Fejér Megyei Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

4 (Folytatás az első oldalról.) az 1969-es év végére megkö­zelítsék, s 1970-ben el is ér­ték az 1 millió tonnás acél­termelési szintet. Számos ki­­sebb-nagyobb gépegységet, különböző célgépeket, stb. helyeztek üzembe. Növelték a kutatási tevékenységüket, serkentették az újítómozgal­mat és számos ésszerűsítést hajtottak végre. Különböző intézkedést foganatosítottak a m­unkaerőgazdálkodás te­rületén. A fluktuáció csök­kentése érdekében megszer­vezték a dunaújvárosi válla­latok közötti együttműködést. Számos munkavédelmi intéz­kedést eszközöltek és a szo­ciális feladatok megvalósítá­sára jelentős összegeket for­dítottak. Az átlagos bérszín­vonalat például 4,6 százalék­kal emelték. A szélesedő üzemi demok­rácia és a szocialista munka­­verseny-mozgalom egyre job­ban erősödő bázisa a válla­lat célkitűzéseinek. 1969-ben 8226 dolgozót tömörítő 638 brigád nyerte el az egyre na­gyobb követelményeket tá­masztó szocialista címet. A szocialista munka címet pe­dig összesen 76 műhely, üzem, osztály és üzemegység érde­melte ki. Kimagasló gazda­sági és a szocialista mozga­lomban elért eredményeik alapján a vállalat gazdasági, párt- és tömegszervezete és­üzem címmel tüntette ki a lőrinci hengerművet, vala­mint az energiagazdálkodó és szolgáltató üzemet. Takács Ferenc ilyen szép, díszes a zászló. A fehérváriak is sok mindent tettek azért, hogy az egész vállalat eredményesen tevé­kenykedjen esztendőn át. An­nál is inkább, mivel a kiren­­­deltség egyben megkapta a szocialista munka kirendelt­sége címet. Megtudtam pél­dául, hogy a kirendeltség va­lamennyi dolgozója részt vesz a szocialista brigádmozga­lomban, öt kollektíva alakult, s a jó közül is a legjobbnak ítélik meg a Vörösmarty Mi­hály nevét viselő brigádot, amelynek Tibor Tamás a ve­zetője. Ez a termeltetéssel foglalkozó kollektíva immár harmadszor kapja meg a szo­cialista brigád címet. Utánuk Vágó Istvánékat sorolják, akik ugyancsak sokat fára­doztak tavaly céljaik valóra­­váltásáért. Tavaly 426 vagon baromfit vásároltak fel, négy évvel ez­előtt 164 vagon volt ez a szám. Elsősorban a nagyüze­mek árutermelése növeke­dett a korszerű, koncentrált telepek létesítése nyomán. A megye fő profilja a pecsenye­­csirke-nevelés, de mivel ki­terjedt tógazdaságokkal ren­delkezünk, a pecsenyekacsa­nevelés is számottevő. Csak 1969-ben 800 000, két­kilós át­lagsúlyú pecsenyekacsa ke­rült ki a közös gazdaságok tavaiból. A háztájiban első­sorban a hízott liba a „slá­ger”. E finom csemegéből 30 000 jutott a piacra. Meg­növekedett a tojástermelés is. — Mennyi baromfit fo­gyasztottunk? — Jelentős a vágottbarom­­fi-vásárlás. Tavaly csupán a mi vállalatunk közvetítésével 67 vagon vágottbaromfit fo­gyasztott a megye lakossága. A mennyiséggel nincs is baj, de úgy ítéljük meg, elsősor­ban a választékot kell nö­velnünk. Kevés még a bol­tokban az aprólék, a máj, a zúza. Dehát hiába, egy csir­kének, vagy libának, kacsá­nak csak két bokája van._ Kitüntetett vállalatok Tizennégymillió forint nyereség A Fejér megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalatot Kiváló Vállalat címmel tün­tették ki. Az eredmények, a tavalyi sikerek összefoglalá­sára dr. Jéhn Ferencet, a vál­lalat főkönyvelőjét kértük meg.­­ Annak ellenére, hogy a két évvel ezelőtti állatbeteg­ség visszavetette az állatte­nyésztést megyénkben is, a tavalyi felvásárlás volumene emelkedett mind sertésből, mind pedig vágómarhából.­­ A hazai igények kielégí­tése mellett­­igaz, hogy ez az igénykielégítés nem mindig sikerült, hiszen elsősorban a sertéshús hiányzott gyakran az üzletekből) a vállalat je­lentős exporttevékenységet is folytat Elsősorban Olaszor­szágba, Svájcba, Nyugat-Né­­metországba, Hollandiába és Belgiumba szállítunk vágó­marhát. E vonatkozásban is­mét a tenyésztőket kell di­csérnünk, hiszen a felvásá­rolt vágómarhák 86 százalé­ka kiváló, első osztályú minő­sítést kaptak, s csupán tizen­négy százalékuk II., vagy III. osztályú. — Mennyi húst fogyasztot­tunk tavaly? — Közellátásra 365 vagon húst és 173 vagon húskészít­ményt bocsátottunk a vásár­lók rendelkezésére. A készít­ményeken belül 20 vagon sza­lonna fogyott el, néggyel több, mint 1968-ban, de még ez a mennyiség is kevés. Virs­lit, párizsit és krinolint 44 va­gonnal készítettünk, az egyéb töltelékáru 48 vagon volt. Sajnos — mondja a főköny-­­ velő —, húsból nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Szá­mításaink szerint húsz-har­minc százalékkal maradtunk el a kereslettől. Igaz, nem rajtunk múlik, hogy mielőbb legyen elegendő hús a bol­tokban.­­ Részünkről igen jó „hú­zás” volt a Kincsesbányán felállított bélfeldolgozó üzem. Tavaly itt még csak huszon­öten dolgoztak, és húszmil­liós árbevételt értek el, idén, az első negyedévben már ki­­lencvenen dolgoztak itt, és 18 milliót „hoztak” három hó­nap alatt. Szólt arról is a főkönyvelő, hogy a termelők és a vállalat között milyen jó, gyümölcsö­ző kapcsolatok alakultak ki az elmúlt években. Végeze­tül még egy kérdés: — Milyen volt a jövedel­mezőség? — Tízmillió nyereséget ter­veztünk, ezzel szemben a tény tizennégymillió. Azt hi­szem, ez mindennél többet mond. Kiváló szövetkezet a sárszentmihályi ÁFÉSZ A héten Soponyán rendez­te meg a sárszentmihályi ÁFÉSZ az ünnepséget, ame­lyen átvették az egyik leg­magasabb kitüntetést tava­lyi munkájuk elismerése­ként. Ez az általános fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezet vált méltóvá arra, hogy a kiváló szövetkezet ki­tüntetést kapja meg a SZÖ­­VOSZ-tól és a KPVDSZ-től. Demján Sándor, az igazga­tóság elnöke szólt az ünnep­ség résztvevőihez. — Tulajdonképpen nem tettünk mást, mint a gazda­ságirányítás elveit ötvöztük a helyi adottságokkal, lehető­ségekkel, összhangot terem­tettünk a vásárlók és a há­lózati dolgozók között, javí­tottuk a kapcsolatokat a kü­lönböző kereskedelmi és áru­termelő vállalatokkal, szövet­kezetekkel. Fontos feladatuknak tekin­tették a hálózat dinamikus fejlesztését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ál­landó javítását, az áruforga­lom emelését. Végrehajtották azt a szövetkezetpolitikai út­mutatást, hogy ne nagy ha­szonnal dolgozzanak, hanem a forgalom szakadatlan nö­velésével gyarapítsák a nye­reséget. S íme a szám: nye­reségtervüket 236 százalékra teljesítették, bár az átlag ár­rés 0,4 százalék volt. Kitűnő az együttműködé­sük a társszövetkezetekkel is. Tavaly például összesen 32 millió forint értékű mezőgaz­dasági árut vásároltak fel a szövetkezetektől és a háztáji gazdaságokból. Az is figye­lemreméltó, hogy a kölcsönös kapcsolat révén közös vállal­kozásban vendéglátóipari és kiskereskedelmi egységeket üzemeltetnek — általános megelégedésre. Az igazgatóság elnökének beszéde után Kovács György, a MÉSZÖV elnöke nyújtotta át a kiváló szövetkezet okle­velét a KPVDSZ és a SZÖ­­VOSZ megbízásából. „Mi csak a bojt vagyunk“ Amikor gratulálok szemé­lyesen is a BOV Fejér me­gyei kirendeltsége vezetőjé­nek, Bertalan Gábornak ah­hoz, hogy a vállalat elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, szeré­nyen hárította el a dicséretet. — Mi csak a bojt vagyunk a zászlón. Egy kis része a nagy egésznek. Viszont böjt nélkül nem HÍRLAP Nagy arányú export­­tevékenység A Magyar Hűtőipar Szé­kesfehérvári Gyára az élüzem kitüntetést kapta. Ott lesznek hát ők is az élen, a mai, ün­nepi felvonuláson. Mivel ér­demelte ki ez az alig több, mint négyszáz embert foglal­koztató üzem az elismerést? Bereczki Béla főmérnök se­gít választ adni a kérdésre. — Úgy hiszem, elsősorban a jövedelmezőséget kellene megnézni. Csaknem 100 mil­lió forint termelési értéket állítottunk elő, és ebből a nyereség meghaladja a 20 millió forintot. — Nem volt könnyű dol­gunk — mondja a főmérnök. — Ez lényegében egy új üzem, három éve sincs, hogy az avatóünnepséget tartot­tuk. Keményen kellett dol­gozni azért, hogy az élre ke­rüljünk. A Hűtőház, amellett, hogy a hazai piacot is ellátja gyors­­fagyasztott áruval, nagy sze­repet kapott a népgazdasági­­lag oly fontos exporttevé­kenység emelésében. Gyors­­fagyasztott gyümölcsből 56 vagonnal, zöldségből pedig 220 vagonnal szállítottak a baráti szocialista országokba, illetve a tőkés piacokra. Gyü­mölcsben vezet a slágerlis­tán a málna, a szarrtóca, a meggy, míg a zöldségben a zöldborsó, uborka, karfiol, zöldbab, sárgarépa, zeller, petrezselyem, tök a legkere­settebb. — Sikereink nem lennének ilyenek — mondja végezetül a főmérnök —, ha a terme­lőkkel nem volnának jók a kapcsolataink. Mindig kor­rektek vagyunk egymással szemben, betartjuk azt, amit ígérünk. Igaz, mi sem csaló­dunk. S a jó együttműködés így kamatozik. o. t. Eger felé ágazó emberi kapcsolatok Közelebb a távol... Földünkön kergetik egymást a különböző színek. Orszá­gok, világrészek, folyók, tengerek, dombok és hegyvonulatok váltakoznak. És mostanában mintha közelebb kerültek volna hozzánk a távoli tájak. Ismerjük közülük a pihenést, felfris­sülést kínálót, az egzotikusat, a romantikájával kérkedőt, s azokat is, amelyek üzletkötésre csábítanak, vagy tapasztala­tot adódóan munkára serkentenek. Akikről most szó lesz, va­lamelyik példáját szolgáltatták azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a megyénk fiait más nemzetek népeivel, munká­saival összefűzik. A kozákos vacsora íze Huszonegy magyar munkás tanult a rosztovi kerületben, a Beloja Kolitivai alumíni­umüzemben. A székesfehér­vári szélesszalag-hengermű­­höz hasonló üzem működését a gép kezelését, a karban­tartást tanulmányozták. — Hasznos két hónapot töltöttünk a barátok között. Fodor Béla gépkezelő és a többi Köfém-es is jól tudja hasznosítani a tapasztalato­kat. A megfigyelés, a kohász­nap, a szakmai előadás, a kedves kalauzolás, prospek­tusok és az elhangzott elő­adások nélkül nagyon nehe­zen boldogultunk volna a hengerműben — emlékezik a közelmúltra Pap László. a Nem szívesen dicsekszünk már lovas nemzet mivol­tunkkal, de vannak helyek megyénkben, ahol ápolják ezt a hagyományt. Nemrég Simontornyán rendeztek nemzetközi lovasbemutatót. Bolgár, jugoszláv, magyar és szovjet versenyzők rajtoltak. A biztatók közül nem hiá­nyoztak az igazi tsz tagjai és vezetői. — A Goma Orjahovica-i Lenin Termelőszövetkezet­ből hívtunk meg barátokat. Eljöttek, részben viszonoz­ták a mi csoportos látogatá­sunkat. Hatvanan voltunk kint a múlt év nyarán Bul­gáriában, megnéztük a tsz jól gondozott birtokát, cso­dáltuk ,az emberek szorgal­mát. A tsz szakmai vezetőinek a lakóterületen, a kulturális életben vállalt szerepe is megragadott — összegezi dióhéjban tapasztalatát Ka­­posi Imre tsz-elnök, Haidinger Pál halászmes­ter, Kiss Zsófia szocialista brigádvezető, Kiss Miklós fo­­gatos, Bognár Ferenc, Papp László traktoros, Takács Ist­ván sertésgondozó és a töb­biek szívesen emlékeznek a várnai tengerpartra, a Bul­gáriában kötött barátságra, amit a nyáron érkező na­gyobb létszámú vendégcso­portnak viszonoznak. " — Marinov elvtársnak, az egyik tsz-szövetség vezetőjé­nek köszönhető az egyre erő­södő, a már szocialista szer­ződésben is kifejeződő ba­rátság. A három évre szóló vállalásban köteleztük ma­gunkat a kölcsönös tájékoz­tatásra. Zárszámadás után elküldtük levelünket, mi is kaptunk hasonlót. Ezután p­­székesfehérvári Könnyűfém­mű egyik művezetője. A brigád magyar nappal, vendéglátással, gulyással is viszonozta a szívélyes ba­rátságot. Szívesen idézik vissza a komszomol-eskü­­vőt. Gyimesi Elemér itt mondta ki a boldogító „igen”-t. — A házasságkötés hivata­los része hasonló a miénkhez, de az egész esküvőt és vacso­rát a gyár rendezte. A kul­túrpalotában lezajlott lako­dalom, a kozákos vacsora íze örökké feledhetetlen marad számukra. Végsősoron ebből is tanultunk — mondja Pap László. Míg a nyári viszontlátás kö­vetkezik — zárja mondani­valóját a tsz elnöke. Opole Gerberája — Amikor Opolé­ban meg­láttam a sok színben pompá­zó, margarétához hasonló vi­rágot, azonnal tudtam, meg­honosítom itthon a szolgál­­tató vállalat kertészetében. El is ültettem vagy hétszáz magot. Jó talajra találtak, nemsokára kiültetünk mint­egy félezer tő Gerberát — említi Zsoldos Mihályné, a fehérvári Szolgáltató Vállalat kertészetének szakmunkása. Zsoldos­né Beliczai Béla bácsival, a vállalat nyugdí­jasával együtt máris részese volt ennek a szakmai ta­pasztalatot nyújtó akciónak, amelyet a két testvérvállalat megállapodásban is hitele­sített. És mit tanulnak a hozzánk érkező lengyel szakmunká­sok? Sok minden érdekli őket — a krizantém nevelé­se, a csokor- és koszorúkö­tés és még sok más szakmai fogás. Rendel a Fehér Galamb Étterem — Magántenyésztőktől vá­sároltunk, tőlük kértünk­ szaktanácsot is. Autósé* Texan és Autosex King faj­galambokat betelepítjük Kis­­cséribe — kezdi a kapcsolat bemutatását Pózner Béla, az Enyigi Állami Gazdaság fő­állattenyésztője. Kétezer galambpárat már megvásároltak, mivel a ha­zai fajta nem vált be nagy­üzemi tartásra. A mostaniak kiváló hústermelők. Hu­szonnyolc napos korban már levághatok. — Nagy az érdeklődés. A párizsi piac a jelenlegi ga­lambhús mennyiség többszö­rösét igényli, hasonló a hely­zet Libanonban, Svájcban, Olaszországban. Geológus­expedíció A KGST keretében a szo­­cialista országok, így Ma­gyarország is segítséget nyúj­tott a Mongol Népköztársa­ságnak. Ennek egyik módja a geológusaink, többek kö­zött a fehérvári Velinszky­­lakótelepen élő Buda Tibor közreműködése volt. Az ex­pedíció négy évi munka utált nemrégiben tért haza. — Fél Dunántúl nagyságú terület felszíni, földalatti térképét és összefoglaló ada­tait készítettük el. Mongol geológusokkal dolgoztunk együtt. Szálláshelyünk Csoj­­balszanban volt. Ez ma Mon­gólia harmadik legnagyobb városa. De csak hideg időben laktunk a városban. Mihelyt lehetett, a szabadban ütöt­tünk tanyát. Első időben megütötte orrunkat az erős birkaszag, nem ízlett a faggyúval főzött étel. A felesége és Ágika, a kis­lánya is sokat tudnak me­sélni, mert egy hónapot kint töltöttek. — Az orosz nyelvvel el le­het boldogulni. Az átlagem­berek is ismernek 1500—2000 orosz szót. Enélkül nem is tudnának meglenni. Hiszen a szovjet segítség olyan mérté­kű, hogy annak alkalmazásá­hoz, felhasználásához értene kell. Vitrinükben egy részt mongol saroknak neveztek el. Itt őrzik a láma­ könyvet, a zsírkő szobrot és más apró­ságot, az élmények minden­napi emlékeztetőjét. Górna Orjahovlca — Igar Péntek, 1970. május 1- . Fehérvári járművek Drezdában Ez esetben nemcsak szak­emberekről, a székesfehér­vári Járműjavító Vállalat munkásairól, hanem család­jukról is szó van. Immáron az ötödik éve utaznak a drezdai testvérvállalathoz. Harmincan vannak, akik is­merkednek a szocialista bri­gádmozgalommal és a ten­gerparttal. Mert a német ba­rátok is jónéhány napot töl­tenek a Balaton mellett, a zamárdi üzemi üdülőben. A jelenlegi itt lévő vendégek együtt ünnepeltek a most kitüntetett vállalat dolgozóik­nak Csupán néhány, az ezer felé ágazó emberi, munka­társi, kapcsolatokból, ame­lyek a jövőben tovább erő­södnek, gyarapodnak és ka­matoznak. Németh Erzsébet ••Ünnepi sportműsor Pénteken KÉZILABDA Ifjúsági sporttelep, 15.15: KÖFÉM SC—Almásfüzitő (NB II női), 16.30: Szondi SE —Bp. Honvéd (NB I). LABDARÚGÁS Megyei bajnokság: Mező­falva—Lovasberény (16.30), P.­szabolcs—Sárosd (15.30), Adony—Baracska (14), Kis­gyón—Zámoly (II. osztály, 15 óra). Szombaton KÉZILABDA Sóstói stadion, 10 óra: Vi­deoton—Komló (NB I B). LABDARÚGÁS Mór, 16.30: Pusztavári M. Bányász—MOTIM TE (NB III). Megyei I. osztály: Marton­vásár—KÖFÉM SC (14), Tol­di SE—Sárbogárd (16.30), Bicske—SZKG (16.30), Szív. Volán—Spartacus (10.30), Szondi SE—Kincsesbánya (10.30). Megyei I. osztály. Kövér csoport: Óbarok—Mátyás­domb, Enying—Mór II (15), Polgárdi—Fehérvárcsurgó, MÁV Előre II—Mány (10.30), Isztimér—Tordas, Alba Re­gia II—Bodajk (10.30). Kotrobai csoport: Alap— Szabadegyháza, Perkáta—La­­joskomárom, Apátszállás— Nagykarácsony, Iváncsa— Dég, D. Papír II—Ercsi II, D. Volán—Beloiannisz, D. Építők II—Sárbogárd II. TEKE Összevont megyei bajnok­ság : Sz. Építők—Kaposvári Spartacus (10.30), MÁV Elő­re—Kaposvári Vasutas (10.30) DIÁKTALÁLKOZÓ BODAJKON A KISZ Fejér megyei Bi­zottsága Bodajkon diáktalál­kozót rendez. Ennek során több sportágban mérik össze erejüket a fiatalok. Az ün­nepélyes megnyitó 8.30 óra­kor lesz. Vasárnap LABDARÚGÁS Vasutaspálya, 15.30: Gép­ipari Technikum—Veszprémi Vegyipari Technikum (orszá­gos középiskolás elődöntő második mérkőzése). Ifjúsági sporttelep, 8 órá­tól: az úttörőolimpia megyei döntői. HALÁLOZÁS Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy felejthetetlen jó édesapánk, apósunk, nagy­apánk, dédapám, testvérem és rokonunk. KOVÁCS ISTVÁN volt sütőmester április 30-án, életének 87. évé­ben váratlanul elhunyt. Teme­tése május 2-án, szombaton du. negyed 3 órakor lesz a Hosszú temetőből a Szedreskerti teme­tőben. A gyászoló család Lakás: Benke Ferenc u. 32. sz. 1208

Next