Fejér Megyei Hírlap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Ipari Pifc. tum, ma­­Pf.— Ifjúsági honvédelmi napok Pákosdon A KISZ Fejér megyei K­­apid­sága a fegyveres erők napja alkalmából ez évben is megrendezi az ifjúsági honvédelmi napokat­ Fákoz­­don. A KISZ-bizottságok és a­lapszervezetek sokszínű programmal igyekeznek meg­ünnepelni a Fegyveres Erők Napját. Több területen ta­lálkozót terveznek, ahol a katonafiatalokon kívül a szovjet komszoanolisták és kiszesek is részt vesznek. Kiállításokat terveznek, ame­lyen bemutatják a Néphad­sereg életét, szellemi vetél­kedőket, honvédelmi verse­nyeket rendeznek. Úttörő- és KISZ-fiatalok köszöntik majd a fegyveres erőknél szolgá­latot teljesítőket. A kétnapos program szep­tember 12-én kezdődik, ami­kor a KISZ-megyebizottság vezetőképző-táborában Ve­lencén, Ifjú Gárda összetett honvédelmi versenyt és hon­védelmi háromtusa versenyt rendeznek. Az ÖHV-n három fős fiú és leány Ifjú Gárda­­csapatok vesznek részt. A honvédelmi háromtusa-ver­senyben városok és járások ötfős KISZ-csapatai vehet­nek részt. Este tábortüzet és kultúrműsort rendelnet a tábor lakói. Szeptember 28-án vasárnap már 8 órakor elhelyezik a történelmi zászlókat a pák­oz­di emlékműnél. Fél órával később indul Székesfehér­várról a sportegyesületek és a honvédségi alakulatok váltója a pákozdi emlékmű­höz. A tizenegy fős csapatok versenyzői 1500 métert fut­nak. A győztes váltó gyújtja meg, majd a háló lángját. Tíz órakor kezdődik a kato­nai tisztelgés ünnepi beszéd­del, koszorúzással. Az elmúlt években is nagy sikere volt a katonai légibemutatónak, az ejtőer­nyősök ugrásainak, amely ez­úttal 11 órakor kezdődik. Az MHSZ szakmai bemutatóikon a repülőmodellezőik és a­ ró­kavadászok igyekeznek ki­tűnő képességeiket bizonyí­tani. A haditechnikai kiállí­tásokon sok fiatal ismer­kedhet majd meg néphad­seregünk fegyvereivel. Új kezdeményezés a megyebi­zottság részéről, hogy 12.30 órakor mezei futóversenyt rendeznek a középiskolai ta­nulóik­ részvételével. A tervek szerint mintegy 6 ezer fiatal vesz majd részt a pálkozdi ünnepségeken. Kőszárhegyen járva... Szép, új házak állnak két oldáig az országúton, ahol még mindig egymást köve­tően suhannak el a Balaton felé igyekvő gépkocsik. A kőszárhegyiek megszokták már a forgalmat, fel sem igen tűnik senkinek, alkal­mazkodnak a helyzethez , amiből ha a zajt tekintjük, meg a rengeteg áthaladó járművet, hátrányuk is van, de a városközelség, meg ugyanennyi előnnyel is jár. Alig hétszázegynéhány lako­sa van, igazán kis falúnak számítana, az is alapjában véve, ha a gazdálkodásra rendelkezésre álló anyagia­kat tekintjük, amiből bizony szűkösen jut erre is, arra is. Mégis tiszta, szép és rende­zett benyomást tesz minden­kire, ez elsősorban is az emberek, a lakosság élet­­körülményeiből fakadóan, szépek, rendeben tartottak a házak, a kerítések, a por­ták. No és az utca, de ez már nem is annyira tehetős­­ség dolga, mint inkább az igényességé, amely megnyil­vánul a falu közügyeiben va­ló aktivitásban is. Sok társa­dalmi munkát végeztek itt az emberek az elmúlt évek­ben is. A fiatal tanácstitkárnő számokkal is bizonyítani igyekszik, hogy így van, pe­dig magam is meggyőződ­hettem róla, csak végig kell nézni az utcán, a tanácsháza előtti piciny, de ápolt ker­ten, a hősi emlékmű környé­kén. Az idei esztendőre 80 ezer forint értékű társadal­mi munkát vettek tervbe, s már ezidáig több mint 90 ezer forintot tesz ki a mun­ka, amit a falubeliek vé­geztek. — Úgy számítunk — mondja a titkárnő — hogy év végéig meglesz a 100— 110 ezer is. Ez mindenképpen szép tel­jesítmény egy kis falu ese­tében, s szó esett róluk a legutóbbi tanácsülésen is, amikor a Hazafias Népfront és a tanács kapcsolata szere­pelt a napirenden, é s Kő­­szárhegy is a jó példák kö­zött szerepelt A gazdálkodás mellett ter­mészetesen a községpolitika részét képezi a lakosság ügyeinek intézése is. Arról beszélgettünk a tanácstit­kárnővel, hogy mennyire meglepően kevés szociális probléma akad Kőszárhe­gyen, az emberek többsége tisztességben él és dolgozik, jól működik a helyi terme­lőszövetkezet is, de nagyon sokan eljárnak Székesfehér­várra, egyszóval a munkale­hetőséggel semmi gondjuk, a közlekedés is probléma­­mentes, vásárlási gondjaikat is megoldja a közeli város. — Legnagyobb gondjuk? Ez már régóta ismert. A víz. Egymaguk megoldani képtelenek, még ha a la­kosság saját erejéből hozzá is járul, remélik azonban, hogy sikerül a környező községek összefogásával ezt a súlyos problémájukat is megoldani a köz­eli években. Kőszárhegyen járva ezek kerültek a jegyzetfüzetembe. Balázs Katalin az építkezés árkait, vezeték­nek szánt betonágyakat, ho­mokba bújt víkendház nagy­ságú ládákat, amelyekben már az új, beépítésre váró felszerelés érkezik, hogy az­tán újra a városba kevered­jünk, majd­ túljussunk raj­ta. Kókadó akácok, és egy vidám hűs vizet csorgató kút fogadott az országúti pihenőben, ahol tábla jelzi az irányt­ a vízpart felé. Kőkerítés, kőlapok, rózsák között egy nagyon­­csöndes, nem hivalkodó hely — az emlék, az orosz hősöké. A szviszoviak büszkék arra a helyre, ápolják a török rab­ság alól felszabadítók em­lékét. Valaki megjegyezte, hogy ott, ahol ma gondozott pp.­l. — és felügyelet nélkül is lenyűgöző, majdnem meg­döbbentő kegveletes — ünne­pélyes csönd, tisztaság van — az 1944. előtti Bulgáriá­ban egyetlen italos bódé szolgálta a kegyeletet... A magasra fölkapó Duna­­parton egy kőtábla. Itt lé­pett először bolgár földre az orosz hadsereg első ka­tonája, 1877. június 27-én, hajnali 2 óra 45 perckor. Megdöbbentő — előbb az emberi egyszerűség, mintha azt hirdetné a tábla, vándor, aki itt játssz, emlékezz, akik itt harcoltak, haltak, em­berek voltak, mint te... A második dolog, amit ugyan­csak nehéz volt teljes mély­ségében megérezni, hiszem ez a nép még száz évvel ezelőtt is a török szultánok­nak szolgált, és ötszázéves elnyomás után is bolgár maradt a bolgár. Mutatják a Dunába siető patakot, amelynek medrében a partraszálló előőrsök a tö­rök védelmet igyekeztek kijátszani, szétzilálni. Ott áll ma is egy kis vízima­lom házacskája amelyet a törökök hevenyészve meg­erősítettek. a róla szóló fo­­ganda szerint az egyik orosz harcos végülis a kéményen (szabadtűzihely széles kémé­nyére kell gon­dol­ni) keresz­tül, jutott be hozzájuk, í­gy vott-e nem-e, senki nem fir­tatja. És abban a monda­beli hangulatban egy kis ősz öreg asszony került elő, kezében­ sarlóval, marék fű­vel, amit talán az otthoni kecskének vágott. Amint a vendégekkel találkozott, egy néhány szál jószagú, fodor­­mentalszerű virágot adott át, megölelt, merthogy ma­gyar vagyok, és egyszer va­lakitől hallott a magyarok­ról, valami olyant, hogy a magyarok is sokat küzdöttek a törökkel... Innen. Szviszovból nyomult előre aztán a felszabadító oro­íz hadsereg, véres harcok árán megtörve a szultán seregének erejét. A Pleven környéki dombokról beszél­nek, ahol véres ütközetben sikerült győzni, ahol ma em­lékpark hirdeti egy akkori tábornok nevét és hogy II. Sándor cár ott vette át Osz­mán pasától a pleveni erőd kulcsait. A felszabadító sereg az­tán tovább nyomult előre délre. Timovoban Gurke generális nevét viseli az az utca, amelyen először be­törtek és házról-házra harcolva szorították vissza a török megszállókat az orosz katonák. És nem túl messze Tirnovotól, fönt, a Balkán csúcsai között nyújtózik a legendás hírű Sipka szoros, amelynek neve majdnem azonos a bolgár szabadság fogalmával, az ott viselt har­cok — a hősiesség fogalmá­val. Szvislovtól a Sipka szoro­sig talán százhúsz kilométer az út, de ez az út — kilo­méterben és időben, eszmék­ben, harcokban a bolgár szabadságküzdelmek, a mai Bulgária megszületésének út­ja, a szabad, országát építő bolgár népet példázó út, akárcsak a szvistovi Duna­­part, ahol a vízen nem mesz­­sze egymástól, békésen rin­gatózik a hősök emlékének — és a ma hősei kezemun­­kájának képe, szolgálva ugyanazt a hazát. Vincze István LAPUNKRÓL SZÓLUNK Hívjuk új előfizetőinket, továbbra is számítunk régi olvasóinkra Célunk­­ a megye lakóinak sokrétű tájékoztatása, az olvasók szolgálatában — a párt politikájának szellemében Lapunkról szólunk, s Önök, kedves olvasóink akik immmáron hosszabb ideje minden nap kézbeveszik a Fe­jér megyei Hírlapot, az első sorok elolvasása után észre­veszik, ismerős dolgokról szólunk. Lapunkról beszélünk, a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács lapjáról, amely napjainkban 20 ezer példány­­számban jut el az előfizetőkhöz, az olvasókhoz. Időnként nem árt ismételten összegezni a korábban mondottakat, s azokhoz fűzni egy-két megjegyzést, de most ennél több­ről van szó- A megyei pártbizottság határozata alapján a párt- és a tanácsi szervek, a tömegszervezetek és tömeg­­mozgalmak vezetői, aktivistái e napokban felkeresik azo­kat, akik még nem olvasói, nem előfizetői a megyei lap­nak. Ez alkalommal elmondják majd nekik a célkitűzése­ket és visznek újságot ebből a mai számból is, am­elyből éppen a terjesztési akció céljait szolgálva, 15 ezerrel töb­bet nyomattunk. Azokhoz, akiket újonnan akarunk meg­nyerni előfizetőink, olvasóink táborába, szólhattunk volna röplapokon, külön kiadványokban, mi mégis ezt a formát választottuk. Tettük ezt azért, mert eddig is minden lé­nyeges kérdésben tanácskoztunk az olvasóval, nyíltan, őszintén beszéltünk mindarról, aho lapunkat foglalkoz­tatja, ami m­nnkánkban meghatározó és mint eddig min­dig, most is számítunk olvasóink segítségére, támogatásá­ra. És az igazsághoz tartozik, hogy mi a leendő előfizetők­nek sem ígérünk mást, mint amit megvalósítani akarunk, hiszen ez egyaránt szolgálja az eddigi 20 ezer olvasót és azokat, akiket most hívunk előfizetőink táborába. Két nagy példányszámú lapról Az újságolvasó előtt ismeretes, hogy két, igazán nagy példányszámú lap van Magyarországon, a Népszabadság és a megyei lapok. A Központi Bizottság lapja több, mint 700 ezer példányszámban jelenik meg, megközelítő­leg ennyi a megyei lapok napi összpéldányszáma is. Ez már önmagában is arról beszél, hogy az elmúlt években milyen fejlődésen mentek keresztül a megyei lapok Megyénkben az utóbbi 12 év alatt megközelítőleg két­szeresére emelkedett a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának, a Fejér megyei Hírlapnak példányszáma. Vannak megyei lapok, mint például a baranyai Du­nántúli Napló, amely jóval ötvenezren felüli példányszám­­ban jelenik meg, de a mi lapunknál több, mint kétszeres Győr, Veszprém megyében és Somogyban is a megyei lap előfizetőinek száma. Ez a három megye és különösen a szomszédos Veszp­rém megye azért is érdekes, mert nem is olyan régen lap­jaik a Fejér megyei Hírlappal többé-kevésbé azonos pél­dányszámban jelentek meg­ A Fejér megyei pártbizottság, amikor a sorra kerülő lapterjesztési kampányt elhatározta, többek között abból indult ki, hogy a mi megyénk, az ipar, a mezőgazdaság és az élet számos területét tekintve, az ország első me­gyéi között halad és ez magában hordja annak a lehető­ségét is, hogy a megyei lap példányszámát tekintve is, je­lentősen előbbre lépjünk, ebben is felzárkózzunk az áet más területén elért eredményeinkhez. A megyei pártbizottságon néhány napja sorra került megbeszélésen Herczeg Károly elvtáns, a megyei pártbi­zottság első titkára többek között a következőket mondotta: „Minden terjesztésnél felvetődik­, hogy vajon a lapok minősége mennyiben befolyásolja az előfizetői tábor növe­kedését. Kétségtelen, van a lap tartalmának szerepe a ter­jesztést illetően, de a Fejér megyei Hírlap színvonalban, olvasmányosságban nem áll a többi lap mögött. Termé­szetesen, mint minden területén az életnek — a lap szer­kesztőségében is tovább kell munkálkodni, hogy még jobb legyen az újság, hogy újabb 10, vagy 15 ezer emberrel tarthassunk a lapon keresztül rendszeres kapcsolatot. Igen fontos, hogy az ember ismerje munkahelyét, lakóterületét és erős szálak kössék ahhoz a vidékhez, ahol született, él, alkot. Különösen nagy jelentősége van ennek napjainkban, amikor a helyi szervek önállóbban cselekedhetnek és na­gyobb szavuk van az adott terület irányításában, jövőjé­nek meghatározásában. Ebből viszont következik, hogy a lapnak jobban kell tájékozódnia, informálódnia, figyelem­be vennie a helyi lakosság észrevételeit és felhasználni javaslatait a döntések kimunkálásánál, majd a feladatok végrehajtására való mozgósításban.” Magunkról, felelősségünkről, terveinkről Mint mindenkinek, a szerkesztőség kollektívájának is jólesik, ha a munkáját értékelik, elismerik. Különösen ak­kor — mint a fenti esetben is van,­­ amikor a megyei pártbizottság és a megyei tanács ismeri el azt a tevékeny­séget, melynek célja volt, célja marad a megye lakóinak gyors és egyre színvonalasabb, sokrétűbb tájékoztatása. Eszközei ennek a sokrétű munkának sokszínűek, tökélete­síteni ezeken lehet és kell, szándékunk is ez, viszont a lé­nyeg egy: a párt előtt álló feladatok, a megyei párt­, álla­mi és gazdasági munka, s ami ezzel egyet jelent, a lakos­ság, az olvasók szolgálata. Mindehhez a megye, a községek, az üzemek életéből merítünk példát akkor is, amikor az élenjárókat népszerűsítjük, a legjobban dolgozókat dicsér­jük és akkor is, amikor a hiányosságokra és a további tennivalókra hívjuk fel a figyelmet. Ön, kedves olvasónk, aki­ írt már hozzánk, nevét látta nyomtatásban, észrevételére, panaszára választ kapott, el­képzelését, tervét látta megvalósulni a lap hasábjain, ter­mészetesnek tartja, hogy évente három-négyezer levelet kapunk, naponta 15—20 panaszost fogadunk személyesen, és telefonon is mintegy négyezer közérdekű bejelentés jut el hozzánk évente. S nyilván, amikor újabb előfizetők megnyeréséről van szó, számunkra ez azt is jelenti, hogy újabb és újabb észrevételekre, közérdekű javaslatokra szá­mítunk, mert tudjuk, hogy a több szem többet lát, a több toll alkalmasabb arra, hogy eljuttassa hozzánk és rajtunk keresztül a megyei fórumokhoz is mindazt, amit lakóhe­lye, közössége, járása, városa, megyéje, az ország fejlő­dése érdekében fontosnak lát elmondani, javasolni, ész­revételezni. Magunkról, felelősségünkről szólunk. Számunkra min­dig fontos volt az olvasó véleménye, akihez fordulunk, akit­ tájékoztatunk és akit mind a­ktívabban akarunk bevonni közös dolgaink megvalósításába. Nem túlzás azt mondani,­­ hogy ez a felelősség minden egyes példányszámmal, minden egyes olvasóival növekszik, s éppen ezért a terjesztési kam­pány előtt lapunk kollektívája is megvonta eddigi mun­kájának mérlegét, megjelölte a jövő tennivalóit. A már fentebb mondottakon túl hadd említsük, hogy élve a ké­sőbbi lapzárás lehetőségével, a bel- és külpolitikai infor­mációt is frissebbé, elevenebbé kívánjuk tenni. Többet kí­vánunk foglalkozni a társadalmunkat érdeklő fontos poli­tikai, gazdasági, kulturális, szociális problémákkal. Követ­kezetesebben kívánjuk figyelemmel kísérni, segíteni a határozatok végrehajtását, s ami ezzel együtt jár, a meg­növekedett felelősségre ösztönözve fogjuk, akarjuk szá­­monkérni a tervekben megjelöltek végrehajtását. A hoz­zánk érkező levelekből, a mostanában többször megren­dezett közvéleménykutatásból is ismerjük az olvasók vé­leményét, ezért ismételten rendszeresítjük a Hírlap fóru­mát, mellyel lehetőséget adunk előfizetőinknek, olvasóink­nak arra, hogy az őket érdeklő kérdéseket eljuttassák hoz­zánk, illetve hogy azokra lapunk hasábjain, vagy levél­ben az illetékesektől választ kapjanak-A párt politikájának szellemében munkálkodva kí­vánjuk szolgálni a szocialista demokrácia szélesítését, ezért vizsgáljuk majd az ezzel kapcsolatos kérdéseket, problé­mákat behatóbban lapunk hasábjain. Igaz, hogy minden­kit megkérdezni nem tudunk, de ajtónk nyitva áll vala­mennyi előfizető, olvasó előtt, s a leveleket, az észrevéte­leket is szívesen olvassuk. 25 év emlékei, harcai, eredmé­nyei. Folytatásos regény. Fórum. Rejtvény Az idén az olvasóktól, a párt- és tanácsi szervektől több olyan igény is érkezett, hogy a felszabadulás 25. év­fordulójára készülve, mérje fel a lap és mutassa be, mi történt a negyed évszázad alatt megyénkben, mi van azok­kal a harcosokkal, aktivistákkal, akik ez idő alatt a leg­többet tették előrehaladásunkért. Ezt figyelembe véve, sze­repel tervünkben több olyan sorozat, mely a megye poli­tikai, gazdasági, társadalmi fejlődését összegezi, az üze­mek, falvak előrelépését mutatja be, s ezzel együtt bemu­tatja napjaink formálóját, az alkotót — a munkást, a ter­melőszövetkezeti tagot, állami gazdasági dolgozót, az al­kalmazottat, az értelmiségit. És természetesen — az ol­vasók igényeinek eleget téve — felkeressük azokat a szov­jet elvtársakat is, akik hazánk, megyénk felszabadulásáért küzdöttek. Máris birtokunkban van számos levél, cikk, ér­tékes dokumentum, s ezeket lapunk számára írták, ré­szünkre küldték el. És kedvező választ adhatunk azoknak az olvasóknak is, akik azt kérték, hogy a vasárnapi mellékletben is több helyi anyag legyen, de még a folytatásos regény kedvelői­nek igényeit is kielégítjük, és tervezzük egy ezreket érdeklő rejtvénysorozat megindítását. Természetesen továbbra is kö­zöljük a heti rádió- és tv-műsort, ezen belül a szomszédos országok televízióműsorát és sok olvasónk kívánságára októ­ber 1-től közreadjuk a moszkvai rádió magyar nyelvű adá­sainak állandó műsorszámait is. Terveinkből nem tudunk mindent felsorolni, de talán ez az ízelítő is bizonyítja, hogy nagy felelősséggel és szere­tettel készülünk arra, hogy az eddigi 20 ezer olvasón kívül az előfizetők újabb ezreit is tartalmas, színes olvasmánnyal, jó újsággal köszöntsük naponta. A megyei lap feladatairól, terveinkről sok mindent el­mondottunk, ennek kapcsán azonban legyen szabad megje­gyezni azt is, hogy mi, a Fejér megyei Hírlap munkatársai nemcsak mint a kommunista lap dolgozói, hanem mint e megye, a szűkebb haza patriótái is, lakóhelyünk gyarapodá­sán munkálkodunk, mert tudjuk, hogy szerves része ez a haza fejlődésének. És ebben­­ talán nem szerénytelen a megállapítás: segít bennünket az, hogy mi Önökkel együtt élünk, az Önök sikerei minket is örvendeztetnek, gondjaik pedig a mi gondjaink is. Hadd mondjunk el ebből is egyet, mégpedig olyat, ami a lap terjesztésével, kézbesítésével is összefügg. A régi olva­sók tudják, hogy nem mindig jut el időben a lap hozzájuk, egy-egy példány esetenként el is kallódik. Nagy gond ez, és sajnos e vonatkozásban továbbra sem minden oldódik meg azonnal. Igaz, hogy a posta dolgozói, köztük olyanok, akik már 25 éve kézbesítői lapunknak, nem keveset tesznek, dehát ez az erőfeszítés sem elegendő, mivel nagyon sok helyen létszámhiánnyal küszködnek. A Budapest­ Vidéki Postaigazgatóság szívesen látna újabb és újabb kézbesítő­ket és ezúton is kéri olvasóinkat, hogy ha fiaiknak, lányaik­nak kedvük van erre a szép mesterségre, jelentsék be a helyi postánál kívánságukat. Rengeteg lenne még a mondanivaló, hiszen még arról sem szólottunk, hogy munkánkban mindig­ is magunk mel­lett érezzük a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek vezetőit, aktivistáit, olvasóinkat, akik segítségével, mint annyiszor máskor, most is szeretnénk előbbre lépni. Lenne még mon­danivaló, viszont éltet bennünket a remény, folytatni fogjuk, naponta megismételjük ezt a beszélgetést növekvő létszám­ban, növekvő aktivitással.

Next