Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

Szerda, 1971. Január 13.3 A tulajdonos jogán: Egészséges kritika az Ikarus szakszervezeti taggyűlésein Háromezer dolgozót tömö­rít a szakszervezet a székes­­fehérvári Ikarus-gyárban. A tavaly novemberben megkez­dődött esedékes választási tevékenység érthetően a dol­gozók legszélesebb rétegét érintő mozgalmi esemény. A választási munka félidején beszélgettünk Rák Józseffel, a szakszervezeti bizottság tit­kárával. — A választási munkaprog­ram alapján lezajlott a gyárban a bizalmiak, mű­hely- és osztálybizottságok újjáválasztása. Ennek során 157 bizalmit, 13 műhely- és osztály­bizottságot választot­tak meg 89 taggal A bizal­miak többsége korábban is tisztségviselő volt, viszont a bizottságok most megválasz­tott tagjainak zöme új em­berként került funkcióba. A gyári létszámnövekedés miatt érthetően emelkedett összes­ségében a tisztségviselők szá­ma, kettővel több műhelybi­zottságot választottak. A választások eddigi ta­pasztalatairól elmondotta a titkár, hogy nőtt a tagság ak­tivitása, javult a mozgalmi munka, szervezeti tevékeny­ség. A választásokon 80—90 százalékos volt a megjelenés, és a tagság 15—20 százaléka nyilvánított véleményt a többségében jó beszámolók utáni vitában. A hozzászólók javarészben termelési prob­lémákat vetettek fel, bírál­ták az anyagellátást, a koope­rációs tevékenységet, a mun­kaszervezést. Szóvá tették az üzemi demokrácia alkalma­zásának gátlóit, a törzsgár­­labeliek kellő anyagi meg­becsülésének hiányát.­­ Az elhangzott sokféle hozzászólásokat, bírálatot, ész­revételt, javaslatot a szak­­szervezeti bizottság a jegy­zőkönyvekből kigyűjti és gon­dosan tanulmányozza. Ezt kö­vetően érdemben foglalkozik a témákkal, az 1971-es mun­katerv keretében gondosko­dik azok végrehajtásáról, a problémák megoldásáról. A gyárban február elején kerül sor 200 küldött rész­vételével a 45 tagú üzemi szakszervezeti tanács és a II tagú üzemi szakszervezeti bi­zottság, illetve titkár meg­választására. Az szb itt ad számot kétéves működéséről, meghatározzák a mozgalom további gyári célkitűzéseit. (Heresznyei) Miért előnyös? Már mintegy két éve be­szédtéma megyénk termelő­szövetkezeteiben is a MÉK korszerűsítésének szükséges­sége. Nem arról van itt szó, mintha mindenki semmisnek venné az eddigi tevékenysé­gét, hiszen valamennyien el­ismerjük: sokat, nagyon so­kat tett a MÉK azért, hogy városon, falun egyaránt ja­vuljon a zöldség- és gyü­mölcsellátás, jusson a me­zőgazdaságból felvásárolt mennyiségből a feldolgozó iparnak, s a külkereskedelmi vállalatoknak egyaránt És amikor ezt mondjuk, arra is gondolunk, hogy az elmúlt évek ala­tt sokat gyarapodott, fejlődött kereskedelmi háló­zata, mind jobban felkészült szakemberek irányították a felvásárlási, az értékesítési, a feldolgozási tevékenységet. A törvényerejű rendelet még­is azt célozza, hogy át kell szervezni a MÉK-et a terme­lőszövetkezetek közös válla­latává, mert csak ebben a formában képes eleget tenni a megnövekedett igényeknek, csakis ebben a szervezési el­osztásban élhet azokkal a le­hetőségekkel, amelyeket je­lenlegi gazdaságirányítási rendszerünk felkínál. Az elmúlt héten részt vet­tem egy tanácskozáson, ahol többek között a MÉK átszer­vezésének jelenlegi állásáról is szó esett. A­ megye két te­rületi, szövetségének képvise­lője meleg szavakkal hívta a vállalat tagjai közé azokat a termelőszövetkezeteket, álla­mi gazdaságokat, amelyek foglalkoznak zöldség- és gyü­mölcstermesztéssel, azoknak pedig, amelyeknek nincsen ilyen üzemáguk, ajánlják, lépjenek be, hiszen ez végte­lenül sok előnnyel , később haszonnal jár. A közös vállalat alapító ok­irata már elkészült.­ Nagy gonddal, felelősséggel állítot­ták össze a két szövetség, va­lamint az előkészítő bizott­­ság munkatársai. Homoki József, amikor az említett megbeszélésen felszólalt és néhány vonatko­zásban vázolta a termelőszö­vetkezetek idei tenn­ivalóit, arról is beszélt, hogy a jelen­legi helyzetben mennyire nagy szerepe van a vertikális integrációnak. Azaz annak, amely­ ma az egész ország gazdaságaiban ,tapasztalható: a közös vállalkozások létre­hozásának, az együttműkö­désnek. Számos ilyen társu­lás működik már eredménye­sen megyénkben is. Most épül Sárbogárdon egy sertéskom­­binált, több mint tízezer hízott állatot ad évente és most a ter­mékértékesítő vállalat, amely minden bizonnyal méltó utó­da lesz a MÉK-nek. Tevékenységi körében mind­azok a feladatok tartoznak majd, amelyek a tagok anya­gi érdekeit szolgálják. Ami a felvásárláson, értékesítésen, termeltetésen túlmenőe­n új­szerű lesz, az az többek kö­zött, hogy a tagok — azaz a termelőszövetkezetek — rend­­­szeres piaci információt kap­nak. Megtudhatják, hogy adott napon milyen a piaci helyzetkép, de az információs hálózat arról is tájékoztatja majd a tagokat, hogy milyen igények várhatók egy-egy termelési időszakon belül. A tsz-ek tehát ennek megfele­lően irányíthatják, szervez­hetik termelési tevékenysé-­ güket. Elvégzi a vállalat a rakodást, a szállítást, a gön­gyölegellátásban is segítséget nyújt. Nem elhanyagolható az sem, hogy a felvásárlási és értékesítési forgalom után kedvezményben részesülnek a tagok, vagy ha van éppen a termelőszövetkezeteknek szabad szállítási kapacitásuk, úgy azt az új vállalat soron kívül igénybe veszi, nem kell fuvar után futkosni. A téli időszakban a tárolási, raktá­rozási munkaműveleteknél elsősorban a tagszövetkeze­tek szabad munkaerejét fog­lalkoztatja. Úgy gondoljuk, már a fel­soroltak is indokolják: miért lesz előnyös tagként tevé­kenykedni ebben az új válla­latban. o.­t. HÍRLAP A bicskei járás külterületei A gazdaságok segítsége Közös tennivalók Korszerű sertésfiaztatók, istállók. Bennük szakembe­rek, szocialista brigádok tagjai gondozzák a jószá­got. Versenyeznek a na­gyobb eredményért, a gaz­daságosabb termelésért, s mindezt úgy teszik, hogy magukat is művelik. Olvas­nak, tanulnak, vitatkoznak. Munkahelyükön töltik leg­szívesebben szabad idejük egy részét is, mert az ottho­nosabb, tűrhetőbb, mint a száz méternyire lévő, rossz emlékű cselédsorsot idéző lakásuk. Az ember akarat­lanul is az ellentmondásra­­gondol, miközben hallgatja a munkáért lelkesedő brigádvezetőt, aki csakha­mar eljut az elhanyagolt la­kott hely problémájához, a klub­ szórakozóhely nélküli település mai gondjaihoz. De előfordul az is, hogy megmutatják azt a termet, amelyben a szabad idő egy részét közösen tölthetnék, ha a termelőszövetkezet nem kimondottan gazdasági cél­ra használná. De az ilyen kultúrszobáknál is égetőbb gond a lakás, melynek álla­­­a csak romlik. Gondot nem fordítanak rá, minek is ten­nék, mikor a távlat térké­pén már szántóföldként, esetleg állattenyésztő telep­ként szerepel. Ezt a folyamatot­­ igyekez­nek egyesek úgy meggyorsí­tani, hogy családi házat épí­tenek. Előtakarékossággal, OTP kölcsönnel, amennyi­ben állami gazdaságban dol­gozóról van szó, munkahelyi segítséggel is kiegészül a vállalkozás. Számos példára lehetne már hivatkozni megyénk­ben, amelyek szemléltetnék a sajátház-akció eredmé­nyét. De az is igaz, hogy kevés ehhez az egyes embe­rek többre törekvő vágya. Anyagi és erkölcsi ösztönzést várnak megszokott körül­ményeik újraváltásához azok, akik hozzáedződtek a külterület most­oh­as­ágához. De­­ elég-e segítségadás kü­lönböző módja a felszámo­lásra szánt külterületek el­­néptelenítéséhez? Csak rész­ben, csak ott, ahol lebont­ják a régi hajlékot, ahol annak felhasználható anya­­­gát beépítik az új otthon falaiba. S ha e célra nem alkalmas már, akkor ér­demesebb összed­önteni, mintsem újabb, többnyire sokgyermekes, nehézsorsú családoknak birtokába adni. A munkaerőhiánnyal küsz­ködő állami gazdaságok, vagy termelőszövetkezetek nemigen veszik fontolóra a szociális igényeket, amikor újabb beköltözésre adnak így lehetőséget. Sok tanyát lebontottak már. Az Agárdi, Enyingi Ál­lami Gazdaságban az elmúlt öt évben jónéhány öt-hat családos lakott helyet a szó szoros értelmében eltüntet­tek. A bicskei járásban is találkozhattunk hasonló dologgal. Ennek ellenére a bicskei járásban külterületen él a lakosság 12 százaléka. Négy évvel ezelőtt 1177 család 4107 lakossal élt állami gaz­dasági, vagy tsz-majorban. A jelenlegi felmérés adata szerint 803 család (4486 csa­ládtaggal együtt) lakik kül­területen. Vagyis a lélekszám nem csökkent. Mi kell ahhoz hogy mer­jenek szakítani a megszo­­kottsággal, hogy a kulturá­latlan környezet helyett igé­nyeljék a fejlődő községek levegőjét? Támogatás, bátorítás szük­séges a nagy vállalkozás, a családiház-építés elhatáro­zásához. Bicske nagyközség tanácsa például házhelyek­kel igyekszik könnyíteni a külterületi emberek menntén. Sznte névleges összegért adnak telket az építke­zéshez. A kedvezmény for­mája lehet a közm­űfejlesz-* lési hozzájárulás elengedése, vagy mérséklése, bontási és helyi anyagok juttatása, tí­pustervek rendelkezésre bo­csátása, az építési engedé­lyek gyors intézése és így tovább. De az is tény, hogy bár­mennyire is meg kellene szüntetni néhány külterületi lakott­­ helyet, ma még nem tehetik. A lehetőségeken be­lül ezért elviselhetőbb kö­rülményeket kell teremteni! Éppen ezért gazdasági épü­letek állagának óvása mel­lett az arra érdemes lakó­házak felújítása sem marad­hat el. A bennük­ lakók is megtehetik, hogy kifoltozzák­ a padlásteret, hogy beta­passzák a falban keletkezett­ réseket. A községek saját költségvetését is keveset, 4,6 százalékot for­dítanak a külterületi lakások körülményeinek javítására. Ez bizony nem sok, s akkor feleslegesnek is látszik, ha az elsorvasztást emlegetik. Ám, jóllehet még évtizedig i­s la­kott helyként tartják nyilván a települést. A somodori, a bicskei és a csákvári állami gazdaságok az elmúlt négy évben 35—36 millió forintot fordítottak az üzemegységek gazdasági fej­lesztésére, így ezek a hely­ek valószínűleg nem néptele­­nednek el, ezért a kommu­nális, egészségügyi és kultu­rális ellátás sem maradhat el. Az e célra szentelt ösz­­szeg aránytalanul kevés. Rá­férne a felújítás a külterü­leti boltokra is. Vannak jó kezdeményezé­sek. A külterületi tanulók Gondok közt kovácsolódik a törzsgárda (Folytatás az első oldalról) letűi szerel­de építését, előre­gyártott elemekből, ami 1972- re lép üzembe, új kazánhá­zat építenek, stb. A tervek valóra váltása sok mindentől függ, elsősor­­­­ban kivitelezői kapacitás kérdése, ami jelenleg még nincs. Amikor a tervezett 500 négyzetméter alapterületű, új, korszerű öltöző és fürdő építésére terelődik a szó, Nagy István hozzáteszi, szá­mukra ez egyike a legfon­tosabb beruházásoknak. Sze­retnék, ha ebben az évben megépülne, mert, mint vall­ják, ettől igen sok függ a to­vábbi létszám biztosítása vo­natkozásában. Van jelenleg is fürdő és öltöző, de ezeket már túlhaladta a létszám nagysága, s nem éppen kor­szerűek. Indokolt a vezetők kívánsága, hiszen év végére­­ a tervek 810 fős össz­­létszámot írnak elő. Az igaz­gató hiszi, hogy biztosítani tudják, mert állandóan van jelentkező, jelenleg például mintegy 80 főt tartnak nyil­ván. Úgy érzik, ha az első ta­vasz áthalad felettük, anél­kül, hogy jelentősen emel­kedne a fluktuáció, akkor a maradékban bízni lehet és kell is. Mert ez azt jelenti, hogy nagyobb vonzerőt tud­tak gyakorolni a dolgozókra — főként a nők vonatkozásá­ban —, mint a környező me­zőgazdasági üzemek­. S akkor nyertek.­ — Nem lehet ábrándozni, azt a múlt évben megtanul­tuk. Stabilizálni kell jelenle­gi létszámunkat, ki kell ala­kítani­­ a megbízható törzs­gárdát. Ezért — tudjuk — áldozni is kell — mondja az igazgató. Nem is tétlenkednek. Bér­ben azt tudják nyújtani, amit a fehérvári gyár, telje­sítménytől függően, 1300— 2000 forint között. Betanulás­nál természetesen keveseb­bet, de itt is el lehet érni az 1100 forintot. Premizálják a mennyiségi és minőségi tel­jesítményt. Átlagban 100 fo­rint prémiumot fizettek ki dolgozónként az elmúlt idő­szakban, havonta. A dolgozók kényelmét biztosítva, többek között, hamarosan létrehoz­nak az üzemen belül egy bü­fét és egy élelmiszerüzletet a porta mellett, ahol, főként a vidéki asszonyok, munka után megvásárolhatják a szükséges árucikkeket. Ott­hon erre már nem kell majd időt áldozniuk. Szép, hasznos elgondolá­sok, nagy tervek. Csak meg­valósuljanak és minél előbb. De ez nemcsak rajtuk mú­lik. Elsősorban a kivitelezői kapacitásom. A többi már jönni fog magától, az egész­séges légkör, a megfelelő ösztönzési rendszer, stb. Nem mint a mesében. A való­ságban,­­hiszen a megkezdett útról már nehéz letérni. Fő­ként akkor, amikor a veze­tők is felismerték: a munkaerő megtorlásáért áldozni kell! Időt, energiát, de legfőképpen pénzt. A sár­bogárdi „mini” Videoton már elkezdte — még ha nem is a legnagyobb mértékben! — s reméljük lesz folytatás is. Takács Ferenc Az excenter-pressor ­ AZ ALKOTMÁNY SZE­RINT az elnök újraválaszt­ható, de a köztársaság fönn­állása óta erre még nem volt példa. És különben is van­nak néhányan, akik már évek óta a Quirinat­e-palotá­­hoz (az elnöki hivatalhoz) ve­zető út megtisztításán mun­kálkodnak. Közöttük is az első Amintore Fanfani ke­reszténydemokrata politikus (többszörös miniszterelnök és külügyminiszter), aki je­lenleg a szenátus elnöke. Már az 1960-as választások után általános volt az a vé­lemény, hogy Fanfani azért döntött a szenátus javára­­ (ugyanis képviselői mandá­tumot is szerzett), hogy kö­zelebb kerüljön nagy álma megvalósulásához, a köztár­sasági elnöki tisztség elnye­réséhez. (Olaszországban egyébként az államfő helyet­tese a szenátus elnöke.) Ez a nagy cél magyarázza Fanfani számos olyan lépését és vá­ratlan húzását, amely időn­ként még leghűségesebb hí­veit is megdöbbentette. Ró­mában azt mondják, hogy Fanfanit az amerikaiak tá­mogatják. A másik önjelölt Aldo Moro külügyminiszter, aki az utóbbi években észrevehe­tően baloldali nézeteket vall és ennek megfelelően politi­zál (a Kereszténydemokrata Pártban is). Párthívei és más pártokhoz tartozó támogatói révén ő is erős, és komoly esélyei vannak. Csakhogy nem lehet tudni, melyiküket fo­gja majd jelölni a Keresz­ténydemokrata Párt. Van­nak olyan vélemények, ame­lyek szerint kettőjük versen­géséből egy harmadik, Giulio Andreotti volt hadügymi­niszter kerül ki győztesen, ő sokáig a jobboldal egyik ve­zéralakja volt, újabban azonban józanabb nézeteket hangoztat, és ellenzi a par­lament föloszlatását, illetve általában a parlament mun­kájának megbénítását. (Most ő a kereszténydemokrata kép­viselőcsoport vezetője.) A LEGUTÓBBI HETEK­BEN egy másik név is gyak­ran szerepelt a lehetséges je­löltek listáján; ez Francesco De Martinoé, a szocialista minisz­t­erelnök-helyettesé. Amennyiben jelölteti magát, minden valószínűség szerint számíthat a többi baloldali párt támogatására. Ez azon­ban nem zárja ki, hogy a kommunisták saját jelöltet állítanak. Karácsonyig­­ még sok minden történhet, de az bizonyos, hogy a kommunis­ták szavazata döntő lesz az elnökválasztáson. Az új el­nököt a szenátorokból, kép­viselőkből és tartományi képviselőkből álló 1010 tagú testület fogja megválasztani, és a szavazatok mintegy negyven százalékát a kom­munisták, a szocialisták és a proletárszocialisták adják. Mondanom sem kell, hogy a baloldalnak egyáltalán nem közömbös az elnök személye, különösen azok után, hogy a szociáldemokrata Sara,­1 nem váltotta be a működésé­hez fűzött demokratikus re­ményeket. Ezt a véleményt azonban egyelőre — amíg ő hivatalban van — inkább magánbeszélgetésekben hal­lam. Todero Frigyes kollégiumi elhelyezése is egyik módja az elvágyó­dás, a környezettel nem bé­kéié® megérlelésének. A jó bekötőút építése, autóbusz­­közlekedést tesz lehetővé. És miért ne lehetne munkásjá­rat a tanyaközpontba, a ma­jorba,­­mint ahogy erre pél­dát a Mezőfalvi Állami Gaz­daság is szolgáltatott. Azt kellene elérni, hogy a legnagyobb rangja­ az ember­nek, a termelési érték előállí­tójának, szervezőjének le­gyen. És ehhez a ranghoz mérjék a törődést, a szociá­lis és kulturális ellátásukat, lakásépítési szándékaik erő­sítését, ösztönzését. Németh Erzsébet

Next