Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Szerda, 1971. Január 13.3 A tulajdonos jogán: Egészséges kritika az Ikarus szakszervezeti taggyűlésein Háromezer dolgozót tömörít a szakszervezet a székesfehérvári Ikarus-gyárban. A tavaly novemberben megkezdődött esedékes választási tevékenység érthetően a dolgozók legszélesebb rétegét érintő mozgalmi esemény. A választási munka félidején beszélgettünk Rák Józseffel, a szakszervezeti bizottság titkárával. — A választási munkaprogram alapján lezajlott a gyárban a bizalmiak, műhely- és osztálybizottságok újjáválasztása. Ennek során 157 bizalmit, 13 műhely- és osztálybizottságot választottak meg 89 taggal A bizalmiak többsége korábban is tisztségviselő volt, viszont a bizottságok most megválasztott tagjainak zöme új emberként került funkcióba. A gyári létszámnövekedés miatt érthetően emelkedett összességében a tisztségviselők száma, kettővel több műhelybizottságot választottak. A választások eddigi tapasztalatairól elmondotta a titkár, hogy nőtt a tagság aktivitása, javult a mozgalmi munka, szervezeti tevékenység. A választásokon 80—90 százalékos volt a megjelenés, és a tagság 15—20 százaléka nyilvánított véleményt a többségében jó beszámolók utáni vitában. A hozzászólók javarészben termelési problémákat vetettek fel, bírálták az anyagellátást, a kooperációs tevékenységet, a munkaszervezést. Szóvá tették az üzemi demokrácia alkalmazásának gátlóit, a törzsgárlabeliek kellő anyagi megbecsülésének hiányát. Az elhangzott sokféle hozzászólásokat, bírálatot, észrevételt, javaslatot a szakszervezeti bizottság a jegyzőkönyvekből kigyűjti és gondosan tanulmányozza. Ezt követően érdemben foglalkozik a témákkal, az 1971-es munkaterv keretében gondoskodik azok végrehajtásáról, a problémák megoldásáról. A gyárban február elején kerül sor 200 küldött részvételével a 45 tagú üzemi szakszervezeti tanács és a II tagú üzemi szakszervezeti bizottság, illetve titkár megválasztására. Az szb itt ad számot kétéves működéséről, meghatározzák a mozgalom további gyári célkitűzéseit. (Heresznyei) Miért előnyös? Már mintegy két éve beszédtéma megyénk termelőszövetkezeteiben is a MÉK korszerűsítésének szükségessége. Nem arról van itt szó, mintha mindenki semmisnek venné az eddigi tevékenységét, hiszen valamennyien elismerjük: sokat, nagyon sokat tett a MÉK azért, hogy városon, falun egyaránt javuljon a zöldség- és gyümölcsellátás, jusson a mezőgazdaságból felvásárolt mennyiségből a feldolgozó iparnak, s a külkereskedelmi vállalatoknak egyaránt És amikor ezt mondjuk, arra is gondolunk, hogy az elmúlt évek alatt sokat gyarapodott, fejlődött kereskedelmi hálózata, mind jobban felkészült szakemberek irányították a felvásárlási, az értékesítési, a feldolgozási tevékenységet. A törvényerejű rendelet mégis azt célozza, hogy át kell szervezni a MÉK-et a termelőszövetkezetek közös vállalatává, mert csak ebben a formában képes eleget tenni a megnövekedett igényeknek, csakis ebben a szervezési elosztásban élhet azokkal a lehetőségekkel, amelyeket jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk felkínál. Az elmúlt héten részt vettem egy tanácskozáson, ahol többek között a MÉK átszervezésének jelenlegi állásáról is szó esett. A megye két területi, szövetségének képviselője meleg szavakkal hívta a vállalat tagjai közé azokat a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat, amelyek foglalkoznak zöldség- és gyümölcstermesztéssel, azoknak pedig, amelyeknek nincsen ilyen üzemáguk, ajánlják, lépjenek be, hiszen ez végtelenül sok előnnyel , később haszonnal jár. A közös vállalat alapító okirata már elkészült. Nagy gonddal, felelősséggel állították össze a két szövetség, valamint az előkészítő bizottság munkatársai. Homoki József, amikor az említett megbeszélésen felszólalt és néhány vonatkozásban vázolta a termelőszövetkezetek idei tennivalóit, arról is beszélt, hogy a jelenlegi helyzetben mennyire nagy szerepe van a vertikális integrációnak. Azaz annak, amely ma az egész ország gazdaságaiban ,tapasztalható: a közös vállalkozások létrehozásának, az együttműködésnek. Számos ilyen társulás működik már eredményesen megyénkben is. Most épül Sárbogárdon egy sertéskombinált, több mint tízezer hízott állatot ad évente és most a termékértékesítő vállalat, amely minden bizonnyal méltó utóda lesz a MÉK-nek. Tevékenységi körében mindazok a feladatok tartoznak majd, amelyek a tagok anyagi érdekeit szolgálják. Ami a felvásárláson, értékesítésen, termeltetésen túlmenően újszerű lesz, az az többek között, hogy a tagok — azaz a termelőszövetkezetek — rendszeres piaci információt kapnak. Megtudhatják, hogy adott napon milyen a piaci helyzetkép, de az információs hálózat arról is tájékoztatja majd a tagokat, hogy milyen igények várhatók egy-egy termelési időszakon belül. A tsz-ek tehát ennek megfelelően irányíthatják, szervezhetik termelési tevékenysé- güket. Elvégzi a vállalat a rakodást, a szállítást, a göngyölegellátásban is segítséget nyújt. Nem elhanyagolható az sem, hogy a felvásárlási és értékesítési forgalom után kedvezményben részesülnek a tagok, vagy ha van éppen a termelőszövetkezeteknek szabad szállítási kapacitásuk, úgy azt az új vállalat soron kívül igénybe veszi, nem kell fuvar után futkosni. A téli időszakban a tárolási, raktározási munkaműveleteknél elsősorban a tagszövetkezetek szabad munkaerejét foglalkoztatja. Úgy gondoljuk, már a felsoroltak is indokolják: miért lesz előnyös tagként tevékenykedni ebben az új vállalatban. o.t. HÍRLAP A bicskei járás külterületei A gazdaságok segítsége Közös tennivalók Korszerű sertésfiaztatók, istállók. Bennük szakemberek, szocialista brigádok tagjai gondozzák a jószágot. Versenyeznek a nagyobb eredményért, a gazdaságosabb termelésért, s mindezt úgy teszik, hogy magukat is művelik. Olvasnak, tanulnak, vitatkoznak. Munkahelyükön töltik legszívesebben szabad idejük egy részét is, mert az otthonosabb, tűrhetőbb, mint a száz méternyire lévő, rossz emlékű cselédsorsot idéző lakásuk. Az ember akaratlanul is az ellentmondásragondol, miközben hallgatja a munkáért lelkesedő brigádvezetőt, aki csakhamar eljut az elhanyagolt lakott hely problémájához, a klub szórakozóhely nélküli település mai gondjaihoz. De előfordul az is, hogy megmutatják azt a termet, amelyben a szabad idő egy részét közösen tölthetnék, ha a termelőszövetkezet nem kimondottan gazdasági célra használná. De az ilyen kultúrszobáknál is égetőbb gond a lakás, melynek állaa csak romlik. Gondot nem fordítanak rá, minek is tennék, mikor a távlat térképén már szántóföldként, esetleg állattenyésztő telepként szerepel. Ezt a folyamatot igyekeznek egyesek úgy meggyorsítani, hogy családi házat építenek. Előtakarékossággal, OTP kölcsönnel, amennyiben állami gazdaságban dolgozóról van szó, munkahelyi segítséggel is kiegészül a vállalkozás. Számos példára lehetne már hivatkozni megyénkben, amelyek szemléltetnék a sajátház-akció eredményét. De az is igaz, hogy kevés ehhez az egyes emberek többre törekvő vágya. Anyagi és erkölcsi ösztönzést várnak megszokott körülményeik újraváltásához azok, akik hozzáedződtek a külterület mostohaságához. De elég-e segítségadás különböző módja a felszámolásra szánt külterületek elnéptelenítéséhez? Csak részben, csak ott, ahol lebontják a régi hajlékot, ahol annak felhasználható anyagát beépítik az új otthon falaiba. S ha e célra nem alkalmas már, akkor érdemesebb összedönteni, mintsem újabb, többnyire sokgyermekes, nehézsorsú családoknak birtokába adni. A munkaerőhiánnyal küszködő állami gazdaságok, vagy termelőszövetkezetek nemigen veszik fontolóra a szociális igényeket, amikor újabb beköltözésre adnak így lehetőséget. Sok tanyát lebontottak már. Az Agárdi, Enyingi Állami Gazdaságban az elmúlt öt évben jónéhány öt-hat családos lakott helyet a szó szoros értelmében eltüntettek. A bicskei járásban is találkozhattunk hasonló dologgal. Ennek ellenére a bicskei járásban külterületen él a lakosság 12 százaléka. Négy évvel ezelőtt 1177 család 4107 lakossal élt állami gazdasági, vagy tsz-majorban. A jelenlegi felmérés adata szerint 803 család (4486 családtaggal együtt) lakik külterületen. Vagyis a lélekszám nem csökkent. Mi kell ahhoz hogy merjenek szakítani a megszokottsággal, hogy a kulturálatlan környezet helyett igényeljék a fejlődő községek levegőjét? Támogatás, bátorítás szükséges a nagy vállalkozás, a családiház-építés elhatározásához. Bicske nagyközség tanácsa például házhelyekkel igyekszik könnyíteni a külterületi emberek menntén. Sznte névleges összegért adnak telket az építkezéshez. A kedvezmény formája lehet a közműfejlesz-* lési hozzájárulás elengedése, vagy mérséklése, bontási és helyi anyagok juttatása, típustervek rendelkezésre bocsátása, az építési engedélyek gyors intézése és így tovább. De az is tény, hogy bármennyire is meg kellene szüntetni néhány külterületi lakott helyet, ma még nem tehetik. A lehetőségeken belül ezért elviselhetőbb körülményeket kell teremteni! Éppen ezért gazdasági épületek állagának óvása mellett az arra érdemes lakóházak felújítása sem maradhat el. A bennük lakók is megtehetik, hogy kifoltozzák a padlásteret, hogy betapasszák a falban keletkezett réseket. A községek saját költségvetését is keveset, 4,6 százalékot fordítanak a külterületi lakások körülményeinek javítására. Ez bizony nem sok, s akkor feleslegesnek is látszik, ha az elsorvasztást emlegetik. Ám, jóllehet még évtizedig is lakott helyként tartják nyilván a települést. A somodori, a bicskei és a csákvári állami gazdaságok az elmúlt négy évben 35—36 millió forintot fordítottak az üzemegységek gazdasági fejlesztésére, így ezek a helyek valószínűleg nem néptelenednek el, ezért a kommunális, egészségügyi és kulturális ellátás sem maradhat el. Az e célra szentelt öszszeg aránytalanul kevés. Ráférne a felújítás a külterületi boltokra is. Vannak jó kezdeményezések. A külterületi tanulók Gondok közt kovácsolódik a törzsgárda (Folytatás az első oldalról) letűi szerelde építését, előregyártott elemekből, ami 1972- re lép üzembe, új kazánházat építenek, stb. A tervek valóra váltása sok mindentől függ, elsősorban kivitelezői kapacitás kérdése, ami jelenleg még nincs. Amikor a tervezett 500 négyzetméter alapterületű, új, korszerű öltöző és fürdő építésére terelődik a szó, Nagy István hozzáteszi, számukra ez egyike a legfontosabb beruházásoknak. Szeretnék, ha ebben az évben megépülne, mert, mint vallják, ettől igen sok függ a további létszám biztosítása vonatkozásában. Van jelenleg is fürdő és öltöző, de ezeket már túlhaladta a létszám nagysága, s nem éppen korszerűek. Indokolt a vezetők kívánsága, hiszen év végére a tervek 810 fős összlétszámot írnak elő. Az igazgató hiszi, hogy biztosítani tudják, mert állandóan van jelentkező, jelenleg például mintegy 80 főt tartnak nyilván. Úgy érzik, ha az első tavasz áthalad felettük, anélkül, hogy jelentősen emelkedne a fluktuáció, akkor a maradékban bízni lehet és kell is. Mert ez azt jelenti, hogy nagyobb vonzerőt tudtak gyakorolni a dolgozókra — főként a nők vonatkozásában —, mint a környező mezőgazdasági üzemek. S akkor nyertek. — Nem lehet ábrándozni, azt a múlt évben megtanultuk. Stabilizálni kell jelenlegi létszámunkat, ki kell alakítani a megbízható törzsgárdát. Ezért — tudjuk — áldozni is kell — mondja az igazgató. Nem is tétlenkednek. Bérben azt tudják nyújtani, amit a fehérvári gyár, teljesítménytől függően, 1300— 2000 forint között. Betanulásnál természetesen kevesebbet, de itt is el lehet érni az 1100 forintot. Premizálják a mennyiségi és minőségi teljesítményt. Átlagban 100 forint prémiumot fizettek ki dolgozónként az elmúlt időszakban, havonta. A dolgozók kényelmét biztosítva, többek között, hamarosan létrehoznak az üzemen belül egy büfét és egy élelmiszerüzletet a porta mellett, ahol, főként a vidéki asszonyok, munka után megvásárolhatják a szükséges árucikkeket. Otthon erre már nem kell majd időt áldozniuk. Szép, hasznos elgondolások, nagy tervek. Csak megvalósuljanak és minél előbb. De ez nemcsak rajtuk múlik. Elsősorban a kivitelezői kapacitásom. A többi már jönni fog magától, az egészséges légkör, a megfelelő ösztönzési rendszer, stb. Nem mint a mesében. A valóságban,hiszen a megkezdett útról már nehéz letérni. Főként akkor, amikor a vezetők is felismerték: a munkaerő megtorlásáért áldozni kell! Időt, energiát, de legfőképpen pénzt. A sárbogárdi „mini” Videoton már elkezdte — még ha nem is a legnagyobb mértékben! — s reméljük lesz folytatás is. Takács Ferenc Az excenter-pressor AZ ALKOTMÁNY SZERINT az elnök újraválasztható, de a köztársaság fönnállása óta erre még nem volt példa. És különben is vannak néhányan, akik már évek óta a Quirinate-palotához (az elnöki hivatalhoz) vezető út megtisztításán munkálkodnak. Közöttük is az első Amintore Fanfani kereszténydemokrata politikus (többszörös miniszterelnök és külügyminiszter), aki jelenleg a szenátus elnöke. Már az 1960-as választások után általános volt az a vélemény, hogy Fanfani azért döntött a szenátus javára (ugyanis képviselői mandátumot is szerzett), hogy közelebb kerüljön nagy álma megvalósulásához, a köztársasági elnöki tisztség elnyeréséhez. (Olaszországban egyébként az államfő helyettese a szenátus elnöke.) Ez a nagy cél magyarázza Fanfani számos olyan lépését és váratlan húzását, amely időnként még leghűségesebb híveit is megdöbbentette. Rómában azt mondják, hogy Fanfanit az amerikaiak támogatják. A másik önjelölt Aldo Moro külügyminiszter, aki az utóbbi években észrevehetően baloldali nézeteket vall és ennek megfelelően politizál (a Kereszténydemokrata Pártban is). Párthívei és más pártokhoz tartozó támogatói révén ő is erős, és komoly esélyei vannak. Csakhogy nem lehet tudni, melyiküket fogja majd jelölni a Kereszténydemokrata Párt. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint kettőjük versengéséből egy harmadik, Giulio Andreotti volt hadügyminiszter kerül ki győztesen, ő sokáig a jobboldal egyik vezéralakja volt, újabban azonban józanabb nézeteket hangoztat, és ellenzi a parlament föloszlatását, illetve általában a parlament munkájának megbénítását. (Most ő a kereszténydemokrata képviselőcsoport vezetője.) A LEGUTÓBBI HETEKBEN egy másik név is gyakran szerepelt a lehetséges jelöltek listáján; ez Francesco De Martinoé, a szocialista miniszterelnök-helyettesé. Amennyiben jelölteti magát, minden valószínűség szerint számíthat a többi baloldali párt támogatására. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kommunisták saját jelöltet állítanak. Karácsonyig még sok minden történhet, de az bizonyos, hogy a kommunisták szavazata döntő lesz az elnökválasztáson. Az új elnököt a szenátorokból, képviselőkből és tartományi képviselőkből álló 1010 tagú testület fogja megválasztani, és a szavazatok mintegy negyven százalékát a kommunisták, a szocialisták és a proletárszocialisták adják. Mondanom sem kell, hogy a baloldalnak egyáltalán nem közömbös az elnök személye, különösen azok után, hogy a szociáldemokrata Sara,1 nem váltotta be a működéséhez fűzött demokratikus reményeket. Ezt a véleményt azonban egyelőre — amíg ő hivatalban van — inkább magánbeszélgetésekben hallam. Todero Frigyes kollégiumi elhelyezése is egyik módja az elvágyódás, a környezettel nem békéié® megérlelésének. A jó bekötőút építése, autóbuszközlekedést tesz lehetővé. És miért ne lehetne munkásjárat a tanyaközpontba, a majorba,mint ahogy erre példát a Mezőfalvi Állami Gazdaság is szolgáltatott. Azt kellene elérni, hogy a legnagyobb rangja az embernek, a termelési érték előállítójának, szervezőjének legyen. És ehhez a ranghoz mérjék a törődést, a szociális és kulturális ellátásukat, lakásépítési szándékaik erősítését, ösztönzését. Németh Erzsébet