Fejér Megyei Hírlap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
Az emberekkel való foglalkozás — hivatás A személyzeti munka szerepe, jelentősége A modern ipari társadalom termelési folyamatának egyik igen fontos tényezője a munkaeszköz, a gép, a berendezés. Törődünk vele, figyelemmel kísérjük üzemeltetését, kihasználtságát. Ha meghibásodik megjavítható, ha értéke csökken, vagy ha fizikai és erkölcsi kopása a megengedettnél nagyobb, kicseréljük. A legfontosabb tényezővel, az emberrel azonban másképpen vagyunk. Az ember szerepe, helyzete a társadalom — s azon belül az anyagi újratermelés folyamat . — meghatározott Erre a szerepre — s minden olyanra, amelyre élete során vállalkozik — felkészül, a felkészülésében segíti, támogatja őt a társadalom. Ez a szerep természetesen különböző, a tudásszint alapján differenciálódik, és a társadalom szinte az emberi élet megszületésétől kiteljesedéséig — értéket invesztál, hogy később az alkotó embertől értéket nyerjen. Aj, emberrel, — míg a társadalmi szerepre alkalmassá válik — életének válságosabb vagy kritikusabb periódusaiban is szakember foglalkozik. Orvos, pedagógus, pszichológus,, vagy éppen büntetőjogász. Életének a válságosabb és kritikus időszakai azonban a legritkábbak, s inkább jellemzi az embert, hogy törekszik normális mindennapi életet élni Ebből adódik a kérdés, hogyan biztosítható az, hogy a normális és hétköznapi életet élő emberrel is hozzáértő módon foglalkozzanak? Elsősorban a munkahelyen, ahol életének kétharmadát tölti? Az emberrel való törődés gondját és felelősségét vállaló szerepkörre a társadalom a vezetőt emeli ki Ennek megfelelően az ember megítélésének és értékelésének objektívebb megközelítése, társadalmi szerepének és hasznosságának mindjobb megállapítása a személyzeti munkát érvényesítő vezetők és szervek fő feladata. Mindez abból fakad, hogy a szocialista társadalmunkban a káderpolitika a Párt általános politikájának szerves része, s azoknak az elveknek az összessége, amelyek meghatározzák a vezetők kiválasztását, nevelését és utánpótlását A személyzeti munkát, — mint a káderpolitika gyakorlati végrehajtásának folyamatát — érvényesítve a párt abból indul ki, hogy a szocializmus feladatainak megvalósítását, csakis a célkitűzéseket világosan értő, azokat megoldani akaró káderekkel lehet elérni, vagyis a célok eléréséért szenvedélyesen harcoló, jó szervező képességű, magas politikai és szakmai műveltségű vezetőkkel. A személyzeti munkának nálunk, — de az egész világon is — éppen ezért van igen komoly politikai tartalma. Mi tehát a legdöntőbb, hogyan határozható meg mindaz, ami társadalmunkban a személyzeti munka mindennapi gyakorlatában — a lényeget jelenti? Ha a személyzeti munka alapvető feladatának a megfontolt kiválasztást, ezt követően a nevelést és a képzést, majd a biztonságos és jól szervezett vezetői utánpótlást tartjuk, akkor az ember vezetésre való alkalmasságának eldöntésénél mindenképpen az MSZMP Politikai Bizottságának határozatában rögzített hármas követelményt kell alapul vennünk. Vagyis azt, hogy a vezetésre alkalmasnak tartott és kijelölt ember megfelel-e a politikai megbízhatóság, a szakmai tudás és gakorlat, valamint a vezőképesség munkakörrel"- "határozott igényszintjének? Az elmúlt másfél évtized gyakorlata bizonyította, hogy a politikai megbízhatóság, a munkáshatalomhoz való feltétlen hűség a követelményrendszer első legfontosabb tényezője. S ha figyelembe vesszük, hogy a proletárállam megalakulása után a személyzeti munka célja ennek az államnak erősítése, megfelelő káderekkel való ellátása volt, akkor ez a rangsorolás érthető és vitathatatlan. Igazolja azt, hogy pártunk — s ez nagy történelmi érdeme — a hatalom átvétele után a politikai és gazdasági életünk számára a munkásparaszt és értelmiségi káderek tíz- és százezreit nevelte fel. Ennek a hatalmas eredménynek jelentőségét az sem csökkenti, hogy ebben az időszakban a személyzeti munka egyoldalú orientációjának voltak káros következményei is. A szükségszerű, gyors fejlődés azonban alapvető és lényeges változást hozott az elvek és a személyzeti munka gyakorlatában is. A szocializmus teljes felépítése, feladatainak következetes végrehajtása, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, kötelezően írta elő az állami személyzeti munkában elért eredmények megszilárdítását, s a tapasztalt hibák kiküszöbölését. A párt és a kormány a személyzeti munka továbbfejlesztése és korszerűsítése érdekében a végrehajtás főbb tartalmi és módszerbeli kérdését határozatban szabályozta. Eszerint elsősorban a vezetők kiválasztására vonatkozó elvek egyöntetű értelmezése és következetes végrehajtása vált a legdöntőbbé. Arról volt szó végeredményben, hogy a modern gazdaságvezetés, a vezetéshez jól értő szakembereket követel, akiknél a politikai, szakmai, vezetőkészségbeli követelményeknek való megfelelés szoros egységet alkot Tehát egyik, vagy másik követelmény, tényező hiányát más nem pótolhatja. Ebben a vonatkozásban a politikai követelmény az emberrel szemben azt a megbízhatóságot tételezi fel, amely pártunk politikájával való feltétlen egyetértés, gazdasági és politikai céljaink megvalósítása érdekében kifejtett aktív társadalmi cselekvés és közéleti tevékenység meggyőződéses vállalásában jut kifejezésre. Ezzel együtt jelenti azt, hogy a vezető a szocialista erkölcs normái szerint él, és olyan emberi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megóvják a hatalommal való visszaéléstől, az anyagi előnyök hajhászásától, a családi, baráti érdekek előtérbe helyezésétől, a durvaságtól és a szubjektivizmustól. A szakmai követelmény az adott szakterület ismeretét jelenti, ami semmiképpen sem azonosítható kizárólag az iskolai végzettséggel. Ugyanis a megfelelés az egyénileg megszerzett tudást, a gyakorlati tapasztalatot is feltételezi. Ez mindig több az iskolai ismeretanyagnál. A vezetőkészség, a vezetni tudás a megfelelő áttekintés képességén túl megköveteli, hogy a vezetésre alkalmas ember képes legyen meglátni és megérteni a társadalmi és gazdasági összefüggéseket, a fejlődés követelményét. A vezető hivatását, szakmáját tehát a fenti elvek és követelmények dialektikus egysége teheti társadalmilag elfogadhatóvá és magas értékűvé. Azt is jelenti ez, hogy mindazok előtt, akik a vezetővé való kiválasztás alapelveit a gyakorlatban megvalósítani törekszenek, — személyzeti osztályok, társadalmi szervek, vezetők — olyan feladat ott, hogy a személyzeti munkát a vezetés szoros és választhatatlan részeként kel kezelni. Épp ezért a kiválasztás csak aszerint történhet, hogy ki a legalkalmasabb az adott munkakör betöltésére. Ugyanis a személyzeti munka etikáját a bizalom, a nyíltság és az őszinteség jelenti. Ez a felfogási mód viszont igényli a kritikát, figyelembe veszi a hatáskört és alapvetőnek tartja az elvet, hogy az ember sorsáról ott döntsenek, ahol munkáját, magatartását legjobban ismerik. Az államigazgatás egész területén, a gazdaságirányító szerveknél, intézményeknél és vállalatoknál, ezen egységes elveknek megfelelő személyzeti munkát alakítanak ki. Sürgeti ezt az is, hogy a kiválasztás, nevelés és az utánpótlás folyamata új igényeket szü. Eljutottunk odáig, hogy meg kell tudnunk határozni, hogy egyegy munkakör az emberrel szemben — tulajdonságok, készségek és képességek formájában — milyen követelményeket támaszt. Ugyanis az ember megítélésekor az egész személyiséget kell értékelni, így tehát a beválás, a megfelelés és az alkalmasság mértéke csakis a munkaköri követelmények és a személyiség adottságok, képességek összehasonlításával állapítható meg. Ez természetesen az ember figyelemmel kísérését, különböző helyzetekben, munkaszituációkban való megfigyelését jelenti. Felelősségteljes, bonyolult, semmiképpen sem lebecsülendő feladat ez! A személyzeti munka szükségességére gyakran mondjuk azt, hogy „minden vezető személyzetis” vagy azt, hogy „a gazdasági vezető a legfőbb káderes”. Hogy és mennyire igaz — főleg napjainkban — azt hiszem, nem kell hangsúlyoznunk. A régen titkosnak tartott kádermunka, az elmúlt évek alatt megváltozott, szakszerűvé vált Ezt mindenki tudja. És azt is, hogy e munkát végzőknek „emberügyi” szakértőkké, tevékenységüknek szakmává, élethivatássá kell válnia. Keréh Sándor I-.".iw n.m. t.'litt««rwssa- « - „Malacgyár Sárszentmiklóson A sárszentmiklósi Aranykalász Termelőszövetkezet sertéstenyésztésének elmúlt évi eredményeivel ismerkedem. Azt hiszem, azzal, hogy leírtam ezt a szót „eredmény”, már el is árultam, hogy egy gazdaságos üzemágról kívánok szólni. De íme, beszéljenek a tények. A terv szerint tavaly 2200 hízott sertést kellett volna értékesíteniük, 100 kilogrammos átlagsúllyal. A tény ezzel szemben 2370 híló, az átlagsúly pedig 110 kiló! S ekkora súlygyarapodást elérni nyolc hónap alatt — nem megszokott eredmény. — Milyen módszert alkalmaznak? — kérdem Cseri Antaltól, a termelőszövetkezet főállattenyésztőjétől. — Hozzáláttunk az úgynevezett purinás kísérlethez, harminc kocánál — hallom a magyarázatot —. Hat hónapon belül 300 sertés értékesült. Aztán már bátran alkalmaztuk az új tápetetést. Nem volt mitől tartanunk. S elmondja, hogy a választási súly 34 kilogramm. Ritkaságszámba megy, hogy 70 napos korban ilyen súlyt érjen el a malac. És van itt még egy másik igen dicséretes dolog is. A 2,1-es kocaforgó, valamint a viszonylag magas malacátlag. Egy koca éves szaporulata 18,6. — Vannak még számok, amelyek érdekesek lehetnek — mondom a főállattenyésztőnek —. Ilyen például a felhasznált abrakmennyiség. — Mi ezzel is elégedettek vagyunk, noha meggyőződésünk, hogy érhetünk el még jobb eredményeket is. Tavaly éves átlagban 4,7 kilogramm tápot használtunk fel egy kilogramm élősúly előállítására. Ennek értéke 12,56 forint Egy kiló hús önköltsége 16,74 forint Volt tehát egy „kis” nyereség. Hogy mennyi ez a „kicsi”? Majdnem egymillió forint. Igaz, ebben a pluszban már a többletértékesítés is benne van. A terv szerint 4 840 000 forintnak kellett volna lennie a bevételnek, ezzel szemben 5 827 000 forint volt a bruttó bevétel. — Érdemes még feljegyezni — szól közbe a beszélgetésnél jelen lévő párttitkár —, hogy a napi súlygyarapodás hírónként 41 dekagramm. Feljegyeztem, mert ilyent is ritkán hall az ember. — Az idei hizlalást is teljesen saját alapanyagból oldjuk meg — folytatja az eszmecserét Cseri Antal —, sőt jövőre úgy kívánunk gazdálkodni, hogy az értékesített hízók száma magasabb, legalább 2500 legyen, a mostani kocalétszám mellett. Ezt a beszélgetést amolyan előzetesnek szánták a gazdaság vezetői. Aztán felkerekedtünk és irány a tenyésztelep! Nem mondom, dagasztottuk a sarat, hiszen egész nap szinte zuhogott az eső, de azért érdemes volt ide kijönni, szót váltani a telep mink ikasaival és megtekinteni az egészséges, erőtől duzzadó kocákat, a virgonc malacokat amelyek hol az anyjuk körül ólálkodtal, hol pedig a szomszédos kutricába siettek, hogy egy kis tápot egyenek az önetetőből. Három kutricát látnak el egy etetővel. Dudar István a gazda büszkeségével mutat körül a huszas eltetőben. — Látják, ez az én birodalmam. Kilences malacátlagunk van. A brigádvezető, Plézer Mihály is mellénk kerül. — Kérem — mondja a tőle megszokott halk hangon, de semmi dicsekvés nincs szavában —, ez itt egy valóságos malacgyár. Ha valami közbe nem jön, idén kivágjuk a rezet Van már tapasztalatunk jócskán mindenféle módszerből, egyszer csak ki kell, hogy jöjjön az eredmény. — Anyagilag érdekeltek abban, hogy minél magasabb legyen a választási átlag? — Természetesen. Nekünkl kétszázalékos prémium jár. Vagyis ez annyit jelent, hogy én tavaly is kaptam nyolc malacot. Nem kis pénz ez. — S mi lett az állatok sorsa ? — Meghizlaltam őket. Kettőt magamnak vágtam, a többit a termelőszövetkezeten keresztül értékesítettem. Érdemes azért a kilónkénti huszonvalahány forintért dolgozni, vesződni a jószággal. Úgy gyarapodik az ember. És miután körbejárjuk a telepet, Plézer Mihály megismétli az előbbit, amit mondott . Egyszóval szép kis gyár ez. Olyan, mint az ipar. Mert itt is kell ám az ész, nem elég csak a botot fogni a kézben. Sietnünk kell, etetik a tenyészsüldőket. Dudar István, Zámbó István, Szabó István, ifjú és idős Király József, meg Győri József körülállja a placcot, ahol a szépen fejlett süldők esznek. Nézik, csak nézik az állatokat, nem tudnak betelni velük. S itt jutott eszembe a régi, de valószínűleg igaz mondás: a gazda szeme is hizlalta a jóságot... Orsovai Tibor Kabáczy Szilárd Pléner Mihály brigádvezető A purinás táp etetésével a választási malacok 70 napos korban elérik a 34 kilós súlyt. . Ododt fel... A hetipiac forgatagában, kószálva egyszercsak megszólít egy idősebb aszszony, azt mondja a szerényebb fajta piaci árusok kedvességével. — Szép ostort tessék. Van kicsi ostorka is, gyerekeknek való. Látom is az első pillantásra, amint megtorpanok, hogy tényleg van kicsi ostorka is, gyerekeknek való. Húsz, huszonöt darab, a dereka táján lazán összekötve, és csokorba szétnyitva áll az aszfalton a színes, pántlikás ostor, amit a mai városi gyerek is hetykén suhogtat, s miután őseink célzókészségével nem rendelkezik, le is ver vele mindent a lakásban. Ez még csak mosolyra fakasztana. Íme élnek, termelnek még az ostorkészítők, kihozzák a hetipiacokra a cifra kis ostorkákat. De, hogy a kicsinyesének szánt játékszerek mellett látók itt néhány tucat igazi, teljes nagyságú, szépen bogozott szíjjal, pattogóval ellátott, s a gyerekekénél is díszesebb nyelű felnőtt-ostort, az már mélyebb elmélkedésre serkent. Amíg ez az asszony meg nem szólított, fogalmam se volt arról, hogy az ostorkészítés élő kézműipari tevékenység napjainkban. Ha valaki fél órával előbb megkérdi tőlem, hol lehet Magyarországon ilyen szép, cifrázott, valódi ostort kapni, azt hittem volna, miami baj érte az illető közepét. S lám, mégis van ostor, készítenek ostort, sőt, amint jobban megnézem a díszes kirakodást, még pásztornak való karikást is látok a kínálatban. Köztudomású, hogy hazánkban a vtezőgazdaság szocializálása idején alaposan meoc.sarrrant a lóállomány. A neon ’nnmú novo-író.s nanici'l'han sem teszi --’ijks-possó otr.tpr.víT Tntens'ó-sé^f. mi -árost embesai' '—á--már arról tanakodunk manunkban, hogy maholnap csal’•Arien láthatnak lovat a gyermekeink. Pedig de hozzájött valamikor a magyar a lóhoz, de nagy megbecsülésnek örvendett egy-egy lóravaló igás állat a kisebbnagyobb gazdaságokban! Természetes, hogy a lóhoz ostor is kellett abban az időben. Bár én emlékszem még arra, hogy a falusi ember, különösen a kisebbje, nagyritkán vett ilyen díszes ostort, amilyent most ez az asszony kínál nekem a hetipiacon. Metszettek az emberek egy szép szál vesszőt, bakancsszíjat kötöttek rá, a végére madzagból bontott, vagy raffiából font csattanót. Esetleg a lakodalmas kérők lovait tisztelték meg ilyen ostorral, s mire az új pár összemelegedett, köznapira kopott, vagy lemaradt valahol a szekérről az ostor. Amíg állok, és szót váltok az ostorkínáló asszonnyal, a kutya sem érdeklődik a portékája iránt. Pedig veszik azért — mondja, s nemcsak a kicsinyét, hanem a nagyját is. Egyébként az ember, aki ezt az árucikket ilyen szépen létrehozta, nemcsak m ostorkészítéssel foglalkozik, szíjgyártó mester, de szerszám, nyereg is alig kell mostanában. Azért mondom csak el mindezt, mert tovább ballagva eszembe jutott, hogy a mai városi ember sok mindent összehord a lakása díszítésére, de azt hiszem, a valódi cifra ostor még senkinek se jutott eszébe. A lókultusz emlékeinek megőrzése érdekében magam is szereztem két kopott patkót, nem azért, hogy szerencsét hozzanak, hanem mert ezeken keresztül áttételesen fejlődéstörténeti elmélkedések fakadnak bennem. Ugyanis az egyik egyszerű igavon a pária patkója, a másik rangos versenylóé. Annyi közöttük a különbség, mint a répi időben a paraszt csizmaaz úri. dámát- topánkén között volt ’--tóm tehát, hogy ha m’viteszenvedélyben leledző embertársaim elvetődnek egy-egy hetipiacra, vegyenek ostort. Önzetlen propaganda ez, nem kaptam érte az asszonytól még egy gyereknek való ostorkát sem. Ormos Gerő Vörösmarty ! m&m*zínház ! Ma este 7 órakor „B” bérletben: TÖRTETŐK. A március 18-i jegyek érvényesek! fI MOZI 1569. április 1. KEDD: SZÉKESFEHÉRVÁR Köztársaság: Autósok reszkessetek Petőfi: A fal Maroshegy: Hogyan szabaduljunk Helenkától? Aba: Esküvő istenigazában Bakonycsernye: Fényes szelek Bicske: Pokolrév Bodajk: Utolsó kör Enying: Reggel Kisláng: Hazai pálya Mór: Szüzet a hercegnek Pákozd: Hét katona meg egy lány Polgárdi: Casanova utolsó rózsája Sárbogárd: Első tanító Sárosd: Boldog Alexandre Seregélyes: Egri csillagok I—II. Slponya: Amerikai feleség