Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
2 TASZSZ - MTI — REUTER — AFP — UPI Elfogadhatatlan börtönbenaz észak-ír Az első hivatalos szíriai reagálás az ameriakaiak közel-keleti tervére vasárnap este hangzott el a damaszkuszi rádióban, amelynek kommentátora a többi között kijelentette: „Népünk és vezetői, mindig is elutasították és a jövőben ír elutasítják az amerikai terveket, valamint az ezeket kísérő mindenféle nyomást”. Az új terv nem jelent semmiféle változást az Egyesült Államoknak a Kfzzel-Kelettel szemben tanúsított magatartásában — hangsúlyozza a kommentár. Rifai, az új jordániai miniszterelnök hétfőn kijelentette:az új amerikai javaslatokban semmi olyan nincs, ami arra késztethetne bennünket, hogy komolyan tanulmányozzuk. Az Al Dzsumhurija című bagdadi lap így ír: „Honnan veszi a bátorságot az amerikai kormány, hogy miközben agressziót követ el Vietnam, Kambodzsa és a Közel-Kelet ellen ugyanakkor békejavaslatokat terjesszen elő. Az Egyesült Államok tervének csak az a célja, hogy biztosítsa az agressziót és törvényessé tegye az imperialista bűnöket. Jeanne d’Arc* — A budapesti memorandumról A Centropress esti helyzetképe . Ami várható volt, bekövetkezett: a Heath-kormány „mézeshetei” aligha telnek el idillikus nyugalomban. A konzervatív vezetésnek meglehetősen hamar kellett szembenéznie országlása első, de annál hatalmasabb belpolitikai robbanásával. Újra véres zavargásokhoz vezetett az Észak-Írországban vibráló feszültség. A közvetlen cik ezúttal Bernadette Devlin, a fiatal ír képviselőnő letartóztatása volt. Devlin kisasszony valóságos új Jeanne d’Aarcnak tűnik sok ír katolikus szemében, aki segíthet megszabadítani az országrészt az angol elnyomástól. Letartóztatásával London csak megerősítette a képviselőnő eddig is csaknem legendás tekintélyét, amelynek legfőbb eleme természetesen nem Bernadette Devlin valamely különös képességében, hanem a nagyon is prózai helyzetben keresendő. A vallási mezben jelentkező társadalmi elégedetlenség meglehetősen régi hagyomány ír földön, de a protestáns uralkodó réteg és a katolikus tömegek lehetőségei között egyre mélyebb a szakadék. A tory-kabinet reakciója is az volt, hogy újabb csapatokat vezényeltek Észak-Írországba, az ott állomásozó angol katonák száma most már meghaladja a tízezer főt. Az eredményt nem nehéz megjósolni: az angol túlerő megint egyszer „rendet csinál”, pontosabban megteremti a rend látszatát — és azt is csak ideiglenesen. Az északi írhelyzetre is érvényes a régi orvosi igazság: tüneti kezeléssel nemre lehet tartósan gyógyítani, csak a tünetet okozó kór megszüntetésével. Bonni és pozitív visszhang érkezett a Varsói Szerződés tagországainak budapesti memorandumára. Brandt nagy jelentőségűnek minősítette azt a tényt, hogy a szocialista országok nem utasították el a kölcsönös csapatcsökkentésre és leszerelésre irányuló javaslatot. „Ezen az alapon az érdekeltek számára keleten is, nyugaton is könnyeb lesz megegyezésre jutni egy konferencia összehívásáról” — jelentette ki a kancellár. Figyelemmel várjuk, ebben a fontos vonatkozásban meglesz-e Bonnban a szavak és a tettek szinkronja. Carl Barteh, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője hétfőn kijelentette: az Egyesült Államok „gondosan tanulmányozza” a Varsói Szerződés külügyminisztereinek budapesti értekezletéről kiadott memorandumot, közelebbről az okmánynak azt a részét, amely szerint az európai biztonság kérdései között sor kerülhet az európa két részén állomásozó fegyveres erők kölcsönös csökkentését célzó nyugati indítvány megtárgyalására is. A UPI szerint egyes amerikai hivatalos személyek viszont nem hagynak kétséget az iránt, hogy Washington a javaslatot „a legmesszebbmenő óvatossággal” kezeli és továbbra is fenntartásai vannak. Iasszer Moszkvában Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és miniszterelnöke, az Arab Szocialista Unió elnöke, az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak e meghívására hétfőn Moszkvába érkezett. Nasszer néhány napot tött a szovjet fővárosban , ahol sor kerül szovjet—egyiptomi tárgyalásokra. A vnukovai repülőtéren — amelyet feldíszítettek a két ország állami lobogóival — Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők, valamint a moszkvai dolgozók képviselői fogadták a vendéget A repülőtéren felsorakozott a díszőrség, felhangzott az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió állami himnusza az EAK elnökének tiszteletére. A repülőtérről Nasszer a számára kijelölt szállásra hajtatott. Az utcákat — ahol végig vonult — feldíszítették a két ország zászlóival, üdvözlő feliratokkal. Stasszer együitt Blentik Moszkvába érkizett. Képünkön: Podgornij és Koszigin üdvözli a vendéget a vnokovoi repülőtéren. (Fejér megyei Hírlap-telefoto) Ki marad és ki vonul ki Indokínából? Saigon Hétfőn délután is, magyar idő szerint délelőtt 11 óráig Kambodzsa területét elhagyta a fiú nappal ezelőtt odavezényelt amerikai csapategységek zöme. Az UPI hírügynökség arról számol be, hogy csaknem 1700 amerikai katona vágta át magát hétfőn a dzsungelén a dél-vietnami határ felé, mőt, eredetileg Kambodzsába behatolt 31 ezer főnyi csapategységek maradékaként. Kambodzsai területen marad azonban 300 amerikai, úgynevezett tanácsadó, 39 000 dél-vietnami katona. A UPI hozzáfűzi, hogy miközben az amerikaiak — egy nappal a Nixon elnök által beharangozott határidő előtt — kivonultak, a Phnom Penh-i repülőtérre legkevesebb nyolc Hercules típusú óriás-szállító repülőgép ereszkedett alá, megrakva munícióval. Lőszerutánpótlást szállított hétfőn Phnom Phenbe három további szállítórepülőgép is, ezek már délvietnami felségjelet viseltek. Ugyancsak az amerikai kivonulás napján Szung Treng közelében, 250 kilométernyire Saigontól, a dél-vietnami egységek — amerikai közlés szerint — újabb offenzívát indítottak. A UPI tudósítója kiemeli, hogy a továbbra is Kambodzsában tevékenykedő saigoni kormányerők vezetői leszögezték: a maguk részéről nem fogják betartani a Nixon elnök által kitűzött június 30-i kivonulási határidőt. Mielőtt sor került volna az amerikai erők visszavonására, a kambodzsai területen létesített ütegállások tucatjait helyezték át, csak néhány száz méterrel arrébb, dél-vietnami területre, ahonnan folytatták a lakott területek lövetését. A kambodzsai intervencióról szóló „utolsó” katonai kommüniké, szokás szerint, igen nagy számban sorolja fel azokat a fegyvereket, amelyeket az amerikai hadvezetés a „Vietcong”-tól zsákmányolt fegyverekként minősít, s amelyeket több amerikai újság is fikcióként ítél meg. Másrészt az amerikai parancsnokság bejelentette, hogy az április végén megkezdett intervenciós hadműveletekben 339 amerikai katona elesett, 1509 megsebesült, míg a dél-vietnamiak harci veszteségeit 866 halottban és 3724 sebesültben jelölték meg. Változások a görög kormányban Papadopulosz görög miniszterelnök hétfőn átalakította kormányát. A miniszterek vasárnap lemondtak és az új kormány hétfőn letette az esküt. Az átszervezés célja az volt, hogy a kormány jobban megfeleljen az előtte álló feladatoknak. A kormányalakítás során Papadopulosz öt korábbi minisztert kihagyott. Tíz új személyt bevont és néhány belső cserét hajtott végre. A változások közül a legjelentősebb az, hogy a miniszterelnök maga vette át a vallás és közoktatásügyi minisztérium irányítását és az igazságügyminisztérium élére Angelosz Cakalaszt, a jobboldali volt athéni polgármestert jelölte ki. Úrallbb harcok a Közel-Keleten Egy atmami katonai szóvivő közlése szerint vasárnap este a Jordán folyó völgyének északi részében, körülbelül negyedórás tűzharc zajlott le Jordániai és izraeli fegyveres erők között, amelyet izraeli egységek kezdeményeztek aknavetőikkel és gépfegyverekkel. A jordániai szóvivő említést tett izraeli repülőgépek támadásáról is, amelyet Irbed körzetében fekvő falvak ellen hajtottak végre. A támadás következtében egy gyermek meghalt, három polgári személy megsebesült. Tel Aviv-i közlés szerint hétfőre virradó éjjel az izraeli légierő a Szuezi-csatorna szektorát is támadta. Munr Ír prágai nagykövetüek Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere hétfőn a Cernin-palotában fogadta Vince Józsefet, a Magyar Népköztársaság új prágai nagykövetét abból az alkalomból, hogy a közeljövőben nyújtja át megbízólevelét. Az izraeli álláspont változatlan Golda Meir asszony izraeli miniszterelnök hétfőn beszédet mondott a parlamentben, (Knesszetben). A hírügynökségek kiemelik azt a kijelentését, hogy Izrael nem hajlandó „határidős" tűzszünetet elfogadni. Beszédének további részében megismételte kormányának jól ismert álláspontját. ..Korlátlan” tűzszünetet és közvetlen tárgyalásokat kívánt. Izraeli felfogás szerint a Biztonsági Tanács határozata „diktátum”, mert a csapatok kivonását sürgeti a megszállt területekről. Tel- Aviv úgy véli, hogy a határkérdéseket közvetlen arab —izraeli tárgyalásokon kell megvitatni. Meir miniszterelnök ezúttal sem mulasztotta el, hogy Izrael „következetes békepoltikáját” méltassa és védelmébe vegye a légierő mindennapos támadásait. Keck, 1970. június 30. 9 Évforduló az őserdők hazájában TÍZ ÉVE, 1960. június 30-án Patrice Emery Lumumba vezetésével kikiáltották a volt Belga Kongó függetlenségét. Ez azonban a legkisebb mértékben sem jelentette, hogy a fiatal köztársaság elindulhatott a gazdasági és politikai felemelkedés útján. Korábbi gyarmatosítói, a belgák, majd más neokolonista hatalmak mindent elkövettek, hogy befolyásuk és ellenőrzésük alá vonják a természeti kincsekben rendkívül gazdag országot A Kongói Demokratikus Köztársaság elmúlt tízéves történelme éppen ezért ugyancsak bővelkedett eseményekben. Gazdasági vonatkozásban a 2,34 millió km² kiterjedésű és 16,7 millió lakosú Kongói Demokratikus Köztársaság jelentős bányakincsei révén a kapitalista világ fontos nyersanyagbázisa napjainkban is. A század elején Katangában, Kongó egyik tartományában rézlelőhelyeket fedeztek fel. A lelet jelentőségét nagy mértékben növelte, hogy az itt bányászott érc réztartalma 7—10 százalékkal meghaladta az Egyesült Államokban és Chilében felszínre hozott érc réztartalmát Napjainkban Kongó a tőkés világ réztermelését tekintve 8 százalékos részesedéssel a harmadik helyen, a kobalttermelést tekintve pedig csaknem 60 százalékos részesedéssel az első helyen áll. Világviszonylatban ugyancsak igen nagy jelentőségű az ékszer- és ipari gyémánt, amiből évente külön külön 14—15 millió karátot termelnek az országban. Kongó szolgáltatja a világ gyémánttermelésének mintegy 50 százalékát. Jelentős mennyiségben termelnek az országban szenet, aranyast, ezüstöt, cinket, mangánt, ót, tantált, berilliumot, wolframot és más bányatermékeket. AZ ORSZÁG feldolgozó ipara azonban a bányászathoz képest fejletlen. Kinshasában textil-, bőr- és élelmiszripar, Likasiban építőanyagipar, réz- és uránkohászati, Bukavubantextilipari, Kisanganiban élelmiszeripari, továbbá Katangában, Lubumbashiban réz-, horgany- és ónkohászati üzemek működnek. Az 1968—1972. évi ötéves terv 650 millió font összegű beruházásaiból az ipari termelés 5 százalékos növekedését várják. T. L. A McConn©terv Az ABC című milánói hetilapban szenzációs okmány látott napvilágot, amely leleplezéseket tartalmaz az atlanti tömb fegyveres erőinek beavatkozási szándékáról Olaszország belügyeibe. Az okmány előirányozza olasz területek preventív megszállását is. A sajtó úgy tudja, hogy ezt a javaslatot egy különleges munkacsoport dolgozta ki és terjesztette a NATO- tanács római ülésszaka elé. Az okmány szerint a szövetségesek szükségesnek tartják, hogy az olaszországi NATO-erőket további kontingenseikkel erősítsék meg, mivel az ország politikai helyzete nem stabil. Lehetséges, hogy egy NATO-rohamhadosztályt helyeznek át a Német Szövetségi Köztársaságból Észak-Olaszországba, vagy különleges olasz alakulatokat hoznak létre a NATO-rakétakilövők védelmére azokon a vidékeken, ahol a helyi közigazgatásban a kommunisták kerültek túlsúlyba. A NATO-csapatok, elsősorban az amerikaiak esenden funkciókat kapnának tehát, hogy szükség esetén elnyomják a helyi demokratikus erők mozgalmait. Az olasz külügyminisztérium gyanús sietséggel jelentette ki, hogy a szóbanforgó okmány hamisítvány, tartalma pedig nem fedi a valóságot. Ám, Lombardi, az Olasz Szocialista Párt egyik vezére közölte, hogy bizonyítékokkal rendelkezik az okmány hitelességéről. Az okmány birtokában levő sajtószervek is hajlandók tanúvallomást tenni bármilyen fórum előtt. Az olasz külügyminisztérium cáfolata egyébként sem indokolt. Először is nem valamely olasz intézmény, hanem a NATO okmányáról van szó. A logika szerint az illetékes magyarázatnak Brüsszelből kellett volna érkeznie. Emlékszünk még, hogy néhány politikus milyen határozottan cáfolta annak az amerikai tervnek a hitelességét, amely szerint az amerikai csapatok készek atom-, vagy baktériumfegyverek alkalmazására szövetségeseik területén. Végül is kénytelenek voltak bevallani a terv hitelességét, nehéz helyzetbe hozva ezáltal prókátoraikat. Másodszor, indokolatlan az az állítás, hogy a milánói lap által szellőztetett okmány tartalma „nem fedi a valóságot”. Ellenkezőleg, szembeötlő, hogy teljes összhangban áll azokkal a tervekkel, amelyeket a Pentagon dolgozott ki Európára. E tervekről az európai közvélemény ez év elején szerzett tudomást. Számos ország sajtója közölte le akkor az operatív terv titkos fejezeteinek fakszimiléjét A tervet az Egyesült Államok európai fegyveres erőinek főparancsnokságán dolgozták ki. Az úgynevezett McConnel-terv (az európai főparancsnok helyetteséről, az okmány aláírójáról nevezték el) előirányozta, hogy az Európában állomásozó amerikai fegyveres erők segítségével olyan rendszereket hívnak életre ezekben az országokban, amelyek megfelelnek az Egyesült Államoknak. Az amerikaiak korlátlan jogot szerettek volna kapni, hogy bármilyen fegyvert használhassanak az európai országokban, hogy felhasználják a nemzeti felderítés adatait, kihasználják a helyi tartalékokat, építményeket és munkaerőt, elnyomják a demokratikus mozgalmakat. Ezek a jogok származtak volna az USA-ra annak a szerződésnek az értelmében, amelyet az amerikai parancsnokság szeretett volna kötni megfelelő időben a NATO-partnerek illetékes hatóságaival. A szerződés-tervezet előirányozta, hogy belső mozgalmak leverésére amerikai csapatokat vessenek be. A szerződés tehát lényegében nem más, mint felhatalmazás az adott ország megszállására. A TERV nyilvánosságra hozatala politikai bombaként hatott. Az európai partnerekfelháborodottan vetették Washington szemére, hogy lábbal tiporja az egyenjogúság elvét, egyoldalúan értelmezi az önkéntes és kölcsönös szövetséges kötelezettségeket.. A nyugat-európai közvélemény biztosítékokat követelt parlamentjeitől és kormányaitól, hogy az egyezmény nem kerül tető alá. Borisz Pannov , az APN hírmagyarázója