Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

2 Előkészületek Kitty-emlékünnnepségre Csütörtökön lenne 41 éves dr. Martin Luther King, a néger egyenjogúság világhírű harcosa, akinek életét 198-ban orgyilkos golyója oltotta ki. A pogárjogi erők nagyszabású emlékünnepségre készülnek, amelynek során egy parkban — mely közel van ahhoz a baptista templomhoz, melynek King lelkésze volt —, készített új sírboltba helyezik át a Southview-temetőből King földi maradványait. Képünkön: az utolsó simításokat végzik az új kriptán. EAK a brit fegyverszállítmányról Abdel Magid,a kairói kormány hivatalos szóvivője szerdán újságírók kérdésére válaszolva kijelentette, az EAK kormánya sajnálkozással vette tudomásul az Izraelbe irányuló brit fegyverszállítások hírét. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a kairói kormány hivatalosan felvette a kapcsolatot a brit kormánnyal az ügyben. Az egyiptomi, szudáni és líbiai külügyminiszter kedden végetért kairói találkozójával kapcsolatban Abdel Magid megismételte a tripoli csúcsértekezleten elfogadott közös közleményt a három ország együttműködésének fokozásáról. Hangsúlyozta, hogy a külügyminiszteri megbeszélés e közlemény szellemében zajlott le. A francia—líbiai fegyverszállítási egyezményt az EAK úgy ítéli meg, hogy az hozzájárul az arab országok erejének növeléséhez. A cionista veszély valamennyi arab országot fenyegeti, nemcsak az Izraellel közvetlenül szembenálló államokat — mondotta. Az Olasz KP Szerdán összeült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának plénuma, amelynek egyetlen napirendi pontja „az OKP és az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség fejlődésének problémái a dolgozók mozgalmával és az országban kialakult jelenlegi helyzettel kapcsolatban” volt. Ugo Pecchioli, a párt vezetőségének tagja rámutatott arra, hogy a jelenlegi politikai helyzetet a konzervatív erők kísérlete jellemzi egy olyan néppárti koalíciós kormány létrehozására, amely nagy lépést jelentene visszafelé, és plénuma lentétes lenne az ország és a dolgozók érdekeivel. Olaszországnak ma olyan új, baloldali kormányra van szüksége, amely elősegíti mindazoknak a demokratikus erőknek az együttműködését, amelyek az olasz társadalom lényeges problémáinak megoldására, társadalmi reformokra, a demokrácia kiterjesztésére és a függetlenségen alapuló békepolitikára törekszenek. A továbbiakban Pecchioli emlékeztetett a párt múlt évi sikeres tagtoborzási hadjáratára, amelynek eredményeképpen a párttagok száma 1 503 181-re emelkedett (MTI) Öntözés a föld korszerű csatornáin (Folytatás az első oldalról) túl bezárt négyzet oldalainak aránya eléri az 1:3 értéket. 3. 150 méter hosszúság feletti barázdák esetén intézkedéseket kell tenni a nedvesedés , egyenetlenségének megszüntetése érdekében. Így például a váltakozó vagy állandó irányú, de még-megszakadó sugárral öntöznek. 4. A permetezéses és felszíni öntözés önköltségének összehasonlítása azt mutatja, hogy olyan felszíni és talajviszonyok mellett, ahol a barázdák hossza 150—201 méter felett is lehet, a felszíni öntözés komoly gazdasági előnyökkel jár. A 100 méter körüli barázdahosszúság esetén a két öntözési mód önköltsége hozzávetőleges eredménye megegyezik. 5. A magas intenzitású kultúráknál — mint a zöldségfélék és veteményeskertek — az öntözési folyamat részleges vagy teljes automatizására kell törekedni. Jó feltételeket teremtenek ehhez az automatikus permetezővel felszerelt stacionális csőpermetező rendszerek és a föld alatti csővezetékek alkalmazása a felületi öntözéseknél. Ivan Varlov óva intette a szakembereket, hogy kutatásainak gyakorlati eredményeit, melyek a bolgár viszonyokközött sikert hoztak — ajánlatos a mi körülményeinknek megfelelően módosítani, ha szükséges és bátran alkalmazni. Bulgária célja, hogy további területeket vonjanak öntözés alá. Ma még álom, de valósággá válik ,— tudósaik azért fáradoznak, hogyszántóföldjeiknek ,70 százalékán valósuljon meg az elkövetkezendő évtizedekben az öntözéses gazdálkodás. Feresztegi T. Ferenc . Fejér megyei Hírlap Libanoni nyilatkozat a gerillákról Jean Nuzseim ezredes, a libanoni fegyveres erők újonnan — Rusztani helyett — kinevezett vezérkari főnöke libanoni újságírók és lapkiadók előtt kijelentette, hogy a hadsereg tiszteletben tartja a kairói egyezményt, amely a Palesztinai gerillák libanoni jelenlétét engedélyezi. Nuzseim nyilatkozatának célja az volt, hogy tisztázza a félreértést, amelyet Rusztani váratlan elmozdítása okozott. Politikai körökben ugyanis úgy értékelték a kairói megállapodás libanoni aláírójának levélváltását, mint az egyezmény megtagadását. Nuzseim a hadsereg feladataként Libanon védelmét és a demokrácia támogatását jelölte meg. Brandt a „nemzeti egységgel“ érvelt Willy Brandt kancellár szer- Idán délután elmondta a Buddestagban beszámolóját a „nemzet helyzetéről”. A több mint egyórás beszéd legfontosabb része az volt, amelyben válaszolt Walter Ulbrichtnak az NDK államtanácsa elnökének legutóbbi, ismeretes javaslatára. Brandt bejelentette, hogy a közeljövőben ellenjavaslatot fog tenni, majd kijelentette, hogy a bonni kormányt az ellenjavaslatnál milyen elgondolások vezérlik majd. Első helyen említette mindkét államnak azt a „kötelezettségét” hogy „megőrizze a nemzet egységét”. Egyebekben — tette hozzá — az államközi jog általánosan elismert elveinek kell érvényesülniük, különösen a bármiféle hátrányos megkülönböztetés kizárásánál, a területi integritás tiszteletbentartásánál, a nyitott kérdések békés megoldására irányuló kötelezettségnél és a határok kölcsönös tiszteletben tartásánál. Ide sorolta Brandt azt a „kötelezettséget”is, hogy „egyik partner se akarja a másik partner társadalmi rendszerét erőszakosan megváltoztatni”. Negyedik elgondolásként azt hozta fel, hogy a két kormány törekedjék jószomszédi együttműködésre, mindenekelőtt a technikai területen, ahol szerződésekben könnyítéseket lehet alkalmazni. További elgondolás: a négy nagyhatalom Németország egészére és Berlinre vonatkozó jogai és kötelezettségei. Végül „alá kell támasztani a négy nagyhatalom fáradozásait, hogy enyhítsék a berlini helyzetet”. Brandt aláhúzta: nem hajlandó feladni „a nemzeti egység gondolatát”. A két német állam „nem tekintheti egymást külföldinek” és ezért az NDK de jure elismerése „nem jöhet számításba”. Ami Németország újraegyesítésének kérdését illeti, Brandt elismerte: semmiféle jogi rendelkezés nem létezik, amely az újraegyesítést előírná, „csak egy folyamatról lehet szó, a németek egysége csak lehetőség, nem több és nem kevesebb”. Éppen ezért — Brandt szerint — nem lehet „a német kérdésről beszélni, hanem több német kérdés van” . A kancellár szembeszállt azokkal, akik az 50-es évek politikájához akarnak visszatérni. Brandt részletesen foglalkozott az európai biztonsági értekezlet megtartásának gondolatával és azt állította, hogy a bonni kormány a nyugati szövetség keretein belül tevékenyen részt vett az ezzel kapcsolatos előkészítő munkában. „A bonni kormány minden érdekelt országgal folytatni fogja az előkészítő tárgyalásokat és igen nagy elégtétellel venné tudomásul, ha az általa javasolt egyezmények az erőszakról való lemondásról elősegítenék a konferencia öszszehívását." — mondotta. — Mindenesetre sietett azonban hozzátenni, hogy — úgymond — kevésbé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konferencián, ha addig nem mutatkoznék valamilyen közeledés a két német állam között. . . A továbbiakban a kancellár kijelentette: „érdeklődéssel vettük tudomásul, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság kormánya is érdekelt az NSZK-val való viszony megjavításában. Péter János magyar külügyminiszter a nyugatnémet televíziónak adott interjújában egy gondolatot vetett fel, amellyel az NSZK kormánya teljesen egyetért Arra a kérdésre, hogy mi nyom többet a latban: a történelmi közösség vagy az ideológiai különbségek, a magyar külügyminiszter nemcsak megerősítette ennek a két tényező-nek a létezését, hanem hozzáfűzött egy harmadikat is: a közös felelősségérzetet. Arra emlékeztetett, hogy Európában vannak a legrégibb kapitalista és a legrégibb szocialista országok. A kancellár magyarázni próbálta, mit ért azon, hogy a két német állam között — úgymond — „különleges kapcsolatoknak kell lenniük”. Mint mondotta, a két német állam „nemcsak szomszéd, hanem egyetlen nemzet két része is, sok közös vonásuk van”. Brandt végül foglalkozott a Szovjetunióval, illetve Lengyelországgal, részben már folyamatban lévő, részben ezután indítandó tárgyalásokkal, és kifejezte reményét, hogy ezek a tárgyalások eredményesek lesznek. Gowon megbélyegezte Biafra cinkosait Ojukwu holléte bizonytalan Szerdán a nigériai szövetségi csapatok elfoglalták a biafrai rádióadót. A keleti országrészben előrenyomuló szövetségi csapategységek előtt mind több lázadó alakulat teszi le a fegyvert. Gowon tábornok újabb rádió-interjúban foglalkozott a különböző külföldi segélyegyletek akcióival, amelyek hangoztatott célja az éhező lakosság megsegítése, a valóságban viszont nem egyéb, mint a Nigéria belügyeibe való beavatkozás újabb formáinak keresése. Gowon élesen megbélyegezte azokat az országokat, amelyek eddig támogatták a Biafra néven elszakadt keleti tartományt és ezzel meghosszabították a háborút, most pedig különböző „emberbaráti” szervezeteik csatornáin át, ismét éreztetni akarják jelenlétüket Nigériában. Ami a keleti tartomány ínséggel küzdő lakosságának felsegélyezését illeti Gowon kijelentette: az élelmiszersegélyek elosztása és eljuttatása a szövetségi kormány dolga, és a kormány ennek a feladatának eleget is tesz. Felindult hangon mondotta a riporternek: „Tartsák csak meg a vérdíjukat”. Gowon ugyanakkor nem zárkózott el a biafrai lakosságnak szánt — feltétel nélküli — segélyek elfogadásától, de hangsúlyozta, hogy ezeket a küldeményeket csak az arra illetékes nigériai elosztó bizottságok juttathatják el a nélkülözőknek-Yakubu Gowon tábornok, nigériai államfő, a győztes szövetségi csapatok főparancsnoka ünnepélyes hangú televíziós beszédbenjelentette be a biafrai szakadárok kapitulációját Képünkön: az örömtől sugárzó Gowon a lagosi televízió stúdiójában. (Fejér megyei Hírlap — telefoto) Gowon egyébként értésre adta, hogy Nigériában esetleg már hamarosan átállnak a polgári kormányzásra. Biafra katonai összeomlása óta Ojukwu hollétéről nem lehet pontos értesüléseket szerezni A világsajtó kedden arról vélt tudni, hogy Ojukwu valahol Lisszabonban rejtőzik. „Tájékozott körök" — akikre a nyugati hírügynökségek hivatkoznak — azt állítják, hogy Ojukwu hétfőn érkezett Liszszabonba, itt felvette a kapcsolatot a biafrai képviselettel, majd pedig rejtekhelyre vonult. Ugyanezek a körök fűzik hozzá, hogy bár Ojukwu jövendő terveit nem ismerik, állítólag Lisszabonból is tovább akar utazni. Az ENSZ-ben U Trant főtitkár hivatalához egymás után érkeznek a felszólítások, hogy utazzék személyesen Lagosba. Ogbu, a nigériai szövetségi kormány ENSZ-megbízottja kedden egy rádióinterjúban kijelentette: nincs szükség annak a nemzetközi megfigyelő testületnek a kibővítésére, amely máris Nigériában működik, és amelynek kiküldését egyébként a lagosi kormány kérte. Ogbu hangoztatta még: Nigéria igen rossz néven venné területi integritásának megsértését bármely „segélyszervezet” részéről. Hangsúlyozta: Biafra az ország részeként került a nigériai központi kormányzat ellenőrzése alá, nem pedig megszállt ellenséges területként. Emlékeztetett rá, hogy Nigéria közkegyelmet hirdetett a félrevezetett lázadóknak: „Nevetséges, hogy bárki vérfürdőről beszél”. Hozzáfűzte: „Nincs szó győztesekről és legyőzöttekről. Boldogok vagyunk, hogy az az ocsmány helyzet, amely miatt valamennyien szégyelltük magunkat, végtére is megszűnt”. (MTI) Tüntetés az olajmonopóliumok ellen Rómában nagyszabású tüntetést rendeztek az imperialista olajtársaságok ellen, melyek a biafrai olajmezők feletti ellenőrzésük megszerzéséért szították a polgárháborút Nigériában, s támogatták a szakadárokat. A tüntetést az olasz haladó mozgalom azért rendezte, mert jogos a gyanú: a szakadárok katonai veresége után az olajtársaságok folytatják az aknamunkát az egységes Nigéria megteremtése ellen. Csütörtök, 1970. Január 15. Franciaország békés rendezést kíván Biafrával, közös piaci problémákkal, a közel-keleti francia politikával és a francia— román kapcsolatokkal foglalkozott a francia minisztertanács szerdai ülése. A biafrai helyzetről tartott külügyminiszteri beszámoló kapcsán Georges Pompidou köztársasági elnök hangsúlyozta, az ENSZ feladata, hogy sürgősen fellépjen a biafrai lakosság érdekében. A közel-keleti helyzettel összefüggésben egyrészt hangsúlyozták, hogy a francia politika, a hagyományos kapcsolatok alapján, nagy fontosságot kíván tulajdonítani a Földközi-tenger mentén fekvő arab országokkal való együttműködésnek. Másrészt leszögezték, hogy az Izraellel kapcsolatos francia álláspont nem változott. Franciaország továbbra is a békés rendezést kívánja, amely garantálja Izrael jogát a biztonságra, a szabad hajózásra és mindarra, ami egy szuverén államot megillet.