Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

fearrmp, 1970. október 23. 4 gr­ártermelési váslat Miesossilasról­­. ■■ ii—i—r —— —— — — öt év és minden kétszer annyi (Folytatás az első oldalról) éve (?), és a fogalmaink sze­rinti „rég” egykor évtizedek­re, évszázadokra vonatkozott, ma csupán néhány évre, leg­feljebb fél évtizedre, mert rövid időn belül csak a mar­­tonvásári hibrideknek, ha pontos lehetek, ha közben újabbakat nem jegyeztek, harminc-negyven változatát ismerhettük meg a mezőszi­­lasi kísérleti parcellákon is. Ott, ahol vita nélkül igazol­ták „magukat". Vigasztala­nul szomorú eredmény lenne egy ténylegesen nem régi, Vj mázsás jónak mondott csö­ves­ átlagtermés, amire azt mondtuk: ez igen. Ez már régmúlt, és bukásra lenne kárhoztatva az a növényter­mesztés, amelyik nem pro­dukálná csak a 25 mázsás májusi morzsoltat­ Mezőszi­­lason 40 mázsás. Ha sem mondjuk Berki Sándor azt mondja ez már mennyiség. És még nincs vége. Nem befejezett tény. És ha már ténylegesen nem is az a cél, hogy 41 vagy akár 45 mázsa legyen a mor­zsolt átlag, hanem azt mond­tuk, hogy ezután a kukorica beltartalmi értékeit javítjuk a negyven mázsásban. Mert a tudomány ismét a segítsé­günkre siet, és elhatároz­hatjuk: jobb értéket, „hozunk ki" olcsóbban. Ez­ csupán ag­rotechnikai, termesztési kér­dőjel. De ha már megvan a fajta — vagi­ több is­­mert és a jobb — akkor Mezőszi­­lason elsősorban Semjén Ist­­ván főagronómuson, _ és az ágazatban gazdálkodó szak­embereken múlik a siker. De­ abban az értelemben, hogy például a kémiai ható­­anyagok közül melyiket al­kalmazom. Részletkérdések, de rend­kívül érzékeny természetűek. A gazdálkodás szerkezeti vál­toztatásainak része. A nagy dolgok, hogy harminc féle növényből csupán 5—fi fajta maradt, már nemcsak, egy­szerűen gazdaságos terme­lési szemlélet, hanem tudo­mányos rendű-rangú ipari növénytermesztés, ágazati termelés. A legkorszerűbb termelési és betakarítási tech­nikával, gépsorokkal együtt. Igy kerek egész, így jelent termelési biztonságot. Egy­­menetes, adapteres kukori­cabetakarítás! napraforgó­­­ aratást, hagymaszedést, len­termelést — csak gépekkel, fizikai erőfeszítés nélkül Biztos dupla És, amikor a mezőszilasiak következetesek abban, hogy teljesítik a társadalmi „el­várásokat” a hústermelésben is, akkor fel kellett építeni a 360 kocás, 6 ezer hízót ki­bocsátó sertéshizlaldát, meg kellett választani hozzá a Big Dutchman-technológiát, — ők erre esküsznek — a képzett gondozói gárdát. A harmadik ötéves tervben évenként 7—7 ezer mázsa húst szállítottak. 1971-ben — szintén a szarvasmarhahizla­­lással­ együtt —­IS ezer má­zsa lesz a cél. És ma Mező­­szilason azzal együtt, hogy már senki sem kétkedik az agrártudományt bátran és következetesen a termelésbe fogott agrármérnökök prog­ramjával, a csaknem 6090 holdas mezőgazdasági nagy­­üzem nem a csodák csodájá­ra kétszer annyi végtermé­két, élelmiszert szállít majd, mint az előző ötéves terv éveiben. Ebben a téeszben ma például az állattenyésztésben dolgozók 20 százaléka szak­munkás, de kész, program: évi 40—50 szakmunkás kép­zése, a tanfolyamszerű okta­tás. Követelménnyé érett — és nemcsak az évi 26—26 ezer forintos átlagjövedelemért és a „többért” — az, hogy min­denki a maga helyén hozzá­értő emberként ténykedjen. Így értelmezik a mezőgazda­­sági tudományok gyakr­rlati alkalmazásának teljes értékű kamatoztatását . A tudományos rang így lehet 5,80—6 forint hasznot fogni — és ez nagyon becsülendő eredmény, mert az országos és a megyei szá­mok egyelőre még kevéset igazolnak ebből — 1 kiló hú­son. így lehet kényelmessé, emberhez méltóvá „átépíte­ni" Mezőszilast, és úgy le­het még tágabbra nyitni a mezőgazdasági kutatás ered­ményeit befogadó ,.ajtókat” is, hogy megtermelik annak fedezetét. Ezért készül doktori disz­­szertációra maga az elnök, Berki Sándor is. Mert ha mondjuk — szerényen — nem a tudományos rang a fontos, hanem a tényleges tudás, ak­kor is nemes emberi célki­tűzés azért, hogy holnap és holnapután szintén kamatoz­zék a korszerű tudomány Amiért nyelveket tanul az agráregyetemi tanár, hogy jobb „rálátása" legyen a vi­lág mezőgazdaságára, ahon­nan már éppen ilyen látás­ból észrevettünk és alkal­mazunk jövedelmező ered­ményeket. Peresztegi T. Ferenc ben egymással. A vegyes szemléletű, többfelé húzó embereknek falugyűlésen mutatták be az új vezetőt. Hogy mennyi diskurzus után születtek meg a helybeli po­litikát formáló, elhatározások, annak igaz bácsi és Gál Já­nos volt párttitkár a legjobb ismerője. Először a volt cse­lédek hajlottak a jó szóra, megalakították a termelő­szövetkezetet. Az alapítóle­velek, amelyeket sokan még mindig őriznek, Illyés József munkásságának is elismerő!­0 Sok üggyel-bajjal jár a vá­lasztói névjegyzék összeállí­tása Nagy a mozgás. Gyors elhatározás után szedik sá­torfájukat, kis motyójukat az építőmunkások, kubikosok költöznek egyik barakkból a másikba. A dunapentelei ve­zető jegyzőt az első tanács­­választás tartja izgalomban. Vasárnap van. 1950. október 22. A tízezer munkás közül néhányan kimaradtak a név­jegyzékből, de szavazni akar­nak, mert ehhez jogot érez­nek. Ám­ megjelenik a fel­sőbb szerv képviselője, aki ragaszkodna a szabályokhoz. De a kifelejtettek akarata erősebb. Szavaznak. Megvá­lasztják Illyés Józsefet is, aki ezentúl a községi tanács vb­­elnökeként, később , 1951. május 18-án várossá nyilvá­nítják a nehézipar fellegvá­rát) pedig vb-titkárként tisz­telik. — Lábon a gabona, nem dolgozhatnak földgépeink, munkásaink. Valamit tenni kell — hallja Inokai János aggodalmát. A titkár és a többiek vá­lasza az együttes munka A talicskákat, malteros kanala­kat cséplőgépekre cserélik fel a munkások. Egy hét alatt betakarítják a termést. A vonatok ontják a mun­kásokat, a városépítőket, de nincs szállás. A két kis pék­ség nem képes a mindenna­pi kenyérről gondoskodni. Tartályokban áll a víz, mert lassan készül a szigeten az első­­csőkút. Éjféltájt zörget­nek a tanácstitkár ablakán: „Összefutott a tej, nincs reg­geli a sok száz embernek". Kéznél az öltöny. Gyors pa­rancsadás a teherkocsi veze­tőnek: „Irány a legközelebbi állami gazdaság”. Az éjjeli­őr Illyés József aláírásával elismervényt kap és ez neki elég. Átadja a reggeli szállí­tásra előkészített, tejet. Mindennap hoz valami új izgalmat. Egyszer az „óriási”, a húsztantermes iskola ala­pozása ejti ámulatba az em­bereket, másnap az a hír, miszerint, az ifjú város, egy­koron 25 ezres lesz. Ma 47 ezren élnek itt és hét és fél ezren járnak be naponta. A folytonos újra törekvés­, többrevágyás, gazdagodás gyors szárnyakon kergeti az időt. Mintha minden most, tegnap és tegnapelőtt történt volna. — Pedig már húsz eszten­deje, hogy itt élek, s dolgo­zom szülőfalumtól nem mesz­­sze, a Duna-parti városban. Ott lakom az Ady utcában, a város szélén, a legelőször épült házak egyikében. Szí­vesen sétálok az utcákon, a tereken, nézem a „patinás" és új létesítményeket. Minde­n­egyikhez fűződik valamilyen kapcsolat munka -­- mondja Illyés József, a Dunaújvárosi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára. Hogy mit hoz az újabb idő­szak, amelynek tevékeny munkása lesz ezután is, arra a program válaszol. Új lakások sora épül. A Dunai Vasmű munkásai kö­zül 300-an 30 millió forint kamatmentes kölcsönt kap­tak az otthonok alapításához. Óvoda­­bölcsődét bővítenek, iskolákat, turistaszállót, kór­­házfejlesztést, jobb élelmi­szer- és iparcikk ellátást ígér az ötéves terv. A gyökérve­rők új munkás művelődési otthont sürgetnek és a válla­latok összefogásából ez is megépül.­­ Ugye nem lehet csodál­kozni, ha a dunaújvárosiak ragaszkodnak lakóhelyükhöz. Ebben az örökké nyüzsgő, mindig, újat ígérő városban jó élni és tanulni is. (Az Ál­lam- és Jogtudományi Egye­tem államvizsgájára készül.) Elköszön. Siet a francia testvérváros, Villejuif kül­dötteinek fogadására. Németh Erzsébet RU­LAF BESZÉDES SZÁMOK Megyénk területén a harmadik ötéves terv első négy esztendejében közel 13 milliárd fo­rint értékű beruházás történt. Ez az összeg az országos beruházási kereteknek 4,6­­százalékát jelenti. Ebből az állami szektorban 10,2 milli­­árdos szövetkezeti szektorban valamivel több, mint 1 milliárdot, egyéb beruházásokra is több mint 1 milliárdot fordítottunk. A szocialista szek­tor beruházásából az ipar 49,8 százalékban, az­­építőipar 1,4 százalékban!!! — szemben az országos 2,3 százalékkal, amelyet kevesnek tartottak —, a mezőgazdáig 16,1 százalékkal, a szállítás-hírközlés 13.1 százalékkal, a keres­kedelem 1.6 százalékkal, s a kommunális te­rület 18.0 százalékkal részesedett. A szállítás­ér­rközl­és országos szintet elérő srám­a örven­detes, bár ebben az összegben benne van az M­ 7-es út Fejér megyei áthaladó szakasza is. A szocialista szektor beruházási keretének 54,5 százalékát építésre, 36,5 százalékát gép­beszerzésre, s 9 százalékát egy­éb kiegészítő, járulékos és kiszolgáló létesítményekre, esz­közökre költöttük. A harmadik ötéves terv első négy esztendejében a székesfehérvári Könnyűfémmű év­milliárd 924 millió forint beruházási költséget kapott. Ezzel vált igazán alumínium-óriássá. - 3---- KÉRDÉS: A szakszervezetek alap­törvénye szerint két évenkint­ sor kerül valamennyi vezető szerv és tisztségviselő újjá­­választására. A következő választást jövő év márciusáig fejezik be Fejér megyében. A választások most különö­sen jelentős időben, a ne­gyedik ötéves terv kezdetén válnak esedékessé. A válasz­tás lebonyolításával és az új feladatokkal kapcsolatban munkatársunk beszélgetett Pálfalvi Andrással, a Szak­­szervezetek Fejér megírni Ta­nácsa vezető titkárává! ! VÁLASZ: — Az MSZMP Politikai­ Bizottságának 1966 május 10-i határozata rámutatott a szakszervezetek megnöveke­dett szerepére. Az azóta el­telt négy év gazdasági és tár­sadalmi változásai igazolták a határozatot. Az új gazda­sági mechanizmus bevezet­­­sével jelentősen megnöveke­dett a vállalatok önállósága, igénybe a választás* munka * szakszervezeti mozgalmat? — Mennyiben várható változás a vezető testü­letek összetételében? ezzel együtt a szakszervezeti szervek feladata, az üzemi demokrácia jelentősége és szükségessége is. A dolgozók joggal kérdezik: felelősség­gel, következetesen éltek-e a vezető testületek megnö­vekedett jog- és hatáskörük­kel, felelősséggel látták-e el a dolgozók érdekvédelmét ? — A választások során le­hetőség nyílik az elmúlt négy évi munka áttekintésére, a minden szinten való száma­dásra A múlt értékelése mellett meg kell határozni és ismertetni a jövendő leg­fontosabb feladatait. Rámu­tatni, hogy az egyre fokozó­dó igények a feladatok nagy­ságát is növelik. A feladatok megnövekedése méginkább felveti a vezető testületek al­kalmasságának kérdését, a választás jogkörét gyakorló taggyűlések és küldöttköz­gyűlések felelőssége! ! VÁLASZ: — A fizikai munkások arányában számszerű növe­lését javasoljuk, nemcsak a szakszervezeti bizottságok­ban, hanem a szélesebb ve­zető testületekben is. Nem egyszerű formai, hanem na­gyon lényeges tartalmi kér­désnek tekintjük ezt. Arról van ugyanis szó, hogy a dol­gozók tömegeit érintő kérdé­sek vitájában, azok eldönté­sében milyen arányban ér­vényesül azoknak a vélemé­nye és képviselete, akik leg­jobban érzik az üzemi gon­dokat és problémákat. Az if­júság és dolgozó nők érdek­­képviseletének további javí­tása megköveteli az ő rész­vételi arányuk növelését is. I KÉRDÉS: — Melyek a választás konkrét tartalmi céljai? VÁLASZ: — A választások lehetősé­get nyújtanak­ arra, hogy a tisztségviselők, vezető testü­leti tagok találkozzanak a tagsággal, megismerjék véle­ményét. Ennek a találkozás­nak egyik célja a végzett munka közös értékelése. Nem ez azonban az egyetlen, s fő­leg nem a központi célkitű­zése a választási munkának. A vezetőségeknek lehetősé­gük lesz arra, hogy a dolgo­zók körében tudatosítsák azo­kat a kötelezettségeket, me­lyeknek megvalósítása jogos­sá teszi a magasabb szintű igények megfogalmazása! Szakszervezeti vezetőinknek — a gazdasági vezetők part­nereként — határozottabban rá kell mutatniuk a vállalati eredmények­es a dolgozók kötelezettségvállalásának ösz­szefüggésére. Nagyon fontos kérdés ez. Tisztában kell len­ni azzal, hogy a dolgozók igényeinek kielégítése a jö­vőben egyre jobban kapcso­lódik az adott vállalat ered­ményeihez. I KÉRPÉN*: — Mennyire renszi VÁLASZ: — Komoly gondot, lelkiis­meretes, folyamatos munkát jelent valamennyi szakszer­vezeti szervünk számára. A kampány nem kötheti moz­galmunk teljes erejét. Mel­lette sok fontos tennivaló vár tisztségviselőinkre, a szak­­szervezeti munka egyéb te­rületén. —­ A harmadik ötéves terv befejező időszakában va­gyunk. Szakszervezeti szer­veink felelősséggel állnak a gazdasági vezetés mellett, a tervidőszak eredményes lezá­rásában. Állandóan napiren­den tartják a kongresszusi munkaverseny eredményeit, nemcsak a tervek teljesíté­se, hanem az árvízkárok el­lensúlyozására kért egyszá­zalékos túlteljesítés érdeké­­ben is . A negyedik ötéves terv előkészítése, indítása ugyan­csak nagy felelősséget, ko­moly munkát jelent tisztség­­viselőinknek. — Éppen a megnövekedett jogkör és hatáskör alapján érdemlegesen kell bekapcso­­lódniok a vállalati tervezet­be, a várható gazdasági cél­kitűzések, feladatok megfo­galmazásába, rangsorolásába. — Ezek a célkitűzések szolgálnak alapul a dolgozók anyagi elismerése, valamint különböző szociális, kulturá­lis és egyéb juttatások fej­lesztéséhez. A vállalati ter­vezésbe való bekapcsolódás a dolgozók érdekképviselete szempontjából azért is szük­séges, mert ezek alapos is­merete nélkül felelőtlenség minden, a dolgozók munka­és életkörülményeinek javí­tásával összefüggő ígérgetés. A jövő gazdasági fejlődésé­nek felvázolása nélkül sem a vállalati, sem a területi juttatásokról nem tárgyal­hatunk érdemben. KÉRDÉS: — Melyek lesznek a választás fő elvei? — Fontosnak, szükségesnek tartottam megemlíteni: ha a szakszervezetek különböző szinteken a dolgozók képvi­seleteként igényt támaszta­nak a gazdasági vezetési irán, akkor a jogok és a kö­telezettség egységében, ösz­­szefüggésében kell ezt felvet­­niök. Ezeknek az igényeknek pedig nemcsak felvetésére, hanem rögzítésére is sor ke­rül, éppen az elkövetkező időszakban. 1971. április 30- ig kell ugyanis megkötni az új, most már öt évre szóló kollektív szerződéseke! ! VÁLASZ: " — Legfontosabb elvnek a szakszervezeti demokrácia további erősítését, növelését tekintjük. Célunk, hogy a je­lölő bizottságok választásá­tól kezdődően a legszélesebb tömegbázisra épüljön a vá­lasztási munka. A tagok vé­leményének, állásfoglalásá­nak fokozott érvényesülési lehetőségét biztosítja, hogy a szakszervezeti bizottságok titkárait és, a számvizsgáló bizottságok elnökeit titkos szavazással választják, két­harmados szótöbbséggel. ■ KÉRDÉS: •­ — Meddig tart a vá­­l­lasztási munka, hány ta—• I­get és tisztségviselőt ■ érint? VÁLASZ: — A választásokkal kap­­csolatos előkészítési munkát* már hónapokkal ezelőtt meg­kezdtük. November 15-től kezdődik a bizalmiak, majd folyamatosan a vállalati üzemi, intézményi, hivatali szakszervezeti szervek, vala­mint a középszervek járási megyei és területi bizottsá­gok megválasztása.­­ A választások mintegy 129 ezer bérből és fizetésbe® élő dolgozót érintenek me­gyénkben. A megválasztan­dó tisztségviselők számat meghaladja a 12 ezret. Ez a­ két szám is mutatja a szak­­szervezeti szerveinkre háru­ló választási munka nagysá­gát R. X — Mi a most sorra ke­rü­lő választások különös jelentősége? KÉRDÉS:­ ­ A szakszervezeti választások kuszákén Beszélgetés Pálfalvi Andrással, Szálkszervezetek Fejér megyei Tanácsta vezető titkárával Film az élő Leninről Mihail Roman rendező, Maria Szlavonszkaval együtt nagyszerű filmösz­­szeállítást készített a Le­nint megörökítő eredeti filmfelvételekből Bár a nagy proletárvezér nem sze­rette, ha filmezik, az ope­ratőrök mégis valamilyen furfanggal vagy­ ráhatással több feltételen megörökítet­ték Lenint. Ezekből készí­tett érdekes összeállítást Fromm és Szlavinszká, a filmhez a szöveget Alexej Szurkov költő írta.

Next