Fejér Megyei Hírlap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
Ahova gofrcan és szívesem !&mafc AZ EPITOK KMitMfiBBTO festett plakát hirdeti a konzervkiállítást és bemutatót az Építők művelődési otthonának bejárati kapujánál Jönnek-mennek az emberek, kíváncsiskodók, érdeklődők. A kapualjban is kézzel festett és nyomtatott plakátok sora adja tudtul a soron következő rendezvényeket. Pedig még úgy istenigazában nem is indult be az őszi idény. Mamák érdeklődnek, mikor kezdődik a balett-oktatás. Lányok, asszonyok jelentkeznek a szabás-varrás tanfolyamra. Hosszú napokra foglaltak az összes helyiségek, termek a művelődési otthonban. Manapság igen sok művelődési ház válsággal küszködik, keresik az utat, az újat, az igényeket, s ezzel együtt az embereket, tömegeket. Az „Építők”-et elkerülte legalábbis egyelőre az effajta gond. Mert sokan és szívesen járnak ide, főként a fiatalok, de ez a rétegeződés másutt is adott, vagy egyik, vagy másik (de leginkább az ifjúság) veszi birtokba az intézményt. Nézzük elsősorban miért szeretik az Építőket a fiatalok? Kétség sem férhet hozzá, hogy a megkérdezett tizenkorosztályúak azt felelik: a tánciskola, s a táncos összejövetelek, szombat-vasárnaponként. Sok helyen fáznak a művelődési otthonok vezetőségei az ilyesmitől. Félelmes korosztály a tizenéveseké, csak táncolni szeretnek, csak a falrengető zenét kedvelik. Az okos irányítás sokat segíthet. Igaz az Építőknél is be kell csukni az ablakokat, hogy ne zavarják a szomszédokat, az utcai járókelőket, de azt is tudják a fiatalok, hogy ide csak rendes öltözetben lehet bemenni, s hogy olykor alkalomhoz kötötten igazán jól sikerült ki mit tudókat rendeznek, — ezeken aztán az is kiderül, hogy a fiatalok, akikről azt hitték csak a tánc, a zene érdekli , sokfélét tudnak és sokfélét kérdeznek is. TERMÉSZETESEN ősztől kezdve újra lehet majd táncolni is, de nagyjából összeállt már a terv az őszi-téli időszakra más vonatkozásban is: ismeretterjesztés, huszonévesek klubja, az olvasóterem programja, tanfolyamoké, előadássorozatoké. Külön is kötelességüknek érzik, hogy a munkásszállók lakóinek művelődési, kulturális igényét ápolják, élesszék. A József utcai, a Könnyűfémmű és a Balatoni úti MüM-mel alakult az évek során ilyen vonatkozásban jól kapcsolat. Filmvetítéseket, s a TIT-tel közös szervezésben előadásokat tartanak itt az ifjúsági és munkásakadémiák keretében, olyan témákról, amelyekről szívesen hallgatnak.. A „Huszonévesek klubja” századik tagsági könyvét állították ki nemrég. Ennél sokkal több volt ennek a klubnak a taglétszáma még tavaly is, de mint minden évben, most is újrarendezik e sorokat. Miért volt szükség a klubra? Nem jár talán elég fiatal a művelődési otthonba? De igen. Csakhogy manapság a tizenévesek és a húszon fölüliek igénye más-más. Ennek kívántak helyet és teret adni már évekkel ezelőtt a klub életrehívásával, — tagsága azonban — ez természetes folyamat — idővel cserélődik, felújul. Programjából röviden: filmest, tánc, játék, szellemi vetélkedő, irodalmi est, hangverseny, stb. Az idén új feladatként jelentkezik, hogy a művelődési otthon a megyei Építőipari Vállalat KISZ-alapszervezetének, mintegy 100— 120 fős taglétszámát is patronálja oly módon, hogy részükre tartalmas programot, művelődési, szórakozási lehetőséget biztosít. Az olvasóterem külön fejezetet érdemelne, szinte megnyitása óta igen népszerű, nemcsak azért, mert rengeteg jó olvasnivaló, folyóirat, újság található, hanem mert a környezet otthonossága, kényelme is vonzó, ezenkívül igen népszerűek voltak az irodalmi előadássorozatok, találkozók. Októbertől az olvasóterem klubtagságának igénye szerint új előadássorozatot indítanak az esztétika témaköréből. AZ IGÉNYEK KUTATÁSA szinte állandóan folyik, s amennyiben mód van rá az adott kereteken belül, mindig figyelembe is veszik. Az „Építők” igen látogatott intézmény. Talán az idősebb generáció hiányzik, de ez nemcsak itt jelentkezik. A látogatottság úgy hisszük bizonyos értelemben fokmérője is lehet annak a programnak, amelyet nyújtanak. Balázs Katalin Lloptás az ÜV móri özngysita és telep, új gondok Szűkre szabott kapacitás *■ — •**— - » ---A.irWw i_ i. * a _ e l . Amikor létrejött az AKÖV móri kirendeltsége 18SS- ben, mindössze három gépkocsival rendelkeztek, majd néhány lovasfogattal. Azóta hűtlenek lettek a régi „kócerájhoz”, új, szépen kialakított telephelyre költöztek. Pár év alatt a gépkocsipark is alaposan megnőtt Jelenleg a teherkocsijuk rója az országutakat. Húsz-harminccal többet tudnának foglalkoztatni, de a megrendeléseknek a gyártók nem tudnak eleget tenni. Pedig Móron alaposan megnőttek az igények. Az új üzemek közül a csőgyárral három teherszállítóra kötöttek szerződést, de tízre lenne szükségük. A pusztavámi Budalakk mellé nemrégiben az IKARUS pusztavámi telepe csatlakozott szállítási igényeivel. Az új és régi üzemek, vállalatok mellett a lakosság is jelentkezik nap mint nap. Jelenleg a szénszállítási megrendeléseknek tesznek eleget. A személyszállításról egyre több járat gondoskodik. Balinkai és pusztavámi kirendeltségük „csillaggarázsaiból” 41 busz indul naponta. A megszaporodott járatok is kevésnek bizonyulnak. Kihasználásukkal nincs baj, különösen amióta eszközlekötési járulékot kell fizetniök. Az autóbuszok azóta vasárnap is úton vannak., Kihasználva a szabad szombatokat, kiránduló járatokat indítanak, hetenként 2—3-szor színház-busz gondoskodik a Fehérvárra szállításról. A járatokkal kapcsolatban most kivételesen nem az utazóközönség, hanem az üzem vezetője, Körös Ferenc, és gazdaságvezetője, Kovács László mondták el panaszaikat. A móri helyi járatokról szólva panaszolták, hogy nagyon rosszak az útviszonyok — főleg a Rákóczi és Kossuth utca —, szinte hetente van rugótörés. A járművek megóvása érdekében intézkednie kellene a tanácsnak, és többek között az állami gazdaságnak, amely megígérte, hogy a Rákóczi utat karbantartja. Másik panaszuk a buszfordulókkal , kapcsolatos. Móron azért nem tudnak csuklósjáratot beiktatni, mert a községben sehol nincs fordulásra alkalmas terep, s ez különösen az állomáson okoz gondot. Az utazó közönség érdekében szóltak a Nagyvelegy Mór között közlekedő járatról, amely talán a legrégibb autóbusz a járásban, ideje lenne kicserélni. A padlózat ponyvával van letakarva, hogy a nyílásokat elzárja, de így is vastag porréteg rakodik az utasokra, amíg úticéljukhoz érnek. A várakozóhelyek — kevés kivétellel — rendetlenek és kicsik, a menetrendek pedig rendszeresen eltűnnek. Pedig ezek nem egy-egy ember személyes használatára készülnek, hanem valamenynyi utazó tájékoztatására. Az új telep gondjairól, terjeszkedési terveiről is beszélgettünk. Alig történt meg a „honfoglalás”, s máris szűknek bizonyul az új otthon. A műhelyben csak két műszakban tudják elvégezni a teendőket. Ezért a közeljövőben bővíteni kívánják, s vele párhuzamosan kiszélesítik a szerviz-szolgáltatást. Még az idén elkészül a hatszázezer forintos költséggel épülő hidegraktár. Ezután nem kell a szabad ég alatt tárolniuk az alkatrészeket, motorokat. Az eredmények és tervek leghűségesebb megvalósítói a szocialista brigádok. A 13 kisebb kollektíva közül hat nevezett be a mozgalomba. A törzsgárdára mindig és mindenben számítanak az üzemrész vezetői. A móri üzemegységet tavalyi eredményeik a 15 telep versenyében harmadik hely birtokosává tették. Az idén már a második helyezéssel kacérkodnak. Az első fordulóban az élen álltak, de úgy látszik, hogy egy jobb adottságokkal rendelkező rivális megelőzi őket. A cél mindenképpen megsokszorozza a teendőket, amely az eddigieknél is nagyobb szorgalmat, lelkiismeretességet és hozzáértést követel a dolgozóktól, s vezetőiktől egyaránt. Zágoni Erzsébet Amikor beléptem az irodába, egyenesen hozzá fordultam. Bemutatkoztam, a kezét nyújtotta: — Foglaljanak helyet. Egyébként engem Kiss Mihálynak hívnak, én vagyok a párttitkár. A baracsi Igazság Termelőszövetkezet asszonyairól évek óta sok jót hallani. Ők alakították meg először a szocialista címért küzdi a brigádokat, nyomukban újabb kollektívák csatlakoztak a mozgalomhoz. Mondtam is Debreceni Józsefnének, a községi nőtanács titkárának: — Dicséretes nemcsak maga a tény, hogy úttörői voltak ennek a mozgalomnak, hanem az eredmények is szépek. Mondhattam ezt, hiszen tudtam sikereikről. Debreceniné a titkárra nézett. — Nagy érdeme van ebben neki is, hiszen a pártszervezet segítsége, támogatása nélkül nem mentünk volna sokra. — Remek asszonyok ezek — adta vissza a dicséretet Kiss Mihály —. Nem csoda, hogy éppen ezért a mozgalom kialakulása „fordítva” történt nálunk. A körülöttünk levők — persze valamennyien nők — mosolyognak, bólintanak. — Mit értenek ez alatt, hogy fordítva? — Másutt az volt a gyakorlat, hogy a férfiak alakították meg először a brigádokat, és mondták ki: küzdenek a címért. A baracsi igazságban a nők voltak az elsők. És utána a férfiak is nekidarálták magukat. Talán kicsit csipkedte is az önérzetüket, hogy lám, lefőztek bennünket az asszonyok, de a lényeg az, hogy ma már nyolc férfibrigád is harcol a szocialista címért. Immár két, három esztendeje. Az aktívan dolgozó tagság nyolcvan százaléka egyébként ebben a formában versenyez a magasabb terméseredményekért, a szövetkezet erősítéséért. Amikor kint jártam, éppen egy kedves, bensőséges ünnepségre készülődtek. A magyar—szovjet barátság ápolása jegyében hívtak meg néhány szovjet asszonyt, és beszélgettek el velük. Régi, jó szokás ez az igazságban. S ilyen találkozások alkalmával a vendégek még jobban megismerhetik az asszonyok tevékenységét, munkájuk eredményét. — Ennek főleg most van nagy jelentősége — mondta Menyhei Istvánné, az egyik brigád vezetője —, amikor felszabadulásunk 25. évfordulójára készülünk. A jubileumi versenybe mi is beneveztünk. Reméljük, sikeres lesz a fáradozásunk, és biztosítjuk a többtermelést, a minőségi munkát. — Mit tesz ezért a Szorgalom brigád? Menyheiné kész a válasszal: — Tizenhárman vagyunk, s körülbelül nyolcvanezer forinttal teljesítettük túl tervünket. Szép ez, nem? Bizony az! Ismét Kiss Mihályhoz fordulok. — Egyszóval: elégedettek az asszonyok, lányok tevékenységével? — Sokat vállalnak magukra, mégis teljesítik adott szavukat. Nemcsak a termelésben, a társadalmi munkában is helytállnak. És tanulnak, fejlődnek. Életük példás. Mit mondhatnék még? Mondhatna sok mindent, de ismét belevág a szavába a nőtanács titkára. — Viszont mindezekhez maguk teremtik meg a feltételeket. Maguk, férfiak. Mert azért a vezetésben csak többségben vannak. A siker tehát közös. És ezt ne szégyellje kimondani, titkár elvtárs. "Tovább hallgattam a beszélgetésüket. Soksok remek ember eszmecseréjét. Orsovai Tibor és titkár, fa az asszonyok Tanácskozott a szállítási bizottság A napokban ülést tartott a megyei szállítási bizottság, ahol a vállalatok szállítási felelőseivel közösen megtárgyalták az őszi csúcsforgalommal kapcsolatos szállítási teendőket. Kiemelt napirendi pontként szerepelt a szombat—vasárnapi ki-be rakodás, a rendelkezésre álló szállítóeszközök minél gazdaságosabb kihasználása. Elmondták többek között, hogy csak nagy nehézségek árán sikerül kielégíteni mind a vasúti, mind a közúti szállítási igényeket. Ennek több oka is van. Egyrészt kevés a szállítókapacitás, másrészt a vállalatok zöme nem, vagy csak kis mértékben él a szombat—vasárnapi szállítási lehetőséggel. De közrejátszik az is, hogy például az építőipar az első félév folyamán közel fél millió tonnával kevesebb építőanyagot adott fel a tervezettnél, s ez a plusz mennyiség most, a második félévben jelentkezik. Nehezíti a dolgot az is, hogy az útépítő-javító vállalatok kevés előszállítást végeztettek, s a téli tüzelő, valamint a várható jó mezőgazdasági termés fuvarfeladatai együttesen jelentkeznek. Annak ellenére, hogy a szállító vállalatok a hét végén történő fuvarozásért különböző kedvezményeket adnak, csökkenő tendenciát mutat a hétvégi forgalom. Keresni kellene a módját a vasárnapi, illetve ünnepnapon történő árufogadásnak, hiszen nagyon kevés a vasúti vagon és gépkocsi, s csak a jelzett időpontban mutatkozó szabad kapacitás kihasználásával lehetne javítani a gondokon. Az értekezlet jóváhagyta a zöldség-gyümölcs szállításról szóló jelentést, s jó volt hallani, hogy különösebb zökkenők nélkül bonyolították le azt a tömegében is igen jelentős szállítási feladatot. Az értekezleten jelenlévő ácsi és ercsi cukorgyár képviselői vázolták azokat az erőfeszítéseket, amelyek a cukorrépa beszállítás és feldolgozás folyamatossága érdekében történtek. Az ercsi gyár például napi 80—90 vagonra számol, s közel 25 ezer tonnára tehető az a mennyiség, amit tehergépkocsival kíván a feldolgozó helyre szállítani. S végül egy fontos elvi és gyakorlati jelentőségű elhatározás: az AKÖV és a MÁV előnyben részesíti a szállítóeszköz igénylésnél azokat a vállalatokat, amelyek szombat-vasárnap is foglalkoztatják a járműveket. Remélhetőleg ezzel is enyhítenek a szállítóeszköz hiányán. — dán — * — fMyMár mafeő ofcfcsfcd* tonvésári melléküzemág és a dégi ifjúsági szövetkezet kapcsán említette meg, hogy mind a kettőt a törvény ellenére hozták létre, s működtették engedély nélkül. Dr. Tóth Lajos megyei rendőrfőkapitány-helyettes az 1960-es év első hat hónapjának tapasztalatait ismertette, amely szerint a bűnözés csökkent . Megfelelő a közrend és a közbiztonság, a törvényesség általában szilárd — állapította meg hozzászólásában dr. Katona Zoltán, a legfőbb ügyész első helyettese. A feladatok közül többek között a vállalatok, termelőszövetkezetek belső ellenőrzésének javítását valamint a szakigazgatási munka további tökéletesítését emelte ki. Dr. Métay Pál vitazárója után a tanács a tájékoztató jelentést elfogadta, majd a második napirend megvitatására tért át A megyei tanács ülése ii lakosság közreműködésével Tóth Gyula, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese A lakosság részvétele a megye fejlesztéseiben címmel terjesztett elő írásos jelentést a vb nevében, illetve fűzött ehhez szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy a célkitűzéseknek megfelelően, az elmúlt két évben a városok mellett elsősorban a járási székhely községek kommunális és egészségügyi volumenére, kulturális fejlesztésére fordították a fő figyelmet, ez lehetővé tette, a fokozottabb mérvű lakásépítést. A feladatok végrehajtását nagyban segítette a megye lakosságának társadalmi munkája. 1068-ban a megye lakosságának mintegy 42 százaléka 37 millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Az eredmények ellenére azonban sok területen nem sikerült még megfelelően kiaknázni a lehetőségeket. Egy lakosra megyénkben 97 forint értékű társadalmi munka jut, viszont vannak olyan községek, mint Mezőkomárom, ahol 586 forint, Mohán, Sárkeresztesen és Pázmándon pedig 25 forintnál kevesebb értékű az egy lakosra jutó társadalmi munka. Igaz, hogy a feltételek különbözőek, de ilyen nagy eltéréseket semmi sem igazol. A fejlesztési alap anyaga összegeinek komoly forrása a lakosság községfejlesztési hozzájárulása, az önkéntes pénzfelajánlás, amely 1968- ban a fejlesztési alap összegének 6,3 százalékát tette ki. A lakosság községfejlesztési hozzájárulása nem növekedett megfelelően. A községfejlesztési, városfejlesztési tevékenység megszervezésének, a tanácsok és a lakosság közötti kapcsolat elmélyítésének egyik fontos tényezője a község-, és városfejlesztési mozgalom. Az eddigi eredmények tudatában a jövő feladatait felmérve a végrehajtó bizottság a Hazafias Népfront megyei elnökségével egyetértésben javasolja, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnökségének község- és vár rosszépítési akcióprosgramához csatlakozva a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére induljon verseny a virágos, tiszta Fejér megyéért. Homoki József, a megyei pártbizottság titkára hozzászólásában többek között azt hangsúlyozta, hogy gazdagodó, iparosodó megyénkben a falvak, a községek szintje közeledik a városi életnívóhoz Viszont mindezek mellett hangsúlyozta, hogy még sok a gond a mondanivaló, hiszen nagyon sok helyen nincs egészséges ivóvíz, út, járda. Az elmúlt időszakban nem kevés intézkedés történt, de a végrehajtás nem mindig volt következetes, többek között a város-- és községtelepítésben sok a javítanivaló. Hozzászólása tovább részében Homoki József felhívta a figyelmet a tanácsok pénzügyi forrásainak toll kihasználására, ezen belül is fontos feladatként említette a helyi anyagok jobb felhasználását, a tsz-ek, üzemek nagyobb közreműködését és a lakosság társadalmi munkájára, valamint anyagi hozzájárulására, önkéntes felajánlására való támaszkodást. A társadalmi munka további ösztönzéseként javasolta, hogy adjanak a megyei és a járási tanácsok több támogatást azokra a helyekre, ahol a lakók, a vállalatok, szervek saját erőből a legtöbbet teszik. A tanács a hozzászólás után az anyagot elfogadta, majd bejelentések tárgyalásával fejezte be munkáját. Tóth Gyula