Fejér Megyei Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

Szerda, 1969. december 3. Megyénk felszabadulásának katonai története Első: Előszállás Fehérvár — Dunántúl kulcsa A Margit vonalnál HUSZONÖT ÉVE, 1944. de­cember 3-án érte el a fel­szabadító szovjet hadsereg Fejér megye területét és megkezdődtek a négyhónapos súlyos harcok, amelyek so­rán sikerült megsemmisíteni a német fasiszták dunántúli legnagyobb katonai csoporto­sítását. A második világháború so­rán az­ országban Budapest után Fejér megye és Székes­­fehérvár körzetében voltak a legsúlyosabb harcok. Me­gyénk­­felszabadítása sok vé­rébe és emberéletébe került a szovjet hadseregnek. Ter­mészetesen a súlyos harcok sok szenvedést jelentettek a megye lakosságának, jelentős veszteséget iparának és me­zőgazdaságának, kulturális kincseinek. Joggal merülhet fel a kér­dés , mi volt az oka a me­gye területén kialakult sú­lyos, mintegy négy hónapig szinte szünet nélkül tombo­ló harcoknak? A körülmé­nyek alakulását döntően há­rom tényező befolyásolta. A legalapvetőbb az, hogy október 15-én a Horthy ve­zette uralkodó osztály el­árulta a hazát, nem volt ké­pes megvalósítani a fegyver­szüneti feltételeket, hanem engedve a német nyomásnak, átjátszotta a hatalmat a fa­­sisztákat kiszolgáló nyilas söpredéknek. Figyelembe vé­ve az október-novemberi ka­tonai helyzetet, a jelentékte­len fasiszta erőket Budapest, Kecskemét, Baja térségében, a magyar hadsereg átállásá­val biztosíthatta volna a szovjet hadsereg gyors előre­törését és ezzel Budapest,­­ valamint a Dunántúl szinte vér nélküli felszabadítását. A súlyos harcokat kiváltó másik tényező — a Dunán­túl és Fejér megye nyers­anyaga, földrajzi fekvése és ebből adódó katonai jelentő­sége. Hitler és a fasiszta katonai vezetés fontos gazda­sági és hadászati jelentőséget tulajdonított a Dunántúlnak. Gazdasági szerepét a dunán­túli olaj- és bauxit-kincs a mezőgazdasági termékek je­lentették. Hadászatilag pedig azt gondolták, hogy a már jelentős veszteségeket szen­vedett fasiszta hadsereg vé­dekezését megkönnyíthetik az olyan természetes akadályok, mint a Duna, a Vértes és Bakony hegységek. Arra szá­mítottak, hogy itt sikerül megállítani a szovjet hadse­reg egyre lendületesebb elő­retörését. Fejér megye és Székesfehérvár pedig katonai vonatkozásban a Dunántúl „kulcsát” jelentette. Területi­ fekvése, domborzata lehetővé teszi a nagy mennyiségű ka­tonai alakulatok, de különö­sen gépesített és páncélos csapatok felvonultatását és harcbavetését. A megye, a Velencei-tó és a Balaton ál­tal , kelet-nyugati irányban képzett kapuban helyezkedik el. Ennek a kapunak a kö­zepén, mint fontos közleke­dési csomópont fekszik Szé­kesfehérvár. Aki ezt a cso­mópontot birtokolta, szaba­don támadhatott Bicske— Esztergom, Mór—Győr, Veszp­rém—Graz vagy Pápa—Sop­­­­ron irányokba. A KATONAI HELYZET alakulását befolyásolta végül a harcoló ellenfelek katonai felsőbb vezetésének konkrét elgondolása a különböző ha­dászati-hadműveleti felada­tok megoldásában. Ilyen volt a szovjet hadvezetés elgon­dolása a budapesti fasiszta csoportosítás bekerítésére, vagy a fasiszták elgondolása ezen csoportosítás felmenté­sére.­­­A Fejér megye területén lefolyt harcokat, időrendjü­ket és jellegüket tekintve három jól elhatárolható idő­szakra bonthatjuk. Az első időszak — a budapesti fa­siszta­ katonai csoportosítás bekerítése — amely novem­ber elején kezdődött és de­cember 26-án­ fejeződött be. A második időszak­­ 1945. január 1­2-től február 13-ig tartott és magába foglalja a Budapesten bekerített fasisz­ta erők kiszabadításának­­kitörésének elhárítását a szovjet hadsereg részéről, il­letve a bekerített katonai csoportosítás felszámolását. A harmadik időszak 1945. március 6-tól 26-ig tartott. A hadtörténelem ezen esemé­nyeket a „Balatoni csata” néven tartja számon. Erre az időszakra esik a fasiszták el­lentámadásának elhárítása és a szovjet hadsereg támadás­ba való átmenetével a me­gye teljes és végleges fel­­­­szabadítása. A megye felszabadítása vo­natkozásában jelentős ese­mények 1944. novemberében kezdődtek. A fasiszták kato­nai csoportosítását Magyar­­országon ekkor a „DÉL” (né­met) hadseregcsoport képezi, amelynek állományába tar­toznak: a 2. és a 3. (magyar) hadseregek, a 2. (német) harckocsi hadsereg, a 6. és 8. (német) hadseregek. Állomá­nyába kerül még 1945. janu­árjában a 4. SS harckocsi hadtest, illetve márciusban a 6. SS harckocsi hadsereg. MAGYARORSZÁG terüle­tén novemberben a szovjet Hadsereg részéről a második ukrán front, csapatai harcol­tak, Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt. No­vember—december hónapok­ban a front fő feladata Buda­pest, illetve az észak-magyar­országi iparvidék felszabadí­tása volt. A 2. ukrán front csapatai a novemberi harcok eredményeképpen december 9-ig északon és délen a Du­nára támaszkodva, keletről félkör alakban körülzárták Budapestet. Sőt, a 46. had­sereg december 5-én súlyos harcok árán Érd—Ercsi sza­kaszon átkelt a Dunán és december 9-én elérte Érd, Martonvásár, Velence terep­­szakaszon a németek „Mar­git”, védelmi vonalát. Október végén a 3. ukrán front Románia és Bulgária, illetve Jugoszlávia jelentős részének felszabadítása után feladatul kapja, hogy a Duna északi partjára (Temes­vár, Zenta, Pancsova térsé­gében) történő összpontosítás után, együttműködve a 2. uk­rán fronttal, vegyen részt Magyarország felszabadításá­ban. November elején a front csapatai még mozgás­ban voltak és a Duna bal partján Zombortól délre csak a 75. lövész hadtest volt szét­bontakoztatva. November 7- re virradóra, a 75. hadtest két százada, Apatinnál és Batinánál harcfelderítés cél­jából szükségeszközökön át­kelt a Dunán. A fasisztákat olyan váratlanul érte az át­kelés, hogy sikerült a két hídfőt az átkelt csapatoknak megtartani, sőt súlyos har­cok árán november 23-ig annyira kimélyíteni és széle­síteni, hogy arra átkelhettek a 3. ukrán front főerői, az 57. és 4. gárda hadseregek. Ezen idő alatt sikerült újabb hídfőket kialaktani a Dunán Gerjennél és Dunaföldvárnál. Ezen hídfőkről indította tá­madását Mohács, Simontor­­nya, Székesfehérvár irányá­ba a 4. gárda hadsereg. De­cember 3-án a Dunaföldvár­­nál átkelt szovjet csapatok Előszállás felszabadításával a megye területére léptek, 9-én pedig a 4. gárda hadsereg gyors előretöréssel kiért Vá­­kozd, Seregélyes, Tác, Siófok terepszakaszra — a fasisz­ták védelmi vonalához. EZZEL a szovjet csapatok december 9-ig felszabadítot­ták a megye keleti járásait. (Folytatjuk.) Nagy Lajos ezredes, a Fejér megyei TIT hadtudományi szakkörének elnöke A kukoricatábla szélén kerékpár árválko­dik. Magára hagyatottan várja gazdáját, aki rend­szeresen ottfeledi valame­lyik bekötő út végén. A nyirkos, süppedő talajon amikor már felmondja a szolgálatot a kerék, akkor át­vált gyalogszerre Oláh Sán­­dorné. Megy társai közé, akikkel évekkel ezelőtt együtt kezdte kóstolgatni a nagyüzemi gazdálkodás ízét. Régen volt, amikor a szűkös, szegényes irodahe­lyiségben elhatározták az együttmunkálkodás, az együvétartozás új hajtásá­nak, a szocialista brigád­mozgalomnak ápolását. Nagy szó volt ez akkor, néhányan mosolyognivaló­­nak tartották a kezdemé­nyezést. De az adonyi asszonyok, Sólyom Györgyné, Lepsényi Mihályné, Magyar György­né, Schmidt Istvánné és a többiek fantáziát, buzdító erőt, az új lehetőségek ki­bontakozását sejtették a termelőszövetkezeti szocia­lista brigádok létében. Lét­jogosultságuk, ma már nem vitatéma, eredményes munkájuk pedig válasz a kétkedőknek. Jelenleg a felszabadulási vetélkedőre készülnek. Miközben ziz­­zennek a kukoricalevelek, erről is szó esik. Mert mi tagadás, nagy izgalommal látogatják a politikai tu­dást, szakmai hozzáértést, történelmi múltat kutató kérdéseket. Próbatétel lesz ez is, mint annak idején a kisgépkezelő tanfolyam. A termelőszövetkezet vezető­ségének kérésére a megyei nőtanács felhívására tizen­hárman jelentkeztek, hogy elsajátítsák a kerti trakto­rokhoz, öntözőberendezé­sekhez szükséges tudniva­lókat. Hozzáértésüknek, lel­kiismeretes helytállásuk­nak köszönhető a hétszáz holdnyi terület „locsolása”. A 6-os úton tovasuhanó autóból nyáridőben csak az ezüstszínű ,,esőfüggöny” látható, hogy kik kezelik az öntözőgépeket, az ide­gen számára az nem is fontos. De helyben, a Már­cius 21 termelőszövetkezet­ben nagyon is jelentős do­log. Hiszen a harmincöt erőgép mindegyikére sincs jól képzett traktoros, így­ a kisgépkezelők valóban nagy gondon könnyítettek. Úgy tűnhet, kicsit elka­nyarodtam az útszélen ta­lált kerékpár tulajdonosá­nak, Oláh Sándornénak be­mutatásától. Nemcsak róla szólnak a sorok, de róla is, mert kezdettől részese volt annak a nagyarányú előre­lépésnek, amelynek során többé-kevésbé megvalósul a nők egyenjogúsága. A termelőszövetkezeti moz­galomban erősödött, izmo­sodott vezetővé. Ritka még manapság is az olyan szö­vetkezet, ahol asszonyra bízzák a brigádvezetői tiszt­séget. Adonyban nem fél­nek a vezetők megbízatá­sokat adni. Jóllhet elbírá­láskor az optika szigorúbb, egy-egy gyengébb intézke­dést előbb szóvátesznek, mint férfiak esetében, de az asszonyok közösségben vállalt tevékenységének el­ismerése tagadhatatlan. Van agronómusnő és van bri­gádvezető is. Az öt szocia­lista brigádból négyben nők dolgoznak. Munkájukkal vívták ki a tíz vezetőség­ben, a szociális és ellenőr­ző bizottságban szerepüket. Hogy mégis ostromolják a soraikból felnőtt brigád­vezetőt, jogos kérésekkel, az azért van, mert a jól meggyökeredzett szemléle­tet nem lehet egycsapásra megváltoztatni. De ha majd módosul az alapszabályzat egyik pontja és Oláh Sán­­dorné társaival együtt vár­ja a módosítást, az „azonos munkáért azonos órabért” megvalósítását. A rekla­mációk egyik része nők és férfiak órabérének diffe­renciájából adódik. A brigádvezető biciklivel jár. Így keresi fel a cso­portvezetőket a déli mun­kaelosztás után. Ezzel ke­rekezik ki azok­ közé, akik­kel együtt szorgoskodott a kezdet­ kezdetén. Hogy mit tart jelentős eredménynek? Egyebek kö­zött három lányának bol­dogulását. Nem maradtak ugyan a faluban, munkás­nők lettek, de a hétvégét, a szabadszombatokat a Béke utcai családi házban töltik. Büszke arra, hogy Lénárt Lajosné, Nebucz Józsefné, Gergely Jánosné, Král Mihályné megbirkóz­nak a szocialista brigádok irányításával, gondoskod­nak megfelelő programok szervezéséről. De az sem közömbös, hogy tizenhárom asszony tagja a pártszer­vezetnek. Ő itt is tisztség­­viselő. Tanul a pártközép­­iskolán. A vezetőség és brigádja is kritikus szemmel figyeli munkáját. Van eset, hogy túl magas a mérce, „leve­ri” azt. Ilyenkor vagy ha nem sikerül összeverbuvál­ni a kívánt számú munka­erőt, elkeseredik, sírva fa­kad. Ez bizony nem ve­zetői erény, dehát ehhez a funkcióhoz edződni kell. Oláh Sándorné bri­ádve­­zető sok kilométert kere­kezik naponta, brigádja pe­dig már autóbusszal jár musikába, a kukorica-, vagy répatáblára, de ez szállítja őket kirándulásra is. Mert a tagokkal együtt gazdago­dott, gyarapodott a terme­lőszövetkezet is. Németh Erzsébet RÉGI ISMERŐS A kerékpározó brigádvezető Kemence—fűtőanyag nélkül Szovjet feltalálók egy csoportja új típusú, aerodinamikus elő­melegítő kemencét szerkesztett, amely elektromos áram vagy bármi­féle fűtőanyag felhasználása nélkül is *képes hőt fejleszteni. A ke­mence alkalmas arra, hogy vele alumínumötvözeteket hevítsenek fel az edzéshez szükséges hőfokra, nagyszilárdságú szerkezeti ele­meket melegítsenek fel hegesztés előtt, biztosítani tudják a gumi és üveg egyenletes melegítését és elvégezzék az autódugattyúk meg­munkálását. Egy zárt rendszerben működő közönséges ventillátor a meghajtására felhasznált teljes mechanikai energiát hőenergiává alakítja át. Minél több energiát használ fel a ventillátor, annál magasabb a zárt rendszer belsejében uralkodó hőmérséklet. A ke­mencéhez nincs szükség elektromos berendezésre, tüzelőtérre, köz­tere, s az ily módon végzett előmelegítés nem jár füsttel és korom­mal. Az új eljárás segítségével kétszer olyan gyorsan elvégezhető a fémek előmelegítése, mint a legmodernebb elektromos kemencékben. Angliából, Francaiországból Olaszországból és Belgiumból máris szabadalomigényt jelentettek be az új berendezéssel kap­csolatban. megye! Hirlae 1500 sertés, 1T0 vágómarha­­ a „nagy asztalon" Fejlődik az állattenyésztés Tácon Felszántott, kopár őszi földek között halad a gépko­csi Tác felé. Csupán né­hány billenős tehergépkocsi­val találkozunk, cukorrépát szállítanak.­­ A táci Petőfi Tsz irodájában az elnökhe­lyettest, Vajda Vince főálat­­tenyésztőt találjuk. Öröm­­­­mel újságolja: végre a meg­valósulás útján van régi ter­vük, a sertéskombinát építé­se. — A régi kastély mellett tervezzük felépíteni, olyan helyen, ahol a további bőví­tés lehetőségei adottak. Mert jelenleg „csak” évi 2500 ser­tés kibocsátására alkalmas kombinát építésére futja a pénzből, de ha később betár­sulnak a soponyai és a csószi tsz-ek is, akkor felfejlesztjük , évi 15 ezer darab sertés előállítására alkalmas nagy­üzemmé. S ezzel kapcsolat­ban van még egy tervünk: a volt kastélyban szeretnénk egy feldolgozó­ üzemet létre­hozni. Mint a továbbiakban megtudtuk, ebből az üzemből a megyeszékhely, a falu, s a környék húsellátását kíván­ják javítani. Ehhez a kezde­ményezéshez csak gratulál­ni lehet a táci gazdáknak, s a később betársuló soponyai és csőszi tsz-nek. S mivel a kivitelezést saját építőbri­gádjuk vállalta, valószínűleg nem kell hosszú ideig várni a környékbeli háziasszonyok­nak, hogy az asztalra kerül­jön a friss táci disznóhús, s a feldolgozó­üzem terméke, az ízletes töltelékáru. De Tácon nem elégszenek meg a „majd lesz”-szel, ed­dig is igyekeztek minden le­hetőséget kihasználni,­­ hogy minél több húst — nemcsak sertéshúst — tegyenek ,le a ..nagy asztalra”. Bár az el­múlt évi állatbetegségek ki­vették a maguk vámját, nem keseredtek el, s igyekeztek minél előbb pótolni a vesz­teségeket. Annak ellenére, hogy állományuknak nagy részét ki kellett selejtezni, jelentős eredményeket értek el. Hízottsertésből 1273-at ér­tékesítettek a közös állo­mányból, plusz még a ház­tájiból 226-ot. Vágómarhá­ból is túlteljesítették tervü­ket: 150 helyett 170-et adtak át. Ebből 87 exportra ment, értékes valutát hozva az or­szágnak. A háztájiból 14 szarvasmarha „ismerkedett” meg külfölddel. Juhászaink is eredménye­sen működött. Bár a gyapjú­hozam mennyiségre keve­sebb volt mint az elmúlt év­ben, a minőség árban hozta a különbözetet. S az a 257 tejesbárány is, ami olasz exportra ment, szép pénzt hozott a közös gazdaságnak. Érdemes tehát a juhászatot is fejleszteni. S meg is te­szik. Amint elkészül az új sertéstelep, az eddigi 550-es anyajuh-állományt felfej­lesztik ezerre. A régi sertés­telep épületei megmaradnak, a lehetőség adott, különö­sebb beruházás nem kell hozzá, miért ne éljenek a jó lehetőséggel. De ne feledkezzünk el a halászatról sem. A 125 hol­dat kitevő tő­rendszerükből 1 200 000 forintot „halásztak” ki, ami nem megvetendő ösz­­szeg. Egy kis körsétára indu­lunk Vajda Vincével. Első útunk a tehenészetbe vezet. Tiszta, világos helyiségek, jóltartott kövér jószágok di­csérik a gondozókat. A sertésszálláson nagy munkában találjuk a gondo­zókat rövidesen elleni fog 120 anyasertés — mintegy 1200 malacra számítanak —, s most készítik a férőhelye­ket. Itt is meglepő tisztaság és rend fogad, csak talán egy kicsit hűvös az „éghajlat”. De reméljük, mikorra szük­ség lesz, addigra találnak valami megoldást a fűtésre, hogy a téli hideg ne nö­velje az elhullás! százalékot Jogos büszkeséggel mutat­ja a főáll­a­ttenyésztő az új borjúnevelő épületét 120 kisborjú „lakását”. Tácon jól bevált az itatásos borjúneve­lés, szépen gyarapodnak a kedves kis jószágok. Búcsúzóul megkérdezzük Vajda Vincét, hogyan állnak az őszi munkákkal? — Jól dolgoztak a táci gazdák, a cukorrépát már teljes egészében betakarítot­ták (a múlt hét közepén jár­tunk ott), végeztek az 1180 hold őszi vetésével, csupán kukoricából volt még hátra 100 hold betakarítása, ami­vel azóta már valószínűleg végeztek, örvendetes, hogy igen jó kukoricatermést ta­karítottak be az idén. Májusi morzsol­ban körülbelül 30— 35 mázsás termést várnak. Jól bevált a száz holdon ter­mesztett jugoszláv hibridku­koricájuk, csövesen mintegy 70 mázsás termést ad. Minden valószínűség sze­rint jól zárják ezt az évet Tácon, s a gazdák szorgal­mas munkája meghozza gyü­mölcsét. Kiss Csaba A közös gazdaság tehenészete. Előtérben a gazdaság egyik büszkesége, a napi 30 liter tejet adó Rabi. Mikor a sertésszálláson jártunk, éppen „tízóraiasztás” volt. (Rabáczy felv.) Vízvezeték a társadalmi összefogással Mostoha körülmények közt főztek mindeddig a perkátai bölcsőde és óvoda kis lakói részére: messziről kellett hordani a főzéshez és moso­gatáshoz szükséges vizet. A községi tanács most vízvezetéktöntési akciót kez­deményezett. Ahol az árok­ásógép a talaj felázása miatt nem tudja előkészíteni a he­lyet a lefektetésre kerülő csővezetéknek, ott a perkátai szülők segítenek majd, tár­sadalmi összefogással a víz­vezetéket megépíteni.

Next