Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Ára: 80­­liter X­cOt',*i A­w V­V Ur­s) ,­­^­­YRAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■ MRJP * ■ _ _______. | Jó magyar búza — a Bezosztása Mi gondok mégsem csökkennek Milyen volt az idei aratás? Erről, a gabonabetakarítás tapasztalatairól és az őszi mezőgazdasági munkákat át­fogó kérdésekről tárgyaltak tegnap délelőtt az állami gaz­daságok igazgatóinak első he­lyettesei az Állami Gazdasá­gok Fejér megyei főosztályán. Megállapították: a termelés­ben és a betakarításban vál­tozatlanul példaadó nagy­üzemekben is nehéz aratás volt az idei. Most, a gabona­betakarítás végén egyértel­műbbé­­váltak azok az ész­revételek és tapasztalatok, melyek részint az időjárás kedvezőtlen hatásait mutat­ták meg, valamint a ter­mesztésben felfedett né­hány módszer kiigazítására utaltak. A szakvezetők beszámolói és jelentései szerint a megye állami gazdaságai betakarí­tották a búzavetésterület 84,5 százalékát, és ha­mss elkövet­heten é­ő napokban folyamatosan dolgozhatnak a gépek, augusztus 13-ig lezaj­lik az idei aratás. Számok alapján: 7-ig a 26 512 hold búzából mindössze 4000 hold maradt. A búza termésátla­ga — úgy tűnik, véglegesnek tekinthető—17,2, az őszi ár­páé 18,4, a tavaszi árpáé 11,9 mázsa. Az előző év átlagá­hoz mérten 2 mázsa körüli a holdankénti mínusz. Három gazdaság — a sárszentmishá­­lyi, a bodokajtori és a mező­falvi — magasodik ki búza­termés eredményével. Az előbbi — végleges adat — 20,3, az utóbbiak 19 mázsás át­lagot értek el. Ezek alapján a búzáról megállapították: a köztermesztésben levő fajták közül az idén is a Bezosztása szerepelt legjobban. Az emlí­tett három gazdaság azonban nemcsak erre ad bizonyíté­kot, hanem újra napirendre érlelte az őszi-tavaszi nitro­gén fejtrágyázás témáját is. Következésképpen a termesz­téstechnológián indokoltnak látszik egy kis változtatás, az őszi-tavaszi nitrogénes „ke­zelés”. Napirendje volt a tanács­kozásnak a tarlóhántás, a nyári mélyszántás, és a ve­tés is. Az őszi vetőmag jó minőségben most is rendel­kezésre áll, de néhány apróságot a vetéssel kapcsolatosan ez­úttal is feljegyeztek. Brun­ner Tibor, az Állami Gazda­ságok Fejér megyei főosztá­lyának vezetője a szakveze­tők beszámolói alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a búza monokulturális ter­mesztésének mi lehet a ha­tára. Tapasztalat: a második év kifogástalan, de a harma­dik — a táblavizsgálatok még hátra vannak, és igazolhat­ják — már kockázatos. A miértre később minden gaz­daság megtalálhatja a vá­laszt, mert egyelőre minden hozzáértő megállapítás és vélemény kiegészítésre szo­rulhat. Továbbá indokolt, hogy kövessék a gazdaságok a kutató­intézetek tanácsát: október végén, november elején vetett búzák nagy kockázatot jelentenek, még akkor is, ha évek tapasztala­tai alapján itt-ott semmivel sem volt gyengébb az októ­ber elejinél. A búza ideális vetési ideje október 5—20-ig. A holdankénti­­ magfelhasz­nálás pedig 185—190 kiló kö­rül legyen. Külön foglalkoztak a szak­vezetők a lucernaterméssel, és szinte kivétel nélkül ki­magasló hozamokról számol­hattak be. Az állami gazda­ságok átlaga magas, 30 má­zsa feletti holdanként. Jó ter­mést becsülnek napraforgó­ból és az ágazaton belül nagy területen termesztett növény­ből, a kukoricából is. És azt mondják az üzemek­­ a búzánál ért terméskiesést­ pótolják, pontosabban hoz­zák azt a termelési értéket, ami erre az évre rögzített. Néhány gond és megoldás az ősziek betakarítását illető­en is témája volt a tanácsko­zásnak. Az Agrotröszt nem biztatja a gazdaságokat, hogy idejében megérkeznek a francia licenc alapján gyár­tott, és általuk megrendelt Brand-féle kukorica-adapte­rek. Előreláthatóan csak az év utolsó negyedében szá­míthatnak rájuk, ami azt je­lenti, egy gonddal több lesz az őszi érésű növények beta­karításában. És érzik már most, hogy erre nagyon fel kell készülniük, mert külön­ben 71-ben is kukoricázha­­tunk az idei terméssel a föl­deken. Érvényesnek és meg­oldásnak tekintik az enyingi módszert: nem megvárni a szárítógépet, és aszerint tör­ni, hanem teljes sebességgel betakarítani, és prizmázni a termést, aztán folyamatosan történhet a szárítása. A priz­mában kifogástalanul meg­őrizhető a kukorica, és tény­legesen alkalmazható mód­szer mindenütt. Peresztegi T. Ferenc Bőséges lesz a hétvégi árukínálat Milyen lesz szombaton és vasárnap Székesfehérváron a piaci árukínálat? E kér­désre kerestünk választ a város két termelőszövetke­zetében, a Szabad Életben, és a Kossuthban. Mint is­meretes ugyanis e két közös gazdaság kertészeti termé­keinek javarészét a fehérvá­ri piacon értékesíti. Árki Lászlóné, a Szabad Élet Termelőszövetkezet üz­letvezetője így tájékoztatott bennünket: — Úgy hiszem, hogy az idei év legjobb piaca lesz szombaton és vasárnap. Az árak most már viszonylag elfogadhatók, a legtöbb zöld­ség- és gyümölcsfélékből nagy a kínálat Megtudtuk, hogy Bodakaj­­torról mintegy 100—150 re­kesz őszibarack érkezik. Sa­ját termelésű paradicsom­ból, amiből már befőzni is lehet, 15—20 mázsát várnak a földekről. És meglepően olcsó az ára is, mindössze 2 forint. Csemegeszőlőt is értékesítenek — saját ter­mésűt — e közös gazdaság üzleteiben. I­gaz nem sokat szüreteltek még, 20—30 ki­lót csupán, s viszonylag ezt sem drágáért adják, 15 fo­rintért mérik kilóját. A zöldpaprika ára pénteken 7 forint volt. Szombatra és vasárnapra 4—5 mázsát szed­nek le a kertészeti dolgozók. Ugyancsak sok dinnye — sárga és görög — érkezik a hét végén és más egyéb zöldségféléből is megrakják a polcokat, ládákat. — Minden lesz szombaton és vasárnap — szólt vége­zetül Árki Lászlóné — most szombaton és vasárnap az eddiginél finomabb, de ol­csóbb ebédet főzhetnek a háziasszonyok. Beszélni akartunk még Lauschman Ottóval a ter­melőszövetkezet főkertészé­vel, de nem találtuk a he­lyén. A kertészetben szor­goskodott, hogy mindazokat a zöldségféléket leszedjék és elszállítsák a kertészetből, amiket Árkiné kért. Ugyancsak kedvező hírrel szolgált Ruszanov György­­né, a Kossuth Termelőszö­vetkezet üzletvezetője. — Majdnem csak minden zöldségfélének zuhant az ára. A paprikát nemrég még 20 —25 forintért mértük, most 6 forint és 6,60 az ára ki­lónként. A paradicsomot 5­7 forint helyett már 2,60—3 forintig adjuk. Jól dolgozik a fehérvári vasútállomás háta mögött létesített kertészetben a Kos­suth Termelőszövetkezet bri­gádja. Ennek köszönhető jó­részt, hogy mindenféle áru­ból most már jól elláthat­ják a termelőszövetkezet ér­tékesítő pavilonját. Igaz, hogy őszibarack, körte, al­ma nemigen lesz ezen a he­lyen, viszont dinnyéjük na­gyon ízletes , és sok is van illetve lesz belőle. Az árakat itt is lejjebb szállították. Jellemzőként csak annyit, ho­gy az elmúlt szombaton majdnem 20 ezer forint forgalmat bonyolítot­tak le. Ma is lesz ugyan­annyi vásárlójuk mint egy héttel ezelőtt, de a bevétel nemigen lesz több, mint 10 ezer forint. Az előrejelzés szerint te­hát nem lesz drága a szom­bati és a vasárnapi piac. És ennek elsősorban a vásárlók, a háziasszonyok örülnek legjobban. (Piaci jelentésünk a 12. o­ldalon.) —­o — Pénteken délelőtt megtörtént a 2. számú, 1000 vagonos gabonasiló műszaki átadása is Szé­kesfehérváron. A 12 centiméter hiányával 39 méter magas létesítményt csúszózsalus tech­nológiával építették. A műszaki átadás azt jelenti, hogy a 9,8 millió forint költséggel épült silóban máris megkezdhetik a berendezés szerelését. Hódíthat a „Napraimig** Milliókat ért társulós a MezőMa Csütörtököm a sárosdi fez­ben Nagy Lászlónak, a Mező­­földi Tsz-szövetség elnökének előterjesztése alapján a „Nap­­raszig”-termeléshez csatlako­zó gazdaságok: a hantosi, a nagylóki és a besnyői szövet­kezetek képviselői jegyző­könyvben is rögzítették a hi­vatalos állásfoglalást. A töb­bi között az egyszerű tsz-közi társulás tevékenységi körét, alapszabályának előkészíté­sét. Amint arról lapunk egy korábban megjelenő számá­ban ismertetést adtunk: a „Napraszig”,, a napraforgó­szárból készíthető hőszigete­lő — a kísérleti termékek alapján — az eddig ismert és alkal­mazott anyagoknál jobb, és időszerű minél na­gyobb tömegben gyár­tani. Akikor ismertettük előnyeit, és azt is, hogy a mezőgazda­­sági építkezésekhez pillanat­nyilag nem gyárt a hazai ipar elfogadhatóbbat. A bes­­nyői kísérleti üzem — Ko­vács József vegyészmérnök irányításával — „Napraszig” terméke meggyőzte a szak­embereket, az Állami Minő­sítő Intézetet és engedélyez­ték a széles körű termelést. Az új hőszigetelő anyag tu­lajdonságainak ismételt fel­sorolása helyett a sárosdi ta­nácskozás résztvevői megis­merkedhettek azokkal a szá­mokkal is, melyek az anyag termelési hasznosságát iga­zolják. Idén 30 ezer köbmé­ter Naprajzig készül, de 1971- ben már 600 ezer négyzetmé­­ter, illetve 60 ezer köbméter, ami pontosan 99 millió ter­melési értéknek felel meg. Annak a négy üzemnek, amely a szövetkezeti gazda­ságokban működik majd, ilyen mennyiség utáni tiszta bevétele a társulás­nak eléri a 8 millió fo­rintot. A napraforgó szár ezután — ami eddig sajnos mezőgazda­sági talajaink termőértékét itt-ott erősen mérsékelte — nem a földbe, nem is a tűzre kerül, hanem ezekbe az üze­mekbe, melyek az említett hőszigetelő alapanyagához szükséges százért külön be­­vételhez jutnak. Azért, ami eddig csak gondot és bajt okozott, most — az 1971-re vonatkozó termelés számai szerint — 4 millió 300 ezer forintot várhatnak. A társuláshoz csatlakozó gazdaságok képviselői egyér­telműen határoztak tegnap Sárosdon arról, hogy a ter­meléshez szükséges gépeket — hozzávetőleges adat: 200 ezer forint az üze­­menkénti gépi beruházás — gyorsan beszerzik társulá­suk megbízottai révén. Elfo­gadták az igazi, a két sárbo­gárdi, az alapi és a szabad­­egyházi tsz csatlakozását, és várják más gazdaságok je­lentkezését is. Egyetértettek abban is, hogy az új hőszige­telőt országosan az Agro­tröszt forgalmazza megyei vállalatainál. Számítanak az Észak-Fejér megyei Tsz-szö­­vetség csatlakozására, illetve kezdeményezésére, mert me­gyénkben ilyen hasznos és jö­vedelmező szövetkezeti „ipar­ág” fejlesztésére kiváló adott­ságaink vannak. (pdf) MI LEGYEN A SZALMÁBÓL ? Nem selyem, levelezőlap. Ilyen hatalmas tekercsekben fut a közismert postai levelező­lapok papírja. (A dunaújvárosi papírgyárról szóló riportunk a 3. oldalon.) Ma záróülés a konferencián Könnyűszerkezetek — nehéz órák Az időjárás túlságosan „kegyes” volt a konferencia rendezőihez: hazánkban szo­katlanul magas, 35—37 Cel­sius fokos hőmérséklettel ajándékozott meg bennün­ket, így érthető, hogy nehéz órákat élnek át a nemzetkö­zi tanácskozás résztvevői. Többek között a technikai személyzet, az adminisztrá­ciós ügyeket a szó szoros ér­telmében hajnaltól késő es­tig végzők, a rendezés és le­bonyolítás fárasztó munká­ját magukra vállaló GTE- sek, az Ikarusból, Videoton­ból, s nagyobbrészt a Köny­­nyűfémműből érkezett admi­nisztratív és műszaki dolgo­zók. A székesfehérvári Könnyű­­fémműről­ és vezetőiről kü­lön is kel szólnunk, hiszen mind szellemileg, mind anyagilag igen nagy mér­tékben járultak hozzá e ta­nácskozás sikeréhez, s u­gyanakkor a mértéktartó házigazdák tiszteletreméltó szerénységével talán még az indokoltnál is kisebb arány­­ban sajátították ki maguk­nak a konferenciát. A konferencia utolsóelőtti munkanapja a szokásos idő­ben, reggel fél kilenckor kezdődött. A tanácskozás el­nöki tisztét ezúttal Bozsik­ Imre, a Dunai Vasmű gyár­egység-vezetője látta el Az előző napokban Hegedűs Er­nő egyetemi tanár, Rudnay Guido professzor, valamint a konferencia fővédnöke, dr. Szabó János építési és vá­rosfejlesztési miniszterhe­lyettes töltötték be ezt a tisztséget, s valamennyien nagy elismeréssel szóltak a konferencia aznapi munká­járól. A tanácskozás egészére jellemző figyelemmel és szakmai érdeklődéssel fo­gadták dr. Matolcsy Mátyás kandidátus és Kokesch Sán­dor gépészmérnök „Az au­tóbuszkarosszéria elemeinek részvétele a teherviselésben” című előadását. Ugyancsak (Folytatás a 3. oldalon)

Next