Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
Péntek, 19690. augusztus 1. Petér megyni Birsep Miről tanácskoznak Az elmúlt két-három héten, amikor igazi nyár volt, nagy forrósággal, verejtékeztető meleggel joggal fordult figyelmünk a búzamezőkre, ahol a termés betakarításáért munkálkodtak. Természetes az is, hogy a kohóknál, a meleg üzemeknél dolgozó munkások tevékenységére is jobban figyeltünk. Mi tagadás, még az időjárásteletést is állandóan lestük. Vártuk, hogy lehűlést jelezzen a meteorológia. Ne is beszéljünk arról, hogy érdeklődve figyeltük, hányan fürödnek hét végén a Velencei-tóban, a fehérvári strandon. Persze, az élet nem állt meg ezen a nyáron sem, dolgoztak az üzemek, hivatalok, tanácskoztak a vezető testületek. Úgy érezzük, helyes tájékoztatást adni, hogy a járási, városi, vállalati vezető testületek e forró napokban miről is tárgyaltak. 11 szakigazgatási szervek mnnkáiból A Bicskei Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága ezekben a napokban tárgyalta az egységes szakigazgatási szervek munkájának tapasztalatait. A múlt év július elseje óta működő egységes szakigazgatási szervek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ez idő óta a vb elnökének több lehetősége nyílik a testületi, a községpolitikai munka irányítására, az előkészítő tevékenység javítására. Különösen jók a tapasztalatok Száron, Bicskén, Tabajdon, Etyeken és Vértesacsán. Múlt év október elseje óta a községi szakigazgatási szervek intézik a szabálysértési ügyeket. Legtöbb ilyen munkája a bicskei községi tanácsnak volt, ahol 242 szabálysértési ügyiratot iktattak ez év június végéig. Ez mega Sárbogárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága az általános iskolák 1968/ 69. évi oktató, nevelő munkáját értékelte. Figyelembe vette a tanács a hármas évforduló ünnepségeinek hatását a szocialista nevelésben, megvizsgálta hogyan érvényesül a gyakorlati oktatásban a munkára nevelés. Részletesen elemezte a jelentés a bukások számának, arányának csökkenése érdekében végzett munkát, valamint az iskola és a szülői ház kapcsolatát, az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételeinek alakulását. Elismeréssel állapította meg a vb, hogy az iskolai és úttörőrendezvények jól tudatosították forradalmi múltunkat. Helyesnek bizonyultak a kutató munkálatok, a 19-es veteránokkal való találkozások, különösen jó Mezőszilas, Kálóz, Cece, Sárosd, Lajoskomárom, Sárszentmiklós, Sárszentágota és Sárbogárd iskoláinak tevékenysése. Jelentős az előrelépés a sonvédelmi nevelésben, amit többek között az is bizonyít, hogy az úttörő honvédelmi versenyeken 3050 tanuló vett részt és szép eredményeket értek el a megyei honvédelmi versenyen is. A múlt tanévben húsz iskolában vezették be a gyakorlati foglalkozást. Minden iskolához biztosítottak gyakorlókertet. Nincs műhelyterem Szabadegyházán, Alsószentivánon, Mezőszilason, Sárosdon és Dégen, viszont még ez évben megépül a fűthető melegház. A tanulók munkaszeretetéről vall az is, hogy szívesen gondozzák a községek parkjait, tereit, utcáit. A szülői ház és az iskola kapcsolatáról a jelentés megállapította, hogy rendszeresebbé váltak a családlátogatások. Részletes képet adott a jelentés az iskolák tárgyi és személyi feltételeiről is. Továbbra is gondként jelentkezik, hogy nagy a nevelői fluktuáció és a múlt évben 56 képesítés nélküli nevelő működött az iskolákban. Sajnos, a jövő sem mindenben biztató, mert a meghirdőt hatadja a többi 11 község szabálysértési ügyiratforgalmát. Általános tapasztalatokként állapította meg a vb, hogy a nagyobb hatáskörrel jól élnek a községi tanácsok és ez lehetőséget nyújt a lakossággal való szorosabb kapcsolat kialakítására. Ami a hatásköröket illeti, azt is megállapították, hogy a személyi feltételek hiánya a nagyobb községeknél — mint Bicske és Csákvár — éreztette hatását, gondot okoz, hogy több helyen huzamosabb ideje betöltetlenek voltak egyes állások. Mindjárt intézkedés is született — Csákvár és Vértesboglár községekben — főelőadói munkakörök kialakítására, adminisztrátori állást kap Vértesbooglár és Tabajdon is e területen lesz fejlődés. tett 37 állás közül csak ötöt tudtak betölteni képesített nevelővel. A székesfehérvári járás kisiparosairól A Székesfehérvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a kisiparosok helyzetéről tárgyalt. Megállapította a jelentés, hogy 1965 végén 590 kisiparos volt, múlt év júliusáig 71 fővel növekedett a kisiparosok száma a székesfehérvári járásban és az idei emelkedés is enyhült. Túlnyomóan azokban a szakmákban tevékenykedtek a kisiparosok, amelyek közvetlenül szolgálják a lakosság igényeinek kielégítését, ötvenkilenc kisiparos 78 ipari tanulót foglalkoztat, 62 pedig alkalmazottat tart. 1968. július 1-től ez év júliusáig 28,5 millió forint értékű munkát végeztek. Csak néhány vezető kestül be röviden és nem is mihekünk, de a fentiek is ízelítőleg nyári napokon is fontosak, jelentős intézkedéseket tületeink. A kisiparosok többsége a kis lélekszámú községekben tevékenykedik. Jelentős a szerepük a Velencei-tó környékének ellátásában. Gárdonyban 65, Velencén pedig 48 kisiparos dolgozik. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy több helyen van még gond, probléma, így például a javulás ellenére is kevés a képesített kőműves mester, kevés az ács, bádogos, vízvezetékszerelő, tetőfedő. A vb megállapította, hogy a kisiparosok többsége becsületesen dolgozik. Nehézséget jelentett a szabadáras vállalási árak kalkulációjának elkészítése. Napirenden a vállalatfelfestés és az üzletvezetők belső ellenőrzési munkája A Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalat vállalatfejlesztési bizottsága az üzletvezetők belső ellenőrzési munkáiról tárgyalt. Többek között megállapította, hogy az üzletvezetők az új mechanizmusban rájuk váró feladatok végrehajtásához módszert, útmutatót kaptak. Megállapították, hogy az üzletvezetők nem minden esetben tesznek eleget belső ellenőrzési kötelezettségeiknek. A belső ellenőrzési feladat végrehajtásának elmulasztása végett ez évben 21 esetben szabálysértési pénzbírság, 9 igazgatói figyelmeztetés és 4 fegyelmi határozat született. Több olyan szabálytalanságra derült fény, amelynek eredményeként a vásárló károsult. Így például az 53-as számú egységben a bográcsgulyás minősége nem volt megfelelő, a 22-es falatozóban 8 deka helyett 4 deka volt a sültkolbász, a 75-ös falatozó kitelepüléskor a palackozott sört 5,30 forint helyett 6 forintért értékesítette. Felhívták a figyelmet az üzletvezetői ellenőrzés javítására. Biztosítani kívánják a rendszeres és színvonalas üzletvezetői továbbképzést. Ezen a tanácskozáson több bejelentésre is sor került. Így például arra, hogy a vállalati eredményjavulás 30 százalékos. Megállapították, how a lengyel söröket tartaléknak vásárolták, a forgalmazást elsősorban hazai sörökből kell biztosítani. * * * et tanácskozásáról számoltunk le, napirendi pontot említetnyújtanak abból, hogy a meközérdekű kérdéseket tárgyalfoganatosítanak vezető tesb. b. fiz 1968-69-es tanév oktató munkájának értékelése a vezető testületek ? fyfalibú, dbürke ul... » IV. Várnától Russzéig hosszú az út. Skodánknak meg kell másznia a Ludogomije hegység meredekjeit, ám az utak minősége itt is kifogástalan, s ha nem mosta volna el Russze előtt mintegy ötven kilométerrel az utat a felhőszakadás, aligha lett volna okunk arra, hogy 100 kilométeren alul guruljunk. De sajnos igen jelentős anyagi károkat okozott a négynapos vihar mind a Dobrudzsában, mind a Duna bal partján fekvő Románalföldön, így, a terelőutak kanyargóin volt időnk viszszaemlékezni egyik igen kellemes élményünkre, a Meszia folyó felső folyásánál, a Rodope hegységben elterülő Velingrádra, annak irigylésreméltó gyógyvizű strandjára, a varázslatszerűen szép óvárosra, s a büszkén fénybemagasló új városrészre. S nem utolsó sorban az első defektre, amelyet a kora délelőtti kánikulában „ereztünk”, s arra a kedves bácsira, aki másnap minden munkáját félretéve megjavította most már tartalékba vonult kerekünket Pazardzsikban. Mert magyarok vagyunk , — mondta, s a cigarettát barátságból elfogadta, de a pénz helyett az aznapi újságot mutatta — mintegy magyarázatként —, amelynek címoldalán a magyar pártküldöttség érkezéséről szóló fényképes beszámoló volt látható. Feldolgosahatatlanul sok kedves emlékkel értük el Russzét, s léptük át a bolgár—román határt. Romániában csak hat napot időztünk, így emlékeink is elég szegényesek, akárcsak a bukaresti camping felszereltsége, amelyet éppen úgy nem jelez egyetlen tábla sem az érkezőnek, mint a várnait. Ára őszintén nem is ajánlanám turistatársaimnak ezt a táborhelyet, mert sok egyéb kifogásoln való mellett a hiséniai minimumot sem nyújtják az átutazónak. Nem úgy, mint sok tucat, eszményien szép kis camping a Bukarest, Pitesti, Nagyszeben, Szászváros, Arad útvonalon, ahol — és különösen az Olt völgyében — festői környezetben, nagyszerűen felszerelt kis faházikók várják az idegen turistát. Sajnos 100 százalékos turistafelárral, akárcsak a szállodák, dehát ennyi fonákságot igazán elnézhet az idegen, ha meg nem is ért. Ugyanis — és csak így közbeszúrva — a logikus és korrekt eljárás mégiscsak az lenne, hogy a kifüggesztett árak legyenek az érvényesek, s ebből — ha úgy tetszik — adni 50 százalékos kedvezményt a belföldi turistáknak. Így ugyanis félrevezető, mondhatni túlzottan diplomatikus a szállodamotel-camping árrendszer. Az Olt völgyében vezető út, a Vöröstorony-szoros nyaktörően szép hetven kilométeres szakasza lenyűgöző látvány. Különösen ha az ember háromszor teszi meg egy hétenbelül ezt az utat. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, s így kétszer láthattuk a Fogarasi havasok csupahó- csúcsait. Harmadszor már ködbe borult a Fogarasi vonulat. Egyébként romániai útünkön éreztük először igen nagy hiányát az idegen nyelv ismeretének. Még az eszperantó sem segített a szászvárosi postán, a nagyszebeni kenyérboltban és a bankban. De tolmács azért akadt mindig az utcán, s végülis ez a döntő. Hacsak? nem anyagias az ember. Mert a nyelvismeret hiányában képtelen voltam például megértetni a postáskisasszonnyal, hogy én ugyan sürgősre kértem telefonon a magyar nagykövetséget, de négy és félórás várakozás után méltánytalannak tartom a sürgős tarifával való elszámolást. Ám nem vagyunk anyagias természetűek, s megnyugodva indultunk tovább a szászvárosi motelből Bukarestbe, s onnét ismét viszszafelé, hogy végülis hatnapi romániai tartózkodás után ismét hazai földre lépjünk. Kitűnő minőségű utakon, a megengedett maximális sebességgel vettük irányba a nagylaki határátkelőhelyet, ahol szolidaritásból mérgelődtünk egyet annak a magyar autóbusznak az utasaival, akikkel a határállomáson közölték, hogy legnagyobb sajnálatukra ezen a határállomáson nem vámolnak autóbuszokat, csak a 180 kilométerrel fentebb fekvő Biharkeresztesnél. Ám végülis „cserben hagytuk” autóbuszon érkező honfitársainkat, s hazaértünk. Haza, s az első kisvendéglőben nem kaptunk sört, a szegedi kútnál szuperbenzint, csak egy jótanácsot, miszerint Baja mindössze 102 kilométernyire van. És annyira volt, dicsérendő a benzinkútkezelő igazmondása, s a 32 literes tankba 31,5 liter benzint tettek a bajaiak. Mert ott szerencséje volt, pedig Bajától Szeged is mindössze 102 kilométer. Mi lett volna, ha visszairányítanak? Egyszóval: benzinkút-ellátottságunk messze elmarad a szomszédos országokétól. S ez sem megvetendő tapasztalat. — VÉGE — Kátay Antal -5 ----- A nagyüzemi kisállattenyésztés tapasztalatairól, gyakorlati jelentőségéről és a fejlesztés lehetőségeiről tárgyalt az Észak Fejér megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének legutóbbi elnökségi ülése. Néhány éve ez a téma elég gyakran elhangzik a mezőgazdasági nagyüzemekben, s egyre nagyobb lehetőséget látnak benne. Ennek egyik oka, hogy már bizonyos hagyományokkal rendelkeznek, főleg a baromfitenyésztésben. A kezdeti nehézségek után sikerült megteremteni a legfontosabb feltételeket is, amelyek biztosították a megfelelő jövedelmezőséget. Ezek közül is a legfontosabb volt több hazai és külföldi tojó-, illetve húshibrid beállítása, a megfelelő technológia, épületek és koncentrált keveréktakarmányok biztosítása. Természetesen a fellendüléshez az is kellett, hogy mind a hazai, mind pedig a külföldi piacon élénk kereslet nyilvánuljon meg a baromfitenyésztés és tartás termékei iránt. Ezen kívül lényegesen javult az állategészségügy színvonala is, amely csökkentette az elhullást és természetesen ezzel együtt a nem kis kockázatot is. Ezek a tények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nagyüzemekben jövedelmező ágazattá vált a baromfitartás és nevelés. Mindezek ellenére azonban még korántsincsenek kihasználva a nagyüzemi kisállattenyésztésben rejlő lehetőségek. Az eddigi tapasztalatokhoz képest még új kezdeményezés a tavi kacsanevelés, a pecsenye és a húsliba előállítása, s a libamáj növelését fokozó tömési eljárások kidolgozása. S szinte napjainkban lehetünk tanúi a nyúl és a galamb nagyüzemekben való meghonosodásának, a nagyüzemi tartás kialakításának. Az iparszerű kisállattenyésztés kialakulásában és állandó fejlődésében mindenekelőtt az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy az említett feltételek megteremtése következtében rövidebb idő alatt, kevesebb takarmánnyal, kevesebb munkaerővel több húst tudnak termelni, mint bármikor ezelőtt. S a piac, az értékesítés biztonságának szempont jából rendkívül nagy jelentőségű, hogy a termelés a mennyiségi és minőségi javulás mellett sokkal egyenletesebb is, mint volt. Ehhez kellettek a légkondicionált, jó fényhatású épületek, a jó takarmány és hozzá a jól értékesítő fajták, az etetőláncok, önitatók és minden olyan felszerelés, ami a korszerű követelményeknek megfelel. A jelenlegi tapasztalatok már azt mutatják, hogy amíg a korábbi években az egy kiló baromfihús előállítása szinte mindenütt több mint három kiló takarmányba került, addig az idei első félévben ez az érték már 2,40 kilóra csökkent a termelőszövetkezetekben. A kibocsájtási idő lerövidítése pedig növelte a meglévő baromfitelepek kapacitását, így az előállítható hús mennyiségét is. A mennyiség mellett azonban egyre nagyobb jelentősége van a minőség fokozásának. Nem általában van nagy kereslet a baromfi, illetve ennek termékei iránt. A vásárló — legyen az hazai, vagy külföldi — egyre inkább megnézi a baromfi tollazatát is, hogy elég szépe, s hogy elég húsos-e, otthagyja a fehér „papírhéjú” tojást és megveszi a barnahéjút még akkor is, ha az drágább. Ebből következtetve nyilvánvaló a termelő feladata, hogy újabb és jobb fajtákat tenyésszen, mert csak a fogyasztói igény kielégítésével lehet szó jövedelmezőségről. Több példa bizonyítja, hogy igen jól jövedelmező a halastavi kacsanevelés is. Ezek jól kiegészítik a tógazdálkodást, természetes tartásuknál fogva nem igényelnek különösebb beruházást. S ha már valahol víz van, meggondolandó a libaneveléssel, illetve hizlalással való foglalkozás is, főleg akkor, ha nagy májat sikerül előállítani, mert ez korlátlan exportlehetőséget biztosít, s éppen így a hófehér libatoll is. Néhány termelőszövetkezetben megtették az első lépéseket a nyúltenyésztés fejlesztése érdekében is. Ezzel eddig csaknem kizárólag a háztáji, illetve egyéb kisgazdaságok foglalkoztak. S miután kidolgozták a megfelelő technológiát, s megtalálták a nagyüzemi tartásra alkalmas fajtát, már néhány nagyüzem foglalkozik ezzel az ágazattal is. A húsgalambtenyésztés sem ítélhető még meg sokéves tapasztalat alapján. Az a néhány gazdaság, amely foglalkozik vele, olyan tapasztalatokat szolgáltatott, hogy a ráfordításhoz viszonyítva mintegy 50 százalékos tiszta hasznot biztosít még kisüzeminek mondható körülmények között is. A galambtenyésztés létjogosultságát az is növeli, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek számos olyan épülettel rendelkeznek, amelyek már másra nem használhatók, s igen kis költséggel átalakíthatják erre a célra. A legdöntőbb indok azonban mind a galambbal, mind a nyúllal kapcsolatban az, hogy igen jó valutát termelnek, s a piac túltelítettségétől még sokáig nem kell tartani Érdekes az árakkal kapcsolatban megjegyezni, hogy amíg a nyúlhúsnak tonnájáért 852 dollárt adtak a múlt évben, addig a sertéshúsért csak 391 dollárt. A galambftús ára pedig devizában mintegy négyszerese a sertés- és a csirkehús árának. Ez pedig mindenképpen elgondolkoztató. A kisállattenyésztés ilyen perspektívája természetesen nem ösztönözhet meggondolatlanságra. Ez az ágazat ugyanis éppenúgy abrakigényes, mint például a sertéstenyésztés. Ezt a kettőt pedig együtt nem minden gazdaság bírja el. S a magyar mezőgazdaságnak, a népgazdaságnak éppen a sertés és a szarvasmarha a legfonttosbb. Emellett azonban nagyon helyes, ha ki-ki a lehetőségei szerint igyekszik kihasználni más ágazatok előnyeit is, ha ezzel ugyancsak a népgazdaságnak és saját magának jó jövedel-met tud biztosítani. Ezt pedig sokan megtalálhatják a kisállattenyésztés fejleszetésében, ha körültekintően, kellő előrelátással szervezik meg. Dege György Fejlődő és jövedelmező a kisállattenyésztés A nyúl és a galamb jó devizát hoz