Fejér Megyei Hírlap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
Törökország választások előtt Vasárnap választások lesznek Törökországban, amelyeknek kimenetele jelentős befolyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő délkeleti szárnyának további helyzetére. Ahhoz, hogy a török választás tétjeit és a választási harc sajátos ellentmondásait akár vázlatosan is megismerhessük, vissza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökországban Kemal Atatürk reálpolitikájának utódja a köztársasági néppárt és személyében ennek vezetője, Inönü volt. 1946-ban egy, a mégoly felemás belső reformkísérleteket is elutasító, s mindenekelőtt a földbirtokosok érdekeit képviselő párt lépett porondra Bayar és Menderesz vezetésével. Ez volt az úgynevezett demokrata párt, amely 1950-ben került hatalomra. A Menderesz-korszak tíz esztendeje alatt Törökország „abszolút atlanti” politikát folytatott, Washington minden akcióra hajlandó szövetségesének bizonyult. A koreai háborúban például az összes külföldi csapategységek közül a törökök játszották az amerikai intervenciósok mellett talán a legnagyobb szerepet. A NATO délkeleti szárnya ebben az időszakban egyértelműen és szilárdan támaszkodhatott Törökországra. A jelenlegi helyzet megértése szempontjából is fontos, hogy e szolgai külpolitikai magatartás ellenére Menderesz pártja rendkívül erős tömegbázissal rendelkezett. Ennek a magyarázata az, hogy az elmaradott, javarészt analfabéta parasztok széles tömegeinek támogatását élvezte, akiket a mohamedán papok és földesurak szigorú pórázon tartottak. A Menderesz—Bayar rezsimnek egy katonai felkelés vetett véget, s ez nem volt véletlen. Törökországban a parasztok és az alsó középosztály fiai számára az osztálykorlátokból való kitörés és a hatalom centrumához való közeledés egyetlen lehetséges útja a hadseregen át vezetett. Ezért az, a török viszonyok között a reformista, sőt a radikális politikai gondolkodás egyik melegágya lett. Ezek az eszmék természetesen a tisztikarban terjedtek, amelyben így különböző árnyalatú frakciók alakultak 1960-ban rövid időre ezek a frakciók egységesen léptek fel, s így vált lehetségessé, hogy elseperjék a Menderesz-rezsimet. Kétéves katonai interregnum után 1962. júniusában választásokat rendeztek, s ezen Inonü köztársasági néppártja — mint az várható volt — győzelmet aratott. E párt útkeresése azonban továbbra is túlságosan is bizonytalan és szürke volt ahhoz, hogy magával ragadja a tömegeket, — a falura, a belső mozdulatlanságot őrző nagy támaszpontra pedig nem tudott igazán betörni így Inönü kabinetje 1965 tavaszán megbukott és riztó átmeneti korszak után az úgynevezett Igazság Párt kezébe került a hatalom. Az Igazság Pártról mindenki tudta, hogy Menderesz öt esztendőre korábban betiltott pártjának alapjaira épült Az viszont már meglepetésként hatott, hogy ezeken az alapokon az új párt olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Menderesz atlanti hagyományaitól, és egyre határozottabban fordult a relitások felé! Demirel miniszterelnök, az Igazság Párt vezetőjének irányítása alatt lazítottak a török külpolitika egyoldalú kötelezettségein. Törökország NATO-tagsága azonban sohasem vált kérdésessé. De ezen a kereten belül felvetették a NATO- támaszpontok jogi státusának rendezését, a támaszpontok helyzetét, bizonyos titkos katonai szerződések felülvizsgálatát A realitás elemei még jobban megmutatkoznak abban, hogy ebben az időszakban minden szempontból rendezettebbé vált a viszony a Szovjetunió és Törökország között. A Menderesz-időszak „konfrontációs hisztériája” helyet adott az együttműködésnek. Demirel és a Szovjetunió vezetői többízben magas szintű megbeszéléseken találkoztak, sőt Törökország szovjet beruházásihitelt is kapott. Mindez természetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Törökország kapcsolatai is megjavultak. A mostani választásokra egy ilyen, külpolitikájában figyelemre méltó vonásokat mutató Igazság Párt a győzelem esélyével indul. Általában azt tartják, hogy a török választók 65—70 százaléka a párt mögött áll. A helyzet rendkívüli belső ellentmondása az, hogy ennek a 65—70 százaléknak csak egy töredéke értékeli az igazságpárti kormány realista külpolitikáját. Nagy többségük azért áll a párt mögött, mert azt belpolitikai szempontból, a vallási hagyományok őrzőjének tartja. Úgy véli, hogy ez a párt a negyvenezer török falu hodzsák és agák kormányozta életének konzervatív őrzője. A választások pontos arányai és mindenekelőtt (a választások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fogja majd megmutatni, hogy Demirel kormánya meddig képes még fenntartani ezt a kettősséget. A török külpolitika utóbbi éveinek reális lépései remélni engedik, hogy az Igazság Párt és a kormány csúcsain a választások után bármilyen óvatosan is, — de elindul a belső reformok útján.— i. e. — LAPSZEMLE Tribuna A CSKP cseh irodájának politikai és ideológiai hetilapja szerdai vezércikkét annak a kérdésnek szenteli, hogy a pártnak kikkel együtt és kik ellen kell érvényesítenie politikáját. A cikk szerzője, Oldrich Svestka ezzel összefüggésben áttekintést ad a munkásosztálynak, a parasztságnak és az értelmiségnek a közelmúltban és a jelenben betöltött szerepéről. „Hisszük — állapítja meg többek között —, hogy pártunk politikáját mindinkább támogatni fogja társadalmunk nagy többsége, mindazok a hamisan tájékoztatott és félrevezetett állampolgárok is, akiknek nemzeti érzéseivel visszaéltek. Sohasem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az emberek a nyilvános tájékoztatás alapján alakítják ki állásfoglalásaikat és nézeteiket. Ám tavaly a tájékoztatást a párt és állam akkori vezetésének tagjai irányították. Ezért elnéző magatartást kell tanúsítanunk e példátlan manipuláció szenvedő alanyai iránt, viszont annál szigorúbban kell eljárnunk azokkal szemben, akik ezt tudatosan, erkölcsi aggályok nélkül, a saját hatalmukért vívott könyörtelen harcban megszervezték, tekintet nélkül társadalmunk létérdekeire.” Pozsonyi Pravda A Szlovák Kommunista Párt központi sajtóorgánuma tegnap közölte a lap kommunista szerkesztőinek október 6-án elfogadott állásfoglalását A közlemény hangsúlyozza, hogy a lap kommunista szerkesztői teljes egészében támogatják a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának szeptemberi és a Szlovák Kommunista Párt októberi plénumán jóváhagyott dokumentumokat. Helyeslik a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága marxista-leninista elvi álláspontját arra vonatkozólag, hogy el kell távolítani a kommunista pártból és a társadalomból a káros, jobboldali opportunista és szovjetellenes jelenségeket és törekvéseket, amelyek eltérítették a kommunista pártot és a társadalmat a szocialista és internacionalista állásponttól. A pozsonyi Pravda kommunista szerkesztői kijelentették, egyetértenek azzal, hogy eltávolítsák a párt- és állami pozícióból mindazokat, akik tevékenységükkel félrevezették a kommunista párt és a társadalom egészséges erőit, vagy akik nem birkóztak meg a rájuk bízott feladatokkal és akik nem értenek egyet a kommunista párt jelenlegi politikájával. A kommunista szerkesztők elismerik, hogy a tömegtájékoztatási eszközöket ért bírálat sok tekintetben az ő szerkesztőségük munkáját is érintette. Ez megköveteli, hogy következetes kritikai elemzésnek vessék alá munkájukat annak érdekében, hogy hatni tudjanak az emberek gondolkodására, a fontos társadalmi politikai problémák megoldására irányítsák erőfeszítéseiket A csehszlovák sajtó a CSKP irányvonaláról Ír tábornokelnök Brazíliában Hosszas kulisszák mögötti kötélhúzás nyomán a brazil fegyveres erők végszág elnökének személyére megállapodtak az őrben. Képünkön: az új államfő-jelölt: Emilio Garrastaru Medici tábornok. (Telefoto — AP—MTI—RS) • • Hal külpolitikai körképünk ! Búcsú minisztertanács Bonnban • Londoni konzervatívok lázadása • Zavargás Las Vénásban Moszkva Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözletet intézett az európai szocialista országok békeharcosai uzsgorodi nemzetközi találkozójának részvevőihez. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozta: „A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép, híven a nagy Lenin hagyatékához, a jövőben is minden tőle telhetőt elkövet a szocialista közösség minden irányú erősítéséért, az imperializmus és a reakció elleni küzdelem érdekében, a békéért és a nemzetközi biztonságért” Bonn A Kiesinger-kormány tegnap tartotta utolsó minisztertanácsát A legfontosabb napirendi pont az exportot sújtó néhány százalékos különadó, illetve az importot ugyancsak négy százalékkal megkönnyítő kedvezmény felfüggesztése volt A minisztertanácson egyetértés alakult ki abban, hogy az exportvállalatok helyzetén könnyíteni kell. Strauss azonban azt javasolta, hogy az exportot sújtó adót és az importnak juttatott kedvezményt csak november elejéig függesszék fel. Végül olyan megoldást fogadott el a kormány, hogy a felfüggesztés november 30-ig érvényes. Schiller kijelentette, hogy az új kormány —amenynyiben a várakozásnak megfelelően Brandt vezetése alatt alakul meg — nagyon rövid idő alatt végleges helyzetet teremt és nemcsak az exportkölcsönadót törli el, hanem egyidejűleg a márka árfolyamát is véglegesen meg fogja állapítani, tehát forma szerint is végrehajtja a felértékelést A nyugatnémet kormány 48 órán belül az Európai Gazdasági Közösség bizottsága elé terjeszti a szerdán elfogadott kereskedelempolitikai döntéseket, s azok egy nappal azután lépnek hatályba, hogy a brüszszeli bizottság áldását adta rájuk. Washington Szerdán újabb határozati javaslatok kerültek az amerikai törvényhozás elé, amelyekben a szenátorok az amerikai csapatok sürgős kivonását követelik Vietnamból. Tegnap Frank Church demokrata és Mark Hatfield republikánus szenátor terjesztette elő közös határozati javaslatát, amely nem köti ugyan határidőhöz az amerikai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli, olyan ütemben, amely nem okoz zavarokat és lehetővé teszi, hogy a lakosság soraiból is eltávozzanak azok, akik akarnak. Fulbright az október harmadik harmadára tervezett bizottsági ülésen meg akarja hallgatni Laird hadügyminisztert és Rogers külügyminisztert is a Nixon-kormány vietnami politikájáról. A Pentagon képviselői azonban közölték, hogy a hadügyminiszter a tervezett időpontban „előadásokat tart az ország más városaiban”. Az amerikai kaszinó-fővárosban, Las Vegasban folytatódnak a négernegyed zavargásai. Eddig legalább ötven sebesülés és száz letartóztatás történt. Brighton Szerdán Brightonban megnyílt a brit konzervatív párt négynapos kongresszusa. A délelőtti ülésen elfogadták azt a határozati javaslatot, amely előirányozza, hogy a „leendő konzervatív kormány” fokozni fogja a fegyverkezést és megszünteti a munkáspárt által kezdeményezett katonai takarékossági politikát, a javaslat hívei kifejtették: úgy kell értelmezni a határozatot, hogy a toryk, ha hatalomra jutnak, helyreállítják Anglia katonai kötelezettségeit a Közel-Keleten, különösen a Perzsa-öböl térségében és az Indiai-óceánon. A vitában számos felszólaló hevesen bírálta a munkáspártot azért, mert „aláásta Anglia védelmét”. A kongresszuson egyébként nagy feltűnést keltett a londoni ifjú konzervatívok lázadása. A fiatalok „Tegyük szabaddá a pártot” című füzetükben élesen támadják a párt diktatórikus irányítását; azt, hogy az egész pártot „egy parányi csoport tartja ellenőrzése alatt”, a párttagságnak nincs beleszólása a pártvezér megválasztásába, a parlamenti képviselők nem szólhatnak bele a konzervatív kormány megalakításába és a párt vezetőit egyetlen ember, Heath nevezi ki saját belátása szerint. Kairó Megtartotta első sajtóértekezletét Kairóban, dr. Abdel Megid, az EAK kormányának újonnan kinevezett szóvivője. Az Egyesült Arab Köztársaság és a többi arab állam — jelentette ki Megid — el van szánva arra, hogy ellenáll az izraeli agressziónak és felszabadítja a megszállt területeket. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal magára azzal, hogy növeli „egy agresszív államnak nyújtott katonai segítségét” és leszögezte, hogy az arab államok nem fogják ölhetett kézzel nézni, ahogyan Amerika Izraelt segíti. Washington Nem hangzott el hivatalos amerikai közlemény Nixon elnök és Souvania Phouma laoszi miniszterelnök tanácskozásairól. Souvanna Phouma Rogers amerikai külügyminiszterrel is megbeszélést tartott. Nemhivatalos közlések szerint a laoszi miniszterelnök újabb katonai segítséget kért az Egyesült Államoktól a laoszi kormány hadseregének megerősítésére. Azt is kérte, hogy az Egyesült Államok nyújtson az eddiginél nagyobb légi támogatást a kormánycsapatoknak a hazafias erők ellen vívott háborúban. Rio de Janeiro Emilio Garrastaru Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15-én foglalja el az elnöki széket a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, rádió- és tv-beszédében ismertette politikai programját Beszédében „szabad sajtót szabad egyházi és egyetemi életet" ígért ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy keményen fel fog lépni mindenfajta „felforgató és terrorista” tevékenység ellen. A Világ Kupáért Milan— Estudiantes 3:0 (2:0) A milánói San Siro stadionban 80 000 néző előtt kezdődött a mérkőzés. Az első félidőben az olasz csapat Sormani és Combin révén 2:0-ás vezetésre tett szert. A második félidőben is a Milan kezdeményezett többet, s ismét Sormani volt eredményes. 3:0. Az olasz csapat újra bebizonyította, hogy az európai labdarúgás semmivel sem rosszabb mint a dél-amerikai. Csütörtök, 1969. október 11 i ' ni .1 ■ ' TELEX — Podgorij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke beszédet mondott a Julius Nyerere tanzániai köztársasági elnök tiszteletére adott ebéden. A szovjet nép — mondotta — nagyra értékeli a Tanzániával fennálló barátságot és együttműködést, s mindent megtesz ennek további fejlesztéséért. Nyerere válaszában kifejezte reményét, hogy látogatása elé fogja mozdítani a Szovjetunió és Tanzánia kölcsönös megértésének további erősödését. Az Olasz Szocialista Park Központi Bizottságának ülésén szerdán felszólalt Pietro Nenni, a párt volt elnöke, aki a júliusi pártszakadás ótat nem nyilatkozott a nyilvános?ság előtt Nenni ismét a kettészakadt párt két szárnya közötti közvetítőként lépett fel. — Georgiosz Milonasz, az egykori Papandreu-kormány közoktatási minisztere megszökött Amaragosz szigetéről, ahová a katonai junta száműzte. A szöktetésben öt olasz, köztük egy újságíró is közreműködött. Az angol külügyminisz-térium bejelentette, hogy Anthony Grey, a Reuter-iroda pekingi tudósítója, aki szombaton szabadult 26 hónapos háziőrizetből, megkapta a kiutazási engedélyt akínai hatóságoktól, és jegyet váltott a ma Laghajból Karachi felé induló pakisztáni repülőgépre. — Pham Van Ba, a Délvietnami Nemzeti Felszabadíttási Front párizsi irodájának vezetője találkozott francia és és külföldi újságírókkal és ismertette előttük az ameri»kai imperialisták és lakájai« dél-vietnami háborús bűneit kivizsgáló bizottság szep- tember 30-i különleges közle-íményének főbb tételeit. Alj közleményben felsorolt tétségek azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok és a saigonli vezetés tovább szélesíti a hajlzorút Dél-Vietnamban. KOMMENTÁR Moszkva—Párizs Schumann francia külügyminiszter ma kezdődő hivatalos moszkvai látogatása áll a szovjet főváros politikai megfigyelői érdeklődésének középpontjában. „önálló látogatás" keretében utoljára négy esztendővel ezelőtt, 1935 őszén járt Couve de Murville hivatalos úton a Szovjetunióban. A jelenlegi francia külügyminiszter moszkvai utazását igazolja az a tény, hogy Schumann fog elnökölni a szovjet— francia tudományos, műszaki és gazdasági együttműködést biztosító vegyesbizottság ülésszakának megnyitásán. A helyzetelemzők mindezeken túlmenően a francia külügyminiszter látogatásának érdemi jelentőségét abban látják: francia részről nyilvánvalóan újból megerősíteni kívánják, hogy a Szovjetunióval való együttműködés fejlesztése nem valamilyen konjunkturális, személyekhez kötött politika, hanem az objektív helyzet követelménye, a történelemben és a francia nemzeti érekekben egyaránt mélyen gyökerező irányvonal A nemzetközi látóhatár vizsgálatát megkönnyíti hogy a Szovjetunió és Franciaország a legidőszerűbb és legkiélezettebb nemzetközi kérdésekben, Ön a vietnami és a közelkeleti kérdésben egyező álláspontokat képvisel Az európai biztonság kérdésében a szovjet és a francia szempontok közeledését számos tényező határozza meg, mindenekelőtt az, hogy a két fél elismeri az összes európai államok békés együttélésének és kölcsönösen hasznos együttműködésének szükségességét. Ugyancsak fontos közös elv, hogy a Szovjetunió és Franciaország elismeri a második világháború után Európában kialakult Odera —Neisse határt