosodott a komplett hátsóhidak gyártására, s 1970-ig egyedül csak a Szovjetuniónak 37 ezer darabot szállítunk. A szovjet fél viszont az első hidat és a kardántengelyek gyártását vállalta, csak ezek termelését futtatja fel, csak ezekre költ, s 1970-ig járműgyárainknak 25 ezer első hidat és 110 ezer kardán-tengelyt szállít. Az ilyen jellegű kooperációkhoz sorolható az OPW jelzésű közös vasútikocsi-park, amellyel a tagországok 15—20 százalékkal emelhették vasútikocsi-állományuk kihasználási fokát. Az összekapcsolt villamosenergia-rendszer szintén számos előnyt nyújt valamennyi felhasználónak a Béke távvezeték mentén. Szép példáit nyújtják a gyümölcsöző együttműködésnek. A 60-as évek elejétől fokozatosan megalakult közös vállalatok. A HALDEX, az AGROMAS, az INTERMETALL és az INTRASZMAS. Ezekhez látogattunk most el, hogy megtudjuk, mire jutottak az utóbbi esztendőkben, beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, gyan elmaradt. Egyébként nemcsak hazánkban, hanem például Nyugat-Európában is, ahol még csak mostanában kezdődött el a nagyüzemi kertészeti gazdaságok kialakulása. A KGST országaiban visznt már mindenütt kialakultak a 60-as évek elejére a kertészeti nagyüzemek, és mivel a kertészeteknek főképp Bulgáriában és Magyarországon van nagy szerepük a népgazdaságon belül, így ennek a két országnak jutott a feladat, hogy a kertészetek képesítését a gépgyártással együtt közösen megtervezzék, megszervezzék. Ily módon nemcsak zöldséggel, gyümölccsel, szőlővel látjuk el a KGST piacot, hanem a kertészeti kultúrákhoz szükséges gépeket is tőlünk — a bolgároktól és magyaroktól — várják a baráti országok a következő években. Ezt a fejlesztési munkát irányítja, koordinálja az Agromas. Nem egészen három évalatt pontosan felmérték a társaság szakemberei a szükségleteket, hol, mennyi, és milyen gép kell. Pontosan hozzáigazítva a talaj és domborzati viszonyokhoz a fejlesztési terveket, hiszen más gép kell homokra, más köves talajra, más a síkságra, vagy a hegyoldalra. A felmérés végeredménye: legalább 120 speciál gépre van szükség. Ezután megosztották a fejlesztési témákat a bolgár partnerrel, hiszen sem itt, sem ott nincs akkora szellemi és termelőkapacitás, hogy egymagában bármelyik ország vállalkozhatna az összes szükséges géptípus kifejlesztésére és gyártására. Az első géptípusok meg is jelentek már a piacon. Például a bolgár fejlesztésű pelánfázó, a szőlőművelő lánctalpas traktor, a sárközi művelő talajmaró, és a különböző permetező gépek. A magyar produkciók: a tárcsás talajművelők, a hagyma és zöldborsó-betakarító gépek. A társaság most fejezte be újabb 46 gép gyártásának megszervezésére készült javaslat kötetét. Ebből 13 gépet a magyar ipar, 33-at a bolgár készít majd. A javaslatok alapján máris megkezdődtek a hosszúlejáratú szakosítási szerződések megfogalmazásai. Komplikált, drága gépekről van szó, amelyeket gyártani, haszonnal, csak akkor lehet, ha nagyobb sorozatban készülhetnek. Egy szamóca-, vagy málnaszedő gépből nálunk, de Bulgáriában sincs néhány száznál többre szükség. Nem szabad tehát egyegy típust ott is, itt is gyártani, hanem csak egy helyen, mert úgy kifizetődő. Dehát éppen ebben van az együttműködés lényege, haszna — ezért alakult meg az Agromas. Haldex: Óránként 100 tonna szín a meddőkből A Haldex Rt a KGST-ben az első közös vállalat. Magyar—lengyel koprodukció. A Tatabányai Szénbányászati Tréjat vezető szakembereinek találmányára épült A világon mindenütt általában egy tonna szénnel együtt 0,2 tonna meddő is feljön a bányákból. A meddők évszázadok alatt mindenütt a bányák környékén hatalmas hegyláncokká növekedtek. Állandóan tartani kellett az öngyulladásuktól, egészségtelenné tették a környéket, s legújabban a korszerű ipartelepek terjeszkedését is gátolták, mivel egyre több helyet foglaltak el. A magyar feltalálók előtt már mások is sok mindennel megpróbálkoztak, de a meddőhányókat nem sikerült eltűntetniök. A magyar feltalálók— Becker Ferenc, dr. Gál István, dr. Kulcsár Gyula, Palotai Lajos és Reviczky Ferenc — rájöttek arra, hogy a meddőhányókat nem eltüntetni kell hanem feldolgozni, már csak azért is, mert sok bennük a hasznos anyag. Feldolgozni kell, szétszedni, kiszedni belőle külön a szenet, amely átlagosan a meddők 15 százalékát teszik ki, és külön a kőzeteit. Az előbbit, mintha a bányából jönne, odaadni az iparnak, az utóbbit pedig földolgozni építőanyagnak. Így jutottak el a hidrociklonokban elvégezhető, fajsúly szerinti osztályozás gondolatához, s a berendezés megszerkesztéséhez, amely valójában egy osztályozó törő, zúzó, mosóberendezés kombinációja. A találmány, meg az első berendezés 1959-ben készenállt, s már csak meddőhányókat kellett megkeresni hozzá. Sok értékes szenet tartalmazó meddőhányót, hogy a nagykapacitású berendezések telepítése gazdaságos legyen, így találtak rá a lengyel bányákra. A Kattowicze környéki bányászok azonnal felismerték a nagy lehetőséget, s 1959-ben kormányszinten már alá is írták a Haldex Rt alapító oklevelét. Azóta még tíz év sem telt el... Eddig öt üzeme épült a Haddexnek a sziléziai szénmedencékben, együttes teljesítményük óránként 100 tonna kitűnő minőségű fekete szén. Ez az öt üzem 120 millióba került hazánknak, s ugyanennyibe a lengyel félnek is. A bevétel pedig már elérte a 400 milliót, tehát a két társ egyenként máris 80 .Trillió forint, tiszta hasznot könyvelhet el. A pécsi meddőhányókat is „pusztítja" ma már egy Haldex-üzem: 7 évvel ezelőtt az angolok megvásárolták az eljárást, a közelmúltban pedig a japánok kezdtek érdeklődni közelebbről is a Haldex eredménye után. A lengyel partner az eredmények alapján most újabb üzemeket szeretne építeni, a tárgyalások már megkezdődtek, reméljük kölcsönösen előnyös megegyezéssel zárulnak. Agromas: SS kertészetek gépesítése Az Agromas budapesti központjában bolgár és magyar a tárgyalási nyelv. A Haldextől elütő közös vállalkozás ez nem dolgozik a saját számlára. Hivatalosan épp ezért a társaság megjelölést használják. Azt mondom: nem dolgoznak saját számlára, de sokkal nagyobb a tét egyetlen vállalat nyereségénél. Céljuk a ma°'var és a bolgár mezőgazdaság kertészeti ágának korszerűsítése, hozamának növelése, tehát voltaképp sok-sok állami gazdaság és termelőszövetkezet gazdálkodásának modernizálása. A társaság igazgatója számítást tesz elém: 1970-ben csak nálunk a paradicsom betakarításához már 40 ezer ember 8—10 órás munkájára lenne szükség, ha kézzel kellene leszedni majd a paradicsomot. De honnan vesz a mezőgazdaság 40 ezer embert, csak ehhez, a munkához? A két ország növénytermesztéséből az úgynevezett szántóföldi kertészet "hozamának értéke 24—25 százalék. Jelentős mindkét országban a kertészeti export szerepe is, mind baráti, mint tőkés piacra. A kertészeti kultúrák megművelési média, termelékenysége, így tehát mindkét országban jelentős tétele a népgazdasági fizetési mérlegeknek. Ám a kertészeti kultúrák gépesítése na- Fejér mérvei Hírlap Internetall: Háromszázhatvankét kohászati hengersor diszpécsere A szobákból idegen beszéd szűrődik ki: orosz, német, lengyel, de ha hallgatódznánk hosszabban, bolgár, cseh, és szlovák szó is megüthetné a fülünket. Az Intermetall — a Vaskohászati Együttműködés Szervezete — Magyarországgal együtt hat ország kohászatának nemzetközi diszpécsere. Tavaly már 3 millió tonna kohászati anyag és hengerelt áru útját egyengette. Ez a 3 millió tonna nem szerepelt a külkereskedelmi vállalatok előzetes szerződéseiben, a szállítási tervekben, ez az előre nem látható szükségletek kiszolgálásából adódott. Az egyesülésnek ez az egyik feladata, tehát az operatív segítségnyújtás. Ha valahol, váratlanul szükség van néhány száz, vagy ezer tonna bugára, hengerelt árura, másutt meg esetleg szabad kapacitás jelentkezik, akkor az Intermetall összehozza a partnereket. A vevő is jól jár, mert gyorsan megkapja a szükséges szállítmányt, az eladó is nyer, mert jobban kihasználhatja berendezéseit Az Intermetall első eredményei közé tartozik egy vaskos tanulmányterv is: összegyűjtötték hat ország 362 hengersorának adatait, az összes adatot — köztük a hengersoroknak egymástól való távolságát is — betáplálták egy számítógépbe, s így szerkesztették meg a hengersorok termelési szakosításának optimális modelljét. Kiderült, hogy ha csak a legegyszerűbb szakosítást végeznénk is el egymás között már azzal is 20 százalékkal növelhetnénk a hengersorok teljesítőképességét. Ez a legegyszerűbb termelési megosztás pedig az lenne, ha az egyes termékek előállítását méretek szerint osztanánk fel egymás között, bizonyos hengersorok mindig csak bizonyos méretű lemezeket hengerelnének. Így nem kellene gyakran átállítani a görgőket, s így az ebből eredő időveszteség átlagosan 20 százalékkal csökkenne. A javaslat elkészült, a döntés még az idén várható, s ez az egyetlen döntés milliárdos megtakarítást hozna a hat tagország kohászatában. Az Intermetall más módszerekkel is haszonhoz juttatta már tagjait, például azzal, hogy nemcsak az egymásközötti szállításokat, hanem a tőkés importot is koordinálja, összehozza a tőkés importra szoruló partnereket, hiszen, például sem transzformátorlemezből, sem ónozott lemezből, a baráti országok kohászata ma még nem tud elegendőt előállítani, viszont a kiadástechnika, vagy a konzervipar egyre több ilyen finomkohászati terméket kér, összehozza tehát az importálni akaró feleket, s azok így együtt, egy tételben előnyösebb feltételekkel rendelhetnek a világpiacon. Külön kidolgozta már az Intermentall a KGST-n belüli transzformátor és ónozottlemez gyártáskapacitás bővítésének javaslatait is. Célszerűnek látszik, hogy ezeknek a finomkohászati termékeknek a gyártására ne valamennyi ország, hanem csak egyik rendezkedjék be. Intraszmas: Másfélmillió ember verejtékes munkája helyett Bulgáriában és Magyarországon összesen másfélmillió embert köt le az iparban és a mezőgazdaságban az anyagmozgatás. Nehéz munka, egyre kevesebben vállalják, hisszen a népgazdaság számos könnyebb kereseti lehetőséget is kínál. Az emberi erővel folyó belső szállítás a népgazdaságnak nagyon drága és ráadásul rendkívül lassítja a munkát. 1964. decemberében azért alakították meg az Intraszmast, a közös bolgár—magyar vállalatot hogy a két ország szakemberei egyesítve szellemi és termelőkapacitást, gyors ütemben igyekezzenek behozni az anyagmozgatás technikai színvonalában tapasztalható lemaradást a nemzetközi színvonalhoz mérten. Egymillió rubel alaptőkével indultak, ebből vettek egy irodaházat a szófiai központ számára a Vitosa aljában, s béreltek egy villát a budapesti fióknak. Azóta mindkét épületet kinőtték már, hiszen Szófiában 250 emberrel indultak, s ma 600 dolgozik. Budapesten pedig 25 alkalmazottja volt a vállalatnak, ma pedig már 300. Az Tndraszmia is valójában egy olyan vállalkozói irodának felel meg, amely tervezi a szállító-rakodógépeket, megkeresi a megtervezett gépekhez Magyarországon, vagy Bulgáriában a legmegfelelőbb gyártópartnert s azután megrendelőiket toboroz az elkészített gépekhez, a kidolgozott megoldásokhoz. A megrendelőnek, kívánságra, szállít egyedi gépeket is. De hajlandó egész gyártási folyamatok, üzemek, raktárak, kikötők, vasúti állomások, teljes anyagmozgatási rendszerét megnervezni, a gépeket szállítani, munkába állítani, s beállítani azokat a legjobb hatásfokra. A megrendelők kívánságára — elfogadható összegért — tanulmányterveket dolgoz ki a legoptimálisabb szállítási gépesítésre. Az eredményt garantálja, s azután a tanulmányterv alapján a beruháházást is elvégzi, azaz irányítja, szervezi. Jelenlegi legnagyobb munkájuk idehaza az Almásfüzitői Timföldgyár bauxittárolójának és adagolójának teljes gépesítése. Az egész beruházásit az Intraszmas tervei alapján 30 millióval olcsóbban csinálhatja meg most a gyár, mint ahogy ők eredetileg képzelték Bulgáriában most a Maries—Isztoki külszíni fejtés gépesítése a legnagyobb terjedelmű Intraszmas munka-A munkanapló legfrissebb bejegyzései: a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat raktárának gépesítése 21 millióért. A gépesítés eredménye: ugyanazon a területen majd kétszeresre növelhető a forgalom. A VBKM 85-ös számú gyáregységében a teljes anyagmozgatás gépesítése 38 millióért. Garantált eredmény: évenként 13 millióval csökken az önköltség, felszabadul több mint 100 ember, 6 százalékkal emelkedik a termelékenység és szabaddá válik 700 négyzetméternyi terület a termelőkapacitás bővítéséhez. A magyar és bolgár tervezők — megosztva egymásközt a témákat — három év alatt majd 100 különféle rakodógép, szállító-szalag, konvejor, szállító-targonca, futó-macska, buktató-berendezés, sínpályás függő szállítószerkezet, korszerű konstrukcióját készítették el, s már megszervezték a berendezések gyártó bázisát is. A közös munka eredményességéről vallott nézeteinket ezek az első próbálkozások beigazolták. Lényegében mind a négy vállalat céljaiban, felépítésében eltér egymástól, ám így talán még teljesebb a bizonyító erő. Számtalan formája, megoldása létezhet tehát az azonos célokért munkálkodó országok gazdasági együttműködésének. A lényeg hogy élni kell a lehetőséggel, amelyet az utóbbi 20 esztendő azonos politikai és gazdasági koncepciói kínálnak épp a szocializmust építő országok számára. Ez követeli meg az egyre szélesedő nemzetközi munkamegosztás is. A jövő pedig, a tudományos és technikai forradalom még korántsem lassuló üteme mellett, el sem képzelhető a gazdasági együttműködés szélesítése, valamennyi formájának kiaknázása nélkül — kivált a kis országok számára. Gerencsér Ferenc — 3 — Gazdasági jelzetek Szigorúbb belső ellenőrzést! Tudjuk, hogy a boltokba — szövetkezeti boltokról van itt szó — számosan lépnek be ellenőrzés ügyében. Az ÁKF emberei, a népi ellenőrzési bizottság megbízottjai, tagjai, a tanácsok arra illetékes személyei. Voltam én is ilyen ellenőrzésen, s bizony be kell vallani: a felsorolt szervek bármelyike nyitott be ellenőrzés céljából, kissé ideges lett a vezető, a helyettes, sok esetben a beosztott is. Tudjuk, a legtöbb embernek nem kell félnie az ilyen ellenőrzéstől, hiszen munkája további javítását szolgálja az, de az emberekben még mindig ott él a szemlélet: most aztán jól megszoroznék, méricskélnek, elemeznek s a végén megbüntetnek. Ennek, ismételjük, nem mindenütt, de van némi alapja, s a szigorú ellenőrzést indokolja is néhány múltbeli cselekmény. Egyszóval: akikről szóltam, azoktól „tartanak”, de sajnos a belső ellenőrökre már nem így tekintenek. Hogy mi ennek az oka? E cikk feladata nem az, hogy megkeressük, felsoroljuk ezeket. Annyi bizonyos, hogy a több évi „egy cégnél” eltöltött munkaviszony, a személyes ismeretség, barátság, rokonság, az együtt elfogyasztott feketekávé — nem bűn, vagy hiba ez, objektív tény — bátorrá teszi a bolti dolgozót, s valahogy bizonytalanná, elnézővé az ellenőrt. Még talán a társadalmi tulajdon védelmében nem mondhatjuk ezt, mert ez egyik erőssége valamennyi szövetkezeti körzetnek, tagszövetkezetnek. Liberalizmus inkább ott tapasztalható, ami a vásárlók megkárosítására irányul. Pedig hasonló szigorral kellene mércét állítani e tekintetben is, hiszen a vásárlók végsősoron e társadalom dolgos tagjai. Mit csináljon az az ellenőr? — kérdezik sokan. Menjen be a boltba, vegye észre a szabálytalanságot, a súlycsonkítást, a magasabb áron való értékesítést stb. büntesse meg a barátját, a régi ismerősét? De vajon az ilyen kérdezősködőkben nem merült még fel: ha továbbra is ilyen engedékenyek lesznek a belső ellenőrök, akkor őket is megkárosítják egyszer, nekik is kevesebbet mérnek, mint amenynyiért ellenértéket adnak. Ezt lehet? A járás kereskedelmi csoportja, ahol e témáról vitatkoztak, három hónap alatt negyven esetben kezdeményezett a vásárlók megkárosítása miatt eljárást. Ugyanezen idő alatt a belső ellenőrök — négy körzeti szövetkezet területén, 21 községben mindössze kétszer! Pedig a belső ellenőrök szám szerint is jóval többen vannak. Számos fontos feladat mellett ezt is meg kell oldaniuk a szövetkezetek vezetőinek. Még csak tanácsot sem adhatunk, hiszen ez a saját belső ügyük. Tény, nekik is látniuk kell: a belső ellenőri hálózatnak a kereskedelem tevékenységének további javítását kell szolgálni. És ezzel párhuzamosan védeni szigorú eszközökkel is, ha kell, a vásárlók érdekeit. Ezt pedig, ez a régi gépezet, úgy látszik, nem tudja ellátni. o.t.