Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

2 Előkészületek Kitty-emlékünnnepségre Csütörtökön lenne 41 éves dr. Martin Luther King, a néger egyenjogúság világhírű harcosa, akinek életét 19­­8-ban orgyilkos golyója oltotta ki. A pogárjogi erők nagyszabású emlékünnepségre készülnek, amelynek során egy parkban — mely közel van ahhoz a baptista templomhoz, melynek King lelkésze volt —, készített új sírboltba helyezik át a Southview-temető­ből King földi maradványait. Képünkön: az utolsó simításokat végzik az új kriptán. EAK­­ a brit fegyverszállítmányról Abdel Magid,a kairói kor­mány hivatalos szóvivője szer­dán újságírók kérdésére vála­szolva kijelentette, az EAK kormánya sajnálkozással vette tudomásul az Izraelbe irányu­ló brit fegyverszállítások hírét. A­ szóvivő hozzáfűzte, hogy a kairói­­ kormány hivatalosan felvette a kapcsolatot a brit kormánnyal az ügyben. Az egyiptomi, szudáni és lí­biai külügyminiszter kedden végetért kairói találkozójával kapcsolatban Abdel Magid megismételte a tripoli csúcs­értekezleten elfogadott közös közleményt a három ország együttműködésének fokozásá­ról. Hangsúlyozta, hogy a kül­ügyminiszteri megbeszélés e közlemény szellemében zajlott le. A francia—líbiai fegyver­szállítási egyezményt az EAK úgy ítéli meg, hogy az hozzá­járul az arab országok erejé­nek növeléséhez. A cionista veszély valamennyi arab or­szágot fenyegeti, nemcsak az Izraellel közvetlenül szemben­álló államokat — mondotta. Az Olasz KP Szerdán összeült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának plé­numa, amelynek egyetlen na­pirendi pontja „az OKP és az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség fejlődésének prob­lémái a dolgozók mozgalmá­val és az országban kialakult jelenlegi helyzettel kapcsolat­ban” volt. Ugo Pecchioli, a párt veze­tőségének tagja rámutatott arra, hogy a jelenlegi politikai helyzetet a konzervatív erők kísérlete jellemzi egy olyan néppárti koalíciós kormány létrehozására, amely nagy lé­pést jelentene visszafelé, és­ plénuma lentétes lenne az ország és a dolgozók érdekeivel. Olaszor­szágnak ma olyan új, balolda­li kormányra van szüksége, amely elősegíti mindazoknak a demokratikus erőknek az együttműködését, amelyek az olasz társadalom lényeges problémáinak megoldására, társadalmi reformokra, a demokrácia kiterjesztésére és a függetlenségen alapuló bé­­kepolitikára törekszenek. A továbbiakban Pecchioli emlékeztetett a párt múlt évi sikeres tagtoborzási hadjára­tára, amelynek eredményekép­pen a párttagok száma 1 503 181-re emelkedett (­MTI) Öntözés a föld korszerű csatornáin (Folytatás az első oldalról) túl bezárt négyzet oldalainak aránya eléri az 1:3 értéket. 3. 150 méter hosszúság fe­letti barázdák esetén intéz­kedéseket kell tenni a ned­vesedés ,­ egyenetlenségének megszüntetése érdekében. Így például a váltakozó vagy ál­landó irányú, de még-megsza­­kadó sugárral öntöznek. 4. A permetezéses és fel­színi öntözés önköltségének összehasonlítása azt mutat­ja, hogy olyan felszíni és ta­lajviszonyok mellett, ahol a barázdák hossza 150—20­1 méter felett is lehet, a felszí­ni öntözés komoly gazdasági előnyökkel jár. A 100 méter körüli barázdahosszúság ese­tén a két öntözési mód ön­költsége hozzávetőleges ered­ménye megegyezik. 5. A magas intenzitású kul­túráknál­ — mint a zöldség­félék és veteményeskertek — az öntözési folyamat részleges vagy teljes automatizására kell törekedni. Jó feltételeket teremtenek ehhez az auto­matikus permetezővel felsze­relt stacionális csőpermetező rendszerek és a föld alatti csővezetékek alkalmazása a felületi öntözéseknél. Ivan Varlov óva intette a szakembereket, hogy kutatá­sainak gyakorlati eredmé­nyeit, melyek a bolgár vi­szonyok­­között sikert hoztak — ajánlatos a mi körülmé­nyeinknek megfelelően mó­dosítani, ha szükséges és bát­ran alkalmazni. Bulgária cél­ja,­ hogy további területeket vonjanak öntözés alá. Ma még álom, de valósággá vá­lik ,— tudósaik azért fára­doznak,­­ hogy­­szántóföld­jeiknek­ ,70 százalékán való­suljon meg az elkövetkezen­dő­ évtizedekben az öntözéses gazdálkodás. Feresztegi T. Ferenc . Fejér megyei Hírlap Libanoni nyilatkozat a gerillákról Jean Nuzseim ezredes, a li­banoni fegyveres erők újonnan — Rusztani helyett — kineve­zett vezérkari főnöke libanoni újságírók és lapkiadók előtt kijelentette, hogy a hadsereg tiszteletben tartja a kairói egyezményt, amely a Paleszti­nai gerillák libanoni jelenlétét engedélyezi. Nuzseim nyilatkozatának célja az volt, hogy tisztázza a félreértést, amelyet Rusztani váratlan elmozdítása okozott. Politikai körökben ugyanis úgy értékelték a kairói megál­lapodás libanoni aláírójának levélváltását, mint az egyez­mény megtagadását. Nuzseim a hadsereg feladataként Liba­non védelmét és a demokrácia támogatását jelölte meg. Brandt a „nemzeti egységgel“ érvelt Willy Brandt kancellár szer- I­dán délután elmondta a Bud­­destagban beszámolóját a „nemzet helyzetéről”. A több mint egyórás beszéd legfontosabb része az­ volt, amelyben válaszolt Walter Ulbrichtnak az NDK államta­nácsa elnökének legutóbbi, is­meretes javaslatára. Brandt bejelentette, hogy a közeljövő­ben ellenjavaslatot fog tenni, majd kijelentette, hogy a bon­ni kormányt az ellenjavaslat­nál milyen elgondolások vezér­lik majd. Első helyen említette mind­két államnak azt a „kötelezett­ségét” hogy „megőrizze a nem­zet egységét”. Egyebekben — tette hozzá — az államközi jog általánosan elismert elveinek kell érvényesülniük, különösen a bármiféle hátrányos megkü­lönböztetés kizárásánál, a te­rületi integritás tiszteletben­­tartásánál, a nyitott kérdések békés megoldására irányuló kötelezettségnél és a határok kölcsönös tiszteletben tartásá­­nál. Ide sorolta Brandt azt a „kötelezettséget”is, hogy „egyik partner se akarja a másik partner társadalmi rendszerét erőszakosan­­ megváltoztatni”. Negyedik elgondolásként azt hozta fel, hogy a két kormány törekedjék jószomszédi együtt­működésre, mindenekelőtt a technikai területen, ahol szer­ződésekben könnyítéseket le­het alkalmazni. További el­gondolás: a négy nagyhatalom Németország egészére és Ber­linre vonatkozó jogai és köte­lezettségei. Végül „alá kell támasztani a négy nagyhata­lom fáradozásait, hogy eny­hítsék a berlini helyzetet”. Brandt aláhúzta: nem haj­landó feladni „a nemzeti egy­ség gondolatát”. A két német állam „nem tekintheti egymást külföldinek” és ezért az NDK de jure elismerése „nem jöhet számításba”. Ami Németország újraegye­sítésének kérdését illeti, Brandt elismerte: semmiféle jogi rendelkezés nem létezik, amely az újraegyesítést előír­ná, „csak egy folyamatról le­het szó, a németek egysége csak lehetőség, nem több és nem kevesebb”. Éppen ezért — Brandt szerint — nem lehet „a német kérdésről beszélni, hanem több német kérdés van” . A kancellár szembe­szállt azokkal, akik az 50-es évek politikájához akarnak visszatérni. Brandt részletesen foglalko­zott az európai biztonsági ér­tekezlet megtartásának gondo­latával és azt állította, hogy a bonni kormány a nyugati szö­vetség keretein belül tevéke­nyen részt vett az ezzel kap­csolatos előkészítő munkában. „A bonni kormány minden érdekelt országgal folytatni fogja az előkészítő tárgyaláso­kat és igen nagy elégtétellel venné tudomásul, ha az általa javasolt egyezmények az erő­szakról való lemondásról elő­segítenék a konferencia ösz­­szehívását." — mondotta. — Mindenesetre sietett azonban hozzátenni, hogy — úgymond — kevésbé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konferencián, ha addig nem mutatkoznék valamilyen köze­ledés a két német állam kö­zött. . . A továbbiakban a kancellár kijelentette: „érdeklődéssel vettük tudomásul, hogy Cseh­szlovákia és a Magyar Nép­­köztársaság kormánya is érde­kelt az NSZK-val való viszony megjavításában. Péter J­ános magyar külügyminiszter a nyugatnémet televíziónak adott interjújában egy gondolatot vetett fel, amellyel az NSZK kormánya teljesen egyetért Arra a kérdésre, hogy mi nyom többet a latban: a tör­ténelmi közösség vagy az ide­ológiai különbségek, a magyar külügyminiszter nemcsak meg­erősítette ennek a két tényező-­­nek a létezését, hanem hozzá­fűzött egy harmadikat is: a közös felelősségérzetet. Arra emlékeztetett, hogy Európában vannak a legrégibb kapitalista és a legrégibb szocialista or­szágok. A kancellár magyarázni pró­bálta, mit ért azon, hogy a két német állam között — úgy­mond — „különleges kapcso­latoknak kell lenniük”. Mint mondotta, a két német állam „nemcsak szomszéd, hanem egyetlen nemzet két része is, sok közös vonásuk van”. Brandt végül foglalkozott a Szovjetunióval, illetve Len­gyelországgal, részben már fo­lyamatban lévő, részben ez­után indítandó tárgyalásokkal, és kifejezte reményét, hogy ezek a tárgyalások eredmé­nyesek lesznek. Gowon megbélyegezte Bia­fra cinkosait Ojukwu holléte bizonytalan Szerdán a nigériai szövetsé­gi csapatok elfoglalták a bi­­afrai rádió­adót. A keleti or­szágrészben előrenyomuló szö­vetségi csapategységek előtt mind több lázadó alakulat te­szi le a fegyvert. Gowon tábornok újabb rá­dió-interjúban foglalkozott a különböző külföldi segély­egy­letek akcióival, amelyek han­goztatott célja az éhező lakos­ság megsegítése, a valóságban viszont nem egyéb, mint a Ni­géria belügyeibe való beavat­kozás újabb formáinak keresé­se. Gowon élesen megbélyegezte azokat az országokat, amelyek eddig támogatták a Biafra né­ven elszakadt keleti tarto­mányt és ezzel meghosszabí­­tották a háborút, most pedig különböző „emberbaráti” szer­vezeteik csatornáin át, ismét éreztetni akarják jelenlétüket Nigériában. Ami a keleti tartomány ín­séggel küzdő lakosságának felsegélyezését illeti Gowon kijelentette: az élelmiszerse­gélyek elosztása és eljuttatása a szövetségi kormány dolga, és a kormány ennek a feladatá­nak eleget is tesz. Felindult hangon mondotta a riporter­nek: „Tartsák csak meg a vér­díjukat”. Gowon ugyanakkor nem zárkózott el a biafrai la­kosságnak szánt — feltétel nél­küli — segélyek elfogadásától, de hangsúlyozta, hogy ezeket a küldeményeket csak az arra illetékes nigériai elosztó bi­zottságok juttathatják el a nél­külözőknek-Yakubu­ Gowon tábornok, nigériai államfő, a győztes szövetségi csapatok főpa­rancsnoka ünnepélyes han­gú televíziós beszédben­­je­lentette be a biafrai szaka­­dárok kapitulációját­ Ké­pünkön: az örömtől sugárzó Gowon a lagosi televízió stúdiójában. (Fejér megyei Hírlap — telefoto) Gowon egyébként értésre adta, hogy Nigériában esetleg már hamarosan átállnak a polgári kormányzásra. Biafra katonai összeomlása óta Ojukwu hollétéről nem le­het pontos értesüléseket sze­rezni A világsajtó kedden ar­ról vélt tudni, hogy Ojukwu valahol Lisszabonban rejtőzik. „Tájékozott körök" — akikre a nyugati hírügynökségek hi­vatkoznak — azt állítják, hogy Ojukwu hétfőn érkezett Lisz­­szabonba, itt felvette a kap­csolatot a biafrai képviselettel, majd pedig rejtekhelyre vo­nult. Ugyanezek a körök fűzik hozzá, hogy bár Ojukwu jö­vendő terveit nem ismerik, ál­lítólag Lisszabonból is tovább akar utazni. Az ENSZ-ben U T­rant főtit­kár hivatalához egymás után érkeznek a felszólítások, hogy utazzék személyesen Lagosba. Ogbu, a nigériai szövetségi kormány ENSZ-megbízottja kedden egy rádióinterjúban kijelentette: nincs szükség an­nak a nemzetközi megfigyelő testületnek a kibővítésére, amely máris Nigériában mű­ködik, és amelynek kiküldését egyébként a lagosi kormány kérte. Ogbu hangoztatta még: Nigéria igen rossz néven ven­né területi integritásának megsértését bármely „segély­­szervezet” részéről. Hangsú­­­lyozta: Biafra az ország része­ként került a nigériai közpon­ti kormányzat ellenőrzése alá, nem pedig megszállt ellensé­ges területként. Emlékeztetett rá, hogy Nigéria közkegyelmet hirdetett a félrevezetett láza­dóknak: „Nevetséges, hogy bár­ki vérfürdőről beszél”. Hozzá­fűzte: „Nin­cs szó győztesekről és legyőzöttekről. Boldogok va­­gyunk, hogy az az ocsmány helyzet, amely miatt vala­mennyien szégyelltük magun­kat, végtére is megszűnt”. (MTI) Tüntetés az olaj­monopóliumok ellen Rómában nagyszabású tüntetést rendeztek az imperialista olajtársaságok ellen, melyek a biafrai olajmezők feletti ellenőrzésük megszer­zéséért szították a polgárháborút Nigériában, s támogatták a szakadárokat. A tüntetést az olasz haladó mozgalom azért rendezte, mert jogos a gyanú: a szakadárok katonai veresége után­ az olajtársaságok folytatják az akna­munkát az egységes Nigéria megteremtése ellen. Csütörtök, 1970. Január 15. Franciaország békés rendezést kíván Biafrával, közös piaci prob­lémákkal, a közel-keleti fran­cia politikával és a francia— román kapcsolatokkal foglal­kozott a francia miniszterta­nács szerdai ülése. A biafrai helyzetről tartott külügyminiszteri beszámoló kapcsán Georges Pompidou köztársasági elnök hangsú­lyozta, az ENSZ feladata, hogy sürgősen fellépjen a biafrai lakosság érdekében. A közel-keleti helyzettel összefüggésben egyrészt hang­súlyozták, hogy a francia po­litika, a hagyományos kap­csolatok alapján, nagy fontos­ságot kíván tulajdonítani a Földközi-tenger mentén fek­vő arab országokkal való együttműködésnek. Másrészt leszögezték, hogy az Izraellel kapcsolatos francia álláspont nem változott. Franciaország továbbra is a békés rendezést kívánja, amely garantálja Iz­rael jogát a biztonságra, a sza­bad hajózásra és mindarra, ami egy szuverén államot megil­let.

Next