Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Szerda, 1971. január 13. Egyenlő feltételekkel Már régen nincs szükség arra, hogy a nők szüfrazsettek valaha volt harcosságával küzdjék be magukat a férfiak társadalmába. Mint a megszeppent rómaiak mondták annak idején: Hannibal ante portás! Hannibál a város kapui előtt! A nők már itt vannak a kapuk előtt, sőt a kapukon belül. Méghozzá csak kis részben kemény döngetések árán, inkább azért, mert, szükségünk lévén rájuk, önként zártuk ki előttük az őrezredeken át zárt kapukat. Voltak helyek, vannak ma is, ahol a munkások derékhadat alkottak, alkotják. A munkásokét igen, az irányítókét nem — és még ma sem.. Aztán voltak idők, amikor férfiúi babérok szerzésére ingerelték őket. Traktorra szálltak, s öntödékbe mentek, s hasonló férfias dolgokat műveltek. Hamarosan kiderült, nem nekik való. Sokáig tartott, amíg elértünk máig, amikor méltó társként állnak mellettünk. S ha egymás mellett állnnk, ám lássuk, egyenlő feltételek között ki viszi többre? Elérkeztünk a kritikus ponthoz, egyenlő feltételek között. Feltételeink azonban nem egyenlőek. Ne kelljen részleteznem, hogy az évezredek előtti matriarchátus elmúltával, mióta férfi vette kezébe az irányítást, a maga kénye-kedve szerint mi ezer törvényt hozott a maga képére, hasonlatosságára, és főleg a kényelmére. Keményen körülbástyázta magát, de a nőt valahogy kívül felejtette a bástyákon. Csoda-e, hogy nem kis munkába került egy-egy bástyát ledönteniük, és időre van szükség még ahhoz is, amíg az előttük terpeszkedő göröngyös talajt elegyengetik. Ezt az időt éljük napjainkban. Ám, a „talajegyedgetéshez” ma már okos és gyorsan járó gépek” állnak rendelkezésre: a sajtó, a televízió, a rádió. Mögöttük az irányító agy a demokratizmus, s ma már az egyetértő belátás, a sürgető segítség, az eredményre vivő támogatás, a szocializmus — a folyamat tehát gyorsan halad. A segítségre kinyújtott kéz azonban csak akkor értékes és életmentő, ha meg is ragadják. Ha tudomásul veszik, hogy még játszani is csak az a gyermek tud, akit megtanítottak rá. Ha tudomásul veszik, hogy hiába itt a pálya, hiába itt a tér, a játéknak szabályai vannak, amiket, be kell tartani, főleg pedig feltételei, amiknek meg kell felelni. Ebben pedig a férfiakra vár a sokféle feladat. Vegyük végre tudomásul, hogy asszonyaink, lányaink sokkal alacsonyabb szintről futnak neki a mércének, mint mi. Agyonkoptatott közhely, de annál igazabb: a terhesség, a gyerek, a család, a bevásárlás, takarítás, mosás, a számos asszonyi kötelesség mind-mind megannyi buktató a mérce előtt, amit ennyi hendikeppel terhelve — nem lehet egykönnyen átvinni. Mindezek mellett tanulni, társadalmi munkában, politikai munkában részt venni és — ez is jogos igény — szórakozni nem, hát nem lehet. Ez az igénybevétel egy férfi idegi-fizikai erejét is meghaladná, s ha egy nő mindezzel mégis elbír, inkább kivétel csupán és annál nagyobb tisztelet jár neki. Amíg az utat járhatóvá nem simítottuk, amíg a terhek egy részét nőink válláról le nem vettük, korai a beteljesedett egyenjogúságról beszélni. Egyenjogú csak az lehet, akinek törvényben biztosított egyenlő jogai, lehetőségei mellett terhei is egyenlők. Mert hiába jobb ez és az, ha ahhoz, hogy ezt és azt elérjem, először át kell rágni magam a mesebeli — de sajnos valóságos! — kása-* hegyen, miközben vagy a kását utálom meg, vagy azt érem el, hogy szépen ’biztosított jogaimra fütyülök. A feladat tehát reménytelen? Nem teremthető meg az egyenjogúság férfi és nő között? A női bányában nagy haladást tettünk már, de még nem elegendőt. Módot kell találni arra, hogy a férfiakkal azonos szintről, velük egyenlő, nem pedig sokszorosan nagyobb teherrel induljanak. Joguk és a tényleges emancipáció csak így tud beteljesülni. Kussinszky Endre Medence majd. Ez a delfinárium egy nagyobb szabású kulturális, tudományos és szórakoztató komplexum egyik része lesz majd. delfineknek Romániában a tengerpart Constanta és Mamaia között húzódó területén hozzáfogtak egy nagy vízitartály építéséhez, amely delfinidomítás célját szolgálja TERVLEXIKONV 8. Progresszív ágazatok Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának beszámolójában elmondotta a X. pártkongresszuson: „A IV. ötéves tervben figyelmünket és erőinket néhány fő feladatra összpontosítjuk: a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére; az alurítínium- ésa vegyipar fejlesztésére; a kémia széles körű felhasználására; a közúti járművek, és a szállítóeszközök gyártására; a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére; a ruházati ipar rekonstrukciójára; az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására és a számítógépek gyártására”. A felsorolt témák egyben a IV. ötéves terv kiemelt programjai, végrehajtásukra központilag összpontosítják a szellemi erők és az anyagi eszközök jórészét. Olyan jól megválasztott kulcsfeladatokról van szó, amelynek megvalósulásával nem csupán a termelés összetételét alakítják át, hanem elősegítik a belső fogyasztás és az export szerkezetének korszerűsítését, az élenjáró technika széles körű térhódítását, a termelékenység a hatékonyság emelését is az egész népgazdaságban. Összesen 47 milliárd forintot költenek öt év alatt a kőolaj és földgáz termelésének, felhasználásának bővítésére. Megépül példul a Barátság II. kőolajvezeték, s 1975-ben már 6,5 millió tonna kőolajat és egymilliárd köbméter földgázt importálunk a Szovjetunióból, így az ország energiafogyasztásában a szénhidrogének aránya az 1965. évi 27-ről 55—60 százalékra nő 1975-ben. A háztartások 65 százalékában lesz majd gáz a IV. ötéves terv utolsó esztendejében. Tovább fejlődik a műanyagipar, a műtrágyatermelés 80 százalékkal növekszik. Az olefin egyezmény keretében magyar—szovjet kooperáció valósul meg a korszerű műszál és műanyag alapanyagok gazdaságos nagyüzemi gyártásában. Az alumíniumipari félgyártmányok termelése 70 százalékkal bővül, kedvező feltételeket teremtve hazai bauxit vagyonunk hasznosításához. A feldolgozóipar fejlesztése — a ruházati ipar rekonstrukciója és a hústermelés fellendítése — a hazai ellátáson túl jelentős exportérdekeket is szolgál. Az autóbuszok és a számítástechnikai gépek gyártásának fejlesztése nagyarányú hazai és nemzetközi kooperációval valósul meg, a hazai iparágak egész sorát új, magas követelmények elé állítva. Miközben nagyarányú gazdaságos exportra nyílik lehetőség a hazai szükségletek is magas színvonalon kerülhetnek kielégítésre. A közúti járművek és szállítóeszközök, valamint a számítógépek ellátásának fejlesztése hozzájárul a népgazdaság és a vállalatok szállítási, anyagmozgatási feladatainak hatékony megoldásához, az irányítás, a vezetés, az információ feldolgozás, és továbbítás, az elemzés, a kutatás, a fejlesztés manuális és rutinmunkájának elektronizálásához. K. J. HÍRLAP Vegetáriánus a disznótoron Ez a szokatlan történet a falusi disznóölések ízes-zamatos hangulatát idézi fel bennem. Azt a félelmetesen szép napot, mely hajnalban az áldozati állat éktelen sivalkodásával kezdődött, este pedig a győzelmi tort ülő parasztok boros-dalos sivalkodásával végződött. Is hajnal félelmetes szépségű. Zaj, deszkareccsenés, rikkantás, aztán tehetetlen a sivalkodás. A kés alá hízott állat végső segélykiáltása. Mi, gyerekek a pokróc alatt megborzongtunk és fejünkre húztuk a takarót. Aztán csend... És mintha hajnal ragyogott volna fel bíborvörösen, a lángok megfestették az üvegablakot. A jégvirágokon tüzek villáztak. Körmünkkel kis lelkelödöket, kapartunk a befagyott ablakon és csodáltuk a disznótestet pörkölő máglyát. Gyors öltözködés, kiskés a zsebben, s már ott lába flankedtunk a megpörkölt állat mellett. Mire a böllér észbekapott, már odavolt a jó kocsonyának való: a tűkön pirult füleknek csak a csonkja maradt. Aztán temérdek munka. Vérnyomok a hóbam, olvadó zsírszag, vaskos szalonnák sózása, hurkait öltés. Gyorsan eljött az este. A disznótor szertartása. Ezen az estén különös vendég érkezett házunkhoz. A helybéli kántor, aki megrögzött vegetáriánus volt. Vegetáriánus disznótoron. Disszonáns, akár süket ember a koncerten. A nyurga sovány embernek ..elvei” voltak, szentek és sérthetetlenek. Az étkezés számára egy szertartás, melynek szigorú törvényei vannak. Gyanútlanul jött a szíves hívásra. Kellemes esti beszélgetésre számított és belecsöppent egy zsírosvéres lakomába. Úgy érezte, kelepcébe csalták. Mély tányérban frissen sülttel, kolbásszal, véres hurkával kínálták. Mindez zsírban úszott. Az asztal közepén hordós káposzta egy öblös tálban. A vegetáriánus asztalszomszédja, tettetett szívélyességgel kínálta: — Fogyassza csak, kántorkám, magára fér egy kis jó falat. A vendég megvetéssel hallgatott. Nem szívelte szomszédját, aki nagyevő hírében állít. Ő ragasztotta a sovány kántorra a Sóska nevet, lévén zöldevő. Nézte a húsevőket, csámcsogásuk undort keltett benne. Micsoda barbárok az evésben — gondolta és hirtelen eszébe villant, hogyan bosszulja meg sérelmét. A szekrény tetején álló könyvek között megpillantott egy regényt. Odalépett, gyakorlott mozdulattal kinyitotta a megfelelő helyen, megköszörülte torkát és így szólt: — Kedves asztaltársaság, ha már ily kedvességben részesültem, engedjék meg, hogy mondjak egy köszöntőt a lakomához. Nem csekélységem gondolatait, inkább egy világhírű író, Anatole France szavait hívom segítségül — nézett szét elégtétellel. A kérdő szemek, zsírfolyás, sós szájaik bámultak rá. — Tudtuk, hogy egy tanult, ember egy ilyen vacsorának is megadja... a kultúráját — szólt egy tudálékosságáról közismert gazda, merjük majd az állatok te®ezében foglalt táplálóanyagokat, lehetséges lesz elvonni ezeket...” — becsukta a könyvet, majd bölcsen körülnézve lassan hozzátette: — A növényekben megtaláljuk mindazt, ami hasznos a szervezetre. Igaz, én nem csupán az evés zsíros látványa miatt döntöttem a növényi eledel mellett, hanem humanista elvből is. Elhallgatott. A házias-*szonytól megkérdezte: — Úgy tudom, kedvenc kocája volt? Az asszony bólintott. __ — Nagy szeretettel nevelte.' — Igen — szólt halkan az asszony. — Nos — nyilatkoztatta ki a vegetáriánus — ön a szeretőjével ölt. Mert végül is a szeretet álarcában hizlaljuk kés alá háziállatainkat! Azzal leült. Komoran nézett maga elé. A falatozok kezében megállt a kés és villa. Kellemetlen ízt éreztek gyomrukban. Valaki a dermedt csendekben kiáltotta: — Tavasztól kimegyek, rétre sóskát legelni! Erre kirobbant a nevetés. De mindnyájan éreztek: a vegetáriánus mintha elsózta volna lakmározásukat. Végül a bor oldotta meg a nyelveket és a kedélyeket. Balogh Ödön II kántor mosolygott. A Lúdláb királynő című regénybe pillantott és olvasta: — „Azóta, mióta őseink fertálymedvéket sütöttek rőzselángon egy szikla tövében, valójában semmit se haladtunk a konyhaművészetben. Mert bizonyára semmire sem tartják, uraim, Lucullus találmányait .... sem a mi pecsenyéinket, pástétomainkat, párolt és tűzdelt húsainkat és becsináltjainkat, aminek az ízén még mindig megérezni az ősi barbárságot. . . Hülye falánksággal faljuk fel — s itt jelentőségteljesen nézett szomszédjára — az állatok izmait, zsírjait, beleit..., válogatás nélkül hányjuk bele hasunkba a jót és a rosszat, a hasznosat és az ártalmasat ... Ha pontosan is A Az ifjúsági irodalom története A Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezésére feldolgozzák a magyar irodalom olvasóközönségének korát és megjelenési idejét tekintve egyaránt — legfiatalabb ágának történetét. A*-, gyermek- és ifjúsági- iroda-* lom ez, amelyről irodalomtörténészeink valahogy a 1 ..megfeledkeztek” eddig,1. Amíg ugyanis a „felnőtt ’ irodalom történetének kutatásában, feldolgozásában és közzétételében nemzetközi viszonylatban is kimagasló munkát végeztek a magyar ■szakemberek, a gyermekirodalomról mostanáig még számottevő könyv sem jelent meg. Most megkezdődtek az előkészületek az első átfogó irodalomtörténeti mű megírására, amely egyelőre az elmúlt fél évszázad magyar gyermek- és ifjúsági irodalmával foglalkozik majd. Két munkaközösség alakult: az egyik csoport vezetője Bauer Tiborné, a soproni óvónőképző intézet tanára — a két világháború közötti, a másik csoport pedig — vezetője dr. Kolta Ferenc, a pécsi tanárképző főiskola irodalmi tanszékének vezetője — a felszabadulás utáni időszak történetét dolgozza fel. ------------ p—......... .....——— ■ in...................... ■■■.....................— ■ *....... ........... I»-" .■—■■■■.■■■—..i—.. ■■ ■.. " '' ■■■■-■ ■'! ■ .............. Az egyik öreg halász egy ujját emelte a magasba. kirepülő sirályok panaszos dala. Akárcsak gyermek-NOMKV:'’^ f # Tam csak a fejét rázta, s hogy megmutassa mit ér ez sírás tépne bele a csendbe, úgy panaszkodtak a vitor-M ^ M a *^s’ egy, csak csuklóból kiinduló mozdulattal elhala szárnyúak. Tam nem szerette a sirályokat egy idős.infinn Wv AJ -i# i Jf jította, s a penge mélyen az ajtófélfába fúródott. óta. Gyermekkorában szent állatoknak tartotta őket. Valamikor az iskolán sokat gyakorolta ezt a máz s néhány évvel ezelőtt látta, amint csoportosan lódulatot, amelyre elsősorban olyan helyzetben van csapnak egy felpüffedt hullára, amelyet tehetetlenül __ Akarjátok-e hallani, hogy Long mi hírt hozott a nagy szüksége az embernek, amikor teste mozdulat- sodort magával a tenger. Ettől kezdve gyűlölte a sivárosból?alanságra van kárhoztatva, de keze csuklóból meg szarályokat. Hiába állította a józan ész, hogy az érték-Akarták Persze, hogy akarták, hiszen három napja had, télen halakkal és mezei rovarokkal táplálkozó állata vizen voltak már, ez az első szabad délutánjuk. Kö- — Ez volt aztán a dobás! — kiáltottak fel többen nak nem sajátos tulajdonsága a kanibalizmus, Tam tülállták Anhékat és Long, az ismeretlen idegen ki is. És hangosan éljenezve biztatták Tamot, hogy is mindenféle sirályt kiirtott volna gyűlöletében, csit megemelte a hangját: mételje meg újra a mutatványt. Éjfél felé járhatott már, amikor arra eszmélt, hogy — Azt mondják, hogy a mieink lent délen. Kuang Tam kiemelte a kést az ajtófélfából, visszament a kis hálófülkéjének ablakát nyitva hagyta. Felállt, Ngai közelében a levegőbe röpítették azt az aknaszepulthoz. Úgy tett, mintha már csak a poharas érdé- hogy becsukja a deszkaablakot, aztán gondolt egyet, jelvényt, ami a demarkációs vonalhoz szállította volkelnek, aztán egy villámgyors mozdulattal megfordult, s elkapott néhány öreg kabátot, konyharuhát, s na az aknát. A disznók, el akartak vágni véglegesen s a kést pontosan az előbbi nyomba vágta. Közben egyéb rongyot, egy öreg harisnyaszárból emberi fejet, bennünket északi testvéreinktől. És még segítőtársuk nézte Long arcát, és úgy találta, hogy a fiú egy kiformált a rongyok segítségével, s megformálta önis akad, aki besurran a rendőrségre, mint a tolvaj csit elkomorodott, magát az ágyban. Maga pedig leguggolt az ablak macska hogy elmondja mit látott. — Kétszáz piaszter — mutatták Tam magasra melletti sarokba, és várt Tam az idegen lábát nézte. Sarujára kemény sárba emelt ujja.. Long, az idegen a zsebébe nyúlt és ki- Elszundított, és arra riadt fel, hogy nyirkos ágak padi nadrágja szárát csaknem térdig felaztatta at- szórta az asztalra a két ezüstpénzt Közben fogai kor „vikorognak odakint az ablak közelében. Ősi szokás tes fű. E pillanatban megértette, hogy ösztönei miért tott egyre csak ezt hajtogatta: . szerint két marokra fogta füleit, s megcsavarta, hogy figyelmeztették a jövevényre. Biztosan ő volt a tama — Áruló! Áruló disznó vagy. — mondta. Tam szí- fájdalom egy szempillantás alatt eltüntesse a szedő vesen ölelte volna magához lázadó testvérét, de tetés fejéből az álmot A kocsmános kiment a konyhába, kis reszelőt vett, tetett vigyorgással zsebébe süllyesztette a pénzt, s •' \ , . . elő al.SkbolTparányi jelet reszelt a kés nye- ment vissza a pulthoz. , Éppen ideje volt, hogy eszre térjen mert vala Wátlele Amikor befejezte a műveletet ismét visszatért Sejtette, hogy a késő délutáni kalanddal még nem lendült az ablakparkányon, es egyetlen mozdulattal az ivóba Meg tett vett néhány percig az italpult mög ért véget az ellene irányuló akció. Számolnia kellett az ágynál termett Magasba emelt keze llsujtott, es jött aztán rászánta magát a próbára: az inge alatt hát egy újabb támadással, vagy támadásokkal. Arra* a marokra fogott kés tövig beleszaladt a rongybabafeszülő övből előhúzta a kést, megkocogtatta nyélé- azonban ő sem számított, ami aznap éjszaka történt, ba. Tam mint a macska, úgyetette rá magát a ta- *•* vel a pultot. Magasra mutatta, közben bal kezét két * * * hegy akorlott torokfogasával belefojtotta nyitott ujjal a magasba emelte, jelezve, hogy 200 pi- Odakint szemerkélt az eső. A csendet csak olykor kiáltást a jdevenybe. aszter mindössze az ara, olykor törte még az élelemért melyen a parti savba . (Folytatjuk) — 52 — — 53 — — 54 — ___________________________________________________________ ___________________________________________________________________________________________________________________________