Fejér Megyei Hírlap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

----- - -------------- N­agyüzem az ENSZ-ben New York Az ENSZ-közgyűlés megnyitása utáni napokban fokozó­dott a diplomáciai aktivitás. U Thant, a világszervezet főtit­kára szerdán munkaebéden látta vendégül Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. A megbeszélések tárgykörét nem ismertették, de sajtóberkekben úgy tudják, hogy a Közel- Keletről is szó esett. A Thant szombaton este „munkavacsorát” ad az ENSZ- titkárság 38. emeleti termeiben. Meghívták a négy nagyha­talom külügyminisztereit is; közülük Schumann, a francia diplomácia feje szerdán érkezett meg New Yorkba. Való­színűleg ott lesz az esten Gunnar Jarring, U Thant közel­­keleti közvetítője is, aki már hétfő óta New York-ban tar­tózkodik, miután néhány hónapja felfüggesztette közel-keleti működését. Gromiko és Rogers amerikai külügyminiszter először szeptember 22-én, hétfőn találkozik, másodszor pe­dig pénteken, mindkétszer társadalmi rendezvény keretében. Nixon a maga részéről konferenciákat vett tervbe egy sor diplomatával, köztük az angol, a francia és az izraeli kül­ügyminiszterrel. Egy díszvacsorán, amelyet a Szovjetunió ENSZ-képviseletének rezidenciáján rendeztek szerda este, részt vettek számos szocialista ország delegáció­ vezetői: a magyar, a bolgár, a kubai, a mongol, a lengyel, a román, a csehszlovák, az ukrán, a belorusz diplomaták. Jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. Egy másik diplomáciai esemény, a TASZSZ jelentése szerint Gromiko meleg baráti légkörben, a két országot kölcsönösen érintő, valamint közgyűlési kérdésekről tárgyalt szerdán Manescu román külügyminiszterrel. Úgy tudják egyébként, hogy csütörtökön, magyar idő szerint este 6 óra körül, az ENSZ székhelyén folytatódnak az amerikai—szovjet megbe­szélések a közel-keleti kérdés rendezéséről. Diplomáciai ér­dekességként említi meg a Reuter iroda tudósítója, hogy jól­lehet az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Köztársa­ság között a hivatalos kapcsolat az 1967-es háborúval meg­szakadt, csütörtökön, amikor Nixon elnök a közgyűlésbe lá­togat, a kairói képviselők is jelen lesznek az ünnepélyes fogadtatáson. A közgyűlés általános ügyrendi bizottsága kedden este egy sor napirendre javasolt kérdést, szám szerint 96-ot ha­gyott jóvá, de elhalasztotta a döntést arról, vajon napirend­re tűzzék-e az észak-írországi problémát. Elfogadták 14 or­szág javaslatát, hogy — mint már az elmúlt években több­ször — ismét a fórum elé vigyék a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogai helyreállításának kérdését. A bizott­ság közfelkiáltással fogadta el ezt a napirendi pontot. Az ajánlók felterjesztésükben megemlítették, hogy a Kínai Népköztársaság „békés ország” és a nyugati hatalmak az „egészségügyi zárlattal”, amellyel Kínát kirekesztik a világ­szervezetből, az ENSZ alapokmányát sértik meg. Csak a csangkajsekista klikk képviselője emelt szót a kérdés napi­rendre tűzése ellen, de ő is csak az indokolás megfogalma­zását kifogásolta, máskülönben — váratlan húzással — „elsődlegességet” kért a kínai kérdés megvitatásának abban az esetben, ha a plénum valóban foglalkozni kíván vele. A nyugati nyomásra a bizottság napirendre tűzte az úgyneve­zett koreai kérdés megvitatását is, jóllehet a „Korea újra­egyesítésével és talpraállításával” foglalkozó ENSZ-bizottság — mint Malik szovjet külügyminiszter-helyettes mondotta — már kihalt testület és e kérdés nem tartozik az ENSZ fó­ruma elé. A bizottság elvetette azt a szovjet indítványt is, hogy legalább a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a dél-koreai rezsim képviselőit hívják meg erre a politikai vitára. Észak-Írországról nem született döntés; a közel-keleti kérdéscsoport megvitatását megjegyezések nélkül elfogad­ták, míg a többi napirendre elfogadott téma: a leszerelés, Rhodesia, a faji elkülönítés, gyarmati kérdések, valamint gazdasági és szociális problémák. Nixon beszéde Nixon amerikai elnök ál­talánosságban az Egyesült Ál­lamok békés szándékait han­goztatta az ENSZ közgyű­lés ülésszakán csütörtökön el­mondott beszédében. Az el­nök egyetlen konkrét kér­désben sem állt elő érdemi­­leg új javaslatokkal, csupán megismételte az USA koráb­bi álláspontját. Vietnamról szólva Nixon azt mondotta, hogy hivatal­ba lépése óta ez a kérdés foglalkoztatja a leginkább. „Mi itt, az Egyesült Államok­ban véget akarunk vetni a háborúnak és készek vagyunk ennek érdekében minden ésszerű lépésre. De nem fér­het kétség ahhoz a sarkalatos ponthoz, hogy tiszta lelkiis­­merettel nem fogadhatunk el, s a tartós béke érdekében nem is fogadunk el egy olyan rendezést, amely önkényesen szabná meg Dél Vietnam po­litikai jövőjét.” Mint ismere­tes, az Egyesült Államok „ön­kényes feltételeknek" minősí­ti az ideiglenes forradalmi kormány javaslatait és azt ál­lítja, hogy az ország északi részéről „külső beavatkozás­sal" akarják eldönteni Dél- Vietr­am sorsát. Az amerikai elnök ellentét­ben a nyilvánvaló tények­kel, ezúttal is a VDK-t és az ideiglenes forradalmi kor­mányt tette felelőssé a pári­zsi tárgyalások elhúzódásáért Felszólította az ENSZ azon tagjait, „akik hosszabb idő óta tevékenyen érdeklődnek Vietnam békéje iránt”, hogy most „segítsék elő ennek megteremtését”. Az USA bé­kés szándékát a bombázások megszüntetésével és az ame­rikai csapatok létszámának csökkentésével igyekezett bi­zonyítani. „Eljött az ideje annak, hog­’ a másik fél vá­laszoljon e kezdeményezések­re eljött a béke ideje” — hangoztatta Nixon. A kelet-nyugati kapcsolatok és főként a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéséről szól­va megismételte azt a koráb­bi kijelentését, hogy a kon­frontáció korszakából az együttműködés korszakába kel tovább lépni. „Az a vé­leményem, hogy kapcsolata­inkat a Szovjetunióval a köl­csönös megbecsülés szellemé­ben lehet építeni, elismerve nézetkülönbségeinket, s egy­ben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink külön­bözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismerve szö­vetségeseink jogait épp­úgy, mint a saját jogainkat” — jelentette ki Nixon. Utalva arra, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette, reméli, hogy rö­videsen megindulnak a meg­beszélések a stratégiai fegy­verek korlátozásáról is, ame­lyet a legfontosabb kérdés­nek minősített. Azt állította, hogy a Szov­jetunió nem adott választ a tárgyalások megkezdésére vo­natkozó amerikai javaslatra, s a javaslat megtétele óta a helyzet súlyosabb lett, mert „a Szovjetunió gyors ütem­ben fejlesztette stratégiai erőit és maguk a fegyver­­rendszerek is bonyolultabbak és rombolóbb hatásúak let­tek”. „Bár a probléma bo­nyolult, készek vagyunk ar­ra, hogy komolyan, gyakor­lataiasan és célratörően tár­gyaljunk róla, és határozott kísérletet tegyünk arra, hogy ne csak megakadályozzuk a stratégiai fegyverek tárhá­zának bővülését, hanem meg is fordítsuk ezt a folyama­tot” — mondotta Nixon. Az amerikai elnök kijelentette: reméli, hogy rövidesen ér­vénybe lép a nukleáris fegy­verek elterjedését megtiltó nemzetközi egyezmény. „Nem lehetnek olyan illú­zióink, hogy a fegyverzet el­lenőrzése ön­magában meg­hozza a békét. A béke azt is igényli, hogy előbbre jussunk azoknak az állandóan jelen­levő politikai problémáknak a megoldásában, amelyek meg­osztják a világot.” „Az a szándékunk, hogy józanul és komolyan tárgyalunk a Szov­jetunióval. Nem hat át bennünket az előítélet, nem vakítanak el érzelmek, s ar­ra törekszünk, hogy ne pro­pagandát folytassunk, ha­nem megállapodásokra jus­sunk". „És amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek ön­akaratukból létrejött elszi­geteltségüknek, készek le­szünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellem­ben tárgyaljunk velük” — hangoztatta Nixon a Kínai Népköztársaságra vonatkozó egyetlen mondatában. Az elnök csak igen röviden és ugyancsak általánosságok­ban foglalkozott a közel-ke­leti helyzettel, azt hangoz­tatva, hogy a rende­zésnek az ENSZ fegyverszüneti határo­zatán kell alapulnia. „Meg­győződésünk, hogy nem jö­het létre béke akkor, ha lé­nyeges változásokat akarnak végrehajtani a Közel-Kelet térképén. Meggyőződésünk­­ gyávákkor, hogy a béke nem jöhet létre más alapon, mint a felek kötelező és meg­másíthatatlan elhatározásán, hogy békében élnek egymás­sal.” Az amerikai elnök védel­mébe vette az Egyesült Álla­mok világpolitikai szerepét és kijelentette, az USA „nem szándékozik elfordulni a vi­lágtól”. „Tudjuk, hogy erőnk felelősséget ró ránk. Nem akarunk kérkedni erőnkkel, nem is szándékozunk bocsá­natot kérni miatta. Tudatá­ban vagyunk ennek a tény­nek, s annak is, hogy ez előnyökkel jár, de egyben bizonyos felelősséget is je­lent” — mondotta. Az USA úgynevezett új csendes-óceáni és európai po­litikájára utalva Nixon ki­jelentette: „Az a célunk, hogy bátorítsuk az alkotó naciona­lizmust, partnerekként csat­lakozzunk, ahol ez helyénva­ló és kívánatos, de ne he­lyettesítsük amerikai jelen­léttel a független nemzeti erőfeszítéseket, ne okozzunk kárt a nemzeti méltóságnak és büszkeségnek.” „Nem hi­szem, hogy az lenne a béké­hez vezető út, ha magára hagynánk a szövetségi rend­szereket, elfordulnánk bará­tainktól.” Hozzáfűzte, hogy a béke megőrzése „nem le­hetséges amerikai, vagy bár­milyen más diktátum alap­ján.” Az amerikai elnök az ENSZ feladatairól szólva a többi között kijelentette, a világ­­szervezetnek lépéseket kell tennie a géprablások meg­akadályozására. Ugyancsak az ENSZ feladatai közé tar­tozik Nixon megállapítása szerint a gazdasági fejlődés és a születésszabályozás elő­segítése a fejlődő országok­ban, a természeti környezet védelme és az űrkutatás elő­mozdítása. Nixon utalt arra, hogy a közelmúltban lépett első ízben az ember a Holdra. Nixon csütörtökön dél­előtt érkezett Washingtonból a világszervezet székhelyére, New Yorkba. Az elnök ér­kezését nagyszabású bizton­sági intézkedések előzték meg, az ENSZ székháza előtt azonban sok­ száz tüntető gyűlt össze, hogy tiltakoz­zék az Egyesült Államok vi­etnami háborújának folyta­tása ellen. Az elnököt Angie Brooks libériai delegátus, a közgyű­lési ülésszak elnöknője kö­szöntötte. Beszéde elhangzá­sa után az amerikai elnök rövid megbeszélést tartott U Thant főtitkárral, vala­mint az ülésszak elnökével, Angie Brooks-szal. Az ame­rikai elnök csütörtökön dél­után egész sor küldöttség ve­zetőjével tárgyalt. Nixon fo­gadta Stewart angol, Schu­mann francia, Manescu ro­mán, Rifai jordániai, Burgi­­ba tuniszi, Khomnan thaiföl­di külügyminisztert, továbbá a New Yorkban levő dél-vi­­etnami külügyminisztert, és Mauritania külügyminiszte­rét. * 4­ * Az amerikai elnök csütör­tökön este a New York-i Waldorf-Astoria Hotelben fogadást adott az ENSZ- kép­viseletek vezetőinek tisztele­tére, a fogadásra azonban nem valamennyi ENSZ-tag­­állam küldöttségének veze­tőjét hívták meg. Kuba kép­viselője például nem szere­pelt a vendégek listáján. Ott volt a fogadáson And­rej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere is (MTI) Fejér megyei Hírlap Eltávolítják a barikádokat Belfastban. Észak-Írország fővárosában a lakosság eltávolítja a legutóbbi összetűzések során emelt barikádokat. (Telefoto — AP—MTI—RS) Hasszer elnök beteg A kairói Al Ahram köz­lése alapján­­ Nasszer el­nök megbetegedett. Az el­nök betegágyánál három orvos, közöttük a kairói egyetem két professzora tart ügyeletet. Az Al Ahram egyúttal azt is közölte, hogy a kö­vetkező időszakban „Nasz­­szer minden hivatali tény­kedését felfüggeszti”. Így bizonyosra vehető, hogy az EAK elnöke nem vesz részt az iszlám országok szep­tember 22-ére Rabatba ösz­­szehívott csúcsértekezletén. Az elnököt Anvar Szadat első elnökhelyettes, az ASZÚ Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja képvi­seli majd. (MTI) Péntek, 1969. szeptember 19. Kína­­a nagy ünnep előtt Az AFP hírügynökség tudósítója, Pierre Comparet csü­törtökön kommentárban foglalkozik azzal a hangulattal, amely Kínában az október elsejei ünnepségeket megelőzi. A tudósító azt írja, hogy a pekingi megfigyelők szerint a köztársaság kikiáltásának évfordulóját idén valóságos ostromállapot légkörében készítik elő. A jelszavak közzété­teléből kitűnik, h­ogy „a forradalom folytatása”, a szocia­lista építőmunka, a­ termelés fokozása és a szigorú fegyelem mellett a háborús előkészületek problematikája került elő­térbe. Ez a téma — írja az AFP tudósítója — ma azoknak az ösztönzőknek a helyébe lép, amelyeket a „kulturális for­radalom” elsöpört. A francia tudósító utal arra, hogy a háborúra való fel­készülést szorgalmazó kampány nem sokkal a KKP IX. kongresszusa után kezdődött. A nyáron a hatóságok számos felhívást tettek közzé olyan gabonatermés betakarítására, amely megfelelő tartalékokat biztosít. Augusztus elsején, a népi felszabadító hadsereg ünnepén, közzétették Mao jel­szavát: „Ne féljetek sem a megpróbáltatástól, sem a hábo­rútól”. A tudósítás hangoztatja, hogy Kínában a lakosság p­ili­­tarizálásának és a rendszer spártai jellegének erősítése ke­rült előtérbe az ünnepek előestéjén. Ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a Zsenmin Zsipao csütörtöki száma külön hang­súlyozza a huszonkettedik számú jelszó fontosságát, amely azt hangoztatja, hogy szembe kell szállni bárminő hábo­rúval. (AFP) Interjú a prágai zavargásokról személyt vettek őrizetbe; ezek többsége 18—26 éves. Az őrizetbe vettek többségét a vizsgálatok lefolytatása után szabadon bocsátották; 260 személy esetében java­soltak vádemelést. Ezek a tüntetések szervezői közül kerültek ki. Arra a kérdésre, hogy a tüntetések szervezettek vol­tak-e, Sturma kijelentette, hogy bár a nyomozás még nem ért véget, az eddigi eredmények is az akciók szervezettségére utalnak.­­ A tömeges megmozdu­lások okait az 1969 augusz­tusát megelőző időszakban kell keresni. A röplapok ter­jesztésében, a külföldi rádi­ók és a külföldi sajtó pro­pagandájában, emellett rá kell mutatnunk, hogy a fő felelősség e kampány szer­­vezőit terheli. A propagan­da-kampány megpróbálta a fiatalságot spontán ellenál­lásra buzdítani, a fiatalok nagy része hallgatott a biz­tonsági szervek felszólítá­saira, később azonban a tö­megpszichózis hatása alá ke­­­rült. A nyugatiak tevékenysé­géről szólva Sturma elmon­dotta, hogy az eddig lefoly­tatott nyomozás teljességgel bizonyította a külföldi saj­tószervek és rádióállomások szerepét az augusztusi ellen­séges kampány ideológiai előkészítésében. A kampány­ban való konkrét részvéte­lükről szólva hangsúlyozni kell, hogy az eddig rendel­kezésre álló adatok még ala­­posabb elemzést igényelnek. A tények azonban tények maradnak. Közismert, hogy a tüntetések idején, és azt­ megelőzően, a Prágában tar­tózkodó nyugatiak tevékeny­sége aktivizálódott. Augusz­,­tus 21-ének előestéjén szá­mos nyugati állampolgárt kellett kiutasítani az ország­ból, és sok olyan külföldi állampolgárt vettek őrizetbe, akik a tüntetésekben aktí­van részt vettek­­­ mondot­ta Sturma, a CTK tudósító­jának. (MTI) A csehszlovák biztonsági szervek nyomozói részlegé­nek vezetője, Sturma alezre­des interjút adott a CTK hírügynökség tudósítójának az augusztusi zavargásokban részt vett személyek ellen in­dított eljárásokról. Mint elmondotta, a szövet­ségi gyűlés elnökségének augusztus 22-én kiadott uta­sítása alapján Prágában 1300 Észak-dunántúli képzőművészek tanácskozása Öt észak-dunántúli megye — Győr-Sopron, Vas, Fejér, Veszprém és Komárom — képzőművészei tanácskoztak csü­törtökön Tatán, az új művelődési központban. Az értekez­leten részt vett Molnár János művelődésügyi miniszterhelyet­tes is. Steiner Tibor, a Komárom megyei Tanács V. B. el­nökhelyettese és Somogyi József, a Magyar Képzőmészeti Szövetség elnöke köszöntötte a művészeket, ezután Áron Nagy Lajos, a Képzőművészeti Szövetség Észak-dunántúli Területi Szervezetének művészeti vezetője ismertette a szö­vetség 20 éves fejlődését. Az előadó a vidéki művészek életkörülményeiről, alkotási lehetőségeiről szólva elmondotta, hogy mind több helyen építenek műtermes lakásokat. Az észak-dunántúli megyékben már 34 műtermes lakás segíti a művészek nyugodt, alkotó munkáját. A vitaindító után az öt megye szövetségi titkárai szá­moltak be területük képzőművészeti helyzetéről. (MTI)

Next