Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
Vasárnap, 1970. november 1. - (Folytatás az első oldalról) pártba való felvétel 18 éves korhatárra tervezett leszállítását nem helyeselte. Szerintük a 18 évesek még éretlenek, nincs bennük elég felelősségérzet. A párttagság nagyobbik része szembeszállt ezzel a véleménnyel és helyesli a korhatár leszállítását. Pártbizottságunk ez utóbbi véleménnyel ért egyet. Mégis érdemes azoknak véleményére is felfigyelni, akik ebben a kérdésben nemet mondtak, mert a „nem” mögött a párt féltésén kívüli hibás általánosítás is rejlik. Nekünk abból a szemszögből kell az ifjúság megítéléséhez közelítenünk, ahogyan azt a kongresszusi irányelvek teszik; a felnőtt nemzedék érettségé-é nek fontos mércéje; milyen utódokat nevel, hogyan készíti fel őket az életre? Üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben a pártszervezetek, a kommunisták segítsék a fiatalokat, hogy tudásukat, ambícióikat, lelkesedésüket az eddiginél jobban kamatoztathassák. Alapszervezeteink, bizottságaink fontos feladata érvényt szerezni a párt határozatának, segíteni a Kommunista Ifjúsági Szövetséget abban, hogy még jobban előkészítse a fiatalokat a párttagságra, jobban összefogja, megnyerje őket az előttünk álló feladatok végrehajtására A nők társadalomban elfoglalt szerepéről sok véle A megyei pártbizottság egyetért azzal, hogy az erkölcsi és az anyagi ösztönzést az eddiginél jobban kamatoztassuk a dolgozók aktivizálására. Kérjük a pártértekezletet erősítse meg e törekvést és jelölje meg további feladatként az ezzel kapcsolatos helytelen nézetek leküzdését is. Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság Irányelveinek és Szervezeti Szabályzat tervezetének tárgyalása során széles körben vitatott volt a szocialista erkölcsi normák érvényesülése. Átmeneti társadalmunk jellemzője, hogy huzamosabb ideig együtt élnek benne a kommunista és kapitalista vonások. Ez az ellentmondás jelentkezik az erkölcs területén is; a szocialista vonások erősödése mellett léteznek a szocializmustól idegen jelenségek is. Jelenleg a szocializmus teljes felépítésének időszakában vagyunk, a hatalom kérdése végleg eldőlt Ezzel az egész erkölcsi struktúra új fázisba lépett: a „győzni, vagy meghalni” elvet a széles értelemben felfogott „dolgozni, tanulni, tanulni” követelmény váltja fel. A gazdasági építés területén már nem elegendő csak az osztályösztön és az ebből eredő erkölcsi tenniakarás. Ez nagyon fontos, nélkülözhetetlen. De az objektív körülmények lépésről-lépésre haladó minőségi munkát kemény hangzott el, így pl. mondjuk, hogy a párthatározat helyesen jelölte meg a teendőket, ezért minden pártfórum, minden állami szerv a maga területén tegyen az eddiginél többet, biztosítsa, hogy a nők minden vezető testületben ott legyenek, véleményeiket kikérjék, figyelembe vegyék. Egyetértünk e véleményekkel, miként azzal is, hogy a nőbizottságoknak nagyobb segítséget kell adni a jövőben. A párttagság egyetért gazdaságpolitikánkkal. A gazdaságirányítás új rendjét szükségszerűnek tartja, külön nagy figyelmet fordít az anyagi ösztönzésre. Továbbra is vitatja a munka szerinti elosztásnál a differenciálás mértékét. Nagyon sok vélemény szerint ez elsősorban csak a vezetők, a középvezetők és a dolgozók között érvényesül, de ezen rétegeken belül már nem. Mások szerint az anyagi ösztönzés eltúlzása a forrása az utóbbi években megerősödött szerzési vágynak. Ezekben a véleményekben még ott található a megszokottság és a rossz értelemben vett egyenlősdi szemlélet is. Joggal tették szóvá, hogy sok helyütt elhalványult vezetnek, s mert az új társadalom felépítéséhez az érzelmi kapcsolódáson, készségen túl, nagyobb hozzáértés, másfajta kitartás, munkafegyelem, új erények szükségesek. Életünkben alapvetően ma ezek érvényesülnek. De ugyanakkor — nem egyszer elvtársaink között is — az utóbbi időben szaporodik az anyagiasság, a harácsolás, amelyek részben a burzsoá erkölcs maradványai, részben pedig társadalmi-gazdasági fejlődésünk ellentmondásainak termékei. Az a vélemény, hogy e vonatkozásban rosszabb a helyzet a négy évvel ezelőttinél. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy megyénkben is több visszaélést, a dégi, martonvásári, szári, pákozdi, dunaújvárosi stb — lepleztek le. Érthető, hogy ellenük a felháborodás is növekszik. Szerintünk ma még nincs szó tendenciáról, de a jelenségek számának szaporodása figyelmeztető. Árpa figyelmeztet, hogy az eddigieknél határozottabban, keményebben lépjünk fel ellenük. Nem érthetünk egyet azokkal sem, akik törvényekbe nem ütköző, de morálisan elítélendő módon jutnak anyagi előnyökhöz, akik egyre izmosodó, kibontakozó kommunista erkölcsünk értékét és hitelét — s néha a párt, a párttagság tekintélyét is — rontják a közvélemény előtt Olyan közszellemet kell biztosítani, amely soké 19,5-ről 22 százalékra emelkedett. A pártvezetőségek tagjai között szintén növekedett a nők aránya, 19,5- ről 24,5 százalékra, a 26 éven aluli fiataloké 2,5-ről 4 százalékra, a fizikai munkásoké 30,1-ről 31,1 százalékra. Nem lehetünk megelégedve a fizikai munkások arányának növekedésével. Határozottabban kell fellépnünk a szabadabban mozoghat, mint mondják, a konkrét termelőmunkából nem esik ki. Az Irányelvekről és a Szervezeti Szabályzatról mondottakból megállapítható, hogy a párttagság ebben az eddig végzett munka megerősítése mellett a tökéletesítést, a helyzethez, a növekvő feladatokhoz való igazítást látja, és az eddigi politika folytatását magasabb szinten, még jobban, még hatékonyabban. A párttagság véleménye, a sok hozzászólás, észrevétel és a hibák feltárása, az őszinte, helyenként szenvedélyes bírálat forrása, hogy a párt politikájával egyetértve, a módszereket, a helyi végrehajtást tökéletesítve látják biztosítottnak a haladást. Ezért akarnak jobban munkálkodni és e tevékenységükben határozottabb cselekvést várnak az alapszervezetek vezetőségétől, az üzemi, járási, városi és megyei bizottságtól is. Javasoljuk a párt ma még számos helyen tapasztalható nézettel és gyakorlattal szemben, amely akadályozza a fizikai munkások bevonását a pártvezetőségekbe, illetve konkrét pártmegbízatásokba. Ilyen például az a gyakorlat több alapszervezeti párttitkárnál és gazdasági vezetőnél, hogy szívesebben látnak olyan embert vezetőségi tagnak, aki értekezlet erősítse meg a párttagság eme törekvéseit. Elvtársak! A következőkben az állami élet demokratizmusának fejlődéséről, s megyénk gazdasági életéről, az ezt meghatározó gazdaságpolitika eredményeiről, hiányosságairól, a gazdaságpolitikával szembeni jogos igényekről kívánok szólni Szükségtelen ismét és tételesen felsorolni mindazt a tapasztalati tényanyagot, melyet elismerő, vagy kritikai hangsúllyal írásban rögzítettünk a tanácsok munkájával, munkastílusával kapcsolatban. Egyre azonban szabad legyen emlékeztetnünk: a már látható központi célkitűzések és a helyi törekvések is azt igénylik, hogy megyénkben továbbra is az országos átlagot meghaladó ütemben kell fejlesztenünk a gazdasági életet, s jogos igénye pártunknak, hogy az államhatalmi szervek munkája, munkastílusa, tevékenységük egésze technikai korszerűsítés gyors javulásával mindenkinek biztosítsák a munkához való jogot. Ehelyett azonban az történt, hogy nagy iramban biztosítottuk a munkahelyhez való jogot az embereknek, s mesterségesen munkaerőhiányt hoztunk létre. Tudom, hogy külön-külön most sok gazdasági vezető „interpellál”, s a szabályozók, a fékezők sorát felvonultatva be tudja bizonyítani a saját igazát, azt, hogy kénytelenek voltak ezt és így tenni, mert... És jönnek a jól ismert indokok. De azt ki bizonyíthatná be, hogy a társadalmi érdekeknél lehet-e erősebb érdekeltség ebben az országban? Nincs és nem lehet erősebb érdekeltség, mint amit gazdaságpolitikánkban pártunk meghatározott, vagyis a termelés színvonalának, hatékonyságának szüntelen bővítése, az életszínvonal tervszerű emelése. Jövőbeni feladatainkat e célkitűzés határozza meg. Többek között az, hogy negyedik ötéves tervünk életszínvonal-centrikus. Ezt a fülnek és értelemnek oly jóhangzású meghatározást szívesen használjuk manapság, s nem ok nélkül. De amikor mi, kommunisták beszélünk erről, nekünk tudnunk és tudatosítanunk kell, hogy ez az életszínvonal-centrikusság nem valami olyanféle elhatározás, hogy felosztjuk a tegnap felhalmozott értékeket! Ennek is a munka hatékonysága, a holnap megtermelendő új érték képezi az alapját. Végrehajtása tehát tőlünk függ, attól, hogy képesek leszünk-e a tervezett és kívánatos mértékben növelni a munka hatékonyságát, értelmes munkával tudjuk-e kitölteni a napi hét, hét és fél, vagy nyolc órákat? Népgazdaságunk negyedik ötéves tervének legfőbb célkitűzése tehát a munka hatékonyságának fokozása. Amikor ezt rögzítjük, arra is emlékeztetnünk kell hogy nemcsak és nem is elsősorban a munka intenzitásának fokozásáról van szó. Az egyes emberektől természetesen többet várunk, miként ők is többet várnak forintokban is, az életszínvonal egészét tekintve is a népgazdaságtól. De a termelékenység fokozásának összetevői a vezetői információtól a munka magas fokú szervezettségéig terjednek, s magukban foglalják a vezetés szervezettsége, kulturáltsága emelését, a legkorszerűbb technikai és technológiai megszervezésének szükségességét is. Megyénk következő ötéves terve részletesen foglalkozik a mittel és a hogyannal is. Amikor a tervben rögzítettük, hogy a következő ötéves tervben kiemelt ágazatként kezeljük, fejlődési ütemét tekintve meghatározónak tartjuk az alumínium-, a jármű-, a híradástechnika-, számítástechnikai program megvalósítását, az állattenyésztés és hústermelés fellendítését, valamint vezető mezőgazdaságii növényeink, a kukorica és a búza termesztésének fejlesztését, akkor külön megfogalmazás nélkül is kimondtuk. Tanácskozik a megyei pártértekezlet az erkölcsi elismerés, ösztönzés, nincs munkapadhoz, géphez kötve. nem töri el a közösség megkárosítását, a harácsolást Fokoznunk kell a kisebb-nagyobb kollektívák éberségét. Jobban oda kell figyelni a törvények betartására. A visszaélések feltárásában, a társadalom megkárosítóinak megbüntetésében párttagságunk és közvéleményünk joggal várja a hatékonyabb adminisztratív intézkedéseket, s elvárja, hogy a jogszabályok tükrözzék jobban a fejlődést. Az agitációban és a propagandában többet kell foglalkozni az öntudattal, a mindennapi életben meg kell követelni és segíteni kell, a kommunisták és a vezetők erkölcsi példamutatását. Tisztelt Pártértekezlet! Az írásos beszámolóban természetesen még nem adhattunk számot a lezajlott választásokról és a párttagság összetételének is csak a legfőbb adatait közöltük. Ezért itt beszélek róla részletesebben. A fizikai munkásoknak 6,6, a nőknek 7,5 százaléka tagja a pártnak. Az új tagfelvételek összetétele megfelel a követelményeknek, összhangban van a társadalmi, gazdasági, politikai élet fejlődésével. A probléma az, hogy a munkások, valamint a fiatalok száma és arányuk, a helyes irányú és megfelelő öszszetételű új felvétel ellenére sem alakult kedvezően az össz-párttagságon belül Ennek több összetevője van. Ilyen irányban hat a társadalmi átrendeződés; több munkásból vezető beosztású lett; a nyugdíjba menők többsége fizikai munkás; nőtt a párttagságon belül pl. a pedagógusok, de általában az értelmiség aránya; nem kielégítő a munkások között a nevelőmunka; az eddig érvényben levő felvételi korhatár nem adott lehetőséget a fiatalok egy részének felvételére. Azt is el kell mondani, hogy a statisztika sem a reális valóságot tükrözi. Ezekből adódik, hogy a jövőben az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a munkások, a fiatalok és a nők párttaggá nevelésére. ■ Jelenthetjük a pártértekezletnek, hogy a megválasztott párttitkár és vezetőségi tagok között a IX. Kongresszus időszakához viszonyítva növekedett a nők, fiatalok és fizikai munkások aránya. A titkárok közt a nőké 9-ről 13,7, a 26 éven aluli fiataloké 1,6-ról 2,5, a fizikai munka HÍRLAP - 3 ----- ne csak alkalmazkodjon ehhez a dinamikus fejlődéshez, de sok vonatkozásban előzze is meg az eseményeket, vagyis a tanácsok tevékenysége sokrétűen fejezze ki azt a tényt, hogy egy időben népképviseleti, önkormányzati és államhatalmi szervek. Erősítenünk kell népképviseleti jellegüket, azt, hogy a területükön élő állampolgárok képviseletében működnek, azok ellenőrzése alatt állnak, s tevékenységükről nekik beszámolnak. Szilárdítani kell az önkormányzati jelleget, azaz, hogy a hatáskörükbe tartozó helyi ügyekben önállóan döntenek, a törvények, rendeletek végrehajtása során a helyi körülmények között a leghatékonyabb módszereket alkalmazzák. Mindezekkel együtt fejleszteni szükséges államhatalmi tevékenységüket, azaz biztosítani, hogy mint a szocialista állam területi és helyi szervei a demokratikus centralizmus elvét még haté-' konyabban gyakorolják, növekedjen a hatósági jogkör. A párt és a kormány ez év tavaszán hozott együttes határozata értelmében a jövőben a járások mint közigazgatási egységek megmaradnak, de a járási tanácsok, mint választott testületek megszűnnek. A járásokban a megyei tanács végrehajtó bizottsága alá rendelt tanácsi hivatalok működnek majd. Fontos politikai feladatunk, hogy e hivatalok zökkenőmentes létrehozását elősegítsük és a járásoknál felszabadult erőkkel elsősorban a községi tanácsokat, azok apparátusát erősítsük. Biztosítsuk, hogy a járási tanácsok jelenlegi apparátusának tagjai az átszervezés során felkészültségüknek, képzettségüknek megfelelő munkát, beosztást kapjanak. Tisztelt Pártértekezlet! A gazdaságpolitikáról szólva elmondhatjuk, hogy a céljaiban mindig világos gazdaságpolitikát eszközeiben nem mindenkor a legszerencsésebben valósítottuk meg az elmúlt években. Igaz ennek kritikáját pártunk időközben már elvégezte azzal, hogy kidolgozta és a gyakorlat próbébájának alávetette az új gazdaságirányítási rendszert. Értelmetlen lenne azt boncolgatnunk ismét, hogy mit nem csináltunk jól 1968 előtt. Most azt kell mérlegelnünk, amit 1968 után tettünk. Alapjában jó munkát végeztünk, közismert szólásmondással élve „jól áll a szénánk”. Csakhogy mi azt is tudjuk, hogy néhány igen fontos „szalmaszál” azért keresztbe akadt. Ilyen például a munka társadalmi hatékonyságának kérdése. A gazdaságirányítási rendszer egyik fontos célja volt, hogy a termelőterületeken — jól meglátva a lehetőségeket — gyors ütemben feltárják a belső tartalékokat, s mind a munkaszervezés, mind a fontos, nélkülözhetetlen elemének tartjuk a nemzetközi integrációt, annak további szélesítését és tökéletesítését is. Egy lélekszámban olyan kis ország, mint hazánk, ahol a nemzeti jövedelemnek 40 százaléka a külkereskedelem függvénye, egy ilyen iparilag közepesen fejlett ország különösen érzékenyen kell, hogy reagáljon közgazdasági környezetére, és kikerülhetetlenül függő viszonyba is kerül a környezettel. Megyénk is ilyen függő viszonyban áll hazánk közgazdasági környezetével, hiszen alumíniumprogramunk középső, gazdaságilag nyugodtan nevezhetjük döntő láncszeme szorosan a Szovjetunióhoz fűz bennünket. Járműprogramunk megvalósításának biztosítéka zömében a szovjet piac, híradási partink ugyancsak erős külkereskedelmi kötésekkel kapcsolódik külföldi partnereinkhez. Acéltermelésünk hasonlóképpen a legmegbízhatóbb külföldi partnerhez, barátunkhoz, a Szovjetunióhoz köt bennünket. Integrációs kapcsolataink tehát sokrétűek és szilárdak. A szovjet nyersanyagbázisra és villamosenergiára épült acél- és alumíniumiparunk jövője biztosított. Azt azonban már ne várjuk, nem várhatjuk e minden tekintetben megbízható partnertől sem, hogy feladatainkat helyettünk elvégezze A beruházások hatékonyságának fokozása, a rendelkezésre álló nyersanyag és a tananyag felhasználásának célszerűsége, a termelés hatékonysága nekünk adja fel a leckét. Ugyancsak számunkra jelent megoldást követelő feladatot a termelés szerkezetének célszerű és a társadalmi igényekhez igazodó változtatása. Magyarán az a feladat, hogy a következő öt esztendőben a minimálisra csökkentsük a gazdaságtalan, mind az export, mind a hazai igények szempontjából felesleges, vagy csak igen nagy dotációval előállítható termékek számát Nemzetközi kapcsolatainkat tovább kell fejlesztenünk, elsősorban a szocialista országokkal. Lehetőségeinkhez mérten a legaktívabban részt kell vennünk , a nemzetközi munkamegosztásban, s erősítenünk kell egy, a jelenleginél sokoldalúbb gazdasági integráció alapjait. Ehhez megyénk sajátos helyzete, iparunk struktúrája kitűnő adottságokkal rendelkezik. Mind mondottuk, negyedik ötéves tervünk életszínvonal-centrikus. Éppen ezért szóltam talán egy kicsit az indokoltnál is szenvedélyesebben a munka hatékonyságának fontosságáról De Önök éppen olyan jól tudják mint én, hogy amikor az emberek az utcán, a boltban vagy otthon egymás között az áremelkedéseket szidják, vagy az új ötszáz forintos forgalombahozatalán élcelődnek, tulajdonképpen és a maguk nyelvén a termelés hatékonyságát bírálják. Ebben a vitában egyetlen döntő érv áll a rendelkezésünkre; mind technikailag, mind munkaszervezés és technológiák vonatkozásában megteremteni a hatékonyabb munkavégzés feltételeit, s mindenkitől megkövetelni a feltételekhez méltó eredményeket. Meg vagyunk győződve róla, hogy jó feltételek között ez nem is olyan nehéz. Életszínvonalpolitikánk agitációjában is fellelhetünk hi(Folytatás a 1. oldalon) a munka hatékonysága