Fejér Megyei Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
Szerda, 1970. június 15. Családi- vagy társasház ÖT ÉVVEL EZELŐTT egy esseni nemzetközi építész tanácskozáson a világ, minden tájáról összesereglett építészek és tervezők rendkívül világosan, tömören összefoglalták korunk város- és lakásépítési problémáit. E szerint az emberiség, s az egyes országok lakóinak lakásigényeit tömegtermelés nélkül nem lehet megoldani. A népesség szaporodása és a korszakra jellemző gazdasági fejlődés, a városi lakóterekbe való tömörülés egyaránt megkövetelik az építés magasfokú és szintű szakosodását. Ez nem csupán technikai és építészeti kérdés, hanem alapvető társadalompolitikai feladat is. Mit jelent ez? Mindenekelőtt az előregyártást és a gépi erővel történő tömeges építési módot. Csak így gyorsítható az építés sebessége — a legkisebb munkaerő-felhasználás mellett, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alkalmazásával. Persze hiába a koncentrált, városias építés igénye és szükségessége a gyorsan iparosodó hazai vidékeken is, az egyéni kis családi házaknak, a hagyományos kézműves építési módoknak még hosszú élete van a földön, nálunk is. A családi ház a fejlődő és fejlett ipari országokban is eddig még ellenállt az iparosodás forradalmi rohamainak. Sőt, a falvakból elvándorló tömegek „magukkal viszik” ezt az építési módot és hagyományos igényt a városokba, a városiasodó településekre is. Végső soron ez a magyarázata annak a lappangó vagy nyílt vitának, mely nálunk is akörül folyik: családi házakat, vagy tömörebb lakótelepüléseket, — emeletes, sűrűbb beépítésű városi otthonokat, társas, szövetkezeti, állami lakásokat — építsenek-e a fejlődő kisvárosokban, a nagyvárosok peremén, az iparosodó, városiasodásra alkalmas településeken? A vitapartnerek két tábora pedig: az egyik oldalon az építtetni szándékozók, akiknek zöme szívesebben fektetné anyagi erőit családi házba; a másik oldalon a településfejlesztés, az építés „hivatalos” emberei: tanácsi vezetők, tervezők, az építő vállalatok képviselői, illetve az építés finanszírozói. Ők a korszerűségre, a gazdaságosságra hivatkozva a városias, tömegesebb építkezést szorgalmazzák, segítik elsősorban. Magyarország lakásállománya 1970. január 1-én 3 millió 157 ezer lakás volt. Ebből a városokban lévő lakások száma 1 millió 442 ezer. A lakásállomány nagyobb része az utóbbi 20 esztendőben is a községekben épült. Ennek következtében a községek lakáshiánya csökkent, egyes helyeken — az elvándorlás következtében — már bizonyos felesleg is jelentkezik. Nem csökkent viszont az utóbbi 20 évben a fővárosi, és általában növekedett a városi lakáshiány. A problémáknak azonban ez csak az egyik oldala. A másik, ami nem kevésbé lényeges: épp az lenne a cél, s az igény, hogy koncentrált lakásépítéssel a városi lakásszám és a városias építésű lakás legyen túlsúlyban. Ezt követeli a már városi rangra emelt 76 település jövője, s annak a mintegy további 50 kiemelt településnek, nagyközségnek a fejlődése, amelyek 25—30 év alatt, az ezredfordulóig érhetik el a városi rangot. KÖZMŰVESÍTÉS, közlekedési hálózat, utak, járdák, üzletek, bölcsőde, óvoda, esetleg iskola és még sok más közintézmény — mindez már természetes igénye azoknak, akik utcákat, utcasorokat, kisebb-nagyobb településeket népesítenek be családi házakkal. A telek, a közművesítés és minden egyéb járulék azonban jobban, gazdaságosabban hasznosítható, ha emeletes házak épülnek. A fejlődő nagyközségekben, kisvárosokban hitelkedvezményekkel igyekeznek versenyképessé tenni a társasházépítést, a városias lakásépítkezés más formáit. Újabban bővebb a választék az ilyen célokat szolgáló tervgyűjteményekből, tervvariációkból is, sőt: a városiasodó nagyközségek fejlődésének gyorsítására ma már az OTP kis társasházak és sorházak építésére tsz-tagoknak se nyújt kölcsönt Ez bizonyára a fiatalabb tsz-tagok, szakemberek körében vált ki érdeklődést. Mindezek ellenére, ma még sok tekintetben könnyebb családi házat építeni, mint egy társas-, vagy lakásszövetkezeti építkezésbe belevágni. A családi háznál kisebb gond a telek fekvése, a beépítés mikéntje; beszerezhetik apránként is az anyagot s ez a „természetbeni előtakarékosság” előnyös, míg a társult építkezők nem ie tárgyalóképesek, amíg egy összegben le nem fizetik az építkezés „belépődíját”. S mindezen felül: a családi ház építőinek kisebb a függősége a kivitelezőktől, míg a társasházak, lakásszövetkezeti építkezések zöme magánszervezésű, s a jogi garanciák az építőket nem védik eléggé a hivatalok és építők lassúságától, költségtúllépésétől, számtalan egyéb idegtépő, pénzt rabló packázásától. A NEGYEDIK ÖTÉVES TERVBEN az összes lakásépítésnek legalább kétharmadát a városokban kell megvalósítaná, és jobbára több szintes lakóházak formájában. Ezért a kormány az eddiginél jobb pénzügyi feltételeket nyújt a társuló építőknek. A verseny azonban azt is megkívánja, hogy hasonló előnyöket és biztonságot élvezhessenek, mint akik egyedül építkeznek. Ha azok apránként gyűjtik az anyagot, ezeknél az előtakarékosság játszhatná ugyan ezt a szerepet, s a garancia, hogy mire a kezdéshez szükséges pénz összegyűlik, lesz is mibe fektetni. A magánszervezést fokozatosan visszaszoríthatná a vállalati, szövetkezeti, tanácsi és OTP-szervezés. Akkor talán az építési vállalatok is kevesebbet packázhatnának, mint ha magánszervezőkkel állanak szembe. Sz. S. Hangyabolyként rajzik a tábor: munkából jövők érkeznek, s evés után pihenéssel, levélírással, játékkal töltik az időt. Munkába indulók kanyarodnak katonás rendben szinte a szélrózsa minden irányába. Fehérgyarmaton kétszáz lakás alapozásánál találkoztunk a tivadari táborlakókkal. A Borsod megyei Állami Építőipari vállalat főművezetője, Székely János elégedett a fiatalok munkájával. Mindöszsze annyit jegyez meg: ha folyamatosan érkeznek az építőanyagok, őszre beköltözhetnek a családok az új fészekbe. Fehérgyarmattól néhány kilométerre Zsarolyánban már a jánkmajtisi táborozók dolgoznak. Két műszakban segédkeznek a budapesti 23- as Állami Építőipari Vállalatnak. A téglarakók egyetemisták, köztük találtuk a hazánkban tanuló Hoang Thuy Ho hanoi fizikus-jelöltet, aki társaival eljött segíteni az új élet megteremtésében. ..Vietnam, a mi hazánk is sok segítséget kap a testvéri magyaroktól. Azt hiszem kötelességem volt barátaimmal együtt eljönni az építőtáborba.” Tovább járjuk a szatmári községeket: az egyik helyen fővárosi orvostanhallgatók éppen a víz minőségét vizsgálják, segítik a KÖJÁL nehéz munkáját. Másutt meszet oltanak, gödröket ásnak, alapoznak, maltert kevernek. Néhol már vízvezetéket, villanyt szerelnek az ország minden tájáról idesereglett fiatalok. Velük dolgoznak a tanáraik is, verejtékeznek a tűző napon, magasítják a falakat. Csengerben nagyrészt esztergályosok, ácsok, asztalosok, lakatosok, szerszámkészítők, víz- és gázszerelők dolgoznak, azaz még csak szakmunkástanulók, de igyekezetük és szakértelmük javát adják. A vagonkirakásnál, a tetőfedésnél, a villany bekapcsolásánál, a jó ivóvíz .,készítésénél", mindenütt találunk fiatalokat. Amióta itt vannak nemcsak egymással, hanem a szatmári emberekkel is barátságot kötöttek. Hiszen ahány összedőlt ház, annyi tragédia, annyi sors. Munkájuk kevésbé látványos, kemény, fárasztó. Egy része csupán annak az országos nagy munkának, amit Szatmár újjáépítéséért napjainkban megelevenedni látunk. Most már az a legfontosabb, hogy gazdaságosan hasznosítsák a fiatalok lendületét, lelkesedését a kivitelező vállalatok. Tudnak-e mindig megfelelő munkát adni, folyamatos lesz-e az anyagszállítás, gördülékeny a munkák szervezése. Molnár György, a KISZ KB titkára fogalmazta meg a tábornyitáskor a kollektív felelősséget, amelyek ráeső részét úgy tudják valóra váltani a hét KISZ ifjúsági tábor dolgos fiataljai, ha mindig érkezik: munkájukat fontosnak, lényegesnek tartja az ország. Az első napok tapasztalatai biztatóak. Az ifjúsági táborokban érettségiől, helytállásból is vizsgáznak a fiatalok, mert amíg szatmári családok ezrei húzódnak meg fészerekben, a barakkokban, sátrakban — a vendég ,,sátorváros” lakói sem nyugodhatnak. Páll Géza Fehérgyarmaton az orvostanhallgató lányok szabad időben levelet írnak. (Fotó: Hammel József — &L) HÍRLAP Az új tervidőszak küszöbén Befejeződő beruházások Lakásprogram panelgondokkal Vállalatok összefogása . A két ötéves tervidőszak találkozásánál jó ütemben folynak megyénk beruházásai. Ebben a megállapításban összegezhető az a kép, amely így, az 1970-es tervév közepe táján kibontakozóban van a megyénkben folyó építkezések helyzetéről a megyei tanács tervosztályán A terv utolsó esztendejének végéig 568 lakás felépítését irányozták elő a megyeszékhelyen. Mintegy száz lakás már korábban átadásra került ezek közül, s a többi befejezése is biztosítottnak látszik határidőre. Dunaújvárosban mintegy 500 lakás átadása várható az esztendő végéig — közülük 147 áthúzódó beruházás —, így a megye két városában több mint ezer lakás sorsa alakult megnyugtató módon. Ezen kívül 622 lakás építéséhez fognak hozzá a kivitelezők a megyeszékhelyen, amelyeket már a következő ötéves tervben fognak átadni lakóiknak. Mindamellett a lakásépítés vonatkozásában sok gondot okoz a panelellátás kérdése. A dunaújvárosi házgyár kapacitása már annyira igénybe van véve, hogy az üzem nem képes egymaga kielégíteni az építőelem-szükségleteket, s így továbbra is győri panel segít ki bennünket A községekben is számos lakás épül ebben az esztendőben. A járási székhelyek közül Móron 60, Sárbogárdon 15, Bicskén 12 lakás kerül átadásra. A kisebb volumenű vidéki beruházásoknál azonban — mint például a tervezett 9 csákvári Lakás építésénél — változatlanul gond kivitelezőt találni. A megye lakásépítési tervét a IIL ötéves terv végéig jelentősen túlteljesítjük. Míg az eredeti terv 2526 állami és szövetkezeti lakás építését irányozta elő, a ténylegesen átadásra kerülő lakások száma a tervidőszak végéig mintegy 3300—3500 lesz. Az új gazdaságirányítási rendszer egészséges hatására egyre terjednek megyénkben a vállalati segítséggel történő lakásépítkezések. Dunaújvárosban például nagy ütemben folyik a társasház építkezés, idén mintegy 600 lakást adnak át rendeltetésének ilyen módon, elsősorban a Dunai Vasmű támogatásával. A lakások egyre gyarapodó száma természetesen újabb és újabb kommunális létesítmények létrehozását kívánja meg. Ezért is került olyan nagymértékben előtérbe a kom- I munális beruházások kérdése. Vállalati közreműködésre, sőt több vállalat összefogására, ebben a vonatkozásban is akad követésre méltó példa. Dunaújvárosban 65 millió forintos beruházás húzódik át a III. ötéves terv időszakából az 1972-es átadásig, a munkás- és művelődési otthon építkezése. A beruházáshoz szükséges összeget zömmel az érdekelt vállalatok biztosították, amolyan „borítékon kívüli” juttatásként dolgozóik számára. Számvetési feladatokkal és tervekkel egyaránt már úgy folyik a tervosztályon, hogy tekintetbe veszik a következő ötéves tervidőszak — különösképpen az egyre közelgő 1971-es év — perspektíváit is. A IV. ötéves terv beruházási tervei, beleértve az igen nagy arányú lakásépítési programot, igen megalapozottnak látszanak. A célkitűzések szerint hozzávetőlegesen 15 ezer lakás épül az új tervidőszakban megyénk területén. Ebből 9000 állami és szövetkezeti, ■ 2600 társasházak, öröklakások formájában, illetve a vállalati lakásépítkezés erőforrásaiból, s mintegy 5000 családi ház. Az új lakásrendelet már előre veti árnyékét, így például a jövő esztendőre már várható a szövetkezeti lakások iránti érdeklődés erőteljes megnövekedése a lakosság részéről. Így indokolt, hogy az adott lehetőségekkel élve a beruházások csoportosítása során , jelentősen növeljék a szövetkezeti lakások arányszámát. Számos nagy jelentőségű egészségügyi, művelődésügyi, kereskedelmi és más létesítménnyel együtt az új tervidőszak tehát nagy feladatokat ígér megyénk számára a beruházások frontján. Ezek teljesítéséhez a magasépítési kapacitás jónak ígérkezik. Az építkezések anyagellátásának biztosítása érdekében azonban szükségeslenne a jövőben a dunaújvárosi házgyár kapacitásának bővítése. Remélhetőleg megoldódnak, legalább részben, a jelenleg még feszítő kapacitásgondok a mélyépítő kikivitelezés tekintetében is. — mekis — Július 15-től nyári szabadság a pedagógusoknak A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében július 15-től augusztus 24-ig zavartalan pihenést kell biztosítani a pedagógusoknak. Ennek annál inkább nincs akadálya, mert véget értek a hagyományos nyári továbbképző tanfolyamok, az említett miniszteri rendelkezés szerint a nevelőket augusztus 24-e előtt — legkorábban augusztus 21-én — csak indokolt esetben, egyénenként szabad beosztani bármilyen feladatra. Ami az 1970—71-es tanév rendjét illeti, a szorgalmi idő változatlanul két félévre oszlik. Az első félév szeptermóber első munkanapján kezdődik és a téli szünidő utolsó napján ér véget. A második félév a téli szünetet követő első munkanapon kezdődik és a rendtartásban előírt napon zárul. A diákok első félévi osztályzatait — a december 19-i állapotot alapul véve — a téli szünetben sorra kerülő osztályzói értekezleten zárják le és a téli szünet utáni első tanítási napon hozzák a szülők tudomására az ellenőrzőkönyv útján. A téli szünidő 1970. december 21-től 1970 január 6-ig tart. A tanévnyitó értekezletet ez év augusztus utolsó hetében, kell megtartani, az igazgató által megjelölt napon. (MTI) Jó napot Fehérvár ! Vendégek az MR 7-esről Üres az autóparkoló a Stop bisztró szomszédságában. Odabenn unatkoznak a pincérek. Tavaly ilyenkor még tetőzött a nyári csúcsforgalom a Vöröshadsereg úton, a Balatoni úton, hosszú sorokban robogtak át a 7-es út vándorai Székesfehérváron a Balaton irányába. A fehérvári Stop forgalma a vendéglátóipar saját bevallása szerint idén nyáron fele sincs a tavalyinak. S visszaesett a többi fehérvári szórakozóhely forgalma is, éppen a hétvégeken. 800 nap a Velencében Az M 7-es autópálya már elkerüli a várost. Akik mégiscsak betérnek vándorai közül a Csúcsoshegynél, azok egyenesen ide igyekeztek. A tranzitforgalom kiesését, mint láttuk, megérzi a vendéglátóipar. Hát az idegenforgalom? — Kevesebben keresnek nálunk szállást, mint ahogy a főidényben megszoktuk — mondja a Velence Szálló portása. — Persze, ez gyakorlatilag még mindig telt házat jelent, csupán nem kell anynyi érkezőt elküldenünk. A vendégkönyv tanúsága szerint júniusban 600 külföldi szállt meg Fehérváron. Még mindig ők adják a szálló bevételének 65 százalékát. Ez a 600 külföldi 800 napot töltött a városban. Gyakorta érkeznek hát csupán egyetlen napra — eddig terjed pillanatnyilag a város idegenforgalmi vonzóereje. Megnézik a műemlékeket — még jó, ha a műemlékeket, s nem csupán a Bory vár vadromantikus bástyáit S még jó, ha idegenvezetővel, aki el is tudja igazítani a látogatót a látnivalók sűrűjében. Ehhez elég egyetlen nap. Ha tartósabb vendégeket akarunk, bizony, nekünk, fehérváriaknak kellene tenni róla, programot adni a látogatónak. Különben miért maradna? „JSix ungarisch...1* Minitaxi gördül a szálloda ajtaja elé. Egy lengyel vendéget visz az állomásra. A szocialista országok sok turistát adnak még mindig Fehérvárnak. Idén nyáron Jugoszláviából jönnek a legtöbben (júniusban például kétszázan jártak itt), de sok a lengyel és csehszlovák vendég is. A lengyelek többsége autóval érkezik. Hetente egyszer biztosra várnak egy-egy konvojt. A lengyel autóklub szervezi a túrákat. A jugoszláv tengerpart a végcél, de átutazóban útba ejtik a Balatont, s természetesen Fehérvárt is. A nyugati vendégek többsége az NSZK-ból jön, de az amerikai, kanadai vendég sem ritka. A tengerentúlról Magyarországra jönni persze csak szenvedélyes természetbarátok és amerikás magyarok szoktak, legalábbis fehérvári idegenforgalmi tapasztalatok szerint. Furcsa dolog ez „távolba szakadt hazánkfiaival”. A memória fordított arányban romlik az idegenben töltött évek számával. — Az ötvenhatos disszidensek sokszor „megjátsszák" magukat — mosolyog egy szállodai dolgozó. — Úgy tesznek, mintha már teljesen elfelejtették volna a magyar nyelvet, s beszélnek helyette — rossz angolsággal, tört némettel... — Ég a régi „amerikások”? Kedves történeteket hallok válaszként „Miszter Tóthokról” és „Miszter Kovácsokról”, akik négy évtizede hűségesen őrzik a még idehaza megszokott harcsabajszot az orruk alatt, és megszólalnak, négy évtized távolából megőrzött ízes tájszólással. Grosse ungarische Rundfahr Az úgynevezett Grosse ungarische Rundfahr, az IBUSZ által Bécsben szervezett Nagy magyar körút turistái pillanatnyilag a leghűségesebb vendégeink, övék a hét minden szombatja. Ha egy fél órát késik a buszuk, már aggódik a pincér miattuk. Talán csak nem esett valami baj velük az M1 7-es forgatagában? Osztrákok, javarészt a magyart jól-rosszul konyító burgenlandiak. Az az igazság a dologban, hogy odaát az „osztrák sógorok” szeretik ám a magyar konyha ízeit. Az útimars: Debrecen, a Hortobágy, Szeged, no meg a jó öreg Alba Regia. Amikor megérkeznek huszonötenharmincan, bejárják a belvárosi utcákat, lefényképezik egymást a virágóra előtt állva, s — természetesen — jókat esznek, jókat isznak. Nem is olyan rossz program. — 51 —*