Fejér Megyei Hírlap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Szombat, 1969. november­ 1. Eredményes politikai munka a fehérvári tsz-ekben „A Kossuth Termelőszövet­kezetben fiókkönyvtárat nyi­tott a Gárdonyi Géza Műve­lődési Otthon vezetősége.” ,­A felsővárosi művelődési otthonban taggyűlésre jöttek össze a Vörösmarty Tsz fia­taljai.” „Pártnapot tartottak a Szabad Élet Tsz-ben.” A rövid híreket a fehér­vári termelőszövetkezetek hétköznapjainak egyikéről közöltük. Nem egy napon voltak a rendezvények, ha­nem egymást követően és látszólag mindegyik más és más. Valóban azonban na­gyon is hasonlítanak egymás­hoz. Az utóbbi évekre egy­re inkább jellemző politikai pezsgés egyes­ mozzanatai. A politikai érdeklődés nö­vekedésének a közügyek iránt érzett felelősség foko­zódásának mozgató rugói a kommunisták, a pártszerve­zetek. A Kossuth és Vörös­marty Tsz-ben négy, a Sza­bad Életben három pártcso­port működik. A pártcsoportvezetők rendszeres tájékoztatása, a velük való állandó konzultálás kezd meg­honosodni a szövetkezet­ben. A jó politikai vezető, s ma már a tsz-elnök az, felhasz­nálja, kamatoztatja ezt a lehetőséget. Nemrégiben a párttitkárok szívesen foglal­koztak gazdasági problé­mákkal, munkaszervezési fel­adatokkal. Az ilyen munka háttérbe szorította a politi­kai, világnézeti nevelést, a tudatformáló tevékenységet Ma már ritkán fordul elő hasonló gazdasági beavat­­­ás. Mindhárom tsz-ben a megfelelő együttműködés jel­lemzi a vezetést A gazdaságilag megerősö­dött termelőszövetkezetekben megerősödött, érlelődött a tagok­­ öntudata. És ha ez nincs is egyenes arányban az anyagi jóléttel, de a folya­mat feltétlenül egészséges. Ennek során megteremtődött például a helyi előadó-gárda. Néhány évvel ezelőtt külső propagandista vezette a párt­oktatást, tartott felvilágosító előadást. Ma már vannak helyben propagandisták. Idén mindegyik helyen két­­kétféle oktatást szerveztek. Ez elsősorban a párttagok továbbképzését biztosítja, de vannak a hallgatók között szép számmal párton kívü­liek is, a felkészültebbek pe­dig pártközépiskolán, vagy esti egyetemen tanulnak. A magasabb fokú politi­kai érdeklődést mutatja az évenként mintegy hétezer forint értékű Kossuth Kiadó kiad­vány vásárlás. A székesfehérvári napilap­­előfizetők között közel ezer termelőszövetkezeti tag van. A területen levő fiókkönyv­táraknak négyszázötven ol­vasója van. A pezsgős politikai élet, a pártszervezettek mozgósító, és nevelő munkája több em­berben ébreszti fel a párthoz tartozás igényét. A pártépí­­téssel nagyon tudatosan fog­lalkoznak a vezetőségek és a pártcsoportok. Jó előkészítő iskola ehhez a szocialista brigádmozgalom, amelynek több, mint négyszázan ré­szesei. Az 1967-es kibonta­kozás óta gyökeret eresz­tett az új hajtás a fehér­vári termelőszövetkezetben. Itt vállalkoztak először a szellemi vetélkedők levelező úton történő lebonyolítására. A városi pártbizottság me­zőgazdasági osztályvezetője a tanács és a Megyei Műve­lődési Ház illetékeseivel kö­zösen­­ szervezte a politikai, szakmai és általános művelt­ségre épülő versenyt. Ez nagymértékben hozzájárult az önképzéshez. A Kossuth Tsz-ben az utóbbi időben tizenkét tagot vettek fel a pártba. Az új párttagok szinte kivétel nélkül szoci­alista brigádok munkásai. De nemcsak e mozgalmon belül ténykednek kifogásta­lanul, hanem az ifjúsági szervezetben, vagy nőbizott­ságban is aktív szerepet vál­lalnak. A szocialista világnézet a mindennapok gyakor­latában, állásfoglalásá­ban tükröződik legjob­ban. A bátor, megfontolt véle­ménynyilvánítás, a közgyű­­­léseik, pártnapok alkotó légköre, a napi feladatok fegyelmezett teljesítése mind alkalmas a tudatformálás bizonyítására. Említésre mél­tó dolog az is, hogy az utób­bi két-három évben a Kos­suth és Vörösmarty Tsz-ben meghonosodtak a névadók. A pártszervezetek a ter-ve­­ze­tőséggel, KISZ-szervezettel közösen rendezték meg ti­zenöt esetben a bensőséges hangulatú, családias ünne­peket Emlékezetes volt a Kossuth Tsz szervezésében a hetes névadó. Jelenleg a két tsz-ben ismét nyolc kis­gyermek szülei kérték a névadó megrendezését Na­gyon jó érzés arról hírt ad­ni, hogy a névadót igénylő szülők közül többen párton kívüliek. A gazdasági eredmé­nyek mellett a politikai légkör javulásának szá­mos bizonyítékával ta­lálkozhatunk nap mint nap a termelőszövetke­zetekben. A szilárd munkafegyelem, az egymás segítése, a politikai oktatás, vagy névadók szer­vezése, brigádvetélkedők le­bonyolítása a befektetett pártmunka, a tudatos fel­világosítás dicséretes ered­ménye. És a rövid hírek mö­gött a kommunisták szerény munkája húzódik meg min­denkor. Németh Erzsébet Új másodlagos termelési módszer A dél-zalai olajmezők ter­mészetes hozamapadásának csökkentésére eddig több­féle másodlagos termelési módszert alkalmaztak. Ezek közül a legjelentősebb a rétegenergia vízzel való pótlása volt. A Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mérnökei az utóbbi években minden eddiginél nagyobb hatásfokú másod­lagos termelési módszert dolgoztak ki és előtte a laboratóriumi majd a gya­korlati kísérletek után meg­kezdték az üzemi alkalma­zását. Az új módszer lényege: a kőolajat tároló rétegek­be széndioxidot sajtolnak. A széndioxid pótolja a tá­roló réteg felhajtó energiá­ját, söpri, a kutak felé hajt­ja az olajat. A segédener­giaként szereplő széndioxid korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll Bázake­­rettyén. Négy kúton át ed­dig mintegy 10 000 000 köb­méter széndioxidot nyom­tak az olajtároló rétegekbe. A vizsgált területeken máris észlelhető a hatás, ezekben a körzetekben a kutak termelése számotte­vően emelkedett. A báza­­kerettyei széndioxidot cső­hálózaton Lovásziba juttat­ják és munkára fogják­ A mérnökök és geológusok megállapítása szerint az olajtermelés szolgálatába állított széndioxid a követ­kező 10—15 évben hozzá­vetőleg 3 000 000 tonna jó minőségű többletolaj kiter­melését teszi lehetővé a dél-zalai olajmezőkön. Fiatalok, Ketten várakoztunk az autóbu­sz-pályaudvaron ba­rátommal. Amíg megérkez­tek a többiek, beszélgettünk, néztük a nyüzsgő képet, az induló és érkező emberek arcát. Szemben egy szőke, ma­donna tekintetű lány állt, mozdulatlan, szemérmesen szorongatva kezében táská­ját Vajon mire gondol­hatott? Lényegtelen. Elvonták fi­gyelmemet más arcok és más emberek, és az, hogy jó lesz igyekezni a felszál­lással, mert egyáltalán nem garantált az AKÖV szabá­lyai szerint az, ha valaki nem fér fel, azt akkor is kötelező elvinni. Mi ügyeskedtünk és irány Dunaújváros. A lányok le­ültek, mi hárman álltunk. Egy idősebb úrnak megtett­­szett a „majdnem szakál­lam” és derülten pillantott rám. — Hol járunk? — kér­dezte Zsóka a kincsesbá­nyai klubból. — Seregélyes — mond­tam és kivételesen el is ta­láltam, mert hamarosan fel­ismertem a„Dr. Münnich Fe­renc a Művelődési Házat — Rá kellene gyújtani — indítványozta Zoli barátom, én pedig feláldoztam ma­gam és megkérdeztem a csi­nos kalauznőt hogy megen­gedi-e azt ha egyenként el­szívunk egy-egy cigarettát Nem engedte meg, de mi el­szívtuk és az utasok is szo­lidaritást vállaltak velünk. Perkáta következett egy hosszabb nekirugaszkodás után, majd Dunaújváros — és megérkeztünk a Béke­térre. Az Oleg Kosevoj klubból már vártak ben­nünket és a szemerkélő eső­ben elindultunk a Bartók Béla Művelődési Ház — a főhadiszállás felé. A városi ifjúsági klub nevében be­mutatkoztunk a többieknek, akik, már megérkeztek a ta­lálkozóra: Szegedről a móravárosi klubból, Jászirénről, Jász­berényből, Pécsről, Mező­túrról —­­hárman-négyen lányok és fiúk. Az első este a művésze­teké, a táncé, a játéké volt. Énekeltünk. Megtanultuk az Oleg Kosejov klub induló­ját. „Mi nem, mi nem, mi nem hajtunk sosem...” — énekeltük a régi munkás­dalt; „Avanti popolo...” — olaszul és magyarul. Az arcok feltüzesedtek, igazzá csendültek a hangok, az át­­érzés új kifejezése ült az arcokon, amit a közöny vád­jával annyiszor számonkér­­tek már nemzedékünktől. A mozgalmi dalok után kuruc verbunkosok csendültek fel, székely virágénekek, de egyszer minden dal elfogy és mi mindent elénekeltünk. Az október 25.-i este fény­pontja a VIT-ről importált játék volt. Sok-sok puszi ke­rült az arcokra, sok komi­kus jeleneten derültünk, majd megszólalt a tánco­­lásra hívó magnó hangja. Erick Burdon mozdulatra csábító px­p-blues-ai égtek a gyertyafényes teremben. Hegedűs Jutkával beszél­gettem, aki a mezőtúri if­júsági klub vezetője volt. — A klubunk teljesen át­alakult irodalmi klubbá és ez a legjellemzőbb vonása. Montázs-szerűen adjuk elő Babits Mihály költeménye­it, de ezmellett irodalmi fó­rummá akarunk kifejlődni. Többen írnak közülünk és nagyon jó. A klubot fél tízkor rendbe tettük és elindultunk a tu­ristaszálló felé. Az egyik szegedi fiú beszélt a klub­jukról: — Mindenünk megvan, mert mindenért keményen és komolyan megdolgo­zunk. A klubot magunkénak tekintjük és mindent meg is teszünk azért, hogy jól é­­rezzük magunkat Másnap !„Possek Mátyás, a joghallgató, a vendéglátó klub főtitkára, kiváló szer­vező és jó diplomata vitára bocsátotta a KISZ Központi Bizottsága és az illetékes megyei szervek elé terjesz­tett javaslatát a hazánk fel­­szabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordu­lója tiszteletére rendezendő klubtalálkozóra. Érvek, kötelességek, lehe­tőségek, vállalások, minden a megrendezendő progra­mért szólt. A vállalásokat jegyzőkönyvileg rögzítették. A Székesfehérvári Városi Ifjúsági Klub vállalta, hogy az első nap programját le­vezeti és irodalmi színpadi előadást tart „Hogy ismeri Lenint az emberiség” cím­­mel Csató Károly klubok, találkozók Hiánygazdálkodás és gazdálkodási fegyelem Nem a villanyszerelők mentségére mondom: mielőtt a vállalatok vezetői szigorúbb szank­ciókkal lépnének fel a villanyszerelő részle­gek vezetői és dolgozóival szemben, nézzenek egy kicsit túl a vállalati kerítésen. Mert nem is olyan biztos, hogy a villanyszerelők fegyel­mezetlenek a készletgazdálkodás területén . Az elmúlt hetekben több vállalatnál voltam műszaki tanácskozáson. S mert eltérőek a feladatok, a háromnegyedévi beszámolók is eltérőek voltak. Egyetlen pont kivételével: a villanyszerelők készletei mindenütt magasab­bak voltak az optimálisnál, a megengedettnél, az eltűrhetőnél. Itt csak háromszázezer forint­tal, amott kétmillióval, másutt csaknem öt­tel. A volumenektől függően. A készletgazdálkodási fegyelem nem vala­miféle divatos ideálja a főkönyvelőknek, s a bankoknak. Jogos önvédelme gazdasági rend­szerünknek az indokolatlan anyagharácsolók­­kal szemben, a teljes piac védelmében. Igen ám, az érdekvédelem nagyon helyes, csakhogy — és különösen az építőiparban — a villany­­szerelés már befejező művelet az építkezése­ken, tehát akkor végezhetik, amikor lehet. De anyagot hozzá mindenképpen az előírt határ­időhöz igazodva kell beszerezni. Ha lehet. S mert e területen még erősen a hiánygaz­dálkodás erői hatnak, az anyagbeszerzők ak­kor vesznek huzalt, lámpafoglalatot, burát, csövet, stb. amikor kapnak. S mert ritkán kapnak, nem a szükséges, hanem a hozzá­férhető mennyiséget vásárolják fel. Természetesen rossz gyakorlat ez, hiszen megfelelő elosztással a kellő időben minden­kinek jutna mindenféle villanyszerelési cikk­ből. Csak nem biztos, hogy elegendő jutna. S mert egy épület villanyszereléséhez csakis annyi elég, amennyire szükség van, s ez a mennyiség is akkor kell, amikor van szabad munkaterületük és szabad szerelőkapacitásuk, rátartással szerzik be az időszakos hiány­cikkeket. Ismétlem: nem a villanyszerelők védelmére szólok, hiszen nyilvánvalóan fegyelmezetlen gazdálkodás az, ahol százezres és milliós készlettöbbletek találhatók raktáron. Ma. De lehet, hogy még ebben a készlettöbbletben sincs meg minden. Legalább is az, ami hol­nap kell. S ezért újabb készleteket kénytele­nek beszerezni mindaddig, amíg ezt a terü­letet a hiánygazdálkodás jellemzi. És az jellemzi, mert aligha hihető, hogy ebben az országban valamiféle fertőző anyag­­halmozási betegség támadta volna meg a vál­lalatok villanyszerelő részlegeit. Hacsak azt nem lehet annak nevezni, hogy biztosított anyagkészlettel kívánnak dolgozni. Zavarta­lanul. S ennek a betegségnek a védőszéruma a hiánygazdálkodás megszüntetése. Legyen minden anyag, ami kell, s akkor biztosan és önként lecsökkentik raktárkészleteiket. ­ Egy készülő beszámoló és a Járműjavító fiataljai Három alapszervezet már megtartotta taggyűlését a Székesfehérvári Járműjavító Vállalatnál. Rövidesen sor kerül az üzemi küldött-ér­tekezletre, melyen a csúcs­bizottságot választják meg. Juhász Imre rendelkezésünk­re bocsátotta a készülő be­számolót, mely összegezi a három alapszervezet és a KISZ-bizottság munkáját. (Eddig ugyanis bizottság működött az üzemben.) Érdemes beletekinteni a beszámolóba, még ak­kor is, ha november 4-ig, mikor a küldött­értekezletre sor kerül, több mindennel bővítik azt. Dehát így ter­mészetes, hiszen most össze­gezik az alapszervezeti tag­gyűlések tapasztalatait, ta­nulmányozzák az azokon el­hangzott hozzászólásokat. Jelenleg három alapszer­vezet működik, az egyikhez a TMK, és az irodák dolgo­zói, a másikhoz a megmun­káló osztály, a harmadikhoz pedig a gyártási osztály dol­gozói tartoznak. A három alapszervezet 140 taggal mű­ködik, az üzemben a 26 éven aluli fiatalok száma 252. Az alap­szervezetek mun­kájának javítását tűzte ki célul a KISZ VIL kongresz­­szusa. Erről a beszámoló megállapítja, hogy a fel­adatnak csak részben sike­rült eleget tenni, hiszen az alapszervezeteknél nem volt kellően önálló a munka, gyűléseik, tevékenységük is sokszor alkalomszerű volt. Ez annál inkább is elgon­dolkoztató, mert az üzemben nyolc olyan ifjúsági vezető van, aki egyhónapos vezető­képzőt végzett, és három év alatt 38-an végezték el az egyhetes vezetőképzőt. Ezek a fiatalok sok segítséget nyújtottak az alap­szervezetek munkájá­hoz, viszont tevékenységü­ket jobban is lehetett volna, jobban is kell gyümölcsöz­­tetni. Hasonló vonatkozik azokra a fiatalokra, akiket KISZ-ajánlással vettek fel a párt tagjának. Tíz ilyen ifjú van, velük együtt az if­júsági szervezetben 22 párt­tag dolgozik. Az előzetes be­számoló azonban nem áll meg ennél a megállapítás­nál, hanem azt is leszögezi, hogy a párttagok tevékeny­ségével még jobban számol­ni kell. A Járműjavító Vállalat dí­­szeseinek, fiataljainak tevé­kenységében nem kevés eredmény született az el­múlt két évben. Munkásőr szakaszuk tavaly negyedszer nyerte el a kiváló szakasz címet. Két év alatt 11 KISZ- tag kapott kiváló dolgozó ok­levelet, illetve jelvényt, egy fiatal részesült vezérigazga­tói dicséretben, egy pedig jó munkájáért kiérdemelte a KISZ Érdemérmet. A fiatalok és a kiszesek —­ ez tűnik ki a készülő be-­­számolóból — vallják, hogy a gazdasági vezetők, a tö­megszervezeti vezetők és ak­tivisták segítik az alapszer­vezetek, a kiszesek munká­ját. A termelési, a bér- és a jutalmazási, valamint szo­ciális kérdések tárgyalásánál kikérik a KISZ-szervezet vé­leményét. Része volt a KISZ-nek a szakszervezettel és a gazda­sági vezetéssel együtt a szo­cialista brigádmozgalom szervezésében. Ennek is be­tudható, hogy még tíz évvel ezelőtt csak két-három bri­gád vetélkedett a szocialista címért, ma pedig harminchét 82 ilyen kollektívák száma. 1967-ben hat ifjúsági brigád közül három nyerte el a cí­met. 1969-ben kilenc ifjúsá­gi brigádot patronáltak az alapszervezetek. 1967-ben a Kilián-alapszer­­vezet elnyerte a megyei KISZ-bizottság elismerő ok­levelét, az üzem pedig a KISZ KB dicsérő oklevelét érdemelte ki. Segítették a járműjavító kiszesei a viet­nami műszakok sikerét, je­lentős eredményeket értek el az újítási vonalon, vala­mint a társadalmi munká­ban. Ez még akkor is igaz, ha éppen az utóbbi időszak­ban mindkét területen volt némi visszaesés. A tanulásról is kedvező kép rajzolódik ki, hiszen a KISZ-oktatásban két év alatt 152-en vettek részt A pártszervezet, illetve a vá­rosi és a megyei pártbizott­ságok szervezésében indított p­olitikai iskolákon 37 KISZ- fiatal képezte magát. Az ál­lami oktatásban a három tanévben 92-en képezték to­vább magukat Azt is jelen­tős eredménynek tudják be, hogy a KISZ-tagok közül csak heten nem végezték el a nyolc osztályt. Bőven sorol adatokat a beszámoló a kulturális és sportmunkáról, megemlíti a kirándulásokat, a khildé- utánokat, bár itt sem szo­rítkozik csak az eredmé­nyekre, és gondként jelöl meg, hogy a bejáró fiatalok foglalkoztatását nem sike­rült teljesen megoldani. A fentieken kívül renget­­eg szerepel még a beszá­molóban, és mennyi minden kerül még bele abba! De már abból is, amit leírtak, amit a vb megvitatott, s amelyben sok-sok kiszes vé­leménye benne van, arról tanúskodik, hogy a küldött­­választó értekezlet, ugyan­akkor, amikor felméri tevé­kenységét, megjelöli a ten­nivalókat is. Ez az alapos előkészület minden bizonnyal jó alapot teremt az eddigi munka ösz­­szegezéséhez, és a jövendő teendőinek végzéséhez. B. B. Hírlapban­­ A Tolna megyei Taná­csi Tervező Vállalat ÉPÍTÉSZ­­TECHNIKUSOKAT keres felvételre. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen vagy írás­ban a vállalat igazga­tójánál. Szekszárd, Ybl Miklós u. 3. Úti­költséget felvétel ese­tén térítünk. 64105.

Next