Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

Szerda, 1970. január 111'' Jeppárdu a bizonyítványom" Válasz egy válaszra A tanítás szerint nagy gondolkodók igen ritkán találkoznak, oly módon, hogy egyidőben és egymásról nem tudva fedezik fel ugyanazt a jelenséget. Hasonló eset történt december első felében Fehérváron. Csakhogy egészen kis gondolkodók fedeztek fel valami apróságot: néhány művelődési házunk és klubunk egyesti életét. A Népművelés című országos folyóirat és a Fejér megyei Hírlap munkatársa — egymástól függetlenül! — hasonló ötlet alapján és hasonló véleményt formálva fürkészte kulturális intézményeink estéjét. A rövidre fogott, tényközlő írások tartalmilag teljesen megegyezők. A népi bölcsesség szerint, ha két ember (cinkosság nélkül) valamiről ugyanazt mondja, abban igazság van. Ám nem így vélekednek az érintett intézmények vezetői. Az öreghegyi és maroshegyi művelődési ház igazgatói, a városi tanács vb. népművelési felügyelőjének küldött válaszában azt írják: „Az említett cikk írója nem volt tisztában a népművelést betöltendő feladatokkal”. Megengedem, hogy a Hírlap munkatársa (egyben e sorok írója) nem ismeri a „népművelést betöltendő” feladatokat. Ám azt kétlem, hogy egy országos szaklap népművelési szakembere ne lenne tisztában a népműveléssel. Ám e magvas „kritérium” eldöntésétől függetlenül, a tény — tény marad! Az egyesti életkép — valóság volt. Igaz, nagy költőnk így figyelmeztetett: „Az igazat mond, ne csak ,a valódit”. Ebben az értelemben helytálló a két intézmény vezetőjének alábbi óhaja: „Talán jogos az igényünk, hogy egy terület népművelési munkáját nem egy est alapján, hanem egységében szemlélve tegyék közzé, figyelembe véve a nehézségeket”. Csupán egyben tévednek. Nem népművelési munkájukat próbálta értékelni a Hírlap december 9-iki cikke. Már a címben benne a szándék: „Szombat esti portyán a fehérvári művelődési házakban”. Vagyis életkép egyeljen estéjükről! Mégpedig egy olyan napon, amikor mindenki szórakozik valahol. Otthon a tévé előtt, vagy a vendéglőkben, presszókban és — természetesen — a körzetükbe tartozó művelődési intézményekben. Kétségtelen, a szombat esti kép nem volt megnyugtató az említett művelődési intézmények „népszerűsége” szempontjából. Hogy miért? Szakemberek dolga elemezni. A riport csak „fényképet” tartott az illetékesek elé: „ez van”, nem fűzött hozzá semmilyen észrevételt. (A „Népművelés” annál inkább magvas következtetést vont le a decemberi számban közölt „3 est, 3 járásban” című cikkében.) Gyakori eset, hogy egy cikkre válaszolandó, az illetékesek olyan dolgokat is kiolvasnak a cikkből, ami nincs benne. Olykor még a sorok közt sincsenek! Ezúttal például „kitalálták” a riporter avult szemléletét. Azt írják: „Minden bizonnyal a cikk írója ahhoz van szokva, hogy szombat esténként a művelődési házakban, hangos zeneszó mellett tömegek szórakoznak”. M 08, „minden bizonnyal” tévednek a fenti sorok írói. Hogy mit vártam? Egy szaktekintélyhez, a Népművelés című országos folyóirathoz fordulok érvekért A „3 este 3 járásban” című cikkben mintegy 40 „egyetlen este” tapasztalatai alapján így summáznak:: „Mi az, amit várnak az emberek a művelődési otthontól? Talán azt, hogy legyenek egy közösség vagy települési egység társas művelődésének, szórakozásának színterei, ahol barátok, ismerősök találkoznak egymással, kicserélhetik véleményüket és kulturált körülmények között elbeszélgethetnek. Az emberek azt is várják a népművelés helyi intézményeitől, hogy legyenek a közélet fórumai, ahol meg lehet vitatni mindazokat a gondokat, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják. És szükség van a hagyományos színházi előadásokra, műsoros estekre, ismeretterjesztő akadémiákra stb. is, de csak módjával, és magas színvonalon”. A Hírlap munkatársa csupán az első feltétel meglétét remélte, attól a szombat estétől. Vagyis azt: legyenek a társas szórakozás, művelődés színterei. Az öreghegyi művelődési ház nyitott ajtókkal és meleg klubokkal várta vendégeit. Ám a maroshegyi intézmény zárt ajtói a .,színteret” sem biztosították azon az egyetlen estén. (S csodálatos módon azon az októberi szombat estén sem, amikor a Népművelés újságírója meglepte látogatásával.) Az újságíró válasza az intézményvezetők válaszára, azért érdemel szót, mert nem ez az első eset, hogy a tények mellőzésével, valamilyen különbejáratú „elv” alapján utasítják el az érintettek a legkisebb kritikai észrevételt. Amőbán ..megmagyarázom a bizonyítványom” erőlködéssel ferdítenek, avagy belemagyaráznak nem létező dolgokat. ez esetben ugyanis az volt a kérdés: azon az egy estén mi történt?. .. Az újságíró által leírt tények hamisak veer isarak? Miben téved, milyen szavahihető a riporter?... Ám mindezek hiányoznak a magyarázatból A lényeg az: a cikkíró ..nem volt tisztában a népművelést betöltendő feleratokkal”. ’ ^rerancse, hogy nem egyedül viselem e „bélyeget”, c'-rnrrosns folyóirat riportere is sorstársam ebben, mint a Népművelés szakemberei a népművelésben. Balogh Ödön nepélyes Te Deumon ..részt vett Székesfehérvár két törvvényhozója: a város követe és díszpolgára Hóman Bálint miniszter és dr. Kaltenecker Viktor a város felsőházi tagja. De megjelentek a város díszpolgárai: Werner Adolf zirci apát, Széchenyi Viktor gróf főispán is. A délutáni díszközgyűlésen a főispán, a polgármester, a ..felsőházi követ után Hóman Bálint mond beszédet. „Néhány évvel ezelőtt egyik beszédemben — mondta Hóman miniszter — a történeti megemlékezések és jubiláns ünnepségek korszakának mondottam évtizedünket. Más évfordulók alkalmával szellemi és politikai függetlenségünkért vívott történelmi küzdelmünk harcos vezérei: Pázmány Péter és Bthlen Gábor, Zrínyi Miklós és Rákóczi Ferenc, Széchenyi István és József nádor alaakjai vonultak fel, hogy hitet tegyenek a szentistváni lélek nagysága, a szentistváni politika igazsága mellett... Mi a szentistváni lélek? Rövid a válasz: a magyar öntudat, a krisztusi hit és a nyugati szellem szétbonthatatlan szintézise.” Beszélt a szentistváni kultúráról, a szentistváni gondolatról, a szentistváni politikát is így, dióhéjban határozza meg: „A Kárpátmedence politikai, gazdasági és kulturális egységének megteremtése, a nyugati keresztény közösségbe való bekapcsolódás és a nemzeti élet új formáinak kijelölése s a magyarság szellemi és politikai függetlenségének bbbiztosítása.” Horthy sietve üdvözölte Ez az 1933 eleji „szolid” hangvétel, a szentistváni gondolat szellemi, kulturális vonatkozásainak hangsúlyozása nem volt véletlen. A korábbi évek Gömbösféle, a német—olasz minta szerinti magyar fasizmust kiépíteni akaró politikájától megijedtek az uralkodó osztályok egyes körei. Gömbös halála után a Darányi kormány a konzervatívabb módszerekhez való visszatérés vonalára próbált helyezkedni. Akkor még Hóman Bálint is miniszter volt — a maga szentistváni gondolathalmazával együtt. A náci Németország kormánykörei ellenségesen fogadták Gömbös után Darányi miniszterelnökségét. Puccstervek is születtek, fokozódott a német behatolás a magyarországi német nemzetiség között. De a revízió kérdése, a kommunista-ellenesség, a szovjetellenesség újra és újra jó útmutatónak bizonyult, a magyar uralkodóosztályok és a hitleri fasizmus egymásratalálására. 1938 elején, nem sokkal a szentistváni gondolat fehérvári hangoztatása után, a hadsereg tisztikarának csoportjai memorandumban követelték a fegyverkezés meggyorsítását, és a fasiszta jellegű belpolitikai intézkedéseket. A konzervatívnak indult Darányi Kálmán 1938 március 5-én bejelentette, nagy-szabású katonai programot dolgoztak ki, egyúttal bejelentette az első zsidótörvény kidolgozásást is. 1918 márciusának közepén a német csapatok megszállták Ausztriát. Magyarország közvetlen szomszédságba került a fasiszta Németországgal. Az eseményt Horthy Hitlerhez küldött, levelében sietve üdvözölte. Az urak — telve a szentistváni gondolatokkal, a fasiszta Németország felé kacsingattak ... Vincze István Tejár megye! Hírlap Biztosítási kultúránk színvonala az elmúlt évben is emelkedett. Ez a megállapítás nemcsak azzal bizonyítható, hogy a lakosság, a különböző vállalatok, szövetkezetek ismerik a biztosítási formákat, és támaszuknak tekintik az ÁB-t, jól felfogott egyéni és közérdekből igénylik is az együttműködést. Ismeretes, hogy már 1968- ban lehetővé vált az állami vállalatok számára, hogy vagyonukat a különböző károk esetére biztosítási fedezetbe vegyék. Az állami vállalatok korábban a károkat költségvetéseikből fedezhették. Lassan két éve tehát — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta — annak, hogy a cégek maguk viselik a terheket. Ám a megye vállalati vezetői — ismerve a veszteségek hátrányos gazdasági hatásait — választottak a megfelelő biztosítási formák közül. Jelenleg a megyében működő üzemek, cégek, 75 százaléka kötötte meg vagyonára, a tűz-, betörés, robbanás okozta kárra a biztosítást, gépjárműveikre p pedig a szükséges szavatossági, illetve CASCO-szerződést. Az elmúlt évben az említett cégek részére mintegy 7 millió forintot fizettek ki kártérítés címén. A Fejér-Veszprém megyei Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat nagy tűzkára egymagában is több millió forint volt. Az állami gazdaságok szintén rendelkeznek álló- és forgóeszközeikre tűzbiztosítási fedezettel. Egyetlen gazdaság kivételével valamenynyien kötöttek növénybiztosítást is. összegezve: a vállalatok vezetői többségükben előrelátóan már korábban lefedezték vagyontárgyaikat a szükséges biztosítással. Néhány üzem azonban, nem tudni milyen meggondolásból, esetleg helytelenül értelmezett pénzügyi okból, még nem kötött biztosítást vagyonára. Megyénkben mintegy 10—11 milliárd forint értékű állami vagyon még biztosítási fedezet nélkül áll. Jogos az aggodalom, hogy a vezetők nyugodtan alszanak-e, és kár esetén kérdés, miből pótolják a veszteségeket? A mezőgazdasági termelőszövetkezetnél lényegesen biztatóbb a helyzet. Nemcsak azért, hogy számukra kedvezőbbek a kötési feltételek, hanem azért is, mert a falusi ember szinte ősidőktől fogva ismeri a biztosító szerepét. A múlt évben a szövetkezetek részére az ÁB 40 millió forintot fizetett ki különböző károk után. Nem véletlen, hogy a megye termelőszövetkezeteiből 105 rendelkezik biztosítási fedezettel, de közülük 101 nagyon gyorsan az új, korszerű vagyonbiztosítást is megkötötte. A számok igazolják, hogy termelőszövetkezeteink vezetői fontosnak tekintik a vagyonvédelmet, annál is inkább így van ez, mivel tudják — a múlt év tapasztalatai alapján is —, hogy sok esetben mentesültek a biztosítás révén kisebb-nagyobb anyagi veszteségektől, ami a jó gazdálkodásban feltétlen zavarokat jelentett volna. Tavaly ugyan jelentősebb jégkárok nem érték a megyét, mégis említésre méltó a kálózi tsz 2 millió, a soponyai termelőszövetkezet 700 ezer forintos jégkárának megtérítése. Az elmúlt gazdasági évben is arra törekedett az ÁB, hogy a szövetkezetek gyorsan és pontosan hozzájussanak a kártérítési előírásoknak megfelelő öszszegekhez. És az idén változatlanul az a törekvés vezeti a biztosító dolgozóit, hogy a téeszek biztosításának kockázati körét a lehetőségeken belül tovább szélesítsék. A lakosságot érintő biztosítási ügyletek tisztaságára és közérthetőségére egyformán ügyeltek. A legrissebb adatok szerint 14 millió forintot folyósított az egyedek kártérítési számlájáról az ÁB. A jövőben is a megfelelő szinten kívánják elősegíteni a magánvagyon biztosítását. Ismeretes, hogy a lakásokban nagy értékek halmozódnak fel. E vagyon megőrzéséről is gondoskodik a legtöbb család. Székesfehérváron és Dunaújvárosban a lakóknak közel a 80 százaléka rendelkezik népszerű háztartási biztosítással. A falun élő emberek 70—75 százaléka gondoskodott háztáji vagyonának biztosításáról. Említést érdemel külön is — amint erről Nagy István, a Fejér megyei Állami Biztosító igazgatója tájékoztatott a széles körben elterjedt Biztosítási és önsegélyző Csoport munkája. A megyében ma 70 ezer 689 tagja van a CSÉB-nek. Különösen népszerű ez a módozat az üzemi dolgozók körében. Az üzemieknek 90 százaléka már tagja az önsegélyző csoportoknak. Tervezik a biztosítóban, hogy a különböző módozatok kockázati körét tovább szélesítik. A többi között csekély többletdíj ellenében kiterjesztik szolgáltatásaikat a kórházi ápolásra is. Emelik a baleseti szolgáltatások öszszegét is. A nagyösszegű életbiztosításokkal rendelkezők száma is növekszik a megyében. Ugyanígy a gépjárműpark is emelkedik. Mind több családban vásárolnak gépkocsit. Az úrvezetők, az autósok felismerik a CASCO-biztosítás szükségességét. Éppen ezért arra készülnek, hogy az igényeket közmegelégedésre elégíthessék ki. A biztosító főbb törekvése lesz az új évben, hogy meggyorsuljon a kárrendezési munka. Kárszakértőik idén már a szükséges okmányok beszerzésében is közreműködnek. Az ÁB célja, hogy a még biztosítás nélküli állami vállalatok is lefedezzék vagyonukat megfelelő biztosítási formával. Lényeges feladatának tekinti az Állami Biztosító a szövetkezetek, a vállalatok és a lakosság rendszeres tájékoztatóját, hogy ismerjék például, milyen esetekben jogosak a kárigények és mikor nem. Állandóan vizsgálják majd a lakosság biztosítási igényeit, hogy kialakíthassák a megfelelő módozatokat. Peresztigi T. Ferenc „ Mit mutat az Állami Biztosító mérlege? Népszerű a CSÉB — Felismerték a CASCO előnyeit — 14 millió forint az egyéni kártérítési számlén Informátorunk: ez IlGROTRQSZT Mi várható az idén a mezőgazdasági gépkereskedelemben ? Van egy figyelmeztető adat 1969. decemberéből: kereken 700 000 holdon elmaradt az esedékes mélyszántás. A magyarázatot keresve mindenekelőtt az tűnik szembe, hogy a szükséglethez képest kevés a mezőgazdasági nagyüzemekben a mélyszántásra használható nagyteljesítményű traktor. Az elmúlt őszi időjárás kiválóan kedvezett mindenféle mezőgazdasági munkának, így a mélyszántásnak is. Ennek ellenére ezzel az erőgép-kapacitással a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok képtelenek voltak teljesen megbirkózni a 3,6 millió holdnyi mélyszántással. Az 1960-as évek elején gyors fejlődés zajlott le a mezőgazdaság gépesítésében. A termelőszövetkezetek átvették a gépállomások gépparkját és szép számmal vásároltak új traktorokat és munkagépeket. Igen ám, de ami akkor új gép volt, az azóta jórészt elhasználódott. Ha még ehhez hozzászámítjuk a mezőgazdasági gépesítésben állandóan zajló korszerűsödési folyamatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy mostanáig kialakult a mezőgazdasági üzemekben reális szükségleteket kifejező és egyre fokozódó gépéhség. Ezért nagyon indokolt a kérdés, hogy mire számíthatunk a mezőgazdasági gépkereskedelemben 1970-ben? A mezőgazdasági gépkereskedelmet túlnyomórészt egyetlen vállalat, az AGROTRÖSZT bonyolítja le hazánkban. Ez a vállalat kereken 1200-féle gépet, eszközt és berendezést hoz forgalomba. Közülük egyik legfontosabb és legértékesebb cikk a traktor. Az AGROTRÖSZT forgalmának 22—25 százalékát a traktorok teszik ki. 1968-ban 4600, 1969-ben csaknem 7000 különféle típusú traktort hoztak forgalomba. A számítások szerint az idén körülbelül 8—9 ezer darab traktor értékesítése lehetséges. Hogy ez elég-e, vagy kevés, jelenleg nehéz megmondani. Pénzben kifejezve meglehetősen sok — jóval meghaladja az egymilliárdot —, de a traktorpark elöregedését és a mezőgazdasági munkák követelményeit tekintve, talán csak szűkösen elegendő. Mindenekelőtt gondot okoz, hogy néhány keresett traktortípusból jelenleg bizonytalan a beszerzési lehetőség. Nem kapható kellő számban 240 lóerős, és MTZ—50 jelű nehéz, illetve középnehéz traktor. Mindkét szovjet gyártmányú tarktor kellő mennyiségű behozataláról az AGRATRÖSZT most folytat kereskedelmi tárgyalásokat. A nehéztraktorok tekintetében azt tudják biztosan ígérni, hogy van és lesz elegendő hazai gyártmányú D—4—KB jelű traktor. Végeredményben: a mezőgazdasági gépkereskedelem mostanáig a várható hazai traktorszükséglet mintegy 70 százalékának kielégítésére kötött szállítási szerződéseket. A középnehéz traktorok közül kellő számban importálnak Csehszlovákiából Zetorokat, amelyeket biztonsági vezetőfülkékkel szereltek fel. Ugyancsak elegendő hazai gyártmányú UE—50-es típusú traktor kerül forgalomba. A könnyűtraktorok közül a német gyártmányú RS—09-es kellő mennyiségben, már az első negyedévben forgalomba kerül. Hasonlóan kedvező a helyzet a Vörös Csillag Traktorgyár UE—28-as jelű gépével, hiszen itt még arra is mód van, hogy év közben az igényeknek megfelelően növeljék a gyártást. Biztató jel a gépkereskedelemben, hogy megfelelő munkaeszközökkel felszerelve kétféle kistraktort hoz nagyobb számban forgalomba az AGROTEOSZT. Ezek a kisgépek talajművelésre és növényvédelemre jól használhatók mind a gyümölcsösökben, mind a háztáji gazdaságokban. Azt is ígéri a gépkereskedelem, hogy korlátlanul kapható 1970-ben egyéb, a majorgépesítésben használatos robbanó- és villanymotor. Nem ilyen egyértelműen bíztató a helyzet az öntözési gépeknél. Agregát ugyan van és lesz elegendő, de ismét kevés a cső. Alumíniumcsövek nagyobb számú gyártására nincs lehetőség és az acélcsőhiányt is kapacitási nehézségek okozzák. A csövek estében csak az a biztató, holgy az idén már üzemi kipróbálásra kerül a traktorral telepíthető, műszaltömlős öntözési berendezés. A próbák sikere esetén hamarosan enyhíteni lehet az öntözőcső hiányon. Az aratás kezdetéig minden gazdaság megvásárolhatja a gabonakombájnt. Nagyrészt SZK—4 jelű szovjet gyártmányú gépet. A tavalyinál valamivel több lesz a lárvabálázó is. Viszont nem tudnak minden igényt kielégíteni az MTZ traktorral működő szalmarakodóból. Ugyancsak gondot okoz a pótkocsihiány is. A nagyobb, 5 tonnás pótkocsik hazai gyártása a minőségi kifogások miatt késlekedik, s ezért hiányra lehet számítani. Elegendő ekét, boronát, kultivátort, tárcsát ieér 1970-re a mezőgazdasági gépkereskedelem. E gépek nagyobb része hazai gyártmányú, kevesebb részük pedig importból származik. A könnyű talajokon használható kombinátorokat is sikeresen gyártja a magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, viszont változatlanul nincs nehézkombinátor. Hasonlóan hiánycikk jelenleg a rotációs fűkasza és a silókombájn hazai fejlesztése sem fejeződött be. A burgonya, cukorrépa és a kukorica betakarításában használatos gépekből elegendőt ígér a gépkereskedelem. Ugyancsak megfelelő mennyiségű növényvédelmi gép és az álattenyésztésben használatos gép, berendezés, felszerelés kerül forgalomba 1970-ben. A mezőgazdasági gépkereskedelem irányítói úgy számolnak, hogy a felsorolt hiányok ellenére tavalyhoz viszonyítva 1970-ben 5—10 százalékkal növekszik a mezőgazdasági gépforgalom. H. L.