Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
Szombat, 1970. november 21. Fehérvár kályhája A Székesfehérvári Hőerőmű feladata egyre inkább a hőszolgáltatás. Villamosenergia termelése a korábbi években jelentősen lecsökkent. Az erőmű éves termelésében a villamosenergia 15, a hőszolgáltatás pedig 85 százalékot tesz ki. A két turbinaegység egyenkénti, vagy mindkettőnek üzemeltetésével télen 2,2 és nyáron 1,2 megawatt villamosenergiát szolgáltatnak Székesfehérvár energia hálózatába. Az egyik, úgynevezett ellennyomásos turbinával ipari gőzt is előállítanak, amit a Pamuttextil Kikészítő Gyára és egy-két lakóház, közület hasznosít. A hőszolgáltatás mértéke természetesen télen a legnagyobb. Ipari gőzellátásban csupán néhány lakás és közület részesül, míg a több, mintegy 2150 lakás helyiségeinek fűtésére melegvizet állítanak elő. összesen 9 kazánnal rendelkezik az üzem, amelyek kapacitása a jelenlegi igényeket messzemenően kielégíti. Mint a vezetők elmondták, egy átlagos tél például nem igényli az összes ■kazánok üzemeltetését, ami lehetővé teszi — a kazánok egy részének tartalékolásával — az esetleges üzemzavar okozta kiesések gyors ellensúlyozását. Az üzemben már évekkel ezelőtt megindult egy rekonstrukció. Folyamatosan minden kazánt kicserélnek, illetve átállítanak olajtüzelésűre. Rájuk emlékeznek Csengersimán és Kísáron lapjainkban is tart az árvízkárosultak megsegítésére indult országos méretű akció. Ennek, a nemzeti jövedelem egy százalékos növelésére indult széles körű munkaverseny mellett, számos jelét tapasztaljuk. Ilyen volt például a Székesfehérvári Bútoripari Vállalat kis kollektívájának legutóbbi akciója is. A vállalat vezetői, amikor erről tájékoztatták lapunkat, egyben összegezték is a 280 tagú kollektíva példás segítségnyújtását. Elsőként a dolgozók által felajánlott egynapi keresetükből összegyűlt 21 ezer forintból alsóneműt, takarót vásároltak és juttattak el az árvíz sújtotta lakosságnak. Ezt követően a vállalat részesedési alapjából 50, fejlesztési alapjából pedig 85 ezer forintot fizettek be az úgynevezett árvizes egyszámlára. A brigádok is megmozdultak A kétszeres szocialista címet nyert Felszabadulás karbantartó brigád 14 tagja, szabadságuk alatt három napra Kisar községbe utaztak, ahol a helyreállítási munkálatokban segítettek. A Zrínyi Ilona furnérelőkészítő brigád egy zománcozott tűzhelyet vásárolt és juttatott el a Kisar község egyik rászorult családjának. Május végén a vállalat levelet kapott Fehérgyarmatról, amelyben az egyik károsult család kérdezte, hogy van-e lehetőség tönkrement szekrényük javítására? A szekrényt, amit a vállalat gyártott, a katasztrófa előtti napokban vásárolták. A Május 1 szerelőbrigád felajánlotta, hogy a hosszadalmas és költséges szállítás helyett, társadalmi munkában egy hasonló, új szekrényt készítenek. A következő levél, már a leszállított új bútorért hozta a köszönetét A vállalat szocialista brigádjai csatlakozni akartak a ,,Minden iskolának televíziót” mozgalomhoz. A márciusban megindult gyűjtési akció az árvíz kitörésének idején abba maradt Akkor határozták el, hogy a már öszszegyűlt pénzen a egyik árvíz sújtotta iskola részére kiskönyvtárat vásárolnak. A Kossuth brigád pedig vállalta, hogy társadalmi munkában felújít, átalakít egy régi típusú szekrényt Október végén adták át a vállalat képviselői a csengersimai általános iskolának a könyvszekrényt és a kiskönyvtárat, amely 3670 forint értékben pedagógiai szakkönyveket, a diákok részére pedig számos kötelező olvasmányt tartalmazott Mindezeken túl a kis közösség igen eredményesen részt vesz a nemzeti jövedelem egyszázalékos növelésére indított vomkaversenyben. Időarányos tervüket túlteljesítették, s a többletet év végéig tovább növelik. A lehetőségeikhez mérten sokat vállalat dolgozói, erejükhöz, tettek az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére, a károk okoztaveszteségek csökkentésére. Munkájuk méltó az elismerésre. Négyszáz rádió a tanyai iskoláknak A Művelődésügyi Minisztérium 400 nagyteljesítményű tranzisztoros rádiót juttat olyan kisebb falusi, tanyai iskoláknak, ahol eddig nem volt készülék. Ezek a rádiók hálózatról és villanyáram nélkül egyaránt működnek. Így az említett iskolák tanulói is rendszeresen hallgathatják az iskolarádió műsorait csak megszívlelendők, hanem egyenesen kötelezik is az érintetteket a határozott cselekvésre. Igazuk van azoknak, akik joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, értéke kell, hogy legyen. S a mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások — s általában a becsületes emberek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy tehetségű színész, savás alkotó jövedelmét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak keresetét, annyira felháborítónak tartják a haszonlesők, a konjunktúra lovagok manipulációit. Érdemes azonban itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait s követelik - azok minél határozottabb, s minél előbbi nyesegetett hangsúlyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékenységek anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészét dirigáló igazgató és helyettese, hanem arról, hogy a bérpolitika tökéletesítésével, a jövedelemelosztás korszerűsítésével, a törvényes rendelkezések szigorú betartásával, fokozott ellenőrzéssel az adózási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek megfelelnek a munkásosztály érdekeinek, a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigieknél sokkal következetesebben szükséges érvényt szerezni a munkások körén belül is a differenciálás elvének. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és munkás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvényesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhányan kapjanak többet, hanem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők keresete alig maradt el a betanított munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig valamivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A többért többet A munkásosztály egészének helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a munkásosztály érdekeinek érvényesítésére — a párt- és a kormányvezetés azon határozott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban kerüljön első helyre a munkások közötti keresetek differenciálása, a jelenlegi bérskála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb rutinnal dolgozik, aki igyekvő, és szívvel lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra, hogy mellékállással, fusizással növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. Ha ennek fokozatosa és mindenütt érvényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a társadalom egésze azt tapasztalhatja, hogy a kiváló képességű, kvalifikált szakmunkás a képessége legjavát adva a kétszeresét, a háromszorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát végző, vagy az önállótlanul immel-ámmal dolgozó, akkor a fizikai munka megbecsüléséről már nem kell sok szót ejteni. A munka és a munkás rangja természetesen nem kötődhet kizárólagosan a bérekhez. Közrejátszik ebben az erkölcsi elismerés sokféle lehetőségének kihasználása éppúgy, mint a párt és a kormány szociálpolitikájának érvényesítése. Ez utóbbira gondolva, s a példákat találomra választva, hivatkozhatunk a családi pótlék tervezett emelésére, a nyugdíjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javítására, elsősorban a nehéz fizikai igénybevételt megkövetelő, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben, s az egészségügyi és szociális ellátás egyéb területein tervezett fejlesztésekre. A fizetési borítékon kívül is tehát növekszik a társadalom elismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következetesebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály kevésbé tudatos tagjai számára is felismerhetővé lesz, akkor a ma még nem egyszer megkérdőjelezett mondat, hogy anyagi és erkölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, kijelentő módba kerül, mert tények serege bizonytta majd a kijelentő mód jogosságát K. 3. Épül az öntőmű Hatvan méter hosszú, 16 méter széles és másfél méter vastag betonalapot készítenek a Dunai Vasmű épülő folyamatos acélöntőművében. Ezen áll majd a két öntőtorony és a két öntőgép. Készítését a napokban kezdte meg Osztrocska András, László Imre és Gulyás József brigádja. Az egymást váltó munkacsapatok a pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy 16 nap alatt bedolgozzák a tervben előírt 1500 köbméter betont HírlAP A polgárdi példa Majdnem kétszáz szakmunkás .A falun gyors ütemű fejlődés ment végbe Mind szélesebb körben alkalmazzák a korszerű technikát, az agrártudomány, általában a tudományok vívmányait; a mezőgazdaságban a munka ipari jellegűvé kezd válni; egyre nagyobb szerepük van az ipari és mezőgazdasági szakmunkásoknak, az agrárértelmiségnek.” (Idézet a kongresszusi irányelvekből) Polgárdr. Vörös Csillag Tsz. Mondják, hogy itt minden második ember szakmunkás. S az elnök, Schulmann István pontos adattal is szolgál: — A közös gazdaságban jelenleg 179 szakmunkás tevékenykedik. A szakképzetlenek száma 11mz. A központhoz vezető úton piros traktor dübörög. Megállapítom, kissé mérges a vezető. — Csak nem stoppol az elvtársi — Dehogy. Meg akarom kérdezni: szakmunkás? — Nálunk szinte valamennyi traktoros az. Vagy gépész-kezelő, vagy szerelő. Ha kell, nemcsak traktort vezetünk, egyéb gépek ismerői is vagyunk. A beszélgetést az elnökkel folytatom. — Hogyan is áll az a tíz százalék? — Ez a plusz minden szakmunkásnak jár, aki elvégzi a dolgát. Mi már olyanok vagyunk, mint egy ipari üzem. A megállapított órabérnek vagy teljesítménybérnek száz százalékát kifizetjük hónap végén. Amikor pedig eljár a tizenkét hónap, nyereséget osztunk, a gazdasági eredménynek megfelelően Persze a jövedelemhez hozzá kell még adni a háztáji földhozam értékét, vagy az értékesített jószágokat. — Tavaly mennyi nyereséget fizettek? — Egy harci keresetnek megfelelő összeget. — Mi várható az idén? — Pontosan nem tudjuk. Hatmilliót várunk még az állattenyésztésből, a kertészek is „behoznak” egymilliót. Ha ez teljesül, akkor már számolhatunk. Polgárdiban a szakmunkásképzés már az általános iskolában kezdődik. A termelőszövetkezet vezetői gyakran járnak osztályfőnöki órára, ahol a különböző mezőgazdasági és ipari szakma szépségeiről beszélnek. És nagyon sok gyerekben érlelődik meg ilyenkor az elhatározás, szerződést köt a közös gazdasággal, elmegy iskolába. Jelenleg is 35 fiatal tanul különböző szakiskolákban, a termelőszövetkezet támogatásával. Állattenyésztők, traktorosok, gépészek, építők lesznek. — És a növénytermelés? — A mai növénytermelőt nevezzük mi traktoros-gépésznek. Hiszen a kukorica, a napraforgó termesztést — ami a legtöbb élőmunkát kívánta eddig —, teljesen gépesítettük. — Idősebb szakmunkásaid is vannak? — Mindenkinek lehetőséget nyújtottunk, hogy néhány hónapos tanfolyam után (persze ezeknek soksok éves gyakorlatuk volt már) szakmunkás vizsgát vegyenek. Tavaly is tizenketten jelentkeztek. De erre már nálunk nem lesz lehetőse. Most már a fiatalokon a sor, akik három év múltán kerülnek vissza hozzánk. Aid akart eddig, az tanulhatott. — Milyen a szakvezetés összetétele? — Tizennyolc közül kilencnek van főiskolája, egyeteme, kilencnek pedig technikuma. Melyik üzem ág álljon Itt elő példaként? Amíg ezen töprengek, jön velem szemben Szávai György, a kertészet vezetője. — Huszonöt szakmunkádsunk van a kertészetben A dolgozók száma meg időnként eléri a százat is. Igaz, ezek idősebb asszonyok, férfiak, akik, ha ,,sűrű” a munka, akkor jönnek segíteni. A kertészeti szakmunkások zöme csapatvezető. Sok-sok nevet említ Szávai György, Meyer Jenőnét, Kiss Jászlót, Ács Mártát, Bakos Erzsébetet és a többieket sem adni semmiért, annyira értik a dolgukat. Rájuk bízhatja a szőlőoltványok készítését, válogatását ugyanúgy, mint az egyéb termékek osztályozását.. Most is van öt tanulójuk! egy fiatal RuHarvéten, négy pedig Válón sajátítja el a szakmát. — Szóval, jó, hogy vannak szakmunkások? — Nélkülük mozdulni sem tudnánk. Képzeljünk csak el egy ipari üzemet, ahol csupa betanított munkás tevékenyekedik. A jó szándék ma már kevés. Tudni kell. Ez a lényeg. Íme a polgárdi példa. Orsóvai Tibor Székesfehérváron, az Ybl lakótelepen épülő nagypaneles lakótömb utolsó emeletét rakják az építők. Több szolgáltatást igenrel a lakosság A Kisipari Szövetkezetek Fejér megyei Szövetségének fehérvári székházában pénteken 40 választmányi tag hallgatta meg Antal Ferenc elnök beszámolóját az 1970- ben elvégzett feladatokról. A beszámoló, átfogó képet adott az évről, a szocialista munkaversenyben elért eredményekről. A pártkongreszszus tiszteletére a KISZÖV- nél is egyre több szocialista brigád alakult, kezdte meg munkáját. A három termelési csoport, az ipar, építőipar és szolgáltatóipar, együttesen ebben az évben mintegy 264 millió forintos árbevételt ér el, 11 százalékkal többet, az elmúlt évinél. Nagy figyelmet kell fordítani a szolgáltatóipar tevékenységi körének bővítésére és a meglévő ágak továbbfejlesztésére. Ennek ellenére, hogy ebben az évben az árbevétel egy millió forinttal gyarapodott, ez mégsem kedvező. Ennél jóval nagyobbnak kellene lenni, hiszen a lakosság igényli a szolgáltatásokat. A szövetkezetek termelésének növekedése 12 százalék, ezen belül a szolgáltatóipar csak 2 százalékos javulást mutathat fel. Ez évben jelentős beruházásokkal gyarapodott a szövetség. Csak néhányat említünk meg. Így például a székesfehérvári Cipész Ktsz felújított épületbe helyezte át az eddig rossz körülmények közt üzemelő martonvásári cipész részlegét, valamint ide sorolhatjuk a fehérvári József Attila utcába áthelyezett részlegét is. Ezzel megoldották az ipari tanulók elhelyezését. Ez év végéig átadják a bicskei szolgáltató szövetkezet központi telephelyét is. A választmányi értekezleten ismertették a szövetség negyedik ötéves tervének főbb irányvonalait, a kisiparosok és a szövetkezetek viszonyáról, a szakszervezeti területi bizottságok létrehozásáról is szó volt. Az elnöki beszámoló után a választmány tagjai közül tizenketten hozzászólásokká egészítették ki a beszámolót, vetették fel az iparengedélyek kiadásának kérdését. Az ülésen megalakították a nőbizottságot is.