Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
Szombat, 1970. november 21. A pedagógusok továbbképzéséről jobbító szándékkal... Örömmel töltött el, amikor a Hírlap november 15- iki számában „Még egyszer a pedagógusok továbbképzéséről” címmel olvastam Koncz Lászlónak, a Továbbképzési Kabinet vezetőjének cikkét, válaszul korábbi észrevételeimre. Sajnos szándékom nála nem talált megértésre. Olyan dolgokra kaptam feleletet, melyeket írásom gondolat- és indulatmenete nem tételezett fel s nem érdemelt meg. Koncz László támadásnak vélte — hangvételükben is egészen más — megállapításaimat. Szabad legyen hát ezúton, az érdekelt közvélemény előtt ismét szót kérnem. Kik azok a „közemberek”, akik szerintem a „hallgatásbelegyezés” elvét vallják? A falvakban és a tanyákon tanító pedagógusok, akik — évtizedes tapasztalatom szerint — rengeteg munkájuk, személyes problémáik terhe mellett is — hű végrehajtói a meg-megújuló tantervieknek. Ám a nevelési értekezleteken és a továbbképzéseken viszonylag kevesen hallatják szavukat. A továbbiakban hadd mondjam meg, kiket tartok a kívülállóknak és fennállóknak. Az előbbiek — szerintem a „nem-pedagógus”, de közügyekben szót emelő gondolkodók, funkcionáriusok, írók, újságírók, akik, habár csak a mindennapi pedagógus-gondok jelenségeit ismerik is — többnyire lényeget látóan nyilatkoztak meg. A felülállók esetében az országos irányító szervekben tevékenykedőkre gondoltam. Számtalan okos, odafigyelésre méltó írást olvastam tőlük. Ezek után világos, hogy én nem a kívül- és felülállók véleménynyilvánítását kifogásoltam — balgaság is lenne —, hanem a gyakorló pedagógusok vitakészségének elégtelenségét. A felügyelők munkáját szintén egész más hangszerelésben írtam és értelmeztem. Hogy cikkemben milyen kényszerről beszélek? — Természetesen nem határozatok kényszeréről, hanem a helyzetek, a körénk sereglő feladatok szorításairól. Egy-egy gyerek sorsáról dönteni de nagy felelősség a pedagógus számára! A felügyelettel megbízott kollégáknak is vannak ilyen dilemmái , minél nagyobb gonddal dolgoznak, annál inkább. Hiszen munkatársat kell minősíteni. S most megismételve is aláhúzom, egy felmérés sem adhat teljes képet. Szólok még a továbbképzések előadóiról is. Semmilyen gyakorlati meggondolásból nem cáfolható egyegy szakterület alkotó emberének személyes varázsa, személyes jelenlétének szükségessége. Néhány példával alá is támasztom meggyőződésemet. A polgárdi Pedagógusok Klubjában már két esztendő óta továbbképzés is folyik. És minden esetben alkotó szakemberek közreműködésével. Ha hát cikkemben a másodlagosság veszélyeiről szóltam, a klub vezetőjeként előzőleg már tettekkel bizonyítottam annak elkerülhetőségét. A pedagógusok gyakorlati oktató-nevelő munkájával természetesen más a helyzet. Sok kiváló teljesítményű kortárssal dolgozom együtt én is. S éppen ők tudják, hogy saját elméleti munkájuk igencsak másodlagos, öveges profeszszor vagy éppen Szemere Gyula szellemi produkciói mellett. S ráadásul öveges és Szemere nemcsak „elméleti téren van otthon”, hanem a „mindennapi iskolai életben is”. Úgy vélem: a közérdekű dolgok jobbító szándékú, felelős bírálata, a féltő-segítő töprengések bátor kimondása — nem sértés. Inkább egy indokoltan magasabb igény bejelentése. Hiszen a közeljövő sürgető feladata: a „Cinca-patak partján is egész Európát kell teremteni !” Pásztohy Domokos ai Őszintén, az ügy közös A pedagógus munkájának természetéből következik, hogy „ha égni akar, melegíteni és világítani”, egész élete során mindig újra és újra, fáradhatatlanul magába kell fogadnia szaktárgyai, valamint a pszichológia és pedagógia újabb tudományos eredményeit. Nagyon megnyugtató számunkra — akik a „felülállók” véleményét képviseljük — Pásztohy Domokosnak az a megállapítása, hogy „fővonalaiban — tartalmában és céljaiban — sokatígérő” az új továbbképzési rendszer. Merjük remélni, hogy rajta kívül még nagyon sok gyakorló pedagógus véleménye is hasonló. A „hallgatás, beleegyezés” álláspontját mi sem tartjuk rendjénvalónak! Szeretnénk a továbbképzés vonatkozásában a jövőben méginkább hallani, megismerni a gyakorló pedagógusok legszélesebb tömegeinek az igényeit, kívánságait. A központi útmutatásokat figyelembe véve, elsősorban a „közemberek” igényeit szeretnénk a továbbképzési munka során a legmesszebbmenőkig kielégíteni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a továbbképzés új, korszerű elképzeléseinek megvalósításában még nagyon a kezdet kezdetén vagyunk. Lehet, hogy „negatív mozzanatok” is fellelhetők munkánkban. Csak hálásak lehetünk az olyan „szakmájukra igényes értelmiségi embereknek” — amilyennek Pásztohy kollégánkat is tartjuk — ha az esetleges hibáikra felhívják a figyelmünket. Örülünk a kritikának, az őszinte szókimondásnak! Hiszen az ügy, amiért dolgozunk, közös ügyünk! Pásztohy Domokos cikkének gondolatmenetével ittott vitába kell szállnunk. Nem szerencsés például szembeállítani a továbbképzés irányításában is aktívan érdekelt szakfelügyelőket „az általános iskolák falai közé szorult” pedagógusokkal. Úgy gondolom, túl vagyunk már azon, hogy szakfelügyelőink „néhány óralátogatás tapasztalata alapján kényszerülnek” értékelést adna a nevelők munkájáról. Ezt senki sem kéri tőlük, sőt óvjuk őket az ilyen „értékeléstől”. Az eddigi eltelt rövid időszak tapasztalatai alapján úgy látjuk, hogy hasznos, színvonalas továbbképzési formáról van szó. Egyébként — tudatosan — a területek számára történő kárderképzést szántuk a szemináriumok elsődleges céljául. Pásztohy Domokos cikkében azt veti a szemünkre, hogy „a pedagógusok egy viszonylag kicsiny rétege docensek és kandidátusok által képeztetik”, míg a tanárok többsége csak másodkézből juthat a korszerű ismeretekhez, az újabb tapasztalatokhoz. Igazat kell adnunk abban, hogy a másodkézből szerzett ismeretek hatásfoka csökken. De elképzelhető-e, hogy az ország minden egyes szakmai munkaközösségét a szaktudományok alkotó művelői oktassák? Ennek ellenére — megfelelő szervezéssel — megvalósítható, hogy évente egy-két esetben vidékre is eljusson egy-egy központi előadó. Az elmúlt években számos jó példa volt erre. Kelemen László könyvére hivatkozva „elszomorítónak” tartja azt a feltételezést, hogy e közel 400 oldalas kézikönyv anyaga „nem képezi az irárányító munkára is alkalmasnak ítélt tanárok már régen elsajátított és rendszeresen alkalmazott ismeretét”. E kézikönyv tényleg alkalmas arra, hogy az oktatónevelő munka egyik legfontosabb egyszeregye legyen. Valóban minden pedagógus munkaasztalán ott volna a helye. De tegyék szívükre a kezüket a pedagógus kollégák, ott van-e minden munkaasztalon? Sajnos, még nagyon sok nevelői könyvtárból is hiányzik. Merjük remélni, hogy Pásztohy Domokosnak, a pedagógusok továbbképzéséről közreadott gondolatai és az azokhoz fűzött fenti megjegyzések is felhívják a pedagógus közvélemény figyelmét a téma fontosságára, és újabb gondolatokat, nemes elhatározásokat ébresztenek kiáltásainkban. Metzger János, vezető szakfelügyelő A FEJÉR-VESZPRÉM MEGYEI MÉH VÁLLALAT Székesfehérvári telepe FELVÉTELRE KERES: 3 NŐI SEGÉDMUNKÁST. Hajtik? Székesfehérvár, Rácz utca 5. ___________________191 267. A szerkesztőség megjegyzése A szerkesztőség egyetértéssel fogadta Pásztohy Domokos, gondolatébresztő észrevételeit a pedagógusok továbbképzéséről, mert úgy vélte: jobbító szándékkal íródott. Koncz László válasza sok kérdés helyes megvilágítása mellett — kissé a sértődöttség alapállásából íródott. Pásztohy kérésére a szerkesztőség lehetőséget nyújtott a félreértések tisztázására. Különösen örülünk Metzger János szakfelügyelő hozzászólásának, aki példáját adta annak, hogyan kell a bíráló megjegyzéseket fogadni. Megértéssel! Mert aki egy fontos közügyben szót kér, az sajátjának érzi az ügy sikerét. (Ezzel a szerkesztőség, a maga részéről, a nyilvános eszmecserét befejezettnek tekinti.) HÍRLAP Színjátszó rendezők továbbképzése Az amatőr színjátszó mozgalom az utóbbi években előbbrelépett. Új formák, új rendezői elvek honosodtak meg a színpadon. Ezzel ellentétben az együttesek vezetői, rendezői nem részesültek képzésben e témakörben. Ezt az adósságot törlesztendő, a Megyei Művelődési Központ rendszeres továbbképzést tart számukra. A rendezők havonta stúdiófoglalkozáson találkoznak, ahol az eszmecserét egy-egy jó együttes fellépése is serkenti. Az első találkozó november 22-én lesz Fehérváron, a művelődési központban. Százezer tétel A budapesti Szabó Ervin Könyvtár megjelentette „Budapest történetének bibliográfiája” című kötetet, mely méreteiben világelsőséget élvez. A tematikus rendezésben közel 100 ezer tétel szerepel. A legrégibb időktől 1900-ig minden témakört felölel, mely a fővárosra, egyes kerületeire, főbb intézményeire jellemző. Színház MARY, MARY... Hallottam, hogy jó a Mary, Mary. Szomszédaim mondták: meg kell nézni... Ám, ha megkérdeztem volna, ki a szerzője, bizonyára elhallgattak volna. A közönség körében ugyanis alig ismert Jean Kerr amerikai írónő. Könnyedséget, szellemes hangulatot szugeráló cím. Remek szereposztás, érdekes rendezés. A színpadi cselekményt figyelve, szellemes fordulatain derülve, olykor elgondolkozik az ember: mi hiányzik még? ... Valami gondolati többlet, amin kissé eltöprengünk, amin esetleg vitatkozunk, átélve így a másodlagos alkotás folyamatát? Ezúttal nem csalódtunk várakozásunkban. A néző azt kapta, amit várt. Nem félrevezető a cím! A Mary, Mary valóban kedves, szellemes vígjáték. „Szellemes darab, úgy, hogy közben közönségét megkíméli a legszerényebb szellemi igénybevételtől is” — írja Sass György a Film, Színház Muzsika kritikájában. A fővárosi József Attila Színház fehérvári előadása megerősíti a fenti véleményt. Jean Kerr valóban szellemesen könnyed darabot írt. Ismeria házassággal járó szokványos bonyodalmak megoldását. Recepttel szolgálhat Bob és Mary, a válni készülő házaspár több-kevesebb huzavona után, boldogan egymásra talál. A történet az Egyesült Államokban biztosan tipikusan amerikainak, Európában pedig tipikusan európainak tartják. Ezért is van sikere világszerte. A Mary, Mary 1961 és 1964 között a Brodway-n 1445 előadást ért meg. A József Attila Színházban két éve játszók. Székesfehérváron szintén többször bemutatták. Sikerrel. Ezúttal is remekül szórakozott a közönség. Örkényi István, a fordító jóvoltából egészen „magyar módra” pöröltek egymással a szereplők. A sűrű poénra épített, jól játszható szöveg valósággal pergette az előadást. Érződött, hogy repertoár-darabot látunk, a színészek biztonságérzete, játékkedve hamisítatlan hangulatot teremtett. Kár, hogy az utolsó felvonásban növekvő helyzetkomikum bohóckodásba fulladt. Olykor a színészek nevetőizmait is próbára tette. Az ötszereplős darabból Kállai Ilona játéka emelkedett ki. Mintha rászabták volna a Mary, Mary címszerepét. A színházban tiszta szívből derültünk, bár a mű nem vette igénybe agysejtjeinket, helyben „fogyasztottuk el”. És végül mégiscsak tanulsággal tértünk haza: jó ha körülnézünk házunk táján, mert olykor az a bizonyos harmadik a szerelmi háromszögből a saját lakásunkban ólálkodik. Kulich Erzsébet halálozás Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy felejthetetlen jó édesanyánk, anyósunk, nagyanyánk és rokonunk ÖZV. ZÁKÁNY! EÜTRÉNÉ szül. Szalai Mária f. hó 18-án, életének 74. évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 23-án, hétfőn du. fél három órakor lesz a Sóstói temetőben. A gyászoló család Lakás: Szivár, Vörösmarty tér 5, 4333 SPORTRUHÁZATI CIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN! Gyermek bőrtalpas korcsolyacipő 242,— Ft Durábel sport félcipő 289,— Ft Durábel sport bakancs 362,— Ft Téli sport félcipő 305,-------- 326,— Ft-ig Jégzokni, sísapka, kucsma, sport pulóverek, sí és korcsolya NAGY VÁLASZTÉKBAN. FÉRFI SPORTCIPŐKET 12 HAVI GARANCIÁVAL ÁRUSÍTUNK! SPORT-HANGSZERBOLT SZÉKESFEHÉRVÁR, Kossuth utca, 4250. Egy perc— magyarul Karácsonyi káposzta Az illetékes beül az íróasztala mögé, papírt lapoz, ceruzát helyez mellé, szemüveget igazít — és nyilatkozik. Például arról, hogy s mint lesz majd a télen, amikor esik a hó, megérkeznek-e akkor is az élelmiszert szállító autók? „Talán azt kellene elmondanom, biztosíthatjuk vásárlóinkat, élelmiszerféleségekből, a karácsonyi időszakban szokásos más áruféleségből kielégítő lesz az ellátás ...” Az illetékes még mást is mondott, hiszen sokféle áru tartozik a karácsonyi, vagy általában a téli ellátáshoz. Miután végzett, szemüveget igazított és elégedetten ■mosolygott, pontosan elmondott mindent. Aki a nyilatkozatot hallgatja, olvassa, éppen a pontosságot keresi, mert kíváncsi, mit is kapunk karácsonyra? És vajon mit az ünnepi asztalra? Egy sereg feleséget. Pedig én is, más is, nem szíveljük sem az algákat, sem az élelmiszer és a papucstalp között éppen átmeneti állapotban levő valamilyen ennivaló-féleséget. A nyilatkozó nem is gondolt arra, hogy az ő talános szerénysége egyúttal bizonytalanságot is kifejez, és ez csak fokozódik, bizonyos bizonytalansággá válik a szerűség kifejezéssel. A hovatovább divatos formává előlépett szerűség, féleség igazi jelentése egy még nem, vagy már nem állapota annak, amit mondok. Lehet a féleség, szerűség is jó kifejezés, ha valóban bizonytalan vágyaik abban, amit mondok. A tengerből frissen kihalászott algára gondolva csakis a féleség jut eszembe. Igaz, néha nem is kell az algára gondolni, csak egy rosszul sikerült, agyonnyomott kenyérre nézni a boltban. Az is majdnemmajdnem csak kenyérféleség ... De a téli időszakra nem ilyenféle dolgokkal akarja ellátni az illetékes a vásárlókat. Az ünnepi asztalra — a nyilatkozó is arra gondolt, csak helytelenül mondta — élelmiszerfélék bőségét teremtik meg. Lesz káposzta, lesz bele lapocka, mellette kocsonyahús, dió és mák, jobbnál-jobb élelmiszerfélék, nem pedig bizonytalan, ki tudja micsoda a feleségek. (v. i.) Kérés a pusztáról A kiscséripusztai diákotthon diákjaitól kaptunk levelet, amelyet ezúton továbbítunk a 14. sz. AKÖV illetékeséhez. Hatvan felsőtagozatos pusztai általános iskolás utazik be naponta Polgárdiba és vissza onnan a pusztára, mivelhogy a felsőtagozatosokat Polgárdiba körzetesítették. Az iskolabusz reggeli indulási ideje háromnegyed hétkor van, hét órára már bent vannak az iskolában, nyolcig csak csiviteléssel töltik az idejüket. Délben fél egykor van vége a tanításnak, de a busz csak fél kettőkor viszi őket haza. Ilyen módon sok idő kiesik az életükből, amelyet hasznosan eltölthetnének a diákotthonban. Arra kérik az AKÖV-öt, amennyiben lehetséges volna, fél nyolckor vigye be őket az iskolába és háromnegyed egykor haza. bj HUNGARY SZERKESZTŐKET, LAKATOSOKAT, FÉMCSISZOLÓKAT, MARÓSOKAT, KÖSZÖRŰST, FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOK/ TAKARÍTÓNŐKET, továbbá: állandó jelleggel fiatalkorú fiúkat és lányokat 6 órás munkakörbe. Jelentkezni: „fémmunkás” Vállalat Székesfehérvári Gyára, Székesfehérvár, Seregélyesi út 184/7. Telefon: 28—96/18. Megközelíthető: 10-es és 14-es autóbuszjáratokkal. 3860. A „fémmunkás“ Vállalat SZÉKESFEHÉRVÁRI GYURA felvételre keres: AZONNALI BELÉPÉSSEL