Fejér Megyei Hírlap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

Törökország választások előtt Vasárnap választások lesznek Törökországban, ame­lyeknek kimenetele jelentős befolyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő délkeleti szárnyának további helyze­tére. Ahhoz, hogy a török választás tétjeit és a választási harc sajátos ellentmondásait akár vázlatosan is megismer­hessük, vissza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökországban Kemal Atatürk reálpolitikájá­­nak utódja a köztársasági néppárt és személyében ennek ve­zetője, Inönü volt. 1946-ban egy, a mégoly felemás belső re­formkísérleteket is elutasító, s mindenekelőtt a földbirtoko­sok érdekeit képviselő párt lépett porondra Bayar és Men­deresz vezetésével. Ez volt az úgynevezett demokrata párt, amely 1950-ben került hatalomra. A Menderesz-korszak tíz esztendeje alatt Törökország „abszolút atlanti” politikát folytatott, Washington minden akcióra hajlandó szövetségesének bizonyult. A koreai hábo­rúban például az összes külföldi csapategységek közül a tö­rökök játszották az amerikai intervenciósok mellett talán a legnagyobb szerepet. A NATO délkeleti szárnya ebben az időszakban egyértelműen és szilárdan támaszkodhatott Tö­rökországra. A jelenlegi helyzet megértése szempontjából is fontos, hogy e szolgai külpolitikai magatartás ellenére Menderesz pártja rendkívül erős tömegbázissal rendelkezett. Ennek a magyarázata az, hogy az elmaradott, javarészt analfabéta parasztok széles tömegeinek támogatását élvezte, akiket a mohamedán papok és földesurak szigorú pórázon tartottak. A Menderesz—Bayar rezsimnek egy katonai felkelés vetett véget, s ez nem volt véletlen. Törökországban a pa­rasztok és az alsó középosztály fiai számára az osztálykor­látokból való kitörés és a hatalom centrumához való közele­dés egyetlen lehetséges útja a hadseregen át vezetett. Ezért az, a török viszonyok között a reformista, sőt a radikális po­litikai gondolkodás egyik melegágya lett. Ezek az eszmék természetesen a tisztikarban terjedtek, amelyben így külön­böző árnyalatú frakciók alakultak 1960-ban rövid időre ezek a frakciók egységesen léptek fel, s így vált lehetségessé, hogy elseperjék a Menderesz-rezsimet. Kétéves katonai interreg­num után 1962. júniusában választásokat rendeztek, s ezen Inonü köztársasági néppártja — mint az várható volt — győzelmet aratott. E párt útkeresése azonban továbbra is túlságosan is bizonytalan és szürke volt ahhoz, hogy magá­val ragadja a tömegeket, — a falura, a belső mozdulatlansá­got őrző nagy támaszpontra pedig nem tudott igazán betörni így Inönü kabinetje 1965 tavaszán megbukott és riz­­tó átmeneti korszak után az úgynevezett Igazság Párt ke­zébe került a hatalom. Az Igazság Pártról mindenki tudta, hogy Menderesz öt esztendőre korábban betiltott pártjának alapjaira épült Az viszont már meglepetésként hatott, hogy ezeken az alapo­kon az új párt olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Menderesz atlanti hagyományaitól, és egyre határozottabban fordult a relitások felé! Demirel miniszterelnök, az Igazság Párt vezetőjének irányítása alatt lazítottak a török külpolitika egyoldalú köte­lezettségein. Törökország NATO-tagsága azonban sohasem vált kérdésessé. De ezen a kereten belül felvetették a NATO- támaszpontok jogi státusának rendezését, a támaszpontok helyzetét, bizonyos titkos katonai szerződések felülvizsgálatát A realitás elemei még jobban megmutatkoznak abban, hogy ebben az időszakban minden szempontból rendezetteb­bé vált a viszony a Szovjetunió és Törökország között. A Menderesz-időszak „konfrontációs hisztériája” helyet adott az együttműködésnek. Demirel és a Szovjetunió vezetői több­ízben magas szintű megbeszéléseken találkoztak, sőt Tö­rökország szovjet beruházási­­hitelt is kapott. Mindez termé­szetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Törökor­szág kapcsolatai is megjavultak. A mostani választásokra egy ilyen, külpolitikájában fi­gyelemre méltó vonásokat mutató Igazság Párt a győzelem esélyével indul. Általában azt tartják, hogy a török válasz­tók 65—70 százaléka a párt mögött áll. A helyzet rendkívüli belső ellentmondása az, hogy ennek a 65—70 százaléknak csak egy töredéke értékeli az igazságpárti kormány realista külpolitikáját. Nagy többségük azért áll a párt mögött, mert azt belpolitikai szempontból, a vallási hagyományok őrző­jének tartja. Úgy véli, hogy ez a párt a negyvenezer török falu hodzsák és agák­ kormányozta életének konzervatív őrzője. A választások pontos arányai és mindenekelőtt (a választások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fog­ja majd megmutatni, hogy Demirel kormánya meddig képes még fenntartani ezt a kettősséget. A török külpolitika utób­bi éveinek reális lépései remélni engedik, hogy az Igazság Párt és a kormány csúcsain a választások után bármilyen óvatosan is, — de elindul a belső reformok útján.— i. e. — LAPSZEMLE Tribuna A CSKP cseh irodájának politikai és ideológiai heti­lapja szerdai vezércikkét annak a kérdésnek szenteli, hogy a pártnak kikkel együtt és kik ellen kell ér­vényesítenie politikáját. A cikk szerzője, Oldrich Svestka ezzel összefüggés­ben áttekintést ad a mun­kásosztálynak, a paraszt­ságnak és az értelmiség­nek a közelmúltban és a jelenben betöltött szerepé­ről. „Hisszük — állapítja meg többek között —, hogy pár­tunk politikáját mindin­kább támogatni fogja tár­sadalmunk nagy többsége, mindazok a hamisan tájé­koztatott és félrevezetett állampolgárok is, akiknek nemzeti érzéseivel vissza­éltek. Sohasem feledkezhe­tünk meg azonban arról, hogy az emberek a nyilvá­nos tájékoztatás alapján alakítják ki állásfoglalá­saikat és nézeteiket. Ám tavaly a tájékoztatást a párt és állam akkori veze­tésének tagjai irányították. Ezért elnéző magatartást kell tanúsítanunk e példát­lan manipuláció szenvedő alanyai iránt, viszont annál szigorúbban kell eljárnunk azokkal szemben, akik ezt tudatosan, erkölcsi aggá­lyok nélkül, a saját hatal­mukért vívott könyörtelen harcban megszervezték, te­kintet nélkül társadalmunk létérdekeire.” Pozsonyi Pravda A Szlovák Kommunista Párt központi sajtóorgá­numa tegnap közölte a lap kommunista szerkesztőinek október 6-án elfogadott ál­lásfoglalását A közlemény hangsúlyozza, hogy a lap kommunista szerkesztői tel­jes egészében támogatják a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak szeptemberi és a Szlo­vák Kommunista Párt ok­tóberi plénumán jóváha­gyott dokumentumokat. Helyeslik a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága marxista-leni­nista elvi álláspontját arra vonatkozólag, hogy el kell távolítani a kommunista pártból és a társadalomból a káros, jobboldali oppor­tunista és szovjetellenes jelenségeket és törekvése­ket, amelyek eltérítették a kommunista pártot és a társadalmat a szocialista és internacionalista álláspont­tól. A pozsonyi Pravda kom­munista szerkesztői kije­lentették, egyetértenek az­zal, hogy eltávolítsák a párt- és állami pozícióból mindazokat, akik tevékeny­ségükkel félrevezették a kommunista párt és a tár­sadalom egészséges erőit, vagy akik nem birkóztak meg a rájuk bízott felada­tokkal és akik nem érte­nek egyet a kommunista párt jelenlegi politikájával. A kommunista szerkesz­tők elismerik, hogy a tö­megtájékoztatási eszközöket ért bírálat sok tekintetben az ő szerkesztőségük mun­káját is érintette. Ez meg­követeli, hogy következe­tes kritikai elemzésnek ves­sék alá munkájukat annak érdekében, hogy hatni tud­janak az emberek gondol­kodására, a fontos társa­dalmi politikai problémák megoldására irányítsák erő­feszítéseiket A csehszlovák sajtó a CSKP irányvonaláról Ír tábornok­elnök Brazíliában Hosszas kulisszák mögöt­ti kötélhúzás nyomán a brazil fegyveres erők vég­­szág elnökének személyé­re megállapodtak az őr­ben. Képünkön: az új államfő-jelölt: Emilio Gar­­rastaru Medici tábornok. (Tele­foto — AP—MTI—RS) • • Hal külpolitikai körképünk ! Búcsú­ minisztertanács Bonnban • Londoni konzervatívok lázadása • Zavargás Las Vénásban Moszkva Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára üdvözletet intézett az európai szocialista országok békeharcosai uzsgorodi nem­zetközi találkozójának részve­vőihez. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozta: „A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szov­jet nép, híven a nagy Lenin hagyatékához, a jövőben is minden tőle telhetőt elkövet a szocialista közösség minden irányú erősítéséért, az impe­rializmus és a reakció elleni küzdelem érdekében, a béké­ért és a nemzetközi biztonsá­gért” Bonn A Kiesinger-kormány tegnap tartotta utolsó minisztertaná­csát A legfontosabb napirendi pont az exportot sújtó néhány százalékos különadó, illetve az importot ugyancsak négy szá­zalékkal megkönnyítő kedvez­mény felfüggesztése volt A minisztertanácson egyet­értés alakult ki abban, hogy az exportvállalatok helyzetén könnyíteni kell. Strauss azon­ban azt javasolta, hogy az exportot sújtó adót és az im­portnak juttatott kedvezményt csak november elejéig függes­szék fel. Végül olyan megoldást foga­dott el a kormány, hogy a felfüggesztés november 30-ig érvényes. Schiller kijelentette, hogy az új kormány —ameny­­nyiben a várakozásnak meg­felelően Brandt vezetése alatt alakul meg — nagyon rövid idő alatt végleges helyzetet teremt és nemcsak az export­kölcsönadót törli el, hanem egyidejűleg a márka árfolya­mát is véglegesen meg fogja állapítani, tehát forma szerint is végrehajtja a felértékelést A nyugatnémet kormány 48 órán belül az Európai Gazda­sági Közösség bizottsága elé terjeszti a szerdán elfogadott kereskedelempolitikai döntése­ket, s azok egy nappal azután lépnek hatályba, hogy a brüsz­­szeli bizottság áldását adta rájuk. Washington Szerdán újabb határozati javaslatok kerültek az ameri­kai törvényhozás elé, ame­lyekben a szenátorok az ame­rikai csapatok sürgős kivoná­sát követelik Vietnamból. Tegnap Frank Church de­mokrata és Mark Hatfield re­publikánus szenátor terjesz­tette elő közös határozati ja­vaslatát, amely nem köti ugyan határidőhöz az ameri­kai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli, olyan ütemben, amely nem okoz zavarokat és lehetővé teszi, hogy a lakosság soraiból is eltávozzanak azok, akik akarnak. Fulbright az október har­madik harmadára tervezett bizottsági ülésen meg akarja hallgatni Laird hadügyminisz­tert és Rogers külügyminisz­tert is a Nixon-kormány viet­nami politikájáról. A Penta­gon képviselői azonban kö­zölték, hogy a hadügyminisz­ter a tervezett időpontban „előadásokat tart az ország más városaiban”. Az amerikai kaszinó-fővá­rosban, Las Vegasban folyta­tódnak a négernegyed zavar­gásai. Eddig legalább ötven sebesülés és száz letartóztatás történt. Brighton Szerdán Brightonban meg­nyílt a brit konzervatív párt négynapos kongresszusa. A délelőtti ülésen elfogadták azt a határozati javaslatot, amely előirányozza, hogy a „leendő konzervatív kormány” fokozni fogja a fegyverkezést és meg­szünteti a munkáspárt által kezdeményezett katonai taka­rékossági politikát, a javaslat hívei kifejtették: úgy kell ér­telmezni a határozatot, hogy a toryk, ha hatalomra jutnak, helyreállítják Anglia katonai kötelezettségeit a Közel-Kele­ten, különösen a Perzsa-öböl térségében és az Indiai-óceá­non. A vitában számos fel­szólaló hevesen bírálta a mun­káspártot azért, mert „aláásta Anglia védelmét”. A kongresszuson egyébként nagy feltűnést keltett a lon­doni ifjú konzervatívok láza­dása. A fiatalok „Tegyük sza­baddá a pártot” című füzetük­ben élesen támadják a párt diktatórikus irányítását; azt, hogy az egész pártot „egy pa­rányi csoport tartja ellenőr­zése alatt”, a párttagságnak nincs beleszólása a pártvezér megválasztásába, a parlamenti képviselők nem szólhatnak be­le a konzervatív kormány megalakításába és a párt ve­zetőit egyetlen ember, Heath nevezi ki saját belátása sze­rint. Kairó Megtartotta első sajtóérte­kezletét Kairóban, dr. Abdel Megid, az EAK kormányának újonnan kinevezett szóvivője. Az Egyesült Arab Köztár­saság és a többi arab állam — jelentette ki Megid — el van szánva arra, hogy ellenáll az izraeli agressziónak és felsza­badítja a megszállt területe­ket. Hangoztatta, hogy az Egye­sült Államok súlyos felelőssé­get vállal magára azzal, hogy növeli „egy agresszív ál­lamnak nyújtott katonai se­gítségét” és leszögezte, hogy az arab államok nem fogják ölhetett kézzel nézni, ahogyan Amerika Izraelt segíti. Washington Nem hangzott el hivatalos amerikai közlemény Nixon elnök és Souvan­ia Phouma laoszi miniszterelnök tanács­kozásairól. Souvanna Phouma Rogers amerikai külügymi­niszterrel is megbeszélést tar­tott. Nemhivatalos közlések sze­rint a laoszi miniszterelnök újabb katonai segítséget kért az Egyesült Államoktól a lao­szi kormány hadseregének megerősítésére. Azt is kérte, hogy az Egyesült Államok nyújtson az eddiginél nagyobb légi támogatást a kormány­csa­patoknak a hazafias erők el­len vívott háborúban. Rio de Janeiro Emilio Garrastaru Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15-én foglalja el az elnöki széket a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, rádió- és tv-beszédében ismertette poli­tikai programját Beszédében „szabad sajtót szabad egyházi és egyetemi életet" ígért ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy keményen fel fog lépni mindenfajta „felforgató és terrorista” tevékenység el­len. A Világ Kupáért Milan— Estudiantes 3:0 (2:0) A milánói San Siro stadion­ban 80 000 néző előtt kezdő­dött a mérkőzés. Az első fél­időben az olasz csapat Sorma­­ni és Combin révén 2:0-ás ve­zetésre tett szert. A második félidőben is a Milan kezde­ményezett többet, s ismét Sor­­mani volt eredményes. 3:0. Az olasz csapat újra bebizonyí­totta, hogy az európai labda­rúgás semmivel sem rosszabb mint a dél-amerikai. Csütörtök, 1969. október 11 i ' n­i .1 ■ ' TELEX — Podgorij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek elnöke beszédet mondott a Julius Nyerere tanzániai köz­­társasági elnök tiszteletére adott ebéden. A szovjet nép — mondotta — nagyra érté­keli a Tanzániával fennálló barátságot és együttműködést, s mindent megtesz ennek to­vábbi fejlesztéséért. Nyerere válaszában kifejez­te reményét, hogy látogatása elé fogja mozdítani a Szovjet­unió és Tanzánia kölcsönös megértésének további erősö­dését.­­ Az Olasz Szocialista Park Központi Bizottságának ülé­sén szerdán felszólalt Pietro Nenni, a párt volt elnöke, aki a júliusi pártszakadás ótat nem nyilatkozott a nyilvános­?­ság előtt Nenni ismét a kettészakadt­ párt két szárnya közötti köz­vetítőként lépett fel. — Georgiosz Milonasz, az egy­­­kori Papandreu-kormány köz­oktatási minisztere megszökött­ Amaragosz szigetéről, ahová a­ katonai junta száműzte. A­ szöktetésben öt olasz, köztük­ egy újságíró is közreműkö­dött.­­ Az angol külügyminisz-­­térium bejelentette, hogy­ Anthony Grey, a Reuter-iroda pekingi tudósítója, aki szom­baton szabadult 26 hónapos­ háziőrizetből, megkapta a ki­utazási engedélyt a­­kínai ha­tóságoktól, és jegyet váltott a ma Laghajból Karachi felé induló pakisztáni repülőgépre. — Pham Van Ba, a Dél­­vietnami Nemzeti Felszabadít­­tási Front párizsi irodájának vezetője találkozott francia és és külföldi újságírókkal és ismertette előttük az ameri­»­kai imperialisták és lakájai­« dél-vietnami háborús bűneit­ kivizsgáló bizottság szep-­ tember 30-i különleges közle-í­ményének főbb tételeit. Alj közleményben felsorolt té­ts­égek azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok és a saigonli vezetés tovább szélesíti a ha­jl­zorút Dél-Vietnamban. KOMMENTÁR Moszkva—Párizs Schumann francia kül­ügyminiszter ma kezdődő hivatalos moszkvai látoga­tása áll a szovjet főváros politikai megfigyelői ér­deklődésének középpont­jában. „önálló látogatás" keretében utoljára négy esztendővel ezelőtt, 1935 őszén járt Couve de Mur­­ville hivatalos úton a Szov­jetunióban. A jelenlegi francia külügyminiszter moszkvai utazását igazolja az a tény, hogy Schumann fog elnökölni a szovjet— francia tudományos, mű­szaki és gazdasági együtt­működést biztosító vegyes­bizottság ülésszakának meg­nyitásán. A helyzetelemzők mind­ezeken túlmenően a fran­cia külügyminiszter láto­gatásának érdemi jelentő­ségét abban látják: francia részről nyilvánvalóan új­ból megerősíteni kívánják, hogy a Szovjetunióval va­ló együttműködés fejlesz­tése nem valamilyen kon­junkturális, személyekhez kötött politika, hanem az objektív helyzet követel­ménye, a történelemben és a francia nemzeti érekek­ben egyaránt mélyen gyö­kerező irányvonal A nemzetközi látóhatár vizsgálatát megkönnyíti hogy a Szovjetunió és Franciaország a legidősze­rűbb és legkiélezettebb nemzetközi kérdésekben, Ön a vietnami és a közel­­keleti kérdésben egyező ál­láspontokat képvisel Az európai biztonság kérdésé­ben a szovjet és a francia szempontok közeledését számos tényező határozza meg, mindenekelőtt az, hogy a két fél elismeri az összes európai államok bé­kés együttélésének és kölcsö­nösen hasznos együttmű­ködésének szükségességét. Ugyancsak fontos közös elv, hogy a Szovjetunió és Franciaország elismeri a második világháború után Európában kialakult Odera —Neisse határt

Next