Fejér Megyei Hírlap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

Ahova gofrcan és szívesem !&mafc AZ EPITOK KMitMfiBBTO festett plakát hirdeti a konzervkiállítást és bemutatót az Építők mű­velődési otthonának bejárati kapujánál Jön­nek-mennek az emberek, kíváncsiskodók, érdeklődők. A kapualjban is kézzel festett és nyomtatott plakátok sora adja tudtul a so­­ron következő rendezvényeket. Pedig még úgy istenigazában nem is indult be az őszi idény. Mamák érdeklődnek, mikor kezdődik a ba­lett-oktatás. Lányok, asszonyok jelentkeznek a szabás-varrás tanfolyamra. Hosszú napokra foglaltak az összes helyiségek, termek a mű­velődési otthonban. Manapság igen sok művelődési ház vál­sággal küszködik, keresik az utat, az újat, az igényeket, s ezzel együtt az embereket, töme­geket. Az „Építők”-et elkerülte legalábbis egyelőre az effajta gond. Mert sokan és szí­vesen járnak ide, főként a fiatalok, de ez a rétegeződés másutt is adott, vagy egyik, vagy másik (de leginkább az ifjúság) veszi birtok­ba az intézményt. Nézzük elsősorban miért szeretik az Épí­tőket a fiatalok? Kétség sem férhet hozzá, hogy a megkérdezett tizen­korosztályúak azt felelik: a tánciskola, s a táncos összejövete­lek, szombat-vasárnaponként. Sok helyen fáz­nak a művelődési otthonok vezetőségei az ilyesmitől. Félelmes korosztály a tizenévese­ké, csak táncolni szeretnek, csak a falrengető zenét kedvelik. Az okos irányítás sokat segíthet. Igaz az Építőknél is be kell csukni az ablakokat, hogy ne zavarják a szomszédokat, az utcai járókelőket, de azt is tudják a fiatalok, hogy ide csak rendes öltözetben lehet bemenni, s hogy olykor alkalomhoz kötötten igazán jól sikerült ki mit tudókat rendeznek, — ezeken aztán az is kiderül, hogy a fiatalok, akikről azt hitték csak a tánc, a zene érdekli , sok­félét tudnak és sokfélét kérdeznek is. TERMÉSZETESEN ősztől kezdve újra lehet majd táncolni is, de nagyjából összeállt már a terv az őszi-téli időszakra más vonatkozás­ban is: ismeretterjesztés, huszonévesek klub­ja, az olvasóterem programja, tanfolyamoké, előadássorozatoké. Külön is kötelességüknek érzik, hogy a munkásszállók lakóinek műve­lődési, kulturális igényét ápolják, élesszék. A József utcai, a Könnyűfémmű és a Balatoni úti MüM-mel alakult az évek során ilyen vonatkozásban jól kapcsolat. Filmvetítéseket, s a TIT-tel közös szervezésben előadásokat tartanak itt az ifjúsági és munkásakadémiák keretében, olyan témákról, amelyekről szíve­sen hallgatnak.. A „Huszonévesek klubja” századik tagsági könyvét állították ki nemrég. Ennél sokkal több volt ennek a klubnak a taglétszáma még tavaly is, de mint minden évben, most is újrarendezik e sorokat. Miért volt szük­ség a klubra? Nem jár talán elég fiatal a művelődési otthonba? De igen. Csakhogy ma­napság a tizenévesek és a húszon fölüliek igénye más-más. Ennek kívántak helyet és teret adni már évekkel ezelőtt a klub életre­­hívásával, — tagsága azonban — ez termé­szetes folyamat — idővel cserélődik, felújul. Programjából röviden: filmest, tánc, játék, szellemi vetélkedő, irodalmi est, hangver­seny, stb. Az idén új feladatként jelentkezik, hogy a művelődési otthon a megyei Építőipari Vál­lalat KISZ-alapszervezetének, mintegy 100— 120 fős taglétszámát is patronálja oly módon, hogy részükre tartalmas programot, művelő­dési, szórakozási lehetőséget biztosít. Az olvasóterem külön fejezetet érdemelne, szinte megnyitása óta igen népszerű, nemcsak azért, mert rengeteg jó olvasnivaló, folyóirat, újság található, hanem mert a környezet ott­honossága, kényelme is vonzó, ezenkívül igen népszerűek voltak az irodalmi előadássoro­zatok, találkozók. Októbertől az olvasóterem klubtagságának igénye szerint új előadás­­sorozatot indítanak az esztétika témaköréből. AZ IGÉNYEK KUTATÁSA szinte állandó­an folyik, s amennyiben mód van rá az adott kereteken belül, mindig figyelembe is veszik. Az „Építők” igen látogatott intézmény. Talán az idősebb generáció hiányzik, de ez nemcsak itt jelentkezik. A látogatottság úgy hisszük bizonyos értelemben fokmérője is lehet annak a programnak, amelyet nyújtanak. Balázs Katalin Lloptás az ÜV móri özngysita és telep, új gondok Szűkre szabott kapacitás *■ — •**— - » ---A.irWw i_ i. * a _ e l . Amikor létrejött az AKÖV móri kirendeltsége 18SS- ben, mindössze három gép­kocsival rendelkeztek, majd néhány lovasfogattal. Azóta hűtlenek lettek a régi „kó­­cerájhoz”, új, szépen kiala­kított telephelyre költöztek. Pár év alatt a gépkocsipark is alaposan megnőtt Jelenleg a­­ teherkocsijuk rója az or­szágutakat. Húsz-harminccal többet tudnának foglalkoz­tatni, de a megrendeléseknek a gyártók nem tudnak eleget tenni. Pedig Móron alapo­san megnőttek az igények. Az új üzemek közül a cső­gyárral három teherszállító­ra kötöttek szerződést, de tízre lenne szükségük. A pusztavám­i Budalakk mel­lé nemrégiben az IKARUS pusztavámi telepe csatlako­zott szállítási igényeivel. Az új és régi üzemek, vállala­tok mellett a lakosság is je­lentkezik nap mint nap. Je­lenleg a szénszállítási meg­rendeléseknek tesznek ele­get. A személyszállításról egy­re több járat gondoskodik. Balinkai és pusztavámi ki­­rendeltségük „csillaggará­zsaiból” 41 busz indul na­ponta. A megszaporodott já­ratok is kevésnek bizonyul­nak. Kihasználásukkal nincs baj, különösen amióta esz­közlekötési járulékot kell fizetniök. Az autóbuszok azóta vasárnap is úton van­nak., Kihasználva a szabad szombatokat, kiránduló já­ratokat indítanak, hetenként 2—3-szor színház-busz gon­doskodik a Fehérvárra szál­lításról. A járatokkal kapcsolatban most kivételesen nem az utazóközönség, hanem az üzem vezetője, Körös Fe­renc, és gazdaságvezetője, Kovács László mondták el panaszaikat. A móri helyi járatokról szólva panaszol­ták, hogy nagyon rosszak az útviszonyok — főleg a Rá­kóczi és Kossuth utca —, szinte hetente van rugótörés. A járművek megóvása érde­kében intézkednie kellene a tanácsnak, és többek között az állami gazdaságnak, amely megígérte, hogy a Rákóczi utat karbantartja. Másik pa­naszuk a busz­fordulókkal , kapcsolatos. Móron azért nem tudnak csuklósjáratot beiktatni, mert a községben sehol nincs fordulásra al­kalmas terep, s ez különö­sen az állomáson okoz gon­dot. Az utazó közönség ér­dekében szóltak a Nagyve­­legy Mór között közlekedő járatról, amely talán a leg­régibb autóbusz a járásban, ideje lenne kicserélni. A padlózat ponyvával van le­takarva, hogy a nyílásokat elzárja, de így is vastag por­réteg rakodik az utasokra, amíg úticéljukhoz érnek. A várakozóhelyek — kevés kivétellel — rendetlenek és kicsik, a menetrendek pedig rendszeresen eltűnnek. Pe­dig ezek nem egy-egy em­ber személyes használatára készülnek, hanem valameny­­nyi utazó tájékoztatására. Az új telep gondjairól, ter­jeszkedési terveiről is be­szélgettünk. Alig történt meg a „honfoglalás”, s máris szűknek bizonyul az új ott­hon. A műhelyben csak két műszakban tudják elvégezni a teendőket. Ezért a közel­jövőben bővíteni kívánják, s vele párhuzamosan kiszé­lesítik a szerviz-szolgálta­tást. Még az idén elkészül a hatszázezer forintos költség­gel épülő hideg­raktár. Ez­után nem kell a szabad ég alatt tárolniuk az alkatré­szeket, motorokat. Az ered­mények és tervek leghűsé­gesebb megvalósítói a szo­cialista brigádok. A 13 ki­sebb kollektíva közül hat nevezett be a mozgalomba. A törzsgárdára mindig és mindenben számítanak az üzemrész vezetői. A móri üzemegységet ta­valyi eredményeik a 15 te­lep versenyében harmadik hely birtokosává tették. Az idén már a második helye­zéssel kacérkodnak. Az első fordulóban az élen álltak, de úgy látszik, hogy egy jobb adottságokkal rendel­kező rivális megelőzi őket. A cél mindenképpen meg­sokszorozza a teendőket, amely az eddigieknél is na­gyobb szorgalmat, lelkiis­meretességet és hozzáértést követel a dolgozóktól, s ve­zetőiktől egyaránt. Zágoni Erzsébet A­mikor beléptem az irodába, egyenesen hozzá fordultam. Bemutat­koztam, a kezét nyújtotta: — Foglaljanak helyet. Egyébként engem Kiss Mi­hálynak hívnak, én vagyok a párttitkár. A baracsi Igazság Ter­melőszövetkezet asszonyai­ról évek óta sok jót halla­ni. Ők alakították meg elő­ször a szocialista címért küzdi a brigádokat, nyomuk­ban újabb kollektívák csatlakoztak a mozgalom­hoz. Mondtam is Debrece­ni Józsefnének, a k­özségi nőtanács titkárának: — Dicséretes nemcsak maga a tény, hogy úttörői voltak ennek a mozgalom­nak, hanem az eredmé­nyek is szépek. Mondhattam ezt, hiszen tudtam sikereikről. Debreceniné a titkárra nézett. — Nagy érdeme van eb­ben neki is, hiszen a párt­­szervezet segítsége, támo­gatása nélkül nem men­tünk volna sokra. — Remek asszonyok ezek — adta vissza a di­cséretet Kiss Mihály —. Nem csoda, hogy éppen ezért a mozgalom kialaku­lása „fordítva” történt ná­lunk. A körülöttünk levők — persze valamennyien nők — mosolyognak, bólinta­nak. — Mit értenek ez alatt, hogy fordítva? — Másutt az volt a gya­korlat, hogy a férfiak ala­kították meg először a brigádokat, és mondták ki: küzdenek a címért. A ba­­racsi igazságban a nők voltak az elsők. És utána a férfiak is nekidarálták magukat. Talán kicsit csip­kedte is az önérzetüket, hogy lám, lefőztek ben­nünket az asszonyok, de a lényeg az, hogy ma már nyolc férfibrigád is harcol a szocialista címért. Im­már két, három esztende­je. Az aktívan dolgozó tagság nyolcvan százaléka egyébként ebben a formá­ban versenyez a maga­sabb terméseredmények­ért, a szövetkezet erősí­téséért. Amikor kint jártam, ép­pen egy kedves, bensősé­ges ünnepségre készülőd­tek. A magyar—szovjet barátság ápolása jegyében hívtak meg néhány szov­jet asszonyt, és beszélget­tek el velük. Régi, jó szo­kás ez az igazságban. S ilyen találkozások alkal­mával a vendégek még jobban megismerhetik az asszonyok tevékenységét, munkájuk eredményét. — Ennek főleg most van nagy jelentősége — mondta Menyhei Istvánné, az egyik brigád vezetője —, amikor felszabadulásunk 25. évfordulójára készü­lünk. A jubileumi verseny­be mi is beneveztünk. Re­méljük, sikeres lesz a fá­radozásunk, és biztosítjuk a többtermelést, a minősé­gi munkát. — Mit tesz ezért a Szor­galom brigád? Menyheiné kész a vá­lasszal: — Tizenhárman vagyunk, s körülbelül nyolcvanezer forinttal teljesítettük túl tervünket. Szép ez, nem? Bizony az! Ismét Kiss Mihályhoz fordulok. — Egyszóval: elégedet­tek az asszonyok, lányok tevékenységével? — Sokat vállalnak ma­gukra, mégis teljesítik adott szavukat. Nemcsak a termelésben, a társadalmi munkában is helytállnak. És tanulnak, fejlődnek. Életük példás. Mit mond­hatnék még? Mondhatna sok mindent, de ismét belevág a szavá­ba a nőtanács titkára. — Viszont mindezekhez maguk teremtik meg a fel­tételeket. Maguk, férfiak. Mert azért a vezetésben csak többségben vannak. A siker tehát közös. És ezt ne szégyellje kimondani, titkár elvtárs. "Tovább hallgattam a be­­szélgetésüket. Sok­sok remek ember eszme­cseréjét. Orsovai Tibor és titkár, fa az asszonyok Tanácskozott a­ szállítási bizottság A napokban ülést tar­tott a megyei szállítási bizottság, ahol a vállalatok szállítási felelőseivel közö­sen megtárgyalták az őszi csúcsforgalommal kapcso­latos szállítási teendőket. Kiemelt napirendi pontként szerepelt a szombat—va­sárnapi ki-be rakodás, a rendelkezésre álló szállító­­eszközök minél gazdaságo­sabb kihasználása. Elmondták többek között, hogy csak nagy nehézségek árán sikerül kielégíteni mind a vasúti, mind a köz­úti szállítási igényeket. En­nek több oka is van. Egy­részt kevés a szállítóka­pacitás, másrészt a válla­latok zöme nem, vagy csak kis mértékben él a szom­bat—vasárnapi szállítási lehetőséggel. De közreját­szik az is, hogy pél­dául az építőipar az első félév folyamán közel fél millió tonnával keve­sebb építőanyagot adott fel a tervezettnél, s ez a plusz mennyiség most, a máso­dik félévben jelentkezik. Nehezíti a dolgot az is, hogy az útépítő-javító vál­lalatok kevés előszállítást végeztettek, s a téli tüzelő, valamint a várható jó me­zőgazdasági termés fuvar­feladatai együttesen jelent­keznek. Annak ellenére, hogy a szállító vállalatok a hét vé­gén történő fuvarozásért különböző kedvezményeket adnak, csökkenő tendenciát mutat a hétvégi forgalom. Keresni kellene a módját a vasárnapi, illetve ünnepna­pon történő árufogadásnak, hiszen nagyon kevés a va­súti vagon és gépkocsi, s csak a jelzett időpontban mutatkozó szabad kapaci­tás kihasználásával lehetne javítani a gondokon. Az értekezlet jóváhagyta a zöldség-gyümölcs szállí­tásról szóló jelentést, s jó volt hallani, hogy különö­sebb zökkenők nélkül bo­nyolították le azt a töme­gében is igen jelentős szál­lítási feladatot. Az értekezleten jelen­lévő ácsi és ercsi cukorgyár képviselői vázolták azokat az erőfeszítéseket, amelyek a cukorrépa beszállítás és feldolgozás folyamatossága érdekében történtek. Az ercsi gyár például napi 80—90 vagonra számol, s közel 25 ezer tonnára te­hető az a mennyiség, amit tehergépkocsival kíván a feldolgozó helyre szállíta­ni. S végül egy fontos elvi és gyakorlati jelentőségű elhatározás: az AKÖV és a MÁV előnyben részesíti a szállítóeszköz igénylésnél azokat a vállalatokat, ame­lyek szombat-vasárnap is foglalkoztatják a járműve­ket. Remélhetőleg ezzel is enyhítenek a szállítóeszköz hiányán. — dán — ­ * — fMyMár m­afeő ofcfcsfcd* tonvésári melléküzemág és a dégi ifjúsági szövetkezet kapcsán említette meg, hogy mind a kettőt a törvény el­lenére hozták létre, s mű­ködtették engedély nélkül. Dr. Tóth Lajos megyei rendőrfőkapitány-helyettes az 1960-es év első hat hónap­jának tapasztalatait ismer­tette, amely szerint a bűnö­zés csökkent . Megfelelő a közrend és a közbiztonság, a törvényes­ség általában szilárd — ál­lapította meg hozzászólásá­ban dr. Katona Zoltán, a leg­főbb ügyész első helyettese. A feladatok közül többek között a vállalatok, termelő­szövetkezetek belső ellenőr­zésének javítását valamint a szakigazgatási munka to­vábbi tökéletesítését emelte ki. Dr. Métay Pál vitazárója után a tanács a tájékoztató jelentést elfogadta, majd a második napirend megvita­tására tért át A megyei tanács ülése ii lakosság közreműködésével Tóth Gyula, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese A lakosság részvétele a megye fejlesztéseiben címmel ter­jesztett elő írásos jelentést a vb nevében, illetve fűzött ehhez szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy a célki­tűzéseknek megfelelően, az elmúlt két évben a városok mellett elsősorban a járási székhely községek ko­mmu­­nális és egészségügyi volu­menére, kulturális fejleszté­sére fordították a fő figyel­met, ez lehetővé tette, a fo­kozottabb mérvű lakásépí­tést. A feladatok végrehajtását nagyban segítette a megye lakosságának társadalmi munkája. 1068-ban a megye lakosságának mintegy 42 százaléka 37 millió forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett. Az eredmények ellenére azonban sok területen nem sikerült még megfelelően ki­aknázni a lehetőségeket. Egy lakosra megyénkben 97 fo­rint értékű társadalmi mun­ka jut, viszont vannak olyan községek, mint Mezőkomá­­rom, ahol 586 forint, Mohán, Sárkeresztesen és Pázmándon pedig 25 forintnál kevesebb értékű az egy lakosra jutó társadalmi munka. Igaz, hogy a feltételek különbö­zőek, de ilyen nagy eltéré­seket semmi sem igazol. A fejlesztési alap anyaga összegeinek komoly forrása a lakosság községfejlesztési hozzájárulása, az önkéntes pénzfelajánlás, amely 1968- ban a fejlesztési alap össze­gének 6,3 százalékát tette ki. A lakosság községfejlesztési hozzájárulása nem növeke­dett megfelelően. A községfejlesztési, város­­fejlesztési tevékenység meg­szervezésének, a tanácsok és a lakosság közötti kapcso­lat elmélyítésének egyik fon­tos tényezője a község-, és városfejlesztési mozgalom. Az eddigi eredmények tuda­tában a jövő feladatait fel­mérve a végrehajtó bizott­ság a Hazafias Népfront me­­gyei elnökségével egyetértés­ben javasolja, hogy a Haza­fias Népfront Országos El­nökségének község- és vár rosszépítési akcióprosgram­­á­hoz csatlakozva a felszaba­dulás 25. évfordul­ój­a tiszte­letére induljon verseny a vi­rágos, tiszta Fejér megyé­ért. Homoki József, a megyei pártbizottság titkára hozzá­szólásában többek között azt hangsúlyozta, hogy gazdago­dó, iparosodó megyénkben a falvak, a községek szintje közeledik a városi életnívó­hoz Viszont mindezek mel­lett hangsúlyozta, hogy még sok a gond a mondanivaló, hiszen nagyon sok helyen nincs egészséges ivóvíz, út, járda. Az elmúlt időszak­ban nem kevés intézkedés történt, de a végrehajtás nem mindig volt következe­tes, többek között a város-- és községtelepítésben sok­ a javítanivaló. Hozzászólása tovább ré­szében Homoki József fel­hívta a figyelmet a tanácsok pénzügyi forrásainak toll kihasználására, ezen belül is fontos feladatként emlí­tette a helyi anyagok jobb felhasználását, a tsz-ek, üze­mek nagyobb közreműködé­sét és a lakosság társadalmi munkájára, valamint anyagi hozzájárulására, önkéntes felajánlására való támasz­kodást. A társadalmi munka további ösztönzéseként java­solta, hogy adjanak a me­­gyei és a járási tanácsok több támogatást azokra a he­lyekre, ahol a lakók, a vál­lalatok, szervek saját erőből a legtöbbet teszik. A tanács a hozzászólás után az anyagot elfogadta, majd bejelentések tárgyalá­sával fejezte be munkáját. Tóth Gyula

Next