Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1970. november 1. - (Folytatás az első oldalról) pártba való felvétel 18 éves korhatárra tervezett leszállí­tását nem helyeselte. Szerin­tük a 18 évesek még éretle­nek, nincs bennük elég fele­lősségérzet. A párttagság na­gyobbik része szembeszállt ezzel a véleménnyel és he­lyesli a korhatár leszállítását. Pártbizottságunk ez utóbbi véleménnyel ért egyet. Mégis érdemes azoknak véleményé­re is felfigyelni, akik ebben a kérdésben nemet mondtak, mert a „nem” mögött a párt féltésén kívül­i hibás álta­lánosítás is rejlik. Nekünk abból a szemszögből kell az ifjúság megítéléséhez közelí­tenünk, ahogyan azt a kong­resszusi irányelvek teszik; a felnőtt nemzedék érettségé-é nek fontos mércéje; milyen utódokat nevel, hogyan ké­szíti fel őket az életre? Üzemekben, szövetkezetek­ben, intézményekben a párt­­szervezetek, a kommunisták segítsék a fiatalokat, hogy tudásukat, ambícióikat, lel­kesedésüket az eddiginél jobban kamatoztathassák. Alapszervezeteink, bizott­ságaink fontos feladata ér­vényt szerezni a párt hatá­rozatának, segíteni a Kom­munista Ifjúsági Szövetséget abban, hogy még jobban elő­készítse a fiatalokat a párt­tagságra, jobban összefogja, megnyerje őket az előttünk álló feladatok végrehajtására A nők társadalomban el­foglalt szerepéről sok véle­ A megyei pártbizottság egyetért azzal, hogy az er­kölcsi és az anyagi ösztön­zést az­ eddiginél jobban ka­matoztassuk a dolgozók ak­tivizálására. Kérjük a párt­értekezletet erősítse meg e törekvést és jelölje meg to­vábbi feladatként az ezzel kapcsolatos helytelen néze­tek leküzdését is. Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság Irány­elveinek és Szervezeti Sza­bályzat tervezetének tár­gyalása során széles körben vitatott volt a szocialista er­kölcsi normák érvényesülése. Átmeneti társadalmunk jellemzője, hogy huzamosabb ideig együtt élnek benne a kommunista és kapitalista vonások. Ez az ellentmondás jelentkezik az erkölcs terü­letén is; a szocialista vonások erősödése mellett léteznek a szocializmustól idegen jelen­ségek is. Jelenleg a szocializ­mus teljes felépítésének idő­szakában vagyunk, a hatalom kérdése végleg eldőlt Ezzel az egész erkölcsi struktúra új fázisba lépett: a „győzni, vagy meghalni” elvet a szé­les értelemben felfogott „dol­gozni, tanulni, tanulni” köve­telmény váltja fel. A gazdasági építés terüle­tén már nem elegendő csak az osztályösztön és az ebből eredő erkölcsi tenniakarás. Ez nagyon fontos, nélkülöz­hetetlen. De az objektív kö­rülmények lépésről-lépésre haladó minőségi munkát ke­mény hangzott el, így pl. mondjuk, hogy a párthatá­rozat helyesen jelölte meg a teendőket, ezért minden pártfórum, minden állami szerv a maga területén te­gyen az eddiginél többet, biztosítsa, hogy a nők min­den vezető testületben ott legyenek, véleményeiket ki­kérjék, figyelembe vegyék. Egyetértünk e vélemények­kel, miként azzal is, hogy a nőbizottságoknak nagyobb segítséget kell adni a jövő­ben. A párttagság egyetért gaz­daságpolitikánkkal. A gazda­ságirányítás új rendjét szük­ségszerűnek tartja, külön nagy figyelmet fordít az anyagi ösztönzésre. Tovább­ra is vitatja a munka sze­rinti elosztásnál a differen­ciálás mértékét. Nagyon sok vélemény szerint ez elsősor­ban csak a vezetők, a közép­vezetők és a dolgozók között érvényesül, de ezen rétege­ken belül már nem. Mások szerint az anyagi ösztönzés eltúlzása a forrása az utóbbi években megerősödött szer­zési vágynak. Ezekben a vé­leményekben még ott talál­ható a megszokottság és a rossz értelemben vett egyen­­lősdi szemlélet is. Joggal tették szóvá, hogy sok helyütt elhalványult vezetnek, s mert az új társa­dalom felépítéséhez az ér­zelmi kapcsolódáson, kész­ségen túl, nagyobb hozzáér­tés, másfajta kitartás, mun­kafegyelem, új erények szük­ségesek. Életünkben alapve­tően ma ezek érvényesülnek. De ugyanakkor — nem egy­szer elvtársaink között is — az utóbbi időben szaporodik az anyagiasság, a harácsolás, amelyek részben a burzsoá erkölcs maradványai, rész­ben pedig társadalmi-gazda­sági fejlődésünk ellentmon­dásainak termékei. Az a vélemény, hogy e vonatko­zásban rosszabb a helyzet a négy évvel ezelőttinél. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy megyénkben is több vissza­élést, a dégi, martonvásári, szári, pákozdi, dunaújvárosi stb — lepleztek le. Érthető, hogy ellenük a felháborodás is növekszik. Szerintünk ma még nincs szó tendenciáról, de a jelen­ségek számának szaporodása figyelmeztető. Árpa figyel­meztet, hogy az eddigieknél határozottabban, keményeb­ben lépjünk fel ellenük. Nem érthetünk egyet azok­kal sem, akik törvényekbe nem ütköző, de morálisan el­ítélendő módon jutnak anya­gi előnyökhöz, akik egyre iz­mosodó, kibontakozó kom­munista erkölcsünk értékét és hitelét — s néha a párt, a párttagság tekintélyét is — rontják a közvélemény előtt Olyan közszellemet kell biztosítani, amely soké 19,5-ről 22 százalékra emelkedett. A pártvezetősé­gek tagjai között szintén nö­vekedett a nők aránya, 19,5- ről 24,5 százalékra, a 26 éven aluli fiataloké 2,5-ről 4 szá­zalékra, a fizikai munkásoké 30,1-ről 31,1 százalékra. Nem lehetünk megelégedve a fizikai munkások arányá­nak növekedésével. Határo­zottabban kell fellépnünk a szabadabban mozoghat, mint mondják, a konkrét termelő­­munkából nem esik ki. Az Irányelvekről és a Szer­vezeti Szabályzatról mondot­takból megállapítható, hogy a párttagság ebben az eddig végzett munka megerősítése mellett a tökéletesítést, a helyzethez, a növekvő fel­adatokhoz való igazítást lát­ja, és az eddigi politika foly­tatását magasabb szinten, még jobban, még hatéko­nyabban.­­ A párttagság véleménye, a sok hozzászólás, észrevétel és a hibák feltárása, az őszinte, helyenként szenvedélyes bí­rálat forrása, hogy a párt politikájával egyetértve, a módszereket, a helyi végre­hajtást tökéletesítve látják biztosítottnak a haladást. Ezért akarnak jobban mun­kálkodni és e tevékenységük­ben határozottabb cselekvést várnak az alapszervezetek vezetőségétől, az üzemi, já­rási, városi és megyei bizott­ságtól is. Javasoljuk a párt­ ma még számos helyen ta­pasztalható nézettel és gya­korlattal szemben, amely akadályozza a fizikai mun­kások bevonását a pártveze­tőségekbe, illetve konkrét pártmegbízatásokba. Ilyen például az a gyakorlat több alapszervezeti párttitkárnál és gazdasági vezetőnél, hogy szívesebben látnak olyan embert vezetőségi tagnak, aki értekezlet erősítse meg a párttagság eme törekvéseit. Elvtársak!­­ A következőkben az állami élet­ demokratizmusának fej­lődéséről, s megyénk gazda­sági életéről, az ezt megha­tározó gazdaságpolitika ered­ményeiről, hiányosságairól, a gazdaságpolitikával szembe­ni jogos igényekről kívánok szólni Szü­kségtelen ismét é­s téte­lesen felsorolni mindazt a tapasztalati tényanyagot, me­lyet elismerő, vagy kritikai hangsúllyal írásban rögzítet­tünk a tanácsok munkájával, munkastílusával kapcsolat­ban. Egyre azonban szabad legyen emlékeztetnünk: a már látható központi célki­tűzések és a helyi törekvések is azt igénylik, hogy me­gyénkben továbbra is az or­szágos átlagot meghaladó ütemben kell fejlesztenünk a gazdasági életet, s jogos igénye pártunknak, hogy az államhatalmi szervek mun­kája, munkastílusa, tevé­kenységük egésze technikai korszerűsítés gyors javulásával mindenkinek biztosítsák a munkához való jogot. Ehelyett azonban az történt, hogy nagy iramban biztosítottuk a munkahely­hez való jogot az emberek­nek, s mesterségesen munka­erőhiányt hoztunk létre. Tudom, hogy külön-külön most sok gazdasági vezető „interpellál”, s a szabályozók, a fékezők sorát felvonultatva be tudja bizonyítani a saját igazát, azt, hogy kénytelenek voltak ezt és így tenni, mert... És jönnek a jól ismert indokok. De azt ki bizonyít­hatná be, hogy a társadalmi érdekeknél lehet-e erősebb érdekeltség ebben az országban? Nincs és nem lehet erősebb érde­keltség, mint amit gazdaság­­politikánkban pártunk meg­határozott, vagyis a termelés színvonalának, hatékonysá­gának szüntelen bővítése, az életszínvonal tervszerű eme­lése. Jövőbeni feladatainkat­­ e célkitűzés határozza meg. Többek között az, hogy ne­gyedik ötéves tervünk élet­színvonal-centrikus. Ezt a fülnek és értelemnek oly jó­hangzású meghatározást szí­vesen használjuk manapság, s nem ok nélkül. De amikor mi, kommunisták beszélünk erről, nekünk tudnunk és tu­datosítanunk kell, hogy ez az életszínvonal-centrikusság nem valami olyanféle elhatá­rozás, hogy felosztjuk a teg­nap felhalmozott értékeket! Ennek is a munka hatékony­sága, a holnap megtermelen­dő új érték képezi az alapját. Végrehajtása tehát tőlünk függ, attól, hogy képesek le­szünk-e a tervezett és kívá­natos mértékben növelni a munka hatékonyságát, értel­mes munkával tudjuk-e ki­tölteni a napi hét, hét és fél, vagy nyolc órákat? Népgazdasá­gunk negyedik ötéves tervének legfőbb cél­kitűzése tehát a munka ha­tékon­yságának fokozása. Amikor ezt rögzítjük, arra is emlékeztetnünk kell hogy nemcsak és nem is elsősor­ban a munka intenzitásának fokozásáról van szó. Az egyes emberektől természetesen többet várunk, miként ők is többet várnak forintokban is, az életszínvonal egészét tekintve is a népgazdaságtól. De a termelékenység fokozá­sának összetevői a vezetői in­formációtól a munka magas fokú szervezettségéig terjed­nek, s magukban foglalják a vezetés szervezettsége, kul­turáltsága emelését, a leg­korszerűbb technikai és tech­nológiai megszervezésének szükségességét is. Megyénk következő öt­éves terve részletesen foglal­kozik a mit­tel és a hogyan­nal is. Amikor a tervben rög­zítettük, hogy a következő ötéves tervben kiemelt ága­zatként kezeljük, fejlődési ütemét tekintve meghatáro­zónak tartjuk az alumínium-, a jármű-, a híradástechnika-, számítástechnikai program megvalósítását, az­­ állatte­nyésztés és hústermelés fel­lendítését, valamint vezető mezőgazdaságii növényeink, a kukorica és a búza termesz­tésének fejlesztését, akkor külön megfogalmazás nélkül is kimondtuk. Tanácskozik a megyei pártértekezlet az erkölcsi elismerés, ösztönzés, nincs munkapadhoz, géphez kötve. nem töri el a közösség megkárosítását, a harácsolást Fokoznunk kell a kisebb-nagyobb kol­lektívák éberségét. Jobban oda kell figyelni a törvények betartására. A visszaélések feltárásában, a társadalom megkárosítóinak megbünte­tésében párttagságunk és közvéleményünk joggal vár­ja a hatékonyabb adminiszt­ratív intézkedéseket, s elvár­ja, hogy a jogszabályok tük­rözzék jobban a fejlődést. Az agitációban és a pro­pagandában többet kell fog­lalkozni az öntudattal, a mindennapi életben meg kell követelni és segíteni kell, a kommunisták és a ve­zetők erkölcsi példamutatá­sát. Tisztelt Pártértekezlet! Az írásos beszámolóban termé­szetesen még nem adhattunk számot a lezajlott választá­sokról és a párttagság össze­tételének is csak a legfőbb adatait közöltük. Ezért itt beszélek róla részletesebben. A fizikai munkásoknak 6,6, a nőknek 7,5 százaléka tagja a pártnak. Az új tagfelvéte­lek összetétele megfelel a kö­vetelményeknek, összhang­ban van a társadalmi, gazda­sági, politikai élet fejlődésé­vel. A probléma az, hogy a munkások, valamint a fiata­lok száma és arányuk, a he­lyes irányú és megfelelő ösz­­szetételű új felvétel ellenére sem alakult kedvezően az össz-párttagságon belül En­nek több összetevője van. Ilyen irányban hat a társa­dalmi átrendeződés; több munkásból vezető beosztású lett; a nyugdíjba menők többsége fizikai munkás; nőtt a párttagságon belül pl. a pedagógusok, de általában az értelmiség aránya; nem ki­elégítő a munkások között a nevelőmunka; az eddig ér­vényben levő felvételi kor­határ nem adott lehetőséget a fiatalok egy részének fel­vételére. Azt is el kell mon­dani, hogy a statisztika sem a reális valóságot tükrözi. Ezekből adódik, hogy a jövőben az eddigieknél sok­kal nagyobb gondot kell for­dítanunk a munkások, a fia­talok és a nők párttaggá ne­velésére. ■ Jelenthetjük a pártértekez­letnek, hogy a megválasztott párttitkár és vezetőségi ta­gok között a IX. Kongresszus időszakához viszonyítva nö­vekedett a nők, fiatalok és fizikai munkások aránya. A titkárok közt a nőké 9-ről 13,7, a 26 éven aluli fiataloké 1,6-ról 2,5, a fizikai munka­ H­Í­RLAP - 3 ----- ne csak alkalmazkodjon ehhez a dinamikus fejlődés­hez, de sok vonatkozásban előzze is meg az eseménye­ket, vagyis a tanácsok tevé­kenysége sokrétűen fejezze ki azt a tényt, hogy egy idő­ben népképviseleti, önkor­mányzati és államhatalmi szervek. Erősítenünk kell népkép­viseleti jellegüket, azt, hogy a területükön élő állampol­gárok képviseletében működ­nek, azok ellenőrzése alatt állnak, s tevékenységükről nekik beszámolnak. Szilárdí­tani kell az önkormányzati jelleget, azaz, hogy a hatás­körükbe tartozó helyi ügyek­ben önállóan döntenek, a tör­vények, rendeletek végrehaj­tása során a helyi körülmé­nyek között a leghatéko­nyabb módszereket alkalmaz­zák. Mindezekkel együtt fej­leszteni szükséges államha­talmi tevékenységüket, azaz biztosítani, hogy mint a szo­cialista állam területi és he­lyi szervei a demokratikus centralizmus elvét még haté-' konyabban gyakorolják, nö­vekedjen a hatósági jogkör. A párt és a kormány ez év tavaszán hozott együttes határozata értelmében a jö­vőben a járások mint köz­­igazgatási egységek megma­radnak, de a járási tanácsok, mint választott testületek megszűnnek. A járásokban a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága alá rendelt tanácsi hivatalok működnek majd. Fontos politikai feladatunk, hogy e hivatalok zökkenő­mentes létrehozását elősegít­sük és a járásoknál felsza­badult erőkkel elsősorban a községi tanácsokat, azok ap­parátusát erősítsük. Biztosít­suk, hogy a járási tanácsok jelenlegi apparátusának tag­jai az átszervezés során fel­­készültségüknek, képzettsé­güknek megfelelő munkát, beosztást kapjanak. Tisztelt Pártértekezlet! A gazdaságpolitikáról szól­va elmondhatjuk, hogy a cél­jaiban mindig világos gazda­ságpolitikát eszközeiben nem mindenkor a legszerencsé­sebben valósítottuk meg az elmúlt­ években. Igaz ennek kritikáját pártunk időközben már elvégezte azzal, hogy ki­dolgozta és a gyakorlat próbé­bájának alávetette az új gaz­daságirányítási rendszert. Értelmetlen lenne azt boncol­gatnunk ismét, hogy mit nem csináltunk jól 1968 előtt. Most azt kell mérlegelnünk, amit 1968 után tettünk. Alapjában jó munkát vé­geztünk, közismert szólás­­mondással élve „jól áll a szénánk”. Csakhogy mi azt is tudjuk, hogy néhány igen fontos „szalmaszál” azért keresztbe akadt. Ilyen példá­ul a munka társadalmi haté­konyságának kérdése. A gaz­­daságirányítási rendszer egyik fontos cél­ja volt, hogy a termelőterületeken — jól meglátva a lehetőségeket — gyors ütemben feltárják a belső tartalékokat, s mind a munkaszervezés, mind a fontos, nélkülözhetetlen ele­mének tartjuk a nemzetközi integrációt, annak további szélesítését és tökéletesítését is. Egy lélekszámban olyan kis ország, mint hazánk, ahol a nemzeti jövedelemnek 40 százaléka a külkereskedelem függvénye, egy ilyen iparilag közepesen fejlett ország kü­lönösen érzékenyen kell, hogy reagáljon közgazdasági környezetére, és kikerülhe­tetlenül függő viszonyba is kerül a környezettel. Me­gyénk is ilyen függő viszony­ban áll hazánk közgazdasá­gi környezetével, hiszen alu­míniumprogramunk középső, gazdaságilag nyugodtan ne­vezhetjük döntő láncszeme szorosan a Szovjetunióhoz fűz bennünket. Járműprog­ramunk megvalósításának biztosítéka zömében a szov­jet piac, híradási partink ugyancsak erős külkereske­delmi kötésekkel kapcsolódik külföldi partnereinkhez. Acéltermelésünk hasonlókép­pen a legmegbízhatóbb kül­földi partnerhez, barátunk­hoz, a Szovjetunióhoz köt bennünket. Integrációs kapcsolataink tehát sokrétűek és szilár­dak. A szovjet nyersanyag­­bázisra és villamosenergiára épült acél- és alumínium­iparunk jövője biztosított. Azt azonban már ne vár­juk, nem várhatjuk e min­den tekintetben megbízható partnertől sem, hogy fel­adatainkat helyettünk elvé­gezze A beruházások haté­konyságának fokozása, a rendelkezésre álló nyers­anyag és a tananyag felhasz­­nálásának célszerűsége, a termelés hatékonysága ne­künk adja fel a leckét. Ugyancsak számunkra jelent megoldást követelő feladatot a termelés szerkezetének célszerű és a társadalmi igé­nyekhez igazodó változtatá­sa. Magyarán az a feladat, hogy a következő öt eszten­dőben a minimálisra csök­kentsük a gazdaságtalan, mind az export, mind a ha­zai igények szempontjából felesleges, vagy csak igen nagy dotációval előállítható termékek számát Nemzetközi kapcsolatain­kat tovább kell fejleszte­nünk, elsősorban a szocia­lista országokkal. Lehetősé­geinkhez mérten a legaktí­vabban részt kell vennünk , a nemzetközi munkameg­osztásban, s erősítenünk kell egy, a jelenleginél sok­oldalúbb gazdasági integrá­ció alapjait. Ehhez megyénk sajátos helyzete, iparunk struktúrája kitűnő adottsá­gokkal rendelkezik. Mind mondottuk, negye­dik ötéves tervünk életszín­vonal-centrikus. Éppen ezért szóltam talán egy ki­csit az indokoltnál is szen­vedélyesebben a munka ha­tékonyságának fontosságá­ról De Önök éppen olyan jól tudják mint én, hogy amikor az emberek az ut­cán, a boltban vagy otthon egymás között az áremel­kedéseket szidják, vagy az új ötszáz forintos forgalom­­bahozatalán élcelődnek, tu­lajdonképpen és a maguk nyelvén a termelés hatékonyságát bírálják. Ebben a vitában egyetlen döntő érv áll a rendelkezé­sünkre; mind technikailag, mind munkaszervezés és technológiák vonatkozásá­ban megteremteni a hatéko­nyabb munkavégzés feltéte­leit, s mindenkitől megkö­vetelni a feltételekhez mél­tó eredményeket. Meg va­gyunk győződve róla, hogy jó feltételek között ez nem is olyan nehéz. Életszínvonalpolitikánk agi­­tációjában is fellelhetünk hi­(Folytatás a 1. oldalon) a munka hatékonysága

Next