Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

Szerda, 1971. január 13. Egyenlő feltételekkel Már régen nincs szük­ség arra, hogy a nők szüfra­zsettek valaha volt harcos­ságával küzdjék be magukat a férfiak társadalmába. Mint a megszeppent rómaiak mondták annak idején: Han­nibal ante portás! Hannibál a város kapui előtt! A nők már itt vannak a kapuk előtt, sőt a kapukon belül. Méghozzá csak kis részben kemény döngetések árán, inkább azért, mert, szükségünk lévén rájuk, önként zártuk ki előt­tük az őrezredeken át zárt kapukat. Voltak helyek, van­nak ma is, ahol a munkások derékhadat alkottak, alkot­ják. A munkásokét igen, az irányítókét nem — és még ma sem.. Aztán voltak idők, amikor férfiúi babérok szer­zésére ingerelték őket. Trak­torra szálltak, s öntödékbe mentek, s hasonló férfias dol­gokat műveltek. Hamarosan kiderült, nem nekik való. Sokáig tartott, amíg elér­tünk máig, amikor méltó társként állnak mellettünk. S ha egymás mellett állnnk, ám lássuk, egyenlő feltételek között ki viszi többre? Elérkeztünk a kritikus ponthoz, egyenlő feltételek között. Feltételeink azonban nem egyen­lőek. Ne kelljen részleteznem, hogy az évezredek előtti mat­­riarchátus elmúltával, mióta férfi vette kezébe az irányí­tást, a maga kénye-kedve sze­rint mi ezer törvényt hozott a maga képére, hasonlatossá­gára, és főleg a kényelmére. Keményen körülbástyázta magát, de a nőt valahogy kí­vül felejtette a bástyákon. Csoda-e, hogy nem kis munkába került egy-egy bás­tyát ledönteni­ük, és időre van szükség még ahhoz is, amíg az előttük terpeszkedő göröngyös talajt elegyenge­tik.­­ Ezt az időt éljük napjaink­ban. Ám, a „talajegyed­­getés­­hez” ma már okos és gyor­san járó gépek” állnak ren­delkezésre: a sajtó, a televí­zió, a rádió. Mögöttük az irá­nyító agy a demokratizmus, s ma már az egyetértő belá­tás, a sürgető segítség, az eredményre vivő támogatás, a szocializmus — a folyamat tehát gyorsan halad. A segítségre kinyúj­tott kéz azonban csak ak­kor értékes és életmentő, ha meg is ragadják. Ha tudo­másul veszik, hogy még ját­szani is csak az a gyermek t­ud, akit megtanítottak rá. Ha tudomásul veszik, hogy hiába itt a pálya, hiába itt a tér, a játéknak szabályai vannak, amiket, be kell tarta­ni, főleg pedig feltételei, amiknek meg kell felelni. Ebben pedig a férfiakra vár a sokféle feladat. Vegyük végre tudomásul, hogy asszonyaink, lányaink sokkal alacsonyabb szintről futnak neki a mércének, mint mi. Agyonkoptatott köz­hely, de annál igazabb: a ter­hesség, a gyerek, a család, a bevásárlás, takarítás, mosás, a számos assz­ony­i kötelesség mind-mind megannyi bukta­tó a mérce előtt, amit ennyi hendikeppel terhelve — nem lehet egykönnyen átvinni. Mindezek mellett tanulni,­ társadalmi munkában, politi­kai munkában részt venni és — ez is jogos igény — szóra­kozni nem, hát nem lehet. Ez az igénybevétel egy férfi idegi-fizikai erejét is megha­ladná, s ha egy nő mindez­zel mégis elbír, inkább ki­vétel csupán és annál na­gyobb tisztelet jár neki. Amíg az utat járhatóvá­­ nem simítottuk, amíg a ter­hek egy részét nőink válláról le nem vettük, korai a betel­jesedett egyenjogúságról be­szélni. Egyenjogú csak az lehet, akinek törvényben biz­tosított egyenlő jogai, lehe­tőségei mellett terhei is egyenlők. Mert hiába jobb ez és az, ha ahhoz, hogy ezt és azt­ elérjem, először át kell rágni magam a mesebeli — de sajnos valóságos! — kása-* hegyen, miközben vagy a ká­sát utálom meg, vagy azt érem el, hogy szépen ’bizto­sított jogaimra fütyülök. A feladat tehát reményte­len? Nem teremthető meg az egyenjogúság férfi és nő kö­zött? A női b­ányában nagy haladást tettünk már, de még nem elegendőt. Módot kell találni arra, hogy a fér­fiakkal azonos szintről, velük egyenlő, nem pedig sokszo­rosan nagyobb teherrel in­duljanak. Joguk és a tényle­ges emancipáció csak így tud beteljesülni. Kussinszky Endre Medence majd. Ez a delfinárium egy nagyobb szabású kulturális, tudományos és szórakoztató komplexum egyik része lesz majd. delfineknek Romániában a tengerpart Constanta és Mamaia kö­zött húzódó területén hoz­záfogtak egy nagy vízitar­tály építéséhez, amely del­­finidomítás célját szolgálja TERVLEXIKONV 8. Progresszív ágazatok Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának be­számolójában elmondotta a X. pártkongresszuson: „A IV. ötéves tervben figyelmünket és erőinket néhány fő fel­adatra összpontosítjuk: a népgazdaság energiaszerke­zetének korszerűsítésére; az alurítínium- és­­a vegyipar fejlesztésére; a kémia széles körű felhasználására; a köz­úti járművek, és a szállító­­eszközök gyártására; a mo­dern építési módok és épü­letszerkezetek elterjesztésé­re; a ruházati ipar rekon­strukciójára; az állattenyész­tés és a hústermelés fellen­dítésére, az egész népgazda­ságban a szállítás korszerű­sítésére, a számítástechnika alkalmazására és a számító­gépek gyártására”. A felsorolt témák egyben a IV. ötéves terv kiemelt prog­ramjai, végrehajtásukra köz­pontilag összpontosítják a szellemi erők és az anyagi eszközök jórészét. Olyan jól megválasztott kulcs­felada­tokról van szó, amelynek megvalósulásával nem csu­pán a termelés összetételét alakítják át, hanem elősegí­tik a belső fogyasztás és az export szerkezetének korsze­rűsítését, az élenjáró techni­ka széles körű térhódítását, a termelékenység a haté­konyság emelését is az egész népgazdaságban.­­ Összesen 47 milliárd forin­tot költenek öt év alatt a kő­olaj és földgáz termelésé­nek, felhasználásának bőví­tésére. Megépül példul a Barátság II. kőolajvezeték, s 1975-ben már 6,5 millió ton­na kőolajat és egymilliárd köbméter földgázt importá­lunk a Szovjetunióból, így az ország energiafogyasztásában a szénhidrogének aránya az 1965. évi 27-ről 55—60 szá­zalékra nő 1975-ben. A ház­tartások 65 százalékában lesz majd gáz a IV. ötéves terv utolsó esztendejében. Tovább fejlődik a műanyag­ipar, a műtrágyatermelés 80 százalékkal növekszik. Az olefin egyezmény keretében magyar—szovjet kooperáció valósul meg a korszerű mű­szál és műanyag alapanya­gok gazdaságos nagyüzemi gyártásában. Az alumíniu­m­­­ipari félgyártmányok terme­lése 70 százalékkal bővül, kedvező feltételeket teremt­ve hazai bauxit vagyonunk hasznosításához.­ A feldolgozóipar fejleszté­se — a ruházati ipar rekon­strukciója és a hústermelés fellendítése — a hazai ellá­táson túl jelentős exportér­dekeket is szolgál. Az autó­buszok és a számítástechni­kai gépek gyártásának fej­lesztése nagyarányú hazai és nemzetközi kooperációval valósul meg, a hazai ipar­ágak egész sorát új, magas követelmények elé állítva. Miközben nagyarányú gaz­daságos exportra nyílik le­hetőség a hazai szükségletek is magas színvonalon kerül­hetnek kielégítésre. A közúti járművek és szállítóeszkö­zök, valamint a számítógé­pek ellátásának fejlesztése hozzájárul a népgazdaság és a vállalatok szállítási, anyag­­mozgatási feladatainak haté­kony megoldásához, az irá­nyítás, a vezetés, az informá­ció feldolgozás, és továbbí­tás, az elemzés, a kutatás, a fejlesztés manuális és rutin­munkájának elektronizálá­sához. K. J. HÍRLAP Vegetáriánus a disznótoron Ez a szokatlan történet a falusi disznóölések ízes-za­matos hangulatát idézi fel bennem. Azt a félelmetesen szép napot, mely hajnalban az áldozati állat éktelen si­­valkodásával kezdődött, este pedig a győzelmi tort ülő pa­rasztok boros-dalos sivalko­­dásával végződött. Is hajnal félelmetes szépségű. Zaj, deszkareccsenés, rikkantás, aztán tehetetlen a sivalkodás. A kés alá hízott állat végső segélykiáltása. Mi, gyerekek a pokróc alatt megborzong­tunk és fejünkre húztuk a takarót. Aztán csend... És mintha hajnal ragyogott vol­na fel bíborvörösen, a lángok megfestették az üvegablakot. A jégvirágokon tüzek villáz­tak. Körmünkkel kis lelkelö­­döket, kapartunk a befagyott ablakon és csodáltuk a disz­­nótestet pörkölő máglyát. Gyors öltözködés, kiskés a zsebben, s már ott lába flan­ked­tunk a megpörkölt állat mellett. Mire a böllér észbe­kapott, már odavolt a jó ko­csonyának való: a tűkön pi­rult füleknek csak a csonkja maradt. Aztán temérdek munka. Vérnyomok a hóbam, olvadó zsírszag, vaskos szalonnák sózása, hurkait öltés. Gyorsan eljött az este. A disznótor szertartása. Ezen az estén különös ven­dég érkezett házunkhoz. A helybéli kántor, aki megrög­zött vegetáriánus volt. Vegetáriánus disznótoron. Disszonáns, akár süket ember a koncerten.­­ A nyurga sovány embernek ..elvei” voltak, szentek és sérthetetlenek. Az étkezés számára egy szertartás, mely­nek szigorú törvényei van­nak. Gyanútlanul jött a szíves hívásra. Kellemes esti beszélgetésre számított és belecsöppent egy zsíros­­véres lakomába. Úgy érezte, kelepcébe csalták. Mély tányérban frissen sülttel, kolbásszal, véres hur­kával kínálták. Mindez zsírban úszott. Az asztal kö­zepén hordós káposzta egy öblös tálban. A vegetáriánus asztal­­szomszédja, tettetett szívé­lyességgel kínálta: — Fogyassza csak, kántor­kám, magára fér egy kis jó falat. A vendég megvetéssel hall­gatott. Nem szívelte szom­szédját, aki nagyevő hírében állít. Ő ragasztotta a sovány kántorra a Sóska nevet, lé­vén zöldevő. Nézte a húsevőket, csám­­csogásuk undort keltett ben­ne. Micsoda barbárok az evésben — gondolta és hir­telen eszébe villant, hogyan bosszulja meg sérelmét. A szekrény tetején álló könyvek között megpillan­tott egy regényt. Odalépett, gyakorlott mozdulattal ki­nyitotta a megfelelő helyen,­­ megköszörülte torkát és így szólt: — Kedves asztaltársaság, ha már ily kedvességben ré­szesültem, engedjék meg, hogy mondjak egy köszöntőt a lakomához. Nem csekély­ségem gondolatait, inkább egy világhírű író, Anatole France szavait hívom segít­ségül — nézett szét elégté­tellel. A kérdő szemek, zsírfolyás, sós szájaik bámultak rá. — Tudtuk, hogy egy ta­nult, ember egy ilyen vacso­rának is megadja... a kul­túráját — szólt egy tudálé­kosságáról közismert gazda, merjük majd az állatok te®e­zében foglalt táplálóanyago­kat, lehetséges lesz elvonni ezeket...” — becsukta a könyvet, majd bölcsen körül­nézve lassan hozzátette: — A növényekben megtaláljuk mindazt, ami hasznos a szervezetre. Igaz, én nem csupán az evés zsíros látvá­nya miatt döntöttem a növé­nyi eledel mellett, hanem humanista elvből is. Elhallgatott. A házias­-*­szonytól megkérdezte: — Úgy tudom, kedvenc kocája volt? Az asszony bólintott. __ — Nagy szeretettel nevelte.' — Igen — szólt halkan az asszony. — Nos — nyilatkoztatta ki a vegetáriánus — ön a sze­retőjével ölt. Mert végül is a szeretet álarcában hizlaljuk kés alá háziállatainkat! Azzal leült. Komoran n­é­zett maga elé. A falatozok kezében megállt a kés és vil­la. Kellemetlen ízt éreztek gyomrukban. Valaki a dermedt csendek­ben kiáltotta: — Tavasztól kimegyek, rétre sóskát legelni! Erre kirobbant a nevetés. De mindnyájan éreztek: a vegetáriánus mintha elsózta volna lakmározásukat. Végül a bor oldotta meg a nyelveket és a kedélyeket. Balogh Ödön II kántor mosolygott. A Lúdláb királynő című re­génybe pillantott és olvasta: — „Azóta, mióta őseink fertálymedvéket sütöttek rő­­zselángon egy szikla tövében, valójában semmit se halad­tunk a konyhaművészetben. Mert bizonyára semmire sem tartják, uraim, Lucullus ta­lálmányait .... sem a mi pe­csenyéinket, pástétomainkat, párolt és tűzdelt húsainkat és becsiná­ltjainkat, aminek az ízén még mindig meg­érezni az ősi barbárságot. . . Hülye falánksággal faljuk fel — s itt jelentőségteljesen nézett szomszédjára — az állatok izmait, zsírjait, bele­it..., válogatás nélkül hány­juk bele hasunkba a jót és a rosszat, a hasznosat és az ár­talmasat ... Ha pontosan is­ A Az ifjúsági irodalom története A Művelődésügyi Minisz­térium kezdeményezésé­re feldolgozzák a magyar iro­­­dalom olvasóközönségéne­k korát és megjelenési idejé­t tekintve egyaránt — legfia­talabb ágának történetét. A*-, gyermek- és­ ifjúsági- iroda-* lom ez, amelyről irodalom­történészeink valahogy a 1 ..megfeledkeztek” eddig,1. Amíg ugyanis a „felnőtt ’ irodalom történetének kuta­tásában, feldolgozásában és közzétételében nemzetközi viszonylatban is kimagasló munkát végeztek a magyar ■szakemberek, a gyermekiro­dalomról mostanáig még számottevő könyv sem jelent meg. Most megkezdődtek az elő­készületek az első átfogó iro­dalomtörténeti mű megírásá­ra, amely egyelőre az elmúlt fél évszázad magyar gyer­mek- és ifjúsági irodalmával foglalkozik majd. Két mun­kaközösség alakult: az egyik csoport­­ vezetője Bauer Ti­­borné, a soproni óvónőképző intézet tanára — a két vi­lágháború közötti,­ a másik csoport pedig — vezetője dr. Kolta Ferenc, a pécsi tanár­képző főiskola irodalmi tan­székének vezetője — a fel­­szabadulás utáni időszak tör­ténetét dolgozza fel. ------------ p—......... .....——— ■ in...................... ■■■.....................— ■ *....... ........... I»-" .■—■■■■.■■■—..i—.. ■■ ■.. " '' ■■■■-■ ■'! ■ ..............­ ­ Az egyik öreg halász egy ujját emelte a magasba. kirepülő sirályok panaszos dala. Akárcsak gyermek-NOMKV:'’^ f # Tam csak a fejét rázta, s hogy megmutassa mit ér ez sírás tépne bele a csendbe, úgy panaszkodtak a vitor-M ^ M a *^s’ egy, csak csuklóból kiinduló mozdulattal elha­­la szárnyúak. Tam nem szerette a sirályokat egy idő­s.i­nfinn Wv AJ -i# i Jf jította, s a penge mélyen az ajtófélfába fúródott. óta. Gyermekkorában szent állatoknak tartotta őket. Valamikor az iskolán sokat gyakorolta ezt a máz­ s néhány évvel ezelőtt látta, amint csoportosan ló­dulatot, amelyre elsősorban olyan helyzetben van csapnak egy felpüffedt hullára, amelyet tehetetlenül __ Akarjátok-e hallani, hogy Long mi hírt hozott a nagy szüksége az embernek, amikor teste mozdulat- sodort magával a tenger. Ettől kezdve gyűlölte a si­városból?­a­lanságra van kárhoztatva, de keze csuklóból meg sza­­rályokat. Hiába állította a józan ész, hogy az érték-Akarták Persze, hogy akarták, hiszen három napja had, télen halakkal és mezei rovarokkal táplálkozó állat­a vizen voltak már, ez az első szabad délutánjuk. Kö- — Ez volt aztán a dobás! — kiáltottak fel többen nak nem sajátos tulajdonsága a kanibalizmus, Tam tülállták Anhékat és Long, az ismeretlen idegen ki­ is. És hangosan éljenezve biztatták Tamot, hogy is­ mindenféle sirályt kiirtott volna gyűlöletében, csit megemelte a hangját: mételje meg újra a mutatványt. Éjfél felé járhatott már, amikor arra eszmélt, hogy — Azt mondják, hogy a mieink lent délen. Kuang Tam kiemelte a kést az ajtófélfából, visszament a kis hálófülkéjének ablakát nyitva hagyta. Felállt, Ngai közelében a levegőbe röpítették azt az aknasze­­pulthoz. Úgy tett, mintha már csak a poharas érdé- hogy becsukja a deszkaablakot, aztán gondolt egyet, jelvényt, ami a demarkációs vonalhoz szállította vol­­kelnek, aztán egy villámgyors mozdulattal megfordult, s elkapott néhány öreg kabátot, konyharuhát, s na az aknát. A disznók, el akartak vágni véglegesen s a kést pontosan az előbbi nyomba vágta. Közben egyéb rongyot, egy öreg harisnyaszárból emberi fejet, bennünket északi testvéreinktől. És még segítőtársuk nézte Long arcát, és úgy találta, hogy a fiú egy ki­­formált a rongyok segítségével, s megformálta ön­is akad, aki besurran a rendőrségre, mint a tolvaj csit elkomorodott, ma­gát az ágyban. Maga pedig leguggolt az ablak macska hogy elmond­ja mit látott. — Kétszáz piaszter — mutatták Tam magasra melletti sarokba, és várt Tam az idegen lábát nézte. Sarujára kemény sár­ba­ emelt ujja.. Long, az idegen a zsebébe nyúlt és ki- Elszundított, és­ arra riadt fel, hogy nyirkos ágak padi­ nadrágja szárát csaknem térdig felaztatta a­t- szórta az asztalra a két ezüstpénzt Közben fogai kor „vikorognak odakint az ablak közelében. Ősi szokás tes fű. E pillanatban megértette, hogy ösztönei miért tott egyre csak ezt hajtogatta: . szerint két marokra fogta füleit, s megcsavarta, hogy figyelmeztették a jövevényre. Biztosan ő volt a tama­ — Áruló! Áruló disznó vagy. — mondta. Tam szí- fájdalom egy szempillantás alatt eltüntesse a sze­dő vesen ölelte volna magához lázadó testvérét, de tet­­és fejéből az álmot A kocsmános kiment a konyhába, kis reszelőt vett, tetett vigyorgással zsebébe süllyesztette a pénzt, s •' \ , . . elő al.SkbolTparányi jelet reszelt a kés nye- ment vissza a pulthoz. , Éppen ideje volt, hogy eszre térjen mert vala Wát­lele Amikor befejezte a műveletet ismét visszatért Sejtette, hogy a késő délutáni kalanddal még nem lendült az ablakparkányon, es egy­etlen mozdulattal az ivóba Meg tett vett néhány percig az italpult mög ért véget az ellene irányuló akció. Számolnia kellett az ágynál termett Magasba emelt keze llsujtott, es jött aztán rászánta magát a próbára: az inge alatt hát egy újabb támadással, vagy támadásokkal. Arra* a marokra fogott kés tövig beleszaladt a rongybaba­feszülő övből előhúzta a kést, megkocogtatta nyélé- azonban ő sem számított, ami aznap éjszaka történt, ba. Tam mint a macska, úgy­­­etette rá magát a ta- *•* vel a pultot. Magasra mutatta, közben bal kezét két * * * hegy akorlott torokfogasával belefojtotta nyitott ujjal a magasba emelte, jelezve, hogy 200 pi- Odakint szemerkélt az eső. A csendet csak olykor­ kiáltást a jd­evenybe. aszter mindössze az ara, olykor törte még az élelemért melyen a parti savba­­ . (Folytatjuk) — 52 — — 53 — — 54 — ___________________________________________________________ ___________________________________________________________________________________________________________________________

Next